Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
2 Képújság 1983. október 30. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Világszerte megemlékeztek az ENSZ napjáról, leszerelési akcióhét kezdődött. — Mitterrand villámlátogatást tett Bejrutban, ahol csaknem 300 amerikai és francia katona esett a kettős merénylet áldozatául. — Szovjet—NDK—csehszlovák bejelentés az amerikai rakétatelepítéssel szemben elhatározott válaszlépésről. Kedd: Varsóba érkezett a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség. — Helsinkiben megkezdték a jövő januárban esedékes európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia előkészítését. Szerda: Az Egyesült Államok intervenciós erői partra szálltak Grenada szigetén. A nemzetközi közvélemény elítéli a támadást. Csütörtök: Andropov nyilatkozata: újabb szovjet javaslatok egy kompromisszumos megállapodás érdekében az európai rakétavitában. — Választások Zambiában. — Irak és Irán között ismét megélénkültek a harcok. Péntek: A hetedik országos tiltakozónap Chilében. — Súlyos ellenforradalmi akciók Nicaragua ellen. — Az osztrák szocialisták kongresszusa. Szombat: Béketüntetések több nyugat-európai országban. — Egymás után érkeznek Genfbe a libanoni politikusok a tervezett megbékélési értekezletre. — Állásfoglalások a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások kezdetének 10. évfordulóján. A hét 2 kérdése 1. Mi a jelentősége az Andropov által előterjesztett új javaslatoknak? „A Szovjetunió mindaddig nem mond le a megállapodás kereséséről, ameddig az Egyesült Államok saját lépéseivel’ ezt lehetetlenné teszi” — akár kulcsmondatként is idézhetjük ezt a megállapítást Jurij Andropovnak a Pravdában megjelent nyilatkozatából. S a szovjet vezető szavaiból ismét kitűnhetett, hogy az egyensúly alapkövetelményének fenntartása mellett, Moszkva messzemenő rugalmasságot tanúsít a tárgyalások minden vonatkozásában, egy kölcsönösen elfogadható megegyezés érdekében. Ez a rugalmasság jutott kifejezésre három olyan területen, ahol Andropov új, a nyugati megközelítést még inkább figyelembe vevő javaslatokat körvonalazott. 1. Szovjet részről hajlandók nemcsak a rakéták, hanem a rakétatöltetek számát is figyelembe venni az európai nukleáris egyensúly megteremtésénél. Miután alsókat emlegetett SS—20-as típusú szovjet rakéták három töltet továbbítására alkalmasak, s a számba jöhető brit és francia rakéták között vannak csupán egytöltetűek is, a 162 rakétaállással szemben szovjet részről csak 140 maradna; 2. Moszkva kész tárgyalni a közép-hatósugarú repülőgépek kölcsönös korlátozásáról, figyelembe véve az ezzel kapcsolatos mennyiségi és minőségi (típusösszetétel) tényezőket; 3. Ismét megerősítést nyert az a szovjet kötelezettségvállalás, hogy kevesebb európai rakéta nem jelentene több rakétát a Szovjetunió ázsiai területén. A Szovjetunió tehát valóban mindent elkövet azért, hogy megegyezésre lehessen jutni, s ezzel elejét vehes- sük a fegyverkezési verseny újabb, veszélyes és költséges fordulójának. Ám az is nyilvánvaló: ha az amerikaiak mindezek ellenére telepítenek, nem lenne sok értelme annak, hogy a genfi-tárgyalások az eddigi alapokon folytatódjanak. S az egyensúly fenntartása érdekében bizonyos válaszlépések is következhetnek. Ezek egyik módozatáról szólt a szovjet—NDK—csehszlovák bejelentés: ha megtörténik az amerikai telepítés, akkor hadműveletiharcászati rakétakomplexumokat telepíthetnek az NDK és Csehszlovákia területére. Válaszlépésről lévén szó, minden attól függ, milyen kihívással él a NATO, a régi mondás szerint, a fogadj isten ezúttal is az adjon istenen múlik. Közben leszerelési akcióhét zajlott, hatalmas tüntetések követték egymást. Európa ésszerű megegyezést követel, az Egyesült Államok genfi tárgyalási magatartása láttán azonban nem lehetnek illúzióink. Ezért felértékelődhetnek olyan keleti—nyugati tárgyalási fórumok, ahol ugyancsak a fegyverkezési verseny korlátozásáról, szabályozásáról esik szó: a hadászati fegyverrendszerekről folytatott másik genfi konferencia, az immár tizenegyeAz Egyesült Államok 82. deszanthadosztályának katonái Grenadábán Grand Anse irányában nyomulnak előre. dik évébe lépő bécsi hadérőcsökkentési értekezletek, s a madridi döntés alapján Helsinkibe összehívott előtanács- kozás. (Ez utóbbi hivatott előkészíteni a jövő januárra Stockholmba tervezett európai leszerelési és bizalomerősítő értekezletet.) A tárgyalások a megnehezedett nemzetközi körülmények között is folytatódnak, de óhatatlanul adott bizonyos kölcsönhatás: a genfi eurorakéta-konferen- cia kimenetele nyilván kihat ezekre is, kedvező vagy kedvezőtlen értelemben. 2. Miért támadtak amerikai csapatok Grenadára? Nemcsak szerecsendióról van szó — hangzik az utalás lépten-nyomon Washingtonban, a kis karibi fűszersziget legfőbb termékére — s azt sugalmazzák: végveszély fenyegette az Egyesült Államokat. Pedig a számok magukért beszélnek: az USA-nak kétezerszer több lakosa van, mint a szigetnek és harmincötezerszer többet költ katonai kiadásokra Grenadánál... A szigeten tartózkodó amerikai turistákkal és orvostanhallgatókkal kapcsolatban „túszveszély”-ről is szó esik, ezt lett volna hivatott megakadályozni az amerikai intervenció. Csakhogy eddig nem érkezett jelentés egyetlen, korábban a szigeten tartózkodó, amerikai állampolgár haláláról vagy sebesüléséről, viszont az amerikai katonai erők halottjainak, eltűntjeinek és sebesültjeinfek száma a száz felé közeledik. A számok és az arányok egy pillanatig sem tehették kétségtelenné Góliát győzelmét Dávid felett, de az amerikai előrenyomulás mégis lassúbb lehetett a vártnál, a kétezer főnyi grenadai hadsereg maradványainak és a néhány száz főt kitevő, önvédelmi kézifegyverekkel rendelkező kubai munkások ellenállása következtében. Még nehezebbnek tűnik a politikai kibontakozás Washington számára. A Biztonsági Tanácsban a szó valódi értelmében magára maradt, s a határozatot gátló vétó sem feledtethette a franciák és hollandok ellenszavazatát, a brit tartózkodást. Nem tűnik egyszerűnek egy helyi kormány felállítása sem, egyelőre az amerikai megszállás az egyetlen kézzelfogható tény. A hivatalos indokok mögött mind több szó esik az amerikai lépés igazi indítékairól: 1. Washington a grenadai vezetés belső válsága nyomán ki akarta használni a lehetőséget a haladó rendszer erőszakos megdöntésére. 2. Az amerikaiak világcsendőri szerepüket kívánták gyakorolni, különös tekintettel Nicaragua és Kuba fenyegetésére. 3. Belpolitikai tényezőként számításba vehető az elnökválasztási év megkezdődése, a kormány így akart „keménységet” mutatni és a libanoni merényletért Gre- nadában „törleszteni”. Akárhogyan is alakulnak az események, túl sok a kérdőjel, de egy bizonyosra vehető: a grenadai intervenció súlyos tehertétellé válhat, s nem jegyzik fel az Egyesült Államok katonai és politikai sikereinek krónikájába ... RÉTI ERVIN Munkásemlékek századunk első harmadából (17.) Munkát ad a Hideg A budapesti Ferenc József gyalogsági Laktanyából más jelentkezőkkel együtt, mintegy tucatnyiunkat egy sza- Ikaiszrveziető kíséretében Győrbe vezényeltek. Mint megtudtam, ez a laktanya volt kijelölve a zsoldosok kiképzésére, ezért kellett nyílt paranccsal ebbe a városba áttelepülnünk. Hogy Budapestről el kellett távoznom, az első olyan fejlemény voilit, amire nem Számítottam. így elszakadok elvtánsaimtóL és értelmetlenné válók a vállalkozásom — állapítottam meg magamban. De egyelőre visszalépni nem lehetett. A győri laktanyában az orvosi vizsgálaton újból átesve, rövidesen beöltöztem a zsol- doshiadsereg egyenruhájába. Megkaptam raj-, szakasz- és századbeosztásomat, és. ezzel két olyan hét vette kezdetét, amelyet míg élek, nem felejtek el. Akkor persze, még nem tudtam, hogy a győri két hét csak enyhe ízelítő ahhoz képest, amit később, több ízben is, már mint sorozott katona, el kellett viselnem a horthysta hadseregben. A kéthetes próbaidőt azonban mindenképpen le kellett töltenem. Mondhatom, keserves két hete volt az életemnek. A próbaidő leteltével holit- fáradtnak, s emberi méltóságomban is megalázottnak éreztem magam mindattól, amit el kellett szenvedni az altisztektől, tisztesektől. Ezek a gondolkodás nélküli, a kulturáltság igen alacsony fokán lévő emberek hatalmuk tudatában, kéjelegve kínozták beosztottaikat. Magatartásukkal örökre elvették a kedvemet a katonáskodástól. A győri kaland után, a tél kellős közepén érkeztem visz- sza Budapestre. A Keleti pályaudvarom a falra erősített hőmérő a nagycsarnokban is mínusz 23 fokot mutatott, és kint, az épület előtt még hidegebb volt. A Bem utca irányába indultam, hogy felkeressem a két hét előtt elhagyott szállásadónőmet. Reméltem, hogy visszakapom éjjeli használatra korábbi ágyamat. Szerencsém vólit. A hideg tartotta magát — az 1928-ról 1929-re forduló tél kivételesen kemény volt — újra és újra hópap'Ianmal takarta be a már megtisztított utcákat. Az alkalmi hómunkások létszámát' ennek ellenére a takarékoskodó polgármesteri hivatal nem szaporította. Ezért nappalra munkát kapni szinte lehetetlen volt. Bármilyen korán jelentem is meg a felvételeket bonyolító helyeken, ott már sok tucatnyian várakoztak. A nappali nyolcórai munka elnyeréséért csaknem ugyanennyi időt kellett sorba állni. Rájöttem, ha éjjelre jelentkezem hólapátolásra, csaknem bizonyos, hogy felvesznek. Éjszakai munkát ugyanis a didergő hidegben a hosszabb ideje kereset nélkül lévők, a koplalástól fizikailag is legyengült emberek képtelenek voltak vállalni. Az éjjeli munka módot adott, hogy délelőttönként megjelenhessek a munkaközvetítő hivatalokban. Időnként egy-egy gyárkapu előtt is el- toltöttem egy-két órát. Az éjszakai hólapátolás és az elhelyezkedés keresésével eltöltött délelőttök napról napra való megismétlése nagy akaraterőt és erőfeszítést kívánt. De nem kímélhettem magam, mert szilárdan eltökéltem, hogy ipari munkásként alapozom meg jövőmet. Mindezeken túl hajtott, hogy jótevőmnek, idős háziasszonyomnak is fizetni tudjak, akinek ereje egyre fogyott, hiszen már hetedik évtizedét is a háta mögött hagyta. (Következik: Végre nagyüzemben !) HARMATI SÁNDOR Állásfoglalás a KGST üléséről A KGST-tagországok együttműködése a kedvezőtlenebb nemzetközi feltételek közepette is hozzájárult ahhoz, hogy ezeknek az országoknak a gazdaságában egészében véve a fejlődés tendenciái érvényesülnek — állapítja meg a CSKP KB elnöksége és a csehszlovák kormány a KGST Berlinben tartott 37. ülésszakának eredményéről. A CSKP KB elnöksége és a csehszlovák kormány kifejezte támogatását a KGST- tagországok kormányfőinek a nemzetközi helyzetről elfogadott állásfoglalásával kapcsolatban. Szintén értékelték azokat az intézkedéseket, amelyeket az ülésen a fűtőanyagok, az energiahordozók és nyersanyagok gazdaságos és ésszerű felhasználásáról, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásának javítása érdekében az együttműködés elmélyítéséről hoztak. Az ülésszaktól a csehszlovák vezető szervek azt várják, hogy fontos lépés lesz a szocialista gazdasági integráció elmélyítésében, a tagországok közötti együttműködés minőségileg magasabb szintjének elérésében. Ülést tartott a Varsói Szerződés katonai tanácsa A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek katonai tanácsa október 26—29-ig Viktor Kuli- kovnak, a Szovjetunió mar- saLIjának elnökletével „a Szovjetunióban, Lvovban megtartatta soros ülését. A katonai tanács munkájában részt vettek a bolgár néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg, a lengyel néphadsereg. a magyar néphadsereg, a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege, a Román Szocialista Köztársaság hadserege és a Szovjetunió fegyveres erőinek a katonai tanács tagjai által vezetett küldöttségei. A katonai tanács megvitatta az egyesített fegyveres erők mindennapi tevékenységének néhány kérdését, és megfelelő ajánlásokat fogadott el a harckészültség és a kiképzés további tökéletesítésére. Az ülés tárgyszerű légkörén, a barátság és kölcsönös egyetértés jegyében zajlott le. * A katonai tanács ülésén részt vett magyar küldöttség, amelyet Csémi Károly vezér- ezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár vezetett, szombaton hazaérkezett. Dmitrij Usztyinov magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács Dmitrij Usztyinovot, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját. a Szovjetunió marsa.il*- ját. a Szovjetunió honvédelmi miniszterét a béke védelmében, a magyar—szovjet barátság elmélyítésében, valamint a két ország hadseregeinek fegyverbarátsága és együttműködése fejlesztésében- szerzett kimagasló érdePárbeszéd Libanonról maiért, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköz- társaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntetne ki. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte ez alkalomból Dmitrij Usztyinovot. Czioege Lajos hadse- regtáboimok, honvédelmi miniszter ugyancsak kifejezte jókívánságait. Hétfőn kezdődik a genfi konferencia Ha nem jön közbe váratlan akadály, hétfőn a genfi Intercontinental szálló-bán Amin Dzsemajel államfő elnökletével összeül a libanoni polgárháborús ellenfelek nemzeti megbékélési konferenciája, hogy kísérletet tegyen az 1975 tavaszán kirobbant belpolitikai konfliktus tárgyalásos rendezésére. A mélyreható ellentétek, a robbanékony helyzet ismeretében csak kevesen hisznek a genfi találkozó sikerében, de önmagában is biztató fejlemény, hogy a tragikusan megosztott libanoni társadalom vezéralakjai párbeszédet kezdenek egymással. Az Amin Dzsemajel kormányát támogató keresztény jobboldalt Camille Samun volt köztársasági elnök, a Nemzeti Liberális Párt elnöke és Piierre Dzsemajel, a falangista párt vezetője képviseli. Velük szemben ott lesznek az ellenzéki Nemzeti Megmentési Front vezetői: a maronita keresztény Szolimán Fra-nzsije volt köz- társasági elnök, a szummta mohamedán Rasid Karami volt miniszterelnök és Valid Dzsumblatt drúz vezető, a Haladó Szocialista Párt elnöke. valamint a szövetségesüknek tekintett Nabih Ber- ri, az Amal nevű síita szervezet főtitkára. Rajtuk kívül részt vesz a tanácskozáson a szunnita Szaeb Szálam volt miniszterelnök és a síita Adél Qsszejran, a parlament volt elnöke. A Párizsban élő Raymond Edde maronita politikus bojíkottálja a találkozót. A megfigyelőként részt vevő Szíriát valószínűleg Abdel Hialim Haddam külügyiminiszter, Szaúd-Arábiát pedig Szaud al-Fejszal kül- M ügyminiszter vagy Bandar Bín Szultán washingtoni nagykövet képviseli. Ha a szemben álló felek meg tudnak egyezni az alkotmányos és politikai reformokat feltételező rendezés alapelveiben, akkor új, nemzeti egységkormány veszi kézbe az ország irányítását. A bejrúti állami rádió szombaton azt jelentette, hogy Amin Dzsemajel libanoni elnök a genfi konferencia megnyitáséit követően látogatást tesz Szíriában, Szaúd-Ará- biában, Jordániában és Marokkóban. Haféz Asszad Szíriái elnök az Asz-Szafir című libanoni lap s-zerint közölte Dzsemajéllel, hogy a hivatalos tárgyalások feltétele az izraeli—libanonii megállapodás érvénytelenítése, ebben az esetben viszont Szíria minden támogatást megad Libanoninak. Továbbra is feszült a helyzet Bejrút déli elővárosaiban, miután az Egyesült Államok megtorló, megelőző csapásokat helyezett kilátásba az amerikai és a francia kontingens ellen elkövetett bombamerényletek nyomán. A libanonii hadsereg és a falangista milíciák péntek este és szombat délelőtt Bej- rú't peremvidékén és Szűk el-Garb térségében hosszas tüzérségi párbajt vívtak a drúz szocialista erőkkel. PANORÁMA BUDAPEST Szombaton hazaérkezett az a magyar kulturális küldöttség, amely Köpeczi Béla vezetésével Párizsban tárgyalásokat folytatott a magyar—francia művelődési együttműködés időszerű kérdéseiről. A magyar művelődési miniszter részt vett és felszólalt az UNESCO közgyűlésén és magyar könyvkiállítást nyitott meg a francia fővárosban. PERING Leonyid Iljicsov, a szovjet kormány különmegbízottja, külügyminiszter-helyettes és kísérete szombat délelőtt hazautazott Pekingből, miután részt vett a kínai—szovjet államközi konzultációk harmadik fordulóján. Leonyid Iljicsovot és kíséretét a repülőtéren Csien Csi-csen, a kínai kormány különmegbízottja, külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. Az Űj Kína jelentése szerint Csien Csi-csen közölte, hogy a konzultációk negyedik fordulóját márciusban Moszkvában tartják.
