Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
1983. november 26. NÉPÚJSÁG 3 Paks A beruházás vállalatai és a várospolitika Paks fejlődésében — most már közel egy évtizede — meghatározó az atomerőműberuházás. A várossá nyilvánításra is azért került sor korábban, mint különben időszerűvé vált volna, mert itt épül hazánk első atomerőműve. Maga az erőműépítés, de a hozzá kapcsolódó — és már a városban megépített létesítmények is hozzásegítették az egykori nagyközséget, hogy megteremtődjenek a várossá fejlesztés feltételei. De ebben nagy a szerepük nemcsak magának az atomerőműnek, — a Paksi Atomerőmű Vállalatnak —, hanem a beruházásban részt vevő vállalatoknak is. A városi tanács és a vállalatok együttműködését tekintette át legutóbbi ülésén a paksi városi- járási párt-végrehajtóbizottság. A várospolitika hosszabb távú koordinálása érdekében általános érvényű együttműködési megállapodást kötött a városi tanács a beruházáson dolgozó hét nagyobb vállalattal. Ezekben meghatározzák az együttműködés elvein, és módszerein túl a kölcsönös tájékoztatás rendjét, a vállalt kötelezettségeket és adott jogokat. Ezenkívül egyes területekre koncentrálva konkrét megállapodásokat kötöttek több mint negyven vállalattal, intézménnyel, melyek a dolgozók lakásellátására, életkörülményeik javítására, illetve a vállalati hozzájárulások mértékére vonatkoztak. Rendszeres kapcsolatot tart a tanács a vállalatok vezetőivel. Az idén például a nem paksi székhelyű vállalatok vezetőit meghívták a városba, tájékoztatták őket az együttműködés gyakorlati eredményeiről. Az építkezés kezdeti éveiben a község nem volt felkészülve a beruházás következtében kialakult nagy anyagi és létszám-koncentráció befogadására — különösen az ivóvízellátás, a kereskedelem, és a szolgáltatások körében. A tanácsi és vállalati erőforrások bevonásával sikerült megteremteni az alapvető városi szolgáltatások feltételeit. A vállalatok többsége felismerte az együttműködésben rejlő kölcsönös előnyöket, ennek alapján korrekt és hatékony kapcsolati formákat sikerült kiépíteni. Nagy gondot fordított a tanácsi vezetés arra, hogy a beruházáson dolgozók, lehetőségeiknek megfelelően bekapcsolódjanak a város közéletébe. Ma a tanácsban és bizottságaiban tízen képviselik a beruházáson működő vállalatokat és választóikat. A vezető testületekben az üzemeltető vállalat — a PAV — dolgozói megfelelő képviseleti lehetőséget kaptak. A városi tanácsba öt PAV-ost, a végrehajtó bizottságba kettőt választotak be. A letelepedés elősegítése érdekében — a munkáslakásépítési' akció keretében, ami a beruházáshoz kapcsolódó és a beruházás forrásaiból fedezett állami lakásépítéshez képest többlet — több mint 250 családot juttattak lakáshoz, ezt azonban az tette lehetővé, hogy az érdekelt vállalatok több mint 12 millió forinttal járultak hozzá a közművesítés és területelőkészítés költségeihez. A PAV részére — jelképes összegért — 24 korszerű családi ház építésére alkalmas, közművesített telket biztosított a városi tanács, mintegy „cserébe” azért, hogy pár évvel ezelőtt, amikor a tanács még lakásokkal nem rendelkezett, a kulturális és egészségügyi fejlesztés érdekében több vállalati lakásra ideiglenes bérlőkijelölési jogot adott át a PAV a tanácsnak. Szoros az együttműködés a tanács és a vállalatok között a beruházáson dolgozók sportolási lehetőségeinek biztosítása, a kulturális és egészségügyi ellátás fejlesztése terén. Az együttműködés fontos színtere a városfejlesztés. Már a döntések előkészítésében és meghozatalában részt vesznek az „erőműves” vállalatok. Eredményesen funkcionál a fórumrendszer, az alapvető döntéseket a testületek mindig a szakmai és a „laikus” csoportok véleményének figyelembevételével hozzák meg. Ezzel biztosítva van annak a feltétele, hogy a vállalatok — és vállalati kollektívák — a döntéseket elfogadva, azok megvalósítását támogassák. A vállalatok anyagi-pénzügyi hozzájárulással, gépi munkákkal, a dolgozók társadalmi munkával. A legtöbb létesítménynél jelentős volt ez is, az is. Az állandó fejlesztési munkálatok mellett egy-egy nagyobb feladat teljesítésére koncentrálják az erőket. 1980—81-ben a gyermekintézmények felújítása és az útépítés, tavaly a sportlétesítmények felújítása és teniszstadion építése, 1983—85- ben a tanuszoda építése volt, illetve lesz a fő feladat. Ezekben a munkákban a beruházás vállalatai aktívan veszik ki részüket, például a nyáron megalakult Paksi Üszodaépí- tő és Fenntartó Egyesületnek tizenegy, nem paksi székhelyű vállalat is tagja. (A tagság nemcsak nagy összegű tagsági díjjal, hanem jelentős fejlesztési alap átadásával is jár), ma már bizonyosra vehető, hogy a beruházáshoz szükséges húszmillió forint, amire az egyéb segítségen és társadalmi munkán kívül van szükség, meglesz. A társadalmi munkában — mint eddig is — nagy részt vállalnak a beruházáson dolgozó szocialista brigádok. A közösség és a település javára végzett munkát a tanács elismeri és népszerűsíti. 1979—83. között az erőmű beruházáson dolgozók közül két kollektíva és négy személy kapta meg a „Paksért” Pro Űrbe kitüntetést, egyéb, társadalmi munkáért adományozott kitüntetésben a vállalatok dolgozói közül öt kollektíva, és tizenöt személy részesült, ezenkívül számos elismerő oklevél, plakett és levél került átadásra a városépítő munkáért. A helyi és „erőműves” vállalatok többsége arra törekszik, hogy megismerjék és tiszteljék egymás eredményeit. E törekvést a városi tanács minden eszközzel támogatja, fórumokat és egyéb lehetőségeket biztosít erre. Ezt szolgálja a „Bemutatkozik ...” rendezvénysorozat, valamint az a gyakorlat, hogy a vállalati, szövetkezeti ünnepségekre az együttműködő vállalatok képviselőit kölcsönösen meghívják. A beruházás vállalataival kialakított együttműködés — annak ellenére, hogy néha vannak zavaró körülmények, viták, amelyeket — mint a végrehajtó bizottság állást foglalt —, kölcsönös megértéssel. ám szükség esetén a városi pártbizottság segítségével kell tisztázni — eredményesen szolgálja a város- politikai célok megvalósítását. J. J. A munkaerő-szolgálati irodák a fiatalok jobb elhelyezkedéséért Eredményesen működik a munkaerő-közvetítés új rendszere, jelentősen segíti a fiatalok elhelyezkedését — állapította meg az Állami Ifjúsági Bizottság a miniszter- tanács részére készített tájékoztatójában. Erősödött a munkaerő-közvetítés szolgáltató jellege, bővült az irodák tevékenysége. A munkát keresők nyilvántartásával, a kínálkozó állások felkutatásával hatékonyan segítik a vállalatok munkaerő-gazdálkodását, s különösen nagy a jelentősége annak, hogy egyre eredményesebben szervezik meg a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését, a diákok szünidei és alkalmi foglalkoztatását. Az irodák többsége szoros kapcsolatot épített ki a környékbeli vállalatokkal. A munkát vállalni szándékozók körében nagy az érdeklődés az irodák szolgáltatásai iránt. Tavaly mintegy százezer állást kereső fordult a munkaerőszolgálati irodákhoz, s az idén tovább nő az ügyfél- forgalmuk. A jelentkezők — főként a fizikai munkások — a munkaerő-szolgálati irodák nyilvántartásából számos munkahely között válogathatnak. A munkaerő-szolgálati irodák az ország nagyobb városaiban — például Budapesten, Pécsett, Szegeden, Győrött. Kecskeméten és Békéscsabán — felkutattak olyan vállalatokat, ahol alkalmi munkát tudnak adni az egyetemistáknak, főiskolásoknak. Erre többnyire fizikai munkakörökben nyílik lehetőség. A munkaerő-szolgálati irodák tovább keresik az együttműködés lehetőségét a vállalatokkal. Ugyanakkor az iskoláktól is nagyobb segítséget várnak. Egyebek között azt kérik tőlük, hogy írják össze, diákjaik közül ki. milyen munkát vállalna. Budapesten gondot jelent egyes szellemi foglalkozásúak megfelelő álláshoz juttatása. Ezért itt az igényeik és a lehetőségek összeegyeztetése érdekében a hálózathoz tartozó fővárosi munkavállalási tanácsadónál külön nyilvántartási rendszert hoztak létre a felsőfokú végzettségűek számára. Ez hatékonyan segíti a pályakezdő diplomások elhelyezkedését is. A budapesti iroda ügyfeleinek egyébként csaknem a fele 30 éven aluli. Az új rendszerű munkaerő-szolgálati irodák alig néhány hónapos működés után szeptemberben nehéz feladattal találták szemben magukat. Az általános és középiskolai tanulmányait idén befejező, több mint 230 ezer fiatal közül mintegy százezren kerestek maguknak munkát, jó részük elhelyezkedési gondjainak megoldását az irodáktól várta, összességében valamivel több volt a munkalehetőség, mint a pályakezdő fiatal, azonban egy részük munkába állását nehezíti az igények és a lehetőségek 'területi és szakma szerinti eltérése. Ezen a feszültségen a munkaerő-szolgálati irodák újabb munkahelyek felkutatásával már valamelyest enyhítettek. A most munkába lépő korosztálynak csaknem a fele községekben él, ahol a betöltetlen állásoknak mindössze egynegyede található. A felkínált munkavállalási lehetőségek 88 százaléka fizikai munkakör, de a fiataloknak csaknem egyharmada másmilyen munkát végezne. A munkaerő iránti igény elsősorban Budapesten nagy, Szabolcs- Szatmár megyében ugyanakkor az okoz gondot, hogy munkát többnyire csak lakóhelyüktől távolabbi településeken találnak a fiatalok. Számukra az itteni iroda a korábbiaknál szélesebb körben keres munkalehetőséget. A munkaerő-szolgálati irodák közül néhánynál a közeljövőben már számítógéppel dolgozzák fel az adatokat . HÉTRŐL I !1 MIM hírre! HÍRRŐL Akárhogy is vesszük, ez a hét az Erzsébetek és a Katalinok hete volt. Elnézést kell kérnem a Jolánoktól, Cecíliáktól, Kelemenektől és Emmáktól, de az előző megállapításom igaz. Igaz azért, mert ahogy mifelénk mondják, mindegyik régi „hintóba való név”. Ennek ellenére jelentős a többbi is, de a „rangot” mégis az Erzsébetek és Katalinok viszik el. Legalábbis a közvéleményben!... Mert bármennyire is tiszteljük — miért ne tisztelnénk? — a többieket, azért az Erzsébetek és Katalinok novemberi névnapja a híresebb. Hogy ünneprontó mégse legyek, ezért híreseknek és kevésbé híreseknek is sok boldog névnapot kivánok! (Nyolc napon belül érvényes még.) Az év 47. hetét ltudjuk magunk mögött. Egy hét a sok közül, ami nem hasonlít az előző negyvenhathoz. Nem hasonlít azért, mert állandóan változó, mozgó világunkban mindig új események vannak. Most sem volt másképpen. „Tél szele hóval, faggyal jö (?)" A tolnai holt Duna Az úgynevezett „kisfarsang” végén járunk. A kihalt, lombtalan kertekben megmaradt virágok dacodnak a téd eleji kemény fagyokkal, a ködös, csapadék nélküli idővel. A rég felvett nagykabátok alá búvó, tavat, folyót, patakot jégpáncéllal felöltöztető szél, a nappalt rövidítő éjszakát hosz- szabbító ítél itt van már. Csak a csapadék hiányzik. Pedig inná a varacskossá szárított föld, sóhajtanak utána az őszi cse- nevész vetések. Mi, emberek is felkészültünk miár a télre a hosszú mesével, beszélgetésekkel teli, ígéretes szép estékre. Azokra, amikor végre újra együtt van a család és amikor a meseszó az éjszakába nyúlik. Vajon vannak-e még olyan esték, ahol a tollfosztás a diótörés, a fonás... közben tapasztalatok, emlékek szálltak szájról szájra, s jutottak él egyik generációtól a másikig, vagy csak a nosztalgia mondatja, illetve idézi fel mindezt? Egy biztos, a még áhított és várt téli esték hangulata más mint régen volt. Más, mert a gyorsuló idővel együtt 'mi is változunk. A napi munka és házi munka mellett — amiből a nők ugyancsak kiveszik részüket — a család gondjával is kell törődni. így mi marad az ígéretes téli estékből? Az emlék, a nosztalgia és mindaz, ami befér a szabad időbe. Téliesedllnk A fenti kijélentést több tény is igazolja. Elég csak végignézni lapunk elmúlt heti eseményeit, híreit, mind ezt bizonyítják. A falak közé parancsoló időjárás a programokat is beviszi „védett helyre”. Egyre inkább szaporodik az olyan rendezvények száma, amelyek a ítéli időszak megszokott, de várt rendezvényei. Ilyen volt az elmúlt héten a politikai könyvnapok megyei megnyitója is, amelyre a Kossuth Könyvkiadó 26 új kötetet jelentetett meg. Szükség is volt minderre, hisz napjainkban megnőtt az érdeklődés a politika, a politikai irodalom iránt. Isrne- retbővítőek, látókört tágítóak, világnézetet fejlesztőek, történelmi ismereteinket meg- szilárdítéak, szükség esetén „helyre te- vőek” ezek a kiadványok. Ezért is olvassuk gyakran és várjuk az újabb kötetek megjelenését. Téliesedünk — mondottam, s országszerte és megyeszente is téliesednek a programok. Több időt, gondot fordítunk ismereteink gyarapítására. Mintha mulasztást akarnánk pótolni. Szaporodnak a közművelődési intézmények által szervezett ismeretterjesztő előadások. Dr. Czeizei Endre genetikus tolnai, dr. Veres Pál szexológus bonyhádi, és szekszárdi felvilágosító, ismeretbővítő előadásai jelentették a kezdetet e sokak által még ismeretlen területen. Nemcsak nevük, hanem tapasztalataik is vonzották a közönséget. Az ismeretbővítés „szervezett” programjaiban a téma mellett a név is csalogathatja és csalogatja is a közönséget. Szilágyi János rá- dióriporter és Végh Antal írótól is sok értelmes gondolatot hallottunk Faddon. Ügy tűnt ki a hírekből, mintha szaporodott volna a kiállítások száma. így többek között Gyönkön a szociális otthon tulajdonában lévő festményeket mutatják be a művelődési -hájban, Dombóváron pedig Kós Károly építész-író emlékkiállítását rendezték meg, segítve ezzel a művészeti ízlés fejlesztését, a különböző műalkotások megismerését. Az ismeretszerzés, ismeretbővítés más módjaira is (találhattunk példát. A talUdni Intourist 35 dolgozója megyénkben járt tapasztalatcserén, a Tolna megyei „vendéglátósok” pedig testvérmegyénkben, Tam- bovban mutatják be tudományukat. Reméljük, öregbítik a magyar vendéglátás hírnevét. Tizenöt KISZ-vezető utazott Szekszárd testvérvárosába, Bezonsba, ahol a tapasztalatcsere, egymás munkájának a megismerése a céL Ismereteket szerzünk, közlünk, tanulunk nap, mint nap. Még akkor is, ha nem vesszük észre. Egyet azért még nem tanultunk meg: Az élet nem játék. Igen, a ma- docsai Duna-szakaszon talált és felrobbant II. világháborúból ittmaradt gránátra gondolok. Ügy látszik, nem lehet elégszer figyelmeztetni. De most már legyen ez az utolsó mementó és figyelmeztető mindazoknak, akik még élünk és élni akarunk. Kiállítás a politikai könyvnapok idején Gyarapodunk Büszkék lehetnek a gerjeniek, hisz fél- tucat új családi ház építését fejezték be, illetve hozták közel a befejezéshez és főleg azért, mert minden utcájuk szilárd burkolatú. Gyanítom, ez utóbbi sok társadalmi munkát is kívánt... És ha már a társadalmi munkánál tartunk, megemlítem, a mözsi malom dolgozóinak munkáját is, amellyel szabad szombaton 52 méter hosz- szú járdát építettek az üzem előtt. Anélkül, hoöy megsérteném a derék molnárokat — igaz, nem rajtuk múlott —, de el •kell mondanom a következőt: Nem szeretem, ha társadalmi munka ürügyén oldatnak meg olyan feladatokat, amivel lemaradást pótol(tat)nak... Világszépe Hetvenegy ország legszebb hajadonjai köziül Sarah-Jane Hutt lett a győztes a londoni világ-szépségversenyen, közültük a képét is. Nem tudom, hogy „évgyűrűvel” rendelkező férfitársaim osztják-e a biztosan szigorú zsűri és az én véleményemet, de a hölgy valóban csinos, még a mellképen is. Anélkül, hogy ismerném az ilyenkor közölni szokott adatokat, méreteket, most nem egy teljes, tetőtől talpig fotóra, hanem a többi hetvenegy jelöltre leszek kíváncsi. Ugye nem vagyok egyedül? — él — Fotó: Gottvald
