Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-28 / 255. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 255. szám ÁRA: 1,40 Ft , 1983. október 28., péntek Mai számunkból KEVESEBB A KISIPAROS (3. old.) A KISZÖV-ELNÖKSÉG ÜLÉSE (3. old.) SZAKSZERVEZETI ÉLET (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT FELAVATTAK A SZEKSZÁRDI TEJÜZEMET (3. old.) Befejezte lengyelországi látogatását a magyar gárt- és kormányküldöttség A Marceli Nowotkoról elnevezett gyár vezérigazgatója üdvözli Kádár Jánost. (Telefotó) j 1 I ______________________________________________| Csütörtökön délelőtt a Kádár János vezette párt- és kormányküldöttség látogatást tett a Marceli Nowotkó- ról elnevezett varsói mechanikai üzemben, amely a lengyel főváros három legnagyobb, exportra termelő üzemének egyike. Kádár János Wojciech Ja- ruzelskivel együtt érkezett a gyár bejáratához, ahol a magyar vendégeket a lengyel tárgyalóküldöttség, a nehézipari és mezőgazdasági gépipari miniszter, Varsó polgármestere, az üzem vezér- igazgatója és pártbizottságának titkára fogadta. Kádár János, Wojciech Jaru- zelski és a magyar delegáció tagjai megtekintették a mechanikai és motorszerelő csarnokokat. Utána pedig a gyár pártbizottságának székházában találkoztak az üzem dolgozóinak mintegy négyszáz képviselőjével, akik felállva, lelkes tapssal köszöntötték a vendégeket, valamint a lengyel párt- és állami vezetőket, akikkel küldöttségünk előző nap tárgyalásokat folytatott. A gyűlésen felszólalt Jo- zef Majstrewicz munkát, aki a hagyományos magyar—lengyel barátságot méltatva köszönetét mondott azért a segítségért, amelyet Magyarország a nehéz gazdasági helyzetben levő Lengyelországnak nyújtott. Az üzem dolgozóinak nevében a látogatás emlékére egy békegalamKedves elvtársak! Kedves elvtársnőik! Kedves lengyel barátaim! Köszönöm a meghívás c, a fogadtatást, a baráti szavakat. Nagyon örülök, hogy házigazdáink ezt a gyártlá- togatást beiktatták a programba. Szívesen, örömmel jöttem ide és jól érzem magam az önök körében. Ebben az is szerepet játszik, hogy magam is, amíg a sors és a történelem mást nem rendelt nekem, életemet műszerészként, munkásként éltem. Ez azt is jelenti: kevés szóiból is értjük egymást. A magyar—lengyel barátság történelmi tény, miként népeink sorsközössége is az: a magyar és a lengyel nép századokon át harcolt szabadságáért és függetlenségéért, többször együtt is. Ezt a történelmi hagyományt századunk új tartalommal töltötte meg. Mind a magyar, miind a lengyel nép szétzúzta a kapitalizmust és új útra, a szocializmus építésének útjára lépett. A magyar nép jövendő sorsát, nemzeti boldogulását az dönti el, hogy határozottan a szocialista társadalom építésének útján jár. A dolgozó lengyel nép, a lengyel nemzet boldogulásának ugyanaz az útja, mint a magyar népé. Mi egy úton járunk és a jövőben is egy úton fogunk járni, a társadalmi haladás útján, és két szóval összefoglalható közös programunk: szocializmus és béke. Kedves elvtársak! Mi, a magyar párt- és kormány- küldöttség tagjai azzal a megbízatással és szándékkal jöttünk ide, hogy a történelbot ábrázoló fémszobrocskát ajándékozott Kádár Jánosnak. Az üzem munkása után Marian Wozniak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Varsói Pártbizottság első titkára üdvözölte Kádár Jánost, és egy emlékérmet nyújtott át neki, .amelyen a város címere látható, benne a Varsót jelképező sellővel. Az ajándékokat és a szívélyes fogadtatást megköszönve Kádár János emelkedett szólásra. mi és az új, gazdagabb tartalmú magyar—lengyel barátságot erősítsük, minden oldalú együttműködésünket bővítsük. Most olyan időket élünk, amikor nem lehet sokat tétovázni. A programok is rövi- debbek, sok az esemény, sok a feladat otthon és a nemzetközi életben is. Két napra jöttünk, de már az első nap tapasztalatai alapján is úgy érzem, hogy nem keveset végeztünk: Tegnapi tárgyalásainkon áttekintettük kapcsolatainkat, a nemzetközi helyzetet. Eszméinkből, elveinkből, a valóságból kiindulva érdemi tárgyalásokat folytattunk, s megegyeztünk, hogy a sokoldalú magyar—lengyel együttműködést tovább szilárdítjuk. Erősítjük és bővítjük a gazdasági, a politikai, a kulturális és a két ország lakossága közötti kapcsolatokat. Az első nap benyomásai alapján állíthatom, hogy találkozónk és megbeszéléseink új lendületet fognak adni kapcsolatainknak és együttműködésünknek minden területen. Hálásak vagyunk Jarüzelski elvtársnak és a többi lengyel barátunknak, akikkel tárgyaltunk és találkoztunk, mindenekelőtt azért a nyíltságért, azért az elvtársi, baráti, testvéri légkörért, amit minden alkalommal tapasztaltunk. Néhány szót szeretnék szólni arról, hogyan láttuk az elmúlt évék lengyelországi eseményeit. Szocialista elveink, az igaz, őszinte barátság alapján aggódtunk, mert mi a lengyeleknek csak jót akarunk. Ehhez még egy dolgot hozzáteszek, s ezt is becsületesen meg szoktam mondani: a mi érdekünk is az volt, hogy a Lengyelországban fölgyülemlett, rendkívül bonyolult, súlyos problémák szocialista, a lengyel nép javát szolgáló megoldást nyerjenek. Bizonyos reakciós, imperialista erők azt szerették volna, ha a lengyelországi ügyekbe kívülről beavatkoznak. Mi, magyarok azt kívántuk, hogy kívülről az ellenség ne tudjon, és a szocialista erőknek ne kelljen beavatkozni. Tudom, hogy önök — a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a lengyel kormány, a lengyel munkásosztály, a lengyel nép — még sok problémával küzdenek. De higgyék el — és ezt nem udvariasságból mondom — Jarüzelski elvtárs, a kommunisták, a szövetséges pártok, a szocializmus lengyel hívei, a lengyel hazafiak nagy szolgálatot tettek nemcsak a lengyel népnek, a szocialista közösségnek, hanem az emberiségnek is, amikor gátat vetettek az anarchiának, bebizonyították, hogy a lengyel társadalom pozitív erői kezükbe tudták venni saját sorsuk irányításét, és a szocialista kibontakozás útjára vezették Lengyelországot. Kedves elvtársak! Azt a válságot, amelyet önök átéltek az utóbbi három évben, korábban mi is átéltük. Mi ezért is tudjuk önöket könnyen, kevés szóból megérteni. Nehéz volna eldönteni, hogy kinek volt keservesebb, rosszabb. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban mi azt tartottuk az igazi tragédiának, hogy a szocialista rendszer, a népi állam igazi külső és belső ellenségei összekeveredtek félrevezetett, megtévedt emberekkel. Tagadhatatlan, hogy sokaknak voltak sérelmei, sok jogos ok volt a felháborodásra, s ezt az ellenség kihasználta. Harcoltunk, küzdöttünk, amit tudtunk, megoldottunk, s töretlenül haladtunk a szocialista fejlődés útján. Országunknak ma is vannak gondjai, problémái, nálunk is meg kell találni a hatékonyabb termelés módjait, hogy a szocializmus eddig elért vívmányait megőrizzük, megszilárdítsuk és továbbfejlesszük, s hogy népünknek világos perspektívája legyen. Nekem úgy tűnik — már elég régóta vagyok kommunista —, hogy azt jól megtanultuk, hogyan kell a kapitalizmust szétzúzni. De azt lassabban tanuljuk meg, hogy a hatalom birtokában, amikor az ország fejlődéséért mi felelünk, hogyan tehetünk eleget feladatainknak. Ehhez idő kell, s az sem nagyon vigasztalhat bennünket, hogy a kapitalizmusnak is mintegy 100—150 évre volt szüksége, amíg a feudalizmus fölé kerekedett. Hazai munkánkról szólva néhány politikai jellegű kérdést szeretnék kiemelni. Elég hosszú mozgalmi munkám során rájöttem arra, hogy a kommunisták nincsenek különleges anyagból gyúrva, ugyanolyan emberek, mint a többiek: az egyik béketűrő, a másik indulatos, a harmadik türelmetlen, a negyedik meg szeret parancsolgatni. A szocializmus nemcsak a kommunisták számára épül, hanem az egész nép üeve. jövője és boldogulása. Ezért ebben a munkában mindenkinek részt kell vennie, s mindenkinek azonos jogai vannak, aki ezt a társadalmat építi. Arra törekszünk, hogy Dárttagok. és pártonkívüliek, különböző világnézetű emberek jussanak egyetértésre, fogjanak össze, és az egész nép építse a szocialista társadalmat. Szólni szeretnék a szak- szervezetekről is. Mi 1956- ban ezzel a kérdéssel elég drámai módon találkoztunk. Abból indultunk ki, hogy a szakszervezet — miként a párt is — a munkásosztály, a dolgozó nép osztályszervezete. Ebből következően első feladata az, hogy erősítse a munkásosztály, a nép hatalmát. Másik feladata, hogy támogassa a szocialista építőmunkát, a termelés kérdéseinek helyes megoldását. A régi társadalomban a kapitalisták jól megéltek abból, hogy kizsákmányolták a munkásokat. A munkásosztály viszont nem élhet meg a kapitalisták kizsákmányolásából. A szocialista társadalom a munka társadalma. Csak azt oszthatja el, amit már megtermelt. A szakszervezet további föladata megítélésünk szerint az, hogy képviselje a tagság érdekeit. Szocialista törvényeink védik a dolgozók érdekeit, de a törvényeket nagyon sok ember hajtja végre. Ezért is fontos, hogy a szakszervezet foglalkozzék a dolgozók problémáival, garantálja, hogy a munkások érdekeit szolgáló törvényeket betartsák, és emelje fel szavát, tegye meg javaslatait, ha valahol hiba van a végrehajtásban. A szakszervezetek önálló, felelős tevékenységére a szocialista társadalomban is szükség van. A párt nem hoz rájuk kötelező határozatokat. Az ott dolgozó kommunistáktól várja el, hogy érvekkel, meggyőző munkával, példamutatással juttassák érvényre a párt politikáját. (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János beszéde Losonczi Pál látogatása Somogy megyében Losonczi Pál, az iMSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön, Somogy megyei látogatásának második napján elsőként a kaposvári húskombinátot kereste fel. A megyei vezetők társaságában érkező vendéget Faludy András, a Húsipari Tröszt vezérigazgatója, Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára és a húskombinát vezetői fogadták. Tóth Lajos, a hatalmas élelmiszeripari üzem igazgatója többek között elmondotta, hogy az évente 3,1 milliárd forint értékű terméket előállító kombinát, a minőség javítása révén az idén a tervezettnél is többet exportál. A túlteljesítés várhatóan egy-más- félmillió dollár lesz. Az export minőségének megfelelő alapanyag folyamatos biztosítása érdekében harminchét üzem bevonásával sonkatermelő gazdasági társaságot, négy üzem részvételével pedig húsmarha-hízlaló gazdasági társaságot hoztak létre. Az élénkülő exporttevékenység mellett belföldre is nagyon jelentős tételeket szállítanak, s állandóan bővítik a választékot: ez év első félévében már kilenc- venféle termékük közül választhatott a kereskedelem, s ezek közül negyvenből folyamatos rendelésre, szállításra volt, illetve van lehetőség. A kétnapos látogatás következő, .s egyben utolsó állomása a tahi Béke Termelő- szövetkezet volt. Ott Balassa Béla, a siófoki járási pártbizottság első titkára és a közös gazdaság vezetői fogadták. Kovács Ferenc, a termelőszövetkezet elnöke elmondotta-, hogy a tahi dombvidéken, hat falu határálban, több mint hatezer hektáron, kedvezőtlen adottságok között működő közös gazdaság öt évvel ezelőtt még nyolcmillió forintos veszteséggel zárta az évet, tavaly viszont már csaknem tizenhat millió forint nyereséget produkáltak. Ezt, mint nondot- ta a termelési szerkezet és a tevékenységi kör szinte teljes átformálásával érték el. A növénytermesztést kalászosokra, kukoricára és napraforgóra korlátozták. Az állattenyésztésben pedig húsmarhatartásra térték, át, s társulási formában gumi- abroncsfutózó üzemet hoztak létre. Mindezek hatására az idei aszályos esztendőt is jól átvészelik: a tervezettnél több termést takarítottak be, és nincs takarmánygondjuk sem. A tájékoztató után Losonczi Pál megtekintette a gumifu- tózó üzemet, valamint a nagyközség szülöttje, Nagy Ferenc faragó népművész kiállítását. Az Elnöki Tanács elnöke az esti órákban visszautazott Budapestre. (MTI) A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtöki ülésén Lázár György tájékoztatta a kormányt a KGST XXXVII. ülésszakáról. A Minisztertanács a tájékoztatót tudomásul vette és megbízta az illetékes szerveket, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az elfogadott ajánlások végrehajtására. A Minisztertanács módosította a lakcímbejelentésről és nyilvántartásról szóló rendeletet. 1984. január 1-től egyszerűsítik és számítógépes feldolgozásra alkalmassá teszik a ki- és bejelentőlapokat. Az új előírások azt célozzák, hogy csökkenjenek az adminisztrációs feladatok, s az állampolgárok könnyebben, gyorsabban intézhessék el a bejelentéssel kapcsolatos ügyeiket. A kormány jelentést kapott a Ferihegyi repülőtér és repülésirányítás fejlesztését szolgáló beruházásokról, és megerősítette az Állami Tervbizottságnak a további munkákra vonatkozó határozatát. A kormány kiemelt feladatnak minősítette az üzemeltetéssel összefüggő környezetvédelmi tennivalókat. (MTI) Grenadán folytatódtak a hadműveletek A grenadai főváros, St. George peremvidékén csütörtökön még folytak a harcok az inváziiós erők és a helyi alakulatok között — ilyen tartalmú adásokat továbbítottak rádióamatőrök a közeli Barbadosra. A külvilág a helyszínről gyakorlatilag nem kap megbízható információkat, s ez megnehezíti a tájékozódást az eseményekről. A helyszínre az amerikai megszálló erők továbbra isem engedik be az újságírókat, a tudósítók Grenadát 80 kilométernél kisebb távolságra nem közelíthetik meg. Barbadoson úgy tudják, hogy a kelet-karibi államok szervezete ideiglenes grenadai kormány felállításán fáradozik, s hogy vezetésére máris többen jelölték magukat, köztük Erié Gairy volt miniszterelnök, akinek kormányzását négy évvel ezelőtt döntötte meg Maurice Bishop. „Grenadán sokkal nagyobb ellenállásba ütköztünk, mint amekkorára számítottunk” — ismerte el Vessey tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke. Az amerikai hadügyminisztérium jelentése szerint a szigetköztársaságban újabb ezer amerikai katonát kellett bevetni. Csütörtökön nem sokkal éjfél után befejeződött a Biztonsági Tanács második ülése a Grenada elleni invázióról. A BT ülését Nicaragua kérésére hívták össze szerdán hajnalban. A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy — az akcióban Washington szövetségeseként részt vevő Dominikai Közösség, Jamaica, Barbados és Antigua képviselőjén kívül — a felszólalók egyöntetűen elítélték az amerikai fegyveres beavatkozást Grenadán.
