Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

1983. október 23. . NÉPÚJSÁG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Ravatalozó és gázcseretelep Tatai Istvánná medina- szőlőhegyi lakos leveléből: „Egy éve már annak, hogy valaki kitalálta, építeni kell egy ravatalozót. Összegyűj­töttek egy bizonyos összeget, mindenki szívesen adakozott. Aztán a tanács mindenkinek visszafizette a pénzt, mond­ván: anyagot adnak, csak társadalmi munkával segítse a lakosság az építkezést. Ez meg is történt, felhúzták a falakat, az ajtót a helyére tették. Azóta azonban senki sem törődik a megkezdett épülettel. A másik gond a gázcsere­telep építése. Az anyagot meghozták, de több nem tör­tént.” Dr. Hegedűs János, a Tol­na megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottságának titkára ezt a választ adta a közérdekű bejelentésre: A medina-szőlőhegyi rava­talozó építési munkáinak el­húzódását kivitelező hiánya okozta. A társadalmi munká­ban indult kivitelezésnél je­lenlévő szakember, másirá­nyú lekötöttsége miatt, a munkát ez évben folytatni nem tudta. A munkálatok befejezéséhez sikerült kivite­lezőt biztosítani, Szilágyi Ist­ván helybeli kisiparos szemé­lyében. A szerződéskötés megtörtént, vállalkozási ösz- szege 38 700 forint, befejezé­si határidő: 1984. április 15. A kivitelezéshez szükséges építési anyagok maradékta­lanul rendelkezésre állnak, a pénzügyi fedezet biztosított. A munkálatok a napokban megkezdődnek. Az épület ez évben tető alá kerül, tehát téli állagvédelme biztosított lesz. A gázcseretelep létesítése szigorú biztonsági előíráso­kon alapuló hatósági eljárás lefolytatását igényli, mely hosszabb időt vesz igénybe. Ez kelthette azt a látszatot, hogy a gázcseretelep ügyét elhanyagolják. A területfel­használási és létesítési enge­délyek beszerzéséhez szüksé­ges térképkivonatok megren­delése megtörtént. Beszerzés­re került az a terv, mely alapján az építési engedély­Telefonszámunk: 16-211 hez nélkülözhetetlen tervdo­kumentáció elkészíthető. Elő­zetes kalkuláció alapján tneg- indult az anyagok biztosítása a kivitelezéshez. A körzeti Energia Felügye­letnél, mint illetékes ható­ságnál, soronkívüliséget kér­ve a községi tanács az eljá­rás megindítását kezdemé­nyezte. Az építési engedélye­zéshez szükséges műszaki tervek készítése folyamatban van. A hatósági engedélye­zés befejeztével a kivitelezés megindul.” Jár-e útiköltség? Bencsik Jánosné, Decs, Ta­bán u. 52. szám alatti lakos az alábbi panasszal fordult szerkesztőségünkhöz: „Budapestre kellett vinnem a Szakmunkástanulók Orszá­gos Egészségvédelmi Intéze­tébe vizsgálatra a 14 éves fiamat. Pesten a doktornő p.zt mondta, hogy plusz egy kí­sérővel jár az útiköltség, így igazolás ellenében kértem azt, de azt a választ kaptam, hogy nem jár, mivel a vizs­gálat alkalmasságinak minő­sül.” Nagy Zoltán, a Tolna me­gyei- Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója ezt a választ adta: „Fiát 1983. szeptember 15- én Budapestre vitte, ahol fe­lülvizsgálták abból a szem­pontból, h igv testnevelésből az elkövetkezendő tanulmá­nyai idejére felmentést kap- hat-e, illetve alkalmas-e a gyermek villanyszerelő szak­munkástanulónak. E vizs­gálat szükségességét az 505. sz. Szakmunkásképző Iskola írta elő az önök testnevelés­ből való felmentési kérelme alapján. Az egészségügyi miniszter 7 1975. (VI. 24.) Eü. M. szá­mú rendelete a magyar ál­lampolgárok gyógyító-meg­előző ellátásáról és a 17/1975. (Eü. K. 12.) Eü. M. számú utasítás szerint az utazási költséget akkor lehet meg­téríteni, ha az állampolgárt a gyógyító-megelőző orvosi vizsgálatra, gyógykezelésre kórházba utalják. Nem jár az útiköltség szű­rővizsgálatra, munkavégzés­sel kapcsolatos alkalmassági vizsgálatokon való megjele­nésre. A fentieket figyelembe vé­ve budapesti útjára útikölt­ség nem illeti meg, mert nem az állami egészségügy gyó­gyító-megelőző ellátását vet­te igénybe, hanem tanulmá­nyok folytatásához szükséges alkalmassági vizsgálaton vett részt.” Autósélet Schmidí György várdorrubi olvasónk az Autóklub tagja, rendszeresen fizette a tagsá­gi díjat. A tagsági díjban benne van az Autósélet című újság díja is, amit rendsze­resen kapott 1982. december 31-ig. Aztán nem kapta töb­bé. Elment a várdomb! pos­tára érdeklődni, ahol azt a választ kapta, hogy vissza­rendelték az újságot Szek- szárdról. Elment ezután az Autóklubhoz, ők a főpostára küldték. ígérgettek, ami az­óta is csag ígéret maradt. Mészáros Ferenc, a Magyar Autóüub szervezési osztályá­nak vezetője ezt a választ adta: „Megállapítottuk a Magyar Autóklub Szekszárdi Szerve­zetének nyilvántartásából, hogy a Schimidt György klubtagunk levelében leírtak részben megfelelnek a való­ságnak. Schmidt György klubtag­sági igazolványa 1982. április hó végén lejárt. A szekszár­di szervezet elküldte ezt megelőzően az ilyenkor szo­kásos felszólító levelet, klub­tagunk ezt követően csak jú­lius hó folyamán érvényesí­tette igazolványát. A klub belső rendelkezése, amelyről a klubtagság is tud, hogy a tagság lejárta után két hó­nappal a posta felé intézke­dünk, hogy az Autósélet cí­mű újság kihordását meg­szüntessék. Ez meg is tör­tént, aminek jogosságához nem fér kétség. Ugyanakkor a belső és a postai átfutási idők miatt ez valószínűleg csak 1982 decemberében rea­lizálódott. A szekszárdi szer­vezet dolgozói komoly hibát követtek el akkor, amikor a júliusi érvényesítést követő­en nem nézték meg, hogy klubtagunknak az újság kéz­besítését beszüntették, és nem intézkedtek annak újbóli in­dításáról. Ezért a szekszárdi szerve­zet illetékes dolgozóit szigo­rúan felelősségre vontuk, írásban figyelmeztettük őket a hasonló esetek elkerülésé­re. Intézkedtünk egyben ar­ról, hogy Schmidt György klubtagunk azonnal megkap­ja, lehetőség szerint vissza­menőleg is, az elmaradt új­ságokat és havonta rendsze­resen kézbesítsék részére a klub havi lapját.” Székely tájház éh utcanevek Ambrus Vilmos szekszárdi olvasónk levelében sérelme­zi, hogy Bonyhádon nincs székely tájház vagy múzeum, pedig a tárgyi feltételek is adottak. Levele másik felében fel­vetette azt a javaslatot, hogy azokról az emberekről, akik sokat tettek a bukovinai szé- kelységért — utcákat, tere­ket kellene elnevezni. Helyet is talált erre a célra: a Bony- hádhoz tartozó Majoson ame­rikai módra számozzák az utcákat. Róla Károly, a Tolna me­gyei Tanács V. B. művelődési osztályának vezetője a követ­kezőket válaszolta: „Bonyhádon a Lenin u. 6. szám alatti épületben alakul ki az a Völgységi tájmúzeum, melyben a székelyek történe­ti és népművészeti anyaga is elhelyezésre kerül. Az épü­let felújítási költsége — 1982. évi árszinten számítva — 6,5 millió forint. Megvalósulása a VII. ötéves tervben várha­tó (1985—90). Addig is a me­gyei múzeum tulajdonában lévő, valamint a bonyhádi gyűjtésű anyagot egy meg­üresedett lakóházban tárol­ják, szakmailag feldolgozzák, kiállításra előkészítik. A székelylakta települések utcaneveivel kapcsolatos vál­toztatásra — Majoson rövid időn belül sor kerül. A kö­vetkező tanácstagi beszámo­lók keretében történik az előterjesztés és egyetértés esetén a lakossággal közös költségvállalással oldják meg az utcanevek változtatását. Azokon a településeken, ahol új utcák nyílnak — a levél- iben felsorolt nevek figye­lembevételével tesznek javas­latot az utcák elnevezésére.” Ml VÁLASZOLUNK Hazai tájakon Egy hajdanvolt híres bánya: Brennberg A hajdani bánya 1915-ben Brennbergbánya, eredeti nevén Brenmerderberg, Ma­gyarország első és a múlt század közepéig legjelentő­sebb feketeszén-bányája volt. Sopron közelében a magyar-osztrák határ szom­szédságában fekvő bányate­lepet az 1570-es években fe­dezte fel Rieder János, sop­roni szögkovács, amikor is a hegy szene tüzet fogott. In­nen a név eredete: „égő hegy”. Riedert céhtársai be- vádoliták a városi tanács­nál, hogy engedély nélkül égeti a faszenet. Rieder meg­mutatta nekik az égő követ, amelyet ezt követően Sopron város elkezdett bányászni. Brennberg volt akkor még az ország egyetlen szénbá­nyája. A fejtés a külszínen indult, és a XVIII. század végén már rendszeresen fej­tették a brennbergi fekete­szenet. A XVIII. század végén a város egy bécsújhelyi tőkés­csoportnak adta bérbe a bá­nyát. A társaságnak Ferenc császár is tagja volt. Rövidesen eladták a bér­letet a kincstárnak. 1824-ig a kincstár folytatott itt bá­nyászatot, majd osztrák nagyiparosoknak adták ki bérletbe a bányászati jogot, végül 1877-ben a kincstár Drasche Henrikre ruházta a főbérleti jogát. Drasche Henrik jelentős fejlesztést folytatott Brenn- bergben. 1875-ben gőzmoz­dony vontatta vasúttal kötöt­te össze a bányát Ágfalvá- val. Feltárt egy 300 méter mélységben levő szóntelepet, ami akkor szenzációs ered­ménynek számított. A Breran- bergi Szénbánya Társulatot 1912-ben az Urikány-Zisil- völgyi Kőszénbánya Rész­vénytársaság vette át, ők mélyítették le 1938—42 kö­zött — közvetlenül az osztrák határ alatt — az ország ak­kor legmélyebb aknáját, a 640 .méter mély Szent István aknát. A II. világháború után a bányát államosították, 1952- ben beszüntették a szénkiter­melést. 1956. novemberében önkéntes bányászok újra Le­szóltak a régi tárnákba, hogy a szénhiány miatt ne áll­jon meg az élet a soproni üzletekben, kórházakban, is­kolákban. Időnként még manapság is föl-fölröppen a hír: miszerint újra megnyitnák a brenn­bergi bányát, s hogy ez ren­tábilis is lenne. Az ilyetén hírek mindeddig megalapo­zatlannak bizonyulták. Brennberg feltehetően ma­rad az, ami: egyedülálló ipartörténeti emlék. 200 éves múltjával híven tükrözi Ma­gyarország szénbányászatá­nak hősikorát, fejlődését. Itt kristályosodtak ki a hazai szénjogi viszonyok, itt alakí­tották ki a hazánkban mind­addig ismeretlen (ejtésmódo­kat, alkalmaztak elsők kö­zött gőzgépet. A falu, a kis bányásztelep is igen érdekes, eredeti hely. A brennbergi völgy a Sop­roni hegység egyik legszebb része. Ez a vidék földrajzi (geológiai) vonatkozásban és növényzetét tekintve alpe­si (noricumi). Állatvilága is alpesalji jellegű, a vidék hangulata páratlan. Erdei gyógyiskola van Brennberg közelében, ahol az erdőben a szabadban levő „tantermek­ben” tbc-re hajlamos . gyere­kek tanulnak orvosi felügye­let mellett. Egy 1835-fo31 váló épület­ben, az Óbrennbergi út 14. alatt látható a Brennberg- bányai Bányász Emlékzúze- um. (Itt dolgozott 1840-től ha­zánk első bányában működő gőzgépe, egy 12 lóerős szállí­tó gőzgép.) Az 1968-ban meg­nyitott múzeumban a 200 éves brennbergi bányászmúlt tárgyi emlékeivel — bányász­ruhákkal, bányászlakás-be- rendezéssel, szerszámokkal és az írott emlékekkel, a brenn­bergi munkásmozgalom doku­mentumaival, szerződésekkel a hosszú bérharc állomásai­val, az 1907—1909-es nagy sztrájkok körülményeivel is­merkedhetnek meg az érdek­lődők. — b. — A villamos energia hőfejlesztés céljá­ra történő felhasz­nálásáról szól az ipari miniszternek a Magyar Közlöny idei 44. számában megjelent 7/1983. (IX. 29.) Ip. M. szá­mú rendelete, amelynek ha­tálya — az ott megjelölt ki­vétellel — valamennyi hő­fejlesztési célú villamos fo- gyasztóberendezésre kiter­jed. A rendelet szerint gaz­dálkodó szervezet, állami 'költségvetési szerv, társadal­mi szervezet és egyesület használatában álló helyiség fűtésére villamos energiát felhasználni csak abban az esetben szabad, ha a helyi­ség belső hőmérsékletének biztosítására más korszerű fűtési mód nem áll rendel­kezésre, illetve ilyen gazda­ságosan nem Létesíthető vagy gazdaságosan nem üze­meltethető. Kimondja a jog­szabály azt is, hogy a 80 li­teres, vagy ennél nagyobb űr­tartalmú villamos forróvíz­tárolót kizárólag a csúcsidő- szakon kívüli időszakban szabad a hálózatra kapcsol­ni, a fogyasztó az áramszol­gáltatótól az 50 literes vagy ennél nagyobb űrtartalmú villamos forróvíz-tárolójá- nak kizárólag a völgyidő­szakokban történő bekapcso­lását kérheti, az áramszolgál­tató pedig akkor köteles ezt a kérelmet teljesíteni, ha a fogyasztó az ehhez szükséges feltételeket megteremtette. Nem kell alkalmazni az előb­bi rendelkezéseket, ha a fo­gyasztó teljesítménydíjas ár­szabás szerinti elszámolással vételezi a villamos energiát. Csupán példálózva említet­tük a jogszabály néhány ren­delkezését, kihangsúlyozzuk, hogy az számos kivételt tesiz (pl. üdülőterületen üzemelő forróvíz-tárolók esetében), in­dokolt tehát, hogy az érintet­tek magát a jogszabályt — amely kihirdetése napján, 1983. szeptember 29-én ha­tályba lépett — 'tanulmá­nyozzák át .megfelelő alapos­sággal. A SZÖVOSZ Tájékoztató idei 37. számában közle­mény jelent meg a gaz­dálkodás felelősség-rendsze­rének következetesebb mű­ködését szolgáló irányelvek végrehajtásáról. A közlemény szerint a felelőségi rendszer a gazdálkodás egyes területe­in nem működik kielégítő­en, ezért azt hatékonyabbá kell tenni, ennek érdekében pedig: — a felelősségi-rendszert az anyagi és erkölcsi ösztönzés­sel együtt kell működtetni, — a felelősség-rendszernek a szocialista törvényesség szi­gorú megtartását és a gazdál­kodó szervezet önállóságát, a szövetkezeti demokrácia tisz­teletben tartását együtt kell szolgálnia, — a törvényes előírások meg­sértése vagy felróható mu­lasztás esetén minden esetben meg kell állapítani a felelős­séget és szankciót kell alkal­mazni, stb. A közlemény külön is fel­hívja a figyelmet arra, hogy a személyes felelősség meg­állapításának és azzal arány­ban álló szankció alkalmazá­sának feltétele, hogy a testü­letek és vezetők hatáskörét a belső szabályzatok pontosan körülírják, a testületi határo­zatok pedig pontosan jelöljék meg a végrehajtásért felelős személyt vagy személyeket és rendszeresen kérjék számon a határozataikból adódó fela­datok végrehajtását. Ugyancsak a SZÖVOSZ Tá­jékoztató idei 37. számában olvashatók az irányelvek a szakmai képesítést nyújtó és a továbbképző tanfolya­mok szervezéséhez, s az irányelvekből itt csupán az alábbiakat idézzük: „A jelen­leginél még nagyobb arány­ban — a résztvevők szabad­napjainak igénybevételével is — a tanfolyamokat munka­időn kívül szervezzék.” Az Egészségügyi Miniszté­riumnak az Egészségügyi Közlöny idei 16. számában megjelent tájékoztatója — jogszabályra utalással — hívja fel a figyelmet arra, hogy ha a nem önerővel mű­ködtetett felsővégtag és hal­lókészülék további használa­tára nincs szükség, az állam­polgár vagy örököse köteles azt a kiszolgáltató szervnek visszavételre felajánlani. Az eszköz visszavétele esetén a befizetett térítés összegét ki kell utalni a visszaszolgálta­tónak. DR. DEÁK KONRAD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Hajózás iránt érdeklődők figyele m! A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat nagybe­ruházáshoz kedvező fizetési és munkafeltételekkel fel­vesz: 1. Hajós szakmunkásokat: fedélzetmester, uszálykor­mányos, gépha jókormányos és ha jó vezető szakmába; 2. Gépházi munkakörbe vasipari szakmunkás-bizonyít­vánnyal és egyéb gépkezelői vizsgával rendelkező vagy műszaki szakközépiskolát végzett dolgozókat; 3. Hajós fedélzeti munkakörbe 8 általános iskolát vég­zett férfidolgozókat. Hajós szakképesítés megszerzésére lehetőséget nyúj­tunk. Munkahéten munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: Budapesti Kavicstermelési Üig. Budapest, XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: 296-040/36. Dunai Kavicstermelési Üig. Budapest, XIII., Cserhalom u. 2. Telefon: 296-040/43. Tiszai Vízépítési Üig. Szeged, Északi város 302. ép. Telefon: 23-033. (281) \

Next

/
Thumbnails
Contents