Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

2 iVÉPÜJSÁG 1983. október 26. PANORÁMA A bejrúti robbantások után További amerikai és francia csapatokat küldenek Libanonba Kedden délig már 250 holt­testet szabadítottak ki Bej­rutban a vasárnapi bomba- merényletek következtében összeomlott amerikai és francia parancsnoksági épü­let romjai alól. Az amerikai halottak száma 196, a fran­ciáké 54. Minthogy az 50— 60 eltűnt életben maradásá­ra nincs remény, bizonyosra vehető, hogy az egy hétig is eltartó mentési munkálatok végeztével a háromszázat is meghaladja majd az áldoza­tok száma. A veszteségek pótlására kedden Bejrutba érkezett az amerikai csapaterősítések el­ső, 300 főnyi csoportja, ame­lyet további egységek követ­nek. Míg Szíria és Irán határo­zottan visszautasította, fele­lőtlen spekulációnak minősí­tette a címükre elhangzó amerikai vádakat, a libano­ni ellenzék vezetői magát az Egyesült Államokat, Wa­shington libanoni és közel- keleti politikáját teszik fele­lőssé a történtekért. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szo­cialista Párt elnöke és Rasid Karami volt miniszterelnök például arra figyelmeztetett: megismétlődhet a vasárnapi tragédia, ha Washington folytatja a libanoni falangis- ta kormányt támogató, az arab és iszlám világgal szemben ellenséges politiká­ját. Folytatódnak az október 31-re kitűzött, Svájcban ösz- szeülő libanoni nemzeti meg­békélési konferencia előké­születei. A Haladó Szocialis­ta Párt követelte, hogy a találkozó előtt vessenek vé­get a tűzszünetet megsértő falangista provokációknak, szüntessék meg a sajtócen- zurát és a Bejrútban elren­delt éjszakai kijárási tilal­mat. A bejrúti merényleteket követő „közös akciókat” tár­gyalta meg hétfőn, telefonon Reagan amerikai elnök Mit- terrand francia államfővel. A 15 perces beszélgetés köz­vetlenül azután zajlott le, hogy a francia elnök hétfőn este hazatért bejrúti villám- látogatásáról. A Fehér Házhoz közelálló források szerint Reagan Mit- terrand-nal a Libanonban A közeledő nagy gazdasá­gi világválság szele már el­érte az országot és a hát­rányos következményeket mi munkások éreztük elsősor­ban. A munkanélküliség át­ka mindenekelőtt a fiatalo­kat és az erejükben megfo­gyatkozó idős munkásokat sújtotta. Munkához jutni egyre ne­hezebb volt, és szerencsés­nek mondhatta magát, aki el tudott helyezkedni. Hosszas utánjárással az angyalföldi Reitter Ferenc utcában a Vörös és Társa lakatosáru- gyárban néhány hetes mun­kához jutottam. A munkával eltöltött néhány hét csak annyira lendített rajtam, hogy letörleszfchettem adós­ságomat. Ezúttal nemcsak az én alkalmazásom szűnt meg, hanem a kezdődő gazdasági válság a tőkeszegény Vörös és Társa céget is elsöpörte. Ezt követően a Vörös és Társa cég volt művezetőjé­nél, Páboin Jánosnál kezd­tem dolgozni, aki iparenge­délyt váltott ki és az Orczy út (ma Mező Imre út) egyik bérházának alagsorában rendezte be kisipari műhe­lyét. Mesterem ígéretében bízva, reméltem, hogy nála hosszabb ideig dolgozhatom és rendezett életet teremthe­Amerikai katona a bej­rúti robbantás színhe­lyén, védőálarcban, a törmelékhegyek mellett. (Telefotó) lévő nyugati négyhatalmi erők biztonságát növelő lé­pésekről beszélt. Szó volt an­nak a külügyminiszteri szin­tű találkozónak az előkészí­téséről is, amelyet várhatóan e hét végén Párizsban, vagy Rómában tartanak a négy­hatalmi erőket adó országok. Franciaország washingto­ni nagykövete közölte, hogy Párizs ugyancsak további csapatokat küld libanonba az ott állomásozó egységei­nek megerősítésére. Bemard Vernier-Palliez, az észak-ka- rolinai Charlotte-ban tartott beszédében megerősítette, hogy „szó sincs a francia alakulatok Libanonból való kivonásáról”. A Libanonban vasárnap bekövetkezett két súlyos rob­banás egyenes következmé­nye az Egyesült Államok kalandorpolitikájának, an­nak, hogy Washington fegy­veres erőket küld oda, ahol az események nem az ame­rikai forgatókönyv szerint tek magamnak. Mesterem azonban váratlanul megbete­gedett 'és ugyanilyen várat­lanul meghalt, özvegye pe­dig az iparengedélyt vissza­adta. Benne jártunk már az őszben, fenyegetően közele­dett az újabb tél és én újra munkanélkülivé lettem. Eb­ben a nagyon nehéz hely­zetben újabb csapás ért. Szállásadó gazdám, Hossziu bácsi is elvesztette kerese­tét, a lakás bérét nem tudta fizetni és felmondtak neki. Ezzel a Hosszú család, jó­magam és ágybérlő-társaim is fedél nélkül maradtunk. Hosszú néni azonban még ebben a helyzetben is törő­dött velem. — Sándorkám! — mondta. — Van egy javaslatom a maga számára. Édesanyám a Keleti Pályaudvar közelé­ben, a Bem utcában lakik. A jó öreg úgy tartja fenn ma­gát, hogy tucatnyi ágy raj á- rót tart a három egymásba nyíló helyiségből álló pince­lakásban. Mi is hozzá költö­zünk, kibéreljük az egyik ágyat. Édesanyám magát is odaveszi és hitelez addig, amíg munkához jut. Szorultságomban ezúttal egy nehezen élő öregasz- szonytól kaptam segítséget. zajlanak — mutat rá a Prav­da keddi kommentárjában, s felhívja rá a figyelmet: az Egyesült Államok libanoni beavatkozásának’ fokozására használja fel ezeket az ese­ményeket, s ez az egyébként is veszélyes közel-keleti hely­zet további romlásához vezet. Az írás kitér arra, hogy a nyugati hírszolgálati szervek a két robbanásról tudósítva a felelősséget holmi „iszlám terroristákra” hárítják, akik úgymond Iránnal állnak kacsolatban, mások, szintén külső ellenséget keresve, Szí­riát hozzák szóba, sőt olya­nok is akadnak, akik a szov­jetellenes kampány további szítására igyekeznek felhasz­nálni a történteket, noha valójában még nem világos, ki áll a robbantások mögött. A szovjetellenes megnyil­vánulások egyik vezéralakja ismét az amerikai kormány egyik tisztségviselője, Caspar Weinberger hadügyminisz­ter volt. A CBS tv-társaság műsorában adott interjúja olvannyira nyilvánvalóan rágalmazó jellegű volt, hogy nem szorul válaszra, de jól mutatja, miféle szovjetelle­nes paranoiában él az ame­rikai kormány. Ami Iránt és Szíriát illeti, említésük nem véletlen: Irán partjai előtt amerikai és brit hadihajók gyülekez­nek, Szíria ellen pedig ré­gen folynak a nagyarányú katonai provokáció előkészü­letei, mivel ez az ország a legfőbb akadálya az ameri­kai—izraeli közel-keleti ter­vek megvalósulásának. A lényeg tehát világos: az Egyesült Államok úgy dön­tött, változatlanul folytatja expanzionista, agresszív po­litikáját a Közel-Keleten is — mutat rá a Pravda kom­mentárja, s hangsúlyozza: noha nem tudni még, ki idézte elő a robbantásokat, annyi világos, hogy a liba­noni hazafiak az országban lévő amerikai katonákat ugyanolyan megszállóknak tekintik, mint az izraelieket, s küzdenek kivonásukért. A béke érdekei azt követelik, hogy mind az amerikai, mind az izraeli csapatok vo­nuljanak ki Libanonból — állapítja meg ismételten a Pravda. A környezet — ahová szo­rult helyzetemben kerültem — nem volt szívderítő. Szál­lásadó gazdasszonyom pin- celakásban három egymásba nyíló helyiség volt, ame­lyekben hat emeletes ágy so­rakozott a falak mentén. Az utcára néző ablakok félig a kövezet szintje alá nyíltak. Ha kinéztem olykor rajtuk, akkor csak a járókelők láb­fejét láttam. Az ágyakon ti­zenkét fekvőhely volt. Az idős Hosszú mama úgy tud­ta magát fenntartani, hogy minden fekvőhelyre két bér­lőt vett fel. Az egyik bérlő éjjeli fáradalmait nappal pi­henhette ki, a másik pedig éjjel. Ily módon a hat eme­letes ágy 12 fekvőhelyéért huszonnégyen fizettek ágy­bérleti díjat. Az én bérőltársam egy éj­szakai mulatóhely pincére volt, aki az általam éjjel fel­melegített ágyat nappal vet­te igénybe. Áz szinte termé­szetesnek tűnt, hogy mind­ketten ugyanazt az ágyne­műt használtuk. Az „apróbb kényelmetlen­ségekhez” kapcsolódtak még más, nehezen elviselhető kö­rülmények ás. A Bem utca ugyanis azokban az időkben bordélyházak működési -terü­lete is volt. A házakra tu­BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi -Pál, az El­nöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Péter János, az or­szággyűlés alelnöke búcsú- látogatáson fogadta Milán Verest, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalma­zott nagykövetét, aki vég­leg elutazott Budapestről. * Az idei gazdálkodás ta­pasztalatait, az 1984. évi ter­vezési irányelveket, vala­mint a hosszú távú társa­dalmi-gazdasági fejlődés főbb irányait vitatta meg a Magyar Kereskedelmi Ka­mara elnöksége keddi ülésén. Az ülésen részt vett Marjai József miniszterelnök-he­lyettes és Hoós János, az Or­szágos Tervhivatal államtit­kára. * Befejeződött a Magyar Vöröskereszt országos ruha­gyűjtési akciója, amelyet Angola és Mozambik népe megsegítésére hirdetett meg. A lakosság adakozókészsége és a vöröskereszt vezetősé­gek aktív szervező munkája eredményeként a vártnál lé­nyegesen több ruha gyűlt össze. A napokban már út­nak indítják Mozambikba az első 20 tonnás szállít­mányt. Hasonló nagyságú küldeményt juttatnak majd Angolába is. GENF Kedden Genfben teljes ülésen találkozott a hadá­szati fegyverzet korlátozásá­ról és csökkentéséről, vala­mint az európai nukleáris fegyverek korlátozásáról fo­lyó tárgyalásokon résztvevő szovjet és amerikai küldött­ség. BELGRÁD Belgrádban kedd reggel megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának ülé­se. A tanácskozáson az or­szág gazdasági és politikai helyzetét vitatják meg. NICOSIA Nicosiában Szpirosz Kip- rianu ciprusi elnök és Ni- colae Ceausescu román ál­lamfő tárgyalt egymással. Ceausescu hétfőn érkezett négy országot érintő kőrút­jának utolsó állomására, Cip­rusra. lajdonosaik nem sok gondot fordítottak. Az éjszakákat alkonyaitól virradatig vásá­ri zsivaj és lárma töltötte ki. Éjjel álmomból felriadva, gyakran kellett végighall­gatnom, hogyan alkusznak ablakunk előtt részeg vendé­gek és az utcalányok. Élesen vijjogó kürtjeikkel a rendőr­legényeket szállító kocsik is gyakran verték fel az utca „csendjét”, amikor az italo­zástól fölös erőt és bátorsá­got érzők egymás torkának estek. A zsúfoltság és szegény­ség párosult a piszokkal és szennyel, hiszen a tucatnyi ember után a hálóhelyiségek rendben tartásához kevés volt az erőtlen, idős asszony igyekezete. Fürdőszoba híján az ágybérlőknek nem volt módjuk (tisztálkodni, sokszor még a mosdótálhoz sem ju­tottak hozzá, különösen azok, akik későn ébredve, sietve távoztak dolguk után. A ru­házatot a falba vert szegen tárolta mindenki, hiszen szekrénynek hely sem volt. Sokszor vett erőt rajtam az elkeseredettség, haragud­tam az ágybérlő-társakra, az utcalányokra, a selyemfiúk­ra, a randalírozó részegek­re... De tudtam, hogy nem a társadalom peremére szo­rultakat kell gyűlölnöm, ha­nem azt a társadalmat, amely embereket ilyen élet­re kényszerít. (Következik: ZSOLDOS LEHETNÉK...) HARMATI SÁNDOR Munkásemlékek századunk első harmadából (15.) Válságos idők Fegyveres intervenció Grenada ellen (Folytatás az 1. oldalról) A repülőtérre három kato­nai szállító repülőgép szállt le, fedélzetén további ameri­kai deszantegységekkel. A „Szabad Grenada” rá­dióállomás ezután beszüntet­te adását. A Grenada ellen indított amerikai fegyveres agresz- szióval kapcsolatban kiadott kubai kormánynyilatkozat szerint az amerikai katonai alakulatok megtámadták a Saint George’s-i repülőtér építéséhez segítséget nyújtó kubai szakemberek és épí­tőmunkások szállását is. A kubai személyzetnek utasítása volt arra, hogy tá­madás esetén védje meg ma­gát — hangsúlyozza a kubai kormánynyilatkozat. A kubai kormány tájékoz­tatója szerint a grenadai főváros épülő, új nemzetközi repülőterének közelében he­ves harcok folynak az ame­rikai deszant alakulatok és a kubai személyzet között. A kubai szakemberek és építőmunkások táborát a tá­madók körülzárták. Az ösz- szecsapásokban több ember meghalt, illetve megsebesült. A CBS amerikai televíziós hálózat értesülése szerint a támadásban az amerikai ten­gerészgyalogosokon kívül ja­maicai, barbadosi, antiguai és St. Vincent-i egységek is részt vettek. A TASZSZ szovjet hír- ügynökség a következőket jelentette: a forradalmi Gre­nada ellen fegyveres inter­venciót hajtottak végre az Egyesült Államok kormány­zatának irányításával. Ked­den, helyi idő szerint 5.50- kor a főváros közelében re­pülőgépekről légideszant egységeket vetettek be az épülő nemzetközi repülőtér közelében. A sziget védői el­keseredett harcot vívtak a betolakodókkal. Ezzel egy időben Grenada partjai kö­zelében amerikai hadihajók tűntek fel. A Grenadára való behato­lást a karibi közösség (CA- RICOM) kormányfőinek ta­nácskozása előzte meg, ame­lyen Jamaica, Barbados, St. Lucia és Antigua kormányai megegyeztek, hogy saját ka­tonai kontingenseikkel is be­kapcsolódnak az intervenciós hadműveletekbe. Az inter­venciós erőket Barbadoson összpontosították, ahová hét­főn az Egyesült Államokból tengerészgyalogos egységeket is átdobtak. Az imperialista interven­ció célja, hogy megszakad­jon a grenadai forradalmi folyamat és az ország ismét újgyarmatosító uralom aló kerüljön. Rónáid Reagan amerikai elnök kedden bejelentette hogy az Egyesült Államok fegyveres erői partra szálltak a Grenadai Köztársaság te­rületén, elfoglalták a sziget mindkét repülőterét. Reagan közölte, hogy az invázióra a kelet-karibi államszövetség kérésére került sor, s annak célja „a rend és a demokrá­cia sürgős helyreállítása”. A szuverén Grenada elle­ni amerikai támadás céljait részletezve Reagan az ott tartózkodó amerikaiak eva­kuálását, „a káosz megelő­zését”, s „a rend és a törvé­nyesség helyreállításának biztosítását” nevezte meg. Reagan nem beszélt az ame­rikai inváziós erők létszá­máról, s arról sem, hogy mi­vel járulnak hozzá a közös akcióhoz „a kelet-karibi ál­lamok szervezete” elnevezé­sű szövetség más tagjai. Utóbbiak nevében Eugénia Charles, a Dominikai Közös­ség miniszterelnöknője be­szélt. Azt állította, hogy Gre­nada megszegte ezen álla­mok közös védelmi megálla­podását, s a Szovjetuniót vá­dolta a Maurice Bishop gre­nadai miniszterelnök és tár­sai elleni államcsíny szerve­zésével. Reagan megtagadott min­den információt a harcok ál­lásáról, csak annyit közölt, hogy Washington elérte ka­tonai céljait és az amerikai állampolgárok biztonságban vannak. Az amerikai televí­ziós állomások úgy tudják, hogy a mindössze százezer lakosú Grenadában „heves harcok folynak”, amelyek során egy amerikai helikop­tert lelőttek. Figyelemreméltó, hogy sem Reagan, sem Eugénia Char­les nem állította, hogy Gre- nadából bárki is segítséget kért volna „a demokratikus intézmények helyreállításá­hoz”. Reagan szerint az ame­rikai partraszállást a kelet- karibi államok konferenciá­jának öt tagja, köztük Do­minika, Barbados és Anti­gua október 23-án, szomba­ton kérte. Nicaragua kedden hivata­losan kérte az ENSZ Bizton­sági Tanácsának sürgős ösz- szehívását a Grenadai Köz­társaság ellen végrehajtott amerikai katonai intervenció megvitatására. Iráni-iraki hadijelentés Az iráni csapatotk hétfőn újabb támadást indítottak az iraki állások ellen a front északi, kurdisztáni szakaszán. A hajnalban megkezdett, és egész nap tartó harci cselek­mények során — teheráni je­lentés szerint — a támadó egységek több magaslatot és hat falut elfoglaltak a Ma­rivan és Baneh települések térségében húzódó „nemzet­közi határ mindkét oldalán”. A jelentés 1500 fős ellenséges veszteségről, és egy iraki re­pülőgép lelövéséről is beszá­mol. A támadásról hírt adott a bagdadi rádió és az INA iraki hírügynökség is. Ez utóbbi idézte az említett frontsza- kaszón harcoló iraki egysé­gek parancsnokát, aki kije­lentette, hogy az irániak „egy cenitimétemyi iraki területet sem tudtak elfoglalni”. Körzeti megbízottak országos értekezlete Kedden1 megkezdődött a körzeti megbízottak II. orszá­gos értekezlete a BM Ren­dőrtiszti Főiskolán. A két­napos tanácskozást Horváth István belügyminiszter nyi­totta meg, majd Ladvánszky Károly altábornagy, belügy­miniszter-helyettes számolt be a körzeti megbízotti szol­gálat tevékenységéről. Egye­bek között elmondotta: az 1969-ben tartott első tanács­kozás óta megnőtt a körzeti megbízottak szerepe, jelentő­sége. A mintegy 2700 körzeti megbízottnak jelentős felada­ta van a belügyi feladatok ellátásában, az állam és a közbiztonság védelmében, a lakossági kapcsolatok erősí­tésében, a bűncselekmények, a szabálysértések megelőzésé­ben. a bűnözők, a törvény- sértők felderítésében. A körzeti megbízottak álta­lában egyedül teljesítenek szolgálatot, de több helyen, elsősorban nagyobb közsé­gekben, 2—5 főből álló kör­zeti megbízotti csoportot hoz­tak létre az elmúlt években. A Duna, Tisza, Balaton és a Velencei tó területén vízren­dészeti, míg a nagyobb MÁV pályaudvarok, vasútállomások területén vasúti körzeti .meg­bízotti szolgálat is működik. A Belügyminisztérium ér­tékelése szerint a körzeti megbízottak felélősséget érez­nek a körzetük rendjéért. A beszámolót követően hozzászólásokra került sor. A tanácskozás ma folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents