Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. november 11. Magyar-osztrák kormányfői tárgyalások Ciprusi zsákutca Szerda esti kommentárunk: A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó szakértők, kommen­tátorok eddig is szívesen hasonlították kibogozhatatlannak tűnő politikai csomóhoz a ciprusi problémát. Most, hogy a Földközi-tenger keleti medencéjében fekvő sziget török kisebbségének parlamentje kikiáltotta az „észak-ciprusi tö­rök köztársaság” függetlenségét, aligha lehet másként jel­lemezni a helyzetet, mint reménytelen zsákutcának. A „füg­getlenségi nyilatkozat” egyoldalú elfogadása ugyanis jogilag is véglegessé teszi az ország évtizedes megosztottságát. Látszólag pedig nem sok változott. Az 1974-es Makariosz- ellenes puccskísérlet után a görög bekebelezés veszélyére hivatkozva török csapatok szállták meg a sziget mintegy negyven százalékát, s e területen egy évvel később létrehoz­ták saját szövetségi államukat. Ezt ugyan — akárcsak most — egyedül Ankara ismerte el, ám tény, hogy a tűzszüneti megállapodások során kijelölt, a két népcsoportot elválasztó úgynevezett „zöld vonal” gyakorlatilag valódi határrá vált. Az ország északi részéről 200 ezer görög származású lakos menekült el, megalakult a török ciprióták saját törvényho­zása, megszületett zászlójuk és himnuszuk, választásokat rendeztek. Az elhúzódó patthelyzetben azonban ennek ellenére lát­szott egy — igaz, egyre bizonytalanabbá váló — kiút: a két népközösség közti közvetlen, illetve az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalássorozat. Az eszmecserék, még ha az állás­pontok gyökeres eltérése miatt kevés optimizmusra jogosí­tottak is fel, mégis fenntartották az esélyt, hogy kölcsönös kompromisszumok révén sikerül megőrizni Ciprus egységét, szuverenitását. Az ENSZ közgyűlése szintén ezt jelölte meg alapvető célként, követelve a megszálló haderők' kivonását. Jelentős közeledés azonban a találkozók újabb és újabb fordulóin sem következett be, s Denktas, a török ciprióták vezetője már a nyáron kijelentette: véglegesíteni fogják az északi államrész különválását. Ankarai nyilatkozatok sze­rint ugyan a függetlenség kikiáltása „meglepetésszerűen ér­te” a török vezetést, ám alig valószínű, hogy a lépésre az anyaországgal történt egyeztetés nélkül került volna sor. Az FKP egységes baloldali ellentámadást javasol (Folytatás az 1. oldalról.) len volt Randé Jenő, a Ma­gyar Népköztársaság bécsi nagykövete. A program ezután az Or­szágházban folytatódott. A delegációs teremben délelőtt megkezdődtek a magyar— osztrák hivatalos tárgyalá­sok. A két tárgyalócsoportot Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke és Fred Sinowatz kancellár vezeti. A magyar delegáció tagjai: Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettes, Köpeczi Béla művelődési mi­niszter, Török István külke­reskedelmi államtitkár, Esz­tergályos Ferenc külügymi­niszter-helyettes, Darvasi István, az országgyűlés kül­ügyi bizottságának titkára, valamint Randé Jenő. Az osztrák tárgyalócsoport tag­jai: Heinz Fischer tudomá­nyos és kutatási miniszter, Erich Schmidt kereskedelmi és ipari minisztériumi állam­titkár, Josef Wille, az Oszt­rák Szocialista Párt parla­menti csoportjának elnöke, nemzetgyűlési képviselők, Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagy­követe. Mindkét tárgyalócso­portban helyet foglaltak más vezető szakemberek is. Az MTI tudósítójának ér­tesülései szerint az őszinte, baráti hangvételű tárgyalá­son behatóan elemezték a két ország közötti kapcsola­toknak az elmúlt években is kedvező alakulását, a gazda­sági együttműködés eddig elért eredményeit, fejleszté­sének újabb lehetőségeit. Mindkét fél kifejezte azt a szándékát, hogy a jövőben is keresik azokat az új módsze­reket, amelyekkel még in­tenzívebbé válhatnak a ko­rábban is meglévő, jó kap­csolatok. Egyetértésre jutot­tak abban, hogy a megfelelő szaktárcák, illetve szakmi­niszterek feladata lesz az eh­hez szükséges teendők meg­határozása, kimunkálása. A nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit áttekintve a két tárgyalócsoport egyetér­tett abban, hogy nincs más ésszerű alternatíva, mint a józan ész politikája, a béke megőrzése. Kiemelkedő fon­tossága van annak, hogy Üjabb röpgyűlések után, 1930. -május 19-é.n ismét tün­tető menet indult a Város­háza felé. Ezúttal azonban a rendőrség — tanulva az előző esetből — felkészült a menet fogadására. A Város­háza felé vezető utcákat le­zárta. A felvonulás szervezői ■gyorsan határoztak és a fel­vonulókat a Munkásotthon felé irányították, hogy a szo­ciáldemokrata városi képvi­selők .segítségét követeljék. A rendőrség erre az eshe­tőségre is gondolt. A Kos­suth tér irányába tartó kí­gyózó embersort kivont kar- dú rendőrszakaszok állították meg. A parancsnokló tiszt fe­nyegető hangon követelte a menet szétoszlását. Az élen haladók egy másodpercre megtorpantak, majd befor­dultak egy közeli utcába, hogy kerülővel közelítsék meg a Munkásotthont. Az elgondo­lást azonban nem sikerült ki­vitelezni, mert a tiszt paran­csot adott legényeinek a tö­meg szétzavarására. A rend­őrök nekiestek az emberek­nek. Ezúttal harmincán meg­sebesültek és huszonhatén kerültek rendőrkézre. Szerencsére a megmozdu­lás tényleges zervezői után hiába kutattak a detektívek — akik még napokig járták a Cserit —, nem tudták őket kézrekeríteni. Én imagam jó­val később tudtam meg, hogy az akciót a kispesti kammu- nisfák szervezték, élükön Oláh Sándor elvtárssál. A megmozdulásoknak vol­tak bizonyos eredményei. folytatódjék a kelet-nyugati párbeszéd. Lázár György és Fred Sinowatz közös állás­pontja szerint Magyarország és Ausztria kapcsolatainak alakulása jó példája az elté­rő társadalmi rendszerű or­szágok együttműködésének, s azt mutatja, hogy a bonyo­lult nemzetközi helyzetben is van mód a kontaktusok to­vábbfejlesztésére. A megbeszélést követően Fred Sinowatz és Lázár György részt vett a Ferihegyi repülőtér új utasforgalmi épületének alapkőletételén. A két kormányfő kézjegyével ellátott alapkőletételi okirat elhelyezése alkalmából Sá­rospataki Zoltán, a Légifor­galmi és Repülőtéri Igazga­tóság vezetője, valamint Reinhard Pöchacker, az épít­kezésben résztvevő osztrák Forr cég vezérigazgatója mondott beszédet. Miként elhangzott: a meg­növekedett idegenforgalom mind magasabb színvonalú ellátása szükségessé tette ha­zánk nemzetközi repülőteré­nek továbbfejlesztését. A korszerűsítés során eddig 6,5 milliárd forint költséggel el­készült az új fel- és leszálló- pálya, az irányítótorony, a repülőgépek karbantartását ellátó hangárok sora és új épületet kapott a műszaki bázis. Az utasok gyors, ma­gas színvonalú kiszolgálásá­ra hivatott új forgalmi épü­let felépítésére nemzetközi versenypályázatot hirdettek, amelyet 5 ország 13 ajánlat­tevője közül a Porr—Hinte- regger—Hochtief—Warimpex vállalatokból álló osztrák munkaközösség nyert meg. Az alapkőletétellel hivata­losan is megkezdődött az évenként 2 millió utas ki­szolgálására alkalmas, 24 500 négyzetméter alapterületű, modern épület kivitelezése. Az 1985 augusztusában elké­szülő beruházás közös vállal­kozás eredménye lesz: ma­gyar szakemberek és válla­latok is közreműködnek a munkálatokban. Az építők keze nyomán Ferihegy Euró­pa egyik legkorszerűbb légi­kikötőjévé válik. A szövetségi kancellár ezt követően felkereste a Voest Egyrészt a szociáldemokrata városi képviselők testületi ülésen követelték a polgár- mestertől, hogy váltsa be ígéreteit. Másrészt végre bi­zonyos közmunkák is meg­kezdődtek : árkok tisztítása, úttestek salakozása. Ilyen módon a város igazolt mun­kanélkülijei havonta egy he­tet dolgozhattak és némi ke­resethez juthatták. Mindemellett a legtöbb munkásember eljutott a szen­vedés tűréshatáráig. A fővá­rosban és a vidéki városok­ban is mind több spontán megmozdulásra került sor. Mivel a szakszervezet és a szociáldemokrata párt felső vezetése nem szívesen látta a tudta és beleegyezése, sőt, ti­lalma ellenére kirobbant munkásakciókat, ezért ezek nem lehettek összehangoltak, a rendőrség többnyire köny- nyűszerrel elbánt velük. Mégis voltak olyan megmoz­dulásók, amelyék méretétől és hangulatától az egész or­szág visszhangzott.- A legnagyobb feltűnést az elkeseredett győri munkanél­küli tömegek augusztus 5-i megmozdulása keltette. A gyűlésre érkezők nagy töme­gét a győri munkásotthon termei nem tudták befogad­ni, sokan az utcára szorul­tak. Udvaros István, a Szo­ciáldemokrata Párt győri tit­kára, mint szónok keményen bírálta a Bethlen-kormány munkáspolitikáját. Azonnali intézkedéseket követelt a munkanélküliség miatt nyo­morban élő csalódok megse­Alpine Ag osztrák vállalat budapesti irodáját, amelyet nemrégiben nyitottak meg Budapesten. Délután a Parlament Nán­dorfehérvári termében Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára fogodta Fred Sinowatz- ot. A találkozón jelen volt Lá­zár Gyölgy, Randé Jenő, va­lamint az osztrák kancellár kíséretében lévő Heinz Fi­scher, Josef Wille és Arthur Agstner. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke ugyancsak szer­dán délután hivatalában fo­gadta az osztrák kancellárt. » Hivatalos megbeszélései­nek befejeztével Fred Sino­watz a Hilton szállóban ta­lálkozott a hazai és a külföldi sajtó képviselőivel. Magyarországi látogatásá­ról szólva a kancellár han­goztatta, hogy utazására nem sokkal az új osztrák kor­mány hivatalba lépése után került sor. — Ittlétünkkel és a magyar vezetőkkel folyta­tott tárgyalásokkal jelezni kí­vántuk az osztrák külpoliti­ka folyamatosságát is — mondotta. A bécsi sajtó és rádió szer­dán Magyarország és Auszt­ria rendkívül baráti, példa­mutatóan jó viszonyát hang­súlyozva számolt be Fred Sinowatz kancellár budapes­ti látogatásáról. A rádió kü- löntudósítója megállapítot­ta: az igen jó kapcsolatok a két különböző társadalmi rendszerű ország között mindkét fél őszinte szándé­kán és fáradozásain alapul­nak és az egész világ szá­mára példát mutatnak. Szerdán minden jelentős osztrák napilap első oldalán, fényképpel illusztrálva tudó­sított a kancellár Budapestre érkezéséről, programjáról. A jelentések rámutattak, hogy a két ország baráti viszonyá­nak hangsúlyozása mellett a gazdasági együttműködés fej­lesztése áll előtérben a tár­gyalásokon, amelyekre az osztrák államosított és ma­gánipar vezetőiből álló kül­döttség is utazott a magyar fővárosba. gítésére. A gyűlés résztvevői elhatározták, hogy gyalog­menetben Budapestre indul­nak és a már ímegfogalma- zott követeléseket tartalma­zó memorandumot személye­sen nyújtják át Vass József népjóléti miniszternek. Az éhségfelvonulást a kivezé­nyelt katonai egységek meg­akadályozták. Hosszas vita után a városi rendőrség pa­rancsnoka beleegyezett abba, hogy egy öttagú küldöttség, vonaton utazva juttathassa el a miniszternek az okmányt. Az ötfős küldöttségtől a pap- miniszter már nem ijedt meg. Kenetteljes szavakon kívül semmiféle ígéretet nem tett az okmányban felsorolt kö­vetelések megvalósítása te­kintetében. A győri munkásmegmoz­dulásnak a mi gyárunkban ds volt hatása. A korábbi hó­napokhoz képest némileg ja­vult ugyan a helyzetünk, mert megszüntették a kizec- eöléseket és újra bevezették a heti háromnapos munkát, de a felgyülemlett adóssá­gok miatt végre normális keresetre vágytunk. A szak­szervezeti csoport tagjai in­dítványozták, hogy a főbizal­mi keresse fel a vezérigazga­tót és a munkások nevében követelje a normális mun­kamenet újbóli bevezetését. TöK>en felvetették, hogy amennyiben a rendelésállo­mány nem teszi szükségessé a heti hatnapos munkarend visszaállítását, az igazgató­ság folyósítsa a rendes fize­tést és később, a normális PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Gulyás And­rást, hazánknak az Angolai Népi Köztársaságba akkre­ditált rendkívüli és megha­talmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állomás­helyére. MOSZKVA Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának póttagja, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének első he­lyettese szerdán Moszkvában átnyújtotta Gyenes András­nak a Népek Barátsága Ér­demrendet. Az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságá­nak elnöke a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió közötti barátság és együtt­működés fejlesztésében és erősítésében szerzett kima­gasló érdemeinek elismerése­ként, hatvanadik születés­napja alkalmából kapta a magas kitüntetést. WASHINGTON A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége táv­iratot intézett Rónáid Rea­gan amerikai elnökhöz abból az alkalomból, hogy a Szov­jetunió és az Amerikai Egye­sült Államok között ötven évvel ezelőtt, 1933. november 16-án jöttek létre a diplomá­ciai kapcsolatok. BUKAREST A román nemzetgyűlés szerdai ülésén egyhangúlag elfogadta az európai orszá­gok, az Egyesült Államok és Kanada parlamentjéhez in­tézett békefelhívást, amely konkrét leszerelési, elsősor­ban nukleáris leszerelési in­tézkedéseket sürget. BELGRAD Jugoszláviában az áramel­osztásban minden eddiginél szigorúbb megszorításokat léptettek életbe. A háztartá­sok áramellátásának rend­szeres, nyolc órát is megha­ladó megszakítása mellett egyes helyeken már ipari lé­tesítményeket is kénytelenek kikapcsolni a hálózatból. .termelés helyreálltával, rész­letekben vonja le a felgyü­lemlett tartozásokat. Rózenfeld főbizalmival az élen egy öttagú küldöttség — amelynek magam is tagja voltam — továbbította a munkások követeléseit. Hosz- szas vita után a vezér azt mondta, hogy a most már részvénytársasági alapon működő vállalat közgyűlése elé terjeszti a követeléseket és csak ezt követően adhat érdemi választ. Munkatársa­ink elégedetlenkedve, de tu­domásul vették, hogy a kö­zeli közgyűlésig türelemmel kell lenniük. Az elégedetlenség más gyá­rakban és üzemekben is fo­kozódott. A Szociáldemokra­ta Párt és a szakszervezet jobboldali vezetése kutyaszo­rítóba került. Kruzslák elv­társ — akivel kapcsolatunk rendszeressé vált — elmond­ta, hogy a Bethlen-kormány- nak elkötelezett felső vezetés nem kezdeményezhet semmi­féle munkásmegmozdulást, ugyanakkor egyre több a spontán munkásakció. A ve­zetést az a veszély fenyegeti, hogy kicsúszik kezei közül a tényleges irányítás. Nyolc héten át sztrájkoltak a Ganz- Hajógyár dolgozói, a fővá­rosban éhségtüntetésekre ke­rült sor, vidéken a kubiko­sok mozgolódtak. Ebben a helyzetben a Szo­ciáldemokrata Párt és a szak- szervezeti felső vezetés kény­telen volt valamilyen kezde­ményezésre. Augusztus dere: kára öszsehívták a szakszer­vezeti választmányt, ahová az üzemek főbizalmijait is meghívták. (Következik: A néma séta előtt...) HARMATI SÁNDOR Az FKP Központi Bizott­sága hétfőn és kedden tar­tott ülésén megvitatta és jó­váhagyta Pierre Juquin-nek, a PB tagjának a párt infor­mációs és propaganda tevé­kenységéről előterjesztett je­lentését. A vita során — mint a L’Humanité közli — a fel­szólalók egyetértettek ab­ban, hogy a jobboldal heves támadásai szükségessé te­szik a baloldal egységes el­lentámadását, s a központi bizottság helyeselte a poli­tikai bizottságnak októ­ber 18-án kiadott erre vonat­kozó felhívását. Az ülésszak után tartott sajtóértekezleten Pierre Ju- quin hangsúlyozta: az FKP politikája továbbra is arra irányul, hogy mindent meg­tegyen a baloldal sikere ér­dekében. Juquin cáfolta azokat az utóbbi napok­ban terjesztett feltevése­ket, hogy az FKP egyre in­kább elhatárolja magát a kormány politikájától s ezt jelezte volna Georges Val- bonnak, az állami szénbá­nyászati tröszt kommunista vezérigazgatójának lemon­dása. Azt mondotta, hogy az igazgató maga határozta el lemondását. Elutasította a polgári saj­tónak azokat az állításait is, hogy „szakadék tátong” az FKP és a szocialista párt külpolitikai koncepciói kö­zött s kijelentette: ezen a téren nincsenek „alapvető nézeteltérések”, sőt a két párt nézetei széles területén megegyeznek vagy közel áll­nak egymáshoz. Ami a baloldalnak a leg­utóbbi időközi választásokon elszenvedett vereségeit ille­ti, Juquin kijelentette: az . eredmények elemzése azt mutatja, hogy elsősorban a szocialista párt veszített sza­vazatokat, míg az FKP né­mileg növelte szavazatai szá­mát. E tény megállapítása nem jelenti azt, hogy az FKP polémiát akar kezdeni a szo­cialistákkal, de ha a két párt együttes erőfeszítéssel vissza akarja hódítani a közvéle­mény támogatását, akkor vi­lágosan kell látni a tényeket. „A többségen belül folyó hasznos vitát nem szabad összetéveszteni az állandó konfrontációval” — hangsú­lyozta Juquin. A nemzetgyűlés egyéb­ként kedden este kezdte meg az iparügyi tárca költségve­tésének vitáját. Ennek so­rán a kommunista képvise­lők kijelentették: bár fenn­tartásokkal élnek a szénbá­nyászat terén elhatározott po­litikával szemben, amely az eddigi fejlesztési tervekkel, megszavazzák a tárca költ­ségvetését. Feher tér Bármily meglepő, képünk nem meteorológiai, hanem po­litikai eseményt mutat. Holland tűzoltók ugyanis habbal borították el a hágai parlament épülete előtti teret, így tiltakoztak a kormány tervezett 3 százalékos bérlefaragásl szándéka ellen. (Telefotó.) Munkásemlékek századunk első harmadából (27.) Éhező munkások akciói

Next

/
Thumbnails
Contents