Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

A rtlÉPÜJSÁG 1983. október 11. Moziban A Hitler elleni merénylet és dokumentumai A Nagyvilág művészmoziban e hónapban négy régi ma­gyar filmet vetítenek. A Bakaruhában címűt 14-én mu­tatják be. A sztálingrádi csata és az azt követő keleti fronton el­szenvedett vereség nyilván­valóvá tette a náci Német­ország elkerülhetetlen össze­omlását. A német uralkodó táborban is egyre nagyobb Volt az elégedetlenség, amelynek következtében 1944. július 20-án, vagyis amikor Németország sorsa már megpecsételődött, me­rényletet kíséreltek meg Hitler ellen. Von Stauffen- berg gróf, a Wermacht ezre­dese tanácskozni érkezett Hitler rastenburgi főhadi­szállására, s bombát helye­zett el az ülésteremben. A bomba felrobbant, de a rob­banás hatása — mivel elő­zőleg megváltoztatták az ülés helyét — a vártnál jó­val kisebb lett, Hitler sértet­len maradt. Ugyanez év augusztusá­ban Hitler parancsára a me­rénylők felelősségrevonását nyílt per, nyilvános tárgya­lás formájában tervezték. Elképzeléseik szerint a pert rejtett kamera fényképezte. A propaganda-apparátus abban reménykedett, hogy a filmet kiváló propagandaeszközként tudják majd felhasználni. De a film mégsem került kö­zönség elé, sőt, Göbbels az egész pert „titkos birodalmi ügynek” nyilvánította, és pa­rancsot adott a kép- és hang­anyag megsemmisítésére... Egy kópia azonban megma­radt, amelyet az NSZK Chro- nos-cég 35 év után külföldön fedezett fel, s ebből láthat­tunk csaknem másfél órás összeállítást a szekszárdi Pa­noráma filmszínházban — és másutt is — Jochen Bauer rendezésében. Mint ismeretes, a Stauf- fenberg gróf által elköve­tett merénylet előzményei­nek és következményeinek kivizsgálása még jó néhány pontban a történészekre vár. De érdekesek és jellemzőek az eseményt követő órák Berlinben — néhány kockát ebből is láthatott a néző —, amikor még nem derült ki biztosan, hogy sikerült-e a merénylet, avagy nem... Pe­dig ekkor már Hitler Musso­linit fogadta... Viszont meglehetősen sok filmkocka mutatta be azt a pokoli pert, amely során több illusztris és sok — a nézők által — csöppet sem ismert vádlott került szembe Ro- land Freislerrel, az ingerül­ten ordítozó náci bíróval. Erénye a filmnek, hogy eredeti dokumentumokat, olyan képsorokat mutat be, amelyeket a magyar néző még nem látott — más ösz- szefüggésekben sem — ugyanakkor a film megérté­se és élvezete olyan mély és alapos történelmi ismerete­ket igényel, amely egy átlag­nézőtől (sőt!) egyáltalán nem várható el. A film hosz- szan, részletesen mutatja be a tárgyalássorozat kegyetlen bohózatát, oly annyira hosz- szan, hogy a téma kuriozitá­sa sem elegendő ahhoz, hogy végig ébren tartsa a mozi­látogatók érdeklődését. Tartalmi kérdés — amely­nek megítélése ugyancsak a történészek feladata — a filmnek az a kicsengése, hogy Hitler uralmának története tulajdonképpen merényletek szakadatlan kísérletének tör­ténete. Vagyis, hogy életben maradását szinte hatalomra jutásától kezdve a véletle­neknek köszönhette. Az is, hogy a szervezkedések — a különböző jellegű katonai és polgári körökben — csaknem mind a magasabb vezetésben gyökereztek. Mivel a film élményt első­sorban a történelemmel fog­lalkozóknak jelenthet, for­galmazni elsősorban, klubok­ban, nem pedig nagymozik- ban kellene. V. HORVÁTH MÁRIA Rádió A közérzetmeghatározó bankó Föl klór műsor Egy jó műsorhoz nem ele­gendő a csak technikai szem­pontú szerkesztés, mely va­lamilyen töltő számmal úgy ahogy megoldja az átkötés gondjait, vagy időt biztosít a szereplőknek, hogy erőt gyűjtsenek a következő szám előadására. Csakis a műsor egészének gondos komponá­lása, szerves felépítése a biz­tosíték arra, hogy az egyes műsorszámok megfelelő lég­körben, teljes értékű művészi élményt nyújtva jélenjenek meg a színpadon. Mindez azért íratik ezen a helyen, mert ilyen jól szer­kesztett egységekből vált lí­rád élményt adó egésszé a'kö­zelmúltban véget ért dél-du­nántúli népművészeti hét gá­laműsora, amit a Babits Mi­hály Megyei Művelődési Köz­pontban láthattunk. A mű­sor egészére az állandó moz­gás, illetve a körforgás volt jellemző. Ilyen értelemben kicsit jelképesnek is tekint­hetjük a szerkesztők, rende­zők szándékát, amint egy-egy balladát, népdalt átadnak az idősek — az élet körforgásá­ban — az utánuk jövő nemze­déknek. Ezt a gondolatot hangsúlyozta Somogy megye műsora. A harmincperces be­tétben. harmincöt ember ad­ta át „Somogyország” egészé­nek örömet, bánatot egyaránt hordozó üzenetét, őket a több nemzetiségű Baranya megye követte. A délszláv, német és magyar nemzetiségek tarka, játékos „kiszorítósdija” a műsornak is lendületet adott. A Zala megyei együttes a tájolásra szánt folklórestjé­nek egy részletét adta elő Szép Zalában címmel. Bo- gyiszló, Madocsa, Váralja, Fábián Ágostonná, László László, ismert népi együtte­sek, ismert népművészek, ők képviselték Tolna megyét. Kéz a kézzel egyszerre len­dülve, láb a lábbal együtt dobbanva mozdultak nemze­dékek ezen az esten a nép­dalok, a népzene szavára. A kétórás folklórműsor ér­tékmérőjeként kell említeni, hogy az előadásból sugárzott a népi kultúra, a hagyomá­nyok iránt érzett tisztelet, szeretet, felelősség. Ez pedig megegyezik a dél-dunántúli népművészeti hetek céljaival is. decsi — Ha bármely hónap utolsó hetében tűzte volna műsorá­ra a Magyar Rádió Korányi Tamás szerkesztő Eladó az egész világ című műsorát, akkor bizony — velem együtt — nagyon, de nagyon megnehezteltek volna rádió­hallgató-társaim e tömeg­kommunikációs inétzményre. Mert a hónap végén senki se szereti azt, ha olyan vala­mire emlékeztetik, aminek a szűkében van! így, hogy ez az alig nagyvenperces, reme­kül megcsinált adás nyolca­dikén és közvetlenül a sza­bad szombati ebéd előtt volt hallható, igazán senki sem átkozhatja meg a rádiót és a műsornak a szerkesztőjét. Én sem bántódtam meg a pénz emlegetésére, legfeljebb Ka­rinthy Frigyes és Moliére szövegeit hallva óvatosan azt kérdeztem meg pénzügymi­niszter-feleségemtől, hogy meddig tudjuk kihúzni ebben a hónapban. Korányi Tamás a közérze­tet is meghatározó pénzt vá­lasztotta adásának „fősze­replőjévé”. Mint a műsor végén elmondta: nem ko­molykodni akart, hanem mosolyogni szeretett volna Nagy érdeklődés fogadta Pécsett azt a Galériában megrendezett kiállítást, me­lyen a hétköznapok művé­szete mutatkozott be. Miért az élénk érdeklődés és nagy siker? Akik egy kicsit is figyelem­mel kísérik a kortárs plakát­művészet teljesítményeit, tudják, hogy a lengyel és a francia plakátok mellett a legjobbak a japán falraga­szok. Azonnal rájuk lehet is­merni, bárhol — folyóiratok­ban, könyvekben és egyéb nyomtatványokban — Is ta­lálkozik velük az ember, hi­szen szinte mindegyik meg­őrzött valamit az ősi japán, képzőművészeti kultúrából. velünk, hallgatókkal együtt. Hogy min ? Természetesen rajtunk, embereken. Termé­szetesen a gondolkodást, az életcélokat, a szerelmeket, a barátságokat, az előmenetelt meghatározó, netán defor­máló, családi boldogságot meg- vagy elrontható fize­tőeszközön. Célja megvalósí­tásában nem maradt egye­dül. Erdélyi Ildikó pszicho­lóguson felül olyan nagyne­vű segítőtársak „működtek közre” a pénz adta, okozta, kiváltotta és előidézte titkok megfejtésében, mint Moliére, Polóniusz, Karinthy Frigyes, Bálint György és Nagy La­jos. Korányi Tamás egy bibliai idézettel kezdte műsorát. A Bibliától csak egy zeneszám választotta el a pszicholó­gusnőt, aki arról beszélt, amit ha nem is tudományo­san, de valamennyien tu­dunk. Miként kerül az em­ber szocializációja során kapcsolatba a pénzzel? Ki takarékbetétkönyvet látva a könyvespolcon köny­vek helyett, ki többnyire csak mendemondákat hallva a fizetőeszközről. Az utóbbit nem a pszichológusnő mond­ta, én jegyzem meg. A mű­De a napi művészeti ered­ményeket is beolvasztják al­kotásaikba, így egy sajátos ötvözetet hoznak létre. A NIPPON DESIGN CEN­TER elsősorban falragaszo­kat, emblémákat, naptárakat tervez, természetesen igen magas színvonalon, hiszen amit reklámozniuk kell, le­gyen az tárgy, kulturális vagy ideológiai feladat, szá­mukra egyformán fontos. Több művászeti igazgatója van a centrumnak: Kazuma- sa Nagai, Hiroshi Tanaka, Kenzo Nakagawa és Kohji Mizutani. Ók grafikusművé­szek, köréjük csoportosulnak azok a teamek, amelyek egy- egy munkát elvégeznek irá­sorszerkeszto Karinthy Fri­gyessel mondotta el, hogy mi is valójában a pénz. Borbás Gabi tolmácsolta üzenet hi­szem, hogy a rádióhallgatók­nak lényegesen érthetőbb volt minden közgazdasági fejtegetésnél. Márcsak azért is, mert az utóbbi nem ar­ról közismert, hogy témája az emberi jellem változásá­nak jellemzése. Eladó az egész világ. Eb­ben tulajdonképpen senki sem kételkedik. Minthogy e jegyzet Írója azon sem, hogy aki ez időben más ténykedés’ híján éppen Kossuth-adót hallgatta, az még akkor sem kapcsolta ki a készülékét, ha külön fizettek volna neki ér­te. Óvatosan illik bánni a jelzőkkel, ha jegyzetet írunk. Ebben az esetben mindez fe­lesleges. Ragyogóan szer­kesztett, irodalmi és művé­szettörténeti ismereteket, va­lamint Bálint György tollá­ból származó izgalmas nu­mizmatikai ismereteket to­vábbadó szórakoztató műsort hallottunk. Melyhez társulta témákat egymásba átvezető ragyogó komoly és könnyű­zenei darabok aranyfedezete. szűcs nyitásukkal. Legismertebb közülük Kazumasa Nagai, aki 1929-ben Osakában szü­letett, 1951-ben végzett a to­kiói művészeti egyetem szob­rászszakán, majd csak a dip­loma megszerzése után kez­dett foglalkozni ipari reklám­mal, plakáttal és egyéb alkal­mazott grafikai műfajokkal. Számtalan nemzetközi és ja­pán pályázatot nyert, a világ minden szakmai, művészeti folyóirata foglalkozott mun­kásságával. A NIPPON DESIGN CEN­TER pécsi kiállítására egye­nesen Japánból érkeztek a művek, 37 nagyméretű pla­kát, 19 embléma, és 1 nap­tár, az utóbbi három évben készült nyomtatványok. Kiállítás Mippon Design Center Tévénapló Szépművészeti Múzeum Legjelentősebb közgyűjteményünk, s bár nem ver­senyezhet Európa nagy múzeumaival (Ermitázs, Uffizi, Lőttvre, Vatikán), szégyenkeznünk sincs okunk miatta. Az 1957-ben létrehozott Nemzeti Galéria, miután több korábbi feladatát átvette, a Szépművészeti az euró­pai művészet gazdag, jó néhány remekművel dicsek­vő gyűjteménye lett. A Schikedanz és Herzog féle épület tulajdonképpen a kor reprezentatív múzeumépítkezésének példáját kö­veti, de ünnepélyes nagyvonalúsága ma is hatásos, méltó az ország első közgyűjteményéhez. Története a Nemzeti Múzeum megalapításával kez­dődött, mert Széchenyi Ferenc képeit is a múzeumra hagyta, ide került Pyrker érsek gyűjteménye, majd megvásárolták a 636 darabból álló Esterházy-gyűjte- ményt, ami addig Bécsben volt, s további vásárlások is gazdagították, főleg Pulszky Károly alatt, 1881-től. 1912-ben ajándékként kapta meg a múzeum a neve­zetes Pálffy-gyűjteményt. Ma már mesterművek sora jellemzi a Szépművésze­ti Múzeumot, s jó ügyet szolgált a tv, amikor a mú­zeumi hónap alkalmából kétrészes filmet készített a gazdag gyűjteményről. Európa nagy gyűjteményei, köztük ez is, ma már el­ső látásra tulajdonképpen áttekinthetetlenek, s jól tud­ta ezt a film rendező-operatőre, Kardos Sándor is, éppen ezért a teljesség helyett arra törekedett, hogy le­hetőleg a legjellemzőbb darabokat mutassa be. Így is volt, ami kimaradt, például Boltraffio Máriája, de egy elképzelhető teljesség helyett a film alkotói a gyűjte­mény keresztmetszetét igyekeztek adni, a sienai Maso di Bancotól a mai mesterekig. Gentile Bellini, Raffaello, Sebastiano dél Piombo, Correggio, Tiziano, Memling, Rembrant, Tiepolo, Goya, az idős Brueghel — csak néhányat emelve ki — fém­jelezték az első részt, majd a szobrászati gyűjtemény­ből villant fel néhány darab, — itt nem ártott volna megemlíteni Rodin és Meunier nevét, ha már mutat­ták — utánuk a grafikai gyűjtemény legszebb lapjai­ból láthattunk néhányat, s végül az ezeknél szegénye­sebb, modern részből szerepelt egy-két darab. Szűkszavúságában is szakszerű — ezzel lehet leg­jobban jellemzni ezt a hatásos, szép filmet, amit re­mélhetőleg meg fognak ismételni. Ugyanis egy jelentős múzeumot, akár legjellemzőbb darabjaira szorítkozva is. egyszer végigfutni, csak kezdet, mert a remekmű­veknek az a titkuk, hogy akárhányszor találkozunk velük, mindig van új mondanivalójuk. Babits emléke ■ Szép filmmel nyitotta meg a tv a Babits-centenáriu- mot: Gáti József megrendítően mondta el az ősz és tavasz között drámai strófáit, de több színésznek még tanulnia kell Babits verseinek bonyolult ritmikai képletét, s jó lenne végre eloszlatni azt a félreértést, amit újra hallhattunk, Babits „ellentmondásos" művé­szetét illetően. Keresztury Dezső, Illés Endre — nagyon röviden — az életmű helyét, jelentőségét határozta meg, Vas Ist­ván személyes emlékeit idézte az Attila utcai házban, majd felvillant a hajdani Siesta szanatórium képe is, ahol József Attilát ápolták, s ahol Babits meghalt. Közben néhány kép Szekszárdról, Esztergomról, ré­gi fotográfiák Babitsról, feleségéről, s lányukról, Il­dikóról: mindez jó bevezető a centenárium ünnepsé­geihez, amelyeket Szekszárdon épp úgy megrendeznek, mint Pécsett vagy Esztergomban, s természetesen Bu­dapesten is. A műsor szándéka szerint, nem Babits-portrét akart adni, inkább bevezetőnek tekinthetjük egy olyan élet­műhöz, amelyben egyaránt fontosak a művészi és az etikai elemek. Keresztury Dezső az irodalmi lovaggá- ütést hangsúlyozta. Vas István azt mondta, olyan te­kintélye volt, mint Angliában a királynak, s rögtön ki is javította, ma már az angol királynőnek nincs olyan tekintélye. Ennél is fontosabb, amit ugyancsak hallhattunk: kortársának lenni erkölcsi feladatot jelentett. Tegyük hozzá Illyés Gyula szavait, amit a gyász fájdalmában mondott a Zeneakadémián rendezett emlékesten: „Volt egy pillanat Európa történetében, midőn nyugat szelleme elbillent a földrajzi nyugatról, s Magyaror­szág fölé szállt, Babits feje fölé." A centenárium arra alkalom, hogy ezt a Babitsot, aki fölött Európa napja ragyogott, ismerjük meg. CSANVI LÁSZLÓ Ismét... Ugyancsak tömör címet választott Vitray Tamás a múlt héten indult nyolcrészes sorozatának. A cím ol­vasása után sok mindenre gondol az ember, csak egy­re nem. Történetesen arra, hogy az Ismét... egy hajdani Csak ülök és mesélek műsorhoz keres „szereplőket”, riportalanyokat. Vitray nem titkolja ezt a szándékát, s a pénteken bemutatott első rész végén közölte is. De addig mig eljutott a bejelentésig, történt egy s más. A népszerű tévésegyéniség ismét csak ült és mesélt. Visszaemlékezett huszonöt éves pályafutására. Mind­ezt úgy tette, hogy nem saját magát, hanem a képeket, a filmet, rajta a riportalanyokat helyezte előtérbe. Igyekezett végig háttérben maradni, és ez sikerült ne­ki. Miért is ne sikerült volna, hisz nem először tette meg mindezt. Vitray emlékezett, s vele együtt mi nézők is fel­idéztük, felidézhettük azokot a kedves találkozásokat, sztorikat, amelyeket egykor szívesen néztünk, és ame­lyekről egykor élég sokat beszéltünk. Érdemes volt felidézni Vitraynak — a technika se­gítségével — azokat a találkozásokat, amelyek az egyénen keresztül a közösségért tett tevékenységet | mutatták meg. Az első rész után — nem ismerve a következő hét rész tartalmát — elmondható, hogy jó, érdekes műsor volt ismét. Várjuk a folytatást... és jövőre a Csak ülök és mesélek műsort. —él—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents