Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-26 / 253. szám
1983. október 26. NÉPÚJSÁG 3 Sikeres főpróba után: ♦ lij ügyeleti rend november 4-től Következik Szekszárd és Tamási A képzőművészeti szakkörök hatása Jobb egyszer látni, mint százszor hallani Az új ügyeleti központok körzetei Hetekkel ezelőtt szereztünk tudomást arról, hogy öt új ügyeleti központot alakítottak ki megyénk járóbeteg- e Hátasának illetékesei, s miután ezeket az új, hétvégeken és ünnepnapokon szolgálatot teljesítő központokat ellátták URH adó-vevőkkel, megkezdődött a rendszer próbája. Mi több, a kedvező tapasztalatok lehetővé tették, hogy Dombóváron, Bonyhá- don, Bálaszéken, Pakson és Nagydorogon november 4-től életbe is lépjen az új ügyeleti rend. Mint azt .munkatársunknak dr. Erdősi Mária főorvos, a Tolna megyei Kórház-Rendelőintézet járóbeteg-ellátási főigazgiatóhélyettese elmondotta, a változásra a korszerű betegellátás érdekében kerül sor és nem is meglepetéssze- . rűen. Az ügyeletek URH-rá- dióval való ellátásának tervéről valóban volt már szó többször is lapunk hasábjain, íme, most már nem a „lesz”, hanem a „van” jegyében közvetíthetjük az új ügyeleti renddel kapcsolatos tudnivalókat. Az előbbiekben felsorolt ; településeken látják tehát el november 4-től a központi ; ügyeletek a működési területükhöz tarozó községeket és az ezekhez tartozó lakóhelyek lakóit. í Elmondotta dr. Erdősi Mária főorvos azt is, hogy a jelenlegi tamási járás és szekszárdi járás ügyeleti központjának kijelölésére, URH-val történő ellátására és munkába állítására etőrelát- ! hatóan a jövő év első felének végén kerül sor. Akkor- i ra biztosíthatóak csak a szükséges tárgyi feltételek. Megtudtuk, hogy az öt központi orvosi ügyelet pénteken f este hatkor veszi föl a szolgálatot, mely hétfő reggel 8 óráig tart. Az ügyeleti helyek — számukat lapunkban is megtalálhatják olvasóink — hívhatóak a községekben elhelyezett segélytelefonokon, \ de más telefonon is. I Az adó-vevők stabil állo- ! mása az ügyeleti központban \ működik, míg a mozgó az ügyeleti szolgálatot ellátó gépkocsiban van elhelyezve. Tehát megteremthető végre 30 kilométeres körzetben az a kapcsolat, mélynek hiányában az ügyeletes orvosok egy órán belül két-három alkalommal is teljesítettek kihívást egy és ugyanazon településrészbe. Felhívta a figyelmet ismételten a járóbeteg-ellátási főigazgató főorvos-helyettes arra is, hogy a zavartalan ügyeleti munka érdekében csak sürgősségi ellátást igénylő esetekben hívják az ügyeleteket. Változatlanul sok ugyanis az indokolatlan hívás. ami azt a veszélyt rejti, hogy az ügyeletes orvos esetleg nem jut el olyan beteghez, akinek azonnali beavatkozásra, netán nyomba ni kórházba utalásra van szüksége. Hasonlóan sok azoknak a száma is, akik a hétközi orvosi ügyeleteket este 8—9 óra körül olyan panasszal keresik föl, hogy korpásodik a fejbőrük, vagy akik egyszerűen csak azért jönnek, hogy megméressék a vérnyomásukat. Az öt közül négy ügyeleti központban egyébként 2 orvos dolgozik a megfelelő segédlettel, illetve 2 ápolónővel. Készséggel továbbítjuk a megye járóbeteg-ellátási főorvosának azt a már nem először megfogalmazott kérését, hogy a hétvégi ügyeleteket valóban a sürgős ellátásra szorulók vegyék igénybe. Akik kényelmességből, hanyagságból eredően azért szeretik az orvosi ügyeleteket felkeresni, mert ott keveset, vagy nem keli várni például vitaminreceptre, az gondoljon arra, hogy az ügyeleti szolgálatot ellátók a hétvégi 48 órás munka után nem aludni mennek, hanem rendelőikben folytatják a betegellátás munkáját. 1982-ben azonban már 10 tröszttel és 4 nagyvállalattal kevesebb működött az országban, mint három évvel korábban. Huszonhat vállalat megszűnt, és 167 új alakult. Vagyis, mozgásba lendült a vállalati szféra. A korábban sokszor kritizált túlcentralizált mammutvállala- tok mellett, egyre több a középvállalat, s a kisvállalkozások szaporodásával talán mind több kis cég is alakul. E folyamat — akármilyen vegyesek is még a részeredmények — pozitiven értékelendő. Az a pezsgés, az a bizonyítani akarás ami az önállósított vállalatokat hajtja, eredményeket produkálhat. Lehet persze, hogy ez pillanatnyilag néhány cégnél másként néz ki... Más kérdés, hogy a szervezeti változások önmagukban nem oldanak meg semmit. Csupán lehetőséget jelentenek, hogy legalább ezen a téren ne akadályozza semmi a hatékony gazdálkodást. Lehetőséget teremtenek arra, hogy az eddiginél kisebb, s minden bizonnyal mozgékonyabb szervezetekben foly- lyék ezentúl a munka. Hogy ezt a lehetőséget az érintett cégek vezetői kihasználják-e, ki tudják-e használni, ezt majd a gyakorlati eredmények alapján lehet eldönteni. Egyelőre azonban maradjunk várakozó állásponton. Egy-két gyengébb eredmény nem teheti semmissé a többiek gyarapodó sikereit. Még akkor sem, ha ezek a kudarcok sokkal látványosabbak, mint a felmutatott eredmények. WAGNER ILONA Önállóság és lehetőség Árgus szemmel figyelik minden lépésüket. S bármit tesznek, bárhogyan is gazdálkodnak, valaki mindig érvként használja fel eredményüket, vagy éppen eredménytelenségüket a meglehetősen gyakori vitában. Mert bár a korábbiaknál kevésbé hangosan, de most is sokan vonják kétségbe az ipar- 4 élelmiszeripari vállalatok körében lezajlott átszervezéseket, az elindított decentralizálás! folyamatot. A vitában mindenki talál bőven érvet, ellenérvet álláspontja alátámasztására. Az önállósított vállalatok jelentős része még ma is veszteséggel küzd, vagy éppen alacsony hatékonysággal dolgozik — így az egyik tábor. S konkrét példaként a volt Lampart vállalatokat, a korábbi izzós cégek esetét, néha egyéb gazdálkodók nevét idézik. Nem vitás, a megállapításban van némi igazság, a kiragadott példák találóak. A kecskeméti kádgyár, és a salgótarjáni vasöntöde és tűzhelygyár, valóban évek óta veszteséges, s csupán a központi szervek beavatkozása hozhat javulást a közeljövőben. A pécsi So- piana Gépgyárnál is rontja a hatékonyságot, hogy az izzós korban elkezdett beruházás jóval több munkaerővel és más profillal számolt, mint ami a valóságban kialakult. A cég anyagi lehetőségeit meghaladó hitelekről nem is beszélve. A budapesti Gábor Áron Gépgyár ugyan 1981, az önállósítás óta évről évre növelni tudja valamelyest nyereségét, de azért még mindig az ala- cs ny hatékonyságúak közé sorolják. Ez mind igaz, hangzik az ellentábor véleménye — de két, két és fél év alatt nem lehet csodákat csinálni. Ha valaki erre számított, az természetesen csalatkozott. A volt Lampart vállalatoknál nem lehet pillanatok alatt megszüntetni a sok év alatt felhalmozódott veszteségforrásokat. A kecskeméti kádgyár beruházása elhúzódott, miközben a piaci kilátások is egyre bizonytalanabbá változtak. Más terméke viszont nem volt, s gyakorlatilag ma sincs a vállalatnak, amelyre a válságos időben terveit, s nyereségét alapozhatná. A Gábor Áron Gépgyár, izzós korában veszteséges volt, így ott már a szép lassan emelkedő nyereség is eredményként értékelhető. S ha már a Lampart cégekről esik szó, akkor a másik kettőről sem szabad elfeledkezni: a Vegyipari Gépgyár és a Bonyhádi Zománcárugyár nyereséges... Vagyis: döntetlen az állás, e vállalatok helyzete alapján se pro, se kontra nem lehet igazolni a vitában semmit... Igen, mert... S bőven lehetne még sorolni az érveket és ellenérveket. S minden bizonnyal valamennyiben találnánk némi igazságot. A decentralizálási folyamat kezdetén, 1980—81-ben, még csak néhány vállalat kapta meg az áhított, vagy nem kívánt önállóságot. Kraling János linóleummetszete A napokban találkoztam a bonyhádi Nagyközségi Tanács városavató ünnepi tanácsülésének meghívójával. A borítója hívta fel magára a figyelmet. Ezen egy fekete-fehér linóleummetszet látható. Iroda- és lakóházak, tornyok, fák, köztéri szobor. A bonyhádiak bizonyára pontosan meg tudják határozni valamennyi helyét. A metszet gyermekrajz. Ez szülte a kíváncsiságot, hogy a kép bal oldalán elrejtett K. J. monogramról többet is megtudjak. A szálak Kovács Ferenc rajztanárhoz, szakfelügyelőhöz vezettek, aki egyben a bonyhádi Vörösmarty Általános Iskola gyermekrajz- szakkörének irányítója is. Tőle tudtam meg, hogy K. J. mögött Králing János neve olvasható. A valamikori vá- rosavatóra készült metszet rajzolója akkor úttörő volt, most építész egyetemi hallgató. Ami miatt a képzőművészeti szakkörről vagy szakkörökről szót ejtünk, az éppen Králing János példájával indul. Kiderült ugyanis, hogy a bonyhádi szakkörökben nem egyedi eset az övé, hanem többen választották a rajztanári pályát hivatásul, vagy az ipar- és képzőművészet közelében dolgoznak. E mögött a tény mögött tudatos pedagógiai munka érződik, amely a rajztanítás és a képzőművészeti szakkörök szerepéről, azok jelentőségéről indít kérdéseket. — A téhetséggondozás az új tantervekben különös hangsúlyt kap — kezdi Kovács Ferenc. — Az új rajztanterv bevezetésének az elmúlt évi tapasztalatai igazolják — a tantervi megújulás eredményességét. Ez a megújulás a fiatal, találékony, tehetséges rajztanárok munkájában zökkenőmentesen történt. Az egy óra — egy rajz szemlélet megszűnésével együtt változott a tanuló „befogadói” magatartása, „alkotói-befogadói” magatartássá. Ezzel a szaktárgy jelentősen hozzájárul a nevelés céljának megvalósulásához, a tanuló személyiségének szabadabb kibontakoztatásához. Kiemelkedő eredmények születtek a látás útján szerzett, a vizuális információk fogalmi úton történő feldolgozásában is. — Miért is fontos tehát a rajzolni tudás? — A rajz minden képző- művészeti ág alapja — magyarázza a szakfelügyelő. Minden műben jelen van — az alkalmazott technikától függetlenül. Az ember sokkal előbb rajzolt és rajzol ma is, mint írt, vagy ír. „Jobb egyszer látni, mint százszor hallani”, tartja egy japán közmondás. A rajzolás a látható világ megismerésének egyik legfontosabb eszköze. Aki gondos megfigyelés alapján csak egyszer is lerajzol egy virágot, az nemcsak megismeri arányait, formáját, szerkezetét, hanem meg is jegyzi annak lényegét. — Mégis egyre jobban terjed a felfogás, hogy már nem korszerű a rajzolás. Elég ha a művész az anyag fizikai, vagy egyéb tulajdonságaihoz alkalmazkodik... — Ismertek ezek a nézetek, magam is találkoztam a fénydinamizmus magyar származású mesterének, Ni- colas Schöffer véleményével. Ű a szobrászatról, festészetről azt mondta, hogy a hagyományos szobrászatnak a jövő városában nem lesz helye, mert éppen úgy elavult, akár csak a hagyományos festészet. Mindkettő olyan ósdi, mint a lovaskocsi a mai közlekedésben. Az emberábrázolásnak pedig szerinte megvannak már a sajátos eszközei: a fényképezés, a film, és a televízió. — A tantervek lassan közelítenek ehhez az szemlélethez. — A tantervekre általában jellemző az egyéni tervezés, a helyi körülmények figyelembevétele — lapoz tanmenetében Kovács Ferenc. — A rövidült munkahét sajnos óraszámok csökkenéséhez vezetett, ez pedig időzavart okozott. A kevés óraszám miatt a 8. osztályos tantervi anyag szinte megvalósíthatatlan. Ez érzékenyen érinti a rajztanárokat, mert éppen akkor, abban az életkoriban foglalkoznak legkevesebbet a tanulóval, amikor azok a legérzékenyebbek a környezet esztétikai fogalomismeretre és a gyakorlati megvalósításra. A XX. századi képzőművészet társadalmi-emberi lényegének felismerése, a műszaki ábrázolás, mint az ipari-' technikai fejlődés fontos eszköze is ebben az életszakaszban kap kevesebb ismeret- anyagot. — Segíthetnek-e itt a képzőművészeti szakkörök? — Nagyon sokat. A tehetségek felderítése, folyamatos segítése, a differenciált feladatadás, a feladatsorokban rejlő sokféle megoldási lehetőség feltárása a szakkörökben tovább folytatódnak. Mondhatjuk azt is, hogy időben jobb lehetőségekkel gazdálkodhatnak a tanórákhoz viszonyítva. — A szakkörök munkájának bemutatására milyen lehetőségek vannak? — A megyei gyermekrajzkiállítások elsősorban a fórumai szakköri tevékenységnek, amelyekre mindig igényes gyermekalkotasok készülnek. Lehetőség van nemzetközi „megméretésre is”. Évek óta hirdetnek pályázatot például A Barátság Kőolajvezeték mentén címmel. Ezen a szocialista országok gyermekei vehetnek részt, az NDK szervezésében. Ezeken a kiállításokon egyéni aranyérmeseink is voltak. Azért jelentős eredmény ez, mert körülbelül ötszázezer gyermekrajzból választanak ki ezret, és 150-et díjaznak. Kollektívánk is három alkalommal kapott már aranyérmet. Hazai pályázatokon, amelyeket különböző szervek írnak ki, szintén rendszeresen részt veszünk. A tehetséges tanulók fejlődését segíti a Tolna megyei úttörők képzőművészeti szaktábora Tengelicen. * A képzőművészeti szakköröknek nem céljuk a művészutánpótlás nevelése, csupán lehetőség biztosítása annak érdekében, hogy a tehetség szabad úton az életkori sajátosságnak megfelelően fejlődjék. Hogy értő szemlélői, befogadói legyenek a kortárs művészeteknek. Az ott végzett sikeres pedagógiai munka a pálya- választást is befolyásolja. Erre egyetlen példa, hogy Kovács Ferenc szakköréből az egykori diákok közül a bonyhádi városkörnyéken jelenleg öten tanítanak rajzot. DECSI KISS JÁNOS Kovács Ferenc egy szakköri foglalkozáson
