Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
2NÉPÜJSÁG 1983. november 20. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Reagan elnök befejezte dél-koreai látogatását, amelynek során elhatározták, hogy Szöul és Washington fokozza katonai együttműködését — Belpolitikai vitát kavart az NSZK-ban a CSU állásfoglalása, amellyel Franz Josef Straussnak tárcát követel a bonni kormányban — Nagy-Britanniába megérkeztek az első robotrepülőgépek. Kedd: Budapestre érkezett Sinowatz osztrák kancellár — Gromiko fogadta az USA moszkvai nagykövetét — önálló államot kiáltottak ki a ciprusi törökök. Szerda: Az Arafattal szembenálló erők elfoglalták a Badavi menekülttábort, Arafat Tripoliba vonult vissza — Mitterrand francia elnök tévéibeszédben jelentette ki, hogy kész találkozni Jurij Andropowal. Csütörtök: A Biztonsági Tanács megkezdte a ciprusi kérdés vitáját — Francia légitámadás Libanonban, Baal- bek térségében — Craxi—Mitterrand csúcstalálkozó Velencében. Péntek: A volt állam- és kormányfők akcióbizottsága bécsi üléséről felhívással fordult a genfi megegyezés érdekében a nagyhatalmakhoz — Rómában, a NATO társadalmi-politikai szerve, az „atlanti közgyűlés” a rakéta- telepítés mellett foglalt állást. Szombat: Az SPD rendkívüli kongresszusa ellenzi az NSZK-beli rakétatelepítést — A LEMiP Központi Bizottsága a lengyel gazdaságpolitikáról tárgyalt — Usztyinov marsall cikke a Pravdában — A Biztonsági Tanács elítélte az önálló ciprusi török állam kikiáltását. A hét 3 kérdése 1. Milyen új fordulatokat hozott a héten a rakéta-vita? A világsajtó arról ír: a genfi tárgyalások a 24. órába értek. Az első robotrepülőgépek megérkeztek az angliai Greenham Common légitámaszpontra, folynak az előkészületek fogadásukra a szicíliai Comisóban, az NSZK-ba pedig fokozatosan szállítják a iPershing—2 alkatrészeit. A belga parlament után az olasz parlament is megszavazta a rakéták telepítését, a jövő héten a bonni Bundestag hozza meg a maga, várhatóan hasonló döntését. Az NSZK-ban a hét végén a szabaddemokraták a telepítés mellett foglaltak állást, Willy "©randi és Vogel szociáldemokrata pártja viszont rendkívüli kongresszusán a telepítés ellen hívott fel. Nyilván az SPD erőteljes ellenzéki akciójából akarta kifogni a szelet Kohl kancellár, amikor azt állította, hogy biztos tudomása szerint a Szovjetunió kész további engedményekre, tehát, mint mondotta, igenis érdemes volt és továbbra is érdemes a Nyugatnak keménynek lennie a Szovjetunióval szemben. Az állítólagos engedményekről azonban nincs szó a héten megjelent szovjet kommentárokban: a Pravda és az Ivzesztyija cikkei éppúgy, mint egy moszkvai sajtóértekezleten elhangzott megnyilatkozások arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió véleménye szerint az USA nem törekedett igazi megállapodásra Gertiben a közép-hatótávolságú atomeszközökről, az Egyesült Államok célja egyedül a rakéták elhelyezése. Ugyanakkor az említett állásfoglalásokból kiderül, hogy a moszkvai kormány változatlanul a tárgyalások híve, s ha például a nyugat-európai rakétatelepítés félbe is szakíthatja a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről szóló tárgyalásokat, a többi leszerelési és fegyverzetkorlátozási tárgyalás folyhat tovább. 2. Hogyan alakult a helyzet Libanonban? A libanoni helyzetben váratlan fordulatot jelent, hogy a francia légierő Super-Étendard bombázói a Clemenceau repülőgép-anyahajóról felszállva csütörtökön „egy katonai célpontot bombáztak Baalbektől keletre”. A támadásra a parancsot Hernu hadügyminiszter adta ki, azzal az indoklással, hogy „meg kell előzni az újabb terrorista cselekményeket”. * A francia polgári sajtó, amely üdvözölte a légitámadás hírét, arra emlékeztetett, hogy a közelmúltban francia ejtőernyősök laktanyája ellen is véres merényletet követtek el, egy időben az amerikai tengerészgyalogosok szálláshelyének felrobbantásával. Már akkor kilátásba helyeztek „ellencsapást” azok ellen, akiket a merényletek mögött sejWashingtonban újabb tüntetéseket rendeztek az USA közép-amerikai politikája és a grenadai támadás ellen. Képünkön: felvonulók a Lincoln-emlékmű közelében. (Telefotó) tettek. Ezek pedig a síita mohamedán egységek. Más bizonyíték a merényletek elkövetői ellen jobbára nem volt, mint az a fanatizmus, amellyel a saját életüket is feláldozták, ezt a fanatizmust pedig csak a síitáknál vélték felfedezni ... Megjegyzendő, hogy a francia támadás egy hasonló amerikai légi bombázást követett, s hogy nyilvánvalóan az izraeli hadsereggel is egyeztetve volt, aminek a jeleként a Super-Étendard-ok támadásával pontoson egy időben izraeli vadászok is megjelentek a Bekaa-völgy térségében. Egyébként az izraeli légierő szerdán egy nappal a francia akció előtt is, hajtott végre támadásokat. Mose Levi vezérkari főnök kijelentette, hogy az izraeli hadsereg visszatér a tavalyi libanoni invázió előtt a palesztin ellenállási mozgalommal szemben alkalmazott „megelőző támadások” taktikájához. De most a vezérkari főnök által említett „terroristabázisok”, amelyeket célpontul választanak, már nem — vagy már nem kizárólag — a palesztinok állásai. A PFSZ-en belüli testvérharc közben változatlan hevességgel dúl. Az Arafathoz hű, illetve az ellene támadó palesztin haderő közt kihirdetett tűzszünetet a jelek szerint nem tartották be, s a küzdelem a Baddavi-menekült- tábor körül ismét fellángolt. A Tripoliba szorult egységek helyzete meglehetősen kilátástalan, s megnőtt annak veszélye, hogy a harcok most már a város polgári körzeteire összpontosulnak. 3. Érinti-e a feszült nemzetközi helyzet a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokat? Sok szó esik arról, hogy a világ visszazuhant a hidegháborús időik fagyos körülményei közé, így jogos a kérdés: mennyiben érinti a feszültség a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokat? Érdekes módon nem — vagy legalábbis nem annyira, mint amennyire megromlott a két nagyhatalom politikai viszonya és nem annyira, amennyire a propagandahadjáratból sokszor következtetni lehetne. Jó példa erre a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok alakulása. A héten ülésezett a Szovjetunió és az NSZK gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottsága. A tárgyalások jelentőségére utal, hogy Ottó von Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter vezette a delegációt, akit fogadott Tyihonov szovjet miniszterelnök is. Ottó von Amerongen, a nyugatnémet nagytőke egyik vezéregyénisége a napokban Ausztriában járt és ott arról nyilatkozott, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatokat tovább kell bővíteni. Ide illik az a megállapítás is, hogy tulajdonképp a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokban sem történt változás. A hidegháború és a jelenlegi helyzet közötti fő különbség tehát talán éppen abban mutatkozik meg, -hogy most a kapcsolatok nem minden területén akarnak visszalépést a politikailag-katonailag és ideológiailag szembenálló felek.\ pAlfy József Hazánkba látogat a belga külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására november 20-án hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Leó Tindemans belga külügyminiszter. (MTI) Az SZKP KB ülése Az SZKP KB Politikai Bizottsága e heti ülésén megvitatta és jóváhagyta a Szovjetunió belügyminisztériumán belül működő politikai szervekről szóló határozatot. A tanácskozáson regállapították: a Szovjetunió Kommunista Pártja különösen nagy jelentőséget tulajdonít a törvényesség és a jogrend megszilárdításának az országban. Ebben különösen nagy feladat hárul a belügyi szervekre, amelyeknek feladata a példás társadalmi rend és a szocialista tulajdon védelmének biztosítása, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelme. Szükség van a belügyi szerveken 6e7ül a politikai, eszmei nevelő és kulturális ismeretterjesztő munka további erősítésére. Javítani kell a párt- és komszomol- szervezeteknek, valamint a többi társadalmi szervezetnek a munkáját e téren is. Szükséges továbbá a személyi állomány politikai, morális felkészültségének megszilárdítására, felelősségtudatának és kezdeményező készségének fokozására. E munka szervezése, s vezetése a belügyminisztérium szervezetében létrehozott politikai szervekre hárul. A politikai bizottság által elfogadott határozat rögzíti a belügyminisztérium szervezetén belüli politikai szervek struktúráját és felhatalmazásait, meghatározza az e szervek vezetésének alapját jelentő elveket, amelyeket a köztársasági és helyi pártszerveknek kell alkalmazniuk, valamint a belügyi tárca .minden területén működő párt- szervezetek szerepének növelését elősegítő utakat. A politikai bizottság jóváhagyta Andrej Gromiko és Abdel Halim Haddan szíriai miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter megbeszéléseit, s rámutatott a Szovjetunió és Szíria közötti sokoldalú együttműködés további megszilárdításának fontosságára. Ismét hangsúlyozták a tanácskozáson, hogy a közel- keleti helyzet jelenlegi újbóli kiéleződése közepette különösen nagy jelentőségre tesz szert az arab népek összetartása és egységes cselekvése igaz ügyükért vívott harcukban. Jóváhagyták a PB-ülésen Borisz Ponomarjov, a KB PB póttagja, KB-titkár beszámolóját a legfelsőbb tanács küldöttei, s a nyugatnémet „zöldek” küldöttsége közötti találkozóról. PANÜtAMA BUDAPEST Budapesten, az MSZMP Politikai Főiskolán szombaton megkezdte munkáját a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének VIiI. kongresszusa, amely számba veszi a százezernyi szlovák lakosság helyzetét, a szövetség fél évtizedes tevékenységét és kijelöli a következő öt év feladatait. Knyi- hár János, a szövetség elnöke köszöntötte a több mint 200 küldöttet és a meghívott vendégeket. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter kitüntetéseket adott át a szövetség aktivistáinak, a nemzetiségi politika végrehajtását elősegítő tevékenységük elismeréseként. Such János, a szövetség főtitkára, a Szocialista Magyarországért kitüntetésben részesült, a munkásmozgalomban kifejtett négy évtizedes munkásságának elismeréseként BELGRÁD í Jugoszlávia változatlanul rendkívül súlyos áramellátási helyzete a gazdasági veszteségek mellett kedvezőtlenül hat a lakosság hangulatára is, politikai károkat okoz. Erre hívták fel a figyelmet a népfront jellegű szocialista szövetség belgrádi bizottságának elnökségi ülésén, amelyen érthetőnek nevezték a lakosság elkeseredését és tiltakozásait. Munkásemlékek századunk első harmadából (28.) A ligeten túl találkozunk... Szakszervezeti csoportunk megbízásából az elsejét megelőző napon, amely vasárnapra esett, Nyemecz barátommal terepszemlét tartottunk a tervezett felvonulás útvonalán. A szemle során meggyőződtünk arról, hogy a hatóságok nagyon is tartanak a felvonulóktól. A Kispest és a Népliget között akkor még létező Má- ria-Valéria nyomortelep (a helyén ma már a József Attila lakótelep házai magasodnak) Ecseri úti részén, a rendőrlaktanyában feltűnően mozgalmas élet folyt. A drótkerítéssel körülvett terjedelmes udvarrészen a rendőrök csoportokba verődve hallgatták tisztjeik eligazítását. Nem messze a rendőrlaktanyától a Népligetet félkörben határoló magas vasúti töltés innenső oldalán, az egykori út menti Vámház épületének bejáratánál csukaszürke ruhás, kakastollal díszített pincskalapot viselő csendőrlegények álltak őrt, szuronyos puskákkal a vállukon. Az épület ablakai az Üllői útra néztek, és ezért is jól lehetett látni, hogy minden heLyiség telve van a fővárosba vezényelt csendőralakulatok tagjaival. Távolabb, a Népligettel szembenéző Ferenc József laktanyában ugyancsak vidékről felrendelt katonai alakulatok tagjai sürögtek-forogtak. A Népligettől a Kálvin térig húzódó Üllői út egész hosz- szában, egymástól látótávolságnyira, feltűzött szuronyú fegyverrel a vállukon, csendőrjárőrök cirkáltak. A körúton rendőrjárőr-párokat láttunk. Az Andrássy úton fényesre kefélt szőrű, gyönyörű paripákon lovasrendőrök vigyázták a rendet. A lovak patái tompán pufogtak a fakockákkal kirakott úttesten. Ügy tűnt, hogy a korábban magabiztos lovaspandúrok most kissé gondterhel- tebb arccal tekintenek le a járókelőkre. A házmesterek — főleg a körúton, ahol a házakat nem választotta el kerítés a járdától — jobb ügyhöz méltó szorgalommal távolították el az éjszakai órákban bátor elvtársak által felragasztott röplapokat a falakról. A meszelt jelmondatokat nehezebb volt eltüntetni: „Barátságot a Szovjetunióval!” „Munkát! Kenyeret!” „Fizessenek munkanélküli segélyt!” Notnyi Mátyás barátunkkal, az öntők bizalmijával a Körönd sarkán találkoztunk, ö is előzetes terepszemlén járt a gyárakkal szegélyezett Váci úton, s az Aréna úton. Elmondta, hogy a Váci úton katonai egységeket látott, a legénység a puskákat gúlába támasztva beszélgetett, az úttest szélén több páncélozott jármű is parkolt. Felhőtlen, szép reggelre ébredtünk 1930. szeptember elsején. A Határ út és az Üllői út kereszteződésében már javában gyülekeztek a Hof- fer gyár, valamint a textilgyárak dolgozói, amikor odaértem. Egymás után érkeztek gyárbeli elvtársaim is: Nyemecz Lajos, a Kapás fivérek, Ulicska, mindkét Ró- zenfeld (a mi nagyszerű Pistánk és a főbizalmi), Láng Feri és a többiek ... Vidáman beszélgető csoportok alakultak ki, bár érezhető volt az izgalom, a feszültség. Mindenki tisztában volt a nap politikai jelentőségével és elszántan várta az indulást. A meneteléshez szükséges sorakozta- tást a rendezőgárda segítségével a kispesti végrehajtó bizottság két tagja, Klie József, a Vasmunkás Szövetség kispesti csoportjának elnöke, a Hoffer gyáriak főbizalmija, valamint a Népszava városi elosztója, a képviselőtestület tagja, Barci Gyula szervezték. A vezetők kilenc óra után néhány perccel jelt adtak az indulásra. Énekszó csendült, egy ismert munkásinduló hangjai. Az éneklésbe fokozatosan az egész menet bekapcsolódott. Gyárbeli elvtársaimmal a menetoszlopnak körülbelül közepe táján haladtunk. Mintegy húszpercnyi út után a menet megtorpant, majd megállt. Az éneklés abbamaradt és izgatott kiabálás kezdődött. „Mi van ott elöl?! Miért álltatok meg?! Miért nem indultok tovább!” Rövidesen felbomlottak a sorok, a hátul állók előre tódultak és eközben az úttestet teljes szélességében elárasztották. A forgalom megakadt. A Népliget előtti vasúti töltést az Üllői út felett áthidaló átereszt, teljes szélességében csendőrszakasz zárta el. Elállták a város belseje felé vezető úttestet. A gyűlölt pribékek lábhoz tett szuronyos puskákkal egymás mögött hármas sorokban néztek farkasszemet a munkásokkal. .Az élen haladó Hoffer-gyáriak erélyesen követelték az út szabaddá tételét ,a felvonulók továbbengedését. A csendőralakulat parancsnoka egy hangtölcséren ellentmondást nem tűrő hangon visszafordulásra és szétosztásra utasította a tömeget. Hozzátette: amennyiben parancsának nem engedelmeskedünk, erőszakot fog alkalmazni. Elszántsága bizonyítékául vezényelt is, és legényei a felvonulók felé fordították fegyvereiket. A hátsó sorokban türel- metlenkedők nyomására az elöl állók kénytelenek voltak közeledni a csendőrsorfalhoz. A távolság egyre csökkent. Feszült másodpercek következtek. Az emberek a villamossínek mentén található zúzott kődarabokkal rakták tele zsebeiket. Most már csak az hiányzott, hogy valaki elhajítsa az első kődarabot. A csendőrök és a tüntetők összecsapása elkerülhetetlennek látszott. Már-már úgy tűnt, hogy a munkásosztály erejét is megmutatni hivatott felvonulásnak már a kezdet kezdetén véget vet a kiprovokált csendőrattak, amikor kiáltás harsant: „Emberek! Elvtársak! Széthúzódni a vasúti töltés mentén! A töltésen át a Népligetbe! A liget túlsó oldalán találkozunk!” A felszólítás nyomán az úttest nagyon gyorsan kiürült és a sokaság a töltés egész hosszában túljutott a síneken, majd a ligeti fák között rohantunk a megadott gyülekezőhelyre. A hoppon maradt csendőrpribékek és nagymellű parancsnokuk a meglepetéstől dermedten, tehetetlenül nézték a töltés elleni rohamot, a tüntetők hirtelen távozását. És a ligeten túl ismét ösz- szeállt a menet, hogy rövidesen feltartóztathatatlanul hömpölyögjön tovább a város központja felé. * Az 1930. szeptember 1-i munkástüntetés után még másfél évtizednek kellett eltelnie, míg végre a magyar munkásság „A ligeten túl” szabadon találkozhatott. Ám ami ezalatt, s ezután történt, az már a század következő harmadának fejezetei közé tartozik. Ezeket a fejezeteket e sorok írója érett férfiként élte meg, aki a munkásmozgalomban végleg megtalálta igazi társait. (Vége)