Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-16 / 270. szám
1983. november 16. TOUtt \ _ A “NÉPÚJSÁG Mivész és közéleti ember Egy régi dokumentum részleteit próbáljuk idézgetni Kállai Ferenc Kossuth-díjas, kiváló művésszel, a Nemzeti Színház tagjával, Pest vármegye országgyűlési követének 1825-ben lejegyzett memorandumát. „Mivel kétséget nem szenved, hogy az Anya Nyelv tökéletesítése egy jól elrendelt Theátrum által is erősíttetik, de másrészül a Magyar Dísz is megkívánja, hogy hazájában a Nemzeti Jádzó Társaság oly állapotban légyen, melly a nemzet méltóságának megfeleljen: ezért Követ Urak igyekezzenek a dolgot oda vezérelni, hogy az Ország Rendek megajánlandó subsidiumokból (pénzbeli segély) a Nemzeti Jádzó Társaság Institutuma (létesítménye) megalapíttasson.” — Valamikor a hetvenes évek elején készült rólam egy televíziós portréfilm, abban is beszéltem arról, hogy ma mar nem divat a közadakozás, és ez jól van így, de abban sokakkal együtt hittem, hogy az új Nemzeti ügyét a társadalomra lehet bízni. Sőt, az emberek így sokkal inkább magukénak fogják érezni, közük lesz hozzá. — A film évfordulóra készült, akkor volt negyedszázada, most éppen harmincöt éve, hogy tagja a Nemzeti Színháznak. Sohasem gondolt arra, hogy máshová szerződjön? — Az elején rangot adott, hogy a Nemzeti tagja lehettem, később pedig az évek során színházi szempontból monogámmá váltam. — Pedig megélt... mondjuk így: néhány kemény korszakot mind a Blaha Lujza, mind a Hevesi Sándor téren. — Értem mire gondol... — egy ideig elmerülten igazgatja szemüvegét. — Becsületemre állítom: én személy szerint sohasem éreztem a színházi diktatúrát. Persze, az előfordult, hogy a próbán, és még utána hetekig nehezen vettem az oxigént. Olyankor, amikor éreztem, hogy nélkülem akarják megfogalmazni a gondolatokat, amikor kiszorítottak a koncepcióból. Csak hát a színházi alkotás csapatmunka, amelyben nekem is figyelembe kellett és kell vennem a társakat. Kállai Ferenc — Említsen néhány produkciót, amelyek utólag is sikerélményként maradtak meg emlékezetében. — Ha már visszavonhatatlanul megkezdődik belső szervezetünk leépülése, öregedése, akkor megbocsátób- bá válik az emlékezet. Valószínűleg ezért tudok most több darabot említeni, így a Noszty fiú esetét Gellért Ende rendezésében, aztán az Űri murit, a Nádasdy által színpadra fogalmazott Othel- lót; kedvencem a Hosszú út az éjszakában. Az ügynök halála, sőt, a Tartuffe is. A mostaniak közül pedig a Békés András rendezte Volpo- ne. — Ezek az előadások különböző stílust képviselnek. Mi a véleménye napjaink színházi stílusjegyeiről? — Most csak kifogásaimat mondom, színészként. Egyre ritkábban látok érzelmileg gazdag, emóciókat kiváltó előadásokat és egyre több a látványosságra törekvő attraktív megoldás. Ezt magamban „erőszínháznak” nevezem. Úgy hat, mintha leál- líthatatlan rendezői motor hajtaná a gépezetet, amelyben minden a helyén van, csak a katarzis marad el. Fiatal kollégáimnál is azt érzem: mintha szégyellnék érzéseiket. — ön gyakran adja jelét a társadalmi kérdések iránti érzékenységének. Ez milyen helyet foglal el az életében? — Hallatlanul fontosnak tartom a társadalmi szervezetek létét és jó működését, mert alkalmat teremtenek arra, hogy az emberek alakítsák és kifejtsék véleményüket, ugyanakkor teret adnak az aktivitás kiéléséhez. Én tagja vagyok az Országos Béketanácsnak és a Magyar —Szovjet Baráti Társaság elnökségének: ezek a szervezetek lehetőséget kínálnak olyan megnyilvánulásoknak, amelyeket fontosnak érzek. A színész számára a színpad, a szerep is közéleti tér, amellyel véleményt mondhat és véleményt formálhat, akár Dantont játszik, akár Jour- dain urat. — A Magyar Színházművészeti Szövetség elnökeként hivatalból szembe kell nézzen a szakmáján belüli helyzettel is. — Ez természetes. A szövetség vezetésének kell olyan ajánlásokat tenni, amelyekkel feloldhatók bizonyos feszültségek a színészek foglalkoztatottságától az esztétikai, kultúrpolitikai kérdésekig. Ha személyes jellegűvé szűkítjük a kört, akkor azt mondhatom: abban csak reménykedni lehet, hogy az ember közszereplése a valóságban kedvezően hat a környezetében élőkre. De erről a bizonyítványt csak sokkal később állítják ki. — Másoknál kevésbé látványosan ’ ugyan, de sokat tett az új Nemzeti Színházért. A közelmúltban egy filmfőszerepének teljes tiszteletdíját ajánlotta fel az építkezésre. Éppen ezért tűnt kissé furcsának, hogy az új színház létrehozására mozgósító felhívást a megható hangulatban is nagyon visszafogottan mondta el. — De hát, kérem, nekem azok a mondatok imádságnak tűntek és fohászkodni csak a lelke mélyéről érdemes az embernek: „Legyen mielőbb állandó otthona a Nemzeti Színháznak, hogy méltó körülmények között, a kor követelményeinek színvonalán folytathassa a szent hagyományt: segítse kifejezni mindazt, amit az emberiség és a magyarság önmagáról, helyzetéről, jövőjéről el akar mondani!” Egy jubiláló könyvsorozat Majdnem 700 oldalon, közel 59 ív terjedelemben jelent meg a Tanulmányok Tolna megye történetéből sorozat tizedik kötete, melyet nyugodtan nevezhetünk jubiláló- nak is. Tíz testes kötet egy megye múltjáról, kereken tizenöt év alatt, olyan teljesítmény, melyre Magyarország bármelyük megyéje büszke lehetne. A tíz kötet közül egy — a hetedik — önálló munka volt, Andrásfal- vy Bertalan tollából. A többi kilencben összesen 61 tanulmány foglalkozik a legkülönbözőbb szakterületekkel. A megye múltjának legnagyobb igényű feldolgozása, Wosinsky Mór munkája, tudjuk, hogy soha nem jutott el a befejezésihez. Egyelőre csak reménykedhetünk abban, hogy valamikor majd sor kerül a megye — és külön a megyeszékhely — történetének összefoglaló megírására. Addig is azonban a Tolna megyei Levéltár, szakkörökben országos elismerést kiváltott, pompás sorozata hiányt pótol. A „szakkörök” kifejezés természetesen hangsúlyozandó, hiszen a kötetekben foglalt tanulmányok egyike se könnyű olvasmány és magától értetődően nem a széles nagyközönségnek, hanem a helytörténet különböző ágai iránt behatóbban érdeklődőknek szól. A szerzők is ezek köréből kerülték ki. A témák gazdagságának és változatosságának érzékeltetésére valószínűleg elég a most megjelent tizedik kötet tartalmát idézni. Dr. Szőke Sándorné egy 1692-beli megyei összeírást, dr. Szilágyi Mihály a megye 1710 és 1720 közötti újratelepítését dolgozta fel. Néhai Horváth Árpád tanulmánya a megye neoabszolutizmus korabeli igazgatásáról szól. Sipter Gé- záné a kézmű- és kisipar múltjáról,' dr. Erdősi Ferenc |3 tömegközllekedési hálózat 'kialakulásáról, dr. Hajdú Zoltán a központi szerepkörű települések 20-as évekbeli vonzáskörzetéről írt. Dóka Klára a lecsapolásokkal, öntözésekkel, Illés Ferenc a mezőgazdasági termelés Horthy-korszakbeli történetével, dr. T. Mérey Klára a megyei gyáripar II. világháború ideje alatti történetével foglalkozott. A felszabadulás utáni közoktatási rendszer kialakulásának története dr. Szenczi László dolgozatának tárgya, míg dr. Máté János a megyei nagyüzemi mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését dolgozta fel, dr. Ambrus Attila pedig ugyanezt az ipar vonatkozásában. Értelemszerűen szó se lehet arról, hogy bármelyik tanulmány értékelésére vállaikozzunk, vagy meddő próbálkozást tegyünk egymással való összevetésükre. Az értékelést a szaktudományok legjobbjaiből regrutátódott lektorok amúgy is megtették már. Az ismertetés írójának esetünkben csak az lehet a dolga, hogy az örömnek adjon hangot és elismeréssel adózzon a Tanulmányok Tolna megye történetéből X. kötete szerzőinek és szerkesztőinek egyaránt. O. L Jazzhétvége Szegeden Pénteken és szombaton hét végi jazzprogramot rendez a Szegedi Ifjúsági Ház. Négy helyszínen, az ifjúsági házban, a Bartók Művelődési Központban, a Tanárképző Főiskola dísztermében, a Tudományegyetem KlSZ-klub- jában lesznek a koncertek. Nyolc kiváló hazai együttes mellett fellép az újvidéki Dixieland, a lengyelországi Tornász Stanko és Tornász Szu- kalski duó, az Amerikai Egyesült Államokból pedig a kitűnő gitárművész, Larry Coryell. Meghallgathatják a fiatalok a Molnár-dixieland, a Pege-együttes, Kőszegi .Imre ütőhangszeres együttese és több más magyar csoport, duó és szólista műsorait. Kossuth Hírlapja Érdekes szabadságharckorabeli napilapgyújtemény- nyel gazdagodott a hajdúszo- boszlói Bocskai Múzeum. A Hazafias Népfront városi bizottsága által meghirdetett hulladékgyűjtési akció keretében az úttörők az egyik lakatlan, lebontásra váró öreg ház padlásán megtalálták Kossuth Hírlapjának csaknem valamennyi megjelent számát. Az 1848 júniusában indult és december 31-én megszűnj újságnak 157 száma látott napvilágot, amely minden írásával a szabadságharc ügyét szolgálta. A teljes épségben megtalált anyag az úttörők és pedagógusok közreműködésével került a Bocskai Múzeumba. SOMOGYI Félezernél is több közérdekű bejelentés érkezett idén a kaposvári Városi Tanácshoz. É bejelentések jól mutatják a közéleti aktivitás fokozódását. A közérdekű bejelentések célba jutását ma már egész fórumrendszer biztosítja Kaposváron. A tanácsülésektől a lakógyűlésekig, a városszépítő egyesületi összejövetelektől a népfront által szervezett városrészi fórumokig számos alkalom van a gondok, vélemények tolmácsolására. Csupán a tél végi tanácstagi beszámolókon 284 közérdekű bejelentés, vélemény hangzott el. A városi tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy a bejelentésekre adott válaszok a korábbiaknál megalapozottabbak voltak; ugyanakkor a közérdekű ügyek kivizsgálását és megválaszolását gyorsítani kell. Az emberek ma érzékenyebbek és joggal elvárják, hogy fölvetéseikkel — mégha azok pillanatnyilag megoldhatatla- nok is — érdemben foglalkozzanak. Senkit sem elégít ki, ha a válasz csupán eny- nyi: a kért fejlesztés a VI. ötéves tervben nem szerepel, hiszen ezeket a terveket aligha értelmezhetjük mereven. Ha egy gondot sokan, többször tesznek szóvá, arra rugalmasan megoldást lehet és kell is találni. PETŐFI NÉPE A VI. ötéves terv szőlőtermesztési, borászatfejlesztési programjának végrehajtására öt megyére kiterjedő társulást kezdeménvezett az Izsáki Állami Gazdaság. Rajta kívül a Kiskőrösi, a Jászsági és a Felgyői Állami Gazdaság, a szabadszállási Aranyhomok, az orgoványi Sallai, a tápiószentmártoni Aranyszarvas Tsz, az ágas- egyházi Mathiász János Szak- szövetkezet, a Dunaföldvár és Vidéke Áfész, valamint a kecskeméti UNIVER Áfész a résztvevője ' a gazdasági együttműködésnek. A gazdaságok az ültetvénytelepítésben, a szőlő forgalmazásábán és feldolgozásában, a végtermék értékesítésében működnek együtt. Az Izsáki Állami Gazdaság a pezsgőexport gyorsabb ütemű fejlesztését tűzte ki célul. Azonban a gazdaságnak elfogyott az ültetésre alkalmas területe. Kapóra jött az említett gazdaságok, szövetkezetek szőlőtelepítési és -felújítási szándéka. Valamennyi társult nagyüzemnek és a két fogyasztási szövetkezetnek hasznára válik ez a gazdasági együttműködés. A szőlőért, a borért az alapáron kívül értékesítési nyereségéből is visszatérít partnereinek az Izsáki Állami Gazdaság. A Gsongrád, a Szolnok, a Pest, a Tolna és Bács-Kiskun megyei nagyüzemek és kisgazdaságok szőlőterméséből pedig az izsáki borászati üzem és pezsgőgyár nyersanyag- készlete, exportárualapja gyarapodik. Dunántúlt napló Huszonöt éves a bólyi vetőmagüzem. Nagy riportban számol be a lap az elmúlt huszonöt évről, a jelenről. A „Firma Boly Mag Hungária” név ismert a világban. Európában csakúgy, mint az USA-ban vagy Japánban. Húsz országba jut el innen a vetőmag. Hazánkban minden hetedik zsák fémzárolt búzavetőmag a bólyi üzemből kerül ki. Szója- és újabban szárazbab vetőmaggal az ország összes nagyüzemét ők látják el. A Bólyi Mező- gazdasági Kombinát Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb vetőmagfeldolgozóját üzemelteti, amelyben évi 50 ezer tonna különféle vetőmagot állítanak elő. Ez akkora mennyiség, amennyi 1 millió hektár szántóföld bevetésére elegendő. Az elmúlt negyedszázadban megközelítőleg félmillió tonna különféle fémzárolt vetőmag került ki a bólyi üzemből. Az innen kikerült vetőmagok is hozzájárultak ahhoz, hogy az utóbbi húsz év alatt több mint kétszeresére emelkedett a magyar mezőgazdaság termelése, s a növekedés ütemét tekintve Hollandia után a második helyet foglaljuk el a világban. Különösen szembetűnő a kukorica és a búza termésátlagának növekedése. A gazdaságban évente száz kísérletet állítanak be, s ezekben a világ legjobb fajtáit vizsgálják. A jövőben a csomagolás és magkezelés korszerűsítését .kívánják elsősorban fejleszteni. A magvakat nemcsak előcsávázzák, de különféle növekedésszabályzókkal is kezelik. Áttérnek a zsugorfóliás és a polipropilén zsákos kiszerelésre. Á jövőben nem súlyra, hanem szemre töltik a zsákokat, egy-egy egységcsomagba ötven, vagy százezer szemet tesznek. Az idén az aszály miatt nagy a kereslet a jó minőségű vetőmag kánt belföldön és külföldön egyaránt. A kombinát idén 9443 tonna szója-, borsó-, hibridkukorica-vetőmagot szállít a szocialista országokba és 5771 tonnát a nem rubel elszámolású országokba. A kétszáz embert foglalkoztató üzemben realizálódik a kombinát termelési értékének negyven százaléka, az összes nyereségnek pedig az 55 százaléka. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A lap Városvédők Fehérváron című cikkéből idézünk: „Megkezdődött tehát Székesfehérváron valami szép és nemes, amire csak az érzések melegségével gondolhatunk mi, száznyolcezren, akiknek ez a város otthonunk.” A cikkből kiderül: előbb a Fejér megyei Múzeumegyesület kebelében alakult egy városvédő és szépítő kör, majd a székesfehérvári párt- végrehajtó bizottság döntött városvédő és szépítő egylet létrehozása ügyében. A múzeumi kör első összejövetelén a székesfehérvári párt- bizottság első titkára és a megyeszékhely tanácselnöke arra kérte fel a kör önkéntes tagjait, hogy egyenként vagy testületileg segítsék a városvédő és szépítő egylet tevékenységét. A városért sokat tettek * eddig is az ott élők. Most szervezetten tehetnek. Mindez szervezetté és tömegessé akkor kezdett válni, amikor a város pártszervei, s szervező munkájuk nyomán állami, társadalmi szervezetei közüggyé kezdték tenni az értékmegóvást és értékbővítést. A nyolcvanezer beköltöző akkor lett igazán fehérvári, amikor ezt megértette. Megértették és most segítő kezüket nyújtják. A város vezetői pedig segítik őket abban, hogy mindenki minél többet tehessen a városért. Agárdon termálfürdő építését kezdték el. A néhány évvel ezelőtti mélyfúrások révén n Yeleneei-td partián, Agárd határában termálvízre bukkantak. A kút csővezetékét kiépítették és most a Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalatának kivitelezésében a 180 fő befogadására alkalmas fedett termálfürdő készül.
