Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
6 KÉPÚJSÁG 1983. október 1. I Hét végi I beszélgetés — Sok esztendőn át igen jó munkakapcsolat volt közöttünk. Újságíróként gyakran megkerestem hivatalában. Annak ellenére, hogy mindig nagyon készségesen és segítőkészen jogadta a Népújság munkatársát, többször előfordult, hogy néhány napig „sorba kellett állni”, illetve előre egyeztetni a beszélgetés időpontját. Most viszont szinte az első csöngetésre fölvette a telefonkagylót. — Augusztus elseje óta vagyak nyugdíjba, s a délelőt- töket jórészt itthon töltöm. Ilyenkor végzek el számos ház körüli dolgot, pontosan olyanokat, amelyeket korábban idő hiányában el kellett halasz tanom. — Tehát csak rövid ideje nyugdíjas. Mégis megkérdezem, hogy érzi magát ebben az „állapotban”? — Nincs okom panaszra. Nagyon jól... S mindjárt hozzáteszem, hogy én valóban fölkészültem a nyugdíjas életre. — Hogyan? — Fontos, hogy az ember tartsa rendben kapcsolatait a családjával. No, ez a kapcsolattartás számomra nem a felkészülés jegyében fogant, hanem egyszerűen mindig is „adott” volt... egyszerűen egy igazán kellemes, az ember életét meghatározó ítény. Erre inkább fontossága miatt hivatkozom. Mert jó érzés a harmónia tudata, no és az, hogy amikor elérkezik a délután, várom haza a családot... — Feleségét és fiát. Ök mivel foglalkoznak? — Feleségem a KSH megyei igazgatóságának osztályvezetője, fiam pedig a jogon végzett, s néhány hónapja ő is a tanácson dolgozik. A pénzügyi osztályon. — Kérem, térjünk vissza a valódi fölkészülésre. — Magam is fölkészültem, de segített ebben volt munkahelyem és azok a társadalmi szervezetek, amelyekben megbízatásokat vállaltam. Kezdem a megyei tanáccsal, ahol mindig megértéssel és kellő támogatással voltak irántam. Valószínű, hogy ennek tudható be, hogy a legutóbbi választáskor megválasztottak az igazgatási bizottság elnökének, ezzel biztosítva számomra olyan munkát, feladatok sorát, amely elfoglaltságot ad. Továbbra is megyei tanácstag maradtam. Nem egészen ilyen töltetű a Hazafias Népfront megyei bizottságában betöltött funkcióm, ahol alelnök vagyok. Ugyanis ezt a megbízatást pontosan a közéleti kapcsolattartások lehetősége és fontossága miatt tartottam meg. Viszont az idén kértek föl a népfront közjogi bizottságának elnöki tisztére. — Korábbi tevékenységének elismerését jelzi az is, hogy fölkérésre a tanácsi dolgozók továbbképzésében is hasznosíthatja tapasztalatait. — Örömmel vállaltam ezt a feladatot, hiszen a tanácsi dolgoarák (irányított önképzésének nagy jövője van. — Ez új dolog. Ugye? — Igen. Magam is csak szeptember elseje óta csinálom, illetve elkezdtem a tematika összeállítását. Maga az irányított önképzés azt jelenti, hogy a dolgok figyelemmel kísérésének, egy-egy kampányra való felkészülésnek — és még sorolhatnám, olyan formát kell adni, hogy az valóban eredményes legyen. Tehát különböző témákat kell kidolgozni, sőt azt is, hogyan lehet azt figyelemmel kísérni a felügyeleti munkával, amely során valóban kiderül a hatékonyság foka. Mindez nemcsak az ismeretek megszerzésére vonatkozik, hanem arra is, hogy a munkához „vágó” kézikönyvet, segédanyagokat hol lehet megszerezni... — Tehét nem szakított a „múltjával", a sok esztendőn át végzett munkájával. .— Nem, dehogy. Állami és társadalmi megbízatásaim mind-mind kínálják a lehetőségeket — amelyeket én örömmel ragadok meg —, hogy tarthassam továbbra is a kapcsolatot a szakmával, hogy figyelemmel kísérhessem a jogfejlődést, a változásokat. Például most, .mint a Hazafias Népfront közjogi bizottságának az elnöke, közreműködők az új választási törvénytervezet véleményezésében. — Szólna róla? — Szívesen. A legfontosabbakat mondom. Nagy lehetőségek rejlenek benne. Pontosan a demokrácia további kiteljesedését illetően... Az állampolgárok, — arneny- ínyiben az országgyűlés törvényerőre emeli a kettős, vagy többes jelölést — valóban választani „kényszerülnek”, s ezáltal az képviseli majd őket, akire a legtöbben adták a voksukat. — Azt hiszem, hogy az országban kevesen mondhatják el magukról, hogy közel negyven esztendőt töltöttek el a közigazgatásban. — Erről pontos listám nincs, de feltételezésem szerint mindössze hárman, vagy négyen vagyunk, akik életünk nagy részét ezen a területen éltük le. Magam 1945 szeptembere óta tevékenykedem a közigazgatásban, öt esztendőn át községekben dolgoztam, s voltam minden... A kisegítő munkaerőtől kezdve a vezető jegyzőig. Majd 1950 augusztusában Szek- szárd város tanácsának lettem a vb-ititkára. Tudni kell azt, hogy akkor a Hazafias Népfront kooptálta a tanácstagokat, tehát nem volt választás. Arra akkor két hónap múlva került csak sor. — Ki volt a megyeszékhely ideiglenes tanácsának első elnöke? — Az ideiglenes tanács elnöke Rácz János, az elnök- helyettes pedig Varga József volt. — Mi volt a legfontosabb munkájuk, teendőjük a tanácsok „hőskorában"? — Akkoriban a legfontosabb feladat a választások előkészítése és a begyűjtéssel kapcsolatos tennivalók voltak. — És az első tanácstörvény? — Az volt rá a jellemző, hogy minden hatáskört a vb. kezébe adott, de az aláírási jog csak a tanács elnökét illette meg Gondolhatja, hogy egy ember képtelen volt mindent áttekinteni, mindenről naprakészen lenni. Ezért üdvözölhettük örömmel az 1954-ben életbe lépett II. Tanácstörvényt, amely elismerte a szakigazgatás fontosságát. Ezzel párhuzamosan a vb-inek több energiája jutott a perspektivikus dolgokra, az elnöknek pedig az irányító munkára. — Távol áll tőlem, hogy kizökkentsem e sokakat érdeklő visszaemlékezésből, de úgy vélem, egy korszak „lezárása” után megkérdezhetem, hogy kitől kapta ezt a gyönyörű herendi vázát? — Ráhibázott, mert valóban kaptam. Volt munkatársaimtól, hatvanadik születésnapomra. — A lakást meghitté varázsoló tárgyak származását nem kérdem sorra, viszont örülnék, ha egykét nagyon kedvesről mondana valamit. — Most viszont én vagyok „bajban”. Hiszen kedvencem mindegyik. A nagyobb dísztár"—ak és a mütyürök is... Van, amelyik az 1975-ös spanyolországi IBUSZ-útra emlékeztet, másikak Erdélyre, ahol ugyancsak feleségemmel jártam, de voltunk Kijevben, Moszkvában, Leningrádban, sőt küldöttséget vezettem egy alkalommal Tambovba. A szamovár, a térítők, a poharak... szóval külön beszélgetést érdemelnének. — Ügy tudom, hogy sokan nem ismerik és nem értik a tanácsok mellett működő bizottságok, illetve bizottságok rendszerének funkcióját. — A tanács maga köré tagjai sorából és kívülállókból társadalmi bizottságok rendszerét hozza létre, .melyeknek legfontosabb funkciója, hogy kiteljesítsék a tanácstestület tevékenységét, bizonyos kérdéseket közelebbről vizsgáljanak meg, elemezzenek. Tény, hogy a szóban forgó bizottságok csaknem szakemberekből állnak, de munkájukkal, eredményeikkel egyben azt is bizonyítják, hogy kislétszámú testületekben jobban, eredményesebben lehet dolgozni. — Válasza adja a következő kérdést, amely teljesen mai változással függ össze. A jövőben várható tanácsi átszervezésekre gondolok. .— Véleményt nem mondhatok előre, annál Inkább sem, mivel egészen pontosan még el sem döntődött, hogy miként történik majd az átszervezés. Viszont az .már tény, hogy Magyarországon, a közigazgatást érintően a közelmúltban ilyen nagyszabású átszervezésre még nem volt precedens. Érthető, hogy foglalkoztatja a közvéleményt. S az utóbbinak is egyértelműen örülni lehet. intézést — amelyre gyakran annyi panasz van — gyorsító, frappánssá tevő úgynevezett tasakos rendszer. Vagyis — bármenynyire ellenére van, bármennyire szerény is — kimondom, ez az ön újítása. — Az államigazgatási folyamat több lépcsős, s általában hosszabb időt vesz igénybe. Szóval nem „hoci-nesze” alapon bonyolódnak. Sok papírmunkával jár, s néha, sőt gyakran csak a huszonötödik, harmincadik lépésben születik meg a határozat. Ezért vizsgáltuk annak Idején, hogy milyen láthatatlan buktatói, hiányosságai vannak az ügyintézésnek, mely hibáiból adódóan az ügyfél számáré úgy tűntek a dolgok, — gondolok például a hosszas le- velezgetésre — mintha packáznának vele. Mindez abból adódott, hogy az ügyintéző egy-egy ügy kapcsán szükséges iratokat más-más helyen, gyakran már az irattárban lelhette csak meg; de előfordult az is, hogy pontosan egy .másik, bonyodalmas eljárás miatt az előadó csak későn vette kézbe a beérkezett másik, harmadik, sokadik anyagot. Ezért dolgoztuk ki a programozott ügyintézés technológiáját, amelynek alkalmazásával a feladattal megbízott munkatárs egy időben akár tizenöt-húsz ügyiratot is át tud tekinteni. — És nevéből adódóan valamilyen ügyes, okos tasakban tartódnak az üggyel kapcsolatos iratok, okmányok, feljegyzések. — Igen. Mégpedig egy műanyag tasakról van szó, melyhez útmutatás kapcsolódik, azaz segít a 'törvény előírta sorrenben lebonyolíani — természetesen szakszerűen — a szóban forgó ügyet. Megítélésem szerint a tasakos rendszer tökéletesen megfelel létrejötte céljának, emellett megbízható és nem költséges. (Egy-egy tasak többször, sőt sokszor felhasználható.! — Nem akarom megtörni a gondolatmenetet, de egy idevágó kérdést tennék fel. Min csúszhat el legkönnyebben egy tanácsi tisztségviselő? — Két dogon. A szakmai hozzzáértés és a tapasztalat hiányán. A másik nagy „ellenség” pedig az idő. Vagyis az, amikor a munkatárs nem tud gazdálkodni az idővel. Az elsőre, főként a tapasztalat hiányára a legjobb ír, ha egy osztály, egy csoport kollektívája együtt dolgozik. Az idővel kapcsolatban pedig elmondom, hogy a tanácsi munkában érvényesül bizonyos tervszerűség, bizonyos dolgokat, folyamatokat előre lehet látni, viszont sok váratlan dolog is bejöhet. Ezért van nagy szükség az improvizációs készségre, magyarán egy ügyintézőnek nagyon jól kell tudnia .megszervezni önmagát. — Tervei? — Továbbra is szoros kapcsolatban lenni a szakmával, s a társadalmi megbízatásaimnak maximálisan eleget tenni. — Tanácsi berkekben — megyénkben, de megyehatárainkon túl is — az ön nevéhez kapcsolódva vált ismertté az ügy— Nyugdíjas, és mégsem az. Kívánom, hogy sokáig legyen így — sokunk hasznára. V. HORVÁTH MÁRIA Múltunkból Nemcsak napjainkban fordul elő, hogy az írással foglalkozó emberek összekeverik feljegyzéseiket, s amikor azzal dolgozni akarnak, kénytelenek félretenni, mert azok használhatatlanokká lettek, vagy pedig — a zűrzavarra fel sem figyelve, elkészítik műveiket. Később aztán vagy rájönnek tévedéseikre és kijavítják a hibát, vagy csak az utókor fedezi fel a pontatlanságokat. Ez utóbbi történt Kimiri Ibrahim útleírásaival is. Aki az általa közölt adatok alapján kívánna tájékozódni, netalán utazni is Tolna megye keleti részén, bizony rosszul járna. Ibrahim az 1600-as évek közepén járt vidékünkön. Isztambulból Belgrádon és Tolna megyén keresztül ment Budára. Ekkor készítette útinaplóját, amelyben helyet kapott a földrajzi leírás is. Ibrahim azt állítja útinaplójában, hogy délről északnak haladva Tolna megye térségét Paksnál (!) lehet elérni, és ettől északnyugatra (!) van Szekszárd. Megtudjuk, hogy Isztambul és Szekszárd között a távolság 26 járóföld. Szekszárd szomszédságába helyezi Mohácsot és Baranyavárt (!). Véleménye szerint Tolna mezőváros Pakstól és Szekszárd- tól északnyugatra (!) fekszik 3 mérföld távolságra. További pontatlanság, ellentmondás az útleírásban, hogy noha Tolnát lényegesen távolabbra helyezi Isztambultól mint Szekszárdot, mégis Tolnát egy nappal hamarabb lehet elérni, mint a mostani megyeszékhelyet. Ha Kimiri Ibrahim adatai alapján készítenénk térképet, akkor Paks lenne megyénk legdélibb lakott területe, mondjuk valahol Bátaszék tájékán. Kakasd környékén találnánk meg Szekszárdot. Mohács és Baranyavár talán Bonyhád és Szekszárd helyén lehetnének. Tolna pedig valahol Hőgyész környékén lenne. A leírás szerint Tolna szomszédjai r Szekszárd és Adony (!). Ezek után fel kellene tenni a kérdést, hol van a Duna? Nem tudom, hihető-e ezek után amit Ibrahim állít, hogy Pakson és Tolnán a Duna vizéből tó képződött. A paksi tó nevét is, közli a neves utazó: Paksa. Amikor az egykori — nagyon is pontatlan útleírásokról úgy szólunk, hogy azok értékesek számunkra, akkor nem a községek egymáshoz viszonyított távolságára, hanem többek között a leírások egyéb adataira gondolunk. Vannak abbban a népszokásokról, a gazdálkodásról, a lakosság létszámáról és kultúrájáról, vallásáról, étkezési szokásairól adatok. Említsünk egy példát. Az egyik útleírásból tudjuk például, hogy Tolnán magyarok és rácok voltak „kik itt együtt laknak, nem jó egyetértésben élnek egymással, hanem örökösen viszálykodnak és civakodnak.” Az itt idézett Brown Eduard angol orvos által leírtakat sok más forrással is igazolhatjuk. * A Belügyminisztérium 5005/1945. számú rendeletével utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy adjanak jelentést a működő közbiztonsági szervekről. A rendelkezés^ 11 pontra, ezen belül mintegy 40 alpontra várt választ az alispántól. A községek — lévén még nem teljesen rendeződött a közigazgatás 1945 márciusában — nem mindenben tettek eleget a rendeletnek. Esetenként többszöri sürgetésre volt szükség, gyakran csak jóval a határidő letelte után érkeztek be a jelentések. Schul- theisz vármegyei főjegyző a beérkezett jelentéseket az irattárba tétette. Hátiratban ez olvasható: „Beérkezett jelentések tudomásul szolgálnak. Adatokért futár nem jelentkezett. Miután az államrendőrség szervezése folytán a jelentések idejét múltnak tekintendők, főispán! utasítás folytán nem kell feldolgozni és felterjeszteni. 1945. április 30”. Türelmes volt a vármegyei főjegyző, mintegy másfél hónapig várt, s csak ezt követően helyeztette irattárba az utókornak mindenképpen érdekes iratokat. Az összegzésre mi sem vállalkozunk, de néhány jellemző adatot idézünk, amelyek arról tanúskodnak, miként bontakozott ki megyénkben a demokratikus közbiztonsági szervezet, kik voltak a tagjai, kik parancsoltak, mi volt a parancsnokok tényleges foglalkozása. Nagyon sokszínű a kép, ami elénk tárul. A legérdekesebb talán a bölcskeíek esete. Mint azt az 1945. március 14-én kelt főszolgabíróhelyettesi jelentés közli, a községben a felszabadulás után vörösőnség alakult. Ez a szervezet a szovjet katonaság által községi tanácselnöknek kinevezett Süveges Györgytől kapta az utasításokat. Süveges akkor községi bíró volt. 1945. február 18.-a után ez a szervezet átalakult községi rendőrséggé. Ez a szervezet az utasításokat „az azóta csökkentett hatáskörrel és hatalom nélkül működő községi elöljáróságtól kapja” — mondja a jelentés. Arra a kérdésre, hogy milyen hatékonysággal működik ez a közbiztonsági szervezet, a felelet a következő volt: „Miután Bölcske községben állandóan orosz katonaság van beszállásolva és ennek következtében a polgári közbiztonsági szerv hatékony működésének előfeltételei nincsenek biztosítva, közbiztonsági vonatkozásban az új szerv működése teljesen jelentéktelen.” A jelentés nem tesz említést arról, hogy részben a front viszonylagos közelsége, részben pedig a szomszéd község határában lévő nagy forgalmú katonai repülőtér tette Indokolttá a szovjet hadsereg állandó jelenlétét a községben. Értelemszerűen ők látták el a legfontosabb közbiztonsági funkciókat is. Figyelembe véve, hogy a rendőrök szerepe „teljesen jelentéktelen volt”, ehhez képest jól megfizették őket. A parancsnok 600.—, a helyettese 300.—, a legénység 140— pengőt kapott havonta. A községi közbiztonsági szervek nevezték magukat polgárőrségnek, nemzetőrségnek, rendőrségnek, éjjeliőrségnek, civilrendőrségnek — de egyetlen helyen sem használták a csendőrség elnevezést. Ez nem véletlen. A csendőrség nem illeszkedhetett bele a demokratikus kibontakozásba. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy a felszabadulást követően létrejött közbiztonsági szervezeteknek sok olyan tagja volt, aki korábban a csendőrségnél szolgált, ott szakaszvezelő, őrmester, főtörzsőrmester volt. Az ennél magasabb rangú tiszthelyettesek és tisztek rendszerint nyugatra mentek, menekültek a felszabadító Vörös Hadsereg elől. Milyen létszámuk volt ezeknek a szervezeteknek? Kilenctől a kilencvenig széles a skála. Dunaföldvárott 90, Györkönyben 42, Tolnané- medin 9, Gyönkön 80, Miszlán 32, Hőgyészen, mint azt a jelentésben olvashatjuk: a falu „egész férfi lakossága és 9 civil csendőr” Duzson ugyancsak a falu valamennyi férfi lakója teljesített szolgálatot. A szervezeteket a községi elöljáróság, ritkább esetben közvetlenül a járási főszolgabíró irányította. Egy helyről azt jelentették, hogy maga a főispán irányítja munkájukat. Ez természetesen nem volt igaz. Érdekes, amit a tamási járási főszolgabíró az ozorai helyzetről jelentett. Szerinte az ozorai polgárőrség minden hatósági utasítás nélkül működik, s megjegyzi, hogy a szervezet valamennyi tagja a Magyar Kommunista Pártba lépett be. Másutt a szervezeteknek általában pártonkívü- liek a tagjai, vagy a Kisgazdapárt nyerte meg őket. (K. BALOG JÁNOS)
