Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

2NÉPÜJSÁG 1983. november 20. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Reagan elnök befejezte dél-koreai látogatását, amelynek során elhatározták, hogy Szöul és Washington fokozza katonai együttműködését — Belpolitikai vitát ka­vart az NSZK-ban a CSU állásfoglalása, amellyel Franz Josef Straussnak tárcát követel a bonni kormányban — Nagy-Britanniába megérkeztek az első robotrepülőgépek. Kedd: Budapestre érkezett Sinowatz osztrák kancellár — Gromiko fogadta az USA moszkvai nagykövetét — ön­álló államot kiáltottak ki a ciprusi törökök. Szerda: Az Arafattal szembenálló erők elfoglalták a Badavi menekülttábort, Arafat Tripoliba vonult vissza — Mitterrand francia elnök tévéibeszédben jelentette ki, hogy kész találkozni Jurij Andropowal. Csütörtök: A Biztonsági Tanács megkezdte a ciprusi kérdés vitáját — Francia légitámadás Libanonban, Baal- bek térségében — Craxi—Mitterrand csúcstalálkozó Ve­lencében. Péntek: A volt állam- és kormányfők akcióbizottsága bécsi üléséről felhívással fordult a genfi megegyezés ér­dekében a nagyhatalmakhoz — Rómában, a NATO társa­dalmi-politikai szerve, az „atlanti közgyűlés” a rakéta- telepítés mellett foglalt állást. Szombat: Az SPD rendkívüli kongresszusa ellenzi az NSZK-beli rakétatelepítést — A LEMiP Központi Bizott­sága a lengyel gazdaságpolitikáról tárgyalt — Usztyinov marsall cikke a Pravdában — A Biztonsági Tanács elítélte az önálló ciprusi török állam kikiáltását. A hét 3 kérdése 1. Milyen új fordulatokat hozott a héten a rakéta-vita? A világsajtó arról ír: a genfi tárgyalások a 24. órába értek. Az első robotrepülőgépek megérkeztek az angliai Greenham Common légitámaszpontra, folynak az előké­születek fogadásukra a szicíliai Comisóban, az NSZK-ba pedig fokozatosan szállítják a iPershing—2 alkatrészeit. A belga parlament után az olasz parlament is megszavazta a rakéták telepítését, a jövő héten a bonni Bundestag hozza meg a maga, várhatóan hasonló döntését. Az NSZK-ban a hét végén a szabaddemokraták a telepítés mellett fog­laltak állást, Willy "©randi és Vogel szociáldemokrata pártja viszont rendkívüli kongresszusán a telepítés ellen hívott fel. Nyilván az SPD erőteljes ellenzéki akciójából akarta kifogni a szelet Kohl kancellár, amikor azt állította, hogy biztos tudomása szerint a Szovjetunió kész további enged­ményekre, tehát, mint mondotta, igenis érdemes volt és továbbra is érdemes a Nyugatnak keménynek len­nie a Szovjetunióval szemben. Az állítólagos en­gedményekről azonban nincs szó a héten megjelent szov­jet kommentárokban: a Pravda és az Ivzesztyija cikkei éppúgy, mint egy moszkvai sajtóértekezleten elhangzott megnyilatkozások arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió véleménye szerint az USA nem törekedett igazi megálla­podásra Gertiben a közép-hatótávolságú atomeszközökről, az Egyesült Államok célja egyedül a rakéták elhelyezése. Ugyanakkor az említett állásfoglalásokból kiderül, hogy a moszkvai kormány változatlanul a tárgyalások híve, s ha például a nyugat-európai rakétatelepítés félbe is szakít­hatja a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről szóló tárgyalásokat, a többi leszerelési és fegyverzetkorlátozási tárgyalás folyhat tovább. 2. Hogyan alakult a helyzet Libanonban? A libanoni helyzetben váratlan fordulatot jelent, hogy a francia légierő Super-Étendard bombázói a Clemenceau repülőgép-anyahajóról felszállva csütörtökön „egy kato­nai célpontot bombáztak Baalbektől keletre”. A támadás­ra a parancsot Hernu hadügyminiszter adta ki, azzal az indoklással, hogy „meg kell előzni az újabb terrorista cselekményeket”. * A francia polgári sajtó, amely üdvözölte a légitámadás hírét, arra emlékeztetett, hogy a közelmúltban francia ej­tőernyősök laktanyája ellen is véres merényletet követtek el, egy időben az amerikai tengerészgyalogosok szállás­helyének felrobbantásával. Már akkor kilátásba helyeztek „ellencsapást” azok ellen, akiket a merényletek mögött sej­Washingtonban újabb tüntetéseket rendeztek az USA kö­zép-amerikai politikája és a grenadai támadás ellen. Ké­pünkön: felvonulók a Lincoln-emlékmű közelében. (Telefotó) tettek. Ezek pedig a síita mohamedán egységek. Más bi­zonyíték a merényletek elkövetői ellen jobbára nem volt, mint az a fanatizmus, amellyel a saját életüket is feláldoz­ták, ezt a fanatizmust pedig csak a síitáknál vélték felfe­dezni ... Megjegyzendő, hogy a francia támadás egy hasonló ame­rikai légi bombázást követett, s hogy nyilvánvalóan az iz­raeli hadsereggel is egyeztetve volt, aminek a jeleként a Super-Étendard-ok támadásával pontoson egy időben iz­raeli vadászok is megjelentek a Bekaa-völgy térségében. Egyébként az izraeli légierő szerdán egy nappal a francia akció előtt is, hajtott végre támadásokat. Mose Levi vezér­kari főnök kijelentette, hogy az izraeli hadsereg visszatér a tavalyi libanoni invázió előtt a palesztin ellenállási moz­galommal szemben alkalmazott „megelőző támadások” taktikájához. De most a vezérkari főnök által említett „terroristabázisok”, amelyeket célpontul választanak, már nem — vagy már nem kizárólag — a palesztinok állásai. A PFSZ-en belüli testvérharc közben változatlan heves­séggel dúl. Az Arafathoz hű, illetve az ellene támadó pa­lesztin haderő közt kihirdetett tűzszünetet a jelek sze­rint nem tartották be, s a küzdelem a Baddavi-menekült- tábor körül ismét fellángolt. A Tripoliba szorult egységek helyzete meglehetősen kilátástalan, s megnőtt annak ve­szélye, hogy a harcok most már a város polgári körzeteire összpontosulnak. 3. Érinti-e a feszült nemzetközi helyzet a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokat? Sok szó esik arról, hogy a világ visszazuhant a hideg­háborús időik fagyos körülményei közé, így jogos a kér­dés: mennyiben érinti a feszültség a kelet—nyugati gaz­dasági kapcsolatokat? Érdekes módon nem — vagy leg­alábbis nem annyira, mint amennyire megromlott a két nagyhatalom politikai viszonya és nem annyira, amennyi­re a propagandahadjáratból sokszor következtetni lehetne. Jó példa erre a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcso­latok alakulása. A héten ülésezett a Szovjetunió és az NSZK gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottsága. A tárgyalások jelentőségére utal, hogy Ottó von Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter vezette a de­legációt, akit fogadott Tyihonov szovjet miniszterelnök is. Ottó von Amerongen, a nyugatnémet nagytőke egyik ve­zéregyénisége a napokban Ausztriában járt és ott arról nyilatkozott, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsola­tokat tovább kell bővíteni. Ide illik az a megállapítás is, hogy tulajdonképp a szov­jet—amerikai gazdasági kapcsolatokban sem történt vál­tozás. A hidegháború és a jelenlegi helyzet közötti fő kü­lönbség tehát talán éppen abban mutatkozik meg, -hogy most a kapcsolatok nem minden területén akarnak vissza­lépést a politikailag-katonailag és ideológiailag szemben­álló felek.\ pAlfy József Hazánkba látogat a belga külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására no­vember 20-án hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Leó Tindemans belga külügyminiszter. (MTI) Az SZKP KB ülése Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága e heti ülésén meg­vitatta és jóváhagyta a Szovjetunió belügyminiszté­riumán belül működő politi­kai szervekről szóló határo­zatot. A tanácskozáson regállapí­tották: a Szovjetunió Kom­munista Pártja különösen nagy jelentőséget tulajdonít a törvényesség és a jogrend megszilárdításának az or­szágban. Ebben különösen nagy feladat hárul a belügyi szervekre, amelyeknek fela­data a példás társadalmi rend és a szocialista tulaj­don védelmének biztosítása, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek vé­delme. Szükség van a belügyi szerveken 6e7ül a politikai, eszmei nevelő és kulturális ismeretterjesztő munka to­vábbi erősítésére. Javítani kell a párt- és komszomol- szervezeteknek, valamint a többi társadalmi szervezet­nek a munkáját e téren is. Szükséges továbbá a szemé­lyi állomány politikai, morá­lis felkészültségének meg­szilárdítására, felelősségtuda­tának és kezdeményező kész­ségének fokozására. E mun­ka szervezése, s vezetése a belügyminisztérium szerve­zetében létrehozott politikai szervekre hárul. A politikai bizottság által elfogadott ha­tározat rögzíti a belügymi­nisztérium szervezetén belü­li politikai szervek struktú­ráját és felhatalmazásait, meghatározza az e szervek vezetésének alapját jelentő elveket, amelyeket a köztár­sasági és helyi pártszervek­nek kell alkalmazniuk, va­lamint a belügyi tárca .min­den területén működő párt- szervezetek szerepének nö­velését elősegítő utakat. A politikai bizottság jóvá­hagyta Andrej Gromiko és Abdel Halim Haddan szíriai miniszterelnök-helyettes, kül­ügyminiszter megbeszéléseit, s rámutatott a Szovjetunió és Szíria közötti sokoldalú együttműködés további meg­szilárdításának fontosságára. Ismét hangsúlyozták a ta­nácskozáson, hogy a közel- keleti helyzet jelenlegi újbó­li kiéleződése közepette kü­lönösen nagy jelentőségre tesz szert az arab népek összetartása és egységes cse­lekvése igaz ügyükért vívott harcukban. Jóváhagyták a PB-ülésen Borisz Ponomarjov, a KB PB póttagja, KB-titkár beszá­molóját a legfelsőbb tanács küldöttei, s a nyugatnémet „zöldek” küldöttsége közötti találkozóról. PANÜtAMA BUDAPEST Budapesten, az MSZMP Po­litikai Főiskolán szomba­ton megkezdte munkáját a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VIiI. kongresszusa, amely számba veszi a százezernyi szlovák lakosság helyzetét, a szövetség fél évtizedes tevé­kenységét és kijelöli a követ­kező öt év feladatait. Knyi- hár János, a szövetség elnöke köszöntötte a több mint 200 küldöttet és a meghívott ven­dégeket. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter kitün­tetéseket adott át a szövetség aktivistáinak, a nemzetiségi politika végrehajtását előse­gítő tevékenységük elismeré­seként. Such János, a szövet­ség főtitkára, a Szocialista Magyarországért kitüntetés­ben részesült, a munkásmoz­galomban kifejtett négy év­tizedes munkásságának elis­meréseként BELGRÁD í Jugoszlávia változatlanul rendkívül súlyos áramellátási helyzete a gazdasági veszte­ségek mellett kedvezőtlenül hat a lakosság hangulatára is, politikai károkat okoz. Erre hívták fel a figyelmet a népfront jellegű szocialista szövetség belgrádi bizottsá­gának elnökségi ülésén, ame­lyen érthetőnek nevezték a lakosság elkeseredését és til­takozásait. Munkásemlékek századunk első harmadából (28.) A ligeten túl találkozunk... Szakszervezeti csoportunk megbízásából az elsejét meg­előző napon, amely vasár­napra esett, Nyemecz bará­tommal terepszemlét tartot­tunk a tervezett felvonulás útvonalán. A szemle során meggyőződtünk arról, hogy a hatóságok nagyon is tarta­nak a felvonulóktól. A Kispest és a Népliget között akkor még létező Má- ria-Valéria nyomortelep (a helyén ma már a József At­tila lakótelep házai magasod­nak) Ecseri úti részén, a rendőrlaktanyában feltűnően mozgalmas élet folyt. A drót­kerítéssel körülvett terje­delmes udvarrészen a rend­őrök csoportokba verődve hallgatták tisztjeik eligazí­tását. Nem messze a rendőr­laktanyától a Népligetet fél­körben határoló magas vas­úti töltés innenső oldalán, az egykori út menti Vámház épületének bejáratánál csu­kaszürke ruhás, kakastollal díszített pincskalapot viselő csendőrlegények álltak őrt, szuronyos puskákkal a vál­lukon. Az épület ablakai az Üllői útra néztek, és ezért is jól lehetett látni, hogy min­den heLyiség telve van a fő­városba vezényelt csendőr­alakulatok tagjaival. Távo­labb, a Népligettel szembe­néző Ferenc József laktanyá­ban ugyancsak vidékről fel­rendelt katonai alakulatok tagjai sürögtek-forogtak. A Népligettől a Kálvin térig húzódó Üllői út egész hosz- szában, egymástól látótávol­ságnyira, feltűzött szuronyú fegyverrel a vállukon, csend­őrjárőrök cirkáltak. A kör­úton rendőrjárőr-párokat láttunk. Az Andrássy úton fényesre kefélt szőrű, gyö­nyörű paripákon lovasrend­őrök vigyázták a rendet. A lovak patái tompán pufogtak a fakockákkal kirakott út­testen. Ügy tűnt, hogy a ko­rábban magabiztos lovaspan­dúrok most kissé gondterhel- tebb arccal tekintenek le a járókelőkre. A házmesterek — főleg a körúton, ahol a házakat nem választotta el kerítés a jár­dától — jobb ügyhöz méltó szorgalommal távolították el az éjszakai órákban bátor elvtársak által felragasztott röplapokat a falakról. A me­szelt jelmondatokat nehezebb volt eltüntetni: „Barátságot a Szovjetunióval!” „Munkát! Kenyeret!” „Fizessenek mun­kanélküli segélyt!” Notnyi Mátyás barátunk­kal, az öntők bizalmijával a Körönd sarkán találkoztunk, ö is előzetes terepszemlén járt a gyárakkal szegélyezett Váci úton, s az Aréna úton. Elmondta, hogy a Váci úton katonai egységeket látott, a legénység a puskákat gúlá­ba támasztva beszélgetett, az úttest szélén több páncélo­zott jármű is parkolt. Felhőtlen, szép reggelre éb­redtünk 1930. szeptember el­sején. A Határ út és az Ül­lői út kereszteződésében már javában gyülekeztek a Hof- fer gyár, valamint a textil­gyárak dolgozói, amikor oda­értem. Egymás után érkez­tek gyárbeli elvtársaim is: Nyemecz Lajos, a Kapás fi­vérek, Ulicska, mindkét Ró- zenfeld (a mi nagyszerű Pis­tánk és a főbizalmi), Láng Feri és a többiek ... Vidáman beszélgető cso­portok alakultak ki, bár érezhető volt az izgalom, a feszültség. Mindenki tisztá­ban volt a nap politikai je­lentőségével és elszántan várta az indulást. A menete­léshez szükséges sorakozta- tást a rendezőgárda segítsé­gével a kispesti végrehajtó bizottság két tagja, Klie Jó­zsef, a Vasmunkás Szövetség kispesti csoportjának elnöke, a Hoffer gyáriak főbizalmija, valamint a Népszava városi elosztója, a képviselőtestület tagja, Barci Gyula szervez­ték. A vezetők kilenc óra után néhány perccel jelt ad­tak az indulásra. Énekszó csendült, egy is­mert munkásinduló hangjai. Az éneklésbe fokozatosan az egész menet bekapcsolódott. Gyárbeli elvtársaimmal a menetoszlopnak körülbelül közepe táján haladtunk. Mintegy húszpercnyi út után a menet megtorpant, majd megállt. Az éneklés abbamaradt és izgatott kia­bálás kezdődött. „Mi van ott elöl?! Miért álltatok meg?! Miért nem in­dultok tovább!” Rövidesen felbomlottak a sorok, a hátul állók előre tódultak és eköz­ben az úttestet teljes széles­ségében elárasztották. A for­galom megakadt. A Népliget előtti vasúti töltést az Üllői út felett át­hidaló átereszt, teljes széles­ségében csendőrszakasz zár­ta el. Elállták a város belse­je felé vezető úttestet. A gyűlölt pribékek lábhoz tett szuronyos puskákkal egymás mögött hármas so­rokban néztek farkasszemet a munkásokkal. .Az élen ha­ladó Hoffer-gyáriak erélye­sen követelték az út szabad­dá tételét ,a felvonulók to­vábbengedését. A csendőrala­kulat parancsnoka egy hang­tölcséren ellentmondást nem tűrő hangon visszafordulás­ra és szétosztásra utasította a tömeget. Hozzátette: amennyiben parancsának nem engedelmeskedünk, erő­szakot fog alkalmazni. El­szántsága bizonyítékául ve­zényelt is, és legényei a fel­vonulók felé fordították fegyvereiket. A hátsó sorokban türel- metlenkedők nyomására az elöl állók kénytelenek vol­tak közeledni a csendőrsor­falhoz. A távolság egyre csökkent. Feszült másodper­cek következtek. Az embe­rek a villamossínek mentén található zúzott kődarabok­kal rakták tele zsebeiket. Most már csak az hiányzott, hogy valaki elhajítsa az el­ső kődarabot. A csendőrök és a tüntetők összecsapása elkerülhetetlennek látszott. Már-már úgy tűnt, hogy a munkásosztály erejét is megmutatni hivatott felvo­nulásnak már a kezdet kez­detén véget vet a kiprovokált csendőrattak, amikor kiáltás harsant: „Emberek! Elvtársak! Széthúzódni a vasúti töltés mentén! A töltésen át a Népligetbe! A liget túlsó ol­dalán találkozunk!” A felszólítás nyomán az úttest nagyon gyorsan ki­ürült és a sokaság a töltés egész hosszában túljutott a síneken, majd a ligeti fák között rohantunk a megadott gyülekezőhelyre. A hoppon maradt csendőrpribékek és nagymellű parancsnokuk a meglepetéstől dermedten, te­hetetlenül nézték a töltés el­leni rohamot, a tüntetők hir­telen távozását. És a ligeten túl ismét ösz- szeállt a menet, hogy rövi­desen feltartóztathatatlanul hömpölyögjön tovább a vá­ros központja felé. * Az 1930. szeptember 1-i munkástüntetés után még másfél évtizednek kellett el­telnie, míg végre a magyar munkásság „A ligeten túl” szabadon találkozhatott. Ám ami ezalatt, s ezután tör­tént, az már a század követ­kező harmadának fejezetei közé tartozik. Ezeket a feje­zeteket e sorok írója érett férfiként élte meg, aki a munkásmozgalomban végleg megtalálta igazi társait. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents