Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

2 mÉPÜJSÁG 1983. október 29. Az USA veresége a Biztonsági Tanácsban A Biztonsági Tanács pén­teken New York-i idő sze­rint éjjeli három órakor el­marasztaló határozatról sza­vazott az Egyesült Államok Grenada ellen elkövetett ag­ressziójával kapcsolatban. A határozat hatályba lépését az amerikai vétó akadályozta meg. A Biztonsági Tanács sok­éves krónikájában csaknem példátlanul az Egyesült Ál­lamok egyetlen támogató szavazatot sem tudott szerez­ni és teljesen elszigetelődve került a tagországok erkölcsi ítélőszéke elé. Tizenegy or­szág szavazott a határozat mellett és három tartózko­dott. Lichenstein helyettes amerikai küldöttségvezető magányosan emelte fel a ke­zét, amikor a tanács elnöke ellenszavazatot kért. A szavazás eredménye Wa­shington súlyos diplomáciai vereségének tekinthető. Kü­lönösen érzékenyen érinti az amerikai diplomáciát, s tar­tós hatással is lehet szövetsé­geseihez fűződő kapcsolatai­ra az a tény, hogy két fon­tos NATO-ország — Francia- ország és Hollandia —, sza­vazatával ellene fordult. Egy harmadik — Nagy-Britannia — tartózkodással határolta el magát a grenadai invázió­tól. A határozati javaslat sze­rint a Biztonsági Tanács „mély sajnálatát fejezi ki a grenadai fegyveres interven­ció miatt, amely a nemzet­közi jog és Grenada függet­lenségének, szuverenitásá­nak és területi épségének durva megsértését jelenti”. Sajnálatát fejezi ki az ártat­lan polgári személyek halá­la miatt, s felszólítja az ösz- szes államokat grenada Szu­verenitásának tiszteletben tartására. „Felszólít a fegy­veres intervenció azonnali megszüntetésére és a külföl­di csapatok haladéktalan ki­vonására Granadából”. A határozati javaslat elfo­gadása mellett szavazott Franciaország, Hollandia, Málta, Pakisztán, Zimbabwe, Guyana, Jordánia, Kína, Ni­caragua, Lengyelország és a Szovjetunió, míg Nagy-Bri­tannia, Togo és Zaire tartóz­kodott. A grenadai invázió mente- getésére és a libanoni ame­rikai katonai jelenlét válto­zatlan fenntartásának indok­lására használta fel csütör­tök esti tévébeszédét Reagan amerikai elnök. Reagan, aki szerint „a grenadai és a 'libanoni ese­mények között a nagy távol­ság ellenére is szoros össze­függés van” a grenadai ag­ressziót az Egyesült Államok úgynevezett globális érdekei­re és elkötelezettségére való hivatkozással vette védelmé­be. Azt állítatta, hogy a kis szigetország, illetve általa a Szovjetunió és Kuba fenye­gette az Egyesült Államok biztonságát, s az amerikai katonák Granadában egy „teljes kubai támaszpontra bukkantak”. Ez az elnök sza­vai szerint — úgymond — a „sziget megszállására irá­nyuló kubai szándék” bizo­nyítéka. Reagan szóra sem méltatta azokat a hivatalos havannai nyilatkozatokat, amelyek egyértelműen leszö­gezték: Granadában nincse­nek kubai katonák, hanem építők és polgári alkalma­zottak, kivéve néhány tucat katonai tanácsadót, akik Bishop kormányfő haláláig a grenadai hadsereg mellett, illetve a biztonsági erőknél szolgáltak. Reagan kifejtetté, hogy a Grenada elleni támadást „a lehető legkorábbi időpont­ban” szeretné befejezni, óva­kodott azonban attól, hogy időpontot nevezzen meg. Tiltakozó nap Chilében Chilében a hetedik orszá­gos tiltakozó napon, csütör­tökön országszerte tüntetéseit voltak és heves összecsapá­sok zajlottak le a tüntetők és a csendőrök között. A ható­ságok közlése szerint hetven embert letartóztattak, két tüntető életét vesztette, har­mincán megsebesültek, há­tuk állapota súlyos. Santiago három egyetemén több mint ezer diák csapott össze a csendőrökkel. A négy órán át tartó összetűzésben a hatóságok gumibotokkal ütlegelték a tiltakozókat és könnygázbombákkal próbál­ták szétoszlatni a tömeget, a diákok kövekkel válaszoltak. „Hol vannak ők?” — az újabb chilei tiltakozó napon ilyen transzparensek alatt vonultak az asszonyok Santia­go utcáin, az 1973-as katonai puccs óta eltűnt hozzátar­tozóik fényképeivel. (Telefotó) PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Kenan Evren köz- társasági elnököt, Törökor­szág nemzeti ünnepe alkal­mából. Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke ugyan­csak táviratban fejezte ki jó­kívánságait Bülend Ulusu tö­rök kormányfőnek. * A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyi­latkozatot adott ki a grena­dai események kapcsán. A dokumentum leszögezi: ha­zánkban mélységes felhábo­rodás kíséri az Egyesült Ál­lamok fegyveres erőinek Grenada ellen elkövetett ag­resszióját. Az elmúlt két nap alatt számtalan üzem­ben, termelőszövetkezetben és más munkahelyeken fo­galmazódtak meg az inter­venciót elítélő szavak, s tel­jes szolidaritás nyilvánult meg az agresszió áldozatai iránt. GENF Genfben pénteken teljes ülést tartott az európai kö­zepes-hatótávolságú atom­fegyverek korlátozásáról tár­gyaló szovjet és amerikai küldöttség. MADRID Egy spanyol katonai bíró­ság különböző, 21 és 31 év között mozgó börtönbünte­téssel sújtotta az ETA baszk terrorszervezet nyolc tagját, akik három évvel ezelőtt, fégyverszerzés céljából meg­támadtak egy laktanyát. Valószínű, hogy ez az utolsó eset, amikor polgári szemé­lyek felett katonai bíróság ítélkezett, mert az új bünte­tőtörvénykönyv ezt már nem teszi lehetővé. HELSINKI Mind a szovjet, mind az amerikai fél alapjában véve elégedetten nyilatkozott pén­teken Helsinkiben az euró­pai bizalomerősítő és lesze­relési konferencia előkészítő értekezlete első hetének eredményeiről. A találkozón résztvevő 35 ország képvise­lői a pénteken megrendezett teljes ülésen megvonták az élmúlt hét munkájának mér­legét. Munkásemlékek századunk első harmadából (16.) Isoldos lehetnék... A Népszavában 1928. szep­tember 28-án egy írás jelent meg Rend és fegyelem cí­men. A szerző azt állította írásában, hogy a Vasmunkás Szövetségbe „Moszkva ügy­nökei” fészkelték be magu­kat, azzal a céllal, hogy szét­robbanthassák mind a szö­vetséget, mind a többi szak­szervezetet. Ugyanaz a lap­szám tartalmazta azoknak a munkásoknak a nevét, akiket szakiszervezetellenes tevé­kenység miatt kizártak. A ki­zárták névsorában felfedez­tem Kruzslák Béla nevét is. Elhatároztam, hogy felkere­sem Kruzslák barátomat, hogy tájékozódjam a történ­tek okairól. Kruzslák elmondta, hogy szerinte Peyer Károllyal az élen a szakszervezetek veze­tése — megalkudva az ellen­forradalmi rezsim munkásel­lenes politikájával — elárul­ja a szervezett munkások ügyét. A folyamat ellen fel­lépő osztálytudatos munká­sokat pedig eltávolítja a mozgalomból. Barátom jelez­te, hogy hamarosan nagy­számú munkás kiválására kerül sor. Nem sokkal később való­ban sokan hagyták el a Vas­munkás Szövetséget, s a már korábban eltávolított Schwartz Aladár vezetésével megalakították a Kivált Vas­munkások Szövetségét. De a baloldal sem volt egységes. Ezt tanúsította, hogy egy Hackspacher nevű esztergá­lyos munkás vezetésével — a Kivált Vasmunkások Szö­vetsége mellett — megalakult a Kivált Esztergályosok Szö­vetsége is. A Vasmunkás Szövetségen belüli események sokadma- gammal engem is megzavar­tak. Kruzslák Béla hívott magával, de némi habozás után nemet mondtam, s to­vábbra is megtartottam ere­deti tagságomat. A szakszer­vezeten belüli válság — gon­doltam — nem független a termelési válságtól. Ipari, ke­reskedelmi vállalatok és pénzintézetek zárták be ka­puikat, a gazdasági élet sú­lyosan megbetegedett. A munkanélküliek száma na­ponta növekedett. Munkahe­lyet találni számomra is egy­re inkább reménytelennek látszott. Egy alkalommal, amikor meglehetősen borús hangu­latban igyekeztem Pestszent- lőrincre, hogy részt vegyek az esedékes szemináriumi fog­lalkozáson, a Népligettel szemben épült, Ferenc Jó­zsef nevét viselő katonai laktanya előtt felfigyeltem egy csoportosulásra. Érdek­lődésemre az ácsorgók el­mondták, hogy zsoldostobor­zásra várnak. Ezt a felvilágosítást ké­sőbb — kérésemre — a sze­mináriumvezető Wágner Jó­zsef magyarázattal is kiegé­szítette: „A trianoni szerződés ide­vonatkozó cikkelye — .mond­ta — megtiltja a világháború­ban vesztes országok kor­mányainak, így a magyar kormánynak is a sorozott ka­tonákból álló hadsereg létre­hozását. A belső rend bizto­sítása érdekében azonban meghatározott személyi állo­mányú haderő létrehozását engedélyezi, de kizárólag to­borzott önkéntesekből. A fel­állítandó zsoldos hadsereg leendő katonáinak toborzása folyik most az erre kijelölt toborzóhelyeken.” A szemináriumi foglalko­záson ezúttal nem tudtam odafigyelni. Gondolataim a zsoldostoborzás körül ke­ringted. Űtban hazafelé, a laktanyában tájékozódtam. Megtudtam, hogy orvosi al­kalmasság esetén kéthetes próbaidő következik. Ha a je­lentkezőről a próbaidő alatt kiderülne valamilyen erköl­csi vagy politikai priusz, amely kizárja, hogy a had­sereg kötelékébe tartozzék, illetve az érintett jön rá, hogy számára elfogadhatatlan a hadseregbeli élet, akkor le­szerelik, illetve kérheti az el­bocsátását. Amennyiben sem­miféle akadály nem merül fel. a próbaidő után három­éves szerződést kell minden­kinek aláírnia. A három esz­tendő alatt a zsoldosok gya­logsági kiképzést kapnak, de szakirányú oktatáson is részt vehetnek, elöljáróik javaslata alapján. Emellett tíznapon­ként fiztésben és naponta teljes ellátásban, laktanyai elhelyezésben részesülnek az alakulatok tagjai. Alsó- és felsőruha (egyenruha) is biz­tosított. A hároméves szerző­dés letelte után mindenki kérheti véglegesítését, a ka­tonáskodást életpályául vá­laszthatja. A már hetek óta tartó mun­kanélküliség és az elhelyez­kedés kilátástalansága na­gyon nyomasztott. Nehéz helyzetemben — miután .meg­ismertem a zsoldossá válás feltételeit — kezdtem azzal a gondolattal foglalkozni, hogy jelentkezhetnék katonának. Ha aláírok egy hároméves szerződést — bíztattam ma­gam —, megszabadulhatok a munkanélküliségtől, a napi betevő falat megszerzésének gondjától, az egyre szaporodó adósságtól. A három esztendő alatt pedig a civil életben változhatnak a körülmények, fellendülhet a gazdasági élet és könnyebb lesz majd mun­kához jutni... Mielőtt zsoldosnak jelent­keztem volna, megkérdeztem Wágner Józsefet, hogy mi a véleménye erről. „Elvben nem helyeselhető, hogy zsoldos katona légy — válaszolta. — Ez a hadsereg, amelybe be akarsz lépni, az ellenforradalmi rezsim fegy­veres testületé, amelyet adó­dó alkalmakkal még a mun­kások ellen is felhasználhat­nak. Ha azonban azzal a szándékkal lépsz be, hogy ott a munkásosztály érdekeit szolgáló tevékenységet végzel, akkor támogatlak. De mielőtt ilyesmire vállalkoznál, tud­nod kell, hogy a burzsoá had­seregen belül az ilyen tevé­kenység súlyos következmé­nyekkel is járhat.” Wágner állásfoglalása dön­tő volt. Megállapodtam vele, hogy az érintkezést fenntart­juk és .majd a hadseregen belüli helyzet ismeretében beszéljük meg, hogy milyen tennivalóim lesznek ott. Felvillanyozódtam. Megol­dódik a már-már tarthatat­lan helyzetem, és még hasz­nára is lehetek a munkás- mozgalomnak. Ezzel bátorí­tottam magam. (Következik: Munkát ad a hideg.) HARMATI SÁNDOR Évforduló - ünnepség nélkül Péntek esti kommentárunk. Teljes mértékben egyet lehet érteni Przygodski len­gyel nagykövettel: a bécsi haderőcsökkentési tárgya­lások tizedik évfordulója csakugyan nem ad okot az ünneplésre. Százhúsz hónappal ezelőtt, 1973. október 30-án ültek tárgyalóasztalhoz az osztrák fővárosban diplomaták és szakértők, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamainak képviselői, hogy a közép-európai haderők és fegyverzetek csökkenteséről ésszerű megállapodásra jussanak. Ami az azóta eltelt éveket illeti, sommásan úgy le­hetne fogalmazni: Bécsben szinte tapodtat sem jutottak előbbre a tárgyaló felek. Pedig lenne miről dönteniök. Európának ebben a térségében a két katonai-politikai integráció korszerűen fölszerelt hadosztályai néznek egymással farkasszemet, nagy mennyiségű haditechnika halmozódott fel, s a kontinens biztonságos jövője szem­pontjából csöppet sem lenne közömbös, sikerül-e köl­csönösen elfogadható kompromisszum formájában a csökkentést végrehajtani. A Varsói Szerződés tagállamai jó néhány indítványt tettek már. Jelenleg a 900—900 ezer fős haderőlétszám­ról folyik a vita, ám a legcsekélyebb jele sem mutat­kozik annak, hogy a szóban forgó javaslatot elfogadják. A NATO tagállamai elsősorban azt szorgalmazzák, hogy a szocialista országok haderőinek létszámát körül, belül háromszor akkora arányban csökkentsék, mint a sajátjukat. Ugyanakkor gyanakvással fogadják a Var­sói Szerződés statisztikáit, ami eleve kizárja a nélkülöz­hetetlen kölcsönös bizalmon alapuló megegyezés felté­teleit. Sajnos, a jelenlegi roppant feszült nemzetközi légkör sem kedvez a bécsi tárgyalásoknak. Nem kétséges, hogy a tíz éve tárgyaló delegátusok fél szemmel mindig a szovjet—amerikai kapcsolatokat figyelik: ha ugyanis Moszkva és Washington viszonyában kedvező változás következnék be, ez bizonyára Bécsben is éreztetné ha­tását. Egyelőre ennek az ellenkezője tapasztalható. Érthető okokból: a NATO rakétatelepítési programja részben a bécsi tárgyalások színterét érinti. Az egy évtizede folyó eszmecseréken most az újabb tömegpusztító fegy­verek telepítésével kell szembenézni. Tíz év alatt tehát Közép-Európában a fegyverzetcsökkentés szempontjá­ból nem javult, inkább romlott a helyzet. GYAPAY DENES Elutazott a Karl-Marx-Stadt megyei szakszervezeti küldöttség 'Egy hetet töltött Tolnában NiDK-beli .testvérmegyénk — Karl-Marx-Stadt megye — szakszervezeti küldöttsége. Igen gazdag programja volt Heinz Lohsenak és Jurgen Nemumannak. Látogatást tettek ipari és mezőgazdasá­gi termelőüzemekben megte­kintettek kulturális intézmé­nyeket és fogadta a küldött­séget a megyei pártbizottság titkára, dr. Király Ernő is. Tegnap befejeződött a Tol­na megyei eseménysorozat. A vendégeket a szakszerve­zeti székházban Horváth Jó­zsef, az SZMT vezető tit­kára búcsúztatta. Jelen vol­tak az SZMT titkárai, Deli Sándor és Horváth Gáza is. A szokásoknak megfelelő­en a Tolna megyei szakszer­vezeti vezetők ajándékokkal kedveskedtek vendégeinknek, amelyet ők ugyancsak aján­dékokkal viszonoztak. Heinz Lohse, a Karl-Marx-Stadt megyei szakszervezeti tanács titkára jövőre látogatásra- hívta meg hazájába-megyé- jébe az SZMT küldöttségét, amely meghívást Horváth József elfogadta. Pénteken Budapestre utaz­tak német vendégeink, a mai napot azzal töltik, hogy fő­városunkkal ismerkedjenek, majd a délutáni órákban visszautaznák hazájukba. A búcsúfogadáson meg­kértük Heinz Lohset, nyilat­kozzon lapunknak Tolna me­gyei tapasztalatairól. Elmondta a delegáció ve­zetője, hogy az egy hét igen rövid volt, de arra mégis elég, hogy igen sok jó be­nyomást szerezzenek. A döntő, hogy itt, ebben a megyében is azon munkál­kodnak az emberek, hogy a párt vezetésével és a szak- szervezet közreműködésével erősítsék a társadalmi egysé­get. — Ezt tapasztaltuk minde­nütt és ez népeink közös vo­nása — mondotta Heinz Lohse. Különösen melegen szólt arról a délegáció vezetője, hogy megyeszerte tapasztal­ták a mély barátságot, amely népeinket összeköti. Nem szervezett, hanem spontán találkozások adták ennek ta­núbizonyságát. 'Elismeréssel szólt vendé­günk arról a szorgalmas munkáról, amelyet látogatá­suk során, megyeszerte ta­pasztalt, mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. Különös benyomást tett rá­juk szántóföldjeink szépen megművdlt állapota és a szekszárdi szőlőhegy, amely­hez hasonló az ő hazájukban nem található. Igen sok munkással, szak- szervezeti taggal — nemcsak vezetőkkel — is találkoztak itt-tartózkodásuk során. Heinz Lohse elmondta, meg­kapó iaz a felelősségérzet és felelősségtudat, amely a magyar dolgozókat jellemzi munkájuk sarán. Beszélgettek a magyar munkásokkal találkozásaik során a béke és a háborús veszély elhárításának kérdé­seiről is. Egyértelműen a magyar nép békeakaratával találkoztak és a magyar em­berek internacionalizmusá­val közös gondjaink megol­dása érdekében. Heinz Lohse hasznosnak ítélte az egyhetes látoga­tást, amiként Horváth Jó­zsef, az SZMT vezető titkára is. Rendhagyó tanácsülés Tolnán Munkatervben nem sze­replő tanácsülésre került sor október 27-én délután a tol­nai Nagyközségi Tanácsnál. A tanácstagok kérésére két napirend szerepelt az ülésen. Elsőként iKapinya Miklósné, országgyűlési képviselő tájé­koztatta a tanácstagokat az új választási törvényterve­zetről. Ezután Mónus István, a tolnai Aranykalász Termelő- szövetkezet elnöke ismertet­te a szövetkezet ez évi gaz­dasági eredményeit, majd a tanácstagok a szövet­kezet autóbuszával látoga­tást tettek a gazdaságban. A baromfinevelőben, a szárító­üzemben és a kertészet szeg­fűhaj tatójában a szakembe­rek adtak választ a tanácsta­gok kérdéseire. A látogatást baráti beszélgetés zárta.

Next

/
Thumbnails
Contents