Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-24 / 276. szám

1983. november 23. Hol tart a magyar gazdaság? (I.) Javuló egyensúly - bővülő erőforrásokból Az egy évtizeddel ezelőtt lezárult korszakot a termelés szinte korlátlan növekedése jellemezte. A dinamikus fej­lődésnek minden feltétel kedvezett; a szabad munkaerő- tartalék, az olcsó, gyorsan bővülő szocialista energia- és nyersanyag-import, a konjunktúra, a kedvező exportle­hetőségek Keleten és Nyugaton. A termelés szokatlanul gyors növekedését nem az adott korszak sajátosságá­nak, hanem a szocializmus velejárójának tekintettük. Ezt a dinamikát előre vetítettük, ehhez igazítottuk szo­cialista jövőképünket, az elosztás, a felhasználás rend­szerét. ILLŰZIÖ ÉS VALÖSAG A gazdasági fejlődés és a termelés növekedése közé egyenlőségjel került, a meny- nyiségi lehetőségek háttérbe szorították a minőségi köve­telményeket. Jelenleg is él és hat a mennyiségi szemlé­let, a látványos sikerek haj­szolása. A merőben új köve­telmények a gondolkodás- mód, a szemlélet, a gyakor­lat gyökeres megváltozását igénylik. Az 1970-es évtized kettős (bel- és külgazdasági) ha­tása felerősíti egymást. A tennivalók képletszerűen így rögzíthetők: Az intenzív fej­lesztés belső követelményé­nek megfelelni -f- a világ- gazdasági kihívásra válaszol­ni = meghatványozott haté­konysági feladat. A hatékonyság nem javult ugrásszerűen, a gazdaság lendületes növekedése pedig nem fékeződött le 1978-ig, to­vább nőtt a belföldi felhasz­nálás, vagyis a felhalmozás, a fogyasztás. A gazdasági fejlődés intenzív forrásait, az új minőségi tényezőket a nö­vekvő külföldi hitelforrások pótolták. A gazdasági növekedés és az életszínvonal-emelés politikájának folytatása a megváltozott helyzetben nagyarányú eladósodáshoz vezetett. A külkereskedelmi cserearányromlásból szár­mazó árveszteség és a felvett hitelek kamatterhei 1974. és 1982. között elérték a meg­1975. —35,6 1976. —22,4 1977. —25,8 1978. —57,3 1979. —23,4 1980. —15,6 1981. — 8,2 1982. + 6,8 Az egyensúly javításának egyik átmeneti lehetősége a belföldi felhasználás vissza­fogása. Az első eredménye­ket döntően ezzel a módszer­rel értük el 1979—80-ban. Ezek a tartalékok azonban termelt nemzeti jövedelem 11 százalékát. Fokozatosan romlott az ország külkeres­kedelmi mérlege, s 1978-ban már 57 milliárd forint pasz- szívummal zárult. Ez az év volt a mélypont. Amikor felvettük a hitele­ket, nagy volt a bankok köl­csönkínálata, alacsony a ka­matláb, az eladósodás nyo­masztó hatását nem érzékel­hettük. Később a hitelpiac beszűkült, a szocialista or­szágokkal szemben pedig pénzügyi blokád alakult ki. Üj hiteleket tehát egyre ne­hezebben kaphattunk, a ko­rábbiakat viszont törleszteni, visszafizetni kellett és kell, méghozzá megnövekedett kamatos kamatjaival együtt. A kamatok közben ugyanis 6-ról 12-re, majd 15 száza­lékra emelkedtek. A koráb­ban viszonylag alacsony adósságszolgálati terhek az ugrásszerűen megnövekedett kamatokkal tetézve nyo­masztóvá váltak. A FORDULAT ÉVE Az MSZMP KB 1978. de­cemberi határozata nyomán az ország egyensúlyi helyze­tének romlása lefékeződött, majd megállt, a nem rubel elszámolású forgalomban már több mint 500 millió dollár aktívum keletkezett 1982-ben. íme a külkereske­delmi passzívum, illetve ak­tívum évenkénti alakulása abszolút összegben és a nem­zeti jövedelem százalékában: w- 9,0- 5,2- 5,4 —11,2- 4,2- 2,7- I,a + 1,0 jórészt már kimerültek. Nem csökkenthetők a beruházá­sok tovább a jövő fejlődésé­nek veszélyeztetése nélkül. (Jelenleg a nemzeti jövede­lem 12—13 százaléka kerül felhalmozásra.) Az életszín­vonal megőrzése pedig a fogyasztás mérséklése útjába állít korlátokat. BIZTATÓ FEJLEMÉNYEK — SZÉPSÉGHIBÁVAL Az egyensúly javításának tartós lehetősége: többlet­erőforrások feltárása és hasznosítása a termelésben, a gazdálkodásban. A követ­kező időszakot már az erő­források szerény növekedése jellemezte. Két év alatt — 1981—82-ben — mintegy öt százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem és az ipari terme­lés, a mezőgazdasági terme­lés 7—9 százalékkal, a kivitel volumene 10, a nem rubel el­számolású export pedig 13 százalékkal. Az 1983. esztendő várható­an az előző két évnél szeré­nyebb erőforrás-növekedést hoz. Az aszály miatt a nö­vénytermelés 3—4 százalék­kal csökken a tavalyihoz ké­pest, s az ipari termelés nö­vekedése is elmarad a terve­zettől. A nem rubel elszámo­lású külkereskedelmi egyen­súly várhatóan így is vala­melyest tovább javul, bár nem éri el az előirányzatot. Eredményeink értékét nö­veli, hogy romló külgazda­sági feltételek közepette ér­tük el őket. Jellemző példá­ul, hogy 1982-ben 10—15 százalékkal több mezőgazda- sági terméket kellett érté­kesíteni ugyanannyi deviza- bevételért. Az elért eredmények szép­séghibája, hogy az Iparilag fejlett tőkés országokkal le­bonyolított forgalomban — a javulás ellenére — még mindig jelentős az import- többlet, a passzívum. (A nem rubel elszámolású kül­kereskedelmi aktívumot más területeken értük el.) A leg­igényesebb piacokon meglé­vő passzívum jelzi, hogy igen éles itt a konkurrencia- harc, a magyar termékek versenyképessége még min­dig nem kielégítő. De azt is jelzi, hogy fejlett tőkés or­szágokban még gyakran éri hátrányos megkülönböztetés termékeinket. KOVÁCS JÓZSEF (Következik: 2. A növeke­dés lehetőségei és korlátái.) Elektronikus fogyasztásmérő Személygépkocsikhoz hasz­nálható üzemanyagfogyasz- itás-mérők gyártását kezdte meg a csemől November 7., válamint a Sasad Tsz által alapított Elekítrofön Gazda­sági Társaság. A Digioon ne­vű fogyasztásmérő utastér­ben lévő elektronikus kijel­zőjéről leolvasható, hogy az abban a pillanatban adott sebességgel továbbhaladó autó egy óra alatt hány liter benzint használ el. Segítsé­gével megválasztható az a gyorsaság, amely mellett még gazdaságos az üzem­anyag-fogyasztás, ily módon tehát a kis műszer megtanít a gazdaságos vezetésre. A Digicon egy másik változa­tánál a 100 kilométerre vetí­tett benzin mennyisége is le­olvasható. Az üzemányag-át- folyást mérő szerkezetből az Eelektrofon még ebben az évben ötezer darabot gyárt. Személygépkocsikon kívül traktorokhoz és hajókhoz is készít — hasonló elven mű­ködő — fogyasztásmérőket a társaság. EzekbőQ jövőre a Szovjetunióba is szállítanak. Víztornyok Közel-Keletre A Vízgépészeti Vállalat III. sz. lajosmizsei gyárában készülnek a gömb formájú 50—100—200 köbméteres víz­tornyok. Évente mintegy 100-at készítenek, többségüket a közel-keleti országokba exportálják. A behozatali (—), illetve a kivitel (+) többlet alakulása év milliárd forintban a nemzeti jövedelem %-ában ifÉPÜJSÁG 3 ról, hogy mi minden rejtez­het még a megyében: — az Összegyűjtőiteken kívül. A másik oldal A megyejáró előbb-utóbb megismeri a megyét, az or­szágjáró áz országot, de a városlakónak van egy érde­kes tulajdonsága. Az, hogy többnyire csak egész szűk területen, a lakhelye — és ha van neki ilyen, úgy a hobbikentje, tanyája — körül ismeri legközvetlenebb kör­nyezetét. Maradjunk Szek- szárdnál, -bár az alábbi pél­da más városokkal is helyet­tesíthető. Idebenn a városban, a nagy bérházakban, van sze­métledobó akna. Konténe­rekben szállítják el a sze­metet. A konténerek tartal­mának átválogatása (hasz­nos-haszontalan) odakinn a szemétlerakónál minden bi­zonnyal megtörténik. Kevés­sé elegánsain öltözött, por- tyázó emberrajok jóvoltából többnyire már korábban, a nyílt Utcák során is. A me­gyeszékhelynek azonban van­nak felettébb falusias életvi­szonyokat tükröző külterüle­tei, melyeket a szervezett szemétszállítás — tudjuk jól, hogy technikai okból — nem, érint, esetleg nem érinthet. A minap, amikor -az időnek még nem volt ennyire foga, környékjáró túrát tettünk. Az őosényi hegyről Faluhely, Gurovica irányába, majd át a Csötönyi-völgynek, föl az Iván-völgyön, a Bathi-ke- resztíg és le a Remete-ká­polnához. Maradjunk annál az előb­bi megjegyzésnél, hogy az embernek megáll az esze. Nem -attól, hogy a mező- gazdaság hovatovább -legna­gyobb csapásait, a talajban el netm bomló műanyag zsá­kokat, lepeldarabokat és te­jes zacskókat útón-útfélen látni. Olyan helyeken is, ahol a csalogánynak kellene csat­tognia, de ehelyett a bokro­kon fennakadt műanyag da­rabok csattognak a szélben. Ezt sajnos már minden ter­mészetjáró megszokta, ami persze nem jelent egyet a belenyugvással. Lelhető azonban félig szétbontott autóroncs, konzervdoboz, mozsdótál és moasdótáltartó- állvány, fél gumiabroncs, foghíjas vasvilla, a legvaló- szerűtlenebb ponton pedig lyukas éjjeli edény is. Dor­gáljuk egymást? Természete­sen dorgáljuk. Csakhogy ez magában kevés. Hosszú sza­kaszokon ugyanis egyáltalán nincs kijelölt szemétlerakó­hely, arra pedig keveseknek van kedvük (és lehetőségük), hogy a saját telkükön kerít­senek él roncstelepet, ássa­nak -majdan vasbányászati céllal hasznosítandó gödrö­ket. Mifélénk a város közepén havonta egyszer egész bizto­san becsengetnek papírhul­ladékra vadászó úttörők. Leg- többnyire nem eredmény nélkül. Azt azonban se a tá­volságok, se testi erejük mi­att nem lehet elvárni -tőlük, hogy a nehéz fémhulladékok gyűjtésére kilométeres por­tyákra induljanak. Majdnem egészen biztos, hogy mindaz, ami a Hazafias Népfront jó szervezése révén az ízelítőikkel érzékeltetett szép eredményt hozita, város­ban elsősorban a külterüle­teken se lenne hiába való. Meg kellene próbálkozni vele, ezúttal nem a lomta­lanítást Írva az akció lobo­gójára, hanem a hasznos, de ez ideig hasznosítaitlan hulla­dékok gyűjtését. Tonnákban lesz mérhető a végeredmény. ORDAS IVÁN (Ezek a sorok annak a nem túl szellemes mondás­nak a jegyében születnek, mely szerint az éremnek két oldala van. Ami közismert ugyan, de ennek ellenére se árt tudomásul venni, hogy mindkét oldalra érdemes oda figyelni. Aki egyébként ját­szott már „Fej, vagy í.rás”-t, az ezt nagyon jól tudja.) Az egyik oldal Néhány héttel ezelőtt rö­vid tudósításban számoltunk be egy Medinán tett hajnali kirándulásunkról. A korai időpont, és a hétvége ellené­re rendkívül eleven élet zaj­lott a faluban. A termelőszö­vetkezet teherautóját gyalo­gosok kísérték, akik minta­szerű gyorsasággal kapkod­ták fel és hajigálták a gép­kocsi platójára a házak elé kikészített vasat, bádogot, papírt. Mindazt a hasznos hulladékot, mely egy-egy háztartásban felesleges-ugyan és útban van, de ami a népgazdaság számára na­gyon fontos. Senkitől nem-le­het elvárni, hogy néhány rozsdás csoroszlyávál száll­jon autóbuszra, vagy egy ása- tag tűzhely kedvéért fogad­jon taxit és juttassa el mind­ezt a MÉH-telepre, ahol jó esetben néhány forintot kap­hat érte. A hasznosítatlan hasznos hulladékok tulajdo­nosainak túlnyomó többsége erre a néhány forintra nincs is rászorulva. Ez a felisme­rés vezette a Hazafias Nép­frontot, amikor gyűjtőakciót szervezett a megyében, egye­lőre 44 településen, köztük az említett Medinán is. A végső összegezés még hátra van, de az alább idé­zendő néhány adat valószí­nűleg még azok figyelmét is fölkelti, akik nem rajonga­nak különösebben a számo­kért.-Medinán összegyűlt 6070 kiló vas és lemez, 611 kiló vegyes papír és 90 kiló tex­tília. Szedresén 23 440 kiló, Nagymányokon 6850 kiló vas és fém. Kocsoláról 25 500 kiló vasat és lemezt, 860 kiló pa­pírt és 1400 kiló súlyban akku­mulátorokat szállítottak el. Bátaszékről — a társközsé­gek nélkül — 98 860 kiló va­sat, 6800 kiló papírt és 3000 kiló textíliát. Hivatalból rtem szeretjük a nagy szavakat, mégis az ilyen számok után szoktuk mondani, hogy „Az ember­nek az esze megáll!” Főleg annak áll meg az esze, aki ha öcsény felé utazik is, nem szokott kinézni a vonat ab­lakán és elkerüli a figyelmét a Kog-ellátó Vállalat állomás menti telepe, melynek gaz­dagságából valamelyes -hal­vány képet lehet kapni ar­Hasznos és hasznosítatlan hulladék Máshonnan is a MÉH-hez kellene kerülnie a hasznos hulladéknak. A háttérben már bálázott fémhulladék Felhalmozott papírhegy a medinai gyűjtés idején

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents