Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-11 / 240. szám
1983. október 11. TvÉPÜJSÁG 3 Következetesen - céltudatosan Összhangban az országos és helyi feladatokkal Üj erőfeszítéseket, kezdeményezést, szervezési intézkedéseket és cselekvést igényel az MSZMP Központi Bizottsága határozatainak jelenlegi végrehajtása a pártós gazdasági vezetéstől, a munkáskollektíváktól. Sajnos, számos irányító pártbizottságnál még nem sikerült eléggé elérni, hogy valamennyi felsőbb pártszerv határozatát minden esetben megfelelő következetességgel vigyék végig. így például a járási—városi pártbizottságoknál néhány esetben a helyi határozatok meghozatala és végrehajtása között nincs meg a megfelelő automatizmus. Nagy gondot fordítanak egy adott állásfoglalás előkészítésére, alaposan elemzik is, vizsgálatot tartanak és jó helyi határozatot hoznak. Gyakran azonban azzal, hogy ezt megtették, el- intézettnek is vélik a dolgot. A végrehajtás akadozik, egy- t részt azért is, mert a határozatok nem tartalmazzák az ellenőrzés pontjait és a felelősöket. Tulajdonképpen az lenne a célravezető, ha kevesebb új határozatot hoznának, de a meglévőik végrehajtására, ellenőrzésére, segítésére fordítanának több erőt. Ugyanakkor a végrehajtást, az ellenőrző tevékenységet kellene arra a színvonalra emelni, amely az előkészítő munkáét jellemezte. Ennek középpontjába a pártélet valamennyi területén a határozatok végrehajtásának megszervezését és ellenőrzését kell állítani. A DEMOKRÁCIA FÓRUMAIN Minden feltételünk adott is ehhez, hiszen a párt KB áprilisi határozata megerősítette eddigi célkitűzéseinket és megfelelő útmutatást adott a további munkánkhoz. A megyei pártbizottságok eddig is azon munkálkodtak, hogy a párttagságunk minél részletesebben ismerje meg a XII. pártkongresszus határozatait, s ezzel felvértezve szálljon síkra politikánk mellett, s a kongresszus állásfoglalásával összhangban támogassa a helyi döntéseket. A továbblépéshez most a párt-, KISZ-, szakszervezeti aktivisták jól felhasználhatják a munkahelyi demokrácia fórumait, hogy a gazdasági vezetéssel közösen az egész dolgozó kollektíva megismerje a helyi feladatokat és ennek nyomán cselekedjék. Természetesen ezzel egyidejűleg figyelembe kell venni és hasznosítani azokat a véleményeket, alkotó javaslatokat, amelyeket a munkások ezeken a fórumokon előírnak. Nem állítjuk, hogy e fórumrendszer tartalmas működtetésében nincsenek problémák. Vannak vezetők, akik lebecsülik ennek a jelentőségét és vannak pártszervezetek, amelyek még kevéssé ismerik fel az ebben rejlő lehetőségeket. Mégis a politikai és gazdasági vezetés nagy többsége helyesen együtt él, gondolkodik és cselekszik a dolgozó kollektívával, s felismerték: a munkahelyi demokrácia fórumai a leghatékonyabb eszközei közé tartoznak a termeléshez, a gazdálkodáshoz kapcsolódó felvilágosításnak. A tennivalók ismertetésére és a mozgósításra e fórumok mellett más formában is mód nyílik. Az utóbbi években több helyen a szocialista brigádok részvételével vetélkedő-sorozatot indítanak azzal a céllal, hogy a résztvevők adjanak számot arról, milyen tájékozottak politikai, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai kérdésekben, mit tudnak munkahelyükről, feladataikról. Feltétlenül hasznos, dicséretes ez a kezdeményezés, hiszen sokakat aktív felkészülésre késztet, tájékoztat, ugyanakkor nevel. Bizonyos, hogy — ha közve-* tett módon is —, ez a tevékenység hozzájárul a politikai. társadalmi kérdések jobb megismeréséhez és segítségével újabb meg úiabb aktivistákat nevelünk céljaink eléréséhez. Hasonlóan jó segítség az ipari és mezőgazdasági üzemekben, vállalatoknál több helyen megjelenő helyi újság, üzemi híradó. Többségükben népszerűek, jól szolgálják a dolgozók tájékoztatását, ráirányítják a figyelmet a napi és távlati feladatokra. A pArtellenörzés A taggyűlések szerepének további növekedése alapvetően fontos feltétele a párt- határozatok helyi végrehajtásának. Szükséges hozzá, hogy az irányító pártszervek csökkentsék a kötelezően előírt taggyűlési napirendek számát, hogy ezzel is lehetővé tegyék az olyan határozatokkal való foglalkozást, amelyek a helyi viszonyoknak megfelelően a legfontosabbak. Az ellenőrzésből adódó jogával és kötelességével azonban nem minden párt- szervezet él eléggé. Pedig annak vizsgálata, hogy a társadalmi érdekek miként érvényesülnek, fontos tartalma az ellenőrző munkának. A párt XII. kongresszusa újólag felhívta a figyelmet rá, hogy az ellenőrző munka legyen rendszeresebb. Jobban terjedjen ki arra is, hogy a döntések helyesek-e és amikor kell, akkor eredményezzen szükséges módosításokat. A párt valameny- nyi választott testületének és szervezetének fokozott a felelőssége a végrehajtást akadályozó okok feltárásában és megszüntetésében. Ennek szellemében a taggyűlések és az éves munkát értékelő beszámoló taggyűlések a pártellenőrzés hasznos fórumaivá váltak. Általános az állami, gazdasági, társadalmi szervek vezetőinek beszámoltatása, a munka minősítése, értékelése. Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy az alapszervezetek önállóan folytatnak tapasztalatszerzést egy-egy határozat végrehajtásáról, különösen a termeléssel, a gazdálkodással kapcsolatos helyi kérdésekben. Az látszik azonban kívánatosnak, hogy még tovább javuljon a pártellenőrzés. Ezt segíti, ha az eddiginél, nagyobb következetességgel vetik fel a személyes felelősséget, kommunista nyíltsággal, tárgyilagossággal szólnak a hibákról, a problémákról és nem késlekednek elhárításukkal. Amikor szükséges, élni kell a mulasztók felelősségre vonásával. DR. ARATŐ ANDRÁS A nők szavával A nyári szezon után elcsendesült Bala- tonaliga négy napon át asszonyokat lát vendégül. Az őszi part bizonyára kellemes ki- kapcsolódást ígérne számukra, ám a 110 ország nőtársadalmának képviselőit nem a pihenés vonzotta ide, hanem, hogy szavukat hallassák asszonytársaik, és a béke érdekében. Balatonaligán tartja ülését o Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség vezető szerve, az iroda és a tanács. A mintegy 400 küldött megvitatja, mi történt a nők érdekében a két évvel ezelőtti prágai világkongresszusuk óta, milyen gondok aggasztják az asszonyokat, a családokat Európában, Afrikában, s a világ más tájain. Az NDN 38 éve alakult meg Párizsban, és bizony alig volt tanácskozása, amelyen ne kellett volna szót emelnie a háborús tervek, a fegyverkezés, a nők elnyomása és kizsákmányolása ellen. Ha manapság nem könnyű a világon élő embereknek, sokszorosan nehéz a nők helyzete: az asszonyokat súlyosan érinti a nemzetközi helyzet éleződése, de elviselhetetlen terhekkel sújtja őket a nyugati féltekét uraló válság, munkanélküliség, a fejlődő országok gondjai, s néhol a helyi háborúk pusztítása is. A Moldva partján tett legutóbbi ígéretet, hogy a világ asszonyai fokozzák küzdelmüket a nukleáris fenyegetettség ellen, ma megromlott nemzetközi helyzetben kell beváltani. Akkor, amikor az amerikai kormányzat eddig soha nem tapasztalt erőszakossággal és makacssággal törekszik erőfölényt, s újabb, hatalmas költségeket felemésztő fegyverkezésii hullámot megvalósítani. Ha mások nem, az asszonyok tudják, mennyi helye lenne a fegyverkezésre pazarolt milliárdoknak! Az éhségövezetekkel, az analfabétizmus fehér foltjaival tarkított világtérkép a bizonyság erre. Nem véletlen tehát, hogy tavaly, az NDN vezető szervei berlini ülésükön úgy ítélték meg, hogy a legközvetlenebb veszély az újrafegyverkezés, s minden erővel meg kell akadályozni az új, amerikai atomrakéták Európába telepítését. Az NDN felhívására a nők ott voltak a húsvéti békemegmozdulásokon, a tüntetéseken, elitélik az eurorakétákkal való imperialista zsarolást most is, amikor immár hónapok óta őrt állnak Greenham Commonban, a rakéták angliai támaszpontjánál. Az NDN síkraszáll a világ asszonyainak jogaiért, egyenjogúságáért is. Kezdeményezte, hogy az ENSZ hirdesse meg a nők évtizedét, s elérte, hogy számos országban először iktatták törvénybe a nők legelemibb jogait. Küzd a szociális támogatás növeléséért, rámutatva, hogy a fegyverkezés erősen csökkenti a szociális kiadásokat, a gyermekneveléshez nyújtott hozzájárulásokat. Figyelmeztető, hogy a nyugati munkanélküliek fele nődolgozó. Bizton hisszük, hogy a magyarországi tanácskozás tovább erősíti a nőmozgalmak harcát. Számunkra sem érdektelen, mit nyújt a nőknek a vendéglátó ország példája, amely a nőpolitika szocialista megoldását mutathatja fel. Nem titok, számos gond nehezedik ma még a magyar asszonyok vállára, de tény, hogy példamutató anya- és csecsemővédelem, gyermekoktatási hálózat, s mind nagyobb figyelem segíti őket hivatásukban. A vendégek azt is tapasztalhatják majd, hogy a magyar nők nem érzéketlenek mások sorsa, nehézségei iránt: szivük mélyéből rokonszenveznek a többi nemzet harcával a haladásért, a fel- emelkedésért. Együtt a többi szocialista ország nőszervezetével, a Magyar Nők Országos Tanácsa is keresi a gyümölcsözőbb együtműködést a különböző társadalmi berendezkedésű országok asszonyaival, szolidaritását tevőlegesen is kifejezi Ázsia, Afrika, Latin-Amerika nehéz sorsú népeivel. Ezen az alapon kívánnak most jó házigazdáivá válni távolról jött társaiknak. Julíaitiafor Kákonyi Ferenc és felesége: „Víz kellene ide, semmi más” A céllövöldés már kedden megérkezett. Kopott kocsiját egy dudvás, üres telekre húzták, s azóta az öreg céllövöldés sámlin ülve sütteti magát a Nappal. Júliamajorban vasárnap volt a búcsú. A sárgára szí- neződött bokrok, a szívós akácok, s a sötétzöld pusz- pángok alatt ilyenkor, a délelőtti csendben mozdulatlan a puszta. Pedig a harminckilenc ház közül sokban laknak napközben is. A puszta elöregedett, s majd minden házra jut egy idős ember. A major szélén, a kukoricásban Kákonyi Ferenc és felesége töri a háztáji kukc ricát, mindketten a tengelici téesz nyugdíjasai. — Nekünk vízhiányunk van itt a majorban — csap le ránk Kákonyi bácsi, aki minden alkalmat megragad, hogy ezt közölje; hátha segíthet a gondjukon valaki. — Ásott kút azért van. — Persze, hogy van, még hidrofort is tettünk bele, de elment a víz. A birkahodály melletti nagy (kút ellátná a majort, de nincs rendbe téve. így aztán a KÖJÁL nem engedi, hogy onnan hordjuk a vizet. Pedig hát igen kéne a víz, hisz disznót hizlalunk mi is, mások is. Elment a víz még decemberben, pedig 13 méter mély a kutam, és 3,5 méteres volt benne a víz. A szárazság vitte el a Takács Imre, Pete János, az Oláh Mihály kútjából is a vizet. — Honnan hordják a vizet? — A tengelici szőlőültetvényről, ami ide három kilométerre van. A kertitraktorra kapcsolom az utánfutót, s elhozok egyszerre akár 8 hektót is. Hetente kétszer megyek vízért. A kútban éppen csak annyi van, amennyit megiszunk, nem adjuk a jószágnak, ötven- centis a víz, de ha mind kihúzom, holnapra egy csepp sem gyűlik össze benne. Vörösagyag az alja, nem homok. Mert itt körbe-körbe mindenütt homokos a talaj, egyedül Júliamajor agyagos. — Kié itt a legnagyobb ház? — A Bütösé volt, meghalt, a lánya lakik benne. A gyerekek hétvégén jönnek hozzá haza. — S a legkisebb? — A Böröcz-féle ház, de a Tóth János vette meg. — Mivel foglalkoztak a téesz ben? — Én tíz évig voltam traktoros, aztán meg mezőőr. Az asszony a kertészetben. a szőlőben dolgozott, 1800 forintot kap, én meg pontosan 2427-et. Harminchét évi szolgálat után. A gyerekeknek talán jobb lesz, az egyik Tolnán a Herbáriánál, a másik a szedresi téeszben dolgozik. — Mennyi a háztáji? — Egy kataszteri hold az asszonyé, egy az enyém. Érett a kukorica, jó közepes, csak nagyon száraz.* Soha úgy nem hordta még ki a kezemet, mint most. Mint a csicsedli, olyan a szeme. — Milyen a közlekedés? — Tűrhető. Van busz Szekszárdra is, Tengelicre is. Arany egy hely ez, csak nincs víz. Pedig sokan még több disznót tartanának. Ha van vizem, én is 100 disznót hizlalnék az ólban. Tavaly lefúrtak 22 méterre, akkor beletört a fúró, és otthagyták. A másik fúrós 21 méterre ment, tettek bele szűrőkosarat, de víz sehol. A kosarat meg benyomta a föveny. Mindenki dudog a víz miatt, de a tanács nem tesz semmit. Az úttal sem úgy gondolkodik, ahogy kéne. Esőben a földúton nem tud bejönni a mentő, úgy kell kisegíteni a beteget a kövesre. — Hol dolgoznak a fiatalok? — Egytől egyig eljárnak üzembe. Zömmel az Atomba. De este, meg hétvégén, itthon vannak, s nincs hol szórakozzanak. A kultúrházban van ugyan két szoba, az egyikben a rendelőt, a másikban a várót rendezték be. De havonta csak kétszer rendel az orvos. Pedig sok az olyan öreg, aki még a buszhoz sem tud kiballagni. — Lakik itt a majorban például tanító? — Most nem. Amikor itt volt a tanító, az értette a módját, összekovácsolta a népet, színdarabot adtunk elő, halvacsorát főztünk. Szerettük Glück Pétert, most Tengelicen, az otthonban ő a főnök. — Mikor tartottak utoljára lakodalmat? — Tavasszal. A Takács Anikónak volt az esküvője. Itthon laknak még — egyelőre. — Ki halt meg utoljára? — A Szakállas Gyuri unta meg az életét. Pedig hát a negyven évet éppen túlhaladta. A bálaszalmamadzagot választotta. — Mikor volt utoljára Szekszárdon? — Kétszer idén — feleli Kákonyi néni —, mert hogy drága az útiköltség, 25 forint oda, és 25 vissza. Tengelicen van ruhabolt, ha kell valami, oda megyek. — Mit csinálnak télen? — Én kézimunkázok, az ember a jószág körül van, vasárnap meg vadászik, lejárja magát. A borral is van munka, 360 ölön terem a Kadarka, az Ezeréves és a Muskotály. — Beszélgetni szoktak egymással a szomszédok, barátok? — A fiatal nem ér rá, az öreg meg nem jár össze. Ügy veszem észre, mióta téeszben dolgozunk irigyebbek egymásra az emberek. Magyar betegség az irigység, most valahogy jobban tudják, kinek mije van. Kaján a nép. Míg szegények voltunk, az egyik is tutyiban járt, a másik is. Most meg azon versengenek, kinek milyen motorja meg kocsija van. Aki Ladát vett, az fennhordja az orrát. Énnekem jó ez a kis csettegőm, meg a motorom. — Milyen munka van még vissza? — Le kell vágni a kórót, bekapálni a szőlőt, aztán befejeztük. Jöhet a tél. Csak a postát várjuk. Igaz, csak délután pön a postás, és a nyugdijat se hozzák házhoz. Ki kell menni érte, az utcán osztogatják. Az újságot csak a kenyeresnapokon — hétfőn, szerdán és pénteken — hozzuk el a ládából. — Hogyan készülnek a búcsúra? — Levágunk egy 50 kilós süldőt, túrós, mákos rétest sütünk, a többi süteményt a gyerekek hozzák Tolnáról. Nem lesz már olyan nagy búcsú, mint régen, 3—4 sátor csupán, cukor, meg céllövölde. Hinta sem igen lesz: olyan kevés a gyerek, hogy nem is érdemes felállítani. A boltba csak olykor-olykor téved be egy vásárló — hiába, a csütörtök nem kenyeres nap. Konzerv nincs, felvágott nincs, bort nem érdemes rendelni, sört annál inkább. A boltos most éppen papírral, ceruzával ad össze; két napja elromlott a számológépe. Az utcán cigarettázva jön szembe egy fiatal nő. De én csak ezt hat- lim: „Arany egy hely ez kedvesem. Ha hiszi, ha nem, semmi pénzért innen el nem mennék...’” D. VARGA MARTA Fotó: Bakó Jenő MáSs Útelágazás a pusztában
