Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
1983. november 18. TSÉPÜJSÁG3 A mezőgazdasági árak és pénzügyi szabályozók 1984. évi módosítása A termelési költségeket növelő áremelkedésekkel, valamint egyes támogatások megszüntetésével, illetve mérséklésével összhangban 1984-ben a mezőgazdasági termékek felvásárlási ár- szintje 4,4 százalékkal növekszik. Az étkezési búza és rozs ára 24 Ft-tal, a kukorica és az egyéb takarmánygabona- félék ára 20 forinttal emelkedik 100 kilogrammonként. Egyidejűleg megszűnik a gabona-többlettermelési prémium. A cukorrépa ára 2 Ft-tal, a napraforgóé átlagosan 21 Ft-tal növekszik 100 kilogrammonként. Átlagosan kilogrammonként 1,40 Ft-tal emelkedik a vágósertés, 2,20 Ft-tal a vágómarha és literenként 0,55 Ft-tal a tehéntej ára. A mezőgazdasági termelésben felhasznált fontosabb termelési eszközök és anyagok körében az ártámogatás csökkentésének következtében átlagosan 16 százalékkal emelkedik a műtrágyák mezőgazdasági beszerzési ára. A növényvédő és gyomirtó szerek beszerzési árainak egy része az importárak alakulásától függően emelkedhet. A mezőgazdasági gépekre a tervezés során 3 százalékos átlagos áremelkedéssel számoltak. A takarmányfélék mező- gazdasági beszerzési árai átlagosan a következő mértékben emelkednek: import és belföldi fehérjetakarmányok 8 százalék, kukorica és egyéb kenyérgabona (a felvásárlási áremeléssel összhangban) mintegy 5 százalék, keveréktakarmányok 6 százalék. A mezőgazdasági kisgépek fogyasztói árai — az ártámogatás 20 százalékról 10 százalékra csökkentése következtében — átlagosan 12—13 százalékkal növekednek. A kötelező tartalékalapképzés megszüntetésével kapcsolatban az 1984. elején meglévő tartalékalap egy része — a biztonsági alap állományával együtt — átcsoportosítható az önkéntes tartalékalapba, további része felhasználható az eddigi szabályozás szerinti sajátos célokra (például a korábbi gépártámogatás felének fedezésére). Az ezek után megmaradó összeget a termelőszövetkezeteknél zárolják, az állami gazdaságok pedig befizetik a költségvetésbe. A vállalati fejlesztési források mérséklésére irányuló központi intézkedések a mezőgazdaságban az alábbi sajátosságokkal érvényesülnek: — A kedvezőtlen termőhelyű, valamint az aszály miatt 1983-ban veszteséggel záró nagyüzemek mentesülnek a fejlesztési forrárs-zárolás (elvonás) alól. — Azok a gazdaságok, amelyeknél az aszály miatt jelentősebb növénytermelési hozamkiesés és üzemi eredménycsökkenés következik be, az általánosnál kisebb mértékű forrás-zárolásra (elvonásra) kötelezettek. — A többi gazdaságban a zárolás (elvonás) mértéke az idein felül 11 százalék. Az említetteken túl a mezőgazdasági pénzügyi szabályozókban még a következő főbb változások következnek be. A nagyüzemek jövedelemérdekeltségének növelésére és a társadalombiztosítási járulékemelés részbeni ellen- súlyozására a jövedelemadó átlagosan 20 százalékkal mérséklődik. Egyidejűleg az átlagosnál jobb szántóterületeken gazdálkodó üzemeknél növekszik a földadó. Az energiaár-emelés részbeni ellensúlyozására nyújtott átmeneti állami támogatás meöszűnik. A szarvasmarha-tenyésztés támogatási rendszerén belül jelentősebb változás, hogy a tejértékesítési prémium megszűnik, a tejárkiegészítés pedig literenként 1 Ft- ról 1,60 Ft-ra nő. A termelési támogatások megmaradnak, a zöldségtermelés ösztönzésére a kistermelők a síkfóliához is 40 százalékos támogatásban részesülnek. A háztáji és kisegítő gazdaságok adózása nem változik. „Rizszárszámadás” a KITE-ben összesítették a Nádudvari Kukorica- és Iparinövénytermelési Együttműködés — a KITE — 30 rizstermelő gazdaságának eredményeit. A rizszárszámadás isméi kedvező eredményt mutat. A KI- TE-taggazdaságokban 1983- ban 12 400 hektárról, 3,8 tonnás átlagtermést takarítottak be, s ez minden korábbinál több. A kedvező időjárás mellett a magas hozam elsősorban a rendszerközpont által kidolgozott, a komplex fejlesztési program pontos, szakszerű megvalósításának köszönhető. A KITE 1976-ban vette fel a rizst a rendszer növényei közé. A több esztendő alacsony termésátlagai, sőt, kudarcai után kidolgozott komplex fejlesztési program megvalósítása fokozatosan vezetett a mostani kimagasló átlagterméshez. Megalapozása során nagy teljesítményű lézerrel vezérelt talaj- egyengető berendezéseket állítottak munkába, s ezzel megteremtették az egyenletes talajfelszín és az egyenletes vízborítás feltételeit. A korszerű telepekről kiszorultak, illetve kiszorulnak a hagyományos talajelőkészítő gépek, nagy teljesítményű könnyű- és nehézuniverziá- lis traktoroknak, a gabona- termesztésben is használt korszerű gépeknek adják át a helyüket. Alapvető szemléletváltozást jelez, hogy megszűnt a földbe vetés monopóliuma. A több mint tizenkétezer hektárnyi rizsnek alig felét vetették földbe, a többi helyen a felszínre, vagy vízbe kerül a mag; próbálkoznak a palántázással is. A Palotási Állami Gazdaságban az országos átlagnál jóval magasabb termést adott a szovjet technológiával épült 145 hektáros új típusú kubányi rizstelep, Ez az építési rendszer csatornahálózatának méretezésével, s a műtárgyak sajátos kiképzésével lehetővé teszi az egész telep igen gyors, 24—36 órán belüli elárasztását, illetve lecsapolását. A komplex rizstermesztési program keretében fokozatosan kedvezően változik a fajták aránya, a korábbinál nagyobb területen termelnek igen korai és korai érésű fajtákat, s a fajtaváltás a következő években tovább folytatódik. A megkezdett fejlesztési programoknak jelentős szerepük volt abban, hogy harmadik esztendeje három tonnán felüli termést takarítottak be e fontos vízinövényből. A legtöbb rizst — a hazai termés felét — Szolnok megye adja, valamivel több, mint egyharmadát pedig a Békés megyei KITE-gazda- ságok termelték meg. A káíárszakmáríl - több tötelbei Múlt, jelen és jövö Az iskolában — teljes joggal — megtanítottak bennünket, hogy fogalmazni szerkesztettem Jól felépítve, valamilyen logikai rend szerint, folyamatosan kell. Gondolataink ugyanakkor sokszor csapongók, ötletszerűek, olykor önmagunk előtt se tudunk számot adni arról, hogy melyik, miért merült fel bennünk. Az alábbiakban egyszerre próbáltuk követni az előbbi első és második mondatban felvázoltakat. Az olvasó majd eldönti, hogy ered* ménnyei-e, avagy bibásan ... ELSŐ TÉTEL: Régmúlt és közelmúlt „Akik értenek a történelemhez, jobban megmondhatnák. Én mindenesetre úgy hiszem, hogy a mi mesterségünk alig valamivel lehet fiatalabb a szőlőtermesztésnél, hiszen már Noénak be kellet/t valahová töltenie a hegy levét, korsóval pedig nem sokra mehetett. Mégis, később jöttek nagyokosok, akik úgy hitték, hogy hordó Csökli Mihály: ......a kádárszakma megmarad” Rohr Bálint, az alapító nélkül is van borászat. Életem egyik legborzalmasabb emléke, amikor Bátaapátiban kincset érő tölgyfahordákat kellett szétvernem felsőbb parancsra — igaz, magas órabérért. Tűzifa lett belőlük, az óriási pincében pedig ma sincs semmi.” (Magát megnevezni nem kívánó idős kádár.) „1969. és 1979. között nem volt Magyarországon kádárképzés. Még a szakmát is törölték a névjegyzékből. Ennek máig isszuk a levét. Bár a szövetkezetünk árbevételének csak egytizedét adja a névadó, nagy hagyományú szakma, a jelenlegi létszám kevés. Van 4 kádárunk és mellettük 9 betanított munkás. Kellene 20 kádár és 30 személy, aki a kezük alá segítene.” (Péter József, a Bátaszé- ki Kádár- és Faipari Szövetkezet műszaki vezetője.) „Én 1950-ben szabadultam. A magamfajták és a nálam idősebbek anyagismereti oktatás? valamikor úgy kezdődött, hogy kimentünk az erdőre és a mester irányításával magunk választottuk és döntöttük azt a fát, amelyből később dolgoztunk. Megérte.” (Rohr Bálint kádármester, a Bátaszéki Kádár- és Faipari Szövetkezet egyetlen, 1951 óta aktívan itt dolgozó, alapító tagja.) „Én 1943-ban szabadultam Dávodon. Akkor még nem udvaroltak az embernek azért, hogy szakmát tanuljon, hanem meg kellett szenvednie érte. A mester dirigált, iskolába pedig csak hetente egyszer mentünk, este, munkaidő után.” (Csökli Mihály kádármester az előbb említett szövetkezetnél.) MÁSODIK TÉTEL: Jelen. „Szövetkezetünknél 1979- ben kezdődött ismét a kádárképzés. Azóta két évfolyamLesz miben káposztát savanyítani ból 11 fiút bocsátottunk ki, helyieket és távolról jöttékét, még baranyaiakat is. Ezek fele a családban, vagy ismeretségi körében kapott kedvet a famunkához. A másik felét úgy irányították a hiányszakmába. Ügy tudom, közülük egy sincs a pályán. Nálunk két, itt szabadult segédünk dolgozik: Rudolf György és Grill László. Most 23 ipari tanulónk van, akikkel másodévtől lehet tanulmányi szerződést kötni, a tanulmányi eredménytől függően, havi 3—800 forintos ösz- szegben.” (Péter József) „Miért szép ez a szakma? Mert az ember fával dolgozik, nem valamiféle holt —, hanem a keze alatt alakuló — élő anyaggal. Nehéz, persze, hogy nehéz munka. De abbahagyni nem lehet.” (Grill László kádársegéd) „Egy kádársegéd havi 3,5— 4 ezer forintot keres. Ha a szövetkezeten belüli gazdasági szakcsoportnak is tagja, akkor lényegesen többet.” Naphosszat nem könnyű kalapácsot emelgetni... „A kádártanulók képzése a szekszárdi Ady Endre Szakmunkásképző Intézeten belül zajlik. A tanulmányi idő 3 év. Fele elmélet, illetve közismereti tárgy, fele termelési gyakorlat.” „Háromféle tanuló van: az ösztönösen tehetséges, az aki ezt szorgalommal pótolja és akiből mindkét előbbi tulajdonság hiányzik.” (Információ) HARMADIK TÉTEL: A jövő. „A kádárszakmának valamikor nagy társadalmi rangja volt. Most ez ismét növekvőben van, nagyjából azzal arányosan, ahogy a kész termékek iránti igény, azok ázsiója növekszik.” (Péter József) „Amíg disznóölés, szapuló, káposztasavanyítás lesz és amíg a szőlőtőkéhez, borhoz értő emberek élnek, a 'kádár- szakma megmarad.” (Csökli Mihály) a szöveges tételeket: ORDAS IVÁN, Vonószéken az elsőévesek a fényképeseket: CZAKÖ SÁNDOR • szerezte.
