Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-22 / 250. szám
io Képújság 1983. október 22. Vlagyimir Pankov: A felvételiző A matematika szóbeli felvételi vizsga délelőtt kilenckor kezdődött. Az első csoporttal ment be egy túlkoros felvételiző, név szerint Szkvorcsagin. Húzott az asztalról egy tételt, bemondta a számát, és egyenesen — felkészülés nélkül — leült a vizsgáztató Szuprenyev docenssel szemben. — Nos, mi az első kérdése? — Professzor úr, vám magának félesége? — kérdezte kissé fojtott hangon Szkvor- csagim. — Feleségem? — csodálkozott Szuprenyev. — Mi köze a feleségemnek a matematika szóbelihez? — Nagyon sok — mondta a túlkoros felvételiző —, persze csak ha minden költségét nem könyveljük el írásban. — Ide hallgasson, elég a viccből, kezdje el! — jött méregbe a docens. — Mondja, mi van ott magánál? — Egy fiam van — mondta csendesen Szkvorcsagin —, nagyon szeretne maguknál tanulni, professzor. — Nos, hát akkor vizsgázzon a fia — háborodott fel a docens —, ha egyszer az intézetünkben akar tanulni. — Más dolog akarni, és más dolog tudni, ö akar, én pedig tudok, professzor. Nézze, nekem van egy iparcikktelepem, egy élelmiszer-áruházam, valamennyi autószerviz-állomás itt van — összeszorította az öklét —, nem beszélve az orvosokról és a szűcsökről ... — Valahogy nem értem magát. — Megmagyarázom — tért át teljesen a suttogásra a felvételiző. — Mondjuk a feleségének szüksége van egy bundára, maga benyújtja az igénylést Szkvorcsagin nevű hallgatójának, ő átadja nekem — azaz az édesapjának —, a papa pedig nyomást gyakorol a szűcsökre. Vegye úgy, hogy a bunda már ott van a felesége vállán. Méghozzá árkedvezménnyel. — Milyen árkedvezménynyel? — a docens egészen beleháborodott. — Ügy csináljuk, mintha a felesége a szalonban dolgozna ... — Hát lehetséges ilyen? — A matematika, kedves professzorom, nagy dolog. Minden kölosönviszonyban van, és kölcsönösen függ egymástól ... Most a második kérdés: a kocsi. Van magának? — Van — Így még jobb. — Miért? — Mert már a saját bőrén tapasztalhatta, mit jelentenek a javítások, szervizelések és az alkatrészek. — Tapasztalom — felelte sajnálkozva Szuprenyev, miközben óvatosan körülnézett. — A recept ugyanaz: benyújtja az igénylést Szkvorcsagin hallgatónak, ő pedig nekem... — Szintén árkedvezménynyel? — érdeklődött a docens. — Soron kívül! — emelte fel az ujját Szkvorcsagin. — Ami azt jelenti: gyorsan, márpedig — mint közismert — az idő szintén pénz. — Logikus — hagyta helyben a docens. — Matematika! — tárta szét a kezét a felvételiző. — Nos, hogy állunk, professzor, pótkérdés lesz? A docens még egyszer szétnézett, megvakarta a feje- búbját, és unott egyetemista hangon megérdezte: — Gondolkozni lehet? — Gondolkozzon, gondolkozzon — nevette el magát a felvételiző —, de nem lenne jobb, ha felkészülés nélkül próbálna meg válaszolni? Juhász László fordítása. A Dunatáj Babits-száma A szekszárdi Dunatáj idei harmadik száma Babits Mihály emléke előtt tiszteleg: valamennyi írás a XX. század nagy mesterének műveit elemzi. Az olvasót Illyés Gyula szavai fogadják, aki ezt írta, a Babits-ház avatásakor, 1967. július 2-án az emlékkönyvbe: „Köszönettel, hálával mindazok nevében, akik Babits Mihály iránt éreznek hálát s köszönetét.” A tanulmányok sorát Fried István írása nyitja meg, aki Babits európai irodalomtörténetét elemzi, emlékeztetve Halász Gábor szavaira, aki azt írta, hogy nem irodalom- történetként, hanem írói önarcképként, nemzedéki vallomásként kdll kezelni a nagy művet. Tandori Dezső a táj és környezet jelentőségét vizsgálja Babits művészetében, Laczkó András pedig a tanulmányíró Babitsról írt érdekes tanulmányt. Drescher J. Attila Babits utolsó éveinek egyik szereplőjéről írt számos új adatot tartalmazó tanulmányt, Klop- stock Róbertról. A kiváló orvos Dombóvárott született, s fiatalon a nagybeteg Franz Kafkát kezelte, majd a harmincas évek végén Babits betegágyánál állt, s a Beszélgetőfüzetekben sokszor szóba kerül neve, okos és tapintatos viselkedése. Gyenes István a harmincas évek fiataljainak nevében emlékezik arra, hogy milyennek látták az akkor tanárjelöltek Babitsot. Csányi László Babits fogarasi szerelméről írt tanulmányt, a rejtélyes Emmáról, akinek nevét „örök dolgok közé” szőtte Babits. Ismeretlen dokumentumokat is találunk a folyóirat Babits-számában. Demény János Csáth Géza két publikálatlan levelét közli, Téglás János pedig Jászai Mari, Paulay Erzsi és Ódry Árpád ugyancsak ismeretlen leveleit mutatja be, azt is érzékeltetve, hogy- Babits életében mennyire voltak népszerűek versei az előadóművészek körében. Bodri Ferenc Babitsnak az esztergomi Balassa Társaságban játszott szerepéről írt, Papp János pedig Babits San Remo-díjáról közöl új adatokat. A folyóirat új számában ismeretlen Babits-fényképeket láthatunk, amelyeket a szekszárdi múzeum gazdag irodalmi gyűjteményéből válogatott Vendel-Mohay Lajos- né. Nyelvstop ! — Halló! Encsöm-Bencsöm szövetkezet? — Igen. Itt Mici. Mit óhajt? — Maga az titkárnők gyöngye? Tulipiros rózsaszál, szívem egyetlen gyönyörűsége, csillagok csillaga, álmaim álma?! Kapcsolja a főnökét, ha lehet... — Pirulok, maga kis ellenállhatatlan, újságírók krémje. .. A főnök sajnos szabadságon van. Én nem leszek jó? — Nálam csak maga jó, de most éppen arról kellene kifaggatnom a főnökét, mit csinálnak ebben a dög melegben. — Ez gubancos, kis zsenim. .. Csak szeptemberben jön vissza, addig senki sem nyilatkozhat. — Na de édesem, tudja hogy én csak jót írok magukról. .. — Tudom, de az ukáz, az ukáz. Elnöki utasítás, hogy csak az elnök elvtárs nyilatkozhat a sajtónak. Még a főmérnök kantára sem, pedig milyen szép baritonja van... — Azért kapcsolja, jó? — Halló, itt Meleg. Parancsoljon. — Hűtsd le magad, itt a Firkász Berci haverod beszél a Hírharsonától! Arról szeretnék írni, mit csináltok ilyen nagy melegben? — Oké! Megmondom a főnöknek. Két hónap múlva itt lesz. — Ne ugrass Ottó, holnap le kell adnom az anyagot! — Hja öregem, itt rendnek kell lenni! Csak az elnök nyilatkozhat. — Ne hülyéskedj, azt akarom megírni, izzad-e a Józsi bácsi encsöm-bencsöm szerelés közben... — Ki tudja azt megállapítani a mai változó gazdasági helyzetben? — No jó, akkor legalább azt áruld el, mit csináltok ma? — Miért pont én? Különben is, ezt csak az elnök tudhatja. Lehet, hogy termék- szerkezetet váltunk útközben. Mit tudom én... — És ez mikor derül ki? — Ha a főnök kimondja. — No de értsd meg, én nem várhatok két hónapot! — Nekem meg nincs kedvem egy fegyelmihez... — Szerinted izzad a János bácsi, vagy nem? — Hát az attól függ. Ha mint magánembert kérdezel, izzad de ez nem a hivatalos álláspont. Ha leírod, letagadom. Fordulj bizalommal a főnökömhöz, Fél éven belül biztosan fogad. — De hiszen akkor már tél lesz... — No látod? Erről jut eszembe: jöttök síelni? — A fene tudja mi lesz még a télig... — Akkor meg miért várod el tőlem, hogy tudjam mi van itt most? Tudod mit? Szerzek nektek is príma sítalpakat. A főnök is jön, ott bizonyosan tudsz vele beszélni. Kézcsókom a nejednek. El ne felejtsd: karácsony előtt a Normafánál! Üdv, csécsi! És ne haragudj öreg, a szabál, az szabál... Nem tudom, hogy szabad-e izzadnia a János bácsinak.,. T. ÁGOSTON LÁSZLÓ A magyar irodalom csehszlovákiai népszerűsítése interjú Rákos Péterrel Petr Rákos, vagy ahogy származása révén a Magyar Irodalmi Lexikon nyilvántartja: Rákos Péter, már harminc éve ad elő magyar irodalmat a prágai Károly Egyetem bölcsészkarán. A magyar irodalom legjobb csehszlovákiai ismerői közé tartozik. Irodalomelméleti, irodalom- történeti, szerkesztői, fordítói és nem utolsósorban pedagógiai tevékenységével jelentős mértékben hozzájárult a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok megszilárdításához. A Magyar Népköztársaság 1982-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. — Hosszú pedagógusi tevékenysége során számos hun- garológust nevelt. Mi a prágai Károly Egyetem bölcsészkara magyar szakának célkitűzése? — Hungarisztikával a prágai egyetemen a múlt század közepétől foglalkoznak. 1950- től — hosszabb szünet után — a nyelvészeti tanszéken újból megindult a magyar szakosok képzése, s azóta a cseh kulturális, tudományos és társadalmi élet számára ismét szakembereket nevel: Végzős növendékeink különböző területeken érvényesülhetnek: a központi hivatalok munkatársai, műfordítók, kritikusok vagy nyelvtanárok lehetnek belőlük. Volt tanítványaink közül többen igen jelentős sikereket értek el, s ennek mi, tanárok örülünk a legjobban. Ha a csehországi hunga- risztikát Csehszlovákia más irodalmi szakágaival hasonlítjuk össze, azt kell mondanunk, hogy — érthető okokból — az úgynevezett kis szakok közé tartozik. De mi ZELK ZOLTÁN: Esik, esik Esik, esik, meg sem áll ma, földig ér a felhők lába. Nyakigsáros kicsi bokrok összebújnak éjszakára. Ha az ember most megállna, ha egy napig mindig állna: füle helyén lapu nőne, zöld mohából a szakálla ... Zöld mohából a szakálla, karja, lába sássá válna, vízimadár, mindahánycsak szárcsa, bíbic reászállna ... Szalad a réten Borbála, sárba cuppant csókot l'ába, a szoknyáját két kezével térdig, térde fölé rántja. Bárcsak a víz térdig állna, úgy szaladna szép Borbála, emelné is a szoknyáját a hasára, derekára! »A költő hátrahagyott verseiből. KUT1 HORVÁTH GYÖRGY: Újholddal várlak Rákos Péter azért tudjuk, hogy az az irodalom, amellyel foglalkozunk, nem nevezhető kicsinek. Igyekszünk becsülettel helytállni érte. Ilyen értelemben szólaltam fel az Asso- tiation Internacionale des Études Hongroises 1981-ben Budapesten megrendezett I. kongresszusán is. — Ha összevetjük, mit mondhatunk a magyar irodalom második világháború előtti és mai helyzetéről a cseh nyelvterületen? — Rendkívül tisztelem a magyar irodalom cseh nyelvű ismertetésének úttörőit, amilyen a múltban Frantisek Brábek, Gustav Mayerhoffer és Antonin Straka volt. Ennek ellenére a magyar irodalomról, s különösen a kortárs irodalomról vajmi keveset tudtak a csehek. Például Móricz Zsigmondot, a huszadik századi magyar szépprózának ezt a hatalmas alakját egyetlen könyv képviselte csehül. Ezért is kezdtük meg 1954ben válogatott műveinek nyolckötetes kiadását. Abban az időben ez volt a legteljesebb külföldi kiadása. Ma már a cseh olvasók közelről ismerik Németh Lászlót, Dé- ry Tibort, Örkény Istvánt, Szabó Magdát és más írók műveit. A magyar irodalom csehszlovákiai népszerűsítéséhez magam is igyekszem hozzájárulni. Lefordítottam például Karinthy Frigyes válogatott műveit, tanulmányt írtam hozzájuk; szemelvény- gyűjteményt állítottam ösz- sze Lukács György műveiből, s antológiát szerkesztettem a Nyugat költőinek nagy nemzedéke címmel. Több tanulmányom jelent meg a 19. század magyar íróiról, költőiről: Petőfi Sándorról, Jókai Mórról, Madách Imréről, Arany Jánosról, de a 20. század íróiról is. Közöttük volt például- Móricz Zsigmond, Németh László, Kassák Lajos, József Attila és Illyés Gyula. Foglalkoztam a magyar verselés kérdéseivel, a bratislavai Madách Kiadó gondozásában válogatást tettem közzé Tények és kérdőjelek címmel, s most készítek elő egy magyar irodalomtudományi szöveggyűjteményt. — Legnagyobb örömet azonban a tanári munka nyújt számomra. Amikor egy szerzőkollektíva tagjaként a prágai Odeon Kiadó számára A magyar írók kézikönyvén dolgoztam, amely 1971-ben jelent meg, munka- csoportom felét volt egyetemi hallgatóim képezték. Őszinte örömömre szolgált, s megerősített abban a meggyőződésemben, hogy vállalt szakom csehszlovákiai jövőjét illetően nincs okom aggodalomra. JIRI RUDOLF az ORBIS szerkesztője Jordán Popov: Szeretet Egymásnak adják a kilincset az emberek Vakerelszki elvtársnál. Jönnek innen-onnan, ezért-azért. Lihegve beront Angelova jés mondja: — Vakarelszki elvtárs ez a Tomova egyszerűen kibírhatatlan. Jönnek hozzá, ő meg a subaszőnyegével foglalatoskodik. Ha jegyzőkönyvet kell vezetnie — rossz a szeme, viszont ha a szőnyegről van szó — egy sassal is fölvehetné a versenyt. Nagyon kérem önt, szóljon neki! Angelova kimegy, Vakerelszki pedig fölemeli a kagylót: — Tomova, igaz, hogy valami szőnyeget csináltál? — Igaz, Vakarelszki elvtárs. Szarvas és két ünője. Ha érdekli a feleségét, odaadom a mintát. — Tomova, hímezz csak hímezz, de óvakodj Angelo- vától! — mondja szigorúan Vakarelszki. — Menj inkább varrni a telefonközpontba! Kopognak, belép Sztankov. — Vakarelszki elvtárs, Dragiev naponta bonyolít le vidéki hívásokat valamilyen Verocskával. Figyelmeztettem, s tudja mit válaszolt? Nem tudok otthonról telefonálni, mert az asszony, ez a tigris, kikaparja a szememet. — Így van rendjén, őrizni kell a családi tűzhelyet — mondja gondterhelten Vakarelszki. A váratlan érvtől Sztankov dadogni kezd: — Ho-ho-gyan, talán helyénvaló dolog magáncélokra használni a vállalati eszközöket? — Persze, hogy nem helyénvaló — mordul rá Vakarelszki és elküldi egy kézmozdulattal. Ezután fölemeli a telefonkagylót és beleordít: — Dragiev, hogy van ez a dolog a vidéki magánbeszélgetéseiddel? — Persze az én dolgom rögtön szemet szúr — mondja keserű hangon Dragiev, — de ha ez a kongatófa telefonközpontos betegszabadságra megy és utána nem adja le az igazolást, nem tűnik föl. — Miért a központost kevered bele? — szidja össze Vakarelszki — Sztankov panaszkodott. — Akkor ő meg miért oktat gépjárművezetést munkaidőben? — vicsorgatja a fogát Dragiev. — O, a nyomorult jezsuita! — Ne sértegesd! — Nem önnek mondtam, hanem neki... — Tudom, hogy neki, de őt sem szabad. Végül is felnőtt férfiak vagytok. Akkor bonyolítsd a vidéki hívásaidat, amikor ő oktatni megy, megértetted? — Az ön szava törvény, Vakarelszki elvtárs! — válaszolja engedelmesen Dragiev. Vakarelszki elégedetten bólint és elmosolyodik, mintha a gyermekeivel játszana a szőnyegen... Fordította: Adamecz Kálmán Űjholddal várlak tiszta éggel csillagvirágos mindenséggel Felhozom neked kagylók gyöngyét rádterítem az erdők csöndjét Űjholddal várlak fényességgel világmegváltó békességgel
