Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-12 / 241. szám
a Képújság 1983. október 12. A nyolcvanéves Erzsébet Ha a hölgyek elértek egy bizonyos kort, már nem illetlenség születésnapjukon nemcsak virággal köszönteni őket, hanem külön elismerően megemlíteni: mi mindent éltek át. Nos, a mi ünnepeltünk ezúttal olyan hölgy, ami ... híd. Erzsébetnek nevezték el, Ferenc József nem túlságosan jó emlékű uralkodó állítólag magyar érzelmű feleségéről. De nyolc évtizeddel az avatás után (1904. október 10-én adta át a forgalomnak József főherceg) ki emlékszik már arra, hogy ez az Erzsébet milyen Erzsébet. A főváros jelképévé vált, világszerte ismert, hiszen a televízió korszakában ahányszor Budapest jelentkezik a képernyőkön, ennek a remek műszaki alkotásnak kecses íve látható. Éljen soká a mi Erzsébetünk, hiszen nemcsak megszületett, hanem meg is gyilkolták, s csaknem két évtizedes nemlét után támadt fel halottaiból. Az Erzsébet-hidat a múlt század utolsó esztendejében csodálta meg először a világ. A párizsi világkiállításon nagy szenzációt keltett, nemcsak a közönség, hanem a szakértők körében is a híd makettje, A látogatók szerint a makettet kiállító Magyar- ország e híd felépítésével a hídépítő országok között az első helyire került. A híd tervéről szerteröppentek a tudósítások Párizsból. A Budapesti Hírlap idézte a Francé Soirt, amely így írt: „Micsoda hír, micsoda merész terv: Két láncsor szilárdan a magasban tart egy 293 méter hosszú, nehéz testet!” Az osztatlan elismerés, a csodálkozás azért csapott ilyen magasra, mert Európában még addig soha nem épült ekkora méretű, szinte monumentálisnak nevezhető egyívű lánchíd. Nem telt bele 3 év — a nagyszerű alkotás ott állt a Duna fölött, összekötve a két partot... Még az 1870-es években kezdődött a vita, hogy új Du- na-hidak kellenek a Lánchíd és a Margithíd mellé. Űjra és újra idézték a híres építész Győry Sándor mérnök terveit, aki már A Buda és Pest között építendő állóhídról című, 1833-ban kiadott munkájában lánchidat tervezett „a Rudas fürdő és a pesti parochiák temploma irányában, egy nyílással.” Aztán az újságok hasábjairól az elképzelés hivatalos fórumok Veié került. 1885. március 4-én a főváros törvényhatósági bizottságának ülésén felállt Hubenay József bizottsági tag, s néhány mondatban előterjesztést tett az Eskü tér és a Géllé, thegy lába között építendő új Duna-hídra. Két napig tartott a vita, s azzal zárult, hogy a törvényhatósági bizottság felterjesztést intézett a pénzügyminisztériumhoz. Feliratában — amelyet részletesen közölt a Budapesti Hírlap — Hubenay József indokolását citálta: „A Lánchídon a teherforgalom csökkentését csak az új Duna-híd •elkészítése által lehet megvalósítani ...” Az újjászületett Erzsébet öt esztendeig tartott, amíg Szél Kálmán miniszterelnökségének idején a kormány tárcaközi megbeszélés elé vitte az új híd ügyét. Összekötötték a belváros rendezésének tervével is, hiszen anélkül lehetetlen lett volna az építkezés — a szűk, girbegurba utcácskák akadályozták volna a szélesre tervezett hídra való feljutást, a forgalmat. Üjabb viták után a törvényhozás 1893-ban együtt rendelkezett az Eskü téri és a Fővám téri (mai Szabadság-)híd építéséről és a Belváros szabályozásáról. A következő évben nemzetközi pályázatot írtak ki, amelyen csak az Egyesült Államokból 16 tervező pályázott a díjra. 15 terv származott magyar mérnököktől. Az első díjat, 30 ezer aranykoronát Kübler esslingeni gépgyári főmérnök és Eisen- lohr és Weigle stuttgarti építészek kábelhíd-tervének ítélték. Végül is nem ezt a tervet valósították meg. Helyesen abból indultak ki, hogy a magyar gyáraknak, a magyar szakembereknek kell munkaalkalmat adni. Kábelhidat az akkori műszaki fejlettség mellett Magyarországon nem tudtak volna építeni. De tudtak lánchidat. És bár voltak, akik ellenkeztek s váltig azt bizonygatták, hogy a hazai mérnökök és munkások nem tudnak ilyen nagy feladattal megbirkózni, a műszaki újítások egész sorával létrehozták a művet, amely egészen 1926-ig, a brazíliai florianopolisbeli 340 méter nyílású lánchíd felépítéséig, 290 méteres nyílásával a világ legnagyobb lánchídja volt. Avatása után éppen azok használták a legkevesebbet, akik orcájuk verítékével építették. A főváros munkásnépének ugyanis nagyon sok volt a kétkrajcáros hídvám. A Pesti Napló írta: „Egész sereg szegény ember van, aki 13 kilométert tesz meg naponta a vasúti összekötő híd felé és vissza, hogy megtakarítsa a két krajcárt.” A hídvámot az 1918-as őszirózsás forradalom törölte el. 1919 augusztusában, a forradalmak után már nem merték visszaállítani. Az Er- zsébet-híd a főváros közönségének szívéhez nőtt. 1936- ban átépítették a pesti oldal hídfeljáróját, mert a belvárosi plébánia-templom miatt korábban a járművek gyakran összetorlódtak a feljárónál. És egymást követték — igaz, hogy csak egyik irányában —, a járművek és a menekülő katonák, mielőtt — Pest felszabadulása előtt, az 1945. január 17-ről 18-ra virradó éjszakán — a hitleristák a levegőbe röpítették a Duna ékességét. Egy ideig gondolni sem lehetett újjáépítésére, de a roncskiemelést megkezdték, az ideiglenes Kossuth-híd vasanyagának egy része innen került ki. 1960-ban megkezdődött az újjáépítés. A magyar ipar ekkor már képes volt kábelhíd megalkotására. És ezért e mellett döntöttek, tekintetbe véve, hogy a kábelhíd sokkalta olcsóbb, mert a kábel súlya csak egynegyede a lánc súlyának. Az új híd külsőleg megőrizte régi képét, de alaposan kiszélesítették. Hat pályásra tervezte Sávoly Pál és munkatársi gárdája. A híd hossza 388 méter. Az új Erzsébetet 1964 novemberében adták át a forgalomnak. Amióta az Erzsébet-híd ismét áll, szeretett Budapestünkből eltűnt a második világháború esztelen hídrom- bolásának utolsó gyászos emléke is. Amikor a nyolcvanéves Erzsébetnek hosszú-hosszú életet kívánunk, ez egyben annyit is jelent, hogy hidakat építő békét akarunk, és soha többé romboló háborút. PINTÉR ISTVÁN Egykorú felvétel a híd építéséről jf$T(IMEOBCKf1$l- npnBan Testvérlapunk, a Tam- bovszkaja Pravda a fejléce fölött piros betűkkel adja hírül, hogy a megye szovhozai, kolhozai idén ötvenezer tonnával több kenyérgabonát adtak el az államnak, mint az elmúlt évben. Tavaly 1 millió 150 ezer tonna gabonát értékesítettek a Tambov megyei szovhozok és kolhozok, idén pedig szeptember 29-ig már 1,2 millió tonnát adtak el az államnak. A lap vezércikkben méltatja ezt az eredményt. A vezércikkben olvasható: „Ez az eredmény sok tízezer mező- gazdasági dolgozó több éves munkájának az eredménye. Az évről évre javuló munka, a szervezettség, a talajerővisszapótlás, a jobb talajelőkészítés, a vetés és betakarítás jobb megszervezése, a műtrágya és növényvédő szer hatékonyabb hasznosítása — mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy ilyen eredményt értek el testvérmegyénkben a mezőgazdaság dolgozói. PETŐFI NÉPE A magyar mezőgazdaság az elmúlt húsz évben jelentős változáson ment keresztül — állapították meg Kecskeméten a Fórum ’83 kétnapos tanácskozáson, amelyen a mezőgazdaságban alkalmazható számítástechnika lehetőségeit vitatták meg. — Megváltozott az üzemek mérete, szervezete, a gazdálkodás színvonala. Egyes területeken azonban aránytalanságok keletkeztek. Helyenként a legkorszerűbb fajtákat, technológiákat alkalmazzák, az irányítás feltételei viszont megragadtak a korábbi színvonalon. Ellentmondásos, hogy míg a termelésben már mikropro- ceszoros gépek is dolgoznak, a termelési programokat, a terveket legfeljebb számológépek, könyvelő automaták segítségével készítik el. A folyamatosan változó külső és belső feltételek egyre szükségesebbé teszik a piaci viszonyokhoz való gyorsabb alkalmazkodás, a jobb információt, az alapos és gyors döntéselőkészítést. Mindezekhez a számítástechnika szélesebb körű alkalmazására van szükség. A magyar mezőgazdaság erre koránt sincs felkészülve. Az országban található — soknak éppen nem mondható — számítógépeknek ugyanis egy százaléka működik a mezőgazdaságban. A számítástechnika alkalmazásának fontosságát felismerve a minisztérium fejlesztési koncepciót dolgozott ki. Ez elősegítette, hogy a mezőgazdasági vállalatoknál már folyamatban van néhány fejlesztés. Egyre több állami gazdaság, termelő- szövetkezet szándékozik számítógépet vásárolni. Sok azonban még a bizonytalanság. Nem rendelkeznek kellő tájékozottsággal ahhoz, hogy milyen rendszert használjanak. Ezekből is megállapítható, hogy még csak az út elején vagyunk. A jelenlegi ötéves tervben az alkalmazás hatékonyságának növelését, az intenzív fejlesztést tűzte ki célul a minisztérium. Fontos, hogy a gazdálkodó szervezeteknél a számítástechnika fejlesztése foglalja el méltó helyét. Hogy ez így legyen, abban nagy szerepük van és lesz az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőinek. Dunántúli napló A görcsönyi Mecsekvölgye Tsz-ben olcsón termelik a tejet. Természetes, egyszerű tartásmódot alkalmaznak, gyepen tartják az állatokat és hasznosítják a melléktermékeket. A tsz vezetői abból indultak ki, hogy szántóföldön tartva a szarvasmarha nem lehet versenyképes, de tisztességes jövedelmet hoz, ha takarmányozását gyepre, melléktermékre alapozzák. A tsz-nek hatszáz hektár „elvadult” gyepterülete van. Ezt újították és újítják fel fokozatosan. Tehénállományukat májusban helyezték ki a legelőre, ahol olcsó, házilagos megoldással (mindössze 280 ezer forintos költséggel) egy fejőállást is kialakítottak. A teheneket villanypásztor őrzi, szakaszosan legeltetnek. Az aszály ellenére a tejtermelés nem csökkent, sőt emelkedett: tavaly 3500 liter volt, az idén meglesz a 3900 —4000 liter. A teheneket a legelőn fejik, ilyenkor adnak eléjük abrakot, vagy szénát. Másod- és tarlóvetésekkel pótolnak rá a gyepre. A nö- vendégüszők és hízóbikák abrakkeverékébe pedig 30 százalék baromfi mélyalmot dolgoznak be, amit a szomszédos baksai tsz-ből vásárolnak olcsón, s cserébe is- tállótrágyót szállítanak Kab- sának. Az üszőknél 33, a bikáknál 20 forintra számították le az egy kiló húsra eső önköltséget. Az egy liter tejre eső önköltségük 6,25 forint, egy forinttal kevesebb a tavalyinál. Tervük: hat forint alá szorítani a tej önköltségét. Céljuk nem 7000, csak 4—5000 liter tej, de olcsón. A kezdeti eredmények jók, az ágazat gazdaságossága javult, az év végére 4,5—5 millió forint tiszta nyereséget várnak tőle. FEJER MEGYEI HÍRLAP A világon egyre jobban terjed a magnetotherápia, amely ennek egyik szaktekintélye, Ulrich Warnke professzor szerint egy olyan biofizikai gyógyítóeljárás, amely eddigi eredményei alapján alternatívát kíván számos betegség gyógyításában a jövőnek. Ma már kétségtelen, hogy a megfelelően alkalmazott mágneses tér gyógyító hatású lehet, mégpedig számos, igen különböző betegség gyógyításában. Warnke professzor egyébként járt Székesfehérváron, s előadást is tartott abból az alkalomból, hogy az állatkórház kipróbálásra megkapott egy, Nyugat-Európában már szériában gyártott magneto- therápiás készüléket. Ezt a készüléket fenntartásokkal fogadták az állatorvosok, de később a nagyon kedvező tapasztalatok olyannyira meggyőzték őket, hogy szerettek volna beszerezni egy ilyen készüléket, de sajnos nagyon drága volt. Az állat- gyógyászatban felhasznált géppel béna kutyákat gyógyítottak meg, eredménnyel használták idült csont- és ízületi betegségeknél, íngyulladásnál. Ezekre az eredményekre okvetlenül fel kellett figyelni a humán gyógyászatban is. Egy évig szerepelt Székesfehérváron a „vendégkészülék”, addig valóságos szakmai búcsú járás színhelye volt az állatkórház. Fehérváron egyre többet hallani Gyüling Zoltán főiskolai docens szabadalmáról. Egy elektronikus rendszert alkalmazott az első magyar- országi magnetotherápiás berendezés megalkotására. Kipróbálására önkéntesek — beteg rokonok, ismerősök — szép számmal jelentkeztek. Kezelésüket állandó orvosi ellenőrzés, laboratóriumi kontrollvizsgálatok mellett végezte. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a készüléket jól lehetne hasznosítani a humán gyógyászatban gyógyszeres therápiák mellett, sőt bizonyos mértékig azok helyettesítőjéül. Ez utóbbinak azért is nagy lenne a jelentősége, mert manapság a kémiai szerek alkalmazása túlságosan nagy szerephez jut a gyógyászatban. A gyógyszereknek pedig többnyire vannak nemkívánatos mellékhatásai is, a magne- totherápiának pedig (ez közvetlenül a sejtekre hat) nincsenek. Gyüling docens, az első magyar magnetotherápiás készülék kimunkálásakor elvégezte azt, amit' egy kutató megtehet. A készülék sorozatgyártására egy főiskolai tanár nem vállalkozhat. A sorozatgyártásból talán lesz valami. A budapesti Kisipari Termelő Vállalat fantáziát lát a készülékben. Van benne fantázia: nemcsak gyógyítani lehet vele, gyártásával valutát és gyógyszert is megtakaríthatunk. SOMOGYI"*"" A magyar ember kevés sajtot eszik. Ettől még nem fájna a Somogy megyei Tejipari Vállalat marcali sajtüizemé- ben dolgozók feje. A baj az, hogy nyugaton nem a mi sajtunkra fenik a fogukat a fogyasztók. Pedig a magyar sajt nem lett rosszabb. Csakhogy a világpiacon verseny van. A minőségben még csak állljuk a versenyt, de árban nem. Tétetett a sajtpiec, ki kell várni, és cselekedni kell. Marcaliban jelenleg megszűntették a trapista gyártását és csak a Balatont gyártják, szállítják a hazai üzletekbe. Űj termékük — amely halo- vány reménysugarat is jelent — a Hajdú sajt. Ez kas- kaval jellegű, de nem juh- tejből, hanem tehéntejből készül. Exportra is gyártanak ilyent. A kereslet fellendüléséig és az ezt követő időben is egy másik újdonságot is gyártanak: a Túró Rudit. Ez keresett és jól jövedelmező csemege, s biztonságot is teremt a sajtüzemben: nem kell félniük attól, hogy kevés lesz a munkájuk. Bár az is igaz: túrósdeszszert ide vagy oda, a sajtüzem csak sajtüzem marad és továbbra is céljai közt szerepel, a hazai közönséggel jobban megszerettetni a sajtot. A Gyüling Zoltán által készített magnetotherápiás berendezés
