Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-13 / 242. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 212. szám ARA: 1,10 Ft 1983, október 13., csütörtök Mai számunkból FOKOZOTT KÖZÚTI ELLENŐRZÉS (3. old.) KONCERT UTÁN (4. old.) NYOMDA ÉS TERMÉKEI KOLLÉGISTÁK (5. old.) (4. old.) Foglalkoztatás és teljesítmény Tovább 'növekedett a munkanélküliség Nyugat-Euró- pában ... Több tízezres tömeg tüntetett, elhelyezkedési lehetőséget követelve ... Ilyen és hasonló hírek egyre gyakrabban érnek el Magyarországra. Mi pedig jóleső érzéssel vesszük tudomásul: bennünket ilyen veszély nem fenyeget. A teljes foglalkoztatás itt deklarált alapelv, ki merné ezt megszegni? Senki. Bár úgy tűnik, erre nincs is szükség. Míg a ■nyugati országokban a bajba került cégek utcára teszik fölöslegessé vált dolgozóikat, addig nálunk a veszteséges, vagy álaphiányos vállalatok is a létszámnövekedésre alapozzák terveiket, versengenek a dolgozókért. Jó esetben spontán lemorzsolódással számolnak, ami a nyugdíjba vonulók, más .munkahelyekre távozók és az újonnan belépők negatív különbségéből következik. Tudatos átszervezést, létszámleépítést idáig nemigen lehetett látni. Illlletve egyszer. Azóta csak fehér hollóként emlegetik a győri példát, amikor is a Rába több száz dolgozójától vált meg egyszerre. A fehér holló azonban meglehetősen ritka madár, a gazdaság azóta eltelt időszaka sem cáfolt rá erre a bölcsességre. A téljes foglalkoztatás tehát garantálva van. Erre mindenki számíthat, élhet, s visszaélhet vele. Ez utóbbit egy kereskedelmi vállalat vezetője állította: „Egyszer megpróbáltam felmondani egyik vezető beosztású munkatársamnak. Utólag beláttam, hibát követtem el, amikor felvettem, mert sem emberileg, sem szakmailag nem felel meg. Próbáltam tudomására hozni elégedetlenségemet — hiába. Ügy értelmezte, hogy utálom. Elhatároztam, ha másként nem megy, felmondok ... És elkezdődött az én kálváriám. Bíróságról bíróságra járhattam, mert ahol és amikor csak lehetett, fellebbezett, nékem meg fórumok sokaságán kellett bizonyítanom, hogy nem felelt meg beosztásának, ezért mondtam fel... Rengeteg időm, s energiám ment el erre az ügyre, fölöslegesen. Hiába szabadultam meg a végén tőle, megfogadtam: én inkább eltűröm a gyengébb munkatársaimat is, kisebb feladatokat találok ki nekik, de még egyszer ezt nem csinálom végig...” Persze, fogalmazódhat meg az ellenérv, és ha rosszindulatú, személyes érzéstől vezérelt felmondásról van szó? Rossz példákat tucatszám tudnánk idézni. Ez is igaz. Amiből csak az derül ki, hogy a munkaerővel szubjektív okokból is nehéz gazdálkodni. Ennél azonban sokkal súlyosabbak az objektív kategóriába sorolt nehézségek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nemrégiben tíz, liceinc alapján gyártott 'hazai terméket hasonlított össze atz eredeti, a licencadó cikkeivel. A végeredményből csupán egy adat: a tíz termék itthoni előállításához 150—300 százalékkal több időre volt szükség. Hogy kerül ez ide, a munkaerő-gazdálkodás témájához? Nagyon egyszerűen. A kettő összefügg. A részletesebb vizsgálat rámutatott arra, hogy a többletidő-ráfordítás különösen azon cikkeknél nagy, ahol dominál a szerelés és a kézi munka. Vagyis: a munka intenzitása még mindig jelentősen elmarad a 'nyugati országokétól. Ahhoz tehát, hogy ugyanazt a terméket nálunk előállítsák, vagy több időre, vagy több dolgozóra van szükség. A gyakorlatban e kettő általában együtt jelentkezik. Igaz, itt is adódik az ellenérv: a tőkés országokban a munkásokat túlhajszolják a nagyobb profit érdekében. Jó, akkor vegyünk másik p>éldát: nem kis meglepetést okozott, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek munka után sok esetben — azonos felszereltség mellett — 20—50 százalékkal nagyobb teljesítményt produkálnak, mint a főmunkaidőben, önkizsákmányalás? A kívülálló így gondolhatja. Ám, aki belül van, az másként látja. Egy fővárosi vgmk-bag véleménye: „A munkaidő után tényleg jobban és intenzívebben dolgozunk. Ez az érdekünk. Nem időre, hanem teljesítményre fizetnek. Ha két óra alatt végzünk, akkor is annyit kapunk, mintha nyolc órát pepecselnénk. A főmunkaidőben? Ott a jó munkának nincs becsülete. Legalábbis nem látszik meg a boríték vastagságán. Akkor meg minek hajtani?” Ez a „kis pénz, kis foci” tipikus filozófiája. A teljesítményvisszatartás igazolása. Juhász Ádám ipari államtitkár írta nemrégiben erről a jelenségről: „A laza és nem egyenszilárdságú teljesítménykényszer körülményei között meglehetősen természetes, hogy kialakul a ^negatív verseny-", mint a teljesítményvisszatartás sajátos formája. Ez abban nyilvánul meg, hogy a vállalatok, bérezési lehetőségeik sokszorosan korlátozott volta miatt több bérrel nem tudnak munkaerőt átcsábítani, vagy akár a meglévőt megtartani, abban kezdenek versenyezni egymással, hogy ki követel kevesebbet, ki ad több (általában szabálytalan) kedvezményt.” Mondják, az átképzési segély híre riadalmat keltett, sokan a munkanélküliség enyhe előszelét vélték benne felfedezni. Azóta elcsitultak a kedélyek, az illetékesek meggyőzték a kételkedőket, hogy itt erről szó sem lehet. Most még arról kellene meggyőzni mindenkit, hogy a főmunkaidőben is érdemes hajtani. Valószínűleg azonban, hogy itt érvkénE ösztönzőbb szabályozókra, egyenértékű teljesítménykényszerre, bérezésre is szükség van. A teljes foglalkoztatás ugyanis csak akkor igazi vívmány, ha ehhez hatékony munka is párosul. WAGNER ILONA Marjai József az NSZK-ba utazott Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. október 12-én Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a nemzetközi kérdésekről szóló beszámolót, a szakszervezeti munka fejlesztésével és a párt feladataival foglalkozó állásfoglalást, a járások megszüntetésére, a helyi párt- és állami irányítás fejlesztésére vonatkozó javaslatot, valamint az időszerű gazdasági kérdéseket tárgyaló tájékoztatót. Az ülésről közlemény jelenik meg. (MTI) A bécsi napirend Gromiko és Genscher kétszer találkozik Bécsi értesülések szerint két tárgyalási fordulóra kerül sor a hét végén Andrej Gromiko szovjet és Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter között. A miniszterek és a kíséretükben levő vezető diplomaták szombaton érkeznek az osztrák fővárosba. Délben Andrej Gromiko ebéden látja vendégül nyugatnémet kollégáját a szovjet nagykövetség épületében, majd ugyanott megkezdődnek a tárgyalások. Vasárnap délelőtt az NSZK nagykövetségén folytatódik a tanácskozás, amely munkaebéddel zárul. Osztrák hivatalos körökben Bécs semlegességi politikája újabb elismerésének tartják, hogy a fontos találkozó színhelyéül az osztrák fővárost választották. A szovjet és a nyugatnémet külügyminisztert fogadja Rudolf Kirchschlager szövetségi elnök, Fred Sinowatz kancellár és találkoznak Er- win Lánc külügyminiszterrel is. Marjai József miniszterelnök-helyettes, a Német Szövetségi Köztársaság kormányának meghívására szerdán hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott. A kormány elnökhelyettese a következő napokban az NSZK politikai és gazdasági életének vezető személyiségeivel folytat tárgyalásokat. (MTI) Az osztrák államfő berlini tárgyalásai NDK-beli hivatalos látogatásának második napján Rudolf Kirchschlager osztrák államelnök Berlin nevezetességeivel ismerkedett, majd vidéki kőrútjának első állomására, Erfurtba utazott. Berlinben az osztrák vendég a világhírű Pergamon Múzeumot tekintette meg Os- kar Fischernek, az NDK külügyminiszterének kíséretében. XIII. INFO-vándorütés igazgatóhelyettese a beruházások és a gazdasági növekedés néhány összefüggéséről szóló előadásában felvetette, hogy harcolni kell a még nyolc-tíz évvel ezelőtt általa is vallott beruházási dogmák ellen, miszerint a gazdasági fejlődés ütemét elsődlegesen és csaknem teljesen a beruházások növekedése határozza meg. Számos — külföldi szakiradalomból vett — példával támasztotta ezt alá, megállapítva, hogy a gazdasági növekedésben döntő szerepe a tudománynak, az emberek műveltségének, szakmai hozzáértésének, kezdeményezőképességének van. Éppen ezért erre kell a fő figyelmet — és a korábbinál nagyobb anyagi eszközöket is — fordítani. Vitatta a fejlesztési alapok képzése és felhasználása mai rendjének célszerűségét, ez sok esetben konzerválja a meglévő iparszerkezetet, akadályozza az eszközök átcsoportosítását azokra a területekre, ahol a gyorsabb fejlesztés lenne indokolt. A három előadás után két korreferátum hangzott el. Dr. Máté János, a KSH Tolna megyei igazgatója a megye ipari beruházásának tapasztalatairól szólt, különös tekintettel a termelés alakulására és a műszaki színvonalra. Mint mondta, a megye ipara a hatvanas évek eleje óta gyorsabban fejlődik az országos átlagnál, különösen a hatodik ötéves tervben szembetűnő ez, amikor új, nagy létesítmények — mint a szekszárdi tejüzem, a húskombinát és a paksi atomerőmű — is „belépnek”. Asztalos István, a szekció vezetőségi tagja, az Országos Papíripari Vállalat gazdasági vezérigazgatója „Fejlesztési lehetőségek és igények a papíriparban” címmel tartott korreferátumot. (Folytatás a 3. oldalon.) Ami a jövőt illeti, továbbra is egyes ágazatoknak, iparágaknak, termékeknek prioritást irányoz elő a terv, lényeges eltérés, hogy a feldolgozó iparnak nagyobb támogatást kell adni, mint eddig. Szarvas Péter, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének csoportvezetője „Felhalmozási rátánk nemAz ipari szekció ülésének elnöke Nyers József, a szekció vezetőségi tagja, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője, társelnöke Ribling Ferenc megyei tanácselnök-helyettes volt. Az első előadást — beruházási szelekció az iparpolitikai koncepció tükrében — Cser József, az Ipari Minisztérium iparfejlesztési főosztályvezetője tartotta. Az előadó — bevezetőben — áttekintette az 1970 óta kialakított iparpolitikai célokat, amelyek a IV., az V. és a VI. ötéves tervben fogalmazódtak meg és megállapította, hogy bár a kiemelt feladatok beruházási eszközökkel való „alátámasztását” fékezte a nemzeti jövedelemhez képest csökkenő beruházási ráta, ezen belül is az iparfejlesztésre előirányzott arány, a tényleges fejlődés, tendenciájában, tükrözi az ipari szerkezet korszerűsítésére kialakított koncepciókat. Közben számos ellentmondás keletkezett, ezért a kép sem egyértelmű. A szerkezetváltozás nem olyan mértékű, mint amit a tervekben célul tűztek ki. Ennek oka elsősorban az, hogy a népgazdasági környezet nem teremtett olyan kényszert, amely késztetné az ágazatokat, vállalatokat a termékstruktúra korszerűsítésére. zetközi összehasonlításban” címmel tartott előadást. Számos adatot, adatsort ismertetett a külföldi irodalomból is és megállapította, hogy a 70-es évek elején a világ fejlett és közepesen fejlett országai között e tekintetben az 1.—3. helyen voltunk, de most is a „középmezőnyben helyezkedünk el, ami a nemzeti jövedelemhez viszonyított bruttó felhalmozási arányt illeti. A továbbiakban a hazai beruházások és a nemzetközi konjunktúra ösz- szefüggéseit elemezte az előadó. Dr. Nyilas András, a KSH Gazdaságkutató Intézetének Szekcióülésekkel folytatódott tegnap délelőtt — és fejeződött be délben — a Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztálya iparstatisztikai és üzemgazdasági szekciójának XIII. vándorül ése. Üzemben a Szekszárdi Húskombinát, melyről dr. Máté János korreferátumában volt szó Szekcióülések Ipar
