Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

1983. október 22. NÉPÚJSÁG 9 Laosz Fölfelé az úton A népi Laoszt szocialista átalakulása után hét eszten­dővel kezdi felfedezni a tő­kés világ sajtója. Figyelemre méltó cikkek sora jelent meg az elmúlt időszakban arról a nagyszabású átalakulásról, amely a szocialista útra lé­pett kis délkelet-ázsiai or­szágban végbement. A Vietnam- és általában szocializmus-barátsággal nem vádolható Time című ameri­kai hetilap, véleményét cik­kének címében is jelezte: Laosz — a jó közérzet orszá­ga. A tudósító csodálkozik azon, hogy a népi hatalom keretei között az egyház szabadon tevékenykedik, sza­vai szerint: virágzik a bud- hizmus. A papok szabadon öltik fel sáfrányszínű dísz­ruhájukat, indulnak hajnali körútra. Aki megengedheti magának, kiutazási vízumot kér, rendszerint meg is kapja. A hongkongi Far Eastern Economic Riview vientianei riportja, ha lehet még tanul­ságosabb. „A piacok tele vannak áruval: zöldséggel, gyümölccsel. Megszűnt a thaiföldi mezőgazdasági im­portra utaltság, amelyet a Laosz elleni blokád csak elmélyített annak idején” — írja a lap. A laoszi kormány gazda­ságpolitikája 1979-ben új gazdaságpolitikát alakított ki. Felismerve a szövetkezetesí­tés elsietettségét, a magán­kereskedelem, s a nagyon szerény ipar államosításának és centralizálásának túlhajtá- sát, átfogó intézkedéseket hoztak a gazdaság felélénkí­tésére. Liberalizálták a ke­reskedelmet, s mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaság­ban a kollektív és az egyéni termelés harmonikus össze­kapcsolására törekszenek. Ez­zel párhuzamosan gyors ütemben nőtt a megművelt mezőgazdasági terület, s Laosz újkori történetében napjainkban a legkisebb a rizsbehozatal. Tekintettel a felélénkült magánkereskede­lem ösztönös árfejhajtó tevé­kenységére, az állam saját kereskedelmi hálózat kiépí­tésével, olcsó árakkal igyek­szik ezt ellensúlyozni. Tény, hogy 1979 és 1983 között a rizstermelés 800 ezer tonnáról 1,2 millió tonnára emelkedett, ami a megfigye­lők általános véleménye sze­rint valóban történelmi előre­lépés az örökös élelmiszer- hiánnyal küszködő ország életében. A kormány sikeres kampányt folytat az írástu­datlanság felszámolásáért. Laosz általános és középis­koláinak látogatottsága az el­múlt négy esztendőben a duplájára — 300 ezer főről 600 ezerre — emelkedett. Mindamellett illúziókeltés lenne azt sugallni, hogy a gyarmati múltból örökölt ellentmondások és a társa­dalmi-gazdasági elmaradott­ság felszámolásának napja elérkezett volna. Laosz válto­zatlanul súlyos gondokkal, szegénységgel bajlódó ország. Souvanna Phouma, az egy­kori semleges és polgári Laosz ma is aktívan tevé­kenykedő, a szocialista rend­szert támogató miniszterelnö­ke ezeket mondta a Time munkatársának: „Ki kell ala­kítanunk egy új szocialista rendszert. Ez nem azt jelenti, hogy mindent le kell rombol­ni, ellenkezőleg. Igyekszünk megőrizni mindazt ami jó, s megszabadulni az olyan je­lenségektől mint a babona, a lustaság.” GYŰRI SÁNDOR Komputerek szabályozzák a szennyvíztisztítást A rostocki műtrágyagyárat újfajta szennyvíztisztító be­rendezéssel látják el. Egy elemző műszerrendszer el­lenőrzi állandóan a víz mi­nőségét. A Nagy—Britanniá­val folytatott árucsere alap­ján a Kent Industrial Mea- surements cégtől beszerzett rendszer ammóniák- és nit­rát-monitorokból áll, amelye­ket egy mikroprocesszor által vezérelt ultraszűrőrendszer­rel együtt rozsdamentes acél­ból készült tartályban helyez­tek el. A berendezés nemcsak állandóan ellenőrzi a szenny­víz nitrogén-, nitrát- és am- móniáktartalmát, hanem kombinálja is a két paramé­tert, hogy jelezze az összes nitrogéntartalomnak az elfo­lyó vízmennyiséghez mért arányát. A gyártó cég adatai szerint ez az első műszer­rendszer, amely egyedül el tudja végezni a teljes elem­zést. Ötszörösére növelik a termelékenységet Robotok a mezőgazdaságban Néhány évvel ezelőtt a Moszkvai Gorjacskin Mező- gazdasági Műszaki Intézetben robottechnikai osztályt szer­veztek. Itt született meg az önálló, mobil állattenyészté­si robot is. Két, nyolc sza­badsági fokú keze van. A ro­bot teste függőleges tengelye körül forog. A kezek hidrau­likus izmai 75 kilogramm súlyú terhet képesek felemel­ni. A robotnak belső óraszer­kezet adja ki a parancsot a munkára. Az automatikus operátor memóriájába betáp­lálták a sertésistállók terüle­tének adatait, így a robot a munkahelyére vezető úton nem téved el. Ott önállóan kapcsolja össze magát a vil­lamos hálózattal, a vezérlő­asztal híradóvezetékével vagy az elektronikus számítógép­pel. Az automatikus sertésgon­dozónak sok kötelessége, te­endője van. Kitakarítja és fer­tőtleníti a helyiségeket, ete­ti az állatokat, leméri azokat, jelzéssel látja el a sertéseket, áttereli őket egyik sertésól­ból a másikba. A munkaidő alatt különle­ges automatikus berendezés ellenőrzi a környezet állapo­tát, érzékeli a nedvességtar­talmat, a levegő gázszennye­zettségét, és ha szükség van rá, bekapcsolja vagy kikap­csolja a klímaberendezést, a ventillátort, a fűté6t. Ultra­hangos mérőfejjel megérint­ve a sertést, meghatározza a szalonnaréteg vastagságát. Minderről informálja a köz­ponti vezérlőasztalt. A robot soha nem fárad el: napokig képes dolgozni. Hogy az automaták karbantartását egyszerűbbé tegyék, előre­gyártott, szétszerelhető szer­kezeti elemekből rakták ösz- sze. A robotnak cserélhető kezei vannak, csoportosítot­ták, egybehangolták a hid­raulikus szivattyúrendszert, a navigációs, a lokációs rend­szert. Ha valami meghibáso­dik, a robot közli a vezérlő­asztallal, hogy melyik alkat­rész romlott el. A blokk ki­cserélése a tartalékblokkal nem igényel sok időt. Ha a technológiai folyamat meg­változtatása válik szükséges­sé, bármiféle módosítást kell eszközölni, elegendő az új program mágneses írását tar­talmazó kazettákat sokszoro­sítani, és a robot átszerelése már meg is történt. A sertésgondozó robot nem az egyetlen képviselője a szovjet mezőgazdasági robo­toknak. Az automatikus fejő­nek négy üreges, látó- és ta­pintóképességgel ellátott keze van. A belső, hajlékony gu- micsövön keresztül történik a meleg víz adagolása, és a tej elszállítása a központi csővezetékbe. A robot meg­mossa és masszírozza az állat tőgyét. Rugalmas ujjai a bor­jú szívómozgását imitálják. Kidolgozták a sokkezű, hordozható manipulátor mű­ködő modelljét. Ez egy maga­járó gépállvány, főbb tucat kézzel, minden kéz miniatűr önműködő vezérlőberende­zéssel, mikroprocesszorral van ellátva. Az elektronikus földműves tud vetni, palán- tázni, feltölteni a növénye­ket, gyomlálni és sok egyéb mezőgazdasági munkát vé­gezni. Meg tudja különböz­tetni a gyomnövényeket. Szovjet konstruktőrök olyan gépkomplexum létre­hozásán fáradoznak, amely a kertészetben gépesítheti a termelési folyamatokat. A ro­botkertész modelljének a megalkotói néhány érdekes megoldást találtak. Kettős lá­tással szerelték fel a szerke­zetet. Először az elektronikus szedő koordináló berendezé­se meghatározza a gyümöl­csök tömörülésének helyét, és lokális tájékozódási rend­szerrel felszerelt gépi karjait oda irányítja. Ez a rendszer nemcsak a gyümölcs megta­lálásához nyújt segítséget, ha­nem a gyümölcs színét, mé­retét, érettségi fokát is meg tudja különböztetni. Minden kezet ormányalakúra készí­tettek: a letépett alma egy belső szállítószalagra esik, és innen kerül a csomagolóba. A berendezés lehetővé teszi, hogy a gyümölcs előzetes osz­tályozás után jusson a tároló­ba. Ha az almafán 600—1000 alma van, leszedésükhöz a 40 karú robotnak mindössze két és fél percre van szüksé­ge. Ma még természetesen, ne­héz felbecsülni, hogy a robo­tok milyen hasznot hoznak a mezőgazdaságnak. De már napjainkban is, a robotok ki­alakulásának időszakában, a robottechnika bevezetése — a szakemberek véleménye szerint — lehetővé teszi, hogy a földeken és az állattenyész­tő telepeken ötszörösére nö­veljék a munka termelékeny­ségét, és az egész sokrétű, változatos mezőgazdasági technikát néhány tucat, szá­mos munkaműveletet elvégző mobil automatára csökkent­sék. GR1GORIJ VERSUBSZKIJ APN—KS A moszkvai Gorjaeskin Mezőgazdasági Műszaki Intézet­ben született önálló, mobil állattenyésztő robot modellje A barátság nyomában Lengyelországban A lengyel-magyar barát­ságnak közismerten mélyek, régiek a hagyományai. Túl­éltek minden történelmi vi­hart és most új kifejezést kaptak: a Lengyel Népköz- társaságban olyan szervezeti formák keletkeztek, amelyek közvetítésével állandóan fenntartható, erősíthető a kapcsolatok fejlődése, egy­más megismerése. A múltba tekintve egyéb­ként a Varsói Egyetem böl­csészettudományi karán a magyar szak mellett már a harmincas években megala­kult a varsói tudományos kö­rökben működő Petőfi Sán­dor Lengyel—Magyar Baráti Társaság. A háború félbesza­kította a társaság rövid, bár eredményes munkáját, ,de a felszabadulás után újrakezd- te működését. Sok száz új tag^ ja lett, főleg olyan volt len­gyel emigránsok, akik 1939 és 1945 között Magyarországon személyesen tapasztalták, mit jelent a magyar-lengyel ba­rátság, a támogatás, az olta­lom. Ezért amikor hazatértek, szükségesnek érezték, hogy a barátság javára dolgozzanak. Sajnos 1948-ban, amikor a népek tavasza századik év­fordulójának megünneplésére készültek, akkor a Lengyel- Magyar Baráti Társaság nem foglalhatott el ennek megfe­lelő helyet. E nemes baráti mozgalom tulajdonképpen csak 1957 -után kezdett újjá­születni. Az első, igaz csak helyi ha­táskörű Lengyel—Magyar Ba­ráti Társaság Poznanban ala­kult meg a vajdasági vezető­séggel. kerületi körökkel és csoportokkal. A helyi önigaz­gatási szervek támogatásával üzemekben és iskolákban je­lenleg is működnek csoport­jai és körei. Ez a poznani szervezet nemrég ünnepelte fennállásának 25. évforduló­ját: az idén júniusban. A poznanihoz hasonlóan évek óta működik és szintén nagy eredményekkel: a tar- nówi Magyarbarátok Társa­sága. Mint köztudott: Tarnów Bem József tábornok szülő­városa. Szépen tevékenyke­dik a toruni Magyar Klub, továbbá a Lengyel—Magyar Baráti Társaság Varsóban, Piotrków Trybunalskiban, Wloclawekben, Slupskban, Bialystokban és más városok­ban, vajdaságaikban éppúgy, mint kisebb helyeken. Ezeket a társaságokat sokoldalúan támogatja a varsói Magyar Kulturális Intézet, amelytől filmeket, tájékoztató és kiál­lítási anyagokat kapnak. Se­gítséget nyújt nekik abban is, hogy kapcsolatokat teremtse­nek magyar művészekkel és közreműködésükkel ünnepsé­geket szervezhessenek. A lengyel és magyar testvérvá­rosok korábban kialakult kapcsolatainak, az újságírók, tudományos dolgozók, üze­mek cserelátogatásainak ha­tására újabb lengyel-magyar baráti klubok alakulnak. Mindezekkel tovább erősödik a barátság népeink között. Az egyik legfiatalabb szer­vezet a lódzi Lengyel—Ma­gyar Baráti Társaság, amely magyar testvérvárosa, Szeged egyetemével együttműködő lódzi egyetem tudományos köreiben alakult. Részt vesz­nek benne a lódzi lapok új­ságírói is, akik már több mint 23 éve tartanak fenn kapcsolatot magyar újságírói körökkel. A lódzi Lengyel— Magyar Baráti Társaság 1981. áprilisában alakult. Azért is akkor, mert Lengyelország­ban az április hagyományo­san a lengyel-magyar barát­ság hónapja. Már 1981. októ­berében Lódzban magyar na­pokat szerveztek. Ez nagyon mozgalmas ünnepségsorozat­ként zajlott le. A társaság székházát magyar és lengyel nemzeti zászlókkal, a várost színes plakátokkal díszítették. Magyar grafikai kiállítást is szerveztek. A lódzi egyetemi könyvtár nagytermében Bar­tók Béla kiállítás kapott he­lyet. Egy filmszínházban ma­gyar filmhetet rendeztek és két új filmet mutattak be. A magyar napok alatt előadás- sorozat is kezdődött „A len­gyel-magyar kapcsolatok tör­ténete” címmel: A kéthavonta folyamatosan megtartott hat előadást sokan látogatták. Lódzban azóta magyar hímzőtanfoyam indult két csoport számára. Ezt többnyi­re olyan magyar asszonyok vezetik, akik lengyelekhez mentek férjhez, ezért élnek Lódzban. Magyar nyelvtan- folyamot is szerveztek két 30 személyes csoportnak. Az idén áprilisban, Magyaror­szág felszabadulásának év­fordulóján a lódzi múzeum­ban ünnepi találkozóra jöt­tek sokan össze és ott szín­vonalas hangversenyen ma­gyar zeneműveket adtak elő. A Lengyel—Magyar Baráti Társaság működése a szük­ségállapot idején sem szüne­telt. Sőt a szocialista Len­gyelország iránti rokonszenv, rugalmas kezdeményezőkész­sége folytán Lódzban a társa­ság tagsága meghaladta az ezres létszámot, az iskolai és az üzemi köröket nem is szá­mítva. Megalakult nemrégiben a Lengyel—Magyar Baráti Tár­saságok Országos Tanácsa is. Ezáltal lehetővé vált a szer­vezett tapasztalatcsere, ami szintén kedvezően befolyá­solja a baráti társaságok fej­lődését, tagjainak gyarapítá­sát. Bár — ahogy ezt min­denki tudja — a magyarok barátainak száma Lengyel- országban milliókra tehető... CEZARY JUSZYNSKI Cseh és szlovák színpadokon Az ember tragédiája Az ember tragédiájának diadalútja az európai szín­padokon Q'mmel mutatja be gazdag anyagát a Magyar Színházi Intézet és a Petőfi Irodalmi Múzeum Prágában, a Strahovon. Madách remekművét a múlt század végén és száza­dunk elején minden rangos színház bemutatta. A cseh irodalmi közvélemény figyel­mét Jaroslav Vrchlicky hívta fel a drámára 1886-ban, a Hlas národa című napilap­ban. A Tragédiát Frantisek Brábek fordította le cseh nyelvre. Brábek egyébként 1881-től a magyar nyelv lek­tora volt a Prágai Károly Egyetemen. A prágai Nemzeti Színház 1892. július 23-án mutatta be a darabot, s a premiert még 30 előadás követte. Azért nem több, mert a rendőrség betiltotta a folytatást, pedig a cenzúra korábban már erő­sen megcsonkította Madách művét. A Tragédia sorsát az október 3-i előadás eseményei pecsételték meg: a prágai szín végén felhangzó Mar- seillaise-t ugyanis a nézőkö­zönség olyan viharos taps­sal ünnepelte, hogy azt tünte­tésnek minősítették. A rend­őrségnek az incidens kapóra jött, s a darabot levették a műsorról. Az ember tragédiáját szlo­vák nyelvre Pavol Országh Hviezdoslav fordította le 1906-ban, de a bemutatóra csak 1926-ban került sor a pozsonyi Nemzeti Színházban. Természetesen műsorára tűz­te a drámát a komáromi Magyar Területi Színház is. A mostani prágai kiállítás is igazolja, hogy Madách Im­re remekműve ma már az emberiség jelentős kulturális értékei közé tartozik, hiszen szinte valamennyi európai nyelvre lefordították.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents