Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

1983. november 22. A pártcsoportokról Legközelebb a dolgozókhoz , TOLNA \ __ ...ha a gépek közelében lehetek... ______________________________________ NÉPÚJSÁG 3 N agy szerepet töltenek be a párt munkastílusának fejlő­désében a pártcsoportok, amelyek a pártszervezetek szervezetileg legkisebb egy­ségei. Éppen e sajátosságuk­ból adódóan a legalkalma­sabbak arra, hogy az üzem, munkahely mikrokollektívá- jában meghatározó szerepet töltsenek be a párt politiká­jának terjesztésében, tö­megkapcsolatainak megteste­sítésében. Az MSZMP Szer­vezeti Szabályzatának 29. pontja előírja: „Az alapszer­vezetekben — létszámtól füg­gően — pártcsoportokat kell létrehozni. A pártcsoportok rendszeresen értékelik tag­jaik magatartását, a párt­megbízatások teljesítését. A pártcsoportok munkáját a csoportülésen megválasztott és a taggyűlés által megerő­sített bizalmiak irányítják.” Az elmúlt években az alap- szervezetek vezetőségei a legtöbb helyen konkrét in­tézkedéseket tettek a párt- csoportmunka fejlesztésére, Nagyob igényességgel válasz­tották ki azokat a párttago­kat, akik felkészültségük és munkahelyi magatartásuk alapján a legalkalmasabbak arra, hogy a párttagságnak ajánlják. Töb helyen — a közvetlenül irányító párt- szerv segítségével, útmutatá­sai alapján — az alapszervt- zeti vezetőségek eredménye­sen oldják meg a pártcso- portbizalmiak képzését, to­vábbképzését. Ahol érdem­ben segítik a pártcsoportok munkáját, ott a pártcsoport megbeszélésein kötetlen, nyílt eszmecsere útján vitatják meg munkájuk problémáit, foglalkoznak a pártmegbíza­tások értékelésével, a ter­melő munkában tanúsított helytállással, a dolgozók han­gulatával. A pártvezetőségek nagyon helyesen teszik, ha a pártcsoportbizalmi-megbe- széléseket rendszeresen a po­litikai tájékoztatás az infor­máció és az agitáció fóruma­ként is kezelik. Több helyen nz a gyakorlat, hogy egy-egy párttag kérésére is összeül a pártcsoport valamilyen helyi probléma tisztázására, meg­tárgyalására. Jó példák ösztönöznek ar­ra, hogy több helyen fel kell oldani a pártcsoportok mű­ködésében még tapasztalható merevségeket és a rugalmas, a feladatokhoz gyorsan alkal­mazkodó pártcsoport-tevé- kenységet kell megteremteni. A vezetőségek munkáját te­szi eredményesebbé, ha a fel­adatok napi operatív megol­dásában nagyobb szerepet biztosítanak a pártcsoportok­nak. Jó gyakorlat, hogy az irányító pártszervek a káder- tartalékok kiválasztásánál, előléptetéseknél is meghall­gatják a pártcsoport vélemé­nyét. Rangjának érdemi eme­lését érhetjük el, ha az alap­szervezetek vezetőségének tagjai meghatározott időkö­zökben részt vesznek a párt- csoportok ülésein. Még nem mindenütt hasz­nálják ki eléggé a pártcso­portokban rejlő lehetőségeket a közösségi nevelés, a maga­tartás formálására. Pedig a pártcsoport-bizalmiak állnak a legközvetlenebb kapcsolat­ban dolgozó társaikkal. Ezért kell őket mindenekelőtt al­kalmassá tenni a politikai hangulat formálására, és ha­tékony részvételre az agitá- ciós munkában, mozgósítás­ra a napi feladatokhoz. Erre viszont csak akkor képesek, ha megfelelő, rendszeres po­litikai felkészítést és tájékoz­tatást kapnak. Ezt segíti elő, ha az alapszervezetek veze­tőségei, a pártcsoport-bizal­miak tematikus továbbkép­zésben részesülnek. Sok száz párttag a szak- szervezetben, vagy szakszer­vezeti bizalmiként folytat pártmunkát. Az alapszerve­zeteknek működési területü­kön teljes felelősségük van abban, hogy az üzemi de­mokrácia fejlődésével össz­hangban a szakszervezetek eredményesen gyakorolják az őket megillető jogokat. A szakszervezeti bizalmiak és a pártcsoport-bizalmiak közös együttműködését és felada­taik összehangolását nem szükséges jogszabályokba foglalni. A pártirányítás el­vei, a tömegszervezetek ön­állóságának tiszteletben tar­tása útján kell az elvszerű és minden tekintetben pártszerű együttműködést megteremte­niük. Adott esetekben, kitün­tetés, jutalom, béremelési ja­vaslatoknál a szakszervezeti bizalmi jogkör gyakorlásá­nak — a pártszerű együtt­működés keretei között — kell találkoznia a pártcso- port-bizalmi véleményével, természetesen a helyi gaz­dasági vezető egyetértésével. Országosan a pártalapszer- vezetek mintegy 70—80 szá­zalékában működnek párt- csoportok. Munkájuk fejlő­dött, sokat tesznek a pártha­tározatok megismertetéséért és végrehajtásáért. Egyre több figyelmet fordítanak tagjaik nevelésére. Fontos szerepet töltenek be a párt­tagság és a párton kívüliek kapcsolatának erősítésében. A tagság a jövőben is igényli a pártcsoporton belüli rend­szeres munkát, a kötetlenebb eszmecserét, a beszélgetése­ket. A pártcsoportok jó fó­rumai a véleményalkotás ak­tivizálásának, félkész gondo­latok közreadásának, s hoz­zásegítenek a párttagok és párton kívüliek véleményé­nek jobb megismeréséhez. A színvonalas pártcsoport-mun- ka alapja a pártegység ál­landó és folyamatos erősítése. Ezt éppen a beszámoló tag­gyűlések, de különösen a KB áprilisi határozatát tárgyaló taggyűlések előtti pártcso- port-rendezvények is bizonyí­tották. Az alapszervezetek vezető­ségeinek feladatkörébe tar­tozik, hogy rendszeresen ér­tékeljék, minősítsék a párt­csoportok munkáját, s hasz­nosítsák a pártcsoportoktól érkező javaslatokat, észrevé­teleket, jelzéseket. A munka ilyen továbbfejlesztése hozzá­járul a pártélet mozgalmi jellegének erősítéséhez, a fo­lyamatosan politizáló légkör kialakításához. Most, amikor országosan folynak a beszá­moló taggyűlések, a pártcso­portok is áttekintik a jövőre előttük álló feladatokat. A gazdasági élet fejlesztése, a pártpolitikai munka számos új lehetőséget kínál az ő tevékenységük gazdagításá­hoz, tartalmasságához is. A pártalapszervezetek vezetősé­gein a sor, hogy az új, nagy feladatok eredményes meg­oldásában az őket megillető helyet foglalják el a párt legkisebb szervezeti egysé­gei. DR. ARATÓ ANDRÁS Miattuk, értük is... Ha gyáva vagy, milyen katona leszel — kérdezik a kisfiúktól, akik nem mernek egyedül maradni az üres szobában. Katonadolog — csapnak gyakran, orvoslás helyett az apróbb sérüléseiket panaszoló kislegények vállára, esetleg vigaszul hozzáteszik: mire katona le­szel, elmúlik. Szép számmal akadnak szülök, akik fiai­kat úgy serkentik jobb osztályzatok elérésére: ha nem tanulsz, nem vesznek fel az egyetemre, behívnak ka­tonának. Aztán elérkezik a bevonulás ideje. A fiatal­emberek elindulnak a laktanyába, sok esetben tele bi­zonytalan érzésekkel, szorongással. Milyen elképzelé­sekkel érkeznek a bevonuló fiatalok? Nemrég módom volt erről beszélgetni őrnagy ismerősömmel, aki meg­erősítette azt a véleményemet, melyet környezeti ta­pasztalataim alapján alkottam. Döntően annak isme­retében, mennyi valószínűtlen elképzelés zsong egy-egy sorkatona fejében azért, meri a bevezetőben említett „felkészítés” csak ilyen fals elképzelésekre képesíti őket. Ezen a honvédség már csak akkor tud segíteni, ami­kor a fiatal megkezdi katonaidejét letölteni, elkezdő­dik az újoncok szociális helyzetének felmérése. Kinek milyen családi problémái vannak, folyik-e ellene pol­gári per, van-e fizetendő OTP-tartozása, milyen tanul­mányokat szakított félbe stb. Miért van erre szük­ség? Másfél évig az idő nagy részében a családot a honvédség helyettesíti, neki kell elsősorban a fiúk problémáival foglalkozni. Tudna ebben a valódi család segíteni? Tudna. Első­sorban azzal, hogy partnernek tekinti a katonaságot, segíti tevékenységét. Jóval a katonaidő letöltése előtt. Ügy például, hogy kötelességtudó, fegyelmezett, tisz­tességes fiatalembert nevel, s nem a katonaságtól vár­ja, hogy gyermekét megtanítsa olyan dolgokra, ame­lyeket otthon nem sikerült megtanítani. Akkor ideális a kapcsolat, ha a szülők a fiatalember szűkebb és to­pább családi környezete segít fegyelmet tartani. Ne minősüljön ügyes fiúnak, aki engedély nélkül szökik haza. Ne itassák a hazalátogatókat, a rendes időben bo­csássák útra őket. Ne csempésszenek alkoholt a lakta­nyába látogatás idején. Gyakoriak talán az ilyen esetek? Szerencsére nem. A családok zöme azzal bocsátja útnak a fiatalembert, hogy becsülettel, tisztességgel tegye a dolgát katonás­kodása ideje alatt. Teljesítse egyik legszebb és leg­fontosabb állampolgári kötelességét. Védje a hazát. Becsülettel, mert a haza fogalmába beletartozik az ott­hon hagyott család, feleség, menyasszony. Miattuk, értük is kell az a másfél férfivé érlelő év. MÉM-pályázat A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium szakirányítása alá tartozó gazdálkodó szervezeteknek pályázatot írt ki; lehetőséget biztosítanak arra, hogy a leg­fejlettebb szervezési ismere­tekkel és tapasztalatokkal rendelkező tőkés országbeli szervező vállalatok közremű­ködését és szakértőik segítsé­gét vegyék igénybe. Egy-egy szervezési feladat megoldásá­val vagy átfogó helyzetelem­zéssel bízhatják meg őket. A szakértői költség devizafede­zetéről a MÉM gondoskodik. A pályázaton a mezőgazdasá­gi, élelmiszeripari, erdő- és fagazdasági üzemek vehetnek részt. A cél az, hogy a kül­földi szervezők, helyzetelem­zők munkája nyomán olyan anyag birtokába jussanak, amely alapul szolgál a gaz­dálkodás fejlesztéséhez, a munka gazdaságosabbá téte­léhez. A pályázatot 1983. novem­ber 30-ig kell a MÉM szövet­kezeti és üzemgazdasági fő­osztályához beküldeni. A minisztérium kezdemé­nyezése azért is figyelemre méltó, mert köztudott, hogy a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek szá­mos olyan korszerű techno­lógiai, szervezési stb. eljárást alakítottak ki. amelyek kül­földön is terjedőben vannak. Am még a nemzetközi mér­cével mérve magas színvona­lú termelés eredményeit is javítani lehet, ha újabb szer­vezési és gazdasági elemzé­sekkel, intézkedésekkel fo­kozzák a hatékonyságot. Két MTZ—50-es traktor do­hog a még göröngyös földön. Tárcsáznak. Néha döccen- ve megállnak a gépek, majd újra elindulnak. — Még csak most tanulják a gyerekek — mosolyog Fá­bián András, a Lengyeli Me­zőgazdasági Szakmunkás- képző és Szakközépiskola igazgatóhelyettese. — Annak idején, amikor még én jár­tam ebbe az iskolába, mind­össze tíz holdnyi terület volt a miénk, és ökrökkel szán­tottuk. Nagyot fordult a vi­lág... A fordulás még nehezen megy, Zsók János másodéves szakmunkástanuló igyekszik megbirkózni a feladattal. Igaz, számára már nem is­meretlen az MTZ—50-es, ve­zetett már másfajta gépeket is. Növénytermesztő-gépész lesz belőle. — Akkor érzem jól ma­gam, ha a gépek közelében lehetek — mondja —, de az U ni versalt szeretem a leg­jobban. Szántani, tárcsázni, mindenféle talajmunkát el lehet végezni vele, kezelni is könnyebb. A többiek — az osztálytár­sak — a sarjadó búzatábla szélén a talajt dolgozzák el, égetik a gazt. Ez a kísérleti parcella, ahol különböző bú­zafajtákat vetettek az idén, az iskola tangazdaságához tartozik. — A szántástól a fejtrá­gyázásig mindent mi csiná­lunk itt — mondja Tannhau- ser Jenő —. Vörös haja szin­te lángra lobban, arcán a hozzáértő emberek büszke­sége. — Még a betakarítás­ban is segédkezni fogunk. Most ugyan a „nem szere­tem” munka van soron, gyo­mot irtunk éppen, de hát ez is hozzátartozik a mezőgaz­dasági munkákhoz. Jövőre pedig már kombájnra is ül­hetünk... — teszi hozzá vá­gyakozva. — Nálunk hagyományai vannak a mezőgazdasági ér­deklődésnek — meséli Vörös István. — Édesanyám is eb­be az iskolába járt annak idején, baromfitenyésztőnek tanult, sót, édesapám is el­végzett itt egy tanfolyamot. Számomra sincs annál érde­kesebb és jobb, mint járni a határt — mindig máshol, és szabadon. Nem tudnám el­képzelni magam egy íróasz­tal mellett... Az országúton dübörögve közeledik egy Universal 650- es traktor, pótkocsit vontat. Kovács László harmadéves szakközépiskolás vezeti. Szakoktatójuk — Leipold Boldizsár — intésére hozzá­vetőleges pontossággal eláll­nak az út szélén. — A szakközépiskolások később kezdik a gyakorla­tot, mint a szakmunkástanu­lók — mondja a szakoktató. Kevés a gyakorlati ismere­tük. Az idén — a harmad­éveseknek — új tantárgyuk a termesztésteohnológia, s ez bizony már megköveteli azt is, hogy a gépekkel üzemsze­rűen tudjanak dolgozni. — Most éppen szerves trá­gyát szórunk a szőlőben — mondja Kovács László —, de alighanem hamarosan „át­irányítanak” bennünket, ed­dig még minden fordulóban kidöntöttünk egy oszlopot... — Nem baj — nevet a szakoktató —, majd belejöt­tök. És előbb-utóbb elfogy­nak az oszlopok... Szünder Ferenc, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság trakto­rosa Majoros Árpádot tanít­ja. „Árpi" ma már másod­szor fordul, néha még nehe­zen találja meg a sebessé­get, de úgy érzi, hamarosan menni fog a dolog. — Űri dolgom van — mondja Feri bácsi. — Csak ülök és pipáznék is, ha do­hányoznék. Ügyesek a fiúk, nem mondom, az első for­duló némelyiknek még gyön­gébben sikerül, de hamar hozzászoknak a gépek keze­léséhez. Nem boszorkányság ez! A lengyeli iskola 36 éves múltra tekint vissza. Jelen­leg 380 tanulója van. Legtöb­ben növénytermesztő-gépé­szek lesznek, az ágazatban egyaránt van szakmunkás- és szakközépiskolai képzés. Szakmunkásokat nevelnek a kertészágazatban, itt azon­ban a zöldségtermesztő szak­mában — a kevés jelentke­ző miatt — csak egy csoport tanul. Ugyanez a helyzet az állattenyésztőknél. Legin­kább a szarvasmarha­tenyésztés iránt mutatkozik érdeklődés. A baromfi- tenyésztő szakmában a ko­rábbi évekhez viszonyítva Kovács László az iskola KISZ-titkára is ugyan előrelépés történt, hi­szen három év óta először indíthatták meg a képzést — de mindössze tíz fiatallal. Juhásznak is például csak hatan tanulnak. — Még mindig ól az elő­ítélet az állattenyésztő szak­mával szemben — mondja az igazgatóhelyettes. — Főleg azokban a családokban, ahol a szülők maguk is ezzel fog­lalkoznak. Azt mondják: „öh, fiam, nem kell ehhez szakma, tudod te ezt enélkül is, válassz valami mást ma- gadnakí” így aztán sertés- tenyésztőnek tavaly csak egy gyerek jelentkezett, de be­lőle is szarvasmarha-tenyész­tő lesz... — Ha azonban elmennek növénytermesztő-gépésznek, végzés után nagyobb pers­pektíva áll előttük, az elhe­lyezkedési lehetőségek is szélesebb skálán mozognak. A szakközépiskolások tovább tanulhatnak a szakiránynak megfelelő műszaki pályákon, de a szakmunkások is több­féle területen hasznosíthat­ják tudásukat. Az intézet által kiadott ok­levelek száma 1946-tól 1980- ig az ifjúsági képzésben 2231. Legnagyobb volt a ta­nulólétszám 1965—75 között. Ma is vannak „hiányszak­mák” az iskolában, ezekre egyre nehezebbé válik a be­iskolázás. De a három éve indult szakközépiskolai kép­zés — egyelőre a növényter­mesztő-gépész szakmában — mindenféleképpen nagyobb lehetőséget, tágabb teret nyújt a fiataloknak. klie Ágnes Fotó: Kapfinger Ex is hozzátartozik a mesőgaidasáffhos Vigh János a mözsi téesz- ben dolgozik majd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents