Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-16 / 245. szám
1983. október 16. ItÉPCkJSÁG 3 A takarékossági világnap előtt A „gazdálkodj okosan” tartalma a gazdasági életben egyre fontosabbá válik. A gazdálkodás az élet minden területén jelen van, helyes vagy kevésbé helyes alkalmazása a család, a társadalom, az ország boldogulását, előrelépését alapvetően meghatározza. A gazdálkodás a rendelkezésre álló anyagi eszközök, emberi munka és szellemi kapacitás termékeny, hasznos felhasznál'sát jelenti, a család, illet-ve a társadalom bol_ dogulása érdekében. A gazdálkodás és a takarékosság szorosan összefüggenek egy.nással. A gazdálkodás eredményének mérésére, értékelésére a pénz, az elfogadott mérték- egység. Talán ez az oka annak, hogy a takarékosság szóhasználat alatt széles körben csak a pénztakarékosságot ért. jük. A lakosság pénztakaré- kosságának szokása hozta létre azt a bankszervezetet is, amely 1949. márciusa óta Országos Takarékpénztár néven működik. A takarékossági világnap megünneplésének gondolata 59 évvel ezelőtt született, a világ takarékpénztárainak mi’ánói kongresszusán. Az évről évre visszatérő ünnepi rendezvényekre az idén október 18. és 31. között kerül sor megyénkben is. A takarékossági világnap megyei főrendezvényét Dal- nmandon, az állami gazdaság kultúrtermében rendezzük, október 21-én, pénteken 17 órakor. Az ünnepi megemlékezést megelőzően október 21-én 14 órokiar a dombóvári városi művelődési központ előcsarnokában kiállítás megnyitására kerül sor. A kiállításon a Dalmandi Állami Gazdaság, a takarékszövetkezetek, a posta és a takarékpénztár eredményei kerülnek bemutatásra. A Dalmandon ^17 órakor kezdődő ünnepi megemlékezés keretében kerül sor a Dalmandi Állami Gazdaság „Zalka Máté” szocialista bri. gádjának megajándékozására és tárgynyeremények kisorsolására. A posta, a takarékszövetkezetek és az OTP közös TVN rendezvényére kerül sor október 25-én 15 órakor Tamásiban, az úttörőházban. A szű. kebb körű megemlékezést vetélkedő kíséri. A takarékossági világnapon valamennyi egységünknél ünnepi megemlékezést tartunk. A takarékossági heteket megelőzően is köszöntjük megyénk szorgalmas, takarékos, gazdálkodni jól tudó fiatal és idősebb lakóit, akik 144 ezer betétkönyvben, 20 ezer ifjúsági betétben, 12 ezer átutalási betétben, a KST-mozga- lc.mban 1983-ban eddig 220 millió forintot takarítottak meg, ezzel megyénk betétállományát 4,5 milliárd forintra növelték. UGRAl FERENCNÉ megyei szervező Szépségápolók Karl-Marx-Stadtbél A technika századát éljük, és az élet valamennyi területén olyan ütemben fejlődnek a technikai berendezések, gépek, hogy nyomon követni sem könnyű dolog. Egy évti- r zede még ki gondolta volna, hogy elektromos készülékeket fognak alkalmazni a szépségápolásban is, a túlsúlyos hölgyek pedig fogyaszitógép segítségével szabadulhatnak meg zsírpárnáiktól, és bronzbarnáira süttethetik magukat télen is — soláriummal. Bizony, aki a bőrápolás, a test .^karbantartásának” rejtelmeibe akar betekinteni, annak ma már olyan fogalma- kait kell megtanulni, mint ion- toforézis, miostimulátor ... Ugyanakkor ez az a terület is egyben, melyre a teljes automatizáció soha ,nem lesz — nem lehet — jellemző. Hisz a jó kozmetikus keze munkája mesterségbeli tudása modern eszközökkel sem pótolható. A hosszú évek óta ezen a pályán dolgozók tapasztalatát, ember- és szakmaismeretét nem nélkülözheti a legjobban felszerelt üzlethelyiség sem. Több, mint fél évtizedes múltra tekint már vissza a Tolna megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet és a Karl-Marx. Stadit megyei ipari szövetkezetek közötti testvérkapcsolat. A kezdetben csak szakmai viszonyt az évek során szövődött ismeretségek, barátságok fűzték szorosabbra. Október 10-én öttagú mun- kásde'legáció érkezett Szek- ■szárdra. A két kozmetikusból, illetve két női, egy férfi- fodrászból és vezetőjükből — aki Karl-Marx-Stadt tanács, elnök-helyettese — álló küldöttség tíz napon keresztül ismerkedik a megye kozmetikai szalonjaival, fodrászataival, az ott folyó munkával. Szabad idejükben változatos program vár rájuk. így megismerkednek a megyeszékhely nevezetességeivel, kirándulnak Bonyhádra, Dombóvárra, megtekintik Decsen a sárközi házat, az utolsó napot pedig a fővárosban töltik. A kapcsolat lényegét Bern Lesche, a karl-marx-stadti delegáció vezetője a következőképp foglalta össze: „Olyan tapasztalat- és véleménycserére van lehetőség, amely nemcsak számunkra, 1 de a magyaroknak is igen Silke Meier — Oelsnitzből érkezett — masszírozás közben hasznos lehet. A szakmai oldalon kívül igen jó lehetőséget biztosít dolgozóinknak, nyaranta ugyanis két hetet a Balaton mellett, Boglárledlén, illetve a kedvelt NDK-beli üdülőhelyen. Lindenobental- ban tölthetnek.” Az itt töltött néhány nap tapasztalatairól, benyomásairól a két fiatal kozmetikus lelkesen beszélt: — Nálunk egészen mások a munkafolyamatok, általában jóval rövi- debbek a kezelések. Orvosi jellegű ápolást nem végezhetünk, a vendégeket olyan esetben már bőrgyógyászathoz kell küldenünk, amit itt, Magyarországon a kozmetikus elvégez — mondta Astrid Koerth. Majd kolléganője, Silke Meier vette át a szót: — Számunkra teljesen új volt a gépi technika. Ezekkel a modern gépekkel, készülékekkel, használatukkal itt ismerkedtünk meg az elektro- kozmetikában. Azt mindannyian egyöntetűen hangoztatták: a szekszárdiak vendégszeretete, színes programjaik emlékezetessé teszik számukra a hazánkban töltött tíz napot. Jó és hasznos kapcsolat ez a két szövetkezet között, mely a jövőben szakmai téren kamatozik. És -talán épp olyan fontos: mindkét félnek lehetősége nyílik arra, hogy dolgozói más országgal, az ott élő emberekkel, munkájukkal megismerkedjenek. T. Zs. — K. A. Akik nem voltak a fórumokon ratják. Többször volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az új választási törvénytervezet beszédtéma... A leggyakrabban elhangzó vélemény az, hogy az emberek örülnek a többes jelölésnek. — Az önök országgyűlési képviselője milyen gyakran látogat el a községbe? — Mondhatni, rendszeresen. S amit az emberek külön is értékelnek és elismeréssel beszélnek róla, hogy gyakran olyan dolgokba is segít, ha kell intézkedik, ami csöppet sem a feladata. — Mondana példát? — Hogyne. A legutóbbit. Nemrégen újíttattuk föl az általános iskola napközijét kétmillió forintért. De baj volt. Nem lehetett kapni nagyméretű Góliát mosogatót. Kapinya Miklósné, az országgyűlési képviselőnk szerzett. De mondhatok mást is. A Siónál több alkalommal volt már baleset. A legutóbbinál is az ő segítségét kértük... Nem hiába. Végre van korlát a kanyarban. A tanácsházáról az óvodába megyünk. Meglepő az' a rend, ami ott fogadott bennünket, sőt, az az önfeledt játék, a gyerekek csöndes felszabadulitsága is. Miért mondom? Mert Szűcs József- néval, a vezető óvónővel beszélgetésünk bizony csöppet sem „rózsaszínű” témákkal kezdődött. Kiderült, hogy a 74 óvodás két csoportban, s velük a vezető óvónőn kívül egy képesítés nélküli és egy hatórás nyugdíjas óvónő, valamint két dada foglalkozik. Korábban, hasonló gyereklétszám mellett hat óvónő és három dadus volt alkalmazásban... Most gyakran, sőt majd mindig „hosz- szúzni” kényszerülnek, s annyi a munkájuk, hogy még szót váltani sem jut idejük egymással a felnőtteknek. Tehát a szóban forgó témáról egymással nem beszélgettek, viszont inekünk ezt mondta Szűcs Józsefné: — Reméljük, hogy a falugyűlésen részletesen szó lesz a törvénytervezetről. Sőt, nevelési értekezleten, házi továbbképzésen valószínű az iskola igazgatója is részletes tájékoztatót ad maja. Ugyanis nálunk az ilyen -alkalmakat is megragadják, s az aktuális politikai kérdések is szóba kerülnek. — Hogy mi az én véleményem a választási törvénytervezetről? — kérdez vissza Végigmegyünk a megye- székhelytől alig néhány kilométerre levő, 165 lakosú Szentgálpusztán. A kis település túloldali szélén parkolunk le. Amonnan, a rét felől közeledik a „-mindenes” postás, Szalók Józsefné. Kerékpárját tolja, mert nemrég esett, s az úttalan úton lehetetlen kerekezni. — Nekem nem nagyon volt időm f-oglálkozni az új választással... Annyit tudok, amennyit a rádióban hallottam. Tudják, én Janyapusz- tán lakom, Harcról hordom ide, Szentgálpusztára a leveleket és az újságot. Amikor hazaérek, nem mondom, hogy nem vagvo-k fáradt. Meg azán következik a ház körüli munka... Arra figyeltem föl, hogy kettős és többes jelölés lesz ezentúl. Én azt úgy gondolom, hogy amikor a jelöltek megvannak, akkor kellene elbeszélgetni velük. Arról, hogy mit akarnak megvalósítani, hogyan gondolják az egészet. S ha azt tudjuk, akkor választunk... — mondja a kézbesítőnő. Kvanduk Istvánná, az italbolt vezetője a múlt vasárnapról beszélt, hiszen az akkor történtek foglalkoztatják a lakosságot. Amolyan „falugyűlésfélét” tartottak az italboltban. Eljött a tanácselnök Zombáról (oda tartozik közigazgatásilag Szentgál- puszta) s részletesen megtárgyalták, hogy mire lenne szüksége a közeljövőben a településnek. — Mi benne vagyunk mindenben — mosolyog Kvanduk Istvánné. Tudjuk, hogy a pénz kevés, hát, ami tőlünk télik, megcsináljuk társadalmi munkában. Csak azt kérjük, hogy szállítsák ide az anyagot, akár a járdának, akár másnak. Az az igazság, hogy ebből a kistelepülésből — Nálunk nem volt fórum — kezdi a beszélgetést Vig Istvánné, a sióagárdi Községi Közös Tanács elnöke. — Ezért gondoltam arra, hogy a választási törvénytervezetet, illetve — ha addigra az országgyűlés megszavazza azt — törvényt az őszi tanácstagi beszámolókon ismertetjük a lakossággal. — Mi a tapasztalata? Ismerik a tervezetet az emberek? S ha igen, foglalkoznak-e vele? — Meggyőződésem, hogy ismerik. Hiszen a televízióból, rádióból, napilapokból tájékozódhattak. A tanácstagoknak pedig jár a Magyar Hírlap, a Hazafias Népfront aktivistáinak ugyancsak, sőt a Magyar Nemzet is... no és a megyei lapot is sokan jáAz egész ország lakosságát érintő, széles körű társadalmi vitára került sor az elmúlt hónapban. A fórumok — amelyeket valóban a demokratizmus jellemzett — igen izgalmasak voltak, érvekben, javaslatokban bővelkedtek. Több tízezren vitatták meg a választójogi törvénytervezetet a Hazafias Népfront bizottságai által szervezett ösz- szejöveteleken. De ide tartozik az a tény is, hogy sokan nem voltak, nem lehettek résztvevői a fórumoknak, mert azokat elsősorban nagyobb településeken, sokakat foglalkoztató üzemekben, munkahelyeken tartották. Viszont azok, akik nem az említett városokban, nagyközségekben élnek, avagy nem nagyüzemben dolgoznak, csöppet sem voltak „kirekesztettjei” a törvénytervezet vitájának. Hiszen a munkahelyi, szakszervezeti megbeszéléseken, tájékoztatókon ott lehettek és sokan ott is voltak. S azok, akik ezekre sem jutottak el, elküldhették észrevételeiket a Hazafias Népfront bizottságainak, az Igazságügyi Minisztériumba, avagy a napilapok szerkesztőségeibe. Kérdezhetnék, hogy miként „voksoltak” azok, akik ez utóbbit sem tették? ök valószínűleg egyetértenek a tervezettel, avagy annak valamelyik alternatívájával... Riportunkban most olyan állampolgárok mondanak véleményt a törvénytervezettel kapcsolatban, akik e széles körű társadalmi vitában nem vettek részt. a fiatalok elhúzódnak. Viszont az idősek is szépen, jól akarnak élni. Mondtam is az elnökinek, hogy sok szépet ígért. De reménykedünk is, hogy mindaz megvalósul. — Reméljük, hogy így lesz — szól Teyerling József, a 11. Volán gépkocsivezetője. — Amiben megállapodtunk, hát azt tartsuk is... És az ember hisz a megállapodásokban. Mert nézze. Én nagyon jónak tartom, hogy ezután a jelölteknek a választás előtt ismertetniük kell programjukat a választókkal. S mi arra szavazunk, akinek a céljai megegyeznek a mieinkkel. Az is szimpatikus, hogy a választónak a lehetőségei nem merülnek ki abban, hogy akarom, vagy nem akarom, hanem az előzőekből következik, hogy azt választja, akinek a programjával egyetért. Kvanduk Istvánné Teyerling József Szűcs Józsefné. — Számtalan dolgot tartok nagyon jónak, demokratikusnak, s olyannak, amelyek egyszerűen tisztelik az állampolgárokat, örülök a többes jelölésnek, hiszen ennek beiktatásával ezután nem szavazni, hanem választani fogunk. S tetszik az is, hogy a jelölteknek programot kell meghirdetniük. Nyilván azt, a választás előtt ismertetik választóikkal, ami egyben azt is jelenti, hogy a választás előtt megismerhetjük a bennünket képviselőket, kitűzött céljaikkal együtt. Tehát ezután azok jutnak tanácstagi, képviselői mandátumhoz, akiknek a céljai megegyeznek a többség céljaival. Az az igazság, hogy eddig „sértett” az, hogy csak a választás után ismerhettük meg a képviselőt igazán. Kiss Istvánné, a Hazafias Népfront Szekszárd városi Bizottságának titkára: — Szomorú, de hozzánk egyetlen írásbeli javaslat, észrevétel nem érkezett. Tény, hogy igen aktívak voltak a fórumok... de mégis csalódtam. Vártam az emberek bejelentéseit, megjegyzéseit, javaslatait. Mert tudva tudom, hogy van véleményük az új választási törvénytervezettel kapcsolatban is — ahogyan másról is. Feltettem a kérdést magamban: ennyire kényelmesek lennének a választópolgárok?... Megmagyarázhatatlan. Ugyanis, akikkel fórumon kívül beszélgettem, sorra .mondtak valamit. Elisme- rőt, kritikai megjegyzést... Szóval csak egyik szemem sír. Mert tény az is, hogy az állampolgárok ismerik, sőt jól ismerik a törvénytervezetet. Szűcs Józsefné és kis tanítványai V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Kapfinger András
