Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
8 Képújság T 1983. október 8. Villanymozdonnyal Budapestről Rostockba Yasútvi I lamosítás az NDK-ban A gőzmozdony megtette kötelességét, a gőzmozdony mehet. A híres szállóige, úgy látszik nagyon sok formában alkalmazható. NDK-i vasutaskörökben egyre gyakrabban hallható, hogy még ebben az ötéves tervben, tehát 1985-ig, végleg kivonják a forgalomból a jó öreg gőzösöket. Nyugdíjazásuk már a hatvanas évek végén elkezdődött, amikor elsősorban dízelmozdonyokkal váltották föl őket. Most ugyanez a cserefolyamat zajlik le a villanymozdony javára. Napjaink vontatósztárja a villanymozdony, mert: tiszta, gyors, olcsó üzemű. Ennek megfelelően lendületes Ütemű vasút-villamosítási program kezdődött a Német Demokratikus Köztársaságban. Emlékszem, amikor 1980 nyarán ottani külszolgálatomat megkezdtem, a Drezda-Berlin vasútvonalon fekvő Elster- werda állomáson jó húsz percig vesztegelt az Elbflo- réhz-expressz. Kérdeztem útitársamat, hogy miért állunk. — Mozdonyt cserélünk — hangzott a válasz. — Miért? — Villanymozdonyt dízelért. A hónapok, évek múlásával egyre északabbra állt meg mozdonycsere céljából a vonat. Ma már Berlin „Kelenföldjén” Schönefelden dolgoznak a felsővezeték-építők. Az NDK-beli vasútvilamosí- tás e testvéri ország egyik legnagyobb takarékossági programja. Célja a dízel- üzemanyag, tehát a gázolajfelhasználás tetemes és gyors csökkentése. A közlekedési ágazat ugyanis — az ipar és a háztartások után — a harmadik legnagyobb energiafogyasztó az NDK-ban. Az NDK-beli vasútvillamo- sítási program legfőbb indítéka a 100 tonnakilométerre számított fajlagos energiafelhasználás nagymérvű csökkentése. Közúton például négyezer annyi energiameny- nyisegre van szükség azonos tömegű áru elszállítására, mint sínen. A számok talán még ennél is többet mondanak: egy tonna áru 100 kilométerre történő továbbításához vasúton 49 300, közúton 203 ezer, vízi úton 37 ezer kilojoule energia kell. Miért éppen a viszonylag drágának látszó vasútvilla- mosítást szorgalmazzák, amihez felsővezetékre, áramátalakítókra is szükség van? Az első ok: a kőolaj mérhetetlen drágulása. A drága olajat a fejlett NDK-beli vegyipar sokkal gazdaságosabban hasznosíthatja, kár azt elégetni. A villamosvontatás fajlagos energiafelhasználása 2,8-szer kisebb, mint a dízelüzemű mozdonyoké. Azt is tudjuk, hogy az NDK iparilag hasznosítható, mintegy 20 milliárd tonnányi barnaszén-készlettel rendelkezik. A külszíni lejtésű bányákból kitermelt barnaszénből viszonylag olcsón állítja elő a villamosenergiát. A villamosvontatáshoz a közeli hennigsdorfi villanymoz- donygyár korszerű, nagy teljesítményű „Kandókat” készít. Itt van például a képünkön is látható 212-es típusjelű energiatakarékos villanymozdony, amelyet elsősorban sík terepre fejlesztettek ki. A 212-esek tervezése és gyártása közben kilenc szabadalmat jelentettek be a hen- nigsdorfiak. A mozdony óránként akár 140 kilométeres sebességgel is roboghat. Három évvel ezelőtt az NDK államvasutak 14 ezer kilométeres vonahálózatának 10 százaléka volt villamosított. Az ötéves terv végéig további 800 kilométert he-, lyeznek feszültség alá. A villamosított vasútvonalakon bonyolódik le a vasúti szállítás egyharmada. KULCSÁR LÁSZLÓ Sorozatban készül a hennigsdorfi villamostnozdony-gyárban a 212-es típusjelű, négy- motoros, négytengelyes, 3720 kilowatt teljesítményű, nemzetközi összehasonlításban is a legkorszerűbbnek tekinthető villany mozdony. A földgáz karrierje Egy vízbe merülő csőszakasz fektetési munkái a Szovjetunióban A világ bizonyított földgáztartalékai 3 százalékkal (103 milliárd tonna kőszénegyen- értékre) nőttek a múlt évben. A Szovjetunió bizonyított tartalékai az év végén — a KGST-országokkal és Kínával együtt számítva — 43,6 milliárd tonnára, az USA-é 7 milliárd tonnára rúgtak. Ezen belül az USA fogyasztása és termelése egyaránt 8 százalékkal esett vissza, az utóbbi 625 millió tonna kő- szénegyenértéknek felelt meg. Ezzel az USA 34 százalékos részaránnyal még a világ legnagyobb fölgázkitermelője maradt. A Szovjetunió aránya a világ termelésében 32 százalékos, a kitermélés a múlt évben mintegy 8 százalékkal nőtt, 600 millió tonna kőszénegyenértékre emelkedett. A világ földgázkereskedelme 220 millió tonna kőszénegyenérték volt, 2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A világkereskedelemben 13 termelő és 21 fogyasztó vett részt. A Szovjetunió az NSZK-ba 11,4, Olaszországba 9,9, Franciaországba 0,9, a KGST-országok- ba pedig 37,8 millió tonna kőszénegyenértéknek megfelelő mennyiségű földgázt , szállított, Afganisztánba pedig 3 millió tonnának megfelelő mennyiséget exportált. A lakkművészet mesterei A lakkfestmény-készítés a vietnami népművészet Ő6i ága. A mesterség Dél-Viet- nam egyes vidékein apáról fiúra szálló családi hagyomány, bár mai művelőinek száma — sajnos — egyre kevesebb. Thu Dau Mot elővárosában. ‘Truong Binh Hiepben jelenleg is működik egy nevezetes műhely, amelynek tajtékkő lakkozású dísztárgyai messze földön ismertek. Az itt készülő aranyhalas lakktárgyak eljutnak Európába is, egyik gyönyörű példányuk például aranyérmet kapott a müncheni vásáron. Az aranyhal-festés rendkívüli szakértelmet, hosszadalmas, fáradtságos munkát, kivételes művészi arányérzéket igényel. A munka a fa alapfelület előkészítésével kezdődik. A falapra egymást követően tizenkét alapréteget visznek fel, minden réteget nagyon gondosan simára dolgozva. Ezután következik a legaprólékosabb munkafolyamat, á tajtékkővel történő fényesítés: ennek egyes fázisaiban a lakkozó nyolc órán át dolgozik a hideg vízbe süllyesztett fala- -pon. A mester, miután megrajzolta a halfigura körvonalait, hozzálát a részletek élethű kidolgozásához. A halnak olyannak kell lennie, mint amilyen az élő hal a víz hullámaiban. H,a a festék megszáradt, a rajz megfelelő részeit ezüst- és aranyfüsttel borítják. Ezzel azonban még korántsem fejeződött be a munka. A hal környezetét, a vízi növényzetet — algákat, moszatokat —, a koraitokat, és a homokréteget bambuszpálca és fémtoll segítségével rajzolják meg. Végül többszöri fedőlakkozás következik. A színek ennek révén egyre ragyogóbbá válnak:, a sötétkékből kékesfekete, a rózsás árnyalatból bíborszín, az ezüstfehérből arany lesz. (BUDAPRESS—VNA) Új utak a KGST előtt A KGST feadatairól. a változó körülményekről folyó eszmecserék, viták szemléletesen tükrözik azt a vitathatatlan tényt: számos tekintetben új utak előtt áll a szo- cialasta országok gazdasági együttműködési szervezete. A változást a szocialista országok eddig elért eredményei nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is teszik. A szocialista országok gazdasági integrációjának kibontakozása nagyfokú kölcsönhatást hozott létre az egyes államok népgazdaságai között. Ezt jelzi egyebek között az is, hogy napjainkban a KGST országok közötti áru és szolgáltatáscsere már a tagországok nemzeti jövedelmének több mint 18 százalékát jelenti. Ám az is kétségtelen, hogy a nyolcvanas évekre alapvetően megváltoztak a körülmények. Az elmúlt években jelentős átalakulásoknak lehettünk tanúi nemcsak a bennünket körülvevő világban, hanem magukban a szocialista országokban is. Ami a külső változásokat illeti, elsősorban a világpiacon végbement folyamatokra kell gondolnunk. A hetvenes évek elején bekövetkezett árrobbanás következtében alaposan módosultak a régi, hagyományos értékarányok. Nem kis mértékben ez is közrejátszott abban, hogy a tőkés világ napjainkban a második világháború utáni legnagyobb és leghosszantartóbb válságát éli át. S mindez olyan időszakban következett be, amikor a hetvenes években felülkerekedett enyhülési politika eredményeképpen — a szocialista országok a korábbinál intenzívebben bővítették kapcsolataikat a tőkés államokkal. Ezért a fejlett tőkés országok gazdaságának válsága a szocialista országokat sem hagyta érintetlenül. Emellett erre az időszakra esik az is, hogy számos gyorsan iparosodó fejlődő ország is egyre inkább részt és vásárlót követelt termékei számára a világpiacon. Ez azért is figyelemre méltó, mert a fejlődő országok árui gyakran a szocialista országok termékeivel versenyeznek. A világgazdasági átrendeződést, a válságot követte, néhol bevezette a nemzetközi politikában bekövetkezett változás. Annak a szocialistaellenes, de sok tekintetben a fejlődő országokat sem kímélő agresszív politikának a megszületése — elsősorban az Egyesült Államokban — amely alapvető szakítást jelentett a hetvenes évek eny-< hülési politikájával. A szocialista országok együttműködési szervezete s számára e töténelmi léptékkel is villámgyors változások már csak azért is nehézzé tették a gyors alkalmazkodást, mert ebben az időszakban zajlott — s zajlik' ma is — a tagországok legtöbbjében az az alapvető váltás, amit külterjes szakaszból a belterjes szakaszra való áttérésnek szoktunk nevezni. Ez az áttérés önmagában is társadalmi megrázkódtatásokkal jár. A megváltozott világgazdasági, nemzetközi politikai helyzet kétségkívül sok tekintetben még csak fokozza a nehézségeket. E nehézségek orvoslásának egyik méltán fontos eszközeként tekintik a szocialista országok gazdasági együttműködésüket s az ezt segítő szervezetet a KGST-t. a gyakorlatban szerzett tapasztalatok azonban azt is világossá tették: az új típusú nehézségek aligha orvosolhatók a- régi módszerekkel, a megváltozott körülmények a problémák újszerű megközelítését és megoldását követelik. Az eddigi tapasztalatok például azt bizonyítják, hogy az egymástól függetlenül kifejlesztett ágazatok munkáját később már meglehetősen nehéz az ésszerű munka- megosztás alapján magasabb szinten összekapcsolni. Napjaink tudományos technikai forradalma azonban korábban nem ismert technológiai eljárásokat, sőt, ezekre épülő egész iparágakat hoz létre -— némelyek meghonosítása a szocialista országokban még a jövő feladata. Számos ilyen terület akad például a gépiparban. A KGST már 1980- ban prágai ülésén — máig szóló érvénnyel — fel is sorolta azokat a témaköröket, amelyekben korszerű, a fejlesztések elhatározásánál kezdődő együttműködés alakítható ki. A hét pontban megfogalmazott együttműködési irányok magukban foglalják a ma is progresszívnek mondható ágazatokat. Kezdve a mikroelektronika alkalmazásától a termelésben, a tudományban, a szolgáltatásban, — s ide tartozik persze az ezt megalapozó alkatrész-bázis létrehozása is — egészen az anyagmozgatás a raktározás gépesítéséig, a kitermelő iparágak fejlesztésétől az energiafelhasználást racionalizáló berendezések kifejlesztéséig. Alapvető stratégiai kérdés, hogy a tagországok hosszú távon összehangolják energia-, fűtőanyag-, nyersanyag-ellátási elképzeléseiket. Az energia-, és fűtőanyagellátásban már történtek gyakorta nem is kishorderejű lépések. A jelenlegi tervidőszakban például a KGST- országok az előző ötéves periódushoz képest csaknem megduplázzák atomerőművi kapacitásukat, s emellett nagy erőfeszítéseket tesznek a nyersanyagok és az energia ésszerűbb, hatékonyabb fel- használására. Fontos azonban az is, hogy olyan hosszú távú stratégiai tervük legyen, amely évekre előre tisztázza az energia-, fűtő- és nyersanyag-ellátásban, felhasználásban az együttműködés feladatait, lehetőségeit, feltételeit. Az iparétól sokban különböznek a KGST-országok együttműködésének feladatai a mezőgazdaságban. Mindenekelőtt azért, mert a mező- gazdaságban aligha alakítható ki az iparban már megszokottá vált szakosodás. Nehezen képzelhető, hogy egy-egy mezőgazdasági terményre szakosodna egy-egy ország. E téren az együttműködés fejlesztésének útja elsősorban a már bevált termelési módszerek, a közös kutatási eredmények, a fajtanemesítéstől a tenyészállat-szaporításig, mind szélesebb körben való hasznosítása lehet, természetesen a helyi feltételek és sajátosságok messzemenő figyelembevételével. Viszont nemcsak lehetőség, de mindinkább égető igény is a mezőgazdasági termelés gépipari, vegyipari hátterének a különböző gépeknek, technológiáknak az eddiginél szélesebb körű, hatékonyabb közös kifejlesztése és a munka- megosztáson alapuló gyártása. Természetes, hogy a KGST munkájának továbbfejlesztésekor nem egyszer kerül sor vitákra, eltérő nézetekre is. Ám az is nyilvánvaló, hogy csak a különböző érdekeket kifejező nézetek körültekintő egyeztetése révén fejlődhet tovább a szocialista országok gazdasági együttműködése. Valamennyi tagország a közös ügy előnyére és hasznára. K. NYÍRÖ JÓZSEF
