Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
U ^rÜÉPÜJSÁG 1983. október 5. Széchenyi élete tv-filmen Nagycenken, .a Széchenyi-kastélyban vették fel Nemes- kürty István forgatókönyve alapján a Széchenyi élete című film több jelenetét. A rendező Horváth Ádám, operatőr Sik Igor. Széchenyi alakját Tordy Géza személyesíti meg. A képen: Horváth Ádám rendező felvétel előtt. XII. dél-dunántúli népművészeti hét Szakmai tanácskozás, tapasztalatcsere, műsorok r 7 ~ ~--------------•—* S zovjet lapokból Immár 17 éves hagyománya van a dél-dunántúli nép- művészeti hétnek, amelyet fölváltva a négy dél-dunántúli megye — Baranya, Somogy, Zala és Tolna — rendez. Az elmúlt két esztendő „kimaradt”, s idén az elmúlt hét végén megyénk volt a házigazdája a rangos rendezvénysorozatnak, vagyis „visz- szahoztuk” sokak örömére és hasznára e hagyományt. Egyébként ez az év az eredeti sorrend szerint is a mi megyénké lett volna. Á két és fél napos rendezvényről, annak tapasztalatairól beszélgettünk Méry Évával, a megyei tanács közművelődési csoportvezetőjével, akitől először azt kérdeztük, hogy .miért „népművészeti hét” néven fut az esemény, holott mindössze két, két és fél napról van szó. —Korábban ezek a rendezvények egy hétig tartottak, de takarékossági szempontok miaít le kellett szűkíteni. Érdekessége volt az ideinek, hogy idén először két város — Szekszárd és Bonyhád — volt a házigazda, s mint kiderült. a két helyszínen zajló események jót tettek a rendezvénynek, azaz sokkal színesebb, változatosabb volt a program, mint a korábbi években. — Miért Bonyhádra esett a választás? (Szekszárdra nem kérdezek rá, hiszen általában a megyeszékhelyek a rendezők.) — Megyénkben Bonyhád és környéke az a tájegység, ahol a népművészeti hagyományokat a legtöbb községben ápolják. Az ottani művelődési központ pedig különösen nagy gondot fordít e tájegység népművészeti .kincseinek megőrzésére, hagyományainak fölelevenítésére. — Az előre kiadott programok rendben lebonyolódtak. — Igen, s hozzáteszem, hogy nagy sikerrel. A rendezvények két részre oszlottak: a tudományos tanácskozásra, Illetve a kiállításokra és bemutatókra. A tudományos tanácskozások témája idén a honismeret, a hely- történet, a tájházak tudományos és közművelődési értékei voltak. A szokásokhoz híven két félnapos kirándulás is kapcsolódott a programhoz, a résztvevők ellátogattak a közelmúltban átadott tájházakba, illetve megnézték a helytörténeti kiállításokat Sióagárdon, Mórágyon, Bony- hádon és Szabályban. Ezek megnyerték a szakemberek tetszését, de kiderült az is, hogy e munkában a négy megye közül a Somogy megyeiek járnak elől, vagyis nekünk is sok tennivalónk van még e téren. Megjegyzem, hogy a tanácskozás anyaga megjelenik nyomtatásban is, melynek haszna az, hogy a különböző megyékben előforduló gyakorlat segíti a más megyékben folyó munkát. — Kérem szóljon arról, hogy milyen létszámban vettek részt a tanácskozásokon. — Sajnálatos, hogy a néprajzos szakembereken kívül az e feladatokkal foglalkozó társadalmi munkások — szakkör- és klubvezetők — közül sokan nem vettek részt a tanácskozáson, amelyen Dr. Andrásfalvi Bertalan kandidátus bevezető előadása után a téma kifejtéséhez minden •megye két korreferátummal járult hozzá. — A programsorozat másik része az élő folklór bemutatása volt. — Mégpedig kiállítási anyagban, illetve műsoros est keretében. Szekszárdnak és Bonyhádnak egyaránt nagy nyeresége, hogy minden megye egy-egy magas színvonalú kiállítással mutatkozott be, amit két hétig láthatnak az érdeklődők. A műsorok mind a két helyszínen négyszer fél órából tevődtek össze, s rendkívül színes képet adtak a dél-dunántúli megyék ének-, zene- és tánchagyományaiból. Nagy jelentőségű a X. országos szőttespályázat, amely kiemelkedik a kiállítások sorából, ugyanis az egész ország népművészeti szövéstechnikáját, a ma is használatos és élő szövésművészetét mutatja be, ezenkívül fontos azért is, mert minden jelentős tájegység képviselteti magát. — Kérem, hogy szóljon a népzenei bemutatóról. — Bonyhád első alkalommal hirdette meg — természetesen a rendezvényhez kapcsolódóan — a népzenei bemutatót. Jó volt, hogy a bonyhádiak a városkörnyék községeire is gondoltak, azaz szombaton este azokban is fölléptek az együttesek. A városban vasárnap délután tartották a gálaműsort viszonylag kis közönség előtt, de igen színvonalasan. Megemlítem még, hogy Bonyhádon és Szekszárdon is örömmel fogadták a gálaműsorok utáni táncházat, .mely jó keretet és jo hangulatot adott a rendezvénynek. — Tehát összegezve sikeres volt a rendezvény? — Igen, ez a színes és változatos összejövetel a regionális terület legrangosabb népművészeti rendezvénye. Örömünkre szolgált, hogy a szokásos zászlófelvonásra a megyék új és nagyon szép népművészeti zászlókat szőttek. Elmondom még, hogy a szekszárdi 505-ös Szakmunkásképző Intézet jó szervezése révén kellemes szállásuk és jó étkezési lehetőségük volt a rendezvény résztvevőinek. V. HORVÁTH M. A liptáli énekés táncegyüttes megyénkben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az OKISZ, a Tolna megyei MÉSZÖV és KISZÖV, illetve a dombóvári „Kapós” néptáncegyüttes meghívására 44 tagú ének- és tánc- együttes érkezett az elmúlt napokban hazánkba a csehszlovákiai Liptálból. A csoportot szeptember 30-án Nagykállón fogadták a házigazdák, ugyanis magyarországi tartózkodásuk ideje alatt itt léptek fel elsőként a nagyközönség előtt. Megyénkben négy napot tartózkodnak. Programjukban szerepel szűkebb hazánk tájegységeivel és kulturális értékeivel való ismerkedés, baráti találkozó a dombóvári „Kapós” néptáncegyüttes tagjaival, s szövetkezeti együttesről lévén szó, a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet megtekintése is. S. J. Babitsemlékkiállítás Egy ismeretlen, eddig még sehol sem publikált Babits- verssel — a Perc szonett című költeménnyel — is megismerkedhetnek az érdeklődők azon a kamarakiállításon, amelyet a költő születésének századik évfordulója alkalmából rendezett hagyatékából az Országos Széchényi Könyvtár a Magyar Nemzeti Múzeum kupolatermében. A tárlatot kedden délelőtt nyitotta meg Keresztury Dezső akadémikus, felidézve a Babits-hagyaték gondozásának körülményeit, a gyűjtemény eddigi sorsát. A kiállítás különlegessége a hangarchívum: a látogatók eredeti viaszlemezekről átjátszott felvételeket hallgathatnak meg; ezeken Babits Mihály saját verseiből mond el néhányat, köztük a Perc szonettet. A költemény sokszorosított szövegéből — csakúgy mint a Jónás könyve eredeti kéziratának utolsó lapjáról készült másolatokból — valamennyi tárlatlátogatónak átnyújtanak egyet-egyet a kiállítás rendezői. Bár a több ezer darabos Babits-hagyatéknak csak egy részét láthatják a Magyar Nemzeti Múzeumban az érdeklődők, a kamaratárlat így is nagy érdeklődésre tarthat számot. Ez jórészt a kuriózumoknak köszönhető: az eredeti vers- és esszékéziratokon túl bemutatnak például több olyan fénykép- felvételt, amelyet eddig nem hoztak nyilvánosságra. A kiállítás anyagát jeles képzőművészek alkotásai is gazdagítják. A látogatók megismerkedhetnek Tihanyi Lajos Babitsról készített grafitrajzával, Rippl-Rónai Józsefnek a költőt árbázoló pasztellképével, Beck ö. Fülöp bronz Babits-mellszobrával, s megtekinthetik a poéta, Pátzay Pál formálta gipsz halotti maszkját. SZOVJETUNIÓ A KISZ, illetve elődje, a KIMSZ és a Komszomol megalakulásának 65. évfordulója alkalmából két anyagot is olvashatunk a Szovjetunió októberi számában. Dr. Varga-Sabján László, a KISZ KB titkára A fegyverbarátságtól a barátságtáborokig című interjújában két ifjúsági szervezet kapcsolatának fontosabb mozzanatait idézi fel, és kidomborítja a jelenlegi és a jövőbeli együttműködés lényeges elemeit. Svéd László történész, a téma elismert szakértője Amikor Budapest volt „az egyetlen ablak” című írásában a nemzetközi kommunista ifjúsági mozgalom hőskorának azt az érdekes szakaszát villantja fel, amikor a szovjet, majd a magyar ifjúkommunisták készültek a nemzetközi kommunista ifjúsági in- ternacionálé alakuló kongresszusának megrendezésére. A grúz—orosz kapcsolatok gazdag históriáját idézi fel az egyik cikk a két ország viszonyában új korszakot nyitó georgijevszki szerződés megkötésének 200. évfordulója kapcsán. „Csak” a földgolyó túlsó felére kell ugornunk képzeletben, ha meg akarunk ismerkedni a Szovjet Tudományos Akadémia első Amazo- nas-expedíciójának színhelyével. A világ legbővizűbb folyamát és néhány mellékfolyóját tanulmányozó kutatók az expedíció során nagyon sok növényfajt, állatot és vízmintát gyűjtöttek. Van-e élet a világegyetemben? A Vadászat az élet jeleire címmel a lap munkatársával folytatott párbeszédben L. Muhin, a SZUTA Kozmikus Kutatások Intézetének laboratóriumvezetője sorra veszi azokat a jeleket, amelyek a Naprendszer égitestjein a szerves élet elemi jelenlétére utalnak. Nagy jelentőségű felfedezést ismertet A fényhullám munkára fogott negyedik tulajdonsága című cikk. Továbbfejlesztve a Nobel-díjas Gábor Dénes és a Lenin-díjas J. Gyenyiszjuk felfedezéseit, a Grúz Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetének optikai kutatólaboratóriumában olyan hologramot állítottak elő, amelynek segítségével egyebek között térhatású képet lehet kapni belső szerveinkről. LÁNYOK,ASSZONYOK Már hagyománnyá vált, hogy a Lányok, Asszonyok októberi számát a világ minden részéből érkezett olvasói kérdések alapján állítja össze a szerkesztő bizottság. Ez évben is az olvasók kérdéseire adott válaszok alkotják az októberi szám gerincét. A hosszabb-rövidebb írásokból megtudhatjuk például, hogyan vesznek részt a nők a világűr kutatásában, mely szovjet tudósok kaptak No- bel-díjat, hogyan készülnek a népszerű szovjet bábfilmek, miért és mióta nevejzik vörösnek a Vörös teret, hogyan élnek a Szovjetunióban a nyugdíjasok és még sok minden mást. Közli a lap az Adjuk a földgolyót a gyerekeknek című gyermekrajzpályázat nyerteseinek névsorát, amelyben magyar gyerekek is szerepelnek. L. Lerner Büszkék vagyunk testvérvárosunkra című cikke Ogyesszába, Szeged testvérvárosába kalauzolja az olvasót. A szovjet népek művészetét bemutató sorozatban ezúttal a burjátok hagyományait és a hagyományok mai ápolóit ismerhetjük meg. N. Kascsuk Földi örömök című elbeszélése egy falusi család mindennapos apró gondjaiba, örömeibe enged bepillantást. Érdekes rövid hírek, sok fénykép, orosz nyelvlecke, a mellékletben megszokott kézimunka-leírások, ételreceptek és rejtvények teszik színesebbé a lap októberi számát. A gyerekek érdeklődésére tarthat számot a mese, az Ügyeskedj, okoskodj! no- vat legújabb jelentkezése és a gyerekrejtvény. „Várható-e fordulat?” teszi fel a kérdést tanulmánya címében Georgij Arbatov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézetének igazgatója. Jurij Gluhov már több ízben is megfordult Libanonban; mostani A bejrúti pokol bugyrai című beszámolójában az 1982-es izraeli agresszió utáni helyzetet ecseteli. Az NDK-ban tudnak számolni címmel tanulmányt közöl a folyóirat Jevgenyij Ambarcumov professzor tollából, aki a következő témát taglalja: „Manapság, amikor sűrűsödnek a gondok a nyersanyag- és fűtőanyagtermelésben, vajon visszaszorítható-e a termelési tendenciák további csökkenése? Az NDK példája arról tanúskodik, hogy igen, egy feltétellel, ha ésszerűen gazdálkodnak az erőforrásokkal.” A Szovjetunió érdekes tájaira két írás kalauzolja el áz olvasót. Az ország északkeleti csücskében, a Csukcs Autonóm Területen már évszázadok óta élnek emberek — a csukcsok. Lélekszámúk jelenleg tizenháromezerre tehető. A létfenntartásért, az életért naponta meg kell küzdeniük a kegyetlen természettel. Róluk szól a Csukcs- föld a világ vége című riport. Földrajzilag ellenkező irányba invitál Jevgenyij Be- rezikov A híres-nevezetes csijalbazár című írása. Az elbeszélés középpontján egy üzbegisztáni kis település, Csijal falucska áll, melynek közelében található az a bazár, amelyet csaknem egész ■Közép-Ázsiából látogatnak az emberek. Bajkonurt szerte a világon ismerik. Georgij Subnyikov nevét azonban sokkal kevesebben, noha ő volt az, aki az óriás űrrepülőtér építését irányította annak idején a kazah sztyeppéken. Ilja Gu- rovics nyugalmazott vezérőrnagy róla szóló írásának címe: Bajkonur: start a világűrbe. A történelem során Lenin- grádot már többször elöntötte az árvíz. Most egy világ- viszonylatban is ritkaság- számba menő árvízvédelmi berendezés épül a városban. A Leningrád tengeri védőpajzsa című írásból azt is megtudhatjuk, hogy a kolosz- szális építkezés során mintegy 145 millió köbméternyi talajt és sziklás kőzetet kell megmozgatni, azaz kétszer annyit, mint a Panama-csatorna építésekor. Az irodalmi kuriózumok kedvelőinek figyelmébe ajánljuk a Jaltában élő nyolcéves költőnő, Nyika Turbina verseit. Hogy miként dolgozik és honnan meríti ihletét a fiatal költőnő, arról Valentyina Nyikolajevna bevezetőjéből szerezhetünk tudomást, melynek címe azonos a fiatal költőnő egyik versének címével: Verseimet nem én írom. Persze, a címet nem szabad szó szerint értelmezni ... A Könyvespolc rovatban egy világraszóló politikai gyilkosság hátterébe kapunk betekintést. Vlagyimir Mali- sec dokumentumregényének címe: Kinek állt útjában Áldó Moro? Tatár ételkülönlegességek1- kel is megismerkedhetünk a Szputnyik új számában. SZOVJET IRODALOM A folyóirat 10. száma közli Dmitrij Guszárov Ahol nincs többé irgalom című regény-krónikáját. A mű dokumentumok felhasználásával íródott a második világháború karéliai frontján folyó partizánhadjárat eseményeiről. A finnek által megszállt területekre egy hat osztagból álló partizándandárt irányítanak azzal a feladattal, hogy semmisítsenek meg különböző finn parancsnokságokat, robbantsanak fel hidakat, utakat. Két hónap múltán a magára hagyott dandár elenyésző része tér csak vissza. Ennek oka, hogy eleinte nem sikerült kellőképpen megszervezni az élelmiszer-utánpótlást. A drámai szituációkban bővelkedő regényt Markos Miklós fordította. A Líra rovatban a nemrég elhunyt Alekszej Szurkovra emlékeznek költőtársai: Mihail Dugyin, Karjeszin Kuli- jev és Mihail Lvov. Parujr Szevak örmény költő Nem- némuló harangtorony című poéma-részletét Weöres Sándor fordításában olvashatjuk. Az örmény költőről Rab Zsuzsa így ír: „Ha van első látásra szerelem, van barátság is. Szevak sűrű sörényű, fekete abesszin-feje a Jerevánban ritka hó fehér díszletei előtt — idegen volt és egyszerre ősi-ismerős. Néhány félig hivatalos, fukar mondat is elég volt ahhoz, hogy »megérezzük egymást" ...”. Fjodor Abramov, a közelmúltban elhunyt orosz prózaíró emlékét Antal Miklós, Mihail Vosztrisev, Dmitrij Lihacsov, Valentyin Rasz- putyin és Anatolij Csepurov írása idézi. Elbert Jánosra Szavva Dangulov írása és Nádasy László interjúja emlékezik. A szovjet—magyar művészeti kapcsolatok helyzetéről, fejlődésének irányairól és az együttműködés további lehetőségeiről szól Köpeczi Béla a folyóirat Közös dolgaink című rovatában. Az Irodalomról rovatban Konsztantyin Lomunov Lenin és Tolsztoj című elemző tanulmánya olvasható abból az alkalomból,’ hogy 75 éve jelent meg Lenin: Lev Tolsztoj, mint az orosz forradalom tükre című műve.
