Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
1983. november 29. NÉPÚJSÁG 3 Tanácsülés Bonyhádon Tolna megyei fiatalok az első helyeken Ipari szövetkezeti szakmunkástanulók versenye Óvodai ülőke készítése az asztalosok feladata A Bonyhád Város Tanácsa tegnap délelőtt ülést tartott a Vörösmarty Mihályról elnevezett városi művelődési központban. Bonyhád város közrendjének, közbiztonságának helyzetéről számolt be Szabó László rendőr őrnagy. A város és környékének bűnügyi helyzetét jónak értékelte. Számokban kifejezve: a területen 1981-ben 222, 1982ben 188, 1983 első félévében 113 bűncselekmény vált ismertté. Ezek 70 százaléka a társadalomra kisebb veszélyt A téesztagok megbecsülése Megtartotta ez évi utolsó ülését a Tolna megyei Mező- gazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége. Először a testületnek az 1981. évi tisztújítástól végzett tevékenységéről készítettek számadást. Ezt követően a termelőszövetkezeti dolgozók erkölcsi elismerésének rendszeréről, helyzetéről készült beszámolót tárgyalták meg. Mindkét előterjesztést széleskörű vita követte. Az első témánál hangsúlyozottan keA helyi adottságoknak megfelelően tervezett önjáró és vontatott cukorrépabetakarító gépsorokat szállít Csehszlovákiába a Szekszárdi Mezőgép Vállalat. A megrendelők legfontosabb kikötése az volt, hogy a gépek minden vonatkozásban alkalmazkodjanak a cukorrépa termőterületek náluk kialakult átlagos táblanagyságához. Az egyik típus e követelménynek megfelelően 50—100 hektáros táblán használható a leggazdaságosabban. Kiszántó, fejező, felszejelentő vétség. Bűnügyileg fertőzött községet nem tartanak nyilván, viszont az átlagosnál több bűncselekmény történik Nagymányok, Váralja, Lengyel, Bátaapáti területén. Vannak olyan községek is, ahol évek óta nem történt bűncselekmény. Ilyen például Nagyvejke, Závod. Ezt követően Ezer Mihály tanácselnök beszámolt a végrehajtó bizottság kétéves tevékenységéről, majd az 1984. évi munkatervet ismertette. Az ülés bejelentésekkel ért véget. rült előtérbe, hogy a szigorúbb közgazdasági körülmények között az elnökség még hatékonyabban segítse elő a partnervállalatokkal a kapcsolatok korrektebbé tételét. Az erkölcsi elismerés témájánál többen utaltak arra, hogy a magasabb szintű kitüntetések mellett jobban kell élni a szövetkezeten belüli lehetőségekkel is. Mindkét téma a szövetség decemberi küldöttgyűlésének napirendjén is szerepel. dő és rakodó gépsora egyetlen 160 lóerős traktorral egyszerre működtethető. A hasonló vontatott berendezésekhez még általában két traktorra van szükség. A másik gépet sokkal nagyobb teljesítményűre, 400—500 hektáros cukorrépatáblákra tervezték. Naponta 10—12 hektár termését szedi fel, s rakja szállítójárműre. A konstruktőrök arra törekedtek, hogy a gépek szélsőséges időjárási körülmények közepette is használhatók legyenek. Közel két évtizedes — pontosan tizennyolc éves — hagyománya van a dunántúli szövetkezeti szakmunkás- tanulók versenyének — amelynek házigazdája ezúttal — pénteken és szombaton — a Tolna megyei KISZÖV, az 505. sz. Szakmunkásképző Intézet és a három szekszárdi ipari szövetkezet volt. Veszprémben indult — 1966-ban — a kezdeményezés, akkor három megye — Veszprém, Zala és Győr- Sopron — ipari szövetkezeteinek végzős tanulói mérték össze tudásukat, felkészültségüket. Utána szinte évről évre bővült a kör, míg 1974-re, amikor Szekszárdon rendezték meg, már mind a kilenc dunántúli megye benevezett. Azóta minden évben megrendezik, mindig másik megyében, most került sor ismét Tolna megyére, illetve Szek- szárdra. A Tolna megyei tanulók szinte már hagyományosan „kitesznek magukért”. Sorozatban végzett az első helyen a Tolna megyei „csapat” Zalában, Szekszárdon, Somogybán, Baranyában, Komárom megyében. A Győrben megtartott versenyen harmadik lett. Ezúttal is kiemelkedően szerepeltek a Tolna megyei fiatalok. Mind az öt számban Tolna megyeiek nyerték el az első helyet. A szakmunkásképző intézet kollégiumi éttermében Fodor Tibor Tolna megyei KISZÖV-elnök köszöntötte a versenyen részt vevő kilencven — megyénként tíz-tíz — szakmunkástanulót, a megyék szakoktatási szakemberei részvételével fél évvel ezelőtt megalakult verseny- bizottságot ,a zsűri bizottságokat, majd megnyitotta a versenyt. Délután kezdődött — öt szakmában — a szakelméleti verseny. Tesztlapokat kaptak a versenyzők, melyeken hathat tantárgyban kellett a kérdésekre a helyes választ megadni, illetve kiválasztani, mint szakmai ismeretek, anyagismeret, szakmai számítás, szakrajz és társadalmi ismeretek. Például az asztalostanulók egyik feladv'- nya ez volt: Milyen átmérőjű körfűrészt kell feltenni a körfűrész gép tengelyére, ha annak fordulatszáma n = 2000 'min. és 40 m/s vágóélsebességet akarunk' elérni? — A jó megoldást a versenyzőnek kellett kiszámítania. A zsüribizottságok természetesen távol voltak, név nélkül, csak a számok szerepeltek a feladatlapokon, ily- módon semmi személyi vonatkozás, vagy az, hogy melyik versenyző melyik megyéből jött, nem befolyásolhatta őket. Hasonlóképp csak a kész munkákat láthatták, vizsgálhatták a gyakorlati verseny után is, amelyre szombat délelőtt került sor. A kőművesek az egyik Boty- tyán-hegyi lakásépítkezésen válaszfalat építettek és nyílászárót állítottak be, az asztalosok a Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezet tanműhelyében — megadott nrnta és rajz alapján — óvodai ülőkét készítettek, a festők és mázolok a KSH volt épületében végezték verseny- munkájukat, a férfiruha- és nőiruha-készítők gyakorlati versenyének színhelye a Szekszárdi Szabó Szövetkezet központi tanműhelye volt. Az előbbiek feladata „Anita” női blézer készítése, az utóbbiaké „Viktor” férfi- pantalló volt. Délután ültek össze a zsűrik, készítették el értékelésüket, majd este került sor — ugyancsak a szakmunkás- képző intézet kollégiumi éttermében — az ünnepélyes eredményhirdetésre és díjkiosztásra. Mind az öt szakmában Tolna megyei tanuló lett az első. A díjakat Fodor Tibor KISZÖ-elnök adta át. A dunántúli megyék ipari szövetkezeteinek legjobb nőiruha-készítő tanulója a szekszárdi Kecskés Tünde, a férfiruha-készítők közt a legeredményesebben Horváth Gyöngyi versenyzett. Mindketten elnyerték ezenkívül a gyakorlati munka első helyezését is, sőt, a két szakma első helyezettjei részére a Szekszárdi Szabó Szövetkezet által felajánlott különdí- jat is. A többi szakmában már nem volt azonos a kettő, az összesített és a gyakorlati munkánál „mért” eredmény. Az asztalosok közt Dudás László — a szekszárdi Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezet tanulója lett az első, a szakelméleti versenyfeladatokat hibátlanul, a maximális 80 pont elérésével oldotta meg, a gyakorlati munkában az első díjat Varga Zoltán Győr- Sopron megyei tanulónak ítélte a zsűri. A festők-má- zolók közt az első helyezést Péterfi Zoltán, a dombóvári UNIÓ tanulója érte el, míg ugyané szakmában a gyakorlati munkát Nyakas Zoltán Zala megyei tanulónál értékelték a legjobbnak. A kőművesek közt a paksi Hűm István (Építőipari Szövetkezet) lett az első, a gyakorlati munkában a győri Foki Csaba végzett az első helyen. A Dunántúlon viszonylag Tolna megyében a legnagyobb a szövetkezeti ipar, és mint arról Fodor Tibor tájékoztatta a versenyzőket-szer- vezőket a rendezvény zárásakor — itt a legtöbb a szakmunkástanuló. A 19 szövetkezet jelenleg több mint 1100 tanulót képez, régi hagyományai vannak a szakmunkásképzésnek. Sokat javultak a tárgyi feltételek az utóbbi években, ma húsz tanműhely és egy öt műhelyt magába foglaló képzési bázis áll a gyakorlati oktatás rendelkezésére. Az utóbbi tíz évben — részben saját erőből, részben központi szakmunkás- képzési alap juttatásból, közel 13 millió forintot fordítottak tanműhely építésre, bővítésre, korszerűsítésre, több mint 14 milliót berendezések, gépek, szerszámok, műszerek beszerzésére, mintegy 7,5 milliót szociális létesítmények építésére, bővítésére. És természetes, a kiemelkedő eredmény mögött ott van az oktatók és maguk a tanulók szorgalmas munkája. A legközelebbi ilyen versenyt két év múlva Somogybán rendezik, erre Czigány Károly ottani KISZÖV-osz- tályvezető hívta meg a részvevőket. J. J. A nőiruha-kcszitők szakelméleti versenye Ciikorrépa-betakarító gépek Csehszlovákiába előtt öreg tuskából jön elő a csípős füst, mintha szúnyogriasztónak gyújtották volna. A diófa levelét hullatta, keresgélhetünk a papírthéjúból — ez való borhoz, hogy jobban csússzon. A szóhoz is kell a bor, mert beszélni víz mellett tanyánál, szőlőben olyan bűn, mint amikor a dombóvári Nyerges-szőlőhegyen műanyag pohárból kínáltak. (Igaz viszont, hogy lapunkban is fényképet közöltünk, a szüret idején, amint egy gazda műanyag pohárból kínálja fel az italt, amely ugyancsak nagy bűn — nem az emberiséggel szemben, hanem a borral szemben.) Még a bádogpohár úgy-ahogy megjárja. Abból a célból van itt a hordó-asztalon, mert kora reggel a parázs mellé kellett állítani — olyan hideg volt az ital. Merthogy ennek az öreg présháznak nincsen, n^m is volt soha pincéje, nem mintha az ezerhétszázas években nem tudtak volna pincét ásni, amikor K. Vörös József üköreg- apja csinálta ezt a présházat. Amúgy takaros lehetett a ház. Most rom. Teteje beszakadozik, a zsúpot náddal, fialt kukorica- szárral pótolták — nem sokat ér az egész művelet. Hárman vagyunk az Almás-szőlőkben. Élő lelket nem látni sehol, csak az új tanyákat, amelyek a hét végén érkező építőket várják. — Én is az iparost vártam, most már egye a fene, más dologgal foglalkozom. — Mi az a nagy dolog? — ■kérdezem K. Vörös Józseftől, a 74 éves téesznyugdíjas- tól. — Töltögetés. — Az. Éppen itt az ideje, a gazdák már majd mindenütt bekapálták a szőlőt, úgy gondolom, maguk felé így nevezik a bekapá'lást. — Így? — S mutatja a poharat, amely szép öreg kezében elindul az orra felé, de a szájnál megáll. Kortyint egyet. Hát ez a töltögetés. — És az öregség? — Nézze, öreg ember nincsen. Az öreg, aki elhagyja magát. Én a fejembe vettem, hogy e helyett az öreg présház helyett csinálok egyet, az unokámnak. Ezerkétszáz ölön van a birtok, kutat négy éve ásattam. Most fiatalodik ez a vidék. A hegyi keresztet megette már az idő, mint az én présházamat. Mondom, építenék, de az iparos nem jött. Pedig begyújtottam, hogy melegítem majd a vizet a sárhoz. Dehát nem jött az iparos. Terepszemlére megyünk. A lombok alól diót rugdalunk elő, s elismeréssel szólunk a szőlőről, amely lugas- rendszerbe van futtatva, és Zala gyöngye. • — Tizenöt éve én hoztam ide a hegybe először a Zala- gyöngyét. Azóta elterjedt, Mindenki ezt ülteti, sima bort ad, gyorsan fejlődik. Kóstoljuk meg. Visszatérünk az öreg présházhoz. Valóságos múzeum — belül régi használati tárNovember 23. 11 óra. Tréfál velünk ez az ősz. Szikrázik minden. Nakon járunk, annak is a régi-régi szőlőhegyén, amelynek öreg présházait meglehet még a betyárok is látogatták. Üj présház, új telepítés, új kút, új szélmotor. Van itt minden, ami jellemző az öreg, de megújuló szőlővidékekre, még olyan öreg ■ember is van, mint K. Vörös József, aki éppen a tanya előtt ül. „Ügy gondolom, a Szilvesztert már itt tölthetjük!" „Ha dolgozik, csak akkor!” öreg hordó szolgál asztalul. Ezen nyávog egy zsebrádió. Zománcát vesztett bá- dogkanesó, bádogpohár, meg egy üvegpohár takar el egy doboz cigarettát. A tanya „Talán még betyárok is jártak ebben a présházban" gyak, kapák, nyeselők, metszők, hordók, prés, akasztók, sporhert, amelyben már nem lehet tüzelni, mert a kémény is összedőlt. — Ügy gondoltam, hogy a szilvesztert már itt tölthetjük. Vannak itt öreg nyugdíjas parasztok, meg fiatalok, mint az ifjú Tölösi Pista, aki szélmotort csinált, meg az én unokám, a Brányi Béla, aki a csavargyárban dolgozik, ök is alkotnak egy kompániát, meg mi öregek is. Beszélünk a világról, azokról a küzdelmes évekről, amikor fiatalok voltunk, s arról legtöbbet, hogy a mi szövetkezetünk alapját mi, régi vágású öreg gyerekek raktuk le, s mostanság nagyon jól boldogulnak. Vetnek, aratnak. Eladnak, vesznek. Jól gazdálkodnak. Hát, csak hírből tudom ezeket, nem vagyok ■benne már a munkában, kinőttem azt. Aztán még élvezzem a kényelmét, legalább százéves koromig. Ha nem tovább! — Emeli fel kezét K. Vörös József figyelmeztetően. Mert tudni kell az ilyen magunkfajta ötveneseknek, hogy az élet hosszú, dologgal ■kell eltölteni, akkor marad az ember örökké fiatalnak. — Ha dolgozik! Csak akkor ! — Most már huncut mosoly fut végig fiatalos ábrá- zatján, kezét is tenyerével szája elé teszi, és sajnálkozik, hogy csak egy pohárka Zala- gyöngyét töltögettünk be. November 23. 12 óra. PÁLKOVACS JENŐ —CZAKÖ SÁNDOR
