Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
Mai számunkból A BERUHÁZÁS VÁLLALATAI és a várospolitika (3. old.) MÉGVISELT NEMZEDÉK (7. old.) AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KÉTMILLIÓ TONNA RIZS XXXIII. évfolyam, 279. szám ARA: 1,80 Ft 1983. november 26., szombat HÉTRŐL HÉTRE, Tolna megye és Szekszárd város nevében Császár József, a megyei tanács elnöke, valamint Kovács János városi tanácselnök koszorúzott. HÍRRŐL HÍRRE (8. old.) Az Elnöki Tanács ülése (3. old.) VILÁGOS ABLAKOKKAL MOSZKVAI SZÁLLODÁK (8. old.) (4. old.) Várkonyi Péter közel-keleti országokba átázik Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter november 26-án, szombaton Ali Akbar Vela- jati külügyminiszter meghívására hivatalos látogatásra Iránba utazik. Külügyminiszterünk Iránból — ugyancsak hivatalos látogatásra — Ku- vaitba, Szíriába és Jordániába utazik, ezen államok külügyminisztereinek meghívására. (MTI) AUTÓBUSZOKKAL AZ ÖT MUNKANAPOS HETEKRE (7. old.) A TÚLÓRÁK FONTOSABBAK A RANDEVÚNÁL (12. old.) HÉTFŐN BEK-MÉRKŐZÉS TOLNÁN (14. old.) Koszorúzás, emlékünnepség Budapesten Tegnap Budapesten folytatódott a Rab its -centen ári u - mi ünnepségsorozat. Lapzártakor még .tartott az a Művélődési Minisztérium és az Országos Babits Emlékbizottság által rendezett emlékünnepség, amelyen Sőtér István akadémikus mondott ünnepi köszöntőt, a Zeneakadémia nagytermében, ahol a barátok, egykori munkatársak, tisztelők körében helyet foglaltak a szülőváros és Tolna megye képviselői is. Az emlókünnepséget megelőzően Babits Mihály születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzás! ünnepség színhelye volt a Mező Imre úti temető, amelynek díszsírhelyében a poéta doctus örök álmát alussza. Fotó: Bakó Jenő Pénteken ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Az alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1983. december 22-én, csütörtökön 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolta, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére az alkotmány módosításáról, továbbá az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról, valamint az 1984. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatokat. Az Elnöki Tanács megtárgyalta a nagyközségi tanácsok pályázatait, amelyben várossá nyilvánításukat kezdeményezték. Úgy határozott, hogy 1984. január 1-től várossá nyilvánítja Békés megyében Szeghalom, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Encs és Szerencs, Fejér megyében Mór, Heves megyében Heves, Komárom megyében Dorog, Nógrád megyében Pásztó, Szolnok megyében Tiszafüred, Tolna megyében Tamási, Veszprém megyében Sümeg és Zirc, Zala megyében Zala- szentgrót nagyközséget. Az érintett helyi tanácsok kezdeményezésére az Elnöki Tanács döntött községek egyesítéséről, községi közös tanácsók szervezéséről, községi tanácsok alakításáról; s a lakosság számának növekedésére, az alapellátás intézményeinek kiépítettségére figyelemmel a Baranya megyei Sátorhely és a Fejér megyei Szárliget eddigi belterületét községgé alakította. A továbbiakban az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott, majd kegyelmi ügyben döntött. (MTI) Újjáépült a prAgai NEMZETI SZÍNHÁZ (9. old.) BABITS MIHÁLY CENTENÁRIUMA (10. old.) főhajtás (11. old.) RETTEN KAJDACSRÓL (4. old.) VAN ERŐFORRÁS? (5. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) MŰLTUNKBÖL (6. old.) Innováció és szabadalom A Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapja már több éves sikeres múltra tekinthet vissza. Számtalan ötlet, találmány felkarolása, menedzselése fűződik már a nevéhez, amely végül is — az esetek többségében — a termék megszületésével fejeződött be. Ez év derekán az újabb hírek már arról tudósítottak, hogy több „kisbank” alakult az innováció támogatására. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, majd az Ipari Minisztérium hozta létre az Állami Fejlesztési Bank közreműködésével a műszaki fejlesztés anyagi támogatását célzó intézményeket. S ha figyelembe vesszük, hogy ezenkívül létezik még néhány szerv, amely szintén e célra specializálódott, akkor mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy a hiányos intézményi háttér akadályozza az okos ötletek megvalósítását. És mégis: az új szellemi termékek, találmányok, szabadalmak száma csak nem gyarapodik megfelelő ütemben. Vagy gyarapodik, csak éppen a termékké válás rögös útjain nem jut végig? Vagy termék is lesz belőle, csak nincs megrendelő, vevő? Ki tudja? Bár a közelmúltban Budapesten rendezett konferencián idézett adatok inkább a legelső feltételezést támasztották alá. A Danubia Szabadalmi Iroda szakembere mondta el, hogy a találmányok és a lakosság számát egybevetve, Magyarország nem tartozik éppen a nemzetközi élmezőnybe. Amíg például 1979-ben Bulgáriában tízezer lakosra 3,9; Csehszlovákiában 4,9; az NDK-ban 3,6 találmány jutott, addig a hazai adat 1,3. A műszaki értelmiség sem dicsekedhet fényes eredménnyel; ezer műszaki értelmiségire átlagosan mintegy három találmány bejelentése jutott. Az abszolút számokat tekintve még riasztóbb a kép. 1980-ban összesen 3172 szabadalmi bejelentés érkezett az Országos Találmányi Hivatalhoz, amiből 1601 a hazai. Joggal kifogásolhatja persze az olvasó, hogy miért 1979—80-as adatokat idézünk. Elképzelhető, hogy a frissebbek már egészen más képet mutatnak. Elképzelhető, de nem így van. A kissé szakállas adatok alkalmazását pedig főleg az indokolj a, hogy így van mód nemzetközi összehasonlításra. És ebben az esetben valóban nem lehet még gyökeres változásról beszélni. Valami elkezdődött, s ezt éppen a szaporodó intézmények is példázzák, de ez még nem az igazi. Pedig éppen a nehezebb gazdasági helyzetben válna kulcskérdéssé, hogy a magyar gazdaság mennyire innovatív, vállalatai mennyire tudják kivédeni a piaci recessziót, s ha kell,, új termékek piacra dobásával csökkenteni vagy ellensúlyozni a veszteségeket. Sokan a szellemi termékek lebecsülése miatt nem fektetnek súlyt a megszülető találmányok hasznosítására, vagy éppen bejegyeztetésére. Egyszerűbbnek vélik külföldről megvenni a licencet. s azt adaptálva felzárkózni a nemzetközi színvonalhoz. Ebben a gondolatban is van valami, ám ha valamelyik cég ezt a stratégiát követi, akkor egyúttal azt is tudomásul kell vennie, hogy csak kissé elhasznált technológiához jut, amelyet tulajdonosa már nem tart veszélyesnek értékesíteni, amelynek gyártásával már nem lehet igazán hatásosan a piacra betörni. Mások pedig éppen hogy misztifikálják a találmányok lényegét. „Sokan úgy gondolják még ma is — mondta Síkos Róbert, a Danubia képviseletében a már említett konferencián —, hogy a találmányok nagyságrendje az edisoni gondolatoknál kezdődik és szabadalmat csak olyan korszakos megoldásokra lehet nyerni, mint az izzólámpa, vagy a transzformátor, illetve a DDT, vagy a penicillin. Ezzel szemben a valóságban, a törvény szerint szabadalmaztatható találmány minden új és haladást jelentő műszaki jellegű megoldás, amely a gyakorlatban alkalmazható.. Természetesen felvetődhet az a kérdés is, hogy mi értelme van részmegoldásokat, apró újításokat szabadalmaztatni? Látszólag fölösleges pénzkidobásról van szó, a gyakorlatban azonban nagyon is racionális megfontolásból kell ezt megtenni. Az éleződő verseny hallatlan tempót, gyorsaságot fejlesztett ki a gyártók között. S ez nemcsak az új termékek bevezetésére igaz, de azok lekoppintására is. S ha egy újdonság védtelen, azaz nincs szabadalmaztatva, akkor szabad a gazda. A versenytársak minden lelkifurdalás nélkül lemásolhatják. A találmányok, szabadalmak, természetesen az innovációnak csak egy apró részletét jelentik. Ám nagyon fontos részletét. Ha ez nincs kellően a helyén, akkor kiépülhet akármilyen innovációs intézményi bázis, javulhat akárhogy a piaci munka, lehet akármilyen jó a végeredményként megszülető termék, a hasznot más is lefölözi. Mindez persze, most prédikációként hathat, hiszen kapásból tudunk több példát is idézni, hogy nálunk mennyire nincs becsülete az újnak, a szellemi munkának, hogy még az igazgatóknak is az a kifizetődőbb, ha nem kockáztatnak, nem vágnak bele az újba, hanem a régi kerékvágáson haladva irányítják a vállalatot. A rövid távú érdek valóban erre kényszerítheti az embert. Ám a hosszú távra is gondolni kell. S nemcsak az irányítók szintjén, hanem vállalati berkekben is. Éppen ezért üdvözölhetők azok a kísérletek, amelyek a szellemi produktum, a találmányok rangját növelni akarják. Nemcsak érveléssel, meggyőzéssel, de anyagi érdekeltség megteremtésével is. Egyelőre ugyanis ez az, ami legfőképpen hiányzik. WAGNER ILONA
