Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-27 / 254. szám

1983. október 27. NÉPÚJSÁG 3 Ülésezett a MÉSZÖV elnöksége Tegnap a MÉSZÖV szék­hazában tartotta munkaterv szerinti ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöksége dr. Kálmán Gyula elnök vezeté­sével. Első napirendként a lejárt határidejű határozatok vég­rehajtásáról, és a legutóbbi ülés óta tett fontosabb intéz­kedésekről szóló jelentést fo­gadták el a testület tagjai, majd a szövetkezeti lakások i ng atlan - ny i 1 vántart ás á nak helyzetét tekintették át. Meg­állapították, hogy az utóbbi években — az útkeresés ne­hézségein túljutva — a szö­vetkezetek az ingatlan-nyil­vántartás rendezése terén ja­vuló munkát végeztek. A la­kások felépítése, használatba­vétele az általános követel­ményeknek megfelelően tör­tént. Számba vették az in­gatlan-nyilvántartási kö t ele - zettség-ak teljesítését nehezí­tő tényezőket, s a megszűné­sük érdekében már eddig tett és a jövőben teendő intézke­déseket. Harmadik napirendként az elnökség az iskolaszövetke­zetek működésének tapaszta­latairól, továbbfejlesztésük lehetőségeiről készült jelen­tést vitatta meg. Az elmúlt években az iskolaszövetke­zeti .mozgalom az országos tendenciával megegyezően Tolna megyében is jelentő­sen fejlődött. Jelenleg me­gyénk áfészeinek több mint 50 százalékánál működik 6 általános iskolai, és egy kö­zépiskolai iskolaszövetkezeti csoport 1256 fővel. Az iskola­szövetkezetek tevékenységé­ről általában elmondható, hogy jól működnek. Az áfé- i szék nagyobb része helyes kezdeményezést tett az is­kolaszövetkezetek alakítása, működtetése terén. Az elnök­ség felhívta a szövetkezetek vezetését, hogy továbbra is segítsék, támogassák a már meglévő csoportok munkáját, újabbak létesítését, s töre­kedjenek azok minél gazda­gabb tartalommal való meg­töltésére. Ezt követően a testület tá­jékoztatót fogadott el a szer­ződéses bolti üzemelési forma bevezetésének előkészítése, a • megkötött szerződések tartal­ma, és azok betartása tárgyá­ban lefolytatott témavizsgá­latról. LEMLE ZOLTÁN Pályázat Az év lakóháza, 1983 A korszerű, a gazdaságos és az építészet követelményeit magas színvonalon kielégítő, magánerőből megvalósult la­kóépületek alkotóinak elisme­résére az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium, Bu­dapest Főváros Tanácsa V. B. és a megyei tanácsok vég­rehajtó bizottságai, összhang­ban a 19/1972. (Ép. Ért. 34.) ÉVM. sz. utasítással, pályá­zatot hirdetnek „Az év lakó­háza 1983” cím elnyerésére. A pályázaton részt vehet­nek bármely, 1983-ban (vagy korábban) magánerőből meg­valósult lakóépület alkotói. A pályázati részvétel szem­pontjából lakóépületnek mi­nősül : — hagyományos családi ház, — csoportos, korszerű csa­ládi ház (sorház, lánc­ház, átriumház), — többszintes, többlakásos lakóház (kistársasház, társasház), — lakóépület-bővítés (eme­let-ráépítés, tetőtér­beépítés), — lakóépület-korszerűsítés. Minden megvalósult lakó­épületet csupán egy alkalom­mal lehet a pályázatra be­nyújtani. A pályázatban az alkotók, az '— építtető, — tervező, — kivitelező együttesen vehetnek részt. A pályázatot a Tolna me­gyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi osztályára kell 1983. december 31-ig benyújtani. A pályázathoz csatolni kell az épület 1:100 méretarányú tervét, min. 1—1 db 13x18 cm méretű külső fényképfelvé­telt, és a környezetet ábrá­zoló utcaképet. (Az épület megismeréséhez szükséges to­vábbi fényképfelvételek vagy tervek tetszőleges számban benyújthatók.) Csatolni kell továbbá az épület és az alkotók adatait (az épület helye, építtető, tervező, kivitelező neve és címe). A pályázat díjazása: A benyújtott pályázatokat megyei és országos szinten szakértő zsűri bírálja el. A legjobb alkotások szerzői ré­szére megyénként 1 díjat, 25 000 Ft összeggel, és emlékplakettel, valamint 3 dicséret 8—8000 Ft ju­talommal adományoznak a megyei tanácsok vezetői. A legjobb alkotások szer­zőinek országos bírálat alap­ján az építésügyi és város- fejlesztési miniszter adomá­nyozza „Az év lakóháza, 1983” díjat. A díj összege alkotásonként 40 000,— Ft. Tolna megyei Tanács V. B. Építési és Vízügyi Osztálya 7101 Szekszárd, Mártírok tere 11—13. Pf.: 82. KSH-felmérés a vállalati üzem- és munkaszervezésről A KSH felmérést készített az üzem- és munkaszervezés helyzetéről. Ezek szerint az iparvállalatoknál csökkent a szervezéssel foglalkozó szak­emberek száma. A visszaesés az eredményekben is tükrö­ződik: a szervezés révén el­ért munkaerő-megtakarítás átlagosan kevesebb volt ta­valy, mint a megelőző évben. Több iparágban azonban — mindenekelőtt ott, ahol szo­rító a munkaerőhiány — a statisztika szerint kedvezőb­bek a tapasztalatok. A szer­vezési feladatok, munkák mintegy felét a könnyű- és gépiparban végezték, s itt dolgozott a munka- és üzem­szervezők több mint fele. A szervezés itteni eredményes­ségét jelzi, hogy ezekben az ágazatokban érték el tavaly az ipar munkaerő-megtakarí­tásának 42,5 százalékát is. A szervezési munka vissza­esésében közrejátszott, hogy — a KSH felmérése szerint — a szervezői munkakörök­ben foglalkoztatottak 25,3 százaléka nem rendelkezik szakképesítéssel. Arányuk kü­lönösen a bányászatban ma­gas, 80,8 százalék. Jobb a helyzet, ám-távolról sem ki­elégítő a könnyűiparban, ahol a képesítés nélküliek aránya 42,6 százalék, és az élelmi­szeriparban, ahol 44,3 száza­lék. A felemás helyzetet jelzi, hogy 5958-an rendelkeznek az iparban szervezői szakkép­zettséggel, de mindössze 43,7 százalékuk — 2650-en — dol­goznak valóban a végzettsé­güknek megfelelő munkakör­ben. Abból, hogy a szervezői szakképzettséggel rendelke­zők csaknem 60 százaléka nem a képzettségének meg­felelő munkakörben dolgo­zik, s a szervezők több mint egyhairmadának nincs sem­miféle szakképzettsége, az a következtetés adódik, hogy a vállalati üzem- és munka- szervezés jelentőségét sok­helyütt nem ismerték fel, hiányzik a kellő érdekeltség. Parancsnokok továbbképzése Ismerkedés a térképpel A padokban ülők, a szor­gosan jegyzetelők felnőttek, némelyikük két-, sőt, három- gyerekes családapa. Most egy hétre újra tanulók lettek. Órákon, gyakorlati foglalko­zásokon vesznek részt, hogy itt — a dombori Mátai Antal KISZ-vezetőképző táborban — felkészüljenek a követ­kező kiképzési évre, hogy az itt szerzett ismereteiket majd átadhassák a szaka­szukba beosztott munkás­őröknek. Egy hétre munkás­őrök — szakaszparancsnokok és helyettesek — vették bir­tokukba a KISZ-tábort. Természetesen az előadás után itt is jár a tízperces szünet. Ülünk a gondozott park egyik padján, élvezzük a verőfényes napsütést, az őszi csendet. — Gyönyörű időnk van, — mondom. — Bár tegnap is ilyen lett volna — válaszol Dudás Mi­hály, a kisvejkei téesz esz- te'rgályosa, a bonyhádi har­madik szakasz parancsnok­helyettese. — Tegnap terep­foglalkozást tartottunk. Ak­kora szél volt, hogy majd el­vitt bennünket. iDehát terv szerint megy itt is minden. Az idő pedig nem alkalmaz­kodott hozzánk. Most öröm lenne kint lenni, mégis te­remfoglalkozáson ülünk. — Tegnap mit gyakorol­tak. — Elfogási gyakorlatunk volt, és ennek keretébén a tájékozódás, a térképolva­sás, a távbecslés és minden olyan előkerült, amire szük­ségünk lehet egy-egy tere­pen végrehajtott akció so­rán. — Annak, aki nem szokta, nehéz lehet napi nyolc órát padban ülni... — Ne higyje. Mi otthon is megszoktuk, hogy a napot végig kell dolgozni becsület­tel, most itt ugyan más a fel­adat, de a lényeg ugyanaz. Meg aztán sok érdekes, jó előadás van, csupa olyan, amit később otthon, szakasz­foglalkozáson alkalmazni tu­dunk. Sokat segít ez az egy hét a következő évi kikép­zési feladatok végrehajtásá­hoz. Hétfőtől péntekig^ itt van a megye valamennyi egysé­ge, lövészszakaszainak pa­rancsnoka és helyettese — tájékoztat Kircz László me­gyei munkásőrparancsnok- helyettes, a tábor parancs­noka. — A megye különböző pontjairól hatvannégyen jöt­tek el erre a táborozásra, amelynek fő célja a szakasz­parancsnokokkal, illetve he­lyetteseikkel megismertetni az 1984-es kiképzési év fő feladatait. Segítséget igyek­szünk adni a parancsnokok­nak, hisz kint a területen már ők irányítják, ellenőr­zik a feladatok végrehajtá­sát. Így ez a táborozás első­sorban módszertani felkészí­tés, ahol a különböző elmé­leti és gyakorlati feladatok végrehajtásához a megyei parancsnokság szakcsoport- vezetői, parancsnokhelyette­sei nyújtanak segítséget. A szépen gondozott park salakos útján Hanák Ottó munkásőr, a németkéri mű­velődési ház igazgatója sán- tikál felém. — Hallom, tüzet oltott — mondom. — Már elterjedt? Persze, nem csoda, mindenki azt kérdezi, miért húzom a lá­bam. — És miért? — Vasárnap az úttörőknek harci játékot szerveztünk. Az egyik erdei állomást én ve­zettem, így először én vet­tem észre az erdőtüzet. Érte­sítettük a tűzoltókat, és akik ott voltunk, nekiálltunk ol­tani. Szerencse, hogy mun- kásőr-ruhában, bakancsban voltam, de így is — amikor próbáltuk az avartüzet elta­posni — megégett a lábam. Tegnap még papucsban jár­káltam, de mára felvettem a bakancsot, persze, a lábam változatlanul fáj. — Egy hétre eljött otthon­ról. Kire marad ilyenkor a kultúra? — Feleségem a könyvtár vezetője, ilyen eseteknél át­veszi a művelődési ház irá­nyítását is. Azért, mert itt vagyok, nem marad el egyet­len foglalkozás sem. — Mi a véleménye erről a tanfolyamról ? — Nagyon jó, összefogott, mindenre kiterjedő, bár hoz­zá kell tennem, hogy sze­mély szerint nekem nem sok újat nyújt. Nemrég jöttem meg a háromhónapos pa­rancsnokképzésről, és ott is ugyanezekkel a témákkal foglalkoztunk. — Nekem viszont annál többet — kapcsolódik a be­szélgetésbe Szendi László, a nagydorogiak egyik szakasz­parancsnok-helyettese. — Lassan tíz éve, hogy végez­tem a központi munkásőris- kólán, amit akkor tanultunk, nagyrészt elavult. Most en­nek az egy hétnek köszönhe­tően nem kell minden hatá­rozatot, parancsot külön át- nyáloznom, itt a lényeget, az aktuális feladatokat részle­tesen, pontosan ismertetik. Részt vett a tábor kikép­zőmunkájában Farkas Lajos, a Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának osztályve­zetője is. Öt a domboriiban szerzett tapasztalatairól kér­deztem. — Nagy öröm volt szá­momra, hogy sok ismerős arccal találkoztam. Olyan parancsnokokkal, akik ta­valy is, vagy még ré­gebben is ott voltak eze­ken a továbbképzéseken. Az ismerősök azt jelzik, hogy Farkas Lajos előadást tart Tolna megyében stabil pa­rancsnoki állományt sike­rült kialakítani, nincs nagy fluktuáció. Ez pedig alapos, gondos káderkiválasztást sej­tet, és azt is jelenti, hogy emögött komoly felkészült­ség van. Évek óta tervszerű felkészítőmunka folyik a me­gyében, az alsóbb szintű pa­rancsnokok felkészültek, rá­termettek feladataik elvég­zésére. — Tehát nem is lenne túl nagy szükség a továbbkép­zésükre? — Szó sincs erről. A fel­adatok naprakész ismerete, ismertetése nagyon fontos. Azért is dicséret illeti a Tol­na megyét, hogy az egység- parancsnokok ennyire jól tudták mozgósítani az állo­mányt. Külön öröm volt szá­momra, ahogy a kiképzést összekapcsolták a szakmai, politikai neveléssel és hogy az egységparancsnokok jól felkészülve, alapos tárgyi tu­dással kapcsolódtak be a munkába, tartottak előadá­sokat, vagy vezettek gyakor­lati foglalkozást. Itt a szinte ideálisnak mondható tábori körülmények között tartal­mas munka folyt. A foglal­kozások azt adták, amire a szaikaszparancsnokok tényle­gesen szükségük lesz a kö­vetkező kiképzési év során. Ez pedig a következő év fel­adatainak sikeres végrehaj­tásához alapvető feltétel. Ezt Tolna megyében, jól csinál­ták. A jól felkészült parancs­noki állomány biztosítja, biz­tosítani tudja kint a terüle­ten is a zavartalan munkát, a magas szintű szakmai, po­litikai képzést, a nevelést, a feladatok maradéktalan vég­rehajtását. TAMÁSI JÁNOS A tájoló alkalmazása a gyakorlatban Elméleti előadást hallgatnak a szakaszparancsnokok Munkásőrség

Next

/
Thumbnails
Contents