Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-27 / 280. szám

1983. november 27. ^ÉPÜJSÁG 3 Száz éve született Babits Mihály A költő nevét viselő szekszá rdi általános iskola diákjai is megkoszorúzták Babitsnak a művelődési ház előtt álló szobrát (Folytatás az 1. oldalról.) idézte: Levelek írisz koszo­rújából. Aligha lehetett vol­na találóbban fogalmazni, értékelőn összegezni a kiál- Htott alkotásokat, mint ezzel a címmel. íriszt Babits lelke régi istenségének nevezi, írisz, kinek mosolya a szi­várvány. Himnusz íriszhez című versében ennek hangot is ad. Ezer égi és földi képet kér a költő a színek bontó­jától, a viharok barátjától. Ezen a kiállításon, ha nem is ezer, de százhetven alko­tás látható. Száztíz képző­művész hozta lelke gyümöl­csét bronzplakett, égetett agyag, feszített vászonra fes­tett olajképek formájában. Valamennyi Babitsból egy- egy mozaik. A tárlat egésze ad a képzőművészet nyel­vén, eszközeivel egy telje­sebb Babits képet. A kiállí­tás pályázati jellegéből adó­dóan a beküldött alkotáso­kat díjazásban részesítette a bíráló bizottság. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus a díjfelajánló szervekkel egyetértésben a Művelődési Minisztérium tizenötezer fo­rintos díját Fehér László festőművész, Komárom me­gye azonos összegű díját Les- senyei Márta szobrászmű­vész, Tolna megye Tanácsá­nak szintén tizenötezer fo­rintos díját Reich Károly grafikusművész kapta. A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának tízezer forintos díját megosztva kap­ta két, megyénkben élő fia­tal művész, Farkas Pál szob­rász és Fusz György kerami­kus. A Babits Mihály Megyei Művelődési Központ ötezer forintos díját pedig Kéri Im­re grafikusművésznek ítélték. A centenáriumi ünnepség napi eseményei ugyancsak egy országos rendezvénnyel, még lapzárta után is folyta­tódtak. A vers- és próza­mondóverseny országos döntőjéről kell még szólni, amelyet a televízió december első napjaiban közvetít. A felvétel tegnap készült a me­gyei művelődési központ színháztermében, Babits szü­lővárosában. A Művelődési Minisztérium, a Magyar Rá­dió és Televízó, a KISZ Köz­ponti Bizottsága és a Ba­bits Mihály művelődési köz­pont által kiírt verseny debreceni, győri, esztergomi, kecskeméti, szegedi és pécsi középdöntői után tizenhét versmondó állt a televízió nyilvánossága elé. a szek­szárdi döntőben. Komárom, Fejér, Győr-Sopron, Heves, Nógrád, Csongrád, Hajdú- Bihar, Békés, Veszprém me­gyék és Budapest versenyzői között Tolna megyeit is kö­szönthettünk az indulók so­rában, Szokolay Zoltán sze­mélyében. A zsűri szerepét Fodor András, Domokos Má­tyás, Kohut Magda, Babar- czy László és Debreczeni Ti­bor vállalta. A műsort Rap- csányi László vezette. DECSI KISS JÁNOS Fotó: BAKÓ JENÓ Keresztury Dezső nyitotta m eg a centenáriumi képzőmü vészeti kiállítást ÁIB-határozat az 1984. évi ifjúsági parlamentek megrendezéséről Az Állami Ifjúsági Bizott­ság a közelmúltban határoza­tot hozott arról, hogy a soron következő ifjúsági parlamen­teket 1984. márciusa és de­cembere között (az oktatási intézményekben az 1984/85-ös tanév első félévében) kell megtartani. A fórumoknak változatla­nul az az alapvető feladatuk, — hangsúlyozza a határozat —, hogy a fiatalok közéleti tevékenységének kibontakoz­tatásával, a kötelességek és a jogok kölcsönös érvényesíté­sével szolgálják a szocialista demokrácia fejlesztését. En­nek jegyében a parlamentek alkalmat adnak arra, hogy a fiatalok — az állami-gazda­sági vezetés beszámolója és a tételes írásbeli elszámolás alapján — értékeljék az ifjú­sági törvény és annak végre­hajtását szolgáló helyi intéz­kedési tervek megvalósítását, a vállalati, intézményi pénz­eszközök ifjúságpolitikai célú felhasználásának tapasztala­tait. A parlamenten részt vevő fiatalok megvitatják a következő munkahelyi-okta­tási intézményi parlamente­kig — 1986 végéig — érvé­nyes intézkedési tervek ter­vezetét. Az ÁIB határozata az ifjú­sági parlamentek feladatává teszi, hogy mozgósítsanak a munkahelyek előtt álló ten­nivalókról, a jól szervezett munkára, a munkafegyelem erősítésére, a munkaerő gaz­daságosabb felhasználására, az ésszerű energia- és anyag- takarékosságra, az oktatási intézményeikben pedig az ok­tatás reformjának meggyor­sítására, a tanulmányi fe­gyelem erősítésére. A határozat mellékletében az Állami Ifjúsági Bizottság szabályozta a jövő évi ifjú­sági parlamentek megrende­zésének alapvető szervezési és eljárási kérdéseit. Az ÁIB — a KISZ KB-val és a SZOT-tal közösen — a jövő évi tanácskozások megren­dezésének segítésére mód­szertani kiadványt készít, s azt valamennyi illetékes szervhez eljuttatja. Itt akarunk élni... Séta Kisdorogon Járható utak, szaporodó garázsok Ismét viharveszélyes volt Kisdorogon ez év elején a falugyűlés, amelyen újólag került terítékre a lakóház- építésre alkalmas telkek hiá­nya. A helybéliek ugyanis csaknem erre vezetik vissza a szülőfalujuk, lakóhelyük népességének csökkenését. Bár ha jobban ■ szemügyre vesszük a dolgot, a lakossági lélakszám apadozásának a beépíthető telkek hiánya csak részbeni, bár nem je­lentéktelen okozója. Azokat, akik innen eltelepültek, sok­kal inkább veszényeltók Bonyhádra, meg Szekszárd- ra, vagy Hőgyészre azok az igények, amelyeket az urba­nizáció életmódváltást is ránk kényszerítő folyamata hozott magával, itermelt ki. Ezért is nem érzi e sorok írója létjogát olyan szám­adatok pontos ci-tálásának, melyek tervidőszakról-terv- időszakra haladva mutatják Kisdorog lakosságának csök­kenését. Ha mégis citátum következik, azért van, mert alapjában véve rokonszenves — túlzásai ellenére is — a kisdorogiak faluféltése. Az­tán meg; több ez annál, mint amin még szó nélkül át le­hetne lépni. A faluféltés tü- zét ugyanis az idősebbek él­tetik, mert az ő szívüknek az a legszebb, legjobb helye -az életnek, ahova születtek és ugyan, „...mennyire szereti az az ember a tágahb hazát, aki a szűkebb pátriát nem szeretné lakhatóságán kívül többnek is tudni?!” Nos, Kisdorognak 1970-ben még 1227 lakója volt. Ez év derekán pedig 1020. A mí­nusz 207 eredője nemcsak az, hogy az emberélet végesre szabott, mert majd ugyan­annyian raktak fészket mun­káltatójuk főleg városi szék­helyén, ahányan a temető­ben vettek maguknak „örök­lakást”. — Tán nem lenne annyi bajunk, ha megmaradt vol­na a község önállósága — mondják az öregek. Más és más megfogalma­zásban sokszor volt módom ezt hallani, kivált a közeli években, amikor is „úgy meg­szaladt” a székhelyközség fejlődése a kisdorogiak sze­rint, hogy Teve! menten be­kapná Kisdorogot is, Bony- hádvarasdot is, ha nem len­ne megbízható védőtávolság az a pár -kilométer, ami a társközségeket elválasztja egymástól. A „megszaladás” -tény. Az azonban nem mentes a túl­zástól, hogy a községtár­sak ráfizettek a társulásra. A lemaradásnak más az oka Varasdon és megint más Kis­dorogon, aminek életére pél­dául a foglalkoztatás dolgá­bán igencsak kihatott mindig Bonyhád és Högyész közel­sége, vagy a megyeszékhely mind könnyebb megközelíté­se. Sértés ne essék a társu­lásit megelőzően a kisdorogi- ak tanácsa nem túl eredmé­nyesein élt az önállósággal. Ebből fakadóan fejlesztés te­kintetében igen szép „terje­delmű” restanciát jussölt meg a Tevelen székelő közös tanács, melynek munkáját óvakodnék hibátlannak fel­tüntetni. De... módosultak ám azért az élet keretei Kis- dorogon akkor is, ha a „nem elég”, ha a „több kell” opti­kája a használatos itt. Illés Ferenc vb-titkár mondja, aki kisdorogi tesites- tül-lelkestül: — Üj a művelődési ház, új az áfésznek az a boltja, ame­lyik öniikszolgáló rendszerben dolgozik, élelmiszert és ve­gyes cikkeket forgalmaz. Korszerűsítettük a rendelőt és az orvoslakást, a termelő­szövetkezet új irodákat épí­tett és az addig általa hasz­nált Dőry-kastélyt eladta a Hőgyészi Állami Gazdaság­nak. — Mozdultak-e a .házhely­kialakítás frontján? — A napokban fejeztük be azt a rendezést, amelynek folytán 14 házhely biztosít­ható az itt építeni szándé­kozóknak. — Allergikus pont volt az utak állapota is... — Való igaz. De e téren is van fejlődés. Elkészült 700 plusz 540 folyóméter szilárd útburkolat. Utóbbi a Petőfi utcában és folyik a Dózsa és Rákóczi utcákban 1400 fo­lyóméteren az utak alapkö­vezése. Ezt a munkát a kis­dorogi tanácstagok szervez­ték úgy, hogy házanként 4000 forintot fizettek az érdekel­tek. Ebből tudtuk megvásá­rolni az anyagot. Az utat tár­sadalmi munkában tervez­tettük meg, a padkarendezés is társadalmi munkában történik. Az útfelület teljes lezárására 1966-ban kerülhet sor, de a makadám járható­vá teszi az említett utcákat. — Hát ez az — mondja né­hány negyedórával később Boda Keresztély nyugdíjas tanár, a falu szülötte, aki nemrégiben történt nyugdí­jazása előtt, 1937 óta taní­tott Kisdorogon. — Mire rá­kerül az útalapra a szőnyeg, addigra tönkre is mehet, ki- gödrösödhet a makadám. Később már arról esik kö­zöttünk szó, amit a Boda Keresztényei egyidősek — a 60—70 közöttiek —, meg egy­kori tanítványai fájlalnak. Gsökken a hét teremben, összevont osztályokkal mű­ködő iskola tanulóinak a létszáma. Ez ugyan termé­szetes következménye annak, hogy a fiatalok odahagyják a falut. De megállítható-e ez a folyamat csupán új házhe­lyek kialakításával, a szol­gáltatások, alapellátás javí­tásával? Elegendő munkale­hetőség is kelL Kisdorognak 606 munka­képes lakója van, aktív ke­resője 452. Az aktív keresők közül helyben dolgozik — munkáltatójuk a Kossuth Tsz és a Hőgyészi Á. G. — 202. Eljárnak a kenyér után 252-en. Nehéz lenne felbe­csülni, hányán vannak a 252-ből azok, alkik potenciá­lis elköltözők, illetve akik esetleg lakni is ott akarnak, ahol dolgoznak. Ezt az igényt egyébként még fél évtizeddel ennek előtte is gyerekeikbe táplálták a szülők. Táplál­ták? Végtelen szorgalmuk révén tisztesen támogatták is a forintjaikkal. Most ugyan­ezek a szülők némi megütkö­zéssel kezelik azokat a híre­ket, amelyek arról szólnak, hogy növekszik a városi nyugdíjasok körében a falu­si ingatlanok ázsiója a csönd- és nyugalomigényen túl a ház körüli gazdálkodás lehe­tőségei miatt. Ha emlékeze­tükbe idéznék Illyés Gyulá­nak azon szavait, melyekkel arra utal, hogy valahányunk őse pásztor, vagy parasztem­ber volt, nyomban könnyebb lenne a falu iránt fölhorga- dó honvágyat megérteni. — Az az út, ami elvezet a faluból, visszafelé is vezet — találtam mondani többször is a sétaközbeni beszélgetőtár­saknak, noha a bölcsek köve nem az én zsebemben van. Gondolom, az idő majd még­is igazol. A múló idő ugyan­is azt ígéri, hogy Kisdorog népességmegtartó, mi több, népességcsalogató ereje nem csökkenni, hanem növekedni fog. Amit a rövid séta alkal­mával láthattunk és halhat­tunk, már ma azt igazolja, hogy a 40 tagot számláló kö­zös tanácsban nem vattaként van jelen a 13 kisdorogi ta­nácstag. Időnként haroolniok kéll? Azért — azért is — lettek tanácstagok! Szántóból hasított telek, növekvő falakkal Utcakép, amit a megújított régi házak uralnak LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents