Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
1983. október 23. Képújság 3 Üj jogszabályok a lakosság telekellátásáról Az utóbbi években az állami lakásépítésen belül növekedett a magánerős építés aránya, és az idén már eléri a 80 százalékot. A magánerős lakásépítés térhódítása az állami telekkínálat bővítését, a telekgazdálkodás szabályainak, gyakorlatának korszerűsítését, a lakásépítési területek előkészítésének javítását igényli. Ezeket a fontos célokat szolgálják a Magyar Közlöny 47. számában most megjelent új jogszabályok: az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a tartós földhasználat szabályainak módosításáról, továbbá a Minisztertanács határozata a lakosság építési telekellátásának rendjéről. Megjelentek a végrehajtást részletesebben szabályozó miniszteri rendeletek az állami építési telkek tartós használatba adásáról, az állami telekvásárlásról és te- lekértékesítésről, az út- és közműfejlesztési ' hozzájárulásról, valamint a nagyüze- mitleg nem 'hasznosítható földek használatba adását és a telekadót szabályozó rendelet módosításáról. . A Minisztertanács határozata kimondja: a tanácsoknak gazdasági és hatósági eszközök összehangolt alkalmazásával elsősorban arra kell törekedniük, hogy az állami telekkínálat, a személyi és a szövetkezeti tulajdonban lévő telkek kínálatával együtt, elégítse ki a lakásépítési 'telekiigényeket. A múlt év végén 117 ezer állami és személyi tulajdonú építési telket tartattak nyilván, s a tanácsok az 1983 és 1985 közötti időszakra további 60 ezer telek kialakítását tervezik. A kínálat növelését, az építési terület-előkészítést köny- nyíti meg az az új intézkedés, amely szerint a tanácsok nemcsak saját erőből vagy az OTP segítségével alakíthatnak ki új telkeket. Közös megállapodás alapján a lakásépítés munkáltatói támogatására jogosult vállalatok, intézmények, a lakásépítő szövetkezetek is kialakíthatnak maguknak telkeket, s e munkák önköltsége alapján meghatározhatják a telkek tartós használatbavételének díját. Ezenkívül a tanács megállapodást köthet olyan vállalatokkal, szövetkezetekkel, amelyek méltányos haszon mellett és a megfelelő kockázatot is vállalva közművesített építési területet készítenek elő. A tartós használatba adás ezután is a helyi tanács feladata marad, de a vállalkozó szervezet határozhatja meg — a tanáccsal kötött megállapodás keretei között — a telek használatbavételi díjának összegét és a leendő használók személyét. A telekgazdálkodás és az építési terület-előkészítés alapvető forrása továbbra is a tanácsok fejlesztési alapja. Az új jogszabály azonban kimondja, hogy a tanács anyagi eszközeivel, vagy azok felhasználásával végzett közművesített telkek tulajdonosai, használói térítsék meg egyszeri út- és közmű- fejlesztési hozzájárulással. Szilárd burkolatú közút, vagy vízvezeték építése esetén például az érintett lakótelek tulajdonosára, használójára kivethető legmagasabb hozzájárulás 8600 forint, szilárd burkolatú járda létesítése után pedig 3 ezer forint. A lakótelkeknél a hozzájárulás kevesebb a teljes ráfordításnál, de üdülő- és egyéb telkek esetében a teljes költséget hárítják át a telektulajdonosokra és használókra. Természetesen nem kell hozzájárulást fizetni, ha a közművek építési költségét már beszámították a telkek árába, használatbavételi díjába, vagy ha ezek a létesítmények társadalmi munkával éoültek meg. A Minisztertanács határozata előírja, hogy a tanácsok segítsék elő a lakosság önkéntes társulásán alapuló közműépítést, a terület-előkészítést és a közműépítést szolgáló társadalmi munkát és ilyen célokra bocsássanak ki tanácsi kötvényeket. Állami telket magánszemély továbbra is csak tartós használatba adás útján kaphat, de kivételes esetekben, — amikor nem összefüggő építési területen csak egy-két telekről van szó — a helyi tanács eladásra kínálhatja a telket a megyei vagy a Fővárosi Tanács hozzájárulásával. Fontos előírás, hogy a lakótelkek használatbavételi díja fejezze ki a valós keresleti-kínálati viszonyokat és legyen alkalmas a telkek forgalmának és árainak befolyásolására is. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy a családok telekszerzési terheik mérséklésére a használatbavételi díj 70 százalékig 10 éves lejáratú, és 6 százalékos kamatozású OTP kölcsönt kaphassanak. A terület-előkészítési erőforrások növelésére pedig a tanácsok megtehetik, hogy egyes előkészítendő építési területen a telek leendő használójától használatbavételi díjelőleget kérnek, amely azonban nem haladhatja •meg a teljes díj 30 százalékát. Ugyanakkor a tanács kötelezettséget vállal, hogy az előleg fizetésétől számított meghatározott időn — de legfeljebb 3 éven — belül a megállapodás szerinti építési telket használatba adja. A használatba adott lakótelekre előírt beépítési kötelezettség határideje három évnél nem lehetett rövidebb, de indokolt esetben eg alkalommal két évvel meghosz- szabbítható. A minisztertanácsi határozat szerint a helyi tanácsoknak fokozottabban kiéli ellenőrizniök a beépítési kötelezettség teljesítését. Az építési telek rendeltetésszerű felhasználásának ösztönzésére fenntartották, illetve módosították a telekadó szabályait. Eszerint a telek fekvése, közmű-ellátottsága stb. szerint differenciálják, — négyzetméterenként 1—6 forint között határozzák meg a lakótelek alapadóját (MTI) Takarékosság a vállalatoknál Az elmúlt öt év adatai szerint az energia-megtakarításban számottevőek, az ésszerűbb anyaggazdálkodásban azonban még csak kezdetiek — bár helyenként jelentősek — a vállalatok eredményei. 1978-tól 1982-ig például a nemzeti jövedelem egy egységére jutó energiafelhasználás mintegy 4 százalékkal csökkent. Az anyaghányad csökkenése az év első felében 0,7 százalék volt, ez pénzben kifejezve mintegy 6—7 milliárd forintot jelent. A legtöbb helyen a vállalati vezetés, a mun- kaverseny-mozgalom, a különféle pályázati feltételek, az újítómozgalom kiírásai ösztönzik az anyag- és energiatakarékosságot. A Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalat tovább növelte az ivóvíz-vezetékek elkészítéséhez szükséges műanyag csövek termelését. A szélesebb körű hazai felhasználás érdekében megkétszerezték — egymillióról kétmillióra növelték — idén a műanyag csővezeték csatlakozóidomainak termelését, s jelentősen fokozták az egyenes csövek gyártását is. Az Egyesült Izzó Wolfram Gyárában eleve úgy telepítették a technológiákat, hogy a meglehetősen drága importból származó alapanyagból semmit se kelljen kidobni, hanem hulladékát korszerű eljárással visszavezethessék a termelésbe. A Tiszamenti Vegyiművek négy kénsavgyárában a termelés folyamán keletkező hulladékhőt elektromos áram előállítására használják fel. Szélmotorok Gyöngyösről A gyöngyösi Agromechanik ai Ipari Szövetkezet a MÉM felkérésére kezdte el 1980-ban a szélenergiát hasznosító „Aero Robot” szélerőgépek gyártását. Eddig hatvan nagyUzemi gazdaságban vizsgázott sikerrel a vízszivaty- tyút üzemeltető szélmotor. Üjabban a hobbikertek és kis gazdaságok tulajdonosainak mindinkább növekvő igényét kívánják kielégíteni új termékükkel, a villanyáramot termelő szélmotorral. A kis „szélerőmű” 700 watt teljesítményre képes óránként és akkumulátorokban tárolja az áramot. (MTI fotó: Szabó Sándor felvétele — KS) Tanácsi lakások eladása Szekszárdon A címjegyzék szerint: tíz év alatt ezer Az elmúlt év talán egyik legolvasottabb jogszabálya az állami tulajdonban lévő lakások elidegenítésének újraszabályozását is tartalmazó rendelkezés volt. Nem oktalanul, 'hiszen a rendelettel két igény találkozott. * A szekszárdi Városi Tanács V. B. igazgatási osztály- vezetője, dr. Farkas László munkaasztalán állandóan kéznél van a Minisztertanács Titkársága által kiadott, — negyvenhárom forintos áron az újságárusoknál is kapható — testes füzet. A lakás- gazdálkodással kapcsolatos jogszabályok gyűjteménye. A tanácsi lakásgazdálkodás munkájában ez az „egységesített jogszabálygyűjtemény” ma már nélkülözhetetlen. — Sokan úgy tudják — mondja dr. Farkas László —, hogy a tavalyi jogszabály teljesen új az állami lakások eladására vonatkozóan. Pedig ez így nem igaz. Az eredeti 32/1969. Korm. számú rendelet tavalyi módosítása eltörölt egy számot. Korábban is lehetett állami lakást vásárolni, ám csak akkor, ha a lakások egy tömbben voltak és a megvételt egyidejűleg legfeljebb tizenkét lakó kérte. Tehát, ma már harmincnegyvenöt lakásos épületek is az állampolgárok tulajdonába kerülhetnek, de csak akkor, ha a vásárlás körülményei megfelelnek a jogszabály meghatározta feltételeknek. Ha a lakók háromnegyede szeretné megvásárolni lakását. Ilyenkor csak akkor lehet elzárkózni az eladás elől, ha a megvásárolni kívánt tömlbház valamilyen oknál fogva nem adható el. — Mindez kissé bonyolultnak tűnik... — Az állami szervek tulajdonában lévő házak a közérdekű célra használt építmények, továbbá azok az ingatlanok, amelyek nem állami szervek tulajdonában, de állami szervek használatában vannak, nem adhatók el. A fentiek mellett semmiképpen sem hiábavaló, ha szó szerint idézzük a témánkat szabályozó rendelet 3. paragrafusa 5. bekezdését: „A tanácsi házkezelési szervek kezelésében levő házingatlanok elidegenítésének helyi feltételeit — a település fejlesztésével, a lakás- gazdálkodással, az épületek fenntartásával, hasznosításával, az épületen belüli tulajdonviszonyok alakulásával kapcsolatos körülményekre figyelemmel — a városi (fővárosi, megyei városi) illetőleg a községi tanács állapítja meg.” A Tolna megyei Tanács elnöke 46—34/1983. számon állásfoglalást adott ki megyénk tanácsainak, hogy milyen szempontok alapján dolgozzák ki saját koncepcióikat. A szekszárdi Városi Tanács testületé nemrégiben fogadta el a tanácsi bérlakások elidegenítésénél alkalmazandó koncepciót. Izgalmas és érdekes olvasmány. Az állami tulajdonban lévő ingatlanok „speciális tiltása” a lokálpatriótának nagyon is szimpatikus fejezettel kezdődik. Az a) pont alatt a városképi jelentőségű épületek — Széchenyi és Rákóczi utcai, valamint a Béla tériek — szerepelnek. Ezeket követik az első lakásként felhasználható alacsony komfortfokozatú és a garzonházak, továbbá azok a lakások, amelyek ibérlőkijelölési jog által kerülnek birtokba, végezetül azok a lakóépületek, amelyek teljes felújításától a tíz, vagy részleges felújításától az öt év még nem telt el. A szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat kezelésében lévő 3138 állami lakás egyikében, a Wosinsky utca 2- ben Babits István és felesége lakik. E nyugdíjas házaspár is, lakótársaival egyetemben szeretné megvásárolni két és fél szobás lakását. — Miért akarjuk megvenni a lakást? — kérdez vissza Babits Istvánné. — Hatvan- kilenc óta élünk itt. Nagyon jó kapcsolatunk van minden lakóval, jószomszédi viszony van köztünk. A lakás a városközpontban, kiváló helyen van, kényelmes és szép. Eljárnak hozzánk a gyerekeink és a négy unoka. — Ha megvásárolják a lakásukat, akkor... —r Nézze, fizetjük a lakbért. Ha pedig a tulajdonunk lesz, akkor lesz mit a gyerekre hagynunk. Az írás bevezető részében említett két igény egyike most lépett a színre. — A megvásárlásnak az az első feltétele — folytatja később dr. Farkas László —, hogy a házat társasházzá kell nyilvánítani. Ezt követően pedig már méhet az ügy a maga medrében. Jelen pillanatban előkészítés alatt van a Wosinsky utca 1/3 mellett a Táncsics utca 44/46-os ház elidegenítése. Kérték még a megvételt a Tartsay 31/37 és a Tartsay 47/48-as számú tanácsi lakások lakói is. Roppant fontos kérdés, hogy mennyiért vásárolhatják majd meg a bérlők a lakásaikat. A megvétel körülményei olyannyira összetettek, hogy engedtessék meg a legegyszerűbbet elmondani. A lakók bérleményüket a lakás forgalmi értékének harminc százalékáért veszik meg. A vételár tíz százalékát kell egy összegben kifizetniük, a többire kaphatnak OTP-hitelt. — Felmérték már az eladható lakások számát? — A tanács végrehajtó bizottsága már ki is dolgozta azt a címjegyzéket, amely évekre bontva tartalmazza az eladható lakásokat. Tíz év alatt mintegy ezret. A jogszabály megjelenését követően levélben és telefonon egyaránt sokon érdeklődtek a tanács igazgatási osztályán. Emellett még több mint húsz előadáson tájékoztatták a szekszárdiakat a lakások megvásárlásának feltételeiről. Ha mindehhez még azt is hozzátesszük, hogy a tanácsi lakások kezelője, a szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat részletes útmutatót juttatott el a tanácsi lakások házfelügyelőihez, akkor talán elmondhatjuk, hogy elégséges tájékoztatást kapott a lakosság. — Az új rendelkezés segítette a lakásgazdálkodást? — Nehezítette. A kérdéses lakások kikerültek a tanács kezéből. Üj igénylő esetén már nem tudunk rendelkezni velük. — Közös haszonnak akkor is kell lennie! — A megvásárolt lakások felújítási költségei már nem fogják tovább terhelni az államot. Az addigi bérletek pedig örökölhetők lesznek. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Gottvald Károly. A városképi jelentőségű épületekben lévő tanácsi lakások továbbra sem adhatók el Ezer lakás kerülhet a szék szárdiak tulajdonába 1993-ig
