Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-22 / 275. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 215. szám ARA: 1,40 Ft 1983. november 22., kedd Mai számunkból MIATTUK, ÉRTÜK IS... (3. old.) ILLYÉS-EST PAKSON (4. old.) LABDARÜGÓ NB II (5. old.) ...HA A GÉPEK KÖZELÉBEN LEHETEK... (3. old.) — Nyelvismeret és versenyképesség Beszél ön angolul? A kérdésre csak kevesen vála­szolnának igennel a honi mezőgazdák közül. Persze, akkor sem 'bólintanának rá .többen, ha arról érdeklőd­nénk, értik-e oroszul, franciául, németül vagy spa­nyolul beszélő szakembertársukat. A felmérések sze­rint a magyar mezőgazdászoknak mindössze két szá­zaléka érti más -népek nyelvét. Elenyészően alacsony arány ez a kívánalmakhoz képest. Mert miközben az­zal büszkélkedünk, hogy a magyar mezőgazdaság min­den harmadik hektáron exportra termel, s az ország exportjának negyedét adja; alig akad olyan mezőgaz­da, aki tárgyalóképes partnere lenne a külföldi vevők­nek. Az iménti példa ugyan az agrártermelés egyik el­lentmondására világít rá, de korántsem egyedi eset a hazai gyakorlatban. A vegyészek, gépészek, építészek, jogászok között sem sokkal többen vannak azok, akik képesek megértetni magukat üzletfeleikkel. E tények ellentmondásban vannak az ország helyzetével, hiszen mind gyakrabban érvelünk azzal, hogy nyitott a gaz­daságunk, s kiterjedt külgazdasági kapcsolataink van­nak. Ilyen körülmények között pedig műszaki és ag­rárértelmiségünk nyelvtudásának hiánya a gazdasági fejlődés egyik gátjává válik. Sokszor halljuk, Olvassuk, hogy nyelvtanításunk nem eléggé hatékony. Bizonyára ez is igaz, hiszen akik az egyetemi padokig eljutnak, tíz évet tanulnak oroszul, legtöbben mégis értetlenül állnak Moszkva utcáin. A nyelvtanítás alacsony színvonala azonban csak egyi­ke a bajainknak. Valószínűleg az a nagyabb gond, hogy eleve kevesen ülnek nyelvtanulási szándékkal az isko­lapadban. Egy felmérés szerint az általános iskolai ta­nulók 2,26 százaléka tanul oroszt szakosított nyelvi osz­tályban, második idegen nyelvet pedig csak 1,36 szá­zalékuk. Így aztán tény, hogy kevés gyerek tanul, s ennek kö­vetkezményeként kevés felnőtt beszél idegen -nyelve­ket. Ebben erősen elférünk más, hozzánk hasonlóan alacsony lélekszámú nemzetek gyakorlatától. Hollan­diában például csak az a fiatal iratkozhat be egye­temre, aki egy elterjedt idegen nyelvet beszél, hiszen valamennyi szakon tanulniuk kell külföldi szakköny- vekböl is. Belgiumban a középiskola felkészíti a diá­kokat a köznyelvi ismeretekre, ezután a szaknyelvi képzés folytatódik. Dániában az idegen nyelvű óvo­dákra épül az alsó iskolai osztályok nyelvi képzése. Nálunk viszont törekvő felnőttek törik magukat T-IT- tanfolyamokon, vesznek magánórákat, hogy jártasságot szerezzenek valamely idegen nyelvben. A buzgó nyelv­tanárok ennek sem tudnak örülni. Inkább -borúlátók, mondván, a tudományos megállapításoknak ellentmond ez a kései nyelvtanulás. Ugyanis legkönnyebben 8—10 esztendős korban lehet nyelvet tanulni, mert akkor még játékos az ismeretszerzés, a gyerek nem küszködik gát­lásokkal, s talán ami a legfontosabb, van ideje tanul­ni. A felnőtteket leköti a munka, a család, s ahogy tel­nek az évek, -mind nagyobb szellemi erőfeszítés szük­séges a nyelvtanuláshoz. A másik ellentmondása a ké­sei nyelvtanulásnak, -hogy nem az életkori sajátossá­gokhoz igazodik a kezdők tananyaga. Aki csak ismer­kedik a nyelvvel, arról olvas, hall, hogy az asztal ma­gas, a kép a falon függ. A felnőttek többségének ez nem jelent szellemi izgalmat, hiszen voltaképpen le- szállnak a gyerekek szellemi szintjére. Felnőtt módon kellene oktatni őket, hiszen a jövőben is szükség lesz arra, hogy nyelvet tanuljanak. A legtöbbet persze mégiscsak az ifjúság oktatásától várjuk. Az óvodában, általános iskolában és középis­kolában kellene megtanulni a köznyelvet, főiskolán, egyetemen pedig a szaknyelvet bővíteni. Manapság ez csak jámbor óhaj. De tétéfezzük fel, hogy egycsapásra megkezdődik a mainál sakkal hatékonyabb és koraibb nyelvoktatás. Ennék hatását akkor is csak másfél-két évtized múlva élveznénk, hiszen a kisdiákból ennyi idő alatt lesz gazdász, jogász, mérnök, külkereskedő. S mi legyen addig? Termelni, eladni naponta kell, s egyre ügyesebben, okosabban. Ez pedig feltételezi a nyelvtu­dást. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán kidolgoztak egy javaslatot, amely a főiskolai felvételi rendszer mó­dosításán alapszik. Bevezetésre javasolják az úgyneve­zett nulladik évfolyamot, ami amolyan fél-hallgatói ál­lapot lenne, mert a diák sorsáról végleges döntést csak egy esztendő múlva hozna a felvételi bizottság. Ezalatt a hallgatók fizikai munkát végeznének, nyelvet tanul­nának, az alapozó tárgyakból felkészülnének a főisko­lai tanulmányokra. így néhány esztendő alatt idegen nyelveket beszélő szakembereink lehetnének. Szükség lenne rájuk, hiszen a magyar gazdaság ver­senyképessége mindinkább attól is függ, milyen tech­nológiákat tudunk külföldön vásárolni, azokat miként tudjuk itthon hasznosítani. Mindezekhez pedig elen­gedhetetlenül fontos a műszaki és az agrárértelmiség nyelvtudása. FARKAS JÓZSEF Kádár János fogadta Leó Tindemanst-Leó Tindemans belga kül­ügyminiszter — aki vasár­nap este érkezett Budapestre hivatalos látogatásra — hét­főn reggel a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar hő­sök emlékművét. Ezt követően a Külügymi­nisztériumban megkezdődtek a magyar—belga külügymi­niszteri tárgyalások. Dr, Vár- konyi Péter külügyminiszter és a belga diplomácia veze­tője véleménycserét folyta­tott időszerű nemzetközi kér­désekről, s áttekintette a két ország kapcsolatainak alaku­lását, továbbfejlesztésének lehetőségeit. A megbeszélésen jelen volt Willy Tilemans, a belga ki­rályság budapesti és Lőrincz Tamás, a Magyar Népköztár­saság brüsszeli nagykövete. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a KB székházában fo­gadta Leó Tindemanst. A szívélyes légkörű találkozón véleménycserét folytattak a nemzetközi élet fontosabb kérdéseiről, valamint a ma­gyar—belga kapcsolatokról. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter, Alfréd Cahen, a belga külügymi­nisztérium politikai főigaz­gatója, 'továbbá Willy Tile­mans és Lőrincz Tamás. Ugyancsak hétfőn a dél­utáni órákban Lázár György, a Minisztertanács elnöke parlamenti dolgozószobájá­ban fogadta a belga diplo­mácia vezetőjét. Hivatalos látogatását be­fejezve, Leó Tindemans az esti órákban elutazott Buda­pestről. Búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent vendéglátója, Várkonyi Pé­ter. Ott volt Willy Tilemans és Lőrinc Tamás. Az MTI értesülése szerint Várkonyi Péter és Leó Tinde­mans budapesti találkozójára a magyar külügyminiszter meghívására került sor. A két külügyminiszter hasznos tárgyalásokat folytatott a magyar—belga kapcsolatok­ról, valamint a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. A két ország diplomáciájá­nak vezetője a nemzetközi kérdések megítélésében mu­tatkozó különbségek ellenére egyetértett abban, hogy a vi­tás kérdések tárgyalások út­ján történő rendezésére, a párbeszéd fenntartására kell törekedni. Megelégedéssel ál­lapították meg, hogy az utób­bi években intenzívebbé vál­tak a Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság kölcsö­nös előnyökön alapuló kap­csolatai, amelyek folytatása, a kapcsolatfejlesztés további lehetőségeinek feltárása mindkét félnek érdeke, és hozzájárulhat a nemzetközi légkör javításához. Olasz szakszervezeti küldöttség Budapesten Luciano Lamanak, a CGIL főtitkárának vezetésével hét­főn Budapestre érkezett az Olasz Általános Munkásszö­vetség küldötsége. A magyar szakszervezeti tárgyalócsoport és az olasz testvérszervezet képviselői között megkezdődtek a meg­beszélések. A tárgyalások kö­zéppontjában a béke, a le­szerelés, az enyhülés kérdé­sei, a szakszervezetek felada­tai állnak. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn a KB székhá­zában fogadta Luciano Lá­mát, az Olasz Általános Munkásszövetség (CGIL) fő­titkárát, aki a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának meghívására tartózkodik ha­zánkban. Parlameti vita Bonnban a rakéták telepítéséről Hétfőn reggel 9 órakor Helmut Kohl kancellár nyi­latkozatával megkezdődött a Német Szövetségi Köztársa­ság parlamentjében az ame­rikai közép-hatótávolságú fegyverek telepítésével kap­csolatos vita. A két napig tartó ülésszak végén, kedden, a kormány­pártok jelentős többségük birtokában — a Német Szo­ciáldemokrata Párt és a Zöld baloldali tömegmozgalom tiltakozása ellenére — vár­hatóan jóvá fogják hagyni a telepítést. A parlament épületét tel­jesen körülzárták a karha­talmi erők, tekintettél a bé­kemozgalom által meghirde­tett erőszakmentes blokádra. A parlament környékén több ezer tüntető követeli a tele­pítés elvetését. Egy nappal a Bundestag ülése előtt vált ismertté Bonnban, hogy Jurij Andro­pov levelet intézett Helmut Kohlhoz, amelyben a jelen­tések szerint megismételte: a Szovjetunió nem mondhat le a francia és a brit raké­ták figyelembevételéről az egyensúly kialakításánál. A szovjet vezető azt is aláhúz­ta, hogy a telepítés végre­hajtása lehetetlenné teszi a genfi tárgyalások folytatását jelenlegi formájukban. (Folytatás a 2. oldalon) A szívélyes légkörű talál­kozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiről, és a szak- szervezetek, a munkásmoz­galom feladatairól a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, és a fegyverkezési verseny megfékezéséért folytatott küzdelemben. A találkozón jelen volt Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, valamint Ottaviano Dél Turco, az Olasz Általá­nos Munkásszövetség titkára és Michele Magnó osztályve­A politikai könyvnapok megnyitója Szekszárdon A Kossuth Könyvkiadó 19öl-ben rendezte meg első ízben a politikai könyvnapo­kat. A huszonhárom év alatt számtalan könyvet nyújtott át az olvasónak a kiadó ilyenkor ősztájt, amikor pár hónapig a politikai könyvek­kel többet foglalkozunk, ami­kor a politikai tájékozódás, tájékoztatás, a marxista el­méleti kutatás eredménye előtérbe kerül. Az 1983-as politikai könyv­napok Tolna megyei meg­nyitó ünnepségét tegnap tar­tották Szekszárdon, az okta­tási igazgatóságon, amelyen az esti egyetem hallgatói vet­tek részt. Az ünnepségen megjelent Szabó Géza, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője és Fencsik László, a Kossuth Kiadó szerkesztő­ségvezetője. Megnyitó beszédében Tóth János, az oktatási igazgató­ság helyettes vezetője elmon­dotta, hogy a Kossuth Könyvkiadó il983-ban 154 művet jelentetett meg négy és fél millió példányban, az ünnepi könyvnapokra pedig 26 új politikai kiadványt adott át az olvasóknak 750 000 példányban. Az ünnepség befejezése­képpen Háhn László, a Kos­suth Kiadó Tolna megyei ki- rendeltségének vezetője át­adta két terjesztőnek — Ku- ji Tibor, szekszárdi MEZŐ­GÉP, Szabó Károly, Hőgyészi Állami Gazdaság —, a Ki­váló terjesztő kitüntetést ezüst fokozatát. Tóth János a megnyitót tartja Az ünnepség résztvevői

Next

/
Thumbnails
Contents