Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-28 / 255. szám

1983. október 28. ^PÜJSÁG 3 Az országban a legkorszerűbb Nem kellően ellenőrzött fusizás A KlSZÖV-elnökség ülése Vb-ülés Szekszárdon Ülést tartott a szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. Napirendjén szerepelt Lovas Henriknek, a megyei könyvtár igazgatójának az intézmény tevékenységéről szóló beszámolója. A to­vábbiakban szó volt a középfokú oktatási in­tézmények fenntartásának tapasztalatairól, az általános iskolai férőhelyek 'bővítésére tett tanácsi intézkedésekről, és tájékoztató hangzott el a gyermek- és ifjúságvédelmi munka tapasztalatairól is. A város középfokú okta­tási intézményeinek fenntar­tói feladatai, az 1978-ban megjelent rendeletek és uta­sítások alapján két lépcső­ben — 1979-ben és 1980-ban — kerültek a városi tanács­hoz. A kilenc középfokú ok­tatási intézmény fenntartói jogkörének gyakorlása több­letfeladatot jelent a városi tanács szakigazgatási szer­veinek, elsősorban a művelő­dési és pénzügyi osztálynak. Az eddigi tapasztalatokról adott számot István István, a városi tanács művelődési osztályának vezetője. A végrehajtó bizottság ülé­se bejelentésekkel ért véget. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap a Toln-a megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet ■klubjában tartotta soros ülé­sét a Tolna .megyei KISZÖV elnöksége. A testület három napirendi pontot tárgyalt. A szövetség ágazati- és szolgáltatási, valamint a közgazdasági és pénzügyi osztályvezető előterjesztésé­ben áttekintették a megye ipari szövetkezetei tőkés ex­port terveinek I—III. negyed­évi és az éves várható telje­sítését, az e területen jelent­kező aktuális feladatokat. Megállapították, hogy szö­vetkezeteink e téren elért eredményei az országos szö­vetkezeti feladatok tükrében is jelentősek. OKISZ-szinten a Tolna megyei ipari szövet­kezetek exportjának volume­ne a nyolcadik helyen áll, a vidéki szövetségek tekinteté­ben a hatodik. Figyelembe vé­ve az egyes szövetségekhez tartozó szövetkezetek számát is, az egy szövetkezetre jutó tőkés export vonatkozásában Tolna megye az első helyen áll. A testület az aktuális fel­adatok között változatlanul kiemelt területként jelölte meg a konvertibilis export növelését. Felhívta a szövet­ség illetékes szakosztályainak figyelmét, hogy sajátos esz­közeikkel továbbra is konk­rét segítséget nyújtsanak a célkitűzések megvalósításá­hoz. támogassák és segítsék az exporttevékenységek so­rán felmerülő gondok, prob­lémák megoldását, változatla­nul folytassák a külkereske­delmi vállalatokkal való egyeztető tárgyalások szerve­zését. Már hagyománynak mond­ható, hogy a KISZÖV elnök­sége kétévenként a sportköri elnökök tájékoztatása alap­ján áttekinti a minőségi sport hélyzetét. Ez a tegnapi ülé­sen is napirendként szere­pelt. Egyöntetű volt az a megállapítás, hogy megyénk­ben a minőségi és tömegsport területén egyaránt jelentős helye és szerepe van a Spar­tacus sportköröknek. Az ülésen a tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet el­nökének előterjesztésében tá­jékoztatót hallgattak meg a szövetkezet munkavédelmi helyzetéről, a szociális körül­mények alakulásáról. Megál­lapították, hogy a szövetkezet e tekintetben is példamutató tevékenységet folytat. SIFTER JÓZSEF Felavatták a szekszárdi tejüzemet Tegnap avatták Szekszár­don az egymilliárd forint be­ruházással épült tej- sajt- és porítóüzemet, amely a már­cius végi átadás óta most ju­tott el a teljes termeléshez. Az üzemavatáson, amely egyben a termelés színvona­lát vizsgáló utolsó kontroli- nap volt, megjelent dr. Gyu- gyi János, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titká­ra, Császár József, a megyei tanács elnöke, dr. Vendágh Ferenc, a Tejipari Tröszt ve­zérigazgatója, valamint mindazok a tervezők, kivite­lezők és a társvállalatok képviselői, akiknek jelentős részük volt a beruházás lét­rejöttében. A beruházáson végzett munkát Bucsi Elek, a válla­lat igazgatója értékelte. Szólt arról, hogy Tolna megye ha­zánk egyik jelentős tejterme­lő körzete, ahol a tejfeldol­gozás és a sajtgyártás hagyo­mányos iparágnak számít. A piaci igények fokozódása, a meglévő gyártóbázis elavult­sága új üzem létrehozását tette szükségessé. Műszaki szempontból az ország leg­korszerűbb üzeme épült fel Szekszárdon. Az üzem a vá­rosellátó tejtermékek mellett savóport, tejport és félke­mény sajtokat is gyárt. A sajtüzem naponta 210 ezer li­ter tejet dolgoz fel, főként trappista, kisebb ■ tételben eidámi. gouda sajtot készít, s már exportrendelést is ka­pott. Az alig több mint fél éve működő tejipari nagy­üzem egyre keresettebb ter­méke a citopán nevű sütő­ipari segédanyag, amellyel a pékek lerövidítik a kenyér- tészta-készítés technológiai folyamatát. A Tolna megyei Tejipari Vállalat az új üzemből lát­ja el kakaós tejjel és tej­föllel az egész megyét, tej­jel pedig a megye lakossá­gának ötven százalékát. A beépített technológiai be­rendezések, a higiéniai fel­szereltség és az épületek ki­alakítása a hazai és a nem­zetközi követelményeket ma­gas színvonalon kielégíti. A technológiai folyamatok je­lentős része az új üzemben automatizált. Bucsi Elek beszámolója után Mátyás István, a váro­si pártbizottság első titkára köszöntötte a beruházásban résztvevő vállalatok dolgozó­it, mindazokat, akiknek az érdeme, hogy az üzem ered­ményesen elkészült. Ezt kö­vetően Jürgen Schworte, a beruházás építésében közre­működő NSZK-beli cég kép­viselője kívánt eredményes munkát az üzem valameny- nyi dolgozójának. Ezután ki­tüntették a nagyberuházás tervezőit és az építkezésben legkiválóbb munkát végzett dolgozókat, majd a vendégek üzemlátogatáson vettek részt. Horváth György átveszi dr. Vendégh Ferenctől az okle­velet A vendégek megte kintik a sajtüzemet A citopánüzem Kevesebb a kisiparos A megyében a kisipari létszám növekedése 1979—82. között meghaladta az ország os átlagot. Ez a növekedés 1982-ben megállt, illetve ki smértékű csökkenés követke­zett be. Változás történt a lé tszám területi, szerkezeti és egyes szakmai csoport szerinti összetételében is. A szerkezeti változás ab­ban mutatkozott meg, hogy mérséklődött a főfoglalkozá­sú kisiparosok száma, ezzel szemben többen váltottak ki iparengedélyt munkaviszony mellett. Területi elhelyezke­dés szerint határozott csök­kenés mutatkozott a falvak­ban, a városokban viszont emelkedett a létszám. A ki­emelt szolgáltatások terén jelentős a csökkenés az épí­tőiparban, míg a gépjármű- javítás, a személyi szolgálta­tások aránya — ha nem is számottevően, de emelkedett. Ezek a száraznak tűnő adatok a megye VI. ötéves tervének időarányos végre­hajtásáról szóló KlOSZ-je- lentésben találhatók. Az okokról, hogy mindez miért alakult így, Simon Jó­zseffel, a KIOSZ Tolna me­gyei titkárával beszélget­tünk. — A jelentés adatai tény­szerűek, pontosak és tárgyi­lagosak — kezdte Simon Jó­zsef. — Azonban, mint min­den hasonló beszámoló, csu­pán számadatokat rögzít. Sokféle oka van annak, hogy bizonyos szakmákban csök­kent a kisiparosok száma, s ezek közül nem egy tőlünk függetlenül következett be. Egyszerűen országos jelen­ségről van szó. A fogyasztói szükségletek szempontjából a megrendelő számára gya­korlatilag közömbös, hogy az az iparos, aki megjavítja a televízióját, rendelkezik-e a megfelelő szakismerettel. Neki elsősorban az a fontos, hogy az elromlott televízió ismét — és minél hamarabb — működjön, félig kész há­za felépüljön, és nemigen tö­rődik azzal, vajon az elvég­zett munka mennyire szak­szerű. — Ezek szerint ezt nevezik „nem ellenőrzött” fusizás­nak? — Valóban így határozha­tó meg. Régi és elcsépelt té­ma, hogy nálunk sokan va­lamilyen formában fusiznak. Gyakran még csak azt sem állíthatjuk, hogy kontár len­ne az illető, aki iparengedély nélkül „maszekol”, hiszen többnyire a saját szakmájá­ban teszi ezt. Magyarorszá­gon jogszabály írja elő, ki milyen munkát végezhet, és amennyiben nem törvényes módon végzi, mi — sajnos — semmit sem tehetünk el­lene. Ellenőrzési jogunk nincs, és nincs olyan érdek- képviseleti szervezet sem, amely az ilyenfajta tevé­kenységet ellenőrizhetné, vagy felléphetne ellene. Ez csak egyetlen módon lenne lehetséges, ha az a megren­delő, akinek megjavították munkaidő után — vagy alatt — a televízióját, bejönne hozzánk és mindezt szépen elmondaná. De hát ki hallott már ilyet? — Egyelőre azonban a Simon József, a KIOSZ Tolna megyei titkára „maszekotok” jobban és ru­galmasabban igazodnak a fogyasztói igényekhez, mint az iparjogosítvánnyal rendel­kező kisiparosok, vagy akár a szolgáltató részlegek. Az engedély nélkül tevékenyke­dő iparosok akkor mennek, amikor a fogyasztó hívja őket, Ha csöpög a vízcsap, s meg szeretné javíttatni, nem kell napokig várnia, sőt, nem kell szabadságot kivennie, és otthon üldögélnie, várva a szerelőt — aki, bizony sok esetben meg sem érkezik. Ezenkívül a „fusizó” olcsóbb is, hiszen neki nincsenek szakmai tevékenységével kapcsolatos kiadásai, az el­végzett munka ellenszolgál­tatása számára 100 százalé­kos haszon. — Így azonban, a jogsza­bályok megkerülésével jelen­tős jövedelemre tesz szert, adót sem fizet. Ez joggal ir­ritálhatja az önálló kisiparo­sokat. — Ezért is szorgalmazzuk, — a tanácsokkal közösen —, hogy mindazok, akik munka­idő után szakmájukba vágó tevékenységet kívánnak foly­tatni, váltsák ki az iparjogo­sítványt. Így törvényes kere­tek között, munkaviszonyuk mellett végezhetik szolgálta­tásaikat. — A KIOSZ jelentése sze­rint a megyében az előző időszakhoz képesé nem nö­vekedett a kisiparosok szá­ma, sőt, egyre több a „fehér folt”. A kisközségek, telepü­lések ellátása egyre inkább megoldatlanná válik. — 1982. végéig mintegy 1100 kisiparos vállalkozott szervezett keretek között ar­ra, hogy vagy terméket állít elő, vagy szolgáltatást végez. Nyolcvan százalékuk képe­sítéshez kötött szakmát gya­korol. Két városban és egy nagyközségben működik kis­ipari hétvégi ügyelet is, — ÖSIffiER GYÖRGY autdszfrelq KIRÍ UT11 W05I LAJOS ' VIÜANYSZERELD MiSTIf? JÓZSEF ATTILA HHJ KIÍR SÁNMR ’ VIlíAKTSZtHHfl mestw ’ Uísjkjs ‘ »IU*KYSZERE1D mm mormth János" tűzifa FŰRÉSZELŐ SZASIBS ti. 3 HEGYI FERENC ’ SZOBIffSFÓ MAZOIÓ TAPÉTÁZD MESTER JMtSICS Mrtt II 10/f HEGYI FíRENOr «8» is szánni MIK szűcs msn« jlucsis nmtn mm, zariü' BAbOGOS SÖÖT ü. U HEGYI JÓZSEF " ASZTALOS kisiparos JÓZSEF ATTILA Ü.33 ’ TÓTH 1ÁSZII) "I UÁ/URIÁSICJR JIYITO j KISIPAROS SíflOlíDMTAMAtSflUZ ' NAGY VlflQS * bRŐTFQNQ KISIPAROS nAionu.123 JOBBÍGí JMos'I ESZTERGStYOS f . eiestír t eíszls üífúir ni5 íbmszm józsfil LAKATOS ISIHlffi. Win LM CSUK SÍKÚT KŐFARAGÓ TliSTEfi wöb a n Simontornyai kisiparosok hirdetőtáblája. Vajon véletlen, hogy csonka a hirdetés? Fotó: Gottvald Károly igaz, hogy míg pjír éve 10— 12 különböző szakterületen, most mindössze 3—4 szak­mában tartanak ügyeletet. Valóban komoly gondot je­lent az is, hogy a kistelepü­lések lakosságának ellátásá­ra egyre kevesebben vállal­koznak. A korábbi 22 telepü­lés helyett most már csak 10 helyen van ilyen szolgáltatás. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az eddig kistelepülése­ken élő és dolgozó iparosem­ber — igény híján — ma már nem tud megélni, ezért aztán vagy megszünteti az ipart, vagy beköltözik mű­helyével a városba. Erre mi sem figyeltünk fel kellő idő­ben, de megtesszük a szük­séges lépéseket, ha nem is a helyzet végleges megoldásá­ra, de mindenképpen javítá­sára. — Ebben az évben jóval kevesebben váltottak ki ipar- engedélyt a különböző szak­területeken, sőt, sokan visz- szaadták iparjogosítványu­kat, bár továbbra is vállal­nak „maszek” munkát. Mi­ért történt ez így? — Erre egyféle a magya­rázat: nyitás a kisvállalkozás más szervezeti formái felé. Jelenleg előnyösebb körül­mények között dolgozhatnak — különösen a vállalati gaz­dasági munkaközösségek — mint a kisiparosok. Munká­jukhoz a vállalatuktól köl­csönözhetnek gépeket, esz­közöket, ezeket nem kell megvenniük, s még sok más olyan lényegesen könnyebb, kevésbé „bürokratikus” előnyt élveznek, amit önálló kisiparosként nem tehetné­nek. — Tudomásom szerint en­nek ellensúlyozására a KI­OSZ kezdeményezésére meg­állapodás történt a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal, valamint az ÉP- TEK-kel, hogy azoknak a kisiparosoknak, akik igény­lik ezt, gépeket, eszközöket kölcsönöznek. — Ez így van, de nem ve­szik igénybe. Egyszerűbb számukra, ha például ők is — akár a fogyasztó — szól­nak a „maszekolónak” — „Te, ha erre jársz a teherau­tóddal, ugyan teríts le pár köbméter sódert nálam”. Ke­vesebb utánjárással történik, s nem kell hivatalos papíro­kat kitöltögetni. S ugyan­úgy ellenőrizhetetlenek, mint a fusizók. Annak megválaszolása, sokan miért adták le az ipar- engedélyüket, nem is olyan egyszerű. Sokféle oka van. Egyik például a már több mint egy éve bevezetett és kötelező baleseti járulék fi­zetése. Ez nem nagy összeg (250 Ft havonta) és a kisipa­rost védi. Sokan mégis azt mondják, miért fizessek én még^zért is, hiszen a szak­mámat enélkül is tudom vé­gezni. Ök azonban nem szá­molnak bizonyos következ­ményekkel — ha „fusizás” közben éri őket baleset, vál­lalatuktól nem számíthatnak 100 százalékos táppénzre, míg a kisiparosok igen. — Milyen elképzeléseket, intézkedéseket foganatosíta­nak a jövőben a helyzet ja­vítására? — Elsősorban sokat vá­runk az 1984. január 1-én hatályba lépő új jogszabá­lyoktól — így az új adótör­vénytől is — amelyek a szervezethez tartozó kisipa­rosok érdekeit • jobban szol­gálják majd. A Szolgáltatás- és Termelésfejlesztési Bizott­ság közreműködésével felke­ressük a műszaki fejlesztés­ben, illetve az újításban ér­dekelt kisiparosokat, tájé­koztatjuk őket a támogatás lehetőségeiről. Mindenkép­pen arra törekszünk, hogy átfogóbb, alaposabb intézke­désekkel, kedvezőbb feltéte­lekkel ismét érdekeltté te­gyük az embereket, hogy iparjogosítvánnyal rendelke­ző önálló kisiparosként dol­gozzanak. — Köszönöm a beszélge­tést. KLIE ÁGNES

Next

/
Thumbnails
Contents