Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-25 / 278. szám

2 Képújság 1983. november 25. Jurij Andropov nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) amerikai rakéták országuk területén történő elhelyezé­séhez — tudniuk kellett, hogy az Egyesült Államok eleve nem kívánt kölcsönö­sen elfogadható megállapo­dást elérni az európai nuk­leáris fegyverzetet illetően, s a genfi tárgyalásokon, sőt azokon kívül is mindent el­követett, hogy ilyen megálla­podás ne jöjjön létre. Tud­niuk kellett azt is, hogy a Szovjetunió és szövetségesei feltétlenül megteszik a szük­séges lépéseket, hogy meg- védelmezzék biztonságukat, s nem engedik meg az Egye­sült Államoknak és a NATO- nak egészben véve a meglé­vő hozzávetőleges európai erőegyensúly megbontását. A Szovjetunió világosan kijelentette azt is, hogy az új amerikai rakéták nyugat- európai megjelenése lehetet­lenné teszi az európai nuk­leáris fegyverzetről tartott genfi tárgyalások folytatását. Az NSZK, Anglia és Olaszország kormányai által az utóbbi napokban hozott határozatok azt mutatják, hogy ezek a kormányok sa­ját népeik akarata ellenére, saját országaik biztonsági ér­dekei ellenére, valamint az európai és az egyetemes bé­ke érdekei ellenére „zöld utat” biztosítanak az ameri­kai rakéták felállításához. Ezzel az Egyesült Államok kormányával közösen vállal­ták egy rövidlátó politika összes következményeit, amelyekre már korábban fi­gyelmeztetett a Szovjetunió. A szovjet vezetés a kiala­kult helyzet minden oldalát gondosan mérlegelve a kö­vetkező döntéseket hozta: Először. Minthogy az Egyesült Államok tevékeny­ségével aláásta á kölcsönö­sen elfogadható megállapo­dás elérésének lehetőségét az európai közép-hatótávol­ságú nukleáris fegyverek korlátozásáról folyó tárgya­lásokon, s e tárgyalások foly­tatása ilyen körülmények között kizárólag az Egyesült Államoknak és egy sor más NATO-tagállamnak az euró­pai és a nemzetközi bizton­ság alóásását célzó lépései leplezését szolgálná, a Szov­jetunió lehetetlennek tartja további részvételét ezeken a tárgyalásokon. Másodszor. A Szovjetunió hatályon kívül helyezi egy­oldalúan vállalt kötelezettsé­geit, amelyeknek céljuk az volt, hogy kedvezőbb körül­ményeket teremtsenek a tár­gyalások sikeréhez. Ezzel ha­tályon kívül kerül az a mo­ratórium, amit a Szovjetunió jelentett be közép-hatótávöl- ságú nukleáris fegyvereinek az ország európai részén való telepítésére. Harmadszor. Az NI>K és Csehszlovákia kormányaival egyeztetve meggyorsítják a megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti raké­ták ezen országok területén történő elhelyezésének elő­készítő munkálatait, amelye­ket — mint ezt annak ide­jén bejelentették — nemrégi­ben kezdtek meg. Negyedszer. Mivel az Egyesült Államok saját raké­táinak európai elhelyezésé­vel fokozza a Szovjetunió el­len irányuló nukleáris fenye­getést, a Szovjetunió e kö­rülmény figyelembevételével megfelelő szovjet eszközöket helyez el óceáni térségekben és tengereken. Ezek a szov­jet eszközök paramétereiket illetően megfelelnek majd annak a fenyegetésnek, amit az Európában elhelyezett amerikai rakéták jelentenek a Szovjetunióra és szövetsé­geseire nézve. Természetesen további in­tézkedéseket is teszünk a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa biz­tonságának szavatolása ér­dekében. Hozzálátva döntéseink végrehajtásához kijelentjük, hogy a szovjet fél válaszlé­pesei szigorúan azok között a határok között maradnak, amelyeket a NATO-országok lép>ései diktálnak. A Szovjet­unió — s ezt újból hangsú­lyozzuk — nem törekszik ka­tonai fölényre, s csupán any- nyit tesz, amennyi végképp elkerülhetetlen a katonai egyensúly megbontásának megakadályozásához. Amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama készséget mutat arra, hogy visszatérjen a közép-hatótávolságú ameri­kai rakéták európai elhelye­zésének megkezdése előtt fennállott helyzethez, a Szov­jetunió ugyancsak készen áll arra, hogy megtegye ezt. Ebben az esetben újból ér­vényessé válnának a Szov­jetunió azon javaslatai is, amelyeket korábban terjesz­tett elő az európai nukleáris fegyverzet korlátozásának és csökkentésének kérdésében. Ebben az esetben, azaz a ko­rábbi helyzet helyreállításá­nak körülményei között új­ból életbe lépnének a Szov­jetunió e kérdésben vállalt egyoldalú kötelezettségei. A Szovjetunió teljes hatá­rozottsággal és eltökéltséggel jelenti ki, hogy továbbra is kitart a fegyverkezési, min­denekelőtt a nukleáris fegy­verkezési hajsza megfékezé­sére, a nukleáris háború ve­szélyének csökkentésére, és végső soron teljes elhárításá­ra irányuló elvi politikája mellett. Továbbra is minden erőfeszítést megtesz e nemes célok érdekében. A Szovjetunió a továbbiak­ban is síkraszáll az európai nukleáris fegyverzet kérdé­sének lehető legradikálisabb megoldása mellett. Megismét­li javaslatát, hogy Európa váljék teljességgel mentessé a nukleáris fegyverektől — mind a közép-hatótávolságú, mind a harcászati nukleáris fegyverektől. A szovjet kormány felhí­vással fordul az Egyesült Ál­lamok és a nyugat-európai országok vezetőihez: mérle­geljék még egyszer mind­azokat a következményeket, amelyekkel saját népeiket, az egész emberiséget fenye­geti az új amerikai rakéták európai elhelyezésére irá­nyuló tervek megvalósulása. Már ma is meglehetősen törékeny békében élünk. Ezért a felelős állaim! veze­tők kötelessége, hogy érté­keljék mindazt, ami törté­nik, és ésszerű döntéseket hozzanak. Kizárólag az em­beri értelem mentheti meg, s annak kell megmentenie az emberiséget a fenyegető veszélytől. Felszólítjuk azo­kat, akiik az egyre veszélye­sebb fegyverkezési hajszába taszítják a világot: mond­janak le arról a megvalósít­hatatlan számításukról, hogy ilyen úton katonai fölényre tehetnek szert, s rákénysze- ríthetik akaratukat más né­pekre és államokra. A Szovjetunió meg van győződve arról, hogy lehe­tőség van a béke megszilár­dítására, s a népek bizton­ságának szavatoláséra, még­pedig nem a fegyverek új és újabb fajtáinak kifejlesztése útján, hanem ellenkezőleg, a meglévő fegyverzet a je­lenleginél összehasonlíthatat­lanul alacsonyabb szintre történő csökkentésével. Az emberiségnek nagyon sok olyan feladata van, amelyet csupán azért nem tud megol­dani, mert hatalmas anyagi, szellemi és más erőforráso­kat fordít egyéb célokra. S ebből a szempontból a nuk­leáris és más fegyverzet ra­dikális csökkentéséről szóló megállapodás elérése ugyan­csak áldásos lenne minden nép számára. A szovjet vezetés kijelenti, hogy a szovjet nép akaratát teljesítve továbbra is min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy elhárítsa a háború veszélyét, s megőrizze a bé­két a jelen és az elkövetke­ző nemzedékek számára — fejeződik be Jurij Andropov nyilatkozata. Ülést tartott a Minisztertanács A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­töki ülésén Lázár György tájékoztatást adott Fred Si- nowatz, az Osztrák Köztár­saság szövetségi kancellárja hazánkban tett hivatalos lá­togatásáról. A kormány a tájékoztatót tudomásul vette. A Minisztertanács 1984. január 1-i hatállyal módosí­totta a tanácsi irányítás alá tartozó egészségügyi és szo­ciális intézményekre vonat­kozó korábbi előírásokat. Növelik a községek és tele­pülésközpontok szerepét egyes egészségügyi és szociá­lis intézmények létesítésében és irányításában. A kormány tájékoztatást kapott arról a tevékenység­ről, amit a munkaerő-szolgá­lati irodák a fiatalok elhe­lyezkedésének elősegítésére fejtenek ki. Fontosnak Ítélte, hogy az illetékesek további lépéseket tegyenek e szolgál^ tatás fejlesztésére. A Minisztertanács határo­zatot hozott az idegenforgal­mi fizető-vendéglátást sza­bályozó rendelkezések egy­ségesítésére és egyszerűsíté­sére, valamint a vendéglátás színvonalának emelését, a kulturáltabb szálláshelyek számának növelését elősegí­tő intézkedésekre (MTI) Mauno Koivisto 60 éves Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Loisonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táv­iratban fejezte ki jókívánsá­gait Mauno Koivistónak, a Finn Köztársaság elnökének 60. születésnapja alkalmából. Az Elnöki Tanács ebből az alkalomból Mauno Koivistó­nak a magyar—finn kapcso­latok elmélyítése, a nemzet­közi béke és biztonság erő­sítése, a különböző társadal­mi rendszerű országok kö­zötti együttműködés fejlesz­tése érdekében kifejtett ki­emelkedő tevékenysége elis­meréséül a Magyar Népköz- társaság gyémántokkal éke­sített Zászlórendjét adomá­nyozta. A kitüntetést Púja Frigyes, hazánk helsinki nagykövete adta át. (MTI) Marchais nyilatkozata Georges Marchais, az FKP főtitkára, kijelentette, hogy az amerikai rakétatelepítés megkezdése és a genfi tár­gyalások megszakadása kö­vetkeztében kialakult hely­zettel nem lehet egyetérteni. Az FKP mélyen fájlalja ezt a helyzetet, s nem fogadja el, hanem tovább folytatja ak­cióját a leszerelésért és a béke védelmében. E cél nem ellentétes a szocialista párt­tal 1981-ben kötött kormány­zati szerződéssel, ellenkező­leg, teljesen megfelel annak. Nicaragua — veszélyben HONDURAS Nemrég levelet kaptam ni- caraguai barátnőmtől. Azt írja, decemberre gyermeket vár. Másfél éve, amikor Ma- naguá'ban megismerkedtünk, már gyülekeztek a viharfel­hők a kis karibi ország fe­lett: megszaporodtak az el­lenforr adalmi szabotázsakci­ók, a provokációk. Marilena akikor bátyjáért és vőlegé­nyéért szorongott, akik a hondurasi határvidéken tel­jesítettek szolgálatot. Meglehet, olcsó szentimen- talizmus, de nekem egyre e születendő gyermek sorsa jár a fejemben, amikor az Egyesült Államok grenadai inváziója után felforrósodott közép-amerikai helyzetről, a Nicaraguát körülvevő fenye­getés nyomasztó légköréről, a mesterségesen felszított há­borús pszichózisról érkező hírekeit hallgatom, amikor látom a hírügynökségek fo­tóit a miiieisták kiképzésé­ről, a maoaguad utcán futó­árkot ásó, óvóhelyet építő asszonyokról, amikor olva­som a világsajtó szenvtelen találgatásait: vajon Nicara­gua lesz-e a következő ál­dozat? Vajon megkockáztat-e a harciasságából politikai tő­két felhalmozni kívánó ame­rikai elnök egy újabb karibi inváziót? Beigazolódnak-e a Jég,pesszimistább jóslatok ar­ról, hogy talán napokon-he- teken beliül megindul a tá­madás Nicarauga ellen? Vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint Reagan — leg­alábbis egyelőre, az 1984-es elnökválasztásig — meg­elégszik azzal, hogy Nicara­guának és Kubának szóló „példát statuált” Grenadán? Az aggasztó jelek min­denesetre szaporodnak. Ma már a közép-iamerdkai válság tárgyalásos megoldásán fá­radozó Cantadora-esopori tagjai is kénytelenek elis­merni, hagy Grenada után nagymértékben csökkentek a békekezdeményezések, Nica­ragua és a szomszéd álla­mok közötti viszony rendezé­sének esélyei. S hiába sza­vaztak nemrég a washingto­ni honatyák immár máso­dik alkalommal az ellen, hogy az Egyesült Államok anyagilag támogassa a Nica­ragua határainál készülődő Sandinista milicisták egy managuai felvonuláson ellenforradalmárokait, a CIA és különböző fedőszervei közvetett úton továbbra is hathatós segítséget nyújta­nak a „contráknak” egyre vakmerőbbé váló akcióik­hoz. (E támogatás nélkül az ellenforradalmárok nem hajthattak volna végre töké­letesen szervezett szabotázs­akciókat Corinto olajkikötő­je, vagy a főváros repülőtere ellen.) A Fehér Ház is tisztában van persze azzal, hogy a „contrák” önmagukban leg­feljebb rombolni, gazdasági­lag meggyengíteni képesek a sandinista kormányzatot, megdönteni aligha. Nicara­gua határai mentén azonban nemcsak ők állnak készen­létben. Az USA és Hondu­ras immár szerződéssel is megpecsételt katonai szövet­ségének első aktusaként a Nagy Fenyő közös hadgya­korlatra már 11 ezer ameri­kai tengerészgyalogos érke­zett Hondurasba, ahol nagy erőkkel folyik egy támasz- pontrendszer kiépítése is. A puskaporos hordó felrob­bantásához, Nicaragua meg­támadásához most már bár­milyen 'olcsó ürügy, koholt provokáció, vagy akár — s többek között ennek de­monstrálására szolgált a grenadai példa — a „bizton­ságukért aggódó szomszéd- államok felkérése” is ele­gendő lehet. Minden jel szerint ezt az ürügyet igyekeztek megte­remteni a CONDECA, a Közép-amerikai Védelmi Ta­nács felélesztésével. (Az USA térségbeli érdekeit szol­gáló katonai szövetség 1963- ban alakult, ám 1969, a hír­hedt hondurasi—salvadori „futbailháború” óta nem működött.) Az elmúlt hónap­ban újra összeültek a tagál­lamok — Salvador, Gaute­mala, Honduras, és Panama — hadügyminiszterei. Az ülé­sen a kiszivárgott értesülé­sek szerint egy nicaraguai katonai beavatkozás eshető­ségét vitatták meg, akár oly­módon, hogy az ellenforra­dalmárok bábkormánya kér­né a szövetség segítségét, akár úgy, hogy „végső vál­sághelyzetben” maga a szö­vetség kérné Washington közvetlen beavatkozását. Megvannak hát az eszkö­zök, s bármikor megteremt­hető az ürügy Nicaragua le- rohanására. Csakhogy a san­dinisták országa nem Gre­nada! S miközben a térség fő veszélyforrásának kikiál­tott managuai kormányzat még e pattanásig feszült helyzetben is erőfeszítéseket tesz a tárgyalásos rendezés­re, egyben folyamatosan nö­veli védelmi képességét. A súlyos gazdasági gondok el­lenére rákényszerültek a kö­telező katonai szolgálat be­vezetésére, a tartalékosok behívására, fegyvervásárlás- ra, üzemanyag-takarékos­ságra, az élelmiszer-készle­tek felhalmozására. Az USA vitathatalan haditech­nikai fölényével Nicaragua hosszú évek gerillaharcai­ban megedződött, összeková- csolódott hadserege, s a la­kosság jó részének mozgósí­tására képes népi milíciája áll szemben. A baijós, feszültséget su­galló hírek hallatán újra és újra eltűnődöm: politikai és katonai érdekek, nyereségek és áldozatok szövevényének hidegvérű mérlegelése vajon milyen eredményre vezet? Megindul-e az invázió Nica­ragua ellen? Nem tudom. Folyton csak az jut eszem­be, hogy amikor hamarosan megszületik egy csecsemő Managuában, nem géppuska- ropogás lesz-e az első zaj, ami a külvilágból behallat­szik a szülőszobába... ELEKES ÉVA Bevetésre induló ellenforradalmárok egysége a hondurasi határ közeiében Babits­ünnepségek Tegnap délelőtt két ese­mény is volt Szekszárdon, a Babits-centenárium jegyé­ben. Az egyik az átadás előtt álló Babits-házban, ahol a középiskolásoknak és szak­munkásképzősöknek tartott rendhagyó irodalomórát Tar­ján Tamás irodalomtörténész és Moór Marianna színmű­vésznő. A másik esemény színhe­lye a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ volt, ahol a szekszárdi Babits Mi­hály Általános Iskola tanu­lói, tanárai emlékeztek név­adójuk születésének 100. év­fordulójára. Az ünnepségen, amelyen megjelentek az is­kolát patronáló és a Babits nevét viselő szocialista bri­gádok, intézmények képvise­lői is, Scherer Sándor igaz­gató mondott rövid beszédet. Ezt követően műsorral em­lékeztek Babitsra, a költőre, Szekszárd szülöttére. A Babits Mihály Általános Iskola huszonöt évvel ezelőtt vette fel a költő nevét. Szom­baton délelőtt az elmúlt hu­szonöt évre emlékeznek. Az iskolában tartandó találko­zóra meghívták mindazokat a tanárokat, tanulókat, akik az elmúlt negyedszázadban ebben az iskolában tanítot­tak, tanultak. * Babits-centenáriumi ün­nepségek színhelye volt csü­törtökön Esztergom. A Hon­véd utca és a Petőfi Sándor utca találkozásánál leleplez­ték a költő bronzból készített mellszobrát, Borbás Tibor szobrászművész alkotását. A szoboravatón Tóth ' Dezső művelődési miniszterhelyet­tes méltatta a költő nagysá­gát, életének, munkájának állomásait. Ezután az Előhe­gyen folytatódott az ünnep­ség, ahol Keresztury Dezső akadémikus, az országos Ba­bits emlékbizottság elnöke nyitotta meg a felújított Ba- bits-villát, amelyet a Komá­rom megyei Tanács emlék­múzeummá nyilvánított. Eb­ben a kis villában töltötte utolsó 17 esztendejének nya­rait Babits Mihály, itt dol­gozott, ide látogattak el hoz­zá barátai, munkatársai, tisz­telői. A tornác falára Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Gellért Oszkár, Komlós Aladár és az iroda­lom sok más nagy alakja ír­ta föl nevét. A becses auto­gramokat restaurátorok most tartósították. A centenárium alkalmából a megyei tanács rendbe hozatta a villa hiá­nyos tetőzetét, a fűtéshálóza­tot, a Petőfi Irodalmi Múze­um munkatársai pedig a szobákat kiállítási helyisé­gekké formálták át. A következő áldozat ?

Next

/
Thumbnails
Contents