Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-12 / 241. szám

1983. október 12. NÉPÚJSÁG 3 A XIII.INFO-vá Szekszárdon Alkalmi könyvárusítás — statisztikai kiadványokból — a márványteremben (Folytatás az 1. oldalról.) bán képződjenek, mint je­lenleg, azok a vállalatok le­gyenek képesek nagyobb fej­lesztésre, amelyek hatéko­nyan dolgoznak, belföldi és exportszükségletre egyaránt. Szükség lenne bizonyos kon­junktúra-szabályozásra is. Nagyobb lehetőséget kellene adni nemcsak a tőkenövek­mény-áramlásra, hanem a meglévő állóeszköz-állomány mobilizálhatóságára is. A bankhitelek törlesztési ideje sok esetben túlságosan hosz- szú, ez nem ösztönöz eléggé a beruházások elhatározásá­nál, megkezdésénél a haté­konysági követelmények fi­gyelembevételére. Rugalma­sabb kamatpolitikára van szükség. Mindezeket figye­lembe veszik a VII. ötéves terv előkészítésénél, de rész­ben már az 1984-es és az 1985-ös éves népgazdasági tervben is. A beruházási vásárlóerő szabályozásáról szólt a kö­vetkező előadás, melyet dr. Medgyessy Péter tartott. Mint mondta, a legtöbb konfliktust az okozza, hogy a szabályozás nem folyama­tot, hanem állapotot szabá­lyoz. Évek óta fő jellemző­je, hogy megszorító jellegű, lévén a beruházási piacon állandóan túlsúlyban a vá­sárlóerő. A megszorítás sem egyér­telműen és egyenlő erővel érvényesül. Inkább a beru­házás kezdését és nem a be­fejezését gátolja, abból kiin­dulva, hogyha már elkezd­tek egy-egy beruházást, drá­gább lenne a félbehagyása, elhalasztása, mint befejezé­se. Még akkor is, ha az üzembe lépés után nem mű­ködhetne hatékonyan, - mivel ez ma nem tartozik a beru­házási vásárlóerő szabályo­zásának körébe. Egyáltalán, az eddiginél nagyobb figyel­met kell fordítani nemcsak a beruházás kivitelezésénél, hanem az újonnan létreho­zott eszközök, illetve a nagy rekonstrukcióval bővített eszközök működtetésének hatékonyságára, a nagyobb felelősségre ezek tervezésé­nél. Az előadó a továbbiakban részletesen szólt a beruházá­si vásárlóerő-szabályozás módjáról. Mint mondta, csökkenteni kell a prioritás­ban részesülő beruházások körét — ugyanis amikor sok tevékenysék részesül „el­sőbbségben” — azaz az ál­talános szabályozás alóli ki­vételezésben — akkor gya­korlatilag nincs előbbség. Egy részükről tehát le kell mondani. Ugyanakkor a prioritás egyes tevékenysé­geknél, másoknak súlyos hát­rányt jelent, noha esetleg ezeknél volna indokolt a be­ruházásnak nem a visszaszo­rítása, hanem egyenesen ösz­tönzése. A szabályozásnál az eddigi „dézsma” jelleggel szemben nagyobb teret kell adni a hitelpolitikának, a ka­matpolitikának és az árfo­lyampolitikának. A súlypon­tot az elosztásról a termelés­re kell áthelyezni. Dr. Perczel György, a fej­lesztések területi sajátossá­gairól tartott előadást. A gazdasági folyamatok térbeli alakulása igen fontos ténye­zője a népgazdaság hatékony működésének, teljesítőképes­sége fokozásának. Emellett, sőt talán elsősorban, rendkí­vüli politikai jelentőséggel is bír, hiszen az ország külön­böző területei lakosságának életszínvonal-emelkedése is nagymértékben a célszerű területfejlesztéstől függ. A területfejlesztési koncepció kialakításakor abból indul­tak ki, hogy az ország külön­böző területein lévő anyagi és emberi erőforrásokat op­timálisan kell kihasználni. Csökkenteni — az iparban — a főváros-centrikusságot, fej­leszteni főleg az iparban sze­gény területek gazdaságát. Ugyanakkor stabilizálni, az elmaradottakénál mérsékel­tebb ütemben, de fejleszteni az iparilag fejlettebb vidéke­ket is. A fejlesztési politika megvalósításának eredmé­nyeként a főváros „súlya”, aránya az ország iparában csökkent és gyorsan fejlő­dött — főként az Alföldön és Dél-Dunántúlon — az ipar. Jellemzője ennek a fejlődés­nek, hogy — főként a hatva­nas években és a hetvenes évek első felében — extenzív, elsődleges célja a foglalkoz­tatottsági viszonyok javítása — volt. Főképp fővárosi, vagy iparosodottabb ország­részekben működő nagyvál­lalatok hoztak létre vidéki üzemeket. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy az ipari termelés hatékonysága eze­ken a területeken nem emel­kedett a kívánatos mérték­ben. Gyors ütemben növeke­dett a mezőgazdasági terme­lés is. Korszerűsödött a te­lepüléshálózat. További cél a fejlesztés, azonban ma már intenzív módon. Mérsékelni kell a vá- rosok-falvak közti különbsé­geket, növelni a falu lakos­ságmegtartó képességét, na­gyobb lehetőséget — értve ez alatt anyagi erőforrásokat is — biztosítani a helyi ta­nácsoknak a fejlesztéshez. A keddi plenáris ülés utol­só előadását Dudás János, a Központi Statisztikai Hiva­tal főosztályvezetője tartot­ta, a beruházási információs rendszer fejlesztéséről, a hatékonysági és egyensúlyi követelmények nyomonköve- téséről. Mint mondta, a sta­tisztikára jelentős feladatok hárulnak. Alapvető követel­mények többek közt, hogy az információval nyomon tud­ják követni a beruházások alakulását, a különböző ösz- szefüggéseket, adatokat szol­gáltassanak a döntések elő­készítéséhez, az irányítási rendszer fejlesztéséhez. A megvalósítandó feladatok közé tartozik — most dol­goznak rajta — hogy állan­dó és pontos képet tudjanak adni nemcsak a beruházások megvalósításáról, kivitele­zéséről, hanem a megvalósult beruházások, fejlesztések eredményeképpen létrejött üzemek működéséről, tevé­kenységük hatékonyságáról. Munkálkodnak a megfelelő módszerek kialakításán, ami különösen bonyolult feladat, hiszen a legtöbb esetben nem nagyon nehéz „tisztán” vizs­gálni egy-egy nagyvállalat egy-egy üzemrésze rekonst­rukciója után, hogy mennyi­ben volt hatékony a beruhá­zás. Ebéd után a gemenci erdő­be, valamint a húskombi­náthoz látogattak a ta­nácskozás résztvevői, majd este a megyei művelődési központban fogadással zá­rult a program. A vándorülés résztvevői Szekszárd fejlesztése A lakók javaslataival bővülhet a terv Mint ismeretes, elkészült a megyeszékhely következő ti­zenöt esztendejét meghatáro­zó rendezési terv. Az el­múlt hónapban — 19-ével be­zárólag — nyolc lakossági fó­rumot tartott a Hazafias Nép­front városi bizottsága és a városi tanács, mégpedig azzal a figyelemre méltó szándék­kal, hogy a városban élők mondjanak véleményt a még módosítható, azaz nem vég­legesített tervről. Amennyi­ben javaslataik, ötleteik be- iLlenek a koncepcióba, ter­mészetesen fölhasználják azo­kat. A nyílt várospolitika je­gyében fogant szekszárdi kez­deményezés sikerrel járt. Lebontották a bankszék ház mögötti épületeket A nyolc fórumon összesen négyszázan jelentek meg, ami önmagában nem nagy szám. Viszont százan szóltak hozzá a néhol meglehetősen heves vitához, tettek való­ban hasznos és használható, a tervbe jól beilleszthető ja­vaslatot. Érdemes tovább so­rolni a szigorú számokat: a száz „vitatkozó” kétszázöt­ven észrevételt tett, s közülük kétszáz szorosan érinti a ren­dezési tervet, tehát közérde­kűek voltak a hozzászólások, s mindössze ötven a magán­érdekű. Amikor Rápolti Árpáddal, a városi tanács elnökhelyet­tesiével valamiféle összegzést próbáltunk készíteni a fóru­mokról, legszívesebben azt kérdezném először, hogy az elmúlt hónapban mikről ál­modott? De nem teszem, mert szinte bizonyos vagyok abban, hogy a válasz vala­hogy úgy nézne ki, hogy „Bakta lakótelep, városköz­pont, gázvezeték, útépítés...”. Szóval nem kérdem, nehogy „kicsináltnak” tűnjék a do­log. Inkább arra kérem, érté­kelje a felsorolt számokat. — Mindenekelőtt azt sze­retném hangsúlyozni, hogy a hozzánk érkezett „üzenetek” rendkívül hasznosak, s kü­lönösen azért, mert egy-egy hozzászóló általában lakó-, vagy munkahelyi kollektívá­ja véleményét, javaslatát hozta a fórumra. Több mun­kahelyen, például a Húsipari Vállalatnál megbeszéléseket szerveztek, ahol a szocialista brigádok, vagy az egy irodá­ban dolgozók beszélgettek a tervről, s az ott kialakult vé­leményt, összehangolt indít­ványt mondta el a fórumon a közösség képviselője. — Mi lesz a sorsuk ezeknek a felvetéseknek? — Mindet eljuttatjuk a ter­vezőhöz, aki megválaszolja azokat, mégpedig úgy, hogy miként kerülnek, illetve mi­ért nem kerülnek be a fejlesz­tési tervbe. Ezután a Hazafi­as Népfront bizottságain ke­resztül már konkrét vissza­jelzés „megy” a javaslatot te­vőknek. « A városrendezési tervet és a hozzá kapcsolódó dokumen­tumokat kiállították a taná­cson. Magam is több alka­lommal néztem be, s mindig örömmel konstatáltam, hogy néhányan rendszerint a kiál­lított anyag körül beszélget­tek, halkan vitatkoztak, né­ha elmélyülten vizsgálódtak. Sőt, jegyzeteiével is találkoz­tam. Egy idősebb férfi így fogalmazott találkozásunk­kor: — Most lehetősége van mindenkinek beleszólnia a város sorsába... Már másod­szor vagyok itt. Este a Her­mán Ottó lakótelep „vitat­kozik”. Arra készülök föl... — Egyébként — teszi hoz­zá Rápolti Árpád, nagyon so­kan a felkészülés szándéká­val nézték meg a kiállítást... Valószínű ezzel magyarázha­tó az, hogy kevesen írták be észrevételeiket az e célra ki­tett füzetbe. — Min mosolyog? — Azon, hogy a közszem­lére kitett anyag legnagyobb része — például a részletes műleírás — eltűnt. Tulajdon­képpen ez is az érdeklődés­sel magyarázható. A VATI tervezője,- Kör­mendi Imre október 19-én a városi tanács illetékeseivel vitatja meg a tervet, ame­lyet november 2-án a megyei és városi párt- és tanácsi ve­zetők tárgyalnak meg. Per­sze, a terv elfogadásáig sem áll meg az élet, folynak az építkezések, az újnak helyet biztosító bontások. Alakul — egyebek között — a város- központ. — A bankszékház mellett és környékén a közelmúlt­ban sok régi nyúlványépüle­tet bontattunk le — folytat­ja a beszélgetést Rápolti Ár­pád, aki ismeri a város min­den épületét, következéskép­pen tudja azt is, hogy me­lyikre milyen sors vár. — Hamarosan megkezdődik a Széchenyi utcai rehabilitá­ció: a sortatarozás és a belső felújítás. Egyébként ezen a részen egyetlen magánház kivételével minden épületben tanácsi bérlakások vannak. — A tatarozás idejére ho­va költöztetik az ott lakó­kat? — Kialakítottunk negyven átmeneti lakást jórészt a Pol- lack utcában. — A bankszékház melletti belső teret miként haszno­sítják? — Koordinált szolgáltató­ház épüí majd ott — üzle­tekkel a földszintjén. Az emeleten kap helyet az Iro- dagéptechnikai Vállalat, va­lamint az ATI oktatótermeit alakítják ki. Igaz, a városi tanács kiál­lításához mellékelt „vendég­könyvbe” meglehetősen ke­vesen jegyeztek, mégis érde­mes és tanulságos egy-két sor idézése: „A Cinka egész területén el kellene készíteni a beton- utat. Ha pénz miatt ez az idén nem lehetséges, úgy leg­alább a földmunkát végezzék el. A betonozás jó lesz 1984 őszére is.” Három, tízemeletes lakóház cölöpözési munkái folynak a kórházzal szemben „Áttanulmányoztam Szek­szárd város rendezési és sza­bályozási tervét. Az a véle­ményem, hogy igen alaposan és körültekintően átgondolt fejlesztési tervet tártak a la­kók elé. A tervekből kiderül, hogy figyelembe vették a la­kosság érdekeit.” Ismerve a tervet, egyetért­hetünk az utóbbi megállapí­tással. És reménykedhetünk abban is, hogy a fórumok hozzászólói, javaslattevői, akik a város lakosságát kép­viselték, a továbbiakban is híven szolgálják a város, vá­rosunk érdekeit. Hogy az egykori „kis város: nagy falu” szép város legyen — mindannyiunk örömére és büszkeségére. — vhm—czs — /

Next

/
Thumbnails
Contents