Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

1983. október 6. Képújság 3 Hétvégétp Kis szerszám, nagy haszon Soha nem látott építési kedv telepedett meg nálunk. Ki kacsalábon forgó palotá­ba, ki csupán présházba fog, de tíz ismerősünk közül ket­tő biztosan vagy terveztet, vagy kivitelezőt keres, vagy éppen a befejezéskor esedé­kes kölcsönrészhez rendezge­ti a számlákat. A megbízható mesterek ne­vét szájról szájra adják, de talál munkát az a kőműves is, akinek az inasa tartja a kéményt, amíg leszámolják az érte járó pénzt. És az nem is kis summa. Le sem me­rem írni, hogy legutóbb mennyit mondtak egy kő­műves napi bérének, mert ál­lítólag az, amit ma hallunk, a jövő héten a „de jó is len­ne . ..” kategóriába tartozik, ugyanis közben szívfájdalom nélkül hozzácsapnak egy-két százast — ha nem többet. Olyanokat mondanak, hogy a hét végi munkát aztán ki­pihenik ,a munkahelyen. És ebben alig van túlzás, ugyan­is — a szakemberek a meg­mondhatói — a hét végén lé­nyegesen több fizikai mun­kát igényel a tégla, a fangli, a vakolókanál meg a simító, mint hét közben a többnyire tisztességesen gépesített mun­kahely. Csak egyetlen példa: mennyivel könnyebb a vako­lás géppel, mint serpenyőn­ként a falra csapkodva. Az is igaz, hogy a kereset sem egy­forma .. . Más szóval: a hétvégi kis szerszámok hozzák a nagy pénzt, ugyanakkor a nagy termelékenységű gépek, be­rendezések két-két és fél na­pon át állnak. A legutóbbi másfél évti­zedben sikerült annyi köz- gazdasági ismeretet szerez­nünk, hogy az átlagos mű­veltségű ember is felismerje: ez így nincs jól. Nincs jól, hogy hétből öt napig dolgozik csak a nagy értékű és nagy érték előállí­tására képes gép; és nincs jól, hogy hétből hét napon át dolgozik a szakember és eközben az eredetileg pihe­nésre szolgáló két nap alatt annyit — ha nem többet — keres, mint az öt munkana­pon. Nem jól van, hogy a ke­vesebb érték előállítása után a társadalmi össztermék na­gyobb hányadának birtoklá­sára van jog. Ugyanis a zse­bünkben lévő pénz jogot ad arra, hogy a társadalmi mun­kamegosztásban mások által előállított termék egy részét a birtokunkba vegyük. Az igazságérzet azt diktálja, hogy aki többet termel, job­ban gyarapítja az értékeket, az kaphasson nagyobb rész birtoklására lehetőséget, vagyis legyen arányban a munka és a jövedelem. Mi lenne hát a megoldás? Az egyik lehetőség, hogy a nagy termelékenységű gépe­ket a kisebb építkezéseken is használható munkával lássák el a hétvégekre, úgy, hogy ezáltal olcsóbb lehessen a kisépítkezés. Persze ez olyan szervezettséget tételez fel a magánépíttetőknél, amely lehetővé teszi, hogy egy-egy gép indokolt esetben több személynek is rendelkezésére álljon. Ehhez viszont olyan szövetkezést kellene kialakí­tani, ahol a tagok érdekeinek .legmesszebbmenő figyelembe­vételével szervezik a mun­kát, összehangolva az önerőt, a szakmunkát és az ipari be­rendezéseket. Igaz, a gépek termelékeny­ségét még így sem lehetne a nagyüzemi hatékonyság szintjén biztosítani, de még mindig jobb lenne mint most, amikor teljesen állnak. Segítene az igazságosabb jövedelemelosztásban az is, ha a társadalmi tulajdonú üzemek égisze alatt alakul­nának olyan kis munkacsa­patok, akik méltányos díja­zásért használhatnák az üze­mi gépeket, berendezéseket és ellenőrzött, tisztességes mun­kabérért dolgoznának a ma- gánépíttetőknek. Nyilván van egyéb lehető­ség is, amelyek felderítése és alkalmazása ma már igen sürgető, hisz hovatovább megfizethetetlen összegeket kérnek a kéziszerszámon — igaz, többnyire ügyes kezű — forgatói. (f. i.) Hz afészek aruellatasa Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Tegnap Szekszárdon a MÉSZÖV székházában ' tar­totta ülését a Fogyasztási Szövetkezet Tolna megyei Szövetségének elnöksége dr. Kálmán Gyula elnökletével. Első napirendként elfogad­ta a lejárt határidejű hatá­rozatok végrehajtásáról és a legutóbbi ülés óta tett fonto­sabb intézkedésekről szóló je­lentést, majd Béres Vilmos­nak, az áfész-titkánság he­lyettes vezetőjének előter­jesztése alapján az áfészek 8 havi áruellátásának alakulá­sát, a megyei nagykereske­delmi vállalatok szállítási készségét vitatta meg. A vi­tában részt vettek az érintett nagykereskedelmi vállalatok vezetői, a .megyei tanács ke­reskedelmi osztályvezetője is. Az előterjesztéshez Izsák Lajos, a szekszárdi, Klein István, a tamási és Molnár István a nagydorogi áfész el­nöke készített kiegészítő je­lentést. Az ellátásban a fogyasztási szövetkezeteknél döntő sze­repet játszik a Mecsek Élel­miszer és Vegyiáru Nagyke­reskedelmi Vállalat szekszár­di és dombóvári lerakata. A vállalat és a szövetkezetek közötti kapcsolat jó. A na­gyobb egységekben 5, a ki­sebbekben 10 naponként kerül ki az áru túrajáratokkal. Az előterjesztés megállapítása szerint 1983-ban a nagykeres­kedelmi lerakatok átlagos rende'lésteljesítése 60—70 szá­zalék körül ingadozott. Alap­vető élelmiszereknél nem voltak problémák, de gondok voltak a csomagoltzsír-szállí­tással. Nem javult az ellá­tás az édesipari lisztesáruk­ból, az olcsóbb keksz, nápo­lyi és linzer árukból. A vegyiáru-ellátás' helyze­te rosszabb. A rendelések teljesítése 50 százalék körül ingadozott. A TRITEX Vállalat és a szövetkezetek közötti kapcso­lat rendszeres és jónak érté­kelhető. A közös akciók szer­vezése a legaktívabb. Áru- és kockázati alappal is segíti a vállalat az expók megren­dezését, kistelepülésekre ki­helyezett vásárokat visszáru- zási lehetőséggel. A RÖVIKÖT ellátásánál a kisebb szövetkezeti egységek kerültek hátrányosabb hely­zetbe, mivel ők a lerakatot ritkábban látogatják, és a készletgazdálkodás szigorítása miatt hosszabb távra kény­telenek felkészülni. A Cipőkerrel való kap­csolattartás még számos lehe­tőséget kínál. Általában az a vélemény alakult ki, hogy felsőruházat terén a megyei nagykereske­delmi kínálat — különösen a fiatalok tekintetében — szá­mos kívánnivalót vet fel, el­marad a konkurrens vállala­tokétól. Alsóruházat terén is rom­lott a választék. Nem kielé­gítő az ellátás harisnyából, zokniból, pamut alapanyagú női, férfi alsóruházati cikkek­ből. A TITÁN-hoz -tartozó cik­kekből is — az elmúlt évihez képest — romlott az ellátás. Nem megfelelő a kínálat hű­tőgépekből, mélyhűtőkből, ke­vés az automata mosógép, kertiszerszám, evőeszköz, horganyzott edény. Hiányoz­nak a szegek, huzalok. A magánerős lakásépítések elő­térbe kerülésével jelentkező igényekkel nem tart lépést a vízvezeték, a központifűtés- szerelési anyagok kínálata sem. A vitáiban résztvevők hangsúlyozták, hogy kölcsö­nös erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a .megye lakosságának áruellá­tásában nagy szerepet játszó áfészek és a nagykereskedel­mi vállalatok kapcsolatai erősödjenek, s mindez a ja­vuló ellátást szolgálja. Dr. Herter Lajos, a VOSZK Szövetkezetek Kereskedelmi Ipari és Szolgáltató Vállala­tának igazgatóhelyettese szó­ban tájékoztatta a vezető tes­tületet a szövetkezetek és a vállalat áruforgalmi kapcsola­tairól. A tájékoztatót az el­nökség köszönettel elfogadta. Utolsó napirendként meg­tárgyalták a VI. ötéves terv időarányos teljesítéséről és a további feladatokról szóló előterjesztést, majd jóváhagy­ták a bérgazdálkodás I. fél­évi tapasztalatairól, a fo­gyasztási szövetkezetek tö­megsport tevékenységéről és rendészeti munkájáról szóló tájékoztató jelentéseket. SZOBOSZLAl JENŐ Energiaőr-hálózat Csepelen Az év eddig eltelt idősza­kában több mint ötmillió fo­rintot takarítottak meg a Csepeli Fémműben azzal, hogy folyamatosan feltárták az energiafelhasználásban ki­mutatható veszteségforráso­kat és intézkedéseket hoztak azok fokozatos megszünteté­sére. A vállalat valamennyi üzemében és műhelyében ki­építették az energiaőr-háló- zatot, vagyis egy-egy dolgozó fő munkaköre mellett meg­kapja az energiaellenőri meg­bízatást is. Jelenleg 60 ellen­őr segíti a gyár gazdasági vezetőinek ez irányú munká­ját. A fémműben különösen sok villamos energiát használnak fel, ami a vállalati energia- költségek 63 százalékát teszi ki, emellett a gőz és a földgáz energiafogyasztás is magas a gyárban. A veszteségfeltáró vizsgá­latok során egyebek között kimutatták, hogy néhány mű­helyben nyitott kemenceajtók mellett fűtöttek, máshol a kelleténél magasabb hőfokon izzították a tuskókat. Meg­mérték a kemencefalak kül­ső hőmérsékletét is, és ki­derült hol hibás a hőszigete­lés. Két ammóniatartályt ezentúl villamos energia he­lyett az eddig csatornába ke­rült hűtővízzel fűtenek majd, és ezzel az egyetlen változ­tatással évi 600 ezer forintot takaríthatnak meg. Máris csökkentek a veszteségek az új gőzlecsapó edények fel­szerelésével is. Munkaszüne­ti napokon ezek segítségével megfigyelik, hol szökik el a sűrített levegő és ezután gyorsan kijavítják a sérült csapokat és vezetékeket. A fémmű energiatakarékos­sági terve erre az évre 11 millió forintot ír elő, és ked­vezőek a feltételek, hogy el­érjék azt. Atomerőmű-építkezés Amilyen a munkafegyelem, nlyan a munkavédelem „Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy míg 1981-ben halálos baleset nem fordult elő, 1982-ben három halálos baleset kö­vetkezett be”. (Részlet a paksi atomerőmű-beruhá­zás baleseti összesítőjéből). A statisztikával kár baj­lódni. Érzéketlen. Mert egyet­lenegy ujj elvesztése tragé­dia. A papíron meg az csak egyetlen strigula. De azért a baleseti, avagy a munkavé­delmi helyzet értékeléséhez feltétlenül szükséges szám­ba venni a balesetek számát, a kiesett munkaidőt. A paksi atomerőmű-építkezésen 1982- ben a három napon túl gyó­gyuló balesetek száma 278-ra csökkent, mivel az előző év­ben 280-an szenvedtek úgy balesetet, hogy hosszabb idő­re kényszerültek távolma­radni munkájuktól. Mind­ezek azt jelentik, hogy míg 1981-ben a kiesett táppénzes napok iszárna 5480 volt, 1982- ben jelentősen magasabb munkáslétszámmal csak 4065. A legtöbb baleset a szerelés és építés során 117 és a szál­lítás-anyagmozgatás folya­mán 37 keletkezett. Sok a baleset áramütés miatt is és a személyek esése címszó alatt. A munkavédelmi szakem­berek nem győzik felhívni a figyelmet szinte minden év­ben a következőkre: A mun­katerület rendjét maximáli­san balesetmentessé kell ala­kítani. Az állványokat a szabványoknak megfelelően kell megépíteni. Nagy gon­dot kell fordítani az elektro­mos berendezések szabályos földelésére és a védőfelszere­lések használatára. Szinte ugyanezeket az oko­kat írhatta le jelentésében Ambrus István helyszíni munkavédelmi vezető az 1983-as első félévi adatok alapján. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy lényegesen csökkent a balesetek száma az előző évihez viszonyítva. De, ez mégsem lehet meg­nyugtató, mert a balesetből egy is sok. Sajnos az idén is volt már egy halálos bal­eset a Paksi Atomerőmű Vál­lalatnál. Az ok a hozzá nem értő munka. ELTÉRŐ KÖRÜLMÉNYEK Az atomerőmű-építkezés sok mindenben más, mint egy szokványos építkezés. A legfontosabb és a munkavé­delem szempontjából is a leglényegesebb veszélyforrás, hogy kis munkaterületen több vállalat, több ezres létszám­mal dolgozik. És a vállalatok közötti összhangot nemcsak a termelésben, hanem a munkavédelemben is meg kell teremteni. Erről beszél­getünk Pokorny Csabával, a SZOT munkavédelmi főfel­ügyelőjével. Elöljáróban a munkavé­delmi szakember a követke­zőket mondja: — Amilyen egy vállalatnál, vagy egy brigádban a mun­kafegyelem, olyan a munka- védelem is, — Sommás a megfogalma­zás. Kérem fejtse ki bőveb­ben? — Tapasztalataim szerint a legtöbbet a középvezetők, a közvetlen termelésirányítók tehetik a munkavédelemért. Megfigyeltem azt is, hogy annál a brigádnál szinte so­ha sincs baleset, ahol a bri­gádvezető, vagy a művezető szigorú, ahol dolgoznak és nem érnek rá lógni. A szigo­rú vezető nemcsak a pontos, gyors és jó munkát követeli meg. hanem a balesetmentes munkavégzést is, felelősséget érez a kollégái iránt. — Az utóbbi időben ren­detlenkednek a daruk Pak­son. Augusztus elején sze­rencsére csak kisebb sérülé­Kis munkaterületen nagyobb a balesetveszély seket okozott az a francia daru, amely a gépházra dőlt. Az utóbbi hetekben két má­sik daru is balesetveszélyes helyzetbe került. Mi ezeknek a „rendetlenkedéseknek” az oka? — A vizsgálatok még egyik esetben sem fejeződtek be. Az első megállapítások szerint mulasztás nem tör­tént. Az első daru esetében sem és a mostaniaknál sem. Készítettek a szakemberek próbát, hogy újra előidézzék ugyanazt a baleseti helyzetet, nem sikerült. Műszaki prob­lémákra gyanakszunk, de még ez sem bizonyított. Egy biztos: a 22-es ÁÉV és az Építőipari Gépesítő Vállalat vezetői azonnal intézkedtek és saját hatáskörükben leál­lították a daru munkáját pár napra. A későbbiekre meg olyan határozatot hoztak, hogy a korábban és szabályos körülmények között engedé­lyezett munkavégzést meg­szigorították. Tehát ma már nem lehet a daruk emelési körzetében dolgozni. Ez las­sítja a munkát, de a tragé­diákat minden körülmények között el kell kerülni. — Volt egy halálos baleset is. — Sajnos egy épületbontás alkalmával a munkát irányí­tó csoportvezető kilenc mé­ter magasból a betonra zu­hant. Ennél a munkánál azt nem vették figyelembe, hogy a bontás sokkal veszélyesebb, mint az építés. Ehhez sokkal nagyobb szakértelem kell, mint bármihez és megfelelő bontási terv. A tanulság egy ember életébe került. — Milyen tapasztalataik vannak az építkezés történe­te során munkavédelem te­rén? — Sokkal gyorsabban dol­goznak a kivitelező vállala­tok ma már, mint az egyes blokknál. A műszakiak ren­geteg dolgot megoldottak az évek során. Ezt a munkavé­delemben nem tudták hasz­nosítani. Ugyanazok a hibák előfordulnak, mint egy-két évvel ezelőtt. Az állványok, a villamos berendezések, a korlátok, a nyílások, az ak­nák továbbra is veszélyfor­rások. RENDSZERES ELLENŐRZÉSEK Pakson a munkavédelem­mel másképpen foglalkoznak, mint általában az építkezé­seken. A SZOT főfelügyelő­je a helyszínen tartózkodik és irányítja a munkát. Min­den vállalatnál van helyszíni munkavédelmi szakember és szakszervezeti megbízott is. Az ERBE ezenfelül — mint beruházó — összefogja a tennivalókat. Havonta mun­ka- és tűzvédelmi kooperá­ciós értekezleteken tárgyal­ják meg a munkavédelem helyzetét, amikor bejárják az építkezést és minden vál­lalat részére meghatározzák a tennivalókat. Ezt nem kö­telező végrehajtani, de mégis minden vállalat teljesíti. Pokorny Csaba Minden második hónapban az egyszemélyi felelős irá­nyítók is részt vesznek ebben a munkában. Időnként pedig ellenőrző körutat tart a fő­felügyelő, ami már „veszé­lyesebb”, mert olyankor bün­tet is. A következőkben a rendszám nélküli gépkocsik ellenőrzése lesz soron, mert az utóbbi időben elszaporod­tak. — A statisztikák szerint folyamatosan javul a mun­kavédelem az építkezésen. — Nem bízom a statiszti­kában. Becsapós és könnyel­művé tesz, főleg akkor, ha pozitív eredményeke't mutat. Tudom azt is, hogy a mende­mondák ellenére jobb a hely­zet mint az országos átlag. De nekünk azért kell küzde- nünk, hogy egyetlen baleset se legyen. Ezt sem tudjuk el­érni, de ott kell lenni a tu­datunkban, hogy minden bal­eset egy csalódban tragédiát okoz, még akkor is ha gyors a gyógyulás. Befejezésül sze­retnék még valamit elmon­dani.-r Tessék. — Sokat tudtunk tenni — és ez a munkavédelemmel nem, de a munkásvédelem­mel összefügg — az egész­ségügyi ellátás terén. Van két üzemorvosi rendelőnk — ezenfelül a PAV-nak külön hálózata van — és az idén még egy harmadik orvos be­állítása is lehetővé válik. Lét­rehoztunk egy kézi gyógy­szertárat az építkezésen, van laborunk, több olyan szűrő- vizsgálatot látnak el orvo­saink, ami feltétlenül fontos. Itt oldjuk meg a tüdőszű­rést... van helyi mentőnk, amit az ERBE biztosít. Éjjel­nappal állandó orvosi fel­ügyelet van, ebben a paksi orvosok segítenek. Tudom, hogy orvosaink nem elége­dettek ezzel, igazuk van. De, nem felejthetjük el, hogy mindezeket itt Pakson meg­oldottuk, ami országos vi­szonylatban is nagy ered­mény. — hj — gk —

Next

/
Thumbnails
Contents