Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
1983. november 6. ^fePOJSÁG 9 Békében élni minden országgal írta: Roska István külügyminiszter-helyettes A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének napjáról megemlékező köszöntőkben rendre elhangzik, hogy az új hatalom első szava a béke volt. Több mint hat és fél évtized történelmi távlatának minden tapasztalata azt is tanúsítja, hogy a béke nemcsak első szava volt a szovjet külpolitikának, hanem máig élő, lényegi tartalma maradt. Ennek igazságát naponta érzékelhetjük. A világ, s benne Európa helyzete egyre feszültebbé és veszélyesebbé válik. Az imperializmus szélsőséges körei a féktelen fegyverkezési hajsza útján nyiltan törekszenek a katonai fölény megszerzésére. Soha nem látott méretekben halmozzák fel a tömegpusztító nukleáris, hagyományos és vegyi fegyvereket. Különösen veszélyes e tekintetben, hogy folytatják a gyakorlati előkészületeket az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére. Mindezt az éles hangú szovjetellenes és szocializmus-ellenes propagandakampány kíséri, többek között azzal a céllal hogy az ideológiai ellentéteket az államközi kapcsolatok tényezőivé tegyék. E propaganda- kampány arra is irányul, hogy az imperialista hatalmak elhárítsák magukról a felelősséget a nemzetközi légkör megrontásáért és elködösítsék valódi szándékaikat. A szovjet külpolitika, szocialista lényegéhez híven, homlokegyenest ellentétes irányvonalat követ. A rágal- ’ makat elvi alapon, higgadtan és határozottan visszautasítja, de nem folytat szitok-átok hadjáratot ellenfeleivel szemben. A mostani feszült és durva imperialista propagandával mérgezett helyzetben is tovább küzd a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az államok együttműködésének bővítéséért és elmélyítéséért. Amikor ezt teszi, nemcsak a saját és szövetségesei biztonságának védelmére gondol, hanem áthatja a felelősségérzet a világ népeinek sorsáért is. Abból indul ki, hogy józan fejjel, a realitások talaján nincs és nem is lehet más emberileg elfogadható alternatíva a világ előtt, mint a békés egymás mellett élés. Nem hagy kétséget afelől, hogy a történelmileg kialakult erőegyensúlyt semmiképpen sem engedi megbontani, de ezt az egyensúlyt nem további fegyverkezés útján, hanem a tényleges leszerelés eredményeként a fegyverzetek alacsonyabb szintjén kívánja elérni. Ez a törekvés vezeti a Szovjetuniót, amikor arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy ne kerüljön sor új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésére. A megállapodás előmozdítására egy sor javaslatot tett a genfi tárgyalóasztalra. „A Szovjetunió — amint azt a Jurij Andropov 1983. október 27-i nyilatkozatában foglalt újabb javaslatok is bizonyítják —, mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépéseivel ezt lehetetlenné nem teszi.” A Szovjetunió önállóan és a Varsói Szerződés kereté- . ben, szövetségeseivel együtt a javaslatok egész sorát dolgozta ki és tárta a világ közvéleménye elé. Valamennyi azonos célt követ: a béke megóvását és a nemzetközi biztonság megerősítését Európában és az egész világon. Egy részük az enyhülés időszakában és annak előkészítéseként — amikor még megvolt a partnerek készsége is — realizálódott. Szovjet kezdeményezésre születtek olyan jelentős megállapodások, mint az atomsorompó és az atomcsend egyezmény, mint a baktérium fegyver betiltásáról kötött szerződés, az első és a második SALT megállapodás — még ha ez utóbbi nem is lépett hatályba — és egy sor más fontos szovjet-amerikai egyezmény. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés többi tagállamának kezdeményező szerepe volt a Helsinki Záróokmány elfogadásában. A Szovjetuniónak és a Varsói Szerződésnek ma is számos javaslata és kezdeményezése van, amelyek elfogadása megállíthatná a nemzetközi feszültség növekedését, csökkenthetné az emberiséget fenyegető veszélyeket és visz- szavezetné a világ országait a kölcsönösen előnyös együttműködés útjára. Az e helyen felsorolhatatlan számú, érvényben lévő békejavaslat közül többet is megemlíthetünk, amely a szovjet külpolitika lényegét különösen megvilágítja. így például a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama javasolta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezettséget vállanak, hogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról és békés kapcsolatokat tartanak egymással; a nukleáris hatalma, amelyek eddig még nem tették meg, vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert; az összes nulűea- ns hatalom egyidejűleg fagyassza be mennyiségi és minőségi tekintetben is, a birtokában lévő nukleáris fegyvereket; általánosan és teljesen tiltsák be a nukleáris fegyverkísérleteket; tiltsák meg a világűr militarizálását; mentesítsek Európát a vegyi fegyverektől annak első lé- pesekent, hogy az egész világon betiltják és megsemmisítik ezeket a fegyvereket. Ezek a javaslatok, sok más kezdeményezéssel együtt meg érdemi válaszra, tárgyalásra és realizálásra várnak A másik fél azonban nem ad érdemi választ, pedig itt felsorolt javaslatok kézenfekvő következtetést kínálnak: mindegyik olyan, amely figyelembe veszi a másik fél jogos érdekét is. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus erdeke, hogy a Varsói Szerződés és a NATO mondjon le a katonai erő alkalmazásáról és a két szövetséges rendszer tagállamai tartsanak fenn békés kapcsolatokat egymással. Nemcsak a Szovjetunió és a szocializmus érdeke, hogy ne alkalmazzanak nukleáris fegyvert, hogy hasznosabb célra fordítsak a fegyverkezésre használt csillagászati összegeket, hogy megakadályozzák a világűr militarizálását és így tovább. Ez mindkét fél, sőt az egész emberiség életbevágó érdeke. A magyar népnek is érdeke ez. Ezt fejezte ki a magyar párt- és kormányküldöttség júliusi moszkvai látogatásán, amikor hangsúlyozta, hogy nagyra értékeljük a Szovjetunió kimagasló szerepét a világbéke megőrzésében. Teljes mértékben támogatjuk az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló szovjet javaslatokat, amelyek a fegyverkezési verseny megfékezésére és a nukleáris háború veszélyének elhárítására irányulnak. A szovjet külpolitika erejének egyik forrása éppen abban van, hogy élvezi a békéért küzdő népmozgalmak, a ! haladó erők szimpátiáját és cselekvő támogatását. A főrendezőnő Gailina Velősek sokféle „szerepet” játszik: a moszkvai Szovremennyik Színház főrendezője, színésznő, filmszínésznő, tanárnő, anya. Élete jószerivel a színházzal fonódott össze: 27 éve alakult meg a Szovremennyik kor- társ-színiház, mégpedig javarészt a MűvésZszíinház stúdiójának abból, az évfolyamából, amelyen Vollcsek végzett. Á kezdettől fogva enyhén szólva teltkarcsú, nem túlságosan szép arcú Galina gyermekévei a film világában teltek el: édesapja ismert ope- rajtőr... A kislány egy év alatt végezte el a tíz osztályos iskola utolsó három évét, s jelentkezett a művész- színház stúdiójába. A főle megszokott jó humorérzékkel mesél a felvételikről: úgy érezte, színésznőnek kell lennie, különben meghal a színpad nélkül, s a színpad őnélfcüle — mondja. „Helyből” vették fel — külső adottságai ellenére — két stúdióba is: iá Művészszínházhoz, s a Vahtamgov színház iskolájába. A Művészszínház stúdiójából kikerülve egyenesen a Szovremennyikhez került, amely akkoriban még stúdióként működött, később Olieg Jefremov főrendezővel hivatásos színházzá lett. Eddigi szerepeiről szólva Volcsek ma kicsit szomorúan mondja: egyelőre kevéssel dicsekedhet, reméli, hogy legfontosabb alakításai még előtte állnak. Ha rendezéseiről kérdezik, azt mondja: közhelyként hangzik, mégis igaz, hogy a rendező számára alkotásai ollyainok, mint a gyerekei, mindegyiket szereti. Mégis, a legfontosabbnak talán Csehov: „A három nővér” című színművét tartja. Az előadás problómikusra sikerült, bár a rendező nem törekedett erre. Ügy érzi, „A három nővér” jól kifejezi a világról, a művészetről, s önmagáról alkotott elképzeléseit. Kedvencei között tartja számon Csingiz Ajtmatov „Fel a Fudzsijamára” című művének előadását. — Ajtmatov a színház kérésére írta a darabot — s Goncsarov „Hétköznapi történet”-ét. Rendezni szinte véletlenül kezdett, még amikor a színház stúdióként működött. Első „igazi” rendezése 1961-ben Gibson „Libikóka” című művének színpadra állítása volt. Most már tíz éve — amióta Oleg Jefremov átment a Mű- vés'zszínházhoz — Galina Volcsek a Szovremennyik főrendezője. Művészeti vezetése alatt a színház továbbra is hűséges eredeti elveihez, nevéhez: számos külföldi darab mellett mindenekelőtt kortárs szovjet szerzők műveit igyekeznek színre vinni nem ritkán felkérve egy-egy írót arra, hogy a színháznak írjon darabot. A Szovremennyik legújabb felfedezettje a szerzők között Vlagyimir Gurlkin, egy omszki színész. Ö írta a „Szerelem és galambok” című vígjátékot, s a színház felkérésére Gurkiin dolgozta át színpadra Kuvajev magyarul is megjelent, „A terület” című regényét, amely az északon dolgozó aranyásók életéről szól. Az előadást, amelynek próbái rövidesen megkezdődnek, kötten rendezik: Volcsek, és tanítványa, Valerij Fokin. Fokin rendezte a „Szerelem és galambok” című darabot. A Szovremennyiknek nagy tervei vannak erre a szezonra. Igor Kvasa, a színház egyik vezető színésze rendezi a „Fehér gárda” című Bul- gakov-regény nyomán készült „Turbinok végnapjai” című drámát. Mihail Ros- csiin ismét a Szovremennyiknek írt darabot „Az iker” címmel. A színház idén — Moszkvában először — bemutatja Albee: „Nem félünk a farkastól” című művét. S Volcsek hosszú évek után először, új szerepet vállalt: a pollgármiesternét alakítja a „Revizor”-ban. Galina Volcsek a színházon kívül is figyelemre méltó egyéniség. Megjelenését a dívát határozott, merész, de saját adottságaihoz igazított követése határozza meg, s nem is csinál titkot belőle, hogy szeret öltözni. Kitűnő humora van, s társaságban fátyolos hangján szívesen mesél vicceket. A jó ízlés lakásán is érződik, nem túl sok, de nagyon szép régi holmi veszi körül, s ezek ugyanúgy a hétköznapokat szolgálják, mint a modern használati tárgyak. Az ötvenedik évét idén betöltő művésznő 22 éves fia operatőr, most dolgozik első önálló munkáján. Sokat rendezett külföldön: ő volt az első szovjet rendező, akit meghívtak az Egyesült Államokba, ahol néhány évvel ezelőtt a „Vonat a hátországba” című darabot állította színpadra. Dolgozott már Bulgáriában, s az NDK-ban is, Magyarországra pedig úgy jár, mintha haza menne. Színházát nem csupán papíron, hanem a valóságban is testvéri kapcsolatok fűzik össze a Pécsi Nemzeti Színházzal. Volcsek ott, a „Vonat a hátországba”, az „Olga” és a „Cseresznyés- kert” című darabokat rendezte. Filmszinésznőként többek között az „Őszi manaton” című filmből ismeri a magyar közönség. HORVÁTH JÚLIA Öt kép az együttműködésről Külkereskedő legyen a javából, aki át tudja tekinteni a magyar—szovjet gazdasági együttműködés valamennyi részterületét. Az ismert szám mögött — külkereskedelmi forgalmunk egy- harmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le — olyan széles kürő, az iparra, a mező- gazdaságra, a közlekedésre, és a két népgazdaság más szféráira is kiterjedő munkamegosztás rejlik, amelyet valóban csak az képes átlátni, aki hivatásszerűen is a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok szervezésével, fejlesztésével foglalkozik. Alábbi képösszeállításunk ebbe a kölcsönösen előnyös munkamegosztásba nyújt némi betekintést. Festékszóró robotpisztoly — a Szovjetunió számára. A Hajtómű- és Festőberendezések Gyárának új terméke. Csupán ez az egy gyár százhúszmillió rubel értékű modern konvejort és festékszóró -berendezést szállít a szomszédos nagy országba. Százötvenezer köbméter fa érkezik az idén a Szovjetunióból, az Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő Vállalat debreceni telepére. Az értékes áru a magánépítkezőkhöz is eljut. ........... _ O któber 19-én avatták fel a leninvárosi Tiszai Vegyi Kombináfr polipropilén II. üzemét, amely a magyar— szovjet olefinegyezmény keretében épült. Digitális áramkörök ellenőrzésére szolgáló mérőautomatákat készít szovjet megrendelésre a Mikroelektronikai Vállalat. A modern berendezés tízmillió mérést tud elvégezni másodpercenként. F rszerű, új szovjet gépet szerelnek a százéves Pápai Xextilgyárban
