Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

1983. november 1. ^TÉPÜJSÁG3 Nincsenek megoldatlan prablémák Beszélgetés a nemzetiségi szövetségek főtitkáraival Társadalmi életünk nemzetközi érdeklődésre is számot tartó fontos eseményei a hazánkban élő nemzetiségiek november—decemberben sorra kerülő kongresszusai. A magyarországi németek, szlovákok és románok demokra­tikus szövetségei érdekképviseleti szervek, amelyek köz­vetlen politikai és kulturális tevékenységet fejtenek ki a nemzetiségek között. A főtitkárokat — Hambuch Gézát, Such Ivánt, Mandity Marint és Szilágyi Pétert — kerek- asztal-beszélgetésre hívtuk meg, hogy képet kapjunk a szétszórtan, kis létszámban, de évszázadok óta itt élő, az egész néppel együtt dolgozó, az építőmunka feladataiban és eredményeiben osztozó nemzetiségiek helyzetéről. Ar­ról. hogy miként ítélik meg körülményeiket, lehetőségeiket, jelenük-jövőjük alakulását. — Kérem, vázolják fel a nemzetiségi lét fő vonásait Magyarországon. HAMBUCH GÉZA: A 400 településen élő mintegy 220 ezer német nemzetiségű lakos helyzete konszolidált, hangu­lata megegyezik a társadalom egészének közérzetével. Min­den tekintetben érzik, -hogy egyenrangú állampolgárok, akik a világháborút követő nehéz esztendők után ismét megtalálták helyüket a tár­sadalomban. A bizalmatlan­ság megszűnése alkotó erőket szabadított fel, érezhetően erősödött a nemzeti öntudat. SUCH JÁNOS: Bár a szlo­vák nemzetiségiek túlnyomó része is a parasztsághoz tar­tozik, vagy paraszti környe­zetben él, egyre több közöt­tük a városban dolgozó, vá­rosi életformát folytató em­ber. A szlovák lakosság jól tudja, hogy a termelés, a kö­zös erőfeszítés adja meg a kulturális munka, a szellemi felemelkedés alapját. MANDITY MARIN: Talán a legnagyobb eredményünk, hogy növekedett a szövetség társadalmi alapja, egyre töb­ben és többen vállalnak sze­repet napi feladataink meg­oldásában. Ez az örvendetes tény biztosítékot nyújt arra, hogy a magyarországi dél­szlávok — a többi nemzeti­séghez hasonlóan — egyre in­kább kihasználják a nemze­tiségi 'lét tartós megőrzésének feltételeit, élnek az anya­nyelv és a kultúra ápolásá­nak lehetőségével. SZILÁGYI PÉTER: Űj ér­tékrendek teremtődtek a ijemzetiségi lakosság és a többségi nemzet viszonyá­ban: a társadalom helyeslés­sel fogadja és egyre érezhe­tőbben karolja föl, s tekinti saját ügyének a lenini nem­zetiségi politika megvalósítá­sát. A döntően vegyes köz­ségekben élő magyarországi románok a tanácsokban, a népfrontbizottságokban, a pártban, a falugyűléseken, mindenütt, ahol közéleti ten- . nivaló akad — képviseltetik magukat. A nemzetiségi lét legfőbb őrzője az anyanyelv. * Az utóbbi időben fontos intézke­dések születtek és valósultak meg a nemzetiségi nyelv- használat fokozottabb érvé­nyesítésére. Milyennek ítél­hető a nyelvtanulás? HAMBUCH GÉZA: Soha ennyi gyerek nem tanult az óvodákban, az általános és középiskolákban németül mint ma. Nem lehetünk azonban elégedettek az ok­tatás és nyelvápolás minő­ségével. A gyerekek többnyi­re csak tanulják, de nem ta­nulják meg a nyelvet. Szö­vetségünk — a nemzetiség és a társadalom érdekeinek is megfelelően — szorgalmazza a kétnyelvű iskolák létreho­zását, ahol bizonyos tárgya­kat magyarul tanulhatnak, másokat — döntően a humán jellegű ismereteket — apáik nyelvén sajátíthatják el a gyerekek. SUCH JÁNOS: Az utóbbi években több településen be­vezették a szlovák nyelv ok­tatását az óvodákban és az „ általános iskolában — jelen­leg 12 ezernél többen tanul­ják a nyelvet. Nagyon fon­tos nálunk is a minőség, vagyis az, hogy a nyelvi órá­kat mindenütt épp olyan ér­tékesnek tekintsék, mint a többi tantárgy oktatását. Tud­juk, hogy főként a kis tele­püléseken kevés az óvónő, a tanító, .nehéz a hiányzó ok­tató pótlása. A feladat súlyá­nak ismeretében, kellő hatá­rozottsággal azonban áthi­dalhatók a problémák. MANDITY MARIN: Ma­gam is az anyanyelvi okta­tást tartom a nemzetiségiek között végzett legfontosabb munkának, mert hiába van színpompás folklórunk, ha oda jutunk, hogy senki sem érti. Természetesen fontos a kultúra minden ága, az anya­nyelv ismerete azonban az első. iKétnyelvűségünk előse­gíti a szomszédos népek éle­tének, kultúrájának, tapasz­talatainak még jobb megér­tését, megismerését is, sőt, gazdasági-kereskedelmi kap­csolatainkban is jól kamatoz­tatható.' SZILÁGYI PÉTER: Az anyanyelv ápolására fordít­juk a legtöbb energiát. Ahogy a magyar, a román sem világ­nyelv, a 'kétoldalú érintke­zésben épp ezért múlhatat­lanul fontos az ismerete. Ne­künk is épp azokkal a gon­dokkal kell szembenézni, mint szlovák és délszláv ba­rátainknak, ti. kevesen be­szélik a nyelvet. Éppen ezért a fiatalság intenzívebb taní­tása mellett gondolnunk kel­lene arra, hogy miként tart­suk frissen a nyelvi közös­ségből házasság, munka vagy más okból kikerülők anya- nyelvtudását. — A statisztikák tanúsága szerint nagy mennyiségi és minőségi fejlődés bontakozott ki a nemzetiségi közművelő­désben. Mi áll a javuló ered­mények mögött? HAMBUCH GÉZA: Színvo­nalas és élénk a német nem­zetiség kulturális tevékeny­sége. Több mint 60 kórus működik, csaknem félszáz fú­vószenekart tartunk nyilván és ugyanennyi tánccsoport járja a falvakat. Vers- és prózakötetekkel jelentkezett a magyarországi német nyel­vű irodalom, eleven élet zaj­lik a képzőművészeti szek­ciókban is, ahol nemcsak a régit ápolják, hanem igye­keznek lépést tartani a fes­tészet, a szobrászat, a fara­gás és díszlettervezés hazai és külföldi új irányzataival is. SUCH JÁNOS: A nemzeti­ségi kulturális élet sajátos színfoltjai, formái a kultúr- körutak, a nyári nemzetiségi találkozók, a fesztiválok, kul­turális napok, a művészeti csoportok műsorcseréi. A szép számú szlovák pávakö­rök legjobbjai külföldre is el­jutnak. Egyre sokrétűbb a honismereti tevékenység. Mindezekben meghatározó jelleggel bír a hazai szlovák értelmiség aktivitása. öt magyarországi szlovák író, költő önálló kötete jelent meg eddig. MANDITY MARIN: Kiala­kult a délszláv nemzetiségi klubhálózat, bővült a nép­rajzi tevékenység, nőtt a könyvtárak szerepe, bár — gondolom, hogy ez nemcsak ránk igaz — változatlanul gond a könyvszerzés, s ily módon az olvasómozgalom bővítése. Nagyra értékeljük az anyanyelvi kiadói tevé­kenységet és azt a közműve­lődésfejlesztő munkát, amely­re Baranya megye és Pécs mutatott példát az elmúlt években. A nemzetiségi poli­tika iránti ügyszeretet ered­ményeként új helyre költö­zött a pécsi Szerb-hor.vát Ál­talános Iskola, megnyílt a pécsi gimnázium, új klubház nyitotta meg kapuit és bemu­tató színpad is létesült. SZILÁGYI PÉTER: Azt hi­szem főtitkártársaim véle­ményének is (hangot adok, amikor élismeréssel adózom a nemzetiségi nyelvű rádió- adás.okna'k és tévéműsorok­nak. Az anyanyelvi tömeg­kommunikáció újabb és újabb politikai-kulturális áramlatokba kapcsolja a nemzetiségieket, kérdésfel­tevéseivel mintegy szembesít önmagunkkal. A szórakoztat­va gondolkodtatás otthonai­vá kívánjuk tenni klubjain­kat is. Az anyanyelvről e kér­désnél újra szólnom kell: mi­nél magasabb szintű ismere­te nemcsak a nemzetiségi la­kosság érdeke, hanem társa­dalmi, sőt államérdeknek is kell tekintenünk. A szomszé­dos népek nyelvét beszélő, kultúráját ismerő állampol­gárok nagy értékeket jelen­tenek a vendéglátás, a turiz­mus, a közlekedés, az ipar és a mezőgazdaság számára is. Ezt a célt kívánjuk szol­gálni könyvtáraink állomá­nyának gyarapításával, a magas nyelvi kultúra tekin­télyének növelésével. — Az MSZMP XII. kong­resszusának határozata sze­rint „Pártunk a lenini nem­zetiségi politika érvényesíté­sét változatlanul fontos fel­adatnak tekinti... Minden szükséges támogatást meg­adunk ahhoz, hogy a nemze­tiségek továbbra is aktív ré­szesei legyenek társadalmi, politikai életünknek ..Mi­ként lehet ennek maradékta­lanul érvényt szerezni? HAMBUCH GÉZA: Min­denekelőtt eddig elért ered­ményeink megszilárdítása és továbbfejlesztése, társadalmi hasznosítása a cél. Ami a gyakorlati feladatokat illeti, minden szinten — országos méretekben is — szükséges az egységes szemlélet erősí­tése, a helyenként még léte­ző lekezelés vagy türelmet­lenség felszámolása. SUCH JÁNOS: Hogy lehe­tőségeinket minden téren ki­használjuk, igen sok még a tennivaló. Feladataink bő­ven vannak, megoldatlan problémáink viszont nincse­nek. Egy konkrét megjegy­zés: a megalakult nemzetisé­gi bizottságoknak és albizott­ságoknak mindenütt a leg­hatékonyabban kell dolgoz­niuk, (hogy betölthessék sze­repüket MANDITY MARIN: Kulcs­kérdés a nemzetiségi oktatás meglévő gondjainak megol­dása, a nemzetiségek kultu­rális színvonalának növelése. Elsősorban a könyvellátás és a nemzetiségi közművelődés módszertani ' irányításának javítására gondolok. SZILÁGYI PÉTER: A nyel­vi kultúra gazdagodása igényli a kapcsolatok további fejlődését az adott szocialis­ta országokkal. Jól tudjuk, hogy a nemzetiségi szövetsé­gek társadalmi-politikai és kulturális szerepe nélkülöz­hetetlen e folyamat elősegíté­sében. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a nemzeti­ségi közösség újra és újra do­kumentálva lássa eredménye­it, mint (Magyarország kultú­rájának, gazdaságának szer­ves részét. GRENITZER RÓBERT Szokatlan évet tudhatunk magunk mögött, s szokatlan az ősz is, amiben járunk. Eső idén alig esett, s most, mindenszentek előtt a szom­bati szekszárdi piacon még zöldpaprikát és szamócát le­hetett kapni. Szamócát, ami tavasszal a primőrök közül szinte első, s igaz, hogy van már folyton érő változata, de ennek az ízét máskor novem­berre már rég elfelejtettük. Eső, csapadék nincs, pedig igen elkelne. Vasárnap kora hétfőn hajnalban igaz, sze­merkélt egy kicsit, de csak ♦ arra volt elegendő, hogy a port elverje. Pedig eshetne már, hisz a jövő évi gabona közel háromnegyede a föld­ben van. Kikelt, sorol az ár­pa, s sok helyütt a búza, csak éppen a csapadék hiányzik. Az öntözés pedig nem min­denütt lehetséges, s ahol erre berendezkedtek, ott sem biz­tos, hogy gabona kerül az ön­tözhető területre. Nem volt idén könnyű a dolguk a szán­tást, tárcsázást, kombinátoro- zást végző traktorosoknak: a homokos talajokat kivéve kő­kemény földdel kellett meg­birkózniuk. S vetéskor is sok helyütt került súly a csorösz- lyákra. A kukoricabetakarítás a múlt héten befejeződött, most a táblaátlagok után a gazda­sági átlagot számítják az üze­mek. Kevesebb lett idén, mint tervezték sok helyütt, másutt viszont — főleg az egyébként víznyomásos terü­letekkel bíró üzemekben — rekordtermést takarítottak be. Volt gép elég, idén nem­igen kellett a betakarításban segíteni, a szomszédos üze­mekben, vagy éppen az or­szág északi gazdaságaiban. A kukoricatarlókon most álla­tok legelnek, s ezzel nagy mennyiségű takarmányt ta­karítanak meg. A földön már csak cukor­répa van, s némi szőlő az ül­tetvényekben, főleg ott, ahol nagy a terület, s a munkákat sem szervezték kellőképpen. Az őszi munka végét jelzi az is, hogy a múlt héten be­fejezték ügyeleti szolgáltatá­sukat azok a vállalatok, ame­lyek a munkacsúcs idején, hét végén, vasárnap is az üzemek rendelkezésére áll­tak. Tolnanémediben a múlt hé­ten jártunk. Elnök, főagronó- mus természetesen nincs bent az irodában, de az üzemgaz­dász hozza a listát: hol tar­tanak, mi van még vissza. A CB-rádión azonal keresik a főagronómust. Tőle tudjuk: főleg a kukoricánál, de a cu­korrépánál is jelentős a ki­esés, kukoricából hektáron­ként 10 mázsa — a tervhez viszonyítva, de ha a tavalyi átlagot nézük, 20 százalékkal is kell számolni. A kukoricát hét közepére betakarították: 1030 hektár volt a közös, és 234 a háztáji terület. A 119 hektár cukorrépának is több mint a felével végez­tek. A répát a simontornyai vasútálomásra, innen pedig Ercsibe, a cukorgyárba szál­lítják. A gyárból megérkez­tek az eredmények: 14,8— 15,2 százalék közötti a cukor- tartalom, ami igazán jónak mondható. Csak éppen a mennyiség kevesebb annál, mint amire számítottak: a tervben hektáronként 450 mázsa sze'repel, s az eddigi átlag 320 mázsa körüli. Ka­pálni idén ezt a kultúrát nem kellett, sikerült a növény- védelem, ,a technológiát pon­tosan betartották, s ahogy itt mondják: „a cukorrépa tíz nap alatt befogy”. Sárgarépát 32 hektáron ve­tettek idén. A gyökeret itt tisztítják, mossák, és szállít­ják aztán Paksra. Ügy ter­vezték, hogy 400 mázsát szed­nek fel, s 270 mázsa lett az eredmény. Befejezték a búza­vetést is, száraz talajba ugyan, de azt rendesen meg­szántották, s minden gépi munkával előkészítették az ágyat a vetőmagnak. Őszi mélyszántásra idén 1850 hek­tár vár, s most, mivel más munka nincs, minden gép a tavasziak alá készíti elő a talajt. Mint minden gazdaságban, itt is megvonták a takar­mánymérleget. A télen 250 tehén, 90 itatásos borjú, 140 növendéküsző, 150 hízómar­ha, 750 anyajuh, 2400 sertés és 16 ló takarmányozásáról kell gondoskodni. Csak ab­rakból 1873 tonnára van eh­hez szükség, ebből a saját termés 630 tonna, és 1240 tonnát vásárolnak. Száriból 947 tonna kell, a siló pedig 2899 tonna. Jövő év júniusá­nak végéig összesen 3286 tonna takarmány kell a gaz­daságban tartott állatoknak. Magtárban az abrak, kazal­ban a széna, s a silózással is elkészültek. Mi a gond Tolnanémedi­ben? Az értékesítéssel nincs baj, mindent megvesznek, csak éppen nem szállítják el. Most például a szabad ég alatt, szükségtárolóban van 150—200 vagon kukorica. Már több ízben szóltak a Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalatnak, hogy szállítsák el, de erre a vállalat nem képes, hisz nem kap vagont a MÁV- tól. A szükségesnél több szálas takarmány termett az idén Tolnanémediben, bálázott lu­cerna- és rétiszéna van „rak­táron”. Eladják, természete­sen, mint máskor, most is a Gyapjúforgalmi Vállalatnak és a háztáji gazdaságoknak. A szállítás sem jelent gondot, hiszen éppen egy hete, hogy megszűnt a tehergépkocsik kilométerkorlátozása, nyu­godtan szállíthatják hosszabb távra is a szénát. Az Alföld­re, például Szentesre és kör­nyékére. Ahonnan már azt is megkérdezték, hogy adnak-e el kukoricát Tolnanémediből. El kellett utasítani a szente­sieket: a téesznek a Gabona­forgalmival van szerződése. JS mi még a gond? A műtrágyát időben igye­keznek beszerezni — ha le­het. A foszforellátás országos probléma, ide sem jutott any- nyi, amennyire szükség len­ne. A szerves trágyát — 12 ezer mázsát — elszórták, s ez most gyorsan ment, mivel egy nagy teljesítményű gé­pet vásároltak nemrég. A szerves trágya mellett, különösen a szakosított állat­tartó telepeken igen nagy mennyiségű hígtrágya kelet­kezik. A közelmúltban Bala- tonfenyvesen „szagoltunk be­le” ebbe a témába, ahol a hígtrágyaelhelyezés környe­zetkímélő módját mutatták be. A téma roppant időszerő, és érdekes, mostanában egyetlen rendezvényre sem emlékszem, ahol ennyien let­tek volna. Köztük sok Tolna megyei gazdaság szakembe­re, akik részben a technoló­gia iránt érdeklődtek, rész­ben tapogatóztak: állattartó telepeiken az almozást alkal­mazzák, vagy a hígtrágya ki­szórására rendezkedjenek-e be. őszi határjárásunkon, bár­merre is megyünk, most már csak ekét húzó traktorokkal, s trágyát szóró gépekkel ta­lálkozunk. S mert tudjuk, a hígtrágya elhelyezése, talajba való juttatása sokakat érde­kel, ígérjük: hamarosan visszatérünk erre a témára. Hisz a hígtrágyát csak most lehet szórni, akkor, mikor a növények vegetációja befeje­ződött. D. VARGA M. Fotó: GOTTVALD KAROLY Gorában szárítják a kukoricát Decsen Kukor.catarlón legeltetik a szarvasmarhákat az Alsóten- gelici Állami Gazdaságban Határjárás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents