Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. október 28. Kádár János beszéde Közös közlemény a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) További kérdésként a szo­cialista állam és az egyhá­zak viszonyáról kívánok szól­ni. Hazánkban, ahol több egyház működik, az állam és az egyházak viszonya elvi alapon, tisztességesen ren­dezve van. Tiszteletben tart­juk a hívők lelkiismereti sza­badságát, az egyházak auto­nómiáját. Kívánjuk, hogy az egyházak is tartsák tisztelet­ben az állam törvényes rendjét, alkotmányát, és le­hetőleg értsenek egyet a nép alaptörekvéseivel. Ebben megegyeztünk, érvényes megállapodásaink vannak. A Hazafias Népfrontban a kommunisták, a pártonkívü- liiek, a tömegszervezetek képviselői, 'a legkülönbözőbb foglalkozású emberek mel­lett ott vannak az egyházak vezetői is. Ez kifejezi és ala­kítja népünk egységét a szo­cialista építés munkájában. Római látogatásomkor VI. Pál pápának is elmondtam, hogy Magyarországon az állam és az egyházak viszo­nya rendezett. Ezt azért tar­tóim lényegesnek, mert segít megoldani a hívő magyar ál­lampolgárok egyik fontos lelkiismereti kérdését. A fel- szabadulás után, amikor meg­hirdettük a nagybirtokok fel­osztását, a gyárak államosí­tását, akkor egy reakciós fő­pap, Mindszenty szembehe­lyezkedett ezekkel a változá­sokkal. A hívő ember, ha az egyházával akart tartani, ak­kor szembekerült államával, s annak szocialista törekvé­seivel. Ha a világi haladás ügyét támogatta, egyházával fordult szembe. A hívő ember a földön is élni akar és a hite szerint üdvözölni is szeretne. Ezt a problémát feloldottuk az állam és az egyház viszo­nyának rendezésével. Én minden magyar állam­polgárt tisztelek, becsülök, aki elvégzi a munkáját, mert segíti a szocializmus építését: ebből a szempontból nincs különbség hívő és nem hívő, párttag és pártomkívüli kö­zött. Az állampolgárok egyen­rangúak, személyes ügyét ki-ki intézze, ahogy jónak tartja. Kedves elvtársak! Feszült nemzetközi hely­zetben élünk. A bonyolult körülmények közepette is a szocialista országok állás­pontja világos, tisztességes, igazságos, nyugodt lelkiisme­rettel képviselhető. Az im­perialisták — különösen az Egyesült Államok vezető kö­rei — katonai fölény meg­szerzésére törekednek. Ez megengedhetetlen. A Szov­jetunió, a többi szocialista ország, köztük Lengyelország és Magyarország viszont azon az állásponton van, hogy az egyenlő biztonságot a fegy­verzet alacsonyabb szintjén kell megteremteni. Közös fellépéseink ezt célozzák. Ezt bizonyítja a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének prágai ülése, hét szocialista ország vezetőinek moszkvai tanácskozása, a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia megállapodása a NATO rákétatelepítésének esetére tervezett intézkedé­A gazdasági és műszaki- tudományos kérdésekkel foglalkozó magyar—lengyel munkacsoport Varsóban szerdán folytatott tárgyalá­sairól csütörtökön emlékez­tetőt írt alá Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára és Manfred Gorywoda, a LEMP KB titkára. Az emlékeztető aláhúzza mindkét fél érdekeltségét a hosszú távú, tartós gazdasá­gi együttműködés elmélyíté­sekről. Itt, Varsóban ismer­kedtem meg Andropov elv­társ legitóbbi nyilatkozatával, amelyben újabb előrevivő ja­vaslatokat tett az európai biztonságot szolgáló meg­egyezés érdekében. A lényeg tehát, hogy tár­gyalni kell és nem szabad megengedni, hogy az impe­rializmus katonai erőfölény­re tegyen szert. A Grenada elleni agresszió is bizonyít­ja, mire képes az imperializ­mus, ha azt hiszi, hogy bün­tetlenül megsértheti a nem­zetközi normákat, és fegyve­res intervenciót hajthat vég­re egy szuverén ország ellen. A szocialista országok né­pei e nehéz helyzetben to­vábbra is bizakodhatnak, van erőnk. A szocialista orszá­gok összefogásával, a népek békeakaratára támaszkodva meg tudjuk akadályozni, hogy az imperialisták új vi­lágháborút robbanthassanak ki. Jó idegekre, állhatatos­ságra van szükség és min­denkinek el kell végeznie a maga dolgát. Végezetül biztosíthatom önöket, hogy pártunk, kor­mányunk, népünk a jövőben is együtt küzd önökkel igaz­ságos ügyük győzelméért, a szocializmusért és a békéért. Az MSZMP KB első titká­ra beszéde után díszes vázát ajándékozott az üzem dolgo­zóinak. A nagygyűlést köve­tően pedig Kádár János és Wojciech Jaruzelski virág­csokrot helyezett el a gyár névadójának mellszobra előtt. Nowotko a lengyel munkáspárt egyik megalapí­tója, a hitleri megszállás alatt a párt főtitkára volt és mártírhalált halt. Csütörtökön délután Varsó­ban plenáris üléssel befeje­ződtek a magyar—lengyel tárgyalások. A tanácskozás­ról'- közös közleményt adtak ki. A hivatalos tárgyalások be­fejeztével Kádár János a LEMP KB székházában ta­lálkozott a lengyel és a ma­gyar sajtó és a televízió kép­viselőivel. A sajtókonferenciát köve­tően a Kádár János vezette magyar párt- és kormány- küldöttség látogatást tett a Magyar Népköztársaság var­sói nagykövetségén. Garam- völgyi József, hazáink varsói nagykövete tájékoztatta a delegációt a magyar kolónia életéről és munkájáról, majd Kádár János a párt- és kor­mányküldöttség lengyelorszá­gi útjának tapasztalatairól, a hazai építő munka időszerű kérdéseiről szólt. Csütörtökön este elutazott Varsóból a Kádár János ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely két­napos hivatalos, baráti láto­gatást tett a lengyel főváros­ban, a LEMP KB, a lengyel államtanács és a miniszter- tanács meghívására. Kádár Jánost és a delegá­ciót a varsói Főpályaudvar peronján Wojciech Jaruzels­ki, a LEMP KB első titkára, a lengyel minisztertanács el­nöke, Józef Czyrek, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára, és Stefan Ol- szowski, a KB PB tagja, kül­ügyminiszter, valamint Ga- ramvölgyi József, hazánk varsói nagykövete búcsúz­tatta. tésben. Kiemeli Magyaror­szág és Lengyelország aktív részvételének szerepét - a KGST keretében folytatott szocialista gazdasági integrá­ció elmélyítésében, a Szov­jetunióval való együttműkö­dés elsőrendű fontosságát a jelenlegi gazdasági problé­mák megoldásában, vala­mint Magyarország és Len­gyelország hosszú távú, ki­egyensúlyozott gazdasági fej­lődésének biztosításában. Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának vezetésével — a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának és Minisz­tertanácsának meghívására — 1983. október 26—27-én hivatalos, baráti láfogatáson Lengyelországban tartózko­dott a Magyar Népköztársa­ság párt- és kormányküldött­sége. A magyar küldöttséget szí­vélyesen fogadták, ami híven tükrözte a magyar és a len­gyel nép testvéri barátságát és kölcsönös tiszteletét egy­más iránt. A két küldöttség tárgyalá­sain részt vett magyar rész­ről: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Sarlós István miniszterelnök­helyettes, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Garam- völgyi József, az MNK var­sói nagykövete. Lengyel rész­ről: Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, a minisztertanács el­nöke, Román Malinowski, a Lengyel Egyesült Paraszt­párt Országos Bizottsága El­nökségének elnöke, Edward Kowalczyk, a Demokrata Párt Központi Bizottságának elnöke, a minisztertanács el­nökhelyettesei, Józef Czyrek, a Központi Bizottság titkára, a LEMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, Zénón Ko- mender, a Pax-társaság el­nöke, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Manfred Go­rywoda, a LEMP KB titkára, Mieczyslaw Rakowski, a LEMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Zbigniew Madej, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Jerzy Zie- linski, a LNK budapesti nagykövete. I. A Kádár János és Wojci­ech Jaruzelski vezette tár­gyalásokon kölcsönös tájé­koztatás hangzott el a két párt helyzetéről, a két or­szág szocialista építőmunká­jának tapasztalatairól, és fel­adatairól. Megtárgyalták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság együttműködését és az együttműködés továbbfej­lesztésének fő irányait. Véle­ményt cseréltek a nemzetkö­zi helyzet, valamint a nem­zetközi kommunista és‘mun- kásmozgalom időszerű kér­déseiről. Wojeieoh Jaruzelski tájé­koztatásit adott a LEMP IX. rendkívüli kongresszusán ho­zott határozatok megvalósí­tása és az ország életének stabilizálása érdekében folyó tevékenységről, a LEMP ve­zetésével kialakuló nemzeti megegyezés frontjáról, amely egyesíti Lengyelországban a haladó, hazafias erőket a szociiailiisita építés céljainak és az ország, a nemzet kulcs­fontosságú feladatainak meg­oldására. Aláhúzta, hogy fellépnek minden — a szoci­alizmus belső és külső ellen­ségei által kezdeményezett — kísérlettel szemben, amely e folyamatot megzavarhatná. A magyar párt- és kor­mányküldöttség megerősítet­te, hogy a lengyel haladó és hazafias erők a jövőben is számíthatnak a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Ma­gyar Népköztársaság és a ma­gyar társadalom támogatásá­ra a szocializmus vívmányai­nak megszilárdításában és fejlesztésében. A tárgyalások résztvevői megelégedéssel hangsúlyoz­ták, hogy a magyar—lengyel kapcsolatok a marxizmus- ileniniizmus eszméi, a szo­cialista internacionalizmus elvei, a közös érdekek és cé­lok alapján — a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban — széleskörűen és eredményesen fejlődnek. A hagyományos magyar—len­gyel barátság él és erősödik. Mindebben döntő szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt inter- nacionolisía viszonyának és szoros együttműködésének. A felek elhatározták, hogy programokat dolgoznak ki a pártkapcsolatok bővítésére és erősítésére. A tárgyalásokon megállapí­tották, hoigy a W. Jaruzelski vezette párt- és állami kül­döttség múlt év áprilisi bu­dapesti látogatása hatéko­nyan ösztönözte a két ország sokoldalú kapcsolatainak fej­lesztését. Egyetértettek ab­ban, hogy az együttműködés bővítésére további kezdemé­nyezések szükségesek. A felek nagyra értékelték a két ország parlamentjei, az állami szervek, a társadalmi szervezetek, különösen a szakszervezetek és az ifjú­sági szervezetek, valamint a teistvérmegyék és üzemek közvetlen kapcsolatainak eredményeit. Készségüket fe­jezték ki azok bővítésére. A tárgyalások résztvevői nagy figyelmet fordítottak a gazdasági és a műszaki-tu­dományos együttműködés el­mélyítésének fő feladataira. A magyar—lengyel gazdasá­gi kapcsolatok elért szintje reális lehetőséget teremt a gyártásszakosítás és a ter­melési kooperáció bővítésé­re, elsősorban a közúti jár­műiparban, az elektroniká­ban, a mezőgépek, a bánya­gépek és energetikai beren­dezések, a vegyipari és gyógyszeripari termékek gyártásában. Ez egyúttal to­vábbi lehetőségeket nyújt a gazdasági együttműködés korszerű formáinak kialakí­tásához, az árucsere növeke­dési ütemének fenntartásá­hoz. Megállapították, hogy a gazdasági együttműködés fejlesztésének fontos, idő­szerű feladata az 1986—1990. évekre szóló tervkoordináció eredményes befejezése. Elis­meréssel szóltak arról, hogy a gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési bizottság hatékony munkát végez a gazdasági együttmű­ködés tervszerű fejlesztésé­ben. Kiemelték, hagy gazdasági együttműködésük bővítése hatékonyan segíti országaik szocialista gazdaságának sokoldalú fejlesztését, csök­kenti a kedvezőtlen világ- gazdasági hatásokat. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták, hogy orszá­gaik a KGST többi tagorszá­gával együtt tovább munkál­kodnak a szocialista gazda­sági integráció elmélyítésén. Meggyőződésük, hogy a KGST-tagállamok legmaga­sabb szintű képviselőinek tervezett találkozója jól szol­gálja majd a szocialista or­szágok gazdasági együttmű­ködésének fejlesztését. A felek megállapodtak, hogy a jövőben is fejlesztik az együttműködést a tudo­mány, a kultúra, az oktatás, valamint a tömegtájékozta­tás és a sport területén. Ki­emelték, hogy a két ország ifjúsága képviselőinek köz­vetlen kapcsolatai fontos szerepet töltenek be a köl­csönös megismerésben és a két ország barátságának ápo­lásában. A felek a kölcsönös érdek alapján készek fejlesz­teni az idegenforgalom kü­lönböző formáit, mindenek­előtt a szervezett turizmust. iA küldöttségek egyetértet­tek abban, hogy a magyar és a lengyel nép barátságá­nak erősítése, a két ország kapcsolatainak sokoldalú fej­lesztése közös érdek. Ezért a jövőben is mindent megtesz­nek a Magyar Népköztársa­ság és a Lengyel Népköztár­saság testvéri viszonyának és együttműködésének elmélyí­téséért. Erre mielőbb átfo­gó programot dolgoznak ki. II. A tárgyalások résztvevői áttekintették a nemzetközi helyzet alakulását. Megálla­pították, hogy az utóbbi hó­napokban tovább növeke­dett a nemzetközi feszültség, fokozódtak a békét fenyege­tő veszélyek. Mindez annak a következménye, hogy a szélsőséges imperialista kö­rök, elsősorban az Egyesült Államokban és egyes NATO- országokban nem hagynak fel a katonai fölény meg­szerzésére irányuló politiká­jukkal és folytatják az új amerikai rakéták nyugat­európai telepítésének előké­születeit. Ezzel párhuzamo­san fokozódik a propaganda- kampány a Szovjetunió, a szociálitsa országok és a ha­ladás más erői ellen. Indo­kolt nyugtalanságot keltenek az újabb revansista meg­nyilatkozások, amelyek nem­csak élezik a nemzetközi helyzetet, hanem szöges el­lentétben állnak az LNK és az NSZK 1970. évi alapszer­ződésével, amelyet az állam­közi kapcsolatok normalizá­lásáról kötöttek. Szaporod­nak az imperialista beavat­kozási kísérletek a szocia­lista országok, különösen Lengyelország belső ügyeibe, megsértik a nemzetközi gaz­dasági együttműködés nor­máit, szankciókat alkalmaz­nak és korlátozzák a kölcsö­nösen előnyös gazdaságii kap­csolatokat. A felek aláhúzták, hogy a mostani helyzetben, minde­nekelőtt az új amerikai kö­zepes-hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítési ter­vének megvalósítása, nagy veszélybe sodorná a nem­zetközi biztonságot és a bé­két. Ezért rendkívül fontos, hogy a világ sorsáért fele­lősséget érző kormányok, a békéért küzdő erők minden lehetséges módon segítsék elő e fenyegető veszély elhá­rítását^ s járuljanak hozzá az európai nukleáris fegyve­rek korlátozásáról folyó gen­fi tárgyalások sikeréhez. Egyetlen lehetőséget sem szabad elszalasztani, hogy Genfben kölcsönösen előnyös megállapodás szülessen az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján, vala­mennyi nép és ország érde­keinek megfelelően. A két fél véleménye szerint ezt elő­segíthetné, ha a nyugati or­szágok konstruktív választ adnának Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának ismert javaslataira. A tárgyalások résztvevői megerősítették, hogy a mos­tani nemzetközi helyzetben különösen fontos a Varsói Szerződés tagállamai egysé­gének megszilárdítása és a szocialista építőmunka bé­kés feltételeinek szavatolása. Ezért semmi esetre sem en­gedik meg, hogy velük szem­ben katonai fölényre tegye­nek szert. Ugyanakkor ké­szek további összehangolt in­tézkedésekre a béke megőr­zése és a nemzetközi bizton­ság erősítése érdekében. Küzdenek azért, hogy a ki­alakult erőegyensúly a fegy­verzetek minél alacsonyabb szintjén valósuljon meg. En­nek fényében kiemelték a Varsói Szerződés nagy hord­erejű békekezdeményezéseit, amelyek a fegyverkezési ver­seny megszüntetésére, a le­szerelésre, az enyhülési fo­lyamat fenntartására és az államok együttműködésének fejlesztésére irányulnak. To­vábbra is érvényesnek tekin­tik korábbi javaslataikat, közöttük azokat, hogy a nukleáris hatalmak vállalja­nak kötelezettséget, misze­rint elsőként nem alkalmaz­nak nukleáris fegyvert, az összes nukleáris hatalom mennyiségi és minőségi szempontból fagyassza be a birtokában lévő nukleáris fegyvereket, a Varsói Szerző­dés és a NATO tagállamai állapodjanak meg arról, hogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról és fenntartják a békés kap­csolatokat, Hasonlóképpen támogatják a Szovjetunió­nak az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakán beterjesztett új, jelentős javaslatait. A fe­lek jogosnak tekintik azt az igényüket, hogy a NATO- tagországok adjanak konst­ruktív választ e békekezde­ményezésekre. A tárgyaló felek megelé­gedéssel fogadták a madridi találkozó sikeres befejezését, amely bizonyítja a Helsinki­ben elfogadott elvek életere­jét és igazolja a reményeket, hogy az enyhülés eredmé­nyei megóvhatok, s lehetsé­ges az enyhülési folyamat fenntartása. Mindkét kül­döttség hangsúlyozta, hogy országaik az együttműködés szellemében készülnek az 1984. január 17-én Stock­holmban kezdődő — az eu­rópai bizalom- és biztonság­erősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó kon­ferenciára. Azt várják, hogy a többi résztvevő állam is ebben a szellemben ad utasí­tást a konferenciára utazó képviselőinek. A tárgyalások résztvevői kifejezésre juttatták, hagy országaik — a békés egymás mellett élés elvei és a köl­csönös előnyök alapján — to­vábbra is készek kétoldalú kapcsolataik fejlesztésére a más társadalmi rendszerű or­szágokkal. Ugyanakkor hatá­rozottan visszautasítanak minden beavatkozási kísérle­tet, és elvárják, hogy tiszte­letben tartsák a népük válasz­totta társadalmi rendet és országaik nemzetközi kötele­zettségeit. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság külpolitikájának fontos ele­me, hogy sokoldalú kapcso­latokat tart fenn a fejlődő világ országaival, szolidáris a neokolonialista törekvések ellen, a nemzeti függetlensé­gért harcoló népekkel. Elíté­lik a Kö zép - Amerik áb an — így Grenadában — a Közel- Keleten, Afrikában és a másutt tapasztalható, az erő pozíciójára támaszkodó im­perialista beavatkozási poli­tikát. Kiállnak amellett, hogy a szabadságukért és függet­lenségükért küzdő országok, mozgalmak önállóan, minden külső beavatkozástól mente­sen határozhassák meg fejlő­désüket. Síikrasizállnak a vál­sággócok békés eszközökkel történő felszámolásáért. A tárgyalásokon aláhúzták az el nem kötelezett országok mozgalma harcának jelentő­ségét a bókéért, a fegyverke­zési verseny megfékezéséért, az egyenjogú nemzetközi gazdasági kapcsolatokért. A felek állást foglaltak az ENSZ hatékonyabb tevékeny­sége mellett, az alapokmány betartásán alapuló nemzet­közi béke és biztonság érde­kében. III. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Lengyel Egye­sült Munkáspárt a proletár internacionalizmus elvei alapján szorgalmazza a kom­munista és munkáspártok együttműködésének elmé­lyítését és összefogásának erő. sítését a nemzetközi bizton­ság megszilárdításáért és a béke megóvásáért folytatott harcban. A nemzetközi mun­kásosztály közös érdeke, hogy megfékezze a fegyverkezési hajszát. A két párt a kap­csolatok bővítésére törekszik a szocialista és a szociálde­mokrata pártokkal, valamint minden olyan erővel, amely kész részt venni a háborús veszély elhárításában. IV. A látogatás a hagyományos magyar—lengyel barátság, a szívélyesség és a nézetazo­nosság légkörében folyt. Mindkét fél elégedett a tár­gyalások eredményeivel. Megállapították, hogy az hozzájárult a két testvérpárt, a két ország együttműködé­sének elmélyítéséhez, a két nép barátságának erősítésé­hez, a szocialista közösség egységének megszilárdításá­hoz. * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára meghívta Wojciech Ja- ruzelskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkárát, a Len­gyel Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökét, hogy párt- és kormányküldöttség élén tegyen hivatalos baráti látogatást Magyarországon. A meghívást köszönettel el­fogadták. Emlékeztető a gazdasági tárgyalásokról

Next

/
Thumbnails
Contents