Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
1963. október 16. ON KERDEI Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Rendszámtábla Halász Ferencné puszta- hencsei lakos két éve vett egy személygépkocsit, amit a veje nevére írattak, mivel neki volt jogosítványa és egy háztartásban éltek. Tavaly a fiatalok között megromlott a viszony és elváltak. A veje vagyoni elosztás céljából vetette le a rendszámtáblát, amit a forgalmi engedéllyel együtt a Szekszárdi Rendőrkapitányságra kellett bevinni. „Milyen úton tudom visz- szaszerezni, vagy egyáltalán visszakapom-e a rendszám- táblát?” Tanácskérő levele szerint volt veje tavaly „vagyoni elosztás céljából levetette a rendszámtáblát és a forgalmi engedélyt, amit a Szekszárdi Rendőrkapitányságra kellett bevinni.” Nem a rendőrség vonta be tehát a forgalmi engedélyt és vetette le a rendszámtáblákat, hanem veje leadta azokat. A rendőrségnek nem feladata azt vizsgálni, hogy ki miért nem kíván saját gépjárművével részt venni a közúti forgalomban. Ha valaki visszaadja a forgalmi engedélyt és leadja a rendszámtáblát, a rendőrség ezt tudomásul veszi, tudomásul veszi továbbá, hogy a szóban forgó gépjármű a közúti forgalomban nem vesz részt. A forgalmi engedélyt és a rendszámtáblát most ön kéri a rendőrségtől, anélkül azonban. hogy igazolni tudná, miszerint a gépkocsi az öné. Miután pedig ezt ez ideig igazolni n»m tudta, a rendőrség — helyesen — az ön részére a forgalmi engedélyt és a rendszámtáblát nem adja ki. Tanácskérő levele szerint is ön a rendőrségen csupán azt tudta igazolni, hogy a bírósági határozatban benne van: ..a szü'ők adták rá a pénzt”. Ez a körülmény egyTelefonszámunk: 16-211 magában nem bizonyítja, hogy a gépkocsi a szülőké, hiszen ha valakinek — akár kölcsön, akár ajándékba — pénzt adunk, s az illető ezen a pénzen vásárol valamit, ez a valami nem a miénk lesz, hanem azé, aki azt megvásárolta. Nem tekinthető ide- vonatkozóan hivatalos igazolásnak egy ügyvédi levél sem. Lánya és volt veje között vagyonközösség megszüntetése, azaz vagyonmegosztás iránti per volt folyamatban. Nem tudjuk, hogy a bíróság a per eredményeként „kinek ítélte oda” a szóban forgó gépkocsit, különvagyonnak vagy közszerzeménynek tekintette-e azt, a bíróság a közös vagyont miként osztotta meg, mit kapott meg a lánya és mit a veje a közös vagyonból. A rendőrség a forgalmi engedélyt és a rendszám- táblát az ön részére csak úgy adhatja ki, ha a bírósági döntés szerint az az öné, az ön tulajdona, illetve a lányának, ha a per során neki ítélte a bíróság a gépkocsit. Ha a bíróság a gépkocsi tulajdonjoga tekintetében döntött, ez a döntés az irányadó. Ha — esetleg tévedésből — ebben a kérdésben nem hozott döntést, lánya a bírósági határozat kiegészítését kérheti. Az döntendő el tehát elsődlegesen, hogy kié a gépkocsi és ennek eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. A hozott vagy hozandó döntés után a rendőrség a forgalmi engedélyt és a rendszámtáblát a tulajdonosnak ki fogja adni. Dámbika A tamási TA-LUX Villamossági Szövetkezet építőbrigádja augusztus 23-án hazafelé tartott a szövetkezet munkásszállító miikrobuszával a tamási—szekszárdi úton. „Tamási végét jelző táblától úgy 400 méterre utolértük a Tamási Szövetkezeti SE edzésen levő kerépárosait — 25—30, zömében 8—10 éves gyerekek. Velük szemben a szekszárdiak válogatott versenyzői jöttek, amikor az út bal oldaláról egy jól megtermett dámbika akart áthaladni az úton. De az állat a szekszárdiakat követő edzőt motorostól együtt leterítette úgy, hogy az állat estében egy tamási kislányt és egy kisfiút is az út menti árokba sodort. A motoros és a jármű eléggé megsérült, a gyerekeknek azonkívül, hogy a csalán összecsípkedte őket, más bajuk nem történt. A szembejövő járművek — köztük egy autóbusz — szerencsére meg tudtak állni. Mi van akkor, ha az öt felnőttversenyző közé ugrik a bika, vagy ba az autóbusz nem tud lefékezni?” Kamarás György, a Tolna megyei Tanács V. B. mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának csoportvezetője válaszolt: „A tamási erdőterületen több, mint 300 éve él a dám, ez a vad tette világhírűvé Tamásit és környékét. A vad intenzívebb mozgása miatt, a gépkocsiállomány országos növekedésével a balesetek száma ezen a szakaszon megszaporodott. Ezért a veszélyt jelző táblák kb. 20 éve kihelyezésre kerültek, figyelmeztetve minden arra haladót a vaddal való váratlan találkozásra. Felmerül a kérdés ezek után, hogy a tamási kerékpárosok edzője akkor, amikor tisztában van ezen útszakaszon várható veszély- lye'l, rendszeresen miért itt tartja az edzéseket. Önök egyértelműen elítélik a vadait és azokat, akik nem szorítják be egy zárt térbe ezt az amúgy is egyéb veszélyeknek kitett vadat. Eszükbe sem jut az edzőt ezért félelőssé tenni. önök véleménye szerint az Állami Biztosító zsebéből már vett ki annyi pénzt a vad, hogy azzal be lehetne keríteni az erdőt. Tájékoztatásul közlöm, hogy a biztosító nem fizet, vagy ha a károsultnak kifizeti a kárt, azt az erdőgazdasággal térítteti. Önökben megint nem merült fel olyan kérdés, hogy milyen kár keletkezett a vadban. Az 1983. évi árjegyzék alapján egy 4,5 kg agancssúlyú dámbikáért 7500 nyugatnémet márkát fizetnek, ez 127 500 forint belföldi értéknek felel meg. Ezzel szemben átlagosan egy gépkocsiban pár ezer forint nagyságrendű kár keletkezik. Éves szinten ha összeadnánk, hogy a népgazdaságnak a gépkocsik milyen kárt okoznak azáltal, hogy elütik a vadat, megdöbbentő számot kapnának. Ne vegyék rossz néven, de sajnos, ma Magyarországon ez a szemlélet még az uralkodó. Egyoldalúan, önzőén csak az ember érdekeit veszik figyelembe. Űtban van egy fa? — ki kell vágni. Kiugrott az útra a szarvas? — be kell zárni. Holott egy kis jóakarattal, odafigyeléssel a fa továbbra is zöldellhetne, a szarvas békében élhetne. Az Önök által felvetett kérdések véleményem szerint messzebbre nyúlnak, mintsem azt egy kerítéssel le lehetne zárni. Bízom abban, hogy megpróbálnak Önök is azon gondolkodni, hogy lehetne mindennapi életünkben még többet tenni a természetért, annak fenntartásáért, megismeréséért.” Ml VÁLASZOLUNK A háztáji ter- ményjuttatás pénz- beni megváltásának engedély ezésérő 1 szól a Minisztertanács 32/1983. (IX. 22.) számú rendelete, amely szerint azoknak a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, amelyek az aszálykár mérséklésére tett központi intézkedéseknek és kedvezményeknek igénybevételére jogosultak, kérelmükre a mezőgazdasági -sés élelmezésügyi miniszter engedélyezheti, hogy tagjaiknak a háztáji gazdálkodás céljára az alapszabályban előírt terményjut- tatást — a jogszabályban meghatározott mértékig — pénzben megváltsák. A Minisztertanács 33/1983. (IX. 22.) számú rendelete az egyes kiskereskedelmi és vendéglátóipari üzletek bérletéről szól, kimondja, hogy a belkereskedelmi tevékenysége folytató gazdálkodó szervezetek a kereskedelmi, illetőleg a vendéglátóipari üzletüket bérleti rendszerben is üzemeltethetik. Az ilyen üzemeltetésre a nyilvános versenytárgyaláson a legmagasabb összegű bérleti díj fizetésére vállalkozóval legfeljebb öt évre szerződést kell. kötni. Kihangsúlyozandó, hogy a bérlő az üzletet albérletbe nem adhatja, az üzlet üzemeltetését pedig a szerződésben megjelölt határidőben köteles megkezdeni. A tanácsi kezelésben lévő állami földek mezőgazdasági hasznosításáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 35/1983. (IX. 22.) számú rendelete s ennek megfelelően módosul természetesen a végrehajtási rendelet is, melyet a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a 15/1983. (IX. 22.) MÉM számú rendeletével szabályoz. Az új szabályozás szerint a tanácsi kezelésben levő állami földet egyéb szövetkezet vagy állampolgár részére a belterületen legfeljebb öt évre, az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező városok és községek területén fekvő zártkertben legfeljebb tíz évre, a külterületen és az egyéb zártkertben időbeni korlátozás nélkül lehet haszonbérbe adni. A tanácsi kezelésben levő föld használatáért nyilvánvalóan haszonbért kell fizetni, az említett végrehajtási rendelet azonban kimondja, hogy a haszonbér fizetése aílól a haszonbérbe adó 5 évig mentesítheti azt a haszonbérlőt, aki legalább 3 éve nem művelt tanácsi kezelésben levő földet vesz haszonbérbe és 10 évig azt, aki szőlőt vagy gyümölcsöst telepít. A fenti valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny 1983. évi 43. számában jelent meg és kihirdetése napján — 1983. IX. 22-én — hatályba lépett. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Kereskedelmi Értesítő idei 26. számában megjelent arra a közérdekű tájékoztatóra, amely a belkereskedelem vagyon- és tűzvédelmi helyzetét ismerteti és meghatározza az e körben jelentkező feladatokat. A tájéokztató Szerint számos helyen és területen alakult ki olyan feltétel, amelyet egyes személyek kihasználnak, lehetővé vált, hogy eddig ismeretlen módszerekkel kövessenek el bűncselekményt. A külső lopások által okozott kár ösz- szege ,öt év alatt több mint kétszeresére emelkedett, évről évre emelkedik az erőszakos jellegű cselekmények között a betörések száma és kárösszege, a sikkasztások elkövetői között mind gyakrabban tálálhatók középszintű vezetők, vagy ellenőrzésre hivatott személyek. A több pontban felsorolt feladatok közül — a terjedelem korlátáira is figyelemmel — itt csupán az 1. pontban írtakat idézzük: „Folyamatosan értékelni kell a belkereskedelem területén ismertté vált társadalmi tulajdont károsító cselekményeket és intézkedni kell egyrészt a hasonló esetek ismétlődésének megelőzésére, másrészt gondoskodni kell a megelőzést célzó tapasztalatok minél szélesebb körű hasznosítására. Erre a célra fel kell használni a szaksajtót is.” DR. DEÁK KOMÉ AD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Motorizált viliágunkban lassan feledésbe merülnek a mezőgazdaságii munkákhoz, első. sorban a termés betakarításához kapcsolódó ünnepek, szertartások, népszokások. Néhány évtizeddel ezelőtt is a gabona betakarítása, az aratás a falusi élet egyik legjelentősebb eseménye volt, befejez- tekor felvonulással, tánccal, vidám mulatsággal ünnepel, tek. A szölőszüret is egyidős a mítoszokkal. Az ókor görög embere a természet csodás erőit, munkájának oltalmazó- it, az isteneket látványos szertartások között ünnepelte. Megkülönböztetett tisztelet övezte Dionüszoszt, aki az embereket a szőlő megerjesztett levővel, a borral ajándékozta meg. A szőlőművelés periódusairól számtalan érdekességet feljegyeztek. A szőlők patró. nusa hazánkban is Orbán volt. A középkorban szobrot, kápolnát emeltek tisztelteiére, névnaoián, május 25-én körmenettel felkeresték szobrát, jó idő esetén felvirágozták, ellenkező esetben kövekkel, sárral dobálták. Rajta kívül Donát. Vince. Balázs és Gergely voltak még a szőlő védőszentjei. Egészen 1878-ig hatósági rendelkezések tiltották napkelte előtt, napnyugvás után a szőlömunkát. Szigorúan büntették a szőlőben való veszekedést, káromkodást. verekedést. Felértékelték és eladták annak a gazdának a szőlőiét, aki két éven át műveletlenül hagyta. A szüret kezdetét a szőlő beérésétől függően tájanként más-más napra tűzték ki. Eger vidékén Szent Mihály napjára, szeptember 29-re esett a nevezetes dátum, a Dunántúlon és Erdélyben Te- réz-napkor, október 15-én, Miskolc környékén három nappal később, a tokaji határban pedig Simon napján, október 28-án puskiaropogás, mozsárdörgés adott jelt a szüretre. Csaplovics János Képek Magyarországról című, 1829- ben megjelent művében így ír a budai szüretről: „Reggel, tői estéiig puffognak 'közel és távol a muskéták, mozsarak, ágyúk, este számtalan rakéta emelkedik a levegőbe, kisebb és nagyobb tűzijátékok versenyeznek, hangosan zeng a vidám ének, és örömkiáltás minden utcán és úton.” A tokaji szüretekről pedig ezeket a sorokat rögzítette: ......valóságos nemzeti ünnep ... Az ország nagyjai, a nemesség családostól, szőlőhegy-tulajdonosok, borkeres, kedők özönlenek ezen ünnepre ...” N evezetes szüretek voltak a múlt században Foton, Fáy Andrásnál is. 1843-ban Deák Ferenc. Kossuthék, Bajzáék, Vörösmartyék vendégeskedtek Fáy András szüretén. Irodalomtörténeti érdekesség: Deák Ferenc kérésére itt olvasta fel Vörösmarty a Fóti dail című, az előző év élményei alapján írt, feledhetetlen szépségű költeményét. Napközben szorgos munka folyt a szőlősikertekben, a hegyoldalakon. A szőlőt asz- szonyok, lányok, gyerekek, süldő legénykék szedték, a présházhoz izmos legények hordták puttonyokban. A betakarított termést nyitott hordókba, fakádakba öntötték, ezekben „sulykolták, dömic- költék” a fürtöket. Ezután a tapo sókád következeit, ugyanis régen lábbal taposták ki a szőlő levét, a prés későbbi találmány. A szüret végén kezdődött az igazi ünnep. A munkálatokat irányító vincellér vezetésével indult el a nótázó szüretelők menete a gazda házához, ahol aztán asztalhoz ültek. A mulatság szokásai tájanként változtak: maskarába öltözött tréfacsináló, papírkoronás szőlőkirály éppúgy megtalálható a vidám sokadalomban, mint a kereplővel felszerelt szőlőpásztor, avagy az elmaradhatatlan szakács. A századforduló óta a látványos felvonulások, táncos mulatságok, a szüreti bál szokása olyan helyeken is elterjedt, ahol egyébként szőlőműveléssel nem foglalkoztak. A városiasodás, a szőlőművelés és a borgazdálkodás gépesítése következtében a szüret, a szüret ünnepének hagyományai lassan feledésbe merülnek. A városi éttermekben, falusi művelődési házakban megtartott szüreti bálok, műszüretek, valamint az idegenforgalmi látványosság céljából megrendezett szüreti felvonulások már csak élesztgetési kísérletei az emberi munkát, a termelést köszöntő és ünneplő régen volt népszokásnak. KISS GYÖRGY MIHÁLY Kétszáz éves kékfestő műhely ___ P ápán a Klugl család kékfestő üzemét 1962-ben nyilvánították múzeummá. Az eredeti minták, nyomódúcok, kelmék kiállítása mellett a 200 éves évfordulóra — november végére — elkészül a műhely rekonstrukciója is, életre kelnek a régi nyomógépek. A festőszoba A „fekete konyha” kifőző- és keményítőüstökkel Szőlőskertek ünnepe
