Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

1983. november 11. HÉPÜJSÁG 3 Szemlélődés Aki most valamiféle vad kirohanásra számít a szemlélődő életmódot folytatók ellen, az már félbe is hagyhatja az olva­sást, mert nem ilyesmiről lesz szó. Szem­lélődni ugyanis nagyon sokszor jó dolog, pihentető, emellett hasznos gondolatokat eredményezhet, egyeseknél talán bölcseket is. Ezt embere válogatja. A már-már una­lomig „rohanó” jelzővel minősített ko­runkban egy kis szemlélődés határozottan egészséges is, ránk fér. Ami nem fel­tétlenül azt jelenti, hogy hallgassuk a fű növését, vagy foglalkozzunk intenzív köl­döknézéssel. Mi sem érthetőbb például, mint a (fogyó) falusi kispadokon üldö­gélő (fogyó) falusi öregek szemlélődése, akik dolgoztak már eleget, így békésen figyelik és vitatják egymás közt utódaik sokszor egyáltalán nem békés sürgölődé- sét. Van azonban ennek a tevékenységnek egy másik fajtája is, melyet bajos lenne követendő példaként elénk állítani. Nem­régiben hírt adtunk arról, hogy Dombó- várott értékelték a város érdekében vég­zett társadalmi munka helyzetét. Ez itt immár szokás szerint jó, félidőben túl jártak az egész esztendőre tervezett 50 millió forint felén, ötven millió forint nagy összeg, de most nem erről van szó, hanem olyasmiről, amit a cikket író kol­légám Dombóvár ürügyén hozott ugyan szóba, de hasonló példára máshol is akad­hatunk. Sajnos. Idézem: „...előfordul, hogy egy-egy ját­szótér, park építésénél, karbantartásánál olyan társadalmi munkások, brigádok te­vékenykednek, akiknek lakóhelye távol esik onnét, míg az ott lakók csak szemlé­lői, élvezői e munkáknak, illetve a mun­ka eredményének.” Hozzátehetnénk, hogy esetleg minősítői is, amikor a minősítés nem dicséretet, hanem bírálatot jelent. Olyasféle létező, de rokonszenvesnek egy­általán nem mondható elv alapján, hogy a kibicnek semmi sem drága. Ilyesféle szemlélődés is akad, cseppet sem ritkán. Senki nem akar a jogos kriti­ka ellen szót emelni. Bár születne meg mindenhol és minden esetben, de időben. Elég a közelmúlt fővárosi hírére utalni, ahol is némi késéssel jöttek rá arra, hogy nem az aszfalt, vagy a beton a gyerekját­szóterek legjobb anyaga. A kritikusnak . nem feltétlenül szükséges tudnia színda­rabot írni, attól még dicsérheti, vagy szidhatja. Itt azonban gondolom, hogy kisebb szaktudást és erőbedobást igény­lő munkáról van szó, melyekben egész­sége ártalma nélkül bárki részt vehet. Szemlélődés helyett. Ami persze Dombóvárott aligha lehet népbetegség, amit a társadalmi munkával kiérdemelt pénzjutalmak és az ezzel lega­lább egyértékű erkölcsi elismerés szép száma bizonyít. O. I. Időelőny a DKV nagyberuházásának építésén Jelentősen előrehaladt a Dunai Kőoloajipari Vállalat­nál folyamatban lévő nagy- beruházás, a katalikus krakküzem építése: befeje­ződtek az építészeti munkák, összeszerelték a gépeket, és a vége felé tart a villamosener- gia-hálózat kialakítása. Mindezek alapján ma már biztosra vehető, hogy a nép- gazdasági jelentőségű beru­házást a tervezettnél ko­rábban, az 1984 június 30-i határidőnél mintegy három hónappal előbb befejezik. A katalikus krakküzem építésére 1981-ben kötött hi­Nem növekszik tovább a Dél-Dunántúl felszíni vizei­nek szennyezettsége, a ki­bocsátott szennyező anyagok mennyiségének kismértékű növekedése ellenére sikerült megállítani a víz minőségé­nek romlását. A Dél-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság víz­gazdálkodási és vízminőség­védelmi szakemberei a vi­zek védelmét szolgáló beru­házások hatását elemezve azt is megállapították, hogy Jö­vőre már a Balatonba is az eddiginél kevesebb szennye­ződés jut a déli part víz­gyűjtő területéről. Az eredmény az új tisztí­tótelepek megépítésének, il­letve a meglévők felújításá­nak köszönhető. A balaton- boglári szennyvíz-tisztítómű hatásfokát aktívszenes ada­telszerződést a Magyar Nem­zeti Bank, az Országos 'Kő­olaj- és Gázipari Tröszt és a Dunai Kőolajipari Vállalat. Ennek megfelelően az MNB 6,5 milliárd forint hitelt nyújtott a Százhalombattán épülő üzemcsoport beruhá­zásához. Évente egymillió tonna kőolajból állítanak elő — a tervek szerint — motor­benzint, gázolajat, propán­bután gázt és propilént. A beruházás lehetővé teszi a hazai motorhajtóanyag-igé­nyek kielégítését, több im­portált kőolajtermék hazai­val való helyettesítését. golással, a levegőztetés javí­tásával fokozták, s a telep vízét a Kapós vízgyűjtő te­rületéhez tartozó Koppány- patakba vezették, így nem volt szükség a Balatont kü­lönösen veszélyeztető fosz­fort és nitrogént kiszűrő be­rendezések üzembe helyezé­sére sem. Balatonberényben új, szovjet gyártmányú tisz­títótelepet építettek, a bala- tonföldvárit csak az üdülési főidényben, nyáron működ­tetik, télen pedig Siófokon tisztítják a vizet, s azután a Sió-csatornába vezetik. Fo­nyódon bevezették a halasta­vi utótisztítást, Marcali tér­ségében előülepítő tározót alakítottak ki, s a tisztítás hatásfokának további növe­lésé végett biológiai rend­szerrel bővítik a telepet. Bontják a romos tanyákat Folyamatosan felszámol­ják az elhagyott, romos ta­nyákat, helyüket mezőgazda- sági művelésbe vonják; szá­mottevő területet nyernek vissza így a növényter­mesztésnek. A MÉM ada­tai szerint egy év alatt 2 300 tanyát bontottak le, ötödé­vel többet, mint egy évvel korábban. A tanyák felszámolása évek óta tart. Viszonylag fáj­dalommentes beavatkozás­ról van szó, hiszen a kisze­melt épületek nagy részét már lakóik elhagyták, má­sik részük pedig olyan álla­potban van, hogy a felújí­tás nem fizetné ki magát. Ezeket a régi mezőgazdasági mini-központokat időközben a legtöbb helyen már körül­vették a nagyüzemi táblák, szomszédjukban korszerű gé­pekkel dolgoznak a növény- termesztők vagy a kertészek. A régi épületrész és a hozzá tartozó udvar, s a többnyire elhanyagolt útrendszer aka­dályozza a munkát. Így több szempontból is értelme van a tanyák felszámolásának. A program végrehajtását a földvédelmi alapból, köz­pontilag is támogatják. A rendelkezésre álló összegek egy részét a felszabadított területek rendezésére, ismé­telt művelésbe vonására köl­tik. A MÉM adatai szerint bár jól haladnak a munká­val, még mindig több mint 3000 elhagyott romos épület vagy épületrész vár lebon­tásra. A legtöbb az Alföldön, összesen csaknem 2800. Itt ugyanis a tájjellegnél fogva a tanyás művelésnek na­gyobb hagyományai vannak, még ma is látható jelekkel, emlékekkel? Mindenekelőtt Bács-Kiskun megyében, ahol az ilyen apró települések száma meghaladja az ezret. De emellett több mint 350 épület vár a dózerekre Bé­késben, 200-nál több Csong- rádban és csaknem 300 Pest megyében. A vizsgálat sze­rint az épületek az esetek döntő többségében már la­katlanok, illetve életveszé­lyessé váltak. A program több helyen be­fejeződött. Hevesben példá­ul az 1982 nyarán még lebon­tásra váró 38 tanyának már nyoma sincs, Komáromban is mindössze egyetlen épület várt erre a sorsra, — ami időközben beteljesedett. Veszprém megyében szintén felszámolták az elhagyott, romos tanyákat. A szakemberek szerint a szanálási program a követ­kezőkben várhatóan némileg lassul. A meg meglévő épü­letek egy része távol esik a mezőgazdasági nagyüzemek­től, és így a gyors beavatko­zást a területmentés nem in­dokolja. Székek exportra A Szék- és Kárpitosipari Vállalat debreceni hajlítottbú- tor-gyárában legfőbb exporttermékükből, az irodai, szál­lodai és bútorgarnitúrákhoz gyártott székekből a koráb­binál 30 százalékkal többet szállítanak rubel- és dollár­elszámolású piacokra. A 40 típusban gyártott bútorok ve­vője a Szovjetunió, Svédország, Hollandia, az NSZK és Ausztria. Megállt a vízminőség romlása a Dél-Dunántúlon Útkereszteződésben (I.) Annamatiától Dinaiüldvárig Dunatöldvár Nagy a forgalom és keskeny az utca Dunaföldvár ismert múltja mintegy négyezer évre te­kint vissza. A régi kelta te­lepülés Annamatia néven már római erősség, a török időkben Jur Bisszarinalk ne­vezték. Már akkor is fő fel­adata volt a dunai átkelő­hely megőrzése, a portyázó ellenfelek féken tartása. A török uralom alól fel­szabadult város a kuruc idők­ben, sőt, az 1848—49-es sza­badságharc idején is jelentős hadi szerepet játszott. Az 1200-as években már iskolája volt, II. Béla bencés apátságot alapított itt, mint híres mezőváros meghatáro­zó szerepű a környék életé­ben. A század elején az akkor még közel 14 ezer lakosú köz­ségben 14 kovácsmester dol­gozott, kötélverők, kádár- iparosok éltek. Ma ezek a szakmák a kihaló mestersé­gek közé tartoznak. Dunaföldvár ma is a Me­zőföld fontos közlekedési csomópontja. A Duna-hídon bonyolódik az a közúti és vasúti forgalom, amely ösz- szeköti a Dunántúlt a Duna —Tisza-közével. Ez a tény mindenképpen a község fej­lesztését és korszerűsítését követeli. A ma csak mint­egy 10 000 lakosú település életében az utóbbi években bizonyos föllendülés tapasz­talható. A statisztikai ada­tok szerint Dunaföldváron az egy főre eső kiskereskedői forgalom il981-ben Magyar- országon a nyolcadik — míg az iparcikk-kereskedelem a második helyen állt. A ta­nácsi apparátus, és a külön­böző közművelődési, ipari központok vezetői közösen, és átgondolt szervezéssel igyekeznek elősegíteni a fej­lődést. Évek óta folyik a vá­rosiközpont rekonstrukciója, korszerűsítik, szélesítik az utakat, átépítették a műve­lődési házat. Űj és korszerű óvodát kaptak a község gyer­mekei, — s megépült a gim­názium mellett a kézilabda- pálya. Befejeződött a Duna- parton a kemping építése is, minden igényt kielégítő fa- házak várják az ide látogató turistákat. Ezek az eredmények min­denképpen a község előre­haladását szolgálják. Helye­sen ismerte fel a vezetőség — kihasználva Dunaföldvár meghatározó és fontos közle­kedési szerepét — korszerű­síteni kell a forgalmi felté­teleket is. Régen a tanácsház oldalán, a járdaszélen álltak meg és indultak a buszok, az utasok le- és felszállása is itt történt. Később a piactér egy részét alakították át, azon­ban a fokozódó forgalom mi­att hamarosan ez is szűknek bizonyult. Így aztán 1981. jú­nius 29-én átadták az új Vo­lán autóbuszpályaudvart, amit a budapesti UVATERV építészei terveztek, nívódíjat is kapott. Az autóbusz-pályaudvarra méltán büszkék a nagyköz­ség lakói. A pályaudvar kor­szerű körülmények között tá­volsági, helyközi részjárato­kat és helyi járatú forgalmat lát el. Egy nemzetközi járat is érinti a megyét, naponta egyszer Székesfehérvárról Zomborba közlekedik, és vissza. A pályaudvar ugyanakkor teret és lehetőséget ad az át­menő teherforgalom számá­ra is. A közlekedési csomópontot nyolc Volán-vállalat veszi igénybe. Legnagyobb a for­galma a székesfehérvári 14- esnek. A budapesti 20-as és a szekszárdi M-es körülbelül egyforma járatszámmal köz­lekedik, de érkeznek és in­dulnak autóbuszok Egerből, Kecskemétről, Szegedről, Pécsről és Veszprémből is. Az autóbusz-pályaudvarnak javítóműhelye egyelőre nincs. Ha bármelyik autóbusz üzemképtelenné válik, Duna­újvárosból vagy Paksról ér­kezik az autómentő. Jelenleg a teherfuvarozás sincs kihasználva. A társ Vo­lán-vállalatok úgynevezett „visszfuvaros” kocsijai ér­keznek — indulnak. Ez — a többi Volán menetirányítói­val való együttműködés eredményeként — azt jelenti, hogy kevesebb az olyan te­hergépkocsi, amely üresen érkezik vissza telephelyére. Dunaföldváron biztosítanak számukra újabb fuvart. Kihasználva a nagyközség adottságát, közlekedésben meghatározó szerepét a KPM Szekszárdi Közúti Igazgató­sága megbízást adott az UVATERV-nek, hogy a jövő­ben készítsen tanulmány ter­vet a Duna-híd átkelési sza­kaszának szélesítésére. A nagyközségi tanács kezelésé­ben 60 kilométernyi belterü­leti út van, ebből a kiépített utak hossza mintegy 30 kilo­méter. Az átkelési szakasz modernizálása elsősorban a 6-os főút — a Duna-híd — és az 52-es sz. főút kamion- forgalmának kapacitását nö­veli majd. KLIE ÁGNES Fotó: Gottvald Károly. (Folytatjuk) Az új autóbusz-pályaudrar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents