Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

* NÉPÚJSÁG

1983. október 8.

Görögszéna, ligetszépe és a többiek

Vegyszer helyett olajlen

Különleges növények Tamásiban

Ki gondolná, hogy a tavaszi erdők illatos, szerény kék virága, az ibolya levele és gyökere a gyógyászat fontos alapanyaga? Vagy, hogy a diszkrét, szép gyöngyvirág leveléből való főzet az epilepszia, a reuma, az érelmeszesedés ellenszere, hogy a barack-maghéjból repülőgép- alkatrészek csiszolásához por készíthető, a dióhéjból meg műszén, az olajlen pedig pusztítja a talaj lakó kártevőket.

Tény, hogy a fűszer-, gyógy- és ipari növényeknek manapság van piaca, különösen azóta, hogy felismerték — immár nem először —, hogy fűben, fában az orvosság, s a tudomány Ls visszatér sok helyütt a természetes gyógymódokhoz.

A tamási Béke Téeszben a hetvenes évek elején kezdték az anyarozs, vagyis közismert nevén a varjúköröm termesztését 70 hektárom, az elmúlt évtized végén pedig már 500 hektárom fertőzték meg a rozsveteményt. A vásárló a Kőbányai Gyógyszer- árugyár volt egészen addig, míg az anyarozsból készült gyógyszereknek a világpiacon volt keletje.

A gyárnak, miután a piac telítődött, egyik napról a másikra nem kellett az anyarozs. Pedig hát ez igazán nem volt rossz az üzemnek: mázsánként 25 ezer forint volt a varjúköröm legjobb ára. Három évvel ezelőtt már csupán 15 ezret ígértek egy mázsáért, de hát Tamásiban is számoltak: így már nem éri meg termeszteni. A rozst — amely zöldtakarmánynak, szenázs- nak és szilázsniak is kitűnő — feldolgozták, egy részét magnak meghagyták, más részét pedig kiszántották. Merthogy pontosan akkor közölte a gyár, hogy nem kell a rozs, mikor azt már elvetették. Pedig hát a szövetkezet gépekkel is felkészült a termesztésére, a tisztításra. A hidas traktorra szerelt fertőzőgépek, valamint a foto- oellás tisztítógépek jelenleg a gépműhelyben rozsdásodnak.

A tamási Béke Téesz legfontosabb jellemzője: nem a megszokott két lábon, az állattenyésztésen és a növény- termesztésen akar megállni, hanem több kultúrára alapozza a termelését. A 70-es évek derekán négy-öt esztendeig például kamillatermesz- téssel is foglalkoztak. Ősi gyógyszer a kamilla, és nem is kínált rassz üzletet. Eleinte legalábbis. Viszont: ez volt az egyetlen gyógynövény, aminek az exportját megadóztatták, minél többet termesztettek, annál több adót kellett utána befizetni.

A termesztésével természetesen tovább nem foglalkoztak.

A szövetkezet jó üzleti kapcsolatai révén, a helyi adottságokat figyelembe véve úgy döntött: a gyógy- és ipari növények termesztésének ebben a körzetben van jövője. Jelenleg mustármagot, olajretket, őszi káposztarepcét és héi nélküli tökmagot termelnek. Az anyarozsot még így sem tudják pótolni, hisz ez a növény olyan nyereséget hozott, amit a többi növények közül egyik sem.

Keresték hát, kutatták azt a növényfajt, ami megközelítőleg hasonló nyereséget hoz. A mustárt már korábban termelték, ipari célra persze, de aztán átálltak a vetőmag-előállításra.

A magvakat az Agrimpe- xen, majd az abból alakult Hungaroseeden keresztül értékesítették, s értékesítik ma is. A Hungaroseed megbízható, korrekt partner, a jó minőségű vetőmagvakat időben átveszi. Tamásiba a külföldi partner hozza az elit vetőmagot, a partnergazdaság képviselője évente többször is megnézi a növényállományt — innen pedig első fokú vetőmagot szállít el.

A tamási Béke Téeszben, amely szinte országosan is egyedülálló a gyógy- és ipari- növény-termesztésben, idén 300 hektáron termelnek mustárt, 400 hektáron káposzta- repcét, s 200 hektáron olaj- retket. Az olajretek egyébként kitűnő előveteménye az őszi gabonának, s csakúgy mint a mustár vagy a repce, fertőtleníti a talajt, s ezzel a tulajdonságával szintetikus úton előállított vegyszert vált ki. A magokat az NSZK-ban ősszel vetik el, s még azon az őszön leszántják, zöldtrágyaként alkalmazzák, ami nem csupán vegyszer helyett hasznos, de a talaj tápanyagutánpótlásában is jelentős a szerepe.

Mint minden kultúrát, ezeket a növényeket is meg kell „tanulni”, tudni kell, hogy milyen talajon, klímán, milyen agrotechnikai módszerekkel produkálja a legnagyobb eredményt. Különösen azoknál a növényeknél nagy a rizikó, amelyek a hazai köztermesztésben még nem eléggé elterjedtek.

Az viszont tény, hogy az itteni klíma, a talaj kitűnő lehetőségeket ad ezeknek a különleges növényeknek. Ezt pedig vétkes könnyelműség lenne kihagyni. Mindezek ellenére előfordult, s elő is fordul, hogy valamelyik növény „nem jön be”. Például: az NSZK-partnernek van itt egy étkezési lenfajtája, amihez messzemenően ragaszkodna. Mivelhogy az étkezési len termésátlaga alacsony, a szövetkezet közölte a vevővel: az elkövetkező időben nem hajlandó termelni.

Szaktudás, szakértelem, gépi felszereltség egymástól elkülöníthetetlen, nélkülözhetetlen tényezők. A vetőmagnak szánt magot például olyan gondosan kell tisztítani, hogy az a nemzetközi vetőmagnormáknak messzeme- nőleg megfeleljen. Az ehhez szükséges gépek a tamási Béke Téeszben megvannak.

Az üzlet az üzlet, szerződéses alapon a minőségnek megfelelő rögzített áron adják el ezeket a különleges vetőmagvakat. S arra is felkészültek, hogy piaci igényeknek megfelelően bármikor át tudjanak állni más növényféleség termesztésére. Ehhez a körülmény és a szándék nem elég — már előre tapogatóznak, hogy a közeljövőben mire akad vevő a piacon. Egészen kis volumenben, de már termelték például a görögszénát, ami az ismert ételízesítő, a cűrry alapanyaga. Ezt a növényt már ismerik, s ha szükség van rá, jövőre nagyobb mennyiségben is termelik majd.

Hasonlóan szép jövőt ígér a ligetszépe, aminek a hatóanyaga ha nem is gyógyítja, de enyhíti a sklerózis multiplex nevű gyógyíthatatlannak tartott betegséget. Jó termést hoz, csakhogy egyelőre kapálni kell, mert a megfelelő gyomirtó szer ma még nem ismeretes. Ha minden a tervek szerint alakul, a ligetszépét egy angol cég veszi majd meg. A magot már elvetették, s a termést jövő nyáron arathatják. Előre láthatólag az aratás szép pénzt hoz. Háztájiban termelik, csakúgy, mint most a héj nélküli tökmagot, amiből 70 hektár van közös tulajdonban, s 70 hektár háztájiban. A szám önmagáért beszél: ahol ekkora területen vállalják a háztáji termelést, abban van a pénz. A héj nélküli tökmag egyébként nem rossz üzlet, eddig legalábbis. Viszont meggondolandó, hogy ezzel a kultúrával érdemes-e továbbra is foglalkozni, merthogy a költségek emelkedtek', az átvételi ár pedig maradt a régiben. Természetesen közölték az NSZK-beli partnerrel: ha az árat nem emelik, abbahagyják a termesztést is.

Tamásiban, a Béke Tsz-nél a vetésszerkezet vegyes, s úgy vélik, a hagyományos vetésszerkezet mellett nem lehetne a 75—80 millió forint árbevételt, s a 35—40 millió forint ágazati eredményt elérni.

A vetőrriagok idén ősszel optimális időben a helyükre kerültek, a szerződéseket megkötötték, s szakmailag is felkészültek a gyógy- és ipari növények termesztésére. Minden egyes növényféleségre kidolgozták a technológiát a vetéstől egészen az értékesítésig. Idén ősszel 400 hektárról az őszi káposzta- repce, 200 hektárról az őszi árpa, 70 hektárról a rozs vetőmagját küldik exportra, 70 hektáron aratják a ligetszé- pe magját. A kora tavasziak közül 300 hektár mustárvetőmag, s 200 hektár olajretek vetőmag kerül a partnergaz- daságokhoz. A következő évben viszont már nem termesztik a fénymagot — mert nem lett ez a termény versenyképes.

S hogy miért foglalkoznak ezeknek a különleges növényeknek a termesztésével? A kérdésre egvszerű a válasz: a piac ezt is igényli, s ezek a növények esetenként többet hoznak a szövetkezetnek, mint a hagyományos kultúrák. Tamásiban, a Béke Tsz- ben úgy vélik: ezért érdemes kockáztatni.

D. Varga Márta

i ögtön az ajtó mellett , EJ szabad volt a pad a vi- í. :Iv | cinálison. Leültem. Velem szemben egy idős parasztnéni nyugtatta kezét a szatyrán. Amikor megmozdult a vonat, egy nagy fekete bukszából elővett egy karórát, megnézte.

— Pontosan indulunk — mondta. — Mostanában pontosabbak a vonatok.

Vállat vontam. Aztán tekintetemet újra a nénire kaptam.

— Olyan gyakran utazik a néni, hogy ennyire tudja?

A nagy bukszát elrejtette szatyrába, amit körülölelt, mint egy gyermeket.

— Gyakran bizony, mert én hontalan vagyok.

Értetlenül bámultam rá. Hogyan? Hontalan? Magyar- onszágon? Vagy csak huncut- kodva ugrat, gondoltam. De tekintete nyugodt volt, árnyéka sem rejtőzött benne a viccelődésnek.

— Hogyhogy hontalan?

— Hát csak úgy, hontalan, otthontalan.

— Nincs családja?

A néni elmosolyodott, hüvelyk- és mutatóujjával végigsimított ajkán.

— Jaj, dehogynincs! öt gyermeket neveltem én fel Békésben. Most mind itt él Pesten, no meg Pest környékén.

A mosoly kibújt ráncai közül, arca tükrözte a boldogságot. Döbbenten néztem rá.

— Ugye nem érti? Nem is

csodálom. Ritka sors az enyém — mondta egy pillanat múlva, amikor látta, hogy arcomról nem tűnik el a csodálkozó kétkedés. — Mondom, öt gyermeket neveltünk fel. De öt évvel ezelőtt meghalt az uram, s vesztemre azon az őszön én is leestem a lábamról, valami kórt elkaptam, úgyhogy hónapokig nyomtam az ágyat. Jöttek a gyerekek haza, persze hogy jöttek, hol az egyik, hol a másik egy-két najora. Mert akkor már mind itt dolgozott. Az is különös, hogy mind messzire röppent a szülői fészekből. Előbb a középső fiú jött fel, az aztán mint a mágnes, húzta maga után a többit. Mire észbe kaptunk az urammal, már csak ketten voltunk. Baj nem volt, fiatalabbak voltunk, a munkát is bírtuk. Hanem az uram halála után az a néhány hónap, amit betegen töltöttem az ágyban kornyadozva, az bizony rettenetesen hosszú volt. Csak töprengtem, hogy mi is lesz énvelem. A gyerekek nem szaladgálhatnak le állandóan Pestről, mert nekik is megvan a maguk baja. A szomszédasszony se gondozhat örökké, az is olyan vén, mint én vagyok. Nem marad más, be kell mennem az otthonba.

Egy pillanatra elhallgatott, ölében megigazította szatyrát, amit egy pillanatra sem engedett el, aztán egy leheletnyi örömmel a hangjában folytatta:

— Karácsony előtt jobban lettem. Mire lejöttek ünnepelni a gyerekek, már fel is keltem, örültem, hát hogyne örültem volna, hogy ott vannak körülöttem. Csak később fogtam gyanút, hogy mind ott van. Mert minden ünnepre jöttek, de hol az egyik, hol a másik. Egyszerre? Soha. Csak nem vagyok halálomon, hogy leszaladtak? Ki tudja, mit írt nekik az orvos?! Elszomorodtam, de nem szóltam, vártam. Ünnep első napján, délután, amikor csak úgy ültünk, beszélgettünk, az unokák meg kint az udvaron, a kertben szánkóztak a nagy hóban, azt mondja a kisebbik lányom: mama, ez így nem mehet tovább. Egyikőnk se tud itt lenni magával állandóan, de azt se várhatja el tőlünk, hogy ott rettegjünk, hogy mi van a mamával, nehogy úgy járjon, mint Bencéné, akit egy hét múlva találtak meg holtan az ágyában, amikor rátörték az ajtót. Megmondom őszintén, pityeregni

kezdtem, hogy megemlítette azt a szomorú esetet. Ha ez a sorsunk, mondtam a lányomnak. Na lett erre hadd el hadd, hogy így, hogy amúgy, a sorsot is lehet irányítani. Egyszerre beszéltek a lányaim, a fiaim, a menyeim, a vejeim. Befogtam a fülemet, felét sem értettem annak, amit mondtak.

— Elrontották az ünnepi hangulatot — jegyeztem meg.

— El, el alaposan. És jó, hogy így történt. Azt mondja az idősebbik fiam: mama, a házat eladjuk, a pénzt beteszi a takarékba, .jön velünk, egy percre sem hagyjuk magára. Hol az egyikőnknél, hol a másikónknál fog lakni, ameddig jólesik. Szóval körbe-kör- be-kariká,ba. A házra már vevő is van. Ügy, gondoltam, és mondtam is: szóval eladnátok a fejem fölül a tetőt. Nem úgy van az, a ház fele az enyém, az apátok részére meg haszonélvezetem van. Arról lemondok, azt eladhatjátok máris, de az enyémet

nem. Jaj, de nem akarom untatni hosszú történettel — nevetett. — Mire lámpát gyújtottunk és becsalogatták a gyerekeket az udvarról, beláttam én is, hogy jobb a békesség, hogy nincs értelme az én makacskodásomnak, mert ki tudja, hogy kilábalok-e még egy betegségből. Szóval beleegyeztem.

— Eladták a házat, szétosztották a pénzt egymás között, kocsit, meg isten tudja mit vettek rajta, és a néni most meg hontalan — mondtam csipkelődve.

— A pénz fele megvan. A másik felét meg én osztottam szét. Nem elfajzott gyerekek. Jól keresnek, szépen élnek. Még Laci fiam is, akinek nem sikerült az első házassága. No, szóval a tavaszt én már az idősebbik fiamék- nál töltöttem, a nyarat a lányomnál. az őszt a kisebbik lányomnál. De minek folytassam, vándorlók egyik gyér-/' mekemtől a másikig. Nem vagyok sokáig egyiknél se, hogy meg ne unjanak. Mert azt nem szeretném, ha láb alatt lennék. Az a szerencsém, mondom, hogy mind itt, a közelben lakik. Nem kell sokat vonatozni.

Vidám hangú kalauz kérte a jegyeket. Amikor rápillantott a nénire, majdnem harsányan felnevetett:

— Jó napot, Mariska néni, már megint költözik?

— Letelt az idő, fiam, megyek tovább.

— És most melyik gyermekéhez?

— A lányomhoz. A kisebbikhez.

— Hej, de jó sora van magának, Mariska néni. Csak utazgat, élvezi az életet.

— Ahhoz már öreg vagyok. Meg aztán mit is tehetnék, utazni muszáj, hontalan vagyok, fiam.

— Hontalan? — nevetett a kalauz. — Maga, Mariska néni, akinek annyi otthona van, ahány gyermeke?! Még ilyet! — csattogtatta jegylyukasztóját, s nevetgélve lépett tovább.

— Jó ember — intett a néni a kalauz után. — Ha nincs utas, leül mellém és elbeszélgetünk. És én úgy szeretem, ha meghallgatnak. A gyermekeimnek nincs idejük, rohannak, örökké csak rohannak. Néha egy hét is eltelik, hogy szót váltunk, hogy elbeszélgetünk.

okként a vonat, fékeZ

zett. A néni kinézett az ablakon, aztán gyorsan u felállt.

— Én már itthon vagyok. Minden jót — búcsúzott sietve.

Izületi bántalmak ellen: őszi kikerics

A héj nélküli tökmag ma már nem jó üzlet