Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-08 / 238. szám
1983. október 8. / r toinaN _ MÉPÜJSAG 5 Jog és kötelesség Minden embernek vannak jogai is, kötelességei is. Kinek, kinek egyikéből-másikából több, vagy éppen kevesebb. Ez azonban semmit se von le abból az örökérvényű igazságból, hogy mind jogainkkal, mind kötelességeinkkel csak akkor tudunk jól élni, vagyis az előbbieket használni — mondanám inkább, hogy hasznosítani —, az utóbbiakat teljesíteni, ha azok szinkronban vannak, vagyis ha a dialektika ezen a téren is érvényesül. Így vagyunk a demokrácia — munkahelyi, vagy éppen társadalmi demokrácia — dolgában is. Van egy érdekes tapasztalat: az emberek többsége, meg merem kockáztatni túlnyomó többsége, igen jól ismeri jogait. Fennen hirdeti is azokat és él is velük. Vagy igyekszik élni. Amikor a kötelességek ügyéhez érünk, nagyot változik a helyzet. Itt már nem olyan egyértelmű az „öntudat”. Sőt, ne tagadjuk azt se, nem egyszer igyekszünk is kibújni a kötelességteljesítés alól. Egyébként a fentebbi véleményem egyként érvényes vezetőkre és vezetettekre. Vannak jó barátaim, jó ismerőseim szerteszét a megyében. Egészen bizalmas beszélgetéseket is szoktunk folytatni. Sajnálatos módon többnyire elhangzik a beszélgetés végén a jól ismert mondat: „Ne add tovább, ha továbbmondod, úgyis letagadom”. Pedig általában olyan kérdések kerülnek szóba, amelyeket nemhogy suttogni, hanem fennhangon kellene szóba hozni. Különben is, mi van minálunk, a mi társadalmunkban titok? Vannak az állami titkok — ez rendjén van. Vannak a hadsereggel kapcsolatos titkok — ez is rendjén van. Aztán időlegesen vannak a rendőrségnek titkai, az egyéb bűnüldöző szerveknek hasonlóképpen — mindezek elfogadhatók. Ellenben egyértelműen elfogadhatatlan az, ha a „titok” bűvös köntösébe próbáljuk beburkolni azt a mundért, amelynek a tisztasága egyáltalán nem védhető. És találkozunk ilyesmivel? — A demokratizmusnak — az üzeminek is, az államinak is — megvannak a megfelelő fórumai. Élünk velük? Megfigyeltem, azok a közösségek érzik jól magúkat, ahol ezek a fórumrendszerek jól működnek, azoknak a közösségeknek jó a közérzete, amelyeket valóban demokratikusan irányítanak. Itt egy pillanatig sincs arról szó, hogy minden dolgot, minden ügyet a legszélesebb nyilvánossággal kell megbeszélni, sőt minden döntéshez a legszélesebb nyilvánosság áldását kell kikérni. Nem erről van szó, arról viszont igen, hogy a közvélemény álláspontját ismerni kell minden döntés előtt és a közvéleményt igenis tájékoztatni kell minden döntés után. Ha valaki nekem azt mondja, hogy „nézd ez így lesz, mert én így döntöttem, akkor én elhúzom a számat. Ellenben, ha azt mondja ugyanaz az illető, hogy ez a döntés megfelel a mi érdekeinknek, akkor is egyetértek, vagy legalábbis törekszem, ha az én véleményem nem egészen egyezik az övével. A demokrácia fórumrendszere jó. Vannak termelési tanácskozások, munkahelyi megbeszélések, hogy a különböző politikai, társadalmi szervek taggyűlésért ne is említsem. Mindezeken rendkívül sok értékelhető és értékelendő megjegyzés hangzik el, mindezek igen sok segítséget adnak a munkahelyi, vagy akár nagyobb területi vezetésnek. Adnak, vagy adhatnak. Adnak, ha megtartják ezeket, adhatnak, ha az ott elhangzottakat figyelembe is veszik. Vannak gondjaink még e téren is? Vannak bizony bőségesen. Nos, miről is van itt szó? Egyértelműen arról, hogy nem kevés az olyan vezető, aki kivirul az elismerő szavak hallatán, de „rendőrért” kiált a legenyhébb bírálatra, sőt ellenvéleményre is. Pedig mennyi sok rossz döntést lehetne megelőzni, ha az „alulról” jövő véleményekre jobban odafigyelnénk. Ez, természetesen, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden olyan vélemény, megállapítás, amely „alulról” jön, helyes. Abban azonban igenis bizonyos vagyok, hogy a „felülről” jövő döntéseknek sem helyes mindegyike. Van egy népi mondás, miszerint „mindig a koszos malac borítja föl a vályút”. Merem ezt alkalmazni a tárgyalt téma kapcsán is, mégpedig abból az aspektusból, hogy mindig az hivatkozik kiabálva a jogaira, mindig annak a legnagyobb a szája amikor nagyobb demokratizmust követel, aki bizony a kötelességteljesí- tésben nem jár az élen. Van olyan tapasztalatom is, hogy aki legkevésbé szaggatja az istrángot —, hogy megint valami népies kifejezéssel éljek —, az nyújtja leginkább a markát, amikor részesülni kell a megtermelt javakból. Mindez persze mind az „alul”, mind a „fölül” lévőkre egyként érvényes. Jogok és kötelességek. Nem vitás, a demokratizmushoz való jogot senkinek sincs joga elvitatni. De az sem lehet vitás, hogy a kötelességteljesítésben eleget tenni az elvárásoknak: kötelesség. A szó legteljesebb és legszigorúbb értelmében. Nincs ember, akivel ne fordult volna még elő, hogy ideges lesz az igazságtalanságok láttán. Azon se kell csodálkoznunk, ha ilyenkor emelkedik a hangerő. De, és itt engedtessék meg egy látszólagos goromba — ám de meggyőződésem szerint jogos — megállapítás. Annak, aki tisztességgel leteszi a társadalom asztalára, amit a társadalom elvár tőle, joga van szólni. Aki viszont csak jogait ismeri, kötelességeiről viszont nem, vagy alig vesz tudomást, jobb ha hallgat. A jog és a kötelesség a demokratizmus megkövetelésében és megteremtésében is egymást kiegészítő, egymást föltételező fogalom és gyakorlat. Vagy ahol nincs meg, ott kell, hogy legyen. Egyébként a tapasztalatok azt mutatják, hogy egészen jó úton haladunk, akár kisebb munkahelyi, akár nagyobb, társadalmi méretekben vizsgálódunk. Továbbfejleszteni azonban lehet, sőt kell is. LETENYEI GYÖRGY Igazán szép idővel, verőfényes napokkal köszöntött be idén a vénasszonyok nyara. A szeptember és az október a földeken, a mezőn a betakarítás időszaka, hisz most kerül raktárba, tető alá mindaz, amiért a földművesek egész évben dolgoztak. Vetik a gabonát, szedik a cukorrépát, zöldségféléket, szüretelik a szőlőt, s a kukoricacsövek is mostanára értek be. A megye mezőgazdasági nagyüzemeiben csakúgy, mint a kisgazdaságokban, szépen, tempósan halad a munka. Az őszi kalászosok vetéséhez az erő- és munkagépek jórészt már elkészítették a magágyat: a terület 80 százalékán fejezték be ezt a termést megalapozó munkát. Zavartalanul halad a kukorica törése, eddig a termőterület 30 százalékán takarították be a termést. Cukorrépából a vetésterület mintegy 10 százalékáról szedték föl a hét közepéig a termést. Nemcsak hétköznap, hanem vasárnap is sokan vannak a földeken, a hegyoldalakon, hisz az ősz, október eleje egyben a szőlőszüret ideje is. Kapfinger András képriportja Ősz a földeken A dunaszentgyörgyi általános iskolások is segítenek a helyi termelőszövetkezetnek. A Hőgyészi Állami Gazdaságban már befejezték a kukorica betakarítását Száraz a talaj, nehéz a szántás Pörböly környékén " ' I [ Paprikaszüret a faddi tér- Kovács Pál mezőőr: kell a Kukoricabálázás melőszövetkezetben háztáji is Egy kis zsírzás nem árt a vetőgépnek Ez a lovas gereblye sem megy ki a divatból Ebédidőben Paprikaszüret a faddi termelőszövetkezetben Kovács Pál mezőőr: kell a I háztáji is
