Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

2 ^NÉPÚJSÁG 1983. november 4. Hz ENSZ-közgyílés elítélte a Granada elleni intervenciót Fidel Castro a havannai repülőtéren az egyik Grenadá- ból hazaszállított sebesülttel beszélget. (Telefotó) Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszaka szerdán a Grenada elleni intervenciót elítélő ha­tározatot fogadott el. Az el nem kötelezettek mozgalmá­hoz tartozó országok által kezdeményezett határozat „mélységes sajnálkozásának” ad hangot a szigetország el­len végrehajtott amerikai in­vázió miatt és követeli az idegen csapatok haladékta­lan visszavonását Grenadá- ról. A Zimbabwe és Nicaragua által benyújtott határozati javaslatra, amelyet a köz­gyűlés vita nélkül fogadott el, 108 ország adta szavaza­tát. Ellene mindössze az Egyesült Államok, az invá­zióban résztvevő hat karibi ország, továbbá Izrael és Salvador szavazott. 27 ál­lam, köztük a Német Szövet­ségi Köztársaság tartózko­dott a szavazástól. A határozat — az Egyesült Államok nevének említése nélkül — követeli a fegyve­res intervenció azonnali be­szüntetését. Ugyanakkor sík- raszáll a „szabad választá­sok” mielőbbi megtartásáért és a világszervezet támoga­tásáról biztosítja azt az el­gondolást, hogy az inváziós csapatokat karibi és brit nemzetközösségi biztonsági erők váltsák fel. Szerdán megérkezett Ha­vannába a grenadai harcok során amerikai fogságba esett kubai állampolgárok el­ső csoportja. Az 57 sebesül­tet és 10 orvost szállító sváj­ci repülőgép helyi idő sze­rint 16,15 órakor szállt le a kubai főváros nemzetközi repülőterén. A sebesülteket és az or­vosokat a repülőtéren Fidel Castro kubai államfő, vala­mint a Kubai Kommunista Párt és'a kormány többi ve­zetője fogadta — katonai tiszteletadás mellett. A sebesültek közül mint­egy tíznek az állapota súlyos. Valamennyi sebesültet a re­pülőtérről azonnal a kubai főváros legkorszerűbb kór­házába szállították. Továbbra sincs hír a har­cokban elesett kubaiak szá­máról, és azt sem lehet tud­ni, hogy mikor engedik sza­badon a többi, továbbra is amerikai fogságban lévő ku­bai állampolgárt. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma közlése szerint szerdán Grenadán befejeződtek a reguláris erők közötti harcok. Amerikai részről bejelentették, hogy a megszálló erők egy részét ki­vonják a szigetről. A hírügynökségi jelenté­sekből az is kiderül, hogy a grenadai hazafiak folytatják partizánakcióikat a megszál­ló amerikai erők ellen. Az amerikaiak újra meg újra átfésülik St. George’,s-t és más városokat, olyan szemé­lyek után kutatva, akik éj­szakánként partizántámadá­sokban vesznek részt. A vá­rosokban egymást érik a ház­kutatások és a razziák, a megszállók letartóztatják a partizángyanús személyeket. Szémtanúk beszámolói sze- ripjf-a sziget mindennapi éle­tére a megszállás nyomja rá bélyegét. Brit újságírók az amerikai katonák magatartá­sát kihívónak minősítik. Munkásemlékek századunk első harmadából (21.) Bed© úr mosolya A radiátorgyárban bosz­szabb időre gyökeret eresz­tettem. Keresetem rendsze­ressé vált. Néhány hónap után biztos talajt éreztem a lábam alatt, önbizalmam megerősödött. Feleségemmel egy kispesti özvegyasszony­nál szobát béreltünk és ki­alakítottuk életvitelünket. A legsúlyosabb gondoktól meg­szabadulva mind aktívab­ban kapcsolódtam a mozgal­mi munkába. Első lépésként a lakásomhoz legközelebb működő pár talapszervezethez jelentkeztem át és a taggyű­léseknek, pártnapoknak szor­galmas és aktív látogatója lettem. Néhány hónap után a pártalapszervezet agitáci- ós felelőse tisztségével bíz­tak meg, beválasztottak az alapszervezet vezetőségébe is. Az agitációs munka irá­nyítójaként az alapszerve­zet tagjaival napi kapcsola­tom alakult ki és a házi agitációk során fokozatosan megismerkedtem a környé­ken lakó munkáscsíjládok életével. A pártszervezetben végzett mozgalmi munkám­ra felfigyeltek és ennek kö­vetkezményeként két meg­tiszteltetés ért. A Kispesti Városi Pártvégrehajtó Bi­zottság beválasztott tagjai sorába és meghívott a párt­napi előadók gárdájába is. Az 1930-as esztendőben a gazdasági válság tovább mé­lyült. A munkáselbocsátá­sok szünet nélkül tartottak. Én sem lepődtem volna meg, ha valamelyik szomba­ton a végelszámolással együtt kezembe nyomják a munka­könyvét. így ment ez szom­batról szombatra. A kispesti Tendloff és Di- etrich, valamint a Lipták gyárak felszámolásával egy időben a Hoffner és Schrantz gyár is harmadára csökken­tette munkáslétszámát. A gyárakat romboló válság minket, radiátorgyár-beli- eket is aggasztott. A nyugta­lanság hétről hétre fokozó­dott. Egy. napon mindannyi­unk szíve megremegett. Üzemrészenként összehívták a munkásokat- Mindenki meg volt győződve arról, hogy perceken belül közöl­ni fogják a gyár bezárását, halálra ítéltetését. Szótlanul, néma csendben csoportosultunk a megadott műhelysarkokban és vár­tunk, mi fog történni. Hogy a gyülekezés perceiben mi játszódott le a fejekben, és milyen szorongás fészkelt a szívekben, az elképzelhető. De ezúttal csoda történt. A fő­művezető arról tájékoztatott, hogy a gyár részvényeinek többségét a Salgótarjáni Kő­szénbánya Részvénytársa­ság és a mögötte álló pénz­csoport felvásárolta és a gyár további működtetését határozta el. Bejelentették, hogy a gyár eddigi admi­nisztratív és műszaki veze­tésén belüli személyi válto­zás nem lesz, a termelés pro­filja nem változik és - egye­lőre nagyobb arányú mun­káselbocsátásokra sem kerül sor. A megnyugtató bejelentést követő két hét elteltével azonban rendelésvisszaesésre hivatkozva csaknem minden gyárrészleg létszámát csök­kentették. Reményem újra megingott, de Kutor főműve­zető megsúgta, hogy elége­dett szakismereteimmel, szor­galmammal s ezért a lé't- számapasztásra vonatkozó megbeszélésen javasolta to­vábbi foglalkoztatásomat. Ez azt jelentette, hogy műszaki elöljáróm beépített a jól használható szakmunkásgár­da kollektívájába, és ez a szakmai elismerés büszkévé tett. Erősítette helyzetemet egy sajátos, gyáron belüli lehe­tőség kihasználása. Bede úr ugyanis, a felvételi és bér­elszámoló hivatal vezetője, az egyik gyártulajdonos roko­na, „mellékfoglalkozásként” ügynökösködéssel is foglal­kozott. Eladásra kínálta a Szénási és Társa Petőfi Sán­dor utcai készruha és fehér­nemű nagykereskedelmi vál­lalat cikkeit a munkásoknak heti részletfizetés ellenében. Fáradozásaiért jutalékot ka­pott. A Bede-féle lehetőséget rpagam is kénytelen voltam igénybe venni, hiszen csalá­dom és a magam ruhaállomá­nya rfiár alapos felújításra szorult.- Byen módon a nagy munkáse’ibocsátások idején eléggé „Sáros” voltam. De Bede úr ’ nyugalomra intett, titokzatosan' piosolvgott és iz­galom nélkül vonta le fize­tésemből az esedékes rész­letet. Egyébként a részlet- ügyletből jelentős hasznot húzott a Szénási cég. az ügy­nökölő Bede úr, sőt a gyár tulajdonosa is. Az ő számára az is előnyt jelentett, hegy a részletre vásárló munkálok a szokásosnál szorgalmasab­ban dolgoztak, nehogy mun kájuk kifogásolható legyen é3 hogy a részlettartozásaikat ki tudják fizetni. A részlet- vásárláskor aláírt kötelez­vény ugyanis tartalmazta, hogy egyetlen részletfizetés elmulasztása esetén a vásá­rolt árut vissza kell szolgál­tatni és a már kifizetett rész­letösszegek használati díj cí­mén, az eladót illetik. Bede úr titokzatos mosolyára gon­dolva reméltem, hogy az el­bocsátás veszélye elhárult. Részlettartozásom ugyanis meghaladta kéthavi kerese­tem összegét. (Következik: Családi költségvetés) HARMATI SÁNDOR A lengyelországi látogatás után (2.) Barátságink emlékműve A varsói Nowotko gyár életéből Szerencsém volt. Az a ma­gas, dús hajzatú, imponáló megjelenésű, kemény arcvo­násaiban is lágy tekintetet hordozó férfi, aki mellé a Kádár János tiszteletére adott varsói díszvacsorán ül­tettek, a Nowotko gépgyár vezérigazgatója volt. S a program szerint másnap oda­vezetett párt- és kormány- küldöttségünk útja. így hát némiképpen előre ismerkedhettem ezzel a nagy­hírű gyárral, amelyet 1952- ben neveztek el Marceli No- wotkóról, a Lengyel Munkás­párt egyik megalapítójáról, rövid ideig főtitkáráról, akit 1942 novemberében lengyel ellen,forradalmárok gyilkol­tak meg. Ércbe formált ha­talmas mellszobra — melyet a delegáció megkoszorúzott — a gyár előtti téren áll. Mai munkástestvérei öntöt­ték ércbe a róla elnevezett gyárban, amely egyébként számos emlékmű végső for­mába foglalását is ellátja. Ez az itteni azonban most je­lentősebb értelmű a többinél, mert olyan gyár előtt áll, amely — mint a vezérigazga­tó, Andrzej Kajka mondot­ta — a munkásmozgalmi ha­gyományok méltó hordozója és jelenleg is Varsó társadal­mában kollektívájával ki­emelt helyet foglal el. „Több­ezer fős összeforrott együt­test alkotunk. Nem csak gyárként és egyik legnagyobb exportvállalatként, de olyan kollektívaként is néznek ránk, amelyre mindig lehet számítani: akár a minden­napi munkában, akár a nép számára nehéz napokban. EGYÉRTELMŰ JELEK Szavai igazát a viszonylag kis időre korlátozott látoga­tásból is érzékelni lehetett. A Kádár János vezette kül­döttség fogadtatásának lég­köréből volt érezhető ez a szellem. Különösképpen a jónéhányszáz fős munkás­aktíva gyűlésen. Mert sok­szor nincs beszédesebb a csöndnél. Mint ezúttal is, amikor pártunk első titkára hazai tapasztalatainkat is­mertette, amellyel annak ide­jén mi is leküzdöttük a vál­ságot, ahogyan párttagok és pártonkívüliek összefogtak, s ahogyan a szakszervezetek helye, szerepe kialakult. Fe­szült figyelemmel hallgatták, megértve, hogy az ő sorskér­déseiket is érinti mindez, hi­szen közös az útunk, közösek az elveink, a céljaink, ha boldogulni akarunk. Aztán a kitörő tapsok ... és a gyűlés végén lengyelül—magyarul énekeltük együtt az Interna- cionálét.... Ebben a gyárban ma már az újjászületett szakszerve­zet csaknem másfél ezer ta­got számlál, ami nem kis do­log, még akkor sem, ha a dolgozók összlétszáma négy és fél ezerre tehető. A kon­szolidáció, a kibontakozás je­le ez így is. Mint ahogyan egyértelműen azt jelzi, hogy a gyár életében meghatározó BUDAPEST A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gyenes And­rásnak, az MSZMP Közpon­ti Ellenőrző Bizottsága elnö­kének több évtizedes mun­kásmozgalmi tevékenysége és a szocialista társadalom építésében szerzett kiemel­kedő érdemei elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyár Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést csü- i törtökön 3 Parlamentben.' Losonczi Páir < Elnöki Ta;- -ná-cs elnöke adta át. A ki­tüntetés átadása után ;az MSZMP Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizott­sága Gyenes András tisztele­tére ebédet adott. G;'ejnes Andrást a Központi Bizott­szerepet tölt be újból a Len­gyel Egyesült Munkáspárt, amelynek 26 pártalapszerve- zete tevékenykedik itt. Tag­jaik közül helyet foglalnak a városi pártbizottság és a Wola kerületi pártbizottság­ban is. Tadeusz Wysocki, gyári munkás pedig a LEMP Központi Bizottságának a tagja. És mit csinálnak most ezek a pártalapszervezetek? Megtudtuk, hogy igen hatá­rozottan összpontosítják ere­jüket a gazdasági reform bevezetésére, az inflációelle­nes és takarékossági kor­mányprogramok érvényesíté­sére és természetesen a ter­meléssel kapcsolatos számos teendőre, mert a munka nemhogy nem állhat le, ha­nem még jobban kell dolgoz- niok, ha boldogulni akarnak. Ezt az anarchiából éppen csak kilábalt embereknek napról napra megvilágítani, bizony nem mindig könnyű dolog. A pártszervezetek ezért is ápolják, építik embe­ri kapcsolataikat minden szférában. A SARKVIDÉKTŐL A SZAHARÁIG Mivel is foglalkozik egyéb­ként ez a hatalmas gyárvál­lalat? Miközben a küldöttség jó félórás üzemlátogatást tett néhány csarnokban, sikerült a főbb vonásokkal megis­merkedni. Talán egy hét is kevés lenne ugyanis ahhoz, hogy mindent megismerjünk, ami ebből az építőipart, energiaipart, vasutat, hajó­építőket egyaránt kiszolgáló nagy termelési komplexum­ból kikerül. Főként külön­böző típusú motorok és haj­tóművek készülnek itt saját dokumentációk és külföldi licencek alapján. Egyre in­kább specializálódnak azon­ban a geológiai kutatófúrá­sokra -szolgáló 4—500 lóerős fúrógépekre és hajtóművek­re. Ezek a fúróberendezések — értesülhettünk róla — bár­milyen éghajlati viszonyok közepette, a Sarkvidéken éppúgy, mint a Szaharában működnek, s hat kilométer mélységű fúrásra alkalma­sak. Ugyancsak szakosodni kívánnak sorozatban gyár­tott 100 és 200 lóerős generá­torcsoportokra, valamint haj­tóműegyüttesekre a part­menti tengerjárók és folya­mi hajók alapján. Ezeket a hajtóműveket már ismerhet­jük a Balatonon és a folyó­inkon közlekedő hazai ha­jókról is. És még a tervekből? Már nem is annyira terv, hanem a kidolgozás stádiumában vannak nagyobb teljesítmé­nyű hajtóművek, amelyeket hamarosan gyártásra készí­tenek elő. Nem kis termelési kapacitással. Hallottunk ugyanis érdekes összehason­lító adatot, amely érzékeltet ebből valamit. Ezek szerint, ha a gyárban egy esztendő alatt előállított valamennyi hajtóművet -és berendezést összegyűjtenénk, akkor/ üzembeállításukhoz anny, villamos energiára lemh I PANORÁMA / ság nevérben Németh Károly, a Közc/o n Ellenőrző Bizott­ság neve. n Somogyi Imre köszöntötte. i * / . Csütörtökön a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak székházában Pozsgay Imre főtitkár fogadta Fran­cisco da Costa Gomes tábor­nokot, Portugália volt köz- társasági elnökét, a Béke­világtanács alelnökét. BÉCS A Magyar Nemzeti Bank bécsi leányvállalata, a szükség, mint egy 2—6 millió kilowatt teljesítményű vdl- lanyerőmű által előállított árammennyiség. HAJTÓMŰVEK 40 ORSZÁGBA Negyven ország ismeri a világon ezeket a termékeket, mert a -Marceli -Nowotko Gépgyár jelentős exportvál­lalat. Gyártmányainak 65 százalékát viszik külföldre. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország, köztük ha­zánk is. Tulajdonképpen az export aránya még az előbb említettnél i,s nagyobb, mert a lengyel belföldi megrende­lőknek szállított termékek mintegy 15 százaléka, számos gép és berendezés, például hajóalkatrész, szintén ex­portra megy. Különleges látvány az óri­ásgyár szíve: az öntöde, ahol évente 4100 tonna öntöttvas és 3300 tonna alumíniumöt­vözet készül. Ebből a saját szükségleteiken túlmenően még más hajtóműgyártással foglalkozó üzemnek is tud­nak juttatni. S az öntésnek már szól­tunk arról a speciális ága­zatáról is, amely a művészet régióiba nyúlik. Amikor az ország számos pontján tisz­telettel megállnak egy fő­hajtásra szobrok és emlék­művek előtt, akkor — tudva vagy nem tudva — a Nowot­ko gyár munkásait is érinti a tiszteletadás. Kezük mun­káját, szorgalmukat dicséri a szczecini „Voltunk, vagyunk, leszünk” emlékmű, valamint a munkásmozgalom több ki­emelkedő harcosának, Rosa Luxemburgnak, Karol Swier- czewskinek, Ludwik Wa- rynskinek és másoknak a szobra. Most folynak az elő­készületek egy több mint negyventonnás emlékmű el­készítéséhez. Ez az 1943-ban a Szovjetunióban megala­kult Tadeusz Kosciuszko len­gyel hadosztály -hősiességé­nek adóz majd azon a helyen Varsóban, ahol ütközetüket vívták a fasiszta haderővel szemben. BESZÉDES EPIZÓD Külföldön felállított alko­tás is hirdeti már az e gyár­ban szívvel végzett -munkát: a norvégiai Narvikban ma­gasodik a Lengyel Tengerész szobra. S a -magyar párt- és kormányküldöttség látogatá­sa után most már itthon is lesz a kezük munkájából. Igaz nem nagy, csupán az a kis félméternyi, a békét szimbolizáló szép bronzszo­bor, amit az aktívagyűlésen Kádár Jánosnak nyújtott át a munkások nevében Jozef Vojsterowicz, vala -ennviük megbecsülésének é risztéiért tének a kifejezéséi . íjy'nem kevésbé eg^etáhtéséül. Jel- képessége.,' ' ezért is növeli nagyra^/a korunkban új tar- Jialfommal telítődő .magyar— lengyel barátság valódi em­lékművévé. LÖKÖS ZOLTÁN Central Wechsel und Kredit­bank Ag. új szállodát épít Bécsben. A nyolcemeletes szálloda — amelynek építése az év elején -kezdődött meg a Rennwegen — B kategóri­ás, azaz négycsillagos lesz és 310 ággyal fogadja majd a vendégeket. Az átadás határ­ideje: 1984. augusztus. MOSZKVA Csütörtök reggel, moszkvai idő szerint 6 óra 47 perckor Ljahov és Alekszandrov is­mét kiszállt a világűrbe, s 2 óra 55 perces munkával újabb kiegészítő napelem- egységet rögzített a Szaljut— 7-re. \ 1 s

Next

/
Thumbnails
Contents