Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

1983. november IS. “RÉPÜJSÁG 3 Ünnepi ülésen köszöntötték Kurnik Ernő hetvenéves Az lregszemcsei Takar­mánytermesztési Kutatóinté­zet igazgatóját, dr. Kurnik Ernőt, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját, az MTA—MÉM Növényter­mesztési Bizottsága elnökét ünnepi ülésen köszöntötték hetvenedik életévének be­töltése alkalmából tegnap Budapesten, a Magyar Tudo­mányos Akadémia székházá­nak felolvasó termében. A korát meghazudtolóan fiatal „örökmozgó" intenzív szellemi életet élő és alkotó- képessége teljében levő Kur- nik Ernő akadémikus jelen­leg az aktív növénynemesí- tők nesztora. Élete szervesen összefonódik a növényneme­sítés klasszikus korszakával, ő ugyan egy teljes generáció­val, vagy jelentősen fiata­labb, de mégis részese volt az „aranykorszak” pezsdítő szellemi áramlatának. Ha­tással volt az is a pályakezdő fiatal szakemberre, hogy a kiváló növénynemesítőnek, Knapp Ottónak az iregszem­csei növénytermesztő telep vezetőjének és megalapító­jának volt a tanítványa, aki ugyanazoknak a növények­nek a nemesítését elkezdte, amelyekkel Kurnik Ernő mind a mai napig dolgozik. Azon igen kevés számú nö­vénynemesítő közé tartozik, akinek mind a mai napig egyetlen munkahelye volt, ahol immár negyvennégy éve dolgozik. Alkotásban igen gazdag és termékeny életpálya áll mö­götte. Hét növényfajból mintegy 40 államilag minő­sített fajtát nemesített, me­lyeknek jelentős része ma is köztermesztésben van. Ezek közül főleg az iregi napra­forgó, takarmányborsó, szó- ják és repcék tűnnek ki. Olyan eredmény ez, amely méltán vetekszik ugyancsak fontos elméleti munkássá­gával, amely főleg a napra­forgó és a szója alkalmazott genetikájával, élettanával, ökológiájával és a nemesí­tés módszertanával kapcso­latos. Munkásságának kor­szakait számos monográfia és kézikönyv jelzi. Sokrétű alkotó tevékenysége mellett jutottt ideje arra is, hogy tu­dománypolitikai kérdésekkel is foglalkozzék. 1974 óta az MTA növénytermesztési bi­zottságának elnöke és ebben a minőségben az összes ma­gyar növénynemesítő mun­kájának szellemi szervezője, elvi irányítója. A kandidátu­si fokozatot 1953-ban, a tudo­mányok doktora minősítést pedig 1963-ban szerezte meg, ugyancsak ebben az évben adományozták neki a címze­tes egyetemi tanár címet. A tudományos akadémia 1970- ben hívta meg tagjai sorába, rendes taggá 1976-ban vá­lasztották. Mint tudós és mint intézeti igazgató sok­szor és sokféle hivatalos megbecsülésben részesült. Három ízben kapta meg a Munka Érdemrend arany fo­kozatát. 1974-ben „Fleisch- mann”-emlékérmet kapott, majd 1978-ban Állami díjat. Hat különböző nemzetközi szervezetnek a tagja. a gazdasági szabályozók 1984. évi módosítása A gazdasági szabályozás­ban végrehajtott változások elősegítik az 1984. évi nép- gazdasági terv céljainak megvalósítását: kedvezőbb feltételeket teremtenek a külgazdasági egyensúly javí­tásához, a teljesítmények növeléséhez, segítik a nép- gazdasági és vállalati jöve­delmek közötti jobb össz­hang megteremtését, a fel­halmozási vásárlóerő terv­szerű keretek között tartá­sát. Az intézkedések jórészt illeszkednek a gazdaságirá­nyítás átfogó fejlesztési kon­cepciójához. A szabályozó-változások a termelői árak rendszerére, a vállalati jövedelem- és kere­setszabályozás egyes elemei­re koncentrálódnak, nagyobb követelményeket támaszta­nak a vállalati tevékenység hatékonyságának javítása te­rén, egyes területeken széle­sítik a vállalati cselekvés szabadságát, segítik a válla­latok alkalmazkodását a vál­tozó feltételekhez. A feldolgozóipar egyes te­rületein módosul a termelői árak képzése. Az elmúlt években szerzett tapasztala­tok alapján lehetővé vált, hogy a vállalatok egy részé­nél egyszerűbb és rugalma­sabb legyen az exportárak alapján történő termelői ár­megállapítás mechanizmusa. Ugyanakkor azokon a fel­dolgozóipari területeken, ahol már kialakultak a kiegyen­súlyozott kereslet-kínálat vi­szonyok, és a vállalatok meg­felelő mértékben és színvo­nalon részt vesznek a hazai és külpiaci versenyben — az árrendszer perspektivikus to­vábbfejlesztésével összhang­ban — a hazai termelői árak­nak a világpiaci árakhoz való igazodása nem az árképzési előírások, hanem a vevő és szállító közötti megállapodá­sok keretében alakul ki. A vállalati önállóság jelentős növelése a termelői árak megállapításában szükséges­sé teszi a rendszeres árellen­őrzést, és indokolt esetben szigorú szankciók alkalmazá­sát. A vállalati gazdálkodással szemben fokozottabb köve­telményeket támaszt az az intézkedés, hogy 1984. január 1-től a vállalatok által fize­tett társadalombiztosítási já­rulék 10 százalékkal nő. Így a költségek között emelkedik a munkaerő költségaránya és ez segíti a munkaerővel való takarékos gazdálkodást, a munka termelékenységé­nek emelésére irányuló tö­rekvéseket. Ugyanakkor je­lentősen javítja annak felté­teleit, hogy a társadalombiz­tosítás önfinanszírozóvá vál­jék. A vállalati bér- és kere­setszabályozási rendszer jö­vőre is érvényben marad, de az iparban, építőiparban és mezőgazdaságban növeked­het azoknak a vállalatoknak száma, amelyek rugalmasabb keresetszabályozást alkal­mazhatnak. A tapasztalatok értékelése alapján szükség esetén kisebb kiigazításokra kerülhet sor. iŰj bérszabályo­zási formát alkalmazhatnak azok a vállalatok, amelyek kielégítő kínálatot tudnak biztosítani termékeikből a vevők részére és így felté­telezhető, hogy ez a vállalati költséggazdálkodást és ár­politikát kedvezően befolyá­solja. Ez a szabályozás meg­felel a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésére ki- alakitott elgondolásnak. A vállalatok a meghirdetett feltételek mellett pályázhat­nak ilyen bérszabályozás al­kalmazására. A vállalati gazdálkodás önállóságát növeli, hogy 1984. január 1-től megváltozik a vállalati tartalékolási rend­szer. Megszűnik a kötelező tartalékalap-képzés. Az ön­kéntes tartalékolás a válla­lati elhatározás alapján tör­ténik, az adózás előtti nye­reségből. Adót akkor kell fi­zetni, ha a vállalat érdekelt­ségi alapjait e forrásból egé­szíti ki. A nyereségtartalékot a vállalat év közben felhasz­nálhatja fizetési helyzetének javítására is. Az új vállala­ti tartalékolási rendszer ered­ményeképp lényegesen erő­södik a vállalat önállósága, egyúttal gazdálkodási és koc­kázati felelőssége is. A piaci viszonyokhoz is igazodó megfontolt tartalékolás elő­segíti, hogy a vállalatok az esetenkénti nyereségingado­zásokat saját erejükre tá­maszkodva ellensúlyozzák. ­1984-ben változik az amor­tizációs rendszer is. Ennek keretében sor kerül a gépek leírási kulcsainak jelentős összevonására, az amortizá­ciós normák egyszerűsítésé­re. A leírási rendszer rugal­masabbá válik, a vállalatok önállóan dönthetnek az elő­írtnál kisebb amortizáció el­számolásáról, vagyis a kés­leltetett leírásról. A vállalati beruházások tervszerűsége érdekében el­kerülhetetlenné vált a vál­lalatok, szövetkezetek fej­lesztési pénzforrásainak mér­séklése. Figyelembe véve az ez évi jelentős kifizetési többletet, 1984-ben a vállala­tok és szövetkezetek fejlesz­tési alapjuknak egy részét kötelesek külön számlán el­helyezni, illetve az ennek megfelelő összeget zárolni. A zárolt összegnek egy ré­szét a legfontosabb fejlesz­tési célok — energiaraciona­lizálás, anyagfelhasználás csökkentése, hulladékok, má­sodlagos anyagok nagyobb hasznosítása — megvalósítá­sának gyorsítására használ­ják fel. A gazdasági szabályozók módosításáról a jogszabályok a Magyar Közlönyben jelen­tek meg 1983. november 12- én. A felügyeleti miniszté­riumok a változtatásokról részletesen tájékoztatják a vállalatokat. Ha verseny, akkor /egyen egyenlő feltétel A brigádvezetők és terme­lésirányítók, az üzemvezetők és a társadalmi vezetők éves értekezletén, amelyet brigád­vezetők értekezletének ne­veznek, minden évben nagy volt a vita. Nem az indula­tok törtek fel, hanem a közös munka során felmerült kér­dések megvitatásának igénye hozta ezeket az eszmecseré­ket; A BHG szekszárdi gyárá­nak munkaverseny-szabály- zata a legjobhak közé tarto­zik. Nem egy felülről jövő diktátumnak kell megfelelni a versenyző üzemeknek, ha­nem olyan mérőszámokat dolgoztak ki, amelyek alkal­masak arra, hogy a gyár dol­gozóit, üzemrészeit, osztály- szervezeteit a jobb munkára ösztönözzék. <De, ezt a töké­letesnek mondott versenysza­bályzatot is bírálták. És a bírálat legtöbbször jogos volt. Mindezek nem derültek ki az idei — melyen volt sze­rencsém részt venni — bri­gádvezetői tanácskozáson. Mert nem volt vita. Ez annak is köszönhető, hogy új szabályzattervezetet terjesztettek elő, amely il984. január 1-től lép érvénybe, és a versenymozgalom anyagi elismerését új alapokra he­lyezi. Erről beszélgettünk a ver­senymozgalom irányítóival, Héjus János szakszervezeti titkárral elsősorban: — Kérem, ismertesse az új értékesítési rendet. — Eddig negyedévenként értékeltük a 15 gazdálkodó egység munkáját és az első öt helyezett között felosztot­tunk ,100 ezer forintot. — Kitűnő lehetőség, mert nagyon sok üzemben nincs negyedévenként 100 ezer fo­rint a munkaversenyre. — EZt tudjuk mi is. Éppen ezért a lehetőséget jobban ki kell használni. Az az állás­pontunk: lehetőleg olyan le­gyen ez a mi versenyünk, hogy mindenki egyenlő fel­tételekkel vehessen abban részt. — És mi az új? — Januártól a 100 ezer fo­rintot egyenlő arányban — a létszámtól függően — szét­osztjuk a gazdálkodó egysé­gek között. Ezzel a pénzzel laz üzemvezető szervezheti a munkát, ahogy akarja. Fel­használhatja túlóraként, mozgóbérként, vagy dotálhat­ja a középvezetőket, brigá­doknak is adhat feladatot. A lényeg: .a gazdasági egység maradéktalanul teljesítse fel­adatát. — Nekem az a gyanúm, hogy ezt a pénzt túlóra he­lyett fogják használni. — Megteheti bárki, de nem éri meg. Mert akkor csak rö­vid távon oldódik meg a problémája és előbb-utóbb belebukik a dologba. — Nem íorgácsolódik szét így az a négyszázezer forint, ami éves szinten van? — Nem, mert van minden üzemvezetőnek túlórakerete, mozgóbére és a versenymoz­galom jutalmazására pénze. A hármat együtt kell okosan felhasználni. Fledrich Anna versenyfele­lőstől azt kérdeztük, hogy miképp fogadták a javasla­tot a gyárban: — A gazdasági vezetők egy részének véleménye az, hogy továbbra is negyedévenként értékeljük a munkát és az első öt kapja meg a 100 ezer forintot. — A többség? — Az új szabályzatot — amit még ki kell ipontosan doilgozni — fogadják el. Több okból is: ezután az osztály­szervezetek is pályázhatnak év végén az elsőségre, tehát elnyerhetik a (kupát és vele a 10 ezer forintos jutalmat. A brigádmozgalom értékelé­se is egyszerűsödött: ezután csak a brigádnapló szüksé­ges az értékeléshez. És a gazdasági vezető akár aznap fizethet egy-egy jól elvégzett munka után. Kitölti a bont és a pénztárban arra fizet­nek. Tehát az üzemrész ér­dekében gyors és hatékony eszköz áll rendelkezésére. — Az eddig hallottak alap­ján úgy gondolom, hogy a versenymozgalom csak a ter­melés érdekét veszi figye­lembe. — Továbbra is a hármas követelmény a cél a brigád­mozgalomban. Az üzemszer­vezetek között meg természe­tes, hogy a termelési ered­mények döntenék. Geisz János, a TMK üzem­vezetője már mint a gyakor­ló gazdasági vezető mondja el véleményét: — Negyedévenként van 8500 forintom, amit a jobb munka érdekében hasznosí­tani tudok. — Ügy tudom, 1982-ben a negyedéves értékelések alap­ján ennél sokkal több pénzt nyertek. — Igen. De, ez a 8500 forint biztos, azt meg elnyerhettük. Most tudok számolni ezzel a pénzzel és a versenyszabály­Héjus János Fledrich Anna zat értelmében olyan mun­kára tudom felhasználni, amely létfontosságú a gyár érdekében. Akár hónapokra előre kitűzhetem a feladatot és, ha azt teljesítik, akkor az év végén jó helyezést ér el a TMK és biztosan tudom dotálni a jobb munkát. — Példaként mondana ilyet? — Van több kulcsfontos­ságú gépünk. Ha azok meg­hibásodnak, akkor óriási a kiesés. A karbantartóknak kiadom a feladatot és ha há­rom hónapig nem lesz állás­idő ezeken a gépieken, akkor fizetek. Vagy nagyon sok olyan gépünk van, amelyet tőkés cégektől vásároltunk. Az alkatrész-ellátás biztosí­tása valutát igényel. Ha vala­ki egy fontos alkatrészt ki­vált hazai anyagból... akkor azt jutalmazhatom ebből a pénzből is. De felhasználha­tóm ezt a negyedévenkénti 8500 forintot a szociális terv végrehajtására. A gépiek biz­tonságos üzemelésére, a zaj­csökkentésre, de sorolhatom a példákat. — A brigádmozgalomra költ-e? — Meggyőződésem, hogy a szocialista brigádmozgalom a jó üzem alapja. A brigádok hozzák össze a kollektívát. Természetesen a jó gazdasá­gi vezétőnek erre is figyel­met kell fordítania. Szeret­ném a jövőben honorálni a brigádvezetők, a csoportveze­tők munkáját, mert erre ed­dig nem volt lehetőség. A BHG új versenyszabály­zata kísérlet, de olyan kísér­let, ami előreviszi a verseny- mozgalmat, pontosabban a gyár feladatainak teljesítése érdekében hat. Ne feledjük, hogy a BHG szekszárdi gyá­ra kétszer egymás után el­nyerte a Kiváló gyár kitün­tetést. A szereidében látszik Igazán, hogy a többi üzemrész jól dolgozik-e H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents