Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

2 Képújság_______________________________________________________________________________________________ ____________ 1983. október 27. A magyar párt- és kormányküldöttség megkezdte tárgyalásait Varsában Wojciech Jaruzelski pohárköszöntője (Folytatás az 1. oldalról.) Elsőnek a vendéglátó emelkedett szólásra: Tisztelt Kádár elvtárs! Kedves magyar elvtársak, barátaink! A Lengyel Népköztársaság párt- és állami vezetése ne­vében szeretettel üdvözlöm önt, kedves Kádár elvtárs, köszöntöm a Magyar Nép- köztársaság párt- és kor­mányküldöttségét. Nagyon örülünk újabb találkozá­sunknak. Szívélyesen emlé­kezünk vissza a fogadtatás­ra, amelyben tavaly április­ban Budapesten a lengyel küldöttség részesült. Kíván­juk, /hogy magyar vendége­ink érezzék jól magukat Len­gyelországban, közeli bará­tok körében. A rokon történelmi tapasz­talatok, a hasonló történelmi sors több nemzedéken át erősítette a két nemzetet összekötő érzelmi szálakat. A haza szabadságáért és a nép ügyéért vívott közös harc történelmébe országa­ink hazafiai, forradalmárai számos dicsőséges lapot ír­tak be. A Duna és a Visz­tula mentén egyaránt ismert a vereség és az idegen el­nyomás keserű érzése. Őszinte elismeréssel fi­gyeljük a magyar munkás- osztály, a magyar nép erőfe­szítéseit, amelyekkel a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetésével a szocialista je­lent és jövőt építi. Az újsze­rű és eredményes magyar megoldások él$nk érdeklő­dést keltenek Lengyelor­szágban. Gratulálunk ma­gyar elvtársainknak a gaz­dálkodás formáinak tökéle­tesítésében, s a szocializmus céljait szolgáló nemzeti kon­szolidáció megvalósításában elért közismert eredményeik­hez. A szocialista közösség más országaihoz hasonlóan az önök eredményei is bizo­nyítják a létező szocializmus­ban rejlő hatalmas alkotó erőt. Mindez azt tanúsítja, hogy a különböző meglévő problémák és nehézségek el­lenére a szocialista fejlődés tartalékai kimeríthetetlenek. Megerősíti ez a mi meggyő­ződésünket is abban, hogy a LEMP IX. kongresszusa ál­tal meghatározott vonalat következetesen követve le­győzzük a jelenlegi nehézsé­geket. Tisztelt elvtársak! Lengyelország — különö­sen a második világháború­ban szerzett szörnyű tapasz­talatai nyomán — nagyon is érdekelt az európai tartós béke építésében. Több al­kalommal is hangot adtunk komoly aggályainknak a nemzetközi helyzet rom­lása miatt, ami a NATO, mindenekelőtt az Egye­sült Államok — a meg­lévő egyensúly felborítására, s a világon kialakult erővi­szonyok megváltoztatására irányuló politikájának a kö­vetkezménye. A konstruktív (Folytatás az 1. oldalról) emlékeztetni rá, hogy köze­pes hatósugarú szovjet re­pülőgépek nem állomásoz­nak más országokban, ahon­nan elérhetnék az Egyesült Államok területét. Mi azonban e kérdésben is készek vagyunk még rugal­masabb álláspontra helyez­kedni: kölcsönösen elfogad­ható, s az általunk korábban javasolttól akár lényegesen is eltérő mennyiségi keretek között állapítsuk meg a Szovjetunió és a NATO kö­zepes hatósugarú hordozóre­pülőgépei számának azonos felső határát. E felső határok konkrét értékét egyeztetni, a csökkentés hatálya alá eső hordozórepülőgépek összeté­telét pedig pontosítani lehet. együttélés politikáját az im­perialista diktátum és erő­szak korszakával kívánják felváltani. E szándék és pró­bálkozás irányába mutat az amerikai rakéták nyugat­európai telepítése. Ugyaneh­hez a stratégiához tartoznak az egymástól elválaszthatat­lan jaltai és potsdami egyez­mény megkérdőjelezésére utaló jelek. Ugyanebbe a vo­nalba illenek a legutóbbi fegyveres intervenció, vala­mint a szuverén államok belügyeibe való szüntelen brutális beavatkozások té­nye. Ezért alapvető jelentőségű a testvéri oszágok szoros együttműködése, a szocialis­ta közösség egysége. Állama­ink összefogása a Varsói Szerződés politikai védelmi szövetségében, valamint a KGST keretében, a barátság és a szoros együttműködés a Szovjetunióval, nemzetközi lépéseink összehangolása legszilárdabb alapja közös biztonságunknak. Minél egy­ségesebb és cselekvőképe­sebb, minél erősebb a mi társadalmi rendünk, annál tartósabbak a béke biztosíté­kai az euró.pai kontinensen és az egész világon. A szocialista közösség a jelenlegi amerikai politiká­val az enyhüléshez való visz- szatérés reális programját állítja szembe. Ez jutott ki­fejezésre a politikai tanács­kozó testület prágai ülésének dokumentumaiban ugyanúgy, mint a hét szocialista ország vezetőinek ez év június 28-i állásfoglalásában. A fegyver­kezési verseny megállítását célzó nagy jelentőségű javas­latot tett közzé nemrég nyi­latkozatában Jurij Andropov elvtárs is. A szocialista or­szágok részéről következetes, türelmes és reális alternatí­vát állítunk szembe a fele­lőtlen, kalandor politikával, amely katasztrófa felé sodor­ja az emberiséget. A nyugat a reális kompro­misszum platformját eluta­sítva, súlyos felelősséget vesz magára az események továb­bi alakulásáért. Tisztelt magyar elvtársak! A lengyel nép a szocialista építés negyvenedik esztende­jébe lépett. A párt vezetésé­vel forradalmi változás kö­vetkezett be népünk életé­ben. A dolgozók széles réte­gei nagy lépést tettek előre a művelődés, a kultúra és a szakmai fejlődés terén, orszá­gunk iparosodott és urbani- zálódott. A fájdalmas ta­pasztalatoktól, az elszenve­dett veszteségektől és károk­tól függetlenül a szocializmus vívmányai Lengyelországban történelmi méretűek és meg­ing ath atatlanok. Drámaian nehéz időszakot éltünk át. Ma sem könnyű még. A helyzet továbbra is nehéz, de lépésről lépésre ha­ladunk a teljes normalizáló­dás felé. Következetesen meg­valósítjuk a IX. kongresszus útmuatásait. Különösen fon­tos feladatunknak tartjuk a A genfi tárgyalások tehát kikerülhetnek a jelenlegi zsákutcából. Csupán élni kell a lehetőséggel. Ha az Egye­sült Államok kinyilvánítaná, hogy valóban kölcsönösen el­fogadható megállapodást akar, akkor annak kidolgo­zásához nem kellene sok idő. Kérdés: Nyugaton egyesek azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió, jószándékát bi­zonyítandó, már ma is egy-» oldalúan csökkenthetné ra­kétái számát Európában. Mi a válasza ezzel kapcsolat­ban? Válasz: Igen, mi tudunk erről. Néha olyan emberek­től származnak, akik őszin­tén törekszenek a béke meg­őrzésére Európában. Jóaka­ratban a mi részünkről sincs hiány. Sok olyan lépést tet­párt és a munkásosztály, a dolgozó nép közötti kapcso­latok újjáépítését, a párt és a dolgozó tömegek közvetlen viszonyának megteremtését, s az érzékenységet mindenre, ami sérti az együttélés szo­cialista szabályait és a társa­dalmi igazságosságot. Nagy jelentőségű a párt erőinek mozgósítása szempontjából a Központi Bizottság nemrég lezajlott XIII. teljes ülése. A gazdasági helyzet to­vábbra is bonyolult. Társa­dalmunk változatlanul a mindennapok gondjaival küzd. Fokozatosan kirajzo­lódnak ugyanakkor a javu­lás jelei. Nő a termelés és a termelékenység. Nem rossz eredményeket érünk el a mezőgazdaságban. Folytató­dik a szociális program. A reform bevezetése nyomán a gazdaság működésében alap­vető változások történnek. Örömmel jelenthetem ki, hogy e téren igyekszünk me­ríteni az önök tapasztalatai­ból is. Mindez különösen nem az amerikai imperializmus szándékai szerint történik. Fenntartják tehát a gazda­sági szankciókat és erősítik a propagandaagressziót. Ezek azonban teljesen kilátásta­lan próbálkozások. Nincs szándékunkban letérni a vá­lasztott útról. Lengyelország szilárd és megingathatatlan része ma a szocialista közös­ségnek és az is marad. Kedves elvtársak, bará­taink! Kétoldalú kapcsolataink alakulásának és fejlődésének Ezután Kádár János emel­kedett szólásra. Pohárkö­szöntőjében a következőket mondotta: Tisztelt Jaruzelski elv­társ! Tisztelt Jablonski elvtárs! Kedves elvtársak, lengyel barátaink! A magyar párt- és kor­mányküldöttség nevében kö­szönöm a meghívást és a szívélyes fogadtatást, amely­ben részesítettek bennünket. Köszönöm Wojciech Jaru­zelski elvtárs hozzánk inté­zett meleg szavait, pártunk, népünk szocialista építőmun­kájának méltatását. Felhasz­nálva az alkalmat, pártunk, kormányunk és a magyar dolgozók nevében, az igaz barát érzéseivel köszöntöm önöket és az önök révén a lengyel kommunistákat, a szocializmus híveit, varsó la­kosságát, a testvéri lengyel népet. Elvtársak! Küldöttségünk azzal a megbízással és szándékkal érkeztet a Lengyel Népköz- társaságba, hogy a találko­zásunkkal és tárgyalásaink­kal adjunk további ösztön­zést sokoldalú együttműkö­désünk fejlesztéséhez és erősítsük tovább a történel­mi magyar—lengyel barátsá­got. Mai megbeszélésünkön nagy figyelemmel hallgattuk hajtóereje a marxista-leni­nista eszmei egység, pártja­ink: a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Magyar Szocialista Munkáspárt szo­ros együttműködése. Elis­meréssel értékeljük, pártkö­zi és államközi együttműkö­désünk jelentős eredménye­it. Felhasználom a lehetősé­get, hogy köszönetét mond­jak önnek azért a megér­tésért és bizalomért, ame­lyet ön még a legnehezebb pillanatokban is irántunk tanúsított. Az ön jelenlegi látogatása alatt folytatott megbeszélése­ink, valamint közös állásfog­lalásunk azt mutatja, hogy új tartalommal és formával kívánjuk gazdagítani a ha­gyományos lengyel—magyar barátságot. Törekszünk tehát pártjaink és államaink kö­zötti együttműködés aktív fejlesztésére a gazdaságban mindenekelőtt a termelési kooperáció és specializáció területén — a tudomány, a technika, a szakszervezeti, a kulturális és az ifjúsági kap­csolatok terén. Mindez meg­felel népeink jól felfogott ér­dekeinek. Wojciech Jaruzelski végül a megbonthatatlan magyar— lengyel barátságra és gyü­mölcsöző együttműködésre, a testvéri magyar nép sike­reire, a Magyar Szocialista Munkáspártra, annak Köz­ponti Bizottságára, és első titkárának, Kádár Jánosnak, a jelenlévő magyar elvtárs­ak, barátok egészségére, a béke és a szocializmus ügyé­nek győzelmére emelte po­harát. Jaruzelski elvtársnak, len­gyel partnereinknek nyílt és őszinte tájékoztatóját a Lengyel Népköztársaság bel­ső helyzetéről. Megbeszélé­seink során is örömmel ta­pasztaljuk, hogy a céltuda­tos erőfeszítés nem hiába­való, a szocialista és hazafi­as erők vezetésével eredmé­nyesen folyik Lengyelország­ban a társadalmi-gazdasági válság fokozatos felszámolá­sa, előrehalad a belső hely­zet konszolidálása. Mi magyar kommunisták, együttérzésünk és segítő­készségünk kifejezése mel­lett, a krízis legsúlyosabb napjaiban is váltottuk, hogy a lengyel kommunistáknak, a szocializmus lengyel hívei­nek maguknak kell megta­lálniuk a társadalom súlyos problémáira a szocialista megoldást. Tudjuk, hogy a lengyel nép még ma is nehéz és bonyo­lult viszonyok között él, de a szocialista kibontakozás eddigi eredményei joggal váltanak ki bizakodást a szo­cializmus és a társadalmi haladás minden hívében. Sa­ját gyakorlatunkból tudjuk, hogy a kibontakozás során sok nehéz akadályt kell le­küzdeni, de azt is tudjuk, hogy a nép összefogásával minden akadály leküzdhető. Tapasztalataink arra is utal­nak, hogy a pártnak a dol­gozó nép érdekeit kifejező, a realitásokkal számoló követ­kezetes politikája bizton számíthat a társadalom nagy többségének bizalmára és cselekvő támogatására. A szocializmus ellenségei­nek, a nemzetközi reakció­nak, a népi Lengyelország szétbomlasztására irányuló tervei kudarcot vallottak. Azok a lengyel kommunis­ták, más pártbeli és párton- kívüli hazafiak, akik határo­zottan gátat vetettek a bom­lásnak és a kibontakozás út­jára vezették az országot, nagy szolgálatot tettek nem­csak népüknek, hanem az egész emberiségnek. A Len­gyel Népköztársaság léte és ereje ma is fontos tényező a szocialista országok közössé­gében a haladó erők küzdel­mében, az európai és a vi­lágbékéért folyó harcban, és reményeink szerint még in­kább az lesz a jövőben. Minderre gondolva, gratu­lálunk a kibontakozás eddigi eredményeihez, szívből tel­jes sikert kívánunk a Len­gyel Egyesült Munkáspárt­nak és szövetségeseinek, a testvéri lengyel népnek a szocialista építésben még előttük álló nem kevés és nem könnyű feladat megol­dásához, Kedves lengyel barátaink! Hazánkról szólva elmond­hatjuk, hogy a Magyar Nép- köztársaságban a politikai helyzet szilárd. A párttagok és pártonkívüliek, a külön­böző világnézetű emberek, a dolgozó osztályok szövetség­be tömörülve folytatják a szocialista építőmunkát. A feladatok nálunk sem köny- nyűek. Dolgozó népünk a Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével nehéz felté­telek között nagy erőfeszíté­seket tesz a párt XII. kong­resszusán elfogadott határo­zatok valóra váltása érdeké­ben. Ahhoz, hogy a jelenlegi nehéz nemzetközi politikai és gazdasági helyzetben ja­vítsuk népgazdaságunk egyensúlyi helyzetét és meg­őrizzük népünk eddig elért életszínvonalát, még fegyel­mezettebb munkára, tartalé­kaink fokozottabb mozgósí­tására és a dolgozók alkotó erejének teljesebb kibonta­koztatására van szükség. Meggyőződésünk, hogy ne­hézségeinket leküzdjük, ki­tűzött céljainkat elérjük, ter­veinket valóra váltjuk. Zá­loga ennek dolgozó népünk alkotóereje, tenniakarása. Munkánkban felbecsülhetet­len értékű segítséget jelent, hogy támaszkodunk a Szov­jetunióval, a szocialista kö­zösség országaival, nem utol­sósorban a Lengyel Népköz­társasággal megvalósuló együttműködésünkre, Bará­taink tudják, s a velünk szemben állóknak is azzal kell számolnánk, hogy a Magyar Népköztársaság a jövőben is eltökélten halad előre a szo­cializmus építésének útján. Kedves elvtársak! A ma megkezdett tárgya­lásainkon egybehangzóan szóltunk arról, hogy orszá­gaink kapcsolatai eredménye­sen fejlődnek, a magyar és a azon, hogy a közeljövőben megkezdje Pershing-rakétái és manőverező robotrepülő­gépei nyugat-európai telepí­tését. Semmi sem valószínű­síti, hogy az Egyesült Álla­mok kész volna lemondani a telepítésről, amennyiben a Szovjetunió folytatná rakétái számának egyoldalú csökken­tését. Éppen fordítva, minden ennek az ellenkezőjéről ta­núskodik. Magától értetődő tehát, hogy a Szovjetunió nem kockáztathatja és nem is fogja kockáztatni saját és szövetségesei biztonságát. Más lenne persze a helyzet, ha az Egyesült Államok le­mondana arról, hogy a meg­hirdetett időpontban' Európá­ba telepítse rakétáit, s ezzel lehetővé tenné a tárgyalások folytatását, és a kölcsönösen elfogadható megoldások to­vábbi keresését. Akkor már ma megkezdhetnénk SS—4-es rakétáink számának csökken­tését (ezekből jelenleg több mint 200 darabbal rendelke­zünk) és 1984—85 folyamán be is fejezhetnénk megsem­lengyel nép hagyományos testvéri barátsága él és erő­södik. Mindebben meghatá­rozó szerepe van pártjaink szoros együttműködésének, amely a legválságosabb idő­szakokban is töretlen ma­radt. Tárgyalásainkon teljes né­zetazonosság nyilvánult meg a nemzetközi helyzet fő kér­déseinek megítélésében. Sajnálattal kell megállapí­tanunk, hogy növekednek a békét fenyegető veszéyek. A helyzet romlásának oka, hogy az imperializmus, a NATO szélsőséges körei mi­litarista politikát folytatnak, a katonai fölény megszerzé­sére törekszenek. A béke és a nemzetközi biztonság alapvető tényező­je a II. világháború utáni évtizedekben kialakult kato­nai erőegyensúly. Ennek megőrzése nemcsak a szoci­alista országoknak, hanem a világ minden népének életbevágó érdeke. Szövetsé­geseinkkel együtt azonban arra törekszünk, hogy ez az erőegyensúly a fegyverzetek « lehető legalacsonyabb szint­jén valósuljon meg. Ezért támogatjuk a Szovjetunió ismert jelentős kezdeménye­zéseit és szocialista közös­ségünk javaslatait, amelyek figyelembe veszik minden érdekelt fél jogos biztonsági érdekeit, s megfelelő alapot adnak a megegyezésre. Biztató, hogy a madridi találkozón három év kemény munkája után felülkereke­dett a józanság, érvényesült az európai biztonsági és együttműködési - folyamat fenntartására irányuló kö­zös érdekünk, s lehetővé vált a találkozó sikeres befejezé­se. Lengyel barátainkkal — miként a Varsói Szerződés más tagállamaival is — együtt vagyunk és együtt leszünk abban a harc­ban, amelyet a szocialista közösség országai vívnak a nemzetközi biztonságért és az emberiség létét fenyegető ^ veszélyek elhárításáért. Kedves elvtársak! Kedves lengyel barátaink! Mély meggyőződésünk, hogy mostani találkozónk, tárgyalásaink is kölcsönösen gyarapítják tapasztalatain­kat, erősítik egységünket, tovább gazdagítják országa­ink gyümölcsöző együttmű­ködését és hozzájárulnak népeink testvéri barátságá­nak erősítéséhez. Sok sikert, eredményes munkát kívánunk a Lengyel Egyesült Munkáspártnak és szövetségesednek, a lengyel dolgozó népnek szocialista hazájuk, a Lengyel Népköz- társaság felvirágoztatásában. * Ezután Kádár János párt­jaink, országaink gyümölcsö­ző együttműködésére, a szo­cializmust építő lengyel nép további sikereire, a magyar és a lengyel nép megbontha­tatlan barátságára, Jaruzels­ki elvtárs és a jelenlévő len­gyel élvtársaink, barátaink egészségére emelte poharát. misítésüket. Ha pedig Géni­ben igazságos megállapodás jönne létre, akkor természe­tesen felszámolnánk jelenleg meglévő SS—20-as rakétáink jelentős részét, is, -mint azt már több ízben kijelentettük. Kérdés: a nyugati főváro­sokban olyan kijelentések hangzanak el, hogy az ameri­kai rakéták telepítésének megkezdése újabb lökést ad a tárgyalásoknak, és eredmé­nyesebbé teszi azokat. Ho­gyan értékeli ezeket a kije­lentéseket? Válasz: Ez színtiszta csa­lás, amelynek célja, hogy csökkentse annak a harcnak - a hevét, amelyet a nyugat­európai népek folytatnak az amerikai rakéták európai megjelenése ellen. Legyen teljesen világos: az új amerikai rakéták megje­lenése Nyugat-Európában le­hetetlenné teszi a jelenlegi genfi tárgyalások folytatódá­sét. Másrészt, ha az Egyesült Államok nem kezdi meg ra­kéták telepítését, a genfi tár­gyalások folytatódhatnak. Az európai rakétatelepítés Jurij Andropov válasza a Pravda kérdéseire tünk, s köztük egyoldalúakat is, amelyek célja az volt, hogy a legkedvezőbb körülménye­ket teremtsük meg a tárgya­lások sikerének eléréséhez. Emlékeztetnék rá, hogy a Szovjetunió másfél évvel ez­előtt moratóriumot hirdetett közepes-hatótávolságú nukle­áris eszközei telepítésére az ország európai területén. Bár­mit mondjanak is, ezt a 'moratóriumot mind a mai napig maradéktalanul be­tartjuk. Megszüntettük a pót­lólagos rakétatelepítéseket az Uralon túl is, vagyis azokon a területeken, ahonnan e ra­kéták elérhetik a nyugat­európai országokat. Ráadásul a tárgyalások megkezdése óta a Szovjetunió több tucat közepes hatótávolságú raké­táját szerelte le Európában. A mai napig maradéktalanul kikerültek a hadrendből az SS—5 rakéták, amelyek tele­pítésére korábban került sor ' Európában, s amelyek rob- bamótölteténk hatóereje jóval nagyobb volt, mint az SS—20- asoké, hatótávolságuk pedig nem kisebb azokénál. Akik arra szólítják fel a Szovjetuniót, hogy egyolda­lúan csökkentse közepes ha­tótávolságú rakétáinak szá­mát, talán nem tudják, hogy gyakorlatilag mi ehhez már hozzá is kezdtünk. A valós helyzetet ugyanakkor jól is­meri mind az Egyesült Álla­mok, mind pedig más NATO- tagországok kormánya. Ök azonban eltitkolják az igaz­ságot népeik elől, félrevezetik népeiket. Az Egyesült Államok köz­ben kitartóan munkálkodik Kádár János pohárköszöntője

Next

/
Thumbnails
Contents