Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-05 / 235. szám
1983. október 5. NÉPÚJSÁG 5 Diiaolmaceóa* a rugalmas melléknévvel kifejezett tu- l\UgallT1aSS3.^ • lajdonság, állapot. „Rugalmas” az olyan személy, aki valamely elv, szabály lényegét megtartva de alapvető meggyőződését meg nem tagadva az adott helyzethez, visz nyokhoz helyesen, s könnyen alkalmazkodik. (A magyar nyelv érte! mező szótára). Időmilliomosok vagyunk? A televízióban nyilatkozta a minap az egyik gazdasági vezető: a licencvásárlás utáh egy-két éven belül piacon vagyunk az új termékkel. Ezt mint a rugalmasság pozitív példáját említette. Egy-két év, míg piacra kerül egy bizonyos termék, olyan termék, amelynek licencét más országoktól vásároljuk. Ez az idő hosszú, mert a piac változik. A mai újdonság holnapra elavul. Miért vagyunk mi időmilliomosok? Tény, hogy hazai viszonylatban ez az egy-két év gyors. De, szabad-e magunkat hazai mércével mérni? Amikor nemzeti jövedelmünk jelentős részét a világpiacon érjük el. Tehát akkor az effajta hazai rugalmasság cammogás. De nézzük az okokat. Először is, nagyon nagy manapság nálunk a licencvásárlással kapcsolatos ellenszenv. „Tudjuk magunk is, miért fizessünk egy-egy gép, gyógyszer, vagy találmány gyártási jogáért?!” — mondják sokan. Ez az ellenállás még akkor is érződik, amikor már kész tények vannak: itt a dokumentáció, keményen megfizettünk érte. Es ekkor már nem lehet más az érdekünk, mint, hogy abból gyorsan áru legyen. Piacképes áru. Az új gyártmányhoz többnyire új technika kell. De a vállalatoknak nincs mindig arra pénzük, hogy ezt meg is vásárolják. Tehát a meglévővel kell gazdálkodni. Ami megint gátja a gyors gyártásnak. Anyagorlíell beszerezni. Alapanyagot. Gazdasági vezetők a megmondhatói, hogy ez sokszor szinte reménytelen. A mai anyagrendelési szokás szerint már ezekben a hónapokban — októberben, novemberben — fel kell adni a megrendeléseket 1984-re. Aki ezt nem teszi, nem biztos, hogy 1984-ben termelni tud. De akkor hogyan tud reagálni a piac kihívására, amely sokszor csak pár hónapos átfutási idő mellett hajlandó elfogadni újdonságnak az újdonságot — ha közben egy évre előre be kell szerezni az alapanyagot. Időmilliomosok vagyunk? Ügy látszik igen. A televízióban nyilatkozó szakember ezeket nem mondta el. Pedig az egykét éves átfutási időknek ez a háttere. Természetesen van egy fontos tanulság is: ilyen körülmények között sokan nem is vállalkoznak az újdonság gyártására. Mert tudják, hogy nem újdonságot gyártanak. Tudják azt is, hogy a szállítási fegyelem nálunk nagyon rossz. Hogy a minőségi követelmények betartása sem „rózsás”. A Minisztertanács nemhiába határozta meg legutóbbi ülésén, hogy a minőségi követelmények betartására büntető szankciók alkalmazásával is kényszeríteni kell a vállalatokat. Mert az idő nekünk is, de ellenünk is dolgozhat! Böngészde a földeken A szégyenlős témák közé sorolandó ilyenkor ősz táján a böngészésről írni és azzal foglalkozni. A böngészés értékmentő tevékenység. Ezt még soha senki sem vitatta. A gépesítés velejárója, hogy marad bőven a földeken kukoricacső, melyet a kombájnok hagytak ott. Vannak vállalkozó emberek — állattartóik többnyire — akiknek földjük nincs, de a kukorica feltétlenül kellene nekik. Szabad idejüket áldozzák (áldoznák) arra, hogy az egyébként veszendőbe menő kukoricacsöveket összeszedjék. És már évek óta nincs egyezség a közös gazdaságok és a böngészők között. Rugalmasan foglalkozik minden évben mindenki az üggyel, de rugalmasan nem is történik semmi. A böngészők megjelennek a földeken és böngésznek, a közös gazdaságok vezetői meg időnként kiküldenek valakit a földekre, hogy zavarják el a böngészőket... Egyébként mindenki attól fél, hogy a még lábon álló termést dézsmálják meg. Csak azt kellene tudni, hogy azok akkor nem böngészők, hanem tolvajok. Ellenük el kell járni, az értékmentőket meg hagyni kellene nyugodtan hajladozni a megtaposott kukoricacsövekért... De, így egyszerűbb! Olcsóbb is? Az oldalt írta és ŐSZszeállította Hazafi jó- ; zsef, a fotókat Gottvald Károly készítette. Kisiparos, kiskereskedő börze Három megye — Baranya, Somogy, Tolna — kisiparosai és kiskereskedői október 23- án, 24-én és 25-én találkozót adnak egymásnak Szekszár- don. Börzét tartanak. Erről kérdeztük Simon Józsefet, a KIOSZ megyei titkárát. — A célunk ezzel a találkozóval, hogy a három megye kisiparosai be tudják mutatni a nagyközönségnek — és természetesen a kereskedőknek gyártmányaikat. Az olyan termékeket látnánk szívesen, amelyek hiánycikkek. Ugyancsak bemutatják azokat a termékeket a kiskereskedők, amelyekből többet szeretnének rendelni és azt árusítani. A háromnapos találkozón lesz lehetőség, hogy találkozzanak egymással a termelők és a kereskedők. Ennek feltétlenül az lesz a haszna, hogy a vevők később megkapnak a boltban olyan árut is, amelyet most kapacitás hiányában az országban sehol sem gyártanak. A Bonyhádi Zománcáru- gyár az utóbbi években az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárról valamilyen díjjal tér haza. A vállalat fejlődését egyértelműen jelzik ezek a díjak. A bonyhádi gyár pár éve vásárolt Ausztriában egy gyárat. Ez a dolog már maga izgalmas. Megéri-e gyárat vásárolni? Üzemelő gyárat, amelynek működő gépi berendezéseit szétszedték és Bonyhádon állították fel. Rövid idő alatt. Mondhatjuk, hogy rugalmasan. Űj berendezések — nálunk új technológia — léptek üzembe Bonyhádon. Választék ? Az első vendéglátó egységek bérbe adásakor mi. fogyasztók azt vártuk, hogy a vendéglátásban megpezsdül az élet. Lesz ételválaszték, a személyzet felszolgálóként vesz részt az adott egység munkájában, jobb tesz a zene, fél deci lesz a féldeci. Egy szóval érvényes lesz a jelszó: vendéglátás = szíveslátás. Aztán rájöttünk, hogy — tisztelet a kivételnek — ebből nem sok valósult meg. Továbbra is a rántotthús. a párizsi, .meg a brassói aprópecsenye maradt a sláger... Nem jelentek meg az ételkülönlegességek. az olyan szolgáltatások, amelyek csak arra az egy üzletre jellemzőek. Mint például a kömlődi halászcsárda... vagy lehet sorolni a régi bevált egységeket. Mi lehet az oka? így is van forgalom, vagy mi, vendégek vagyunk igénytelenek? A külső szemlélőnek szinte az az érzése, hogy a nem szerződéses üzletekben inkább van újítási vágy. Például Szekszárdon a Gemencben. Nosztalgia-discót rendeztek, és pár hónap ófa lehet vásárolni hamburgert... Taxiközpont, jelentkezz! A hír rövid: a szekszárdi maszek taxisok felszerelték személygépkocsijukat CB-rá- dióval és a Garay Szálloda portáján taxiközpontot hoztak létre. Olyan diszpécser- szolgálat félét... Vajon miért? A jó üzlet reményében. Mert nem akarnak felesleges kilométereket futni üresjáratban. Mert minden utat szeretnének megkaparintani. Rugalmasan, gondolják a taxisok. Rugalmasan, mondjuk mi: és aki rugalmas, az kössön is jó üzletet! Fordítva okosabb A nagyvállalat központja Budapesten van. Időnként a vidéki gyárak, telephelyek, építésvezetőségek középvezetőinek vizsgázniok kell munkavédelemből. Annak rendje és módja szerint vizsgáznak is. Budapesten. Az a nyolcvan ember, vagy tíz-húsz ember a vizsgabizottság elé áll. Utaznak is érte 150-200-300 kilométert. A vizsgabizottság háromtagú. Vajon .mikor jut a nagyvállalatnál valakinek eszébe, hogy a három az kevesebb, És azóta érzékelhetően előkelő helyet kezd követelni megyénk iparában a bonyhádi gyár. Vajon lett volna több BNV-díj az említett gyárvásárlás nélkül? Vagy a gyár Bonyhádra telepítése és egy kisebb beruházás gyors, szakszerű végrehajtása eredményezte a gyors fejlődést? A választ nehéz megtalálni. Azt hiszem, a kettő együttes hatása — és még az, hogy Bonyhádon tudják, mit akarnak — eredményezi, hogy a zománcárugyár ott van az élen. mint a nyolcvan... Lett volna BNV-díj? Hatszázezer dollár nyolc százaléka A VEGYÉPSZER tamási gyárában vállaltak egy közel 600 ezer dolláros munkát. Olyan megkötéssel: ha késnek a munka ütemszerű átadásával, akkor hetente — hétnaponként — nyolcszázalékos büntetést fizetnek. Dollárban. A feladatot határidőre teljesítették és egyetlen cent büntetést sem kellett fizetniük. Sőt. A Munka befejezése után a francia PROCO- FRANCE S. A. cég levelet küldött Szerb Ferencnek, a VEGYÉPSZER vezérigazgatójának, amelyben köszönetét mond a tamási gyár dolgozóinak a jó együttműködésért. A RÉGI SZOKÁSREND HELYETT... Sok gondolkodási idő nem jutott. A munkát vállalni kell. A valutáért. Azért is: mert a tamási gyárban tudták, hogy alkalmasak nagyobb feladat megoldására is. És ezzel az üzlettel biztosítva van az 1982-es év utolsó hónapjainak, az 1983- as év első negyedévének a tennivalója. Szakíthatnak azzal a régi szokással, hogy az első negyedév a tingli-tangli munkáé. És plusz bérhez jutnak. Ehhez azonban olyan ösz- szefogásra volt szükség, amely nem teszi kétségessé a vállalás, mondjuk inkább így: az üzlet teljesíthetőségét. A francia cég versenytárgyalás során nyerte el a százhalombattai benzinlepárló- üzem építését. Ehhez keresett társnak magyar cégeket, így került az üzletbe a VEGYÉPSZER. A szokásrend felrúgása mindig kockázatot is jelent. Olyan rövid volt a határidő, hogy a tervezés stádiumában az anyagrendeléseket fel keltett adni. A tamási gyárban ilyen munkát még nem végeztek. A százhalombattai lepárló reaktora és az acélszerkezetek olyan követelményeket kell, hogy kielégítsenek, amelyek kiváló minőségű anyagok beépítését és ennél még kiválóbb szakmunkát igényelnek. Az eredmények részesei a fiatalok. Szakértelmük, szorgalmuk megfelel a mai igényeknek. A program szoros volt. 1982. december 20-ra kellett átadni az első ütemben gyártott berendezéseket. Utána havonként és természetesen a nyolcszázalékos „bánatpénz” fizetésének ígérete mellett a 700 tonnányi berendezést február 20-ig legyártani. Az első feladat: olyan kapcsolatot teremteni a tervezőkkel, ami manapság még nem szokásos. A tervezés időszakában és végig a kivitelezés során kölcsönös együttműködés mellett készülhetett el a munka. A második feladat: úgy ismertetni a gyár dolgozói előtt a feladatot, hogy azt mindenki magáénak vallja. Nemcsak érteni kell a feladatot, hanem érzelmileg kötődni is hozzá. Nagy szükség volt a munkások ötleteire, gyártás közbeni javaslataira. A harmadik feladat: Olyan mozgékony átcsoportosításokat végrehajtani, hogy legyen megfelelő műszaki szakember az előkészítésre, később az irányításra, és még később a fizikai munka elvégzésére. Ez nagyon fontos láncszem volt, mert a gyár kapacitása ebben az időben 150—180 százalékra volt lekötve. Tehát jelentős pluszmunkára volt igény. A negyedik és a sokadik feladat közé tartozott, hogy legyen megfelelő anyagi ösztönző... MINDEN MUNKÁNAK Ara van... Természetesen a dollárbevételt jelentő munkának kihatása van a gyár későbbi életére. Amikor ma meghatározott mennyiségű bérkeret áll a rendelkezésre, akkor egy ilyen, közel hatszázezer dolláros munka a későbbi bérekre is hatással van. Pontosan 2,6 százalék. Eny- nyivel emelhették 1983-ban a a VEGYÉPSZER tamási gyárában a rendes béremelés felett a béreket. Az összeg nem kevés. Tehát minden munkának ára van. A gyors és jó munkának jó ára. Természetesen az előbbiek már a végeredményt képezik. Tavaly ősszel még az volt a kérdés, hogy tudják-e teljesíteni a feladatot, mert akkor... ezt nem is kell folytatni, mindenki tudja, hogy akkor csőd van. A munka elvégzése során a gyár vezetése ugyanazt az ösztönző rendszert alkalmazta, mint velük szemben a francia cég. Minden részfeladatnak ára volt. Mikor, hogyan és mennyi munkaidőráfordítással teljesíti azt egy-egy kollektíva, senkit sem érdekelt. A kollektíván kívül. Mert lehet 100 órával is és lehet 200-zal is ugyanazt a pénzt megkeresni. Horváth István, a tamási gyár igazgatója: — Természetesen mára már levontuk a tanulságokat. Az első és legfontosabb: nem szabad mereven ragaszkodni a fizikai és nem fizikai munkakörök arányához. Az egyik hónapban előkészítőkre volt szükség, a másikban termelésirányítókra, a következő időszakban pedig fizikai munkásra. Ezt rugalmasan megoldottuk. A hegeszteni tudó mérnök hegesztett... Olyan kapcsolatot kell kialakítani a tervezőkkel. hogy a tervezés és a munka folyamatos legyen. Segítsünk egymásnak. És rájöttünk arra: a gazdaságos termelést a tervezőasztalnál kell kezdeni. Lényeges, hogy a tervező mondja el: mire kell figyelni és mit lehet rutinból elvégezni. Legyen ott a tervező a munka végzése során, hogy menet közben — az esetleges anyaghiány során — azonnal tudjon reagálni és mást betervezni helyette. összességében bebizonyosodott, hogy a gyors átfutás, a rendelés időbeni teljesítése többletnyereséget hoz. Ezen a munkán négyszer nagyobb nyereséget' értünk el, mint általában. ütemtartAs... A jól végzett' munka öröméről beszélni néha frázisszámba megy. Pedig általában mindenki szeret jó munkát végezni. A tamási gyárban is érződik még a mai napig is, hogy fél évig kiemelkedő munkát végeztek. Flottul, összefogottan megy ma is a munka. Ezt bizonyítja az is, hogy nem álltak le az első negyedév után a jó munka után ünnepelni, hanem a második negyedévre is átmentették az ütemet. A nyereségük féléves szinten 137 százalékos lett, ami egyben a termelékenység növelését is jelenti. Ez azt is jelentheti, hogy az év végén 150—160 millió forintos termelési érték mellett 22—25 millió forintos nyereségük lesz. Mindez a rugalmasság, a kollektíva eredménye. És ez nem frázis. Minden egyes feladatról közösen döntöttek. S ha már döntöttek, akkor azt végrehajtani mindenkinek kötelessége volt... Egy-egy gázlift elkészítése pontos és felelősségteljes munkát igényel
