Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
2 mÉPÜJSÁG 1983. október 29. Az USA veresége a Biztonsági Tanácsban A Biztonsági Tanács pénteken New York-i idő szerint éjjeli három órakor elmarasztaló határozatról szavazott az Egyesült Államok Grenada ellen elkövetett agressziójával kapcsolatban. A határozat hatályba lépését az amerikai vétó akadályozta meg. A Biztonsági Tanács sokéves krónikájában csaknem példátlanul az Egyesült Államok egyetlen támogató szavazatot sem tudott szerezni és teljesen elszigetelődve került a tagországok erkölcsi ítélőszéke elé. Tizenegy ország szavazott a határozat mellett és három tartózkodott. Lichenstein helyettes amerikai küldöttségvezető magányosan emelte fel a kezét, amikor a tanács elnöke ellenszavazatot kért. A szavazás eredménye Washington súlyos diplomáciai vereségének tekinthető. Különösen érzékenyen érinti az amerikai diplomáciát, s tartós hatással is lehet szövetségeseihez fűződő kapcsolataira az a tény, hogy két fontos NATO-ország — Francia- ország és Hollandia —, szavazatával ellene fordult. Egy harmadik — Nagy-Britannia — tartózkodással határolta el magát a grenadai inváziótól. A határozati javaslat szerint a Biztonsági Tanács „mély sajnálatát fejezi ki a grenadai fegyveres intervenció miatt, amely a nemzetközi jog és Grenada függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének durva megsértését jelenti”. Sajnálatát fejezi ki az ártatlan polgári személyek halála miatt, s felszólítja az ösz- szes államokat grenada Szuverenitásának tiszteletben tartására. „Felszólít a fegyveres intervenció azonnali megszüntetésére és a külföldi csapatok haladéktalan kivonására Granadából”. A határozati javaslat elfogadása mellett szavazott Franciaország, Hollandia, Málta, Pakisztán, Zimbabwe, Guyana, Jordánia, Kína, Nicaragua, Lengyelország és a Szovjetunió, míg Nagy-Britannia, Togo és Zaire tartózkodott. A grenadai invázió mente- getésére és a libanoni amerikai katonai jelenlét változatlan fenntartásának indoklására használta fel csütörtök esti tévébeszédét Reagan amerikai elnök. Reagan, aki szerint „a grenadai és a 'libanoni események között a nagy távolság ellenére is szoros összefüggés van” a grenadai agressziót az Egyesült Államok úgynevezett globális érdekeire és elkötelezettségére való hivatkozással vette védelmébe. Azt állítatta, hogy a kis szigetország, illetve általa a Szovjetunió és Kuba fenyegette az Egyesült Államok biztonságát, s az amerikai katonák Granadában egy „teljes kubai támaszpontra bukkantak”. Ez az elnök szavai szerint — úgymond — a „sziget megszállására irányuló kubai szándék” bizonyítéka. Reagan szóra sem méltatta azokat a hivatalos havannai nyilatkozatokat, amelyek egyértelműen leszögezték: Granadában nincsenek kubai katonák, hanem építők és polgári alkalmazottak, kivéve néhány tucat katonai tanácsadót, akik Bishop kormányfő haláláig a grenadai hadsereg mellett, illetve a biztonsági erőknél szolgáltak. Reagan kifejtetté, hogy a Grenada elleni támadást „a lehető legkorábbi időpontban” szeretné befejezni, óvakodott azonban attól, hogy időpontot nevezzen meg. Tiltakozó nap Chilében Chilében a hetedik országos tiltakozó napon, csütörtökön országszerte tüntetéseit voltak és heves összecsapások zajlottak le a tüntetők és a csendőrök között. A hatóságok közlése szerint hetven embert letartóztattak, két tüntető életét vesztette, harmincán megsebesültek, hátuk állapota súlyos. Santiago három egyetemén több mint ezer diák csapott össze a csendőrökkel. A négy órán át tartó összetűzésben a hatóságok gumibotokkal ütlegelték a tiltakozókat és könnygázbombákkal próbálták szétoszlatni a tömeget, a diákok kövekkel válaszoltak. „Hol vannak ők?” — az újabb chilei tiltakozó napon ilyen transzparensek alatt vonultak az asszonyok Santiago utcáin, az 1973-as katonai puccs óta eltűnt hozzátartozóik fényképeivel. (Telefotó) PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Kenan Evren köz- társasági elnököt, Törökország nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Bülend Ulusu török kormányfőnek. * A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozatot adott ki a grenadai események kapcsán. A dokumentum leszögezi: hazánkban mélységes felháborodás kíséri az Egyesült Államok fegyveres erőinek Grenada ellen elkövetett agresszióját. Az elmúlt két nap alatt számtalan üzemben, termelőszövetkezetben és más munkahelyeken fogalmazódtak meg az intervenciót elítélő szavak, s teljes szolidaritás nyilvánult meg az agresszió áldozatai iránt. GENF Genfben pénteken teljes ülést tartott az európai közepes-hatótávolságú atomfegyverek korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. MADRID Egy spanyol katonai bíróság különböző, 21 és 31 év között mozgó börtönbüntetéssel sújtotta az ETA baszk terrorszervezet nyolc tagját, akik három évvel ezelőtt, fégyverszerzés céljából megtámadtak egy laktanyát. Valószínű, hogy ez az utolsó eset, amikor polgári személyek felett katonai bíróság ítélkezett, mert az új büntetőtörvénykönyv ezt már nem teszi lehetővé. HELSINKI Mind a szovjet, mind az amerikai fél alapjában véve elégedetten nyilatkozott pénteken Helsinkiben az európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia előkészítő értekezlete első hetének eredményeiről. A találkozón résztvevő 35 ország képviselői a pénteken megrendezett teljes ülésen megvonták az élmúlt hét munkájának mérlegét. Munkásemlékek századunk első harmadából (16.) Isoldos lehetnék... A Népszavában 1928. szeptember 28-án egy írás jelent meg Rend és fegyelem címen. A szerző azt állította írásában, hogy a Vasmunkás Szövetségbe „Moszkva ügynökei” fészkelték be magukat, azzal a céllal, hogy szétrobbanthassák mind a szövetséget, mind a többi szakszervezetet. Ugyanaz a lapszám tartalmazta azoknak a munkásoknak a nevét, akiket szakiszervezetellenes tevékenység miatt kizártak. A kizárták névsorában felfedeztem Kruzslák Béla nevét is. Elhatároztam, hogy felkeresem Kruzslák barátomat, hogy tájékozódjam a történtek okairól. Kruzslák elmondta, hogy szerinte Peyer Károllyal az élen a szakszervezetek vezetése — megalkudva az ellenforradalmi rezsim munkásellenes politikájával — elárulja a szervezett munkások ügyét. A folyamat ellen fellépő osztálytudatos munkásokat pedig eltávolítja a mozgalomból. Barátom jelezte, hogy hamarosan nagyszámú munkás kiválására kerül sor. Nem sokkal később valóban sokan hagyták el a Vasmunkás Szövetséget, s a már korábban eltávolított Schwartz Aladár vezetésével megalakították a Kivált Vasmunkások Szövetségét. De a baloldal sem volt egységes. Ezt tanúsította, hogy egy Hackspacher nevű esztergályos munkás vezetésével — a Kivált Vasmunkások Szövetsége mellett — megalakult a Kivált Esztergályosok Szövetsége is. A Vasmunkás Szövetségen belüli események sokadma- gammal engem is megzavartak. Kruzslák Béla hívott magával, de némi habozás után nemet mondtam, s továbbra is megtartottam eredeti tagságomat. A szakszervezeten belüli válság — gondoltam — nem független a termelési válságtól. Ipari, kereskedelmi vállalatok és pénzintézetek zárták be kapuikat, a gazdasági élet súlyosan megbetegedett. A munkanélküliek száma naponta növekedett. Munkahelyet találni számomra is egyre inkább reménytelennek látszott. Egy alkalommal, amikor meglehetősen borús hangulatban igyekeztem Pestszent- lőrincre, hogy részt vegyek az esedékes szemináriumi foglalkozáson, a Népligettel szemben épült, Ferenc József nevét viselő katonai laktanya előtt felfigyeltem egy csoportosulásra. Érdeklődésemre az ácsorgók elmondták, hogy zsoldostoborzásra várnak. Ezt a felvilágosítást később — kérésemre — a szemináriumvezető Wágner József magyarázattal is kiegészítette: „A trianoni szerződés idevonatkozó cikkelye — .mondta — megtiltja a világháborúban vesztes országok kormányainak, így a magyar kormánynak is a sorozott katonákból álló hadsereg létrehozását. A belső rend biztosítása érdekében azonban meghatározott személyi állományú haderő létrehozását engedélyezi, de kizárólag toborzott önkéntesekből. A felállítandó zsoldos hadsereg leendő katonáinak toborzása folyik most az erre kijelölt toborzóhelyeken.” A szemináriumi foglalkozáson ezúttal nem tudtam odafigyelni. Gondolataim a zsoldostoborzás körül keringted. Űtban hazafelé, a laktanyában tájékozódtam. Megtudtam, hogy orvosi alkalmasság esetén kéthetes próbaidő következik. Ha a jelentkezőről a próbaidő alatt kiderülne valamilyen erkölcsi vagy politikai priusz, amely kizárja, hogy a hadsereg kötelékébe tartozzék, illetve az érintett jön rá, hogy számára elfogadhatatlan a hadseregbeli élet, akkor leszerelik, illetve kérheti az elbocsátását. Amennyiben semmiféle akadály nem merül fel. a próbaidő után hároméves szerződést kell mindenkinek aláírnia. A három esztendő alatt a zsoldosok gyalogsági kiképzést kapnak, de szakirányú oktatáson is részt vehetnek, elöljáróik javaslata alapján. Emellett tíznaponként fiztésben és naponta teljes ellátásban, laktanyai elhelyezésben részesülnek az alakulatok tagjai. Alsó- és felsőruha (egyenruha) is biztosított. A hároméves szerződés letelte után mindenki kérheti véglegesítését, a katonáskodást életpályául választhatja. A már hetek óta tartó munkanélküliség és az elhelyezkedés kilátástalansága nagyon nyomasztott. Nehéz helyzetemben — miután .megismertem a zsoldossá válás feltételeit — kezdtem azzal a gondolattal foglalkozni, hogy jelentkezhetnék katonának. Ha aláírok egy hároméves szerződést — bíztattam magam —, megszabadulhatok a munkanélküliségtől, a napi betevő falat megszerzésének gondjától, az egyre szaporodó adósságtól. A három esztendő alatt pedig a civil életben változhatnak a körülmények, fellendülhet a gazdasági élet és könnyebb lesz majd munkához jutni... Mielőtt zsoldosnak jelentkeztem volna, megkérdeztem Wágner Józsefet, hogy mi a véleménye erről. „Elvben nem helyeselhető, hogy zsoldos katona légy — válaszolta. — Ez a hadsereg, amelybe be akarsz lépni, az ellenforradalmi rezsim fegyveres testületé, amelyet adódó alkalmakkal még a munkások ellen is felhasználhatnak. Ha azonban azzal a szándékkal lépsz be, hogy ott a munkásosztály érdekeit szolgáló tevékenységet végzel, akkor támogatlak. De mielőtt ilyesmire vállalkoznál, tudnod kell, hogy a burzsoá hadseregen belül az ilyen tevékenység súlyos következményekkel is járhat.” Wágner állásfoglalása döntő volt. Megállapodtam vele, hogy az érintkezést fenntartjuk és .majd a hadseregen belüli helyzet ismeretében beszéljük meg, hogy milyen tennivalóim lesznek ott. Felvillanyozódtam. Megoldódik a már-már tarthatatlan helyzetem, és még hasznára is lehetek a munkás- mozgalomnak. Ezzel bátorítottam magam. (Következik: Munkát ad a hideg.) HARMATI SÁNDOR Évforduló - ünnepség nélkül Péntek esti kommentárunk. Teljes mértékben egyet lehet érteni Przygodski lengyel nagykövettel: a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások tizedik évfordulója csakugyan nem ad okot az ünneplésre. Százhúsz hónappal ezelőtt, 1973. október 30-án ültek tárgyalóasztalhoz az osztrák fővárosban diplomaták és szakértők, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képviselői, hogy a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkenteséről ésszerű megállapodásra jussanak. Ami az azóta eltelt éveket illeti, sommásan úgy lehetne fogalmazni: Bécsben szinte tapodtat sem jutottak előbbre a tárgyaló felek. Pedig lenne miről dönteniök. Európának ebben a térségében a két katonai-politikai integráció korszerűen fölszerelt hadosztályai néznek egymással farkasszemet, nagy mennyiségű haditechnika halmozódott fel, s a kontinens biztonságos jövője szempontjából csöppet sem lenne közömbös, sikerül-e kölcsönösen elfogadható kompromisszum formájában a csökkentést végrehajtani. A Varsói Szerződés tagállamai jó néhány indítványt tettek már. Jelenleg a 900—900 ezer fős haderőlétszámról folyik a vita, ám a legcsekélyebb jele sem mutatkozik annak, hogy a szóban forgó javaslatot elfogadják. A NATO tagállamai elsősorban azt szorgalmazzák, hogy a szocialista országok haderőinek létszámát körül, belül háromszor akkora arányban csökkentsék, mint a sajátjukat. Ugyanakkor gyanakvással fogadják a Varsói Szerződés statisztikáit, ami eleve kizárja a nélkülözhetetlen kölcsönös bizalmon alapuló megegyezés feltételeit. Sajnos, a jelenlegi roppant feszült nemzetközi légkör sem kedvez a bécsi tárgyalásoknak. Nem kétséges, hogy a tíz éve tárgyaló delegátusok fél szemmel mindig a szovjet—amerikai kapcsolatokat figyelik: ha ugyanis Moszkva és Washington viszonyában kedvező változás következnék be, ez bizonyára Bécsben is éreztetné hatását. Egyelőre ennek az ellenkezője tapasztalható. Érthető okokból: a NATO rakétatelepítési programja részben a bécsi tárgyalások színterét érinti. Az egy évtizede folyó eszmecseréken most az újabb tömegpusztító fegyverek telepítésével kell szembenézni. Tíz év alatt tehát Közép-Európában a fegyverzetcsökkentés szempontjából nem javult, inkább romlott a helyzet. GYAPAY DENES Elutazott a Karl-Marx-Stadt megyei szakszervezeti küldöttség 'Egy hetet töltött Tolnában NiDK-beli .testvérmegyénk — Karl-Marx-Stadt megye — szakszervezeti küldöttsége. Igen gazdag programja volt Heinz Lohsenak és Jurgen Nemumannak. Látogatást tettek ipari és mezőgazdasági termelőüzemekben megtekintettek kulturális intézményeket és fogadta a küldöttséget a megyei pártbizottság titkára, dr. Király Ernő is. Tegnap befejeződött a Tolna megyei eseménysorozat. A vendégeket a szakszervezeti székházban Horváth József, az SZMT vezető titkára búcsúztatta. Jelen voltak az SZMT titkárai, Deli Sándor és Horváth Gáza is. A szokásoknak megfelelően a Tolna megyei szakszervezeti vezetők ajándékokkal kedveskedtek vendégeinknek, amelyet ők ugyancsak ajándékokkal viszonoztak. Heinz Lohse, a Karl-Marx-Stadt megyei szakszervezeti tanács titkára jövőre látogatásra- hívta meg hazájába-megyé- jébe az SZMT küldöttségét, amely meghívást Horváth József elfogadta. Pénteken Budapestre utaztak német vendégeink, a mai napot azzal töltik, hogy fővárosunkkal ismerkedjenek, majd a délutáni órákban visszautaznák hazájukba. A búcsúfogadáson megkértük Heinz Lohset, nyilatkozzon lapunknak Tolna megyei tapasztalatairól. Elmondta a delegáció vezetője, hogy az egy hét igen rövid volt, de arra mégis elég, hogy igen sok jó benyomást szerezzenek. A döntő, hogy itt, ebben a megyében is azon munkálkodnak az emberek, hogy a párt vezetésével és a szak- szervezet közreműködésével erősítsék a társadalmi egységet. — Ezt tapasztaltuk mindenütt és ez népeink közös vonása — mondotta Heinz Lohse. Különösen melegen szólt arról a délegáció vezetője, hogy megyeszerte tapasztalták a mély barátságot, amely népeinket összeköti. Nem szervezett, hanem spontán találkozások adták ennek tanúbizonyságát. 'Elismeréssel szólt vendégünk arról a szorgalmas munkáról, amelyet látogatásuk során, megyeszerte tapasztalt, mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. Különös benyomást tett rájuk szántóföldjeink szépen megművdlt állapota és a szekszárdi szőlőhegy, amelyhez hasonló az ő hazájukban nem található. Igen sok munkással, szak- szervezeti taggal — nemcsak vezetőkkel — is találkoztak itt-tartózkodásuk során. Heinz Lohse elmondta, megkapó iaz a felelősségérzet és felelősségtudat, amely a magyar dolgozókat jellemzi munkájuk sarán. Beszélgettek a magyar munkásokkal találkozásaik során a béke és a háborús veszély elhárításának kérdéseiről is. Egyértelműen a magyar nép békeakaratával találkoztak és a magyar emberek internacionalizmusával közös gondjaink megoldása érdekében. Heinz Lohse hasznosnak ítélte az egyhetes látogatást, amiként Horváth József, az SZMT vezető titkára is. Rendhagyó tanácsülés Tolnán Munkatervben nem szereplő tanácsülésre került sor október 27-én délután a tolnai Nagyközségi Tanácsnál. A tanácstagok kérésére két napirend szerepelt az ülésen. Elsőként iKapinya Miklósné, országgyűlési képviselő tájékoztatta a tanácstagokat az új választási törvénytervezetről. Ezután Mónus István, a tolnai Aranykalász Termelő- szövetkezet elnöke ismertette a szövetkezet ez évi gazdasági eredményeit, majd a tanácstagok a szövetkezet autóbuszával látogatást tettek a gazdaságban. A baromfinevelőben, a szárítóüzemben és a kertészet szegfűhaj tatójában a szakemberek adtak választ a tanácstagok kérdéseire. A látogatást baráti beszélgetés zárta.
