Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

1983. október 5. NÉPÚJSÁG 5 Diiaolmaceóa* a rugalmas melléknévvel kifejezett tu- l\UgallT1aSS3.^ • lajdonság, állapot. „Rugalmas” az olyan személy, aki valamely elv, szabály lényegét megtartva de alap­vető meggyőződését meg nem tagadva az adott helyzethez, visz nyokhoz helyesen, s könnyen alkalmazkodik. (A magyar nyelv érte! mező szótára). Időmilliomosok vagyunk? A televízióban nyilatkozta a minap az egyik gazdasági ve­zető: a licencvásárlás utáh egy-két éven belül piacon vagyunk az új termékkel. Ezt mint a rugalmasság pozitív példáját említette. Egy-két év, míg piacra kerül egy bizonyos termék, olyan termék, amelynek licencét más országoktól vásároljuk. Ez az idő hosszú, mert a piac változik. A mai újdonság holnapra elavul. Miért vagyunk mi időmilliomosok? Tény, hogy hazai viszonylatban ez az egy-két év gyors. De, szabad-e magunkat hazai mércével mérni? Amikor nemzeti jövedelmünk jelentős részét a világpiacon érjük el. Tehát akkor az effajta hazai rugalmasság cammogás. De nézzük az okokat. Először is, nagyon nagy manapság nálunk a licencvásár­lással kapcsolatos ellenszenv. „Tudjuk magunk is, miért fi­zessünk egy-egy gép, gyógyszer, vagy találmány gyártási jo­gáért?!” — mondják sokan. Ez az ellenállás még akkor is ér­ződik, amikor már kész tények vannak: itt a dokumentáció, keményen megfizettünk érte. Es ekkor már nem lehet más az érdekünk, mint, hogy abból gyorsan áru legyen. Piacképes áru. Az új gyártmányhoz többnyire új technika kell. De a válla­latoknak nincs mindig arra pénzük, hogy ezt meg is vásárol­ják. Tehát a meglévővel kell gazdálkodni. Ami megint gátja a gyors gyártásnak. Anyagorlíell beszerezni. Alapanyagot. Gazdasági vezetők a megmondhatói, hogy ez sokszor szinte reménytelen. A mai anyagrendelési szokás szerint már ezekben a hónapokban — októberben, novemberben — fel kell adni a megrendelése­ket 1984-re. Aki ezt nem teszi, nem biztos, hogy 1984-ben ter­melni tud. De akkor hogyan tud reagálni a piac kihívására, amely sokszor csak pár hónapos átfutási idő mellett hajlandó elfogadni újdonságnak az újdonságot — ha közben egy évre előre be kell szerezni az alapanyagot. Időmilliomosok vagyunk? Ügy látszik igen. A televízióban nyilatkozó szakember ezeket nem mondta el. Pedig az egy­két éves átfutási időknek ez a háttere. Természetesen van egy fontos tanulság is: ilyen körülmé­nyek között sokan nem is vállalkoznak az újdonság gyártá­sára. Mert tudják, hogy nem újdonságot gyártanak. Tudják azt is, hogy a szállítási fegyelem nálunk nagyon rossz. Hogy a minőségi követelmények betartása sem „rózsás”. A Minisz­tertanács nemhiába határozta meg legutóbbi ülésén, hogy a minőségi követelmények betartására büntető szankciók al­kalmazásával is kényszeríteni kell a vállalatokat. Mert az idő nekünk is, de ellenünk is dolgozhat! Böngészde a földeken A szégyenlős témák közé sorolandó ilyenkor ősz táján a böngészésről írni és azzal foglalkozni. A böngészés ér­tékmentő tevékenység. Ezt még soha senki sem vitatta. A gépesítés velejárója, hogy marad bőven a földeken ku­koricacső, melyet a kombáj­nok hagytak ott. Vannak vállalkozó emberek — állattartóik többnyire — akiknek földjük nincs, de a kukorica feltétlenül kellene nekik. Szabad idejüket áldoz­zák (áldoznák) arra, hogy az egyébként veszendőbe menő kukoricacsöveket összeszed­jék. És már évek óta nincs egyezség a közös gazdaságok és a böngészők között. Rugalmasan foglalkozik minden évben mindenki az üggyel, de rugalmasan nem is történik semmi. A böngészők megjelennek a földeken és böngésznek, a közös gazda­ságok vezetői meg időnként kiküldenek valakit a földek­re, hogy zavarják el a böngé­szőket... Egyébként mindenki attól fél, hogy a még lábon álló termést dézsmálják meg. Csak azt kellene tudni, hogy azok akkor nem böngészők, hanem tolvajok. Ellenük el kell járni, az értékmentőket meg hagyni kellene nyugod­tan hajladozni a megtapo­sott kukoricacsövekért... De, így egyszerűbb! Olcsóbb is? Az oldalt írta és ŐSZ­szeállította Hazafi jó- ; zsef, a fotókat Gottvald Károly készítette. Kisiparos, kiskereskedő börze Három megye — Baranya, Somogy, Tolna — kisiparosai és kiskereskedői október 23- án, 24-én és 25-én találkozót adnak egymásnak Szekszár- don. Börzét tartanak. Erről kérdeztük Simon Jó­zsefet, a KIOSZ megyei tit­kárát. — A célunk ezzel a talál­kozóval, hogy a három me­gye kisiparosai be tudják mutatni a nagyközönségnek — és természetesen a keres­kedőknek gyártmányaikat. Az olyan termékeket látnánk szívesen, amelyek hiánycik­kek. Ugyancsak bemutatják azokat a termékeket a kis­kereskedők, amelyekből töb­bet szeretnének rendelni és azt árusítani. A háromnapos találkozón lesz lehetőség, hogy találkozzanak egymás­sal a termelők és a kereske­dők. Ennek feltétlenül az lesz a haszna, hogy a vevők később megkapnak a bolt­ban olyan árut is, amelyet most kapacitás hiányában az országban sehol sem gyárta­nak. A Bonyhádi Zománcáru- gyár az utóbbi években az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárról valamilyen díjjal tér haza. A vállalat fejlődését egyértelműen jelzik ezek a díjak. A bonyhádi gyár pár éve vásárolt Ausztriában egy gyárat. Ez a dolog már ma­ga izgalmas. Megéri-e gyá­rat vásárolni? Üzemelő gyá­rat, amelynek működő gépi berendezéseit szétszedték és Bonyhádon állították fel. Rövid idő alatt. Mondhatjuk, hogy rugalmasan. Űj berendezések — nálunk új technológia — léptek üzembe Bonyhádon. Választék ? Az első vendéglátó egysé­gek bérbe adásakor mi. fo­gyasztók azt vártuk, hogy a vendéglátásban megpezsdül az élet. Lesz ételválaszték, a személyzet felszolgálóként vesz részt az adott egység munkájában, jobb tesz a ze­ne, fél deci lesz a féldeci. Egy szóval érvényes lesz a jelszó: vendéglátás = szíveslátás. Aztán rájöttünk, hogy — tisztelet a kivételnek — eb­ből nem sok valósult meg. Továbbra is a rántotthús. a párizsi, .meg a brassói apró­pecsenye maradt a sláger... Nem jelentek meg az étel­különlegességek. az olyan szolgáltatások, amelyek csak arra az egy üzletre jellemző­ek. Mint például a kömlődi halászcsárda... vagy lehet so­rolni a régi bevált egysége­ket. Mi lehet az oka? így is van forgalom, vagy mi, vendégek vagyunk igénytelenek? A külső szemlélőnek szinte az az érzése, hogy a nem szerződéses üzletekben in­kább van újítási vágy. Példá­ul Szekszárdon a Gemencben. Nosztalgia-discót rendeztek, és pár hónap ófa lehet vásá­rolni hamburgert... Taxiközpont, jelentkezz! A hír rövid: a szekszárdi maszek taxisok felszerelték személygépkocsijukat CB-rá- dióval és a Garay Szálloda portáján taxiközpontot hoz­tak létre. Olyan diszpécser- szolgálat félét... Vajon miért? A jó üzlet reményében. Mert nem akar­nak felesleges kilométereket futni üresjáratban. Mert minden utat szeretnének megkaparintani. Rugalmasan, gondolják a taxisok. Rugalmasan, mond­juk mi: és aki rugalmas, az kössön is jó üzletet! Fordítva okosabb A nagyvállalat központja Budapesten van. Időnként a vidéki gyárak, telephelyek, építésvezetőségek középveze­tőinek vizsgázniok kell mun­kavédelemből. Annak rend­je és módja szerint vizsgáz­nak is. Budapesten. Az a nyolcvan ember, vagy tíz-húsz ember a vizsgabi­zottság elé áll. Utaznak is érte 150-200-300 kilométert. A vizsgabizottság három­tagú. Vajon .mikor jut a nagyvál­lalatnál valakinek eszébe, hogy a három az kevesebb, És azóta érzékelhetően előkelő helyet kezd követel­ni megyénk iparában a bony­hádi gyár. Vajon lett volna több BNV-díj az említett gyárvá­sárlás nélkül? Vagy a gyár Bonyhádra telepítése és egy kisebb beruházás gyors, szakszerű végrehajtása ered­ményezte a gyors fejlődést? A választ nehéz megtalál­ni. Azt hiszem, a kettő együt­tes hatása — és még az, hogy Bonyhádon tudják, mit akar­nak — eredményezi, hogy a zománcárugyár ott van az élen. mint a nyolcvan... Lett volna BNV-díj? Hatszázezer dollár nyolc százaléka A VEGYÉPSZER tamási gyárában vállaltak egy közel 600 ezer dolláros munkát. Olyan megkötéssel: ha kés­nek a munka ütemszerű át­adásával, akkor hetente — hétnaponként — nyolcszá­zalékos büntetést fizetnek. Dollárban. A feladatot határidőre tel­jesítették és egyetlen cent büntetést sem kellett fizet­niük. Sőt. A Munka befeje­zése után a francia PROCO- FRANCE S. A. cég levelet küldött Szerb Ferencnek, a VEGYÉPSZER vezérigazga­tójának, amelyben köszöne­tét mond a tamási gyár dol­gozóinak a jó együttműködé­sért. A RÉGI SZOKÁSREND HELYETT... Sok gondolkodási idő nem jutott. A munkát vállalni kell. A valutáért. Azért is: mert a tamási gyárban tud­ták, hogy alkalmasak na­gyobb feladat megoldására is. És ezzel az üzlettel bizto­sítva van az 1982-es év utolsó hónapjainak, az 1983- as év első negyedévének a tennivalója. Szakíthatnak az­zal a régi szokással, hogy az első negyedév a tingli-tangli munkáé. És plusz bérhez jut­nak. Ehhez azonban olyan ösz- szefogásra volt szükség, amely nem teszi kétségessé a vállalás, mondjuk inkább így: az üzlet teljesíthetősé­gét. A francia cég versenytár­gyalás során nyerte el a száz­halombattai benzinlepárló- üzem építését. Ehhez kere­sett társnak magyar cégeket, így került az üzletbe a VE­GYÉPSZER. A szokásrend felrúgása mindig kockázatot is jelent. Olyan rövid volt a határ­idő, hogy a tervezés stádiu­mában az anyagrendeléseket fel keltett adni. A tamási gyárban ilyen munkát még nem végeztek. A százhalombattai lepárló reaktora és az acélszerkeze­tek olyan követelményeket kell, hogy kielégítsenek, amelyek kiváló minőségű anyagok beépítését és ennél még kiválóbb szakmunkát igényelnek. Az eredmények részesei a fiatalok. Szakértelmük, szorgalmuk megfelel a mai igényeknek. A program szoros volt. 1982. december 20-ra kellett átadni az első ütemben gyár­tott berendezéseket. Utána havonként és természetesen a nyolcszázalékos „bánat­pénz” fizetésének ígérete mellett a 700 tonnányi be­rendezést február 20-ig le­gyártani. Az első feladat: olyan kap­csolatot teremteni a terve­zőkkel, ami manapság még nem szokásos. A tervezés időszakában és végig a ki­vitelezés során kölcsönös együttműködés mellett készülhetett el a munka. A második feladat: úgy is­mertetni a gyár dolgozói előtt a feladatot, hogy azt mindenki magáénak vallja. Nemcsak érteni kell a fel­adatot, hanem érzelmileg kö­tődni is hozzá. Nagy szükség volt a munkások ötleteire, gyártás közbeni javaslatai­ra. A harmadik feladat: Olyan mozgékony átcsoportosításo­kat végrehajtani, hogy le­gyen megfelelő műszaki szakember az előkészítésre, később az irányításra, és még később a fizikai munka elvégzésére. Ez nagyon fon­tos láncszem volt, mert a gyár kapacitása ebben az időben 150—180 százalékra volt lekötve. Tehát jelentős pluszmunkára volt igény. A negyedik és a sokadik feladat közé tartozott, hogy legyen megfelelő anyagi ösztönző... MINDEN MUNKÁNAK Ara van... Természetesen a dollárbe­vételt jelentő munkának ki­hatása van a gyár későbbi életére. Amikor ma megha­tározott mennyiségű bérke­ret áll a rendelkezésre, ak­kor egy ilyen, közel hatszáz­ezer dolláros munka a ké­sőbbi bérekre is hatással van. Pontosan 2,6 százalék. Eny- nyivel emelhették 1983-ban a a VEGYÉPSZER tamási gyá­rában a rendes béremelés felett a béreket. Az összeg nem kevés. Tehát minden munkának ára van. A gyors és jó munkának jó ára. Természetesen az előbbi­ek már a végeredményt ké­pezik. Tavaly ősszel még az volt a kérdés, hogy tudják-e teljesíteni a feladatot, mert akkor... ezt nem is kell foly­tatni, mindenki tudja, hogy akkor csőd van. A munka elvégzése során a gyár vezetése ugyanazt az ösztönző rendszert alkalmaz­ta, mint velük szemben a francia cég. Minden részfel­adatnak ára volt. Mikor, ho­gyan és mennyi munkaidő­ráfordítással teljesíti azt egy-egy kollektíva, senkit sem érdekelt. A kollektíván kívül. Mert lehet 100 órával is és lehet 200-zal is ugyan­azt a pénzt megkeresni. Horváth István, a tamási gyár igazgatója: — Természetesen mára már levontuk a tanulságo­kat. Az első és legfontosabb: nem szabad mereven ragasz­kodni a fizikai és nem fi­zikai munkakörök arányá­hoz. Az egyik hónapban elő­készítőkre volt szükség, a másikban termelésirányítók­ra, a következő időszakban pedig fizikai munkásra. Ezt rugalmasan megoldottuk. A hegeszteni tudó mérnök he­gesztett... Olyan kapcsolatot kell kialakítani a tervezők­kel. hogy a tervezés és a munka folyamatos legyen. Segítsünk egymásnak. És rá­jöttünk arra: a gazdaságos termelést a tervezőasztalnál kell kezdeni. Lényeges, hogy a tervező mondja el: mire kell figyelni és mit lehet ru­tinból elvégezni. Legyen ott a tervező a munka végzése során, hogy menet közben — az esetleges anyaghiány so­rán — azonnal tudjon rea­gálni és mást betervezni he­lyette. összességében bebi­zonyosodott, hogy a gyors át­futás, a rendelés időbeni tel­jesítése többletnyereséget hoz. Ezen a munkán négy­szer nagyobb nyereséget' ér­tünk el, mint általában. ütemtartAs... A jól végzett' munka örö­méről beszélni néha frázis­számba megy. Pedig általá­ban mindenki szeret jó mun­kát végezni. A tamási gyár­ban is érződik még a mai napig is, hogy fél évig ki­emelkedő munkát végeztek. Flottul, összefogottan megy ma is a munka. Ezt bizo­nyítja az is, hogy nem áll­tak le az első negyedév után a jó munka után ünnepelni, hanem a második negyed­évre is átmentették az üte­met. A nyereségük féléves szinten 137 százalékos lett, ami egyben a termelékeny­ség növelését is jelenti. Ez azt is jelentheti, hogy az év végén 150—160 millió forin­tos termelési érték mellett 22—25 millió forintos nyere­ségük lesz. Mindez a rugalmasság, a kollektíva eredménye. És ez nem frázis. Minden egyes feladatról közösen döntöt­tek. S ha már döntöttek, ak­kor azt végrehajtani min­denkinek kötelessége volt... Egy-egy gázlift elkészítése pontos és felelősségteljes mun­kát igényel

Next

/
Thumbnails
Contents