Tolna Megyei Népújság, 1983. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

1983. október 16. ItÉPCkJSÁG 3 A takarékossági világnap előtt A „gazdálkodj okosan” tar­talma a gazdasági életben egyre fontosabbá válik. A gazdálkodás az élet minden területén jelen van, helyes vagy kevésbé helyes alkalma­zása a család, a társadalom, az ország boldogulását, előre­lépését alapvetően meghatá­rozza. A gazdálkodás a rendelke­zésre álló anyagi eszközök, emberi munka és szellemi ka­pacitás termékeny, hasznos felhasznál'sát jelenti, a csa­lád, illet-ve a társadalom bol_ dogulása érdekében. A gazdálkodás és a taka­rékosság szorosan összefüg­genek egy.nással. A gazdálkodás eredményé­nek mérésére, értékelésére a pénz, az elfogadott mérték- egység. Talán ez az oka annak, hogy a takarékosság szóhasz­nálat alatt széles körben csak a pénztakarékosságot ért. jük. A lakosság pénztakaré- kosságának szokása hozta lét­re azt a bankszervezetet is, amely 1949. márciusa óta Or­szágos Takarékpénztár néven működik. A takarékossági világnap megünneplésének gondolata 59 évvel ezelőtt született, a világ takarékpénztárainak mi’ánói kongresszusán. Az évről évre visszatérő ünnepi rendezvényekre az idén október 18. és 31. között kerül sor megyénkben is. A takarékossági világnap megyei főrendezvényét Dal- nmandon, az állami gazdaság kultúrtermében rendezzük, október 21-én, pénteken 17 órakor. Az ünnepi megemlékezést megelőzően október 21-én 14 órokiar a dombóvári városi művelődési központ előcsar­nokában kiállítás megnyitá­sára kerül sor. A kiállításon a Dalmandi Állami Gazdaság, a takarékszövetkezetek, a posta és a takarékpénztár eredményei kerülnek bemuta­tásra. A Dalmandon ^17 órakor kezdődő ünnepi megemléke­zés keretében kerül sor a Dalmandi Állami Gazdaság „Zalka Máté” szocialista bri. gádjának megajándékozására és tárgynyeremények kisorso­lására. A posta, a takarékszövet­kezetek és az OTP közös TVN rendezvényére kerül sor októ­ber 25-én 15 órakor Tamási­ban, az úttörőházban. A szű. kebb körű megemlékezést ve­télkedő kíséri. A takarékossági világnapon valamennyi egységünknél ün­nepi megemlékezést tartunk. A takarékossági heteket megelőzően is köszöntjük me­gyénk szorgalmas, takarékos, gazdálkodni jól tudó fiatal és idősebb lakóit, akik 144 ezer betétkönyvben, 20 ezer ifjú­sági betétben, 12 ezer átuta­lási betétben, a KST-mozga- lc.mban 1983-ban eddig 220 millió forintot takarítottak meg, ezzel megyénk betétál­lományát 4,5 milliárd forintra növelték. UGRAl FERENCNÉ megyei szervező Szépségápolók Karl-Marx-Stadtbél A technika századát éljük, és az élet valamennyi terüle­tén olyan ütemben fejlődnek a technikai berendezések, gé­pek, hogy nyomon követni sem könnyű dolog. Egy évti- r zede még ki gondolta volna, hogy elektromos készülékeket fognak alkalmazni a szép­ségápolásban is, a túlsúlyos hölgyek pedig fogyaszitógép segítségével szabadulhatnak meg zsírpárnáiktól, és bronz­barnáira süttethetik magukat télen is — soláriummal. Bi­zony, aki a bőrápolás, a test .^karbantartásának” rejtel­meibe akar betekinteni, an­nak ma már olyan fogalma- kait kell megtanulni, mint ion- toforézis, miostimulátor ... Ugyanakkor ez az a terület is egyben, melyre a teljes automatizáció soha ,nem lesz — nem lehet — jellemző. Hisz a jó kozmetikus keze munkája mesterségbeli tudása modern eszközökkel sem pótolható. A hosszú évek óta ezen a pá­lyán dolgozók tapasztalatát, ember- és szakmaismeretét nem nélkülözheti a legjobban felszerelt üzlethelyiség sem. Több, mint fél évtizedes múltra tekint már vissza a Tolna megyei Szolgáltatóipari Szövetkezet és a Karl-Marx. Stadit megyei ipari szövetke­zetek közötti testvérkapcso­lat. A kezdetben csak szak­mai viszonyt az évek során szövődött ismeretségek, ba­rátságok fűzték szorosabbra. Október 10-én öttagú mun- kásde'legáció érkezett Szek- ■szárdra. A két kozmetikus­ból, illetve két női, egy férfi- fodrászból és vezetőjükből — aki Karl-Marx-Stadt tanács, elnök-helyettese — álló kül­döttség tíz napon keresztül ismerkedik a megye kozmeti­kai szalonjaival, fodrászatai­val, az ott folyó munkával. Szabad idejükben változatos program vár rájuk. így meg­ismerkednek a megyeszékhely nevezetességeivel, kirándul­nak Bonyhádra, Dombóvárra, megtekintik Decsen a sárközi házat, az utolsó napot pedig a fővárosban töltik. A kapcsolat lényegét Bern Lesche, a karl-marx-stadti delegáció vezetője a követ­kezőképp foglalta össze: „Olyan tapasztalat- és véle­ménycserére van lehetőség, amely nemcsak számunkra, 1 de a magyaroknak is igen Silke Meier — Oelsnitzből érkezett — masszírozás közben hasznos lehet. A szakmai ol­dalon kívül igen jó lehetősé­get biztosít dolgozóinknak, nyaranta ugyanis két hetet a Balaton mellett, Boglárledlén, illetve a kedvelt NDK-beli üdülőhelyen. Lindenobental- ban tölthetnek.” Az itt töltött néhány nap tapasztalatairól, benyomásai­ról a két fiatal kozmetikus lelkesen beszélt: — Nálunk egészen mások a munkafolya­matok, általában jóval rövi- debbek a kezelések. Orvosi jellegű ápolást nem végezhe­tünk, a vendégeket olyan esetben már bőrgyógyászat­hoz kell küldenünk, amit itt, Magyarországon a kozmetikus elvégez — mondta Astrid Koerth. Majd kolléganője, Silke Meier vette át a szót: — Számunkra teljesen új volt a gépi technika. Ezekkel a modern gépekkel, készülé­kekkel, használatukkal itt ismerkedtünk meg az elektro- kozmetikában. Azt mindannyian egyönte­tűen hangoztatták: a szek­szárdiak vendégszeretete, szí­nes programjaik emlékeze­tessé teszik számukra a ha­zánkban töltött tíz napot. Jó és hasznos kapcsolat ez a két szövetkezet között, mely a jövőben szakmai téren ka­matozik. És -talán épp olyan fontos: mindkét félnek lehe­tősége nyílik arra, hogy dol­gozói más országgal, az ott élő emberekkel, munkájukkal megismerkedjenek. T. Zs. — K. A. Akik nem voltak a fórumokon ratják. Többször volt alkal­mam meggyőződni arról, hogy az új választási tör­vénytervezet beszédtéma... A leggyakrabban elhangzó vé­lemény az, hogy az emberek örülnek a többes jelölésnek. — Az önök országgyűlési képviselője milyen gyakran látogat el a községbe? — Mondhatni, rendszere­sen. S amit az emberek kü­lön is értékelnek és elisme­réssel beszélnek róla, hogy gyakran olyan dolgokba is segít, ha kell intézkedik, ami csöppet sem a feladata. — Mondana példát? — Hogyne. A legutóbbit. Nemrégen újíttattuk föl az általános iskola napközijét kétmillió forintért. De baj volt. Nem lehetett kapni nagyméretű Góliát mosoga­tót. Kapinya Miklósné, az országgyűlési képviselőnk szerzett. De mondhatok mást is. A Siónál több alkalommal volt már baleset. A legutób­binál is az ő segítségét kér­tük... Nem hiába. Végre van korlát a kanyarban. A tanácsházáról az óvodá­ba megyünk. Meglepő az' a rend, ami ott fogadott ben­nünket, sőt, az az önfeledt játék, a gyerekek csöndes felszabadulitsága is. Miért mondom? Mert Szűcs József- néval, a vezető óvónővel be­szélgetésünk bizony csöppet sem „rózsaszínű” témákkal kezdődött. Kiderült, hogy a 74 óvodás két csoportban, s velük a vezető óvónőn kí­vül egy képesítés nélküli és egy hatórás nyugdíjas óvó­nő, valamint két dada foglal­kozik. Korábban, hasonló gyereklétszám mellett hat óvónő és három dadus volt alkalmazásban... Most gyak­ran, sőt majd mindig „hosz- szúzni” kényszerülnek, s annyi a munkájuk, hogy még szót váltani sem jut idejük egymással a felnőtteknek. Tehát a szóban forgó témá­ról egymással nem beszél­gettek, viszont inekünk ezt mondta Szűcs Józsefné: — Reméljük, hogy a falu­gyűlésen részletesen szó lesz a törvénytervezetről. Sőt, ne­velési értekezleten, házi to­vábbképzésen valószínű az iskola igazgatója is részletes tájékoztatót ad maja. Ugyan­is nálunk az ilyen -alkalma­kat is megragadják, s az ak­tuális politikai kérdések is szóba kerülnek. — Hogy mi az én vélemé­nyem a választási törvényter­vezetről? — kérdez vissza Végigmegyünk a megye- székhelytől alig néhány ki­lométerre levő, 165 lakosú Szentgálpusztán. A kis tele­pülés túloldali szélén parko­lunk le. Amonnan, a rét fe­lől közeledik a „-mindenes” postás, Szalók Józsefné. Ke­rékpárját tolja, mert nem­rég esett, s az úttalan úton lehetetlen kerekezni. — Nekem nem nagyon volt időm f-oglálkozni az új vá­lasztással... Annyit tudok, amennyit a rádióban hallot­tam. Tudják, én Janyapusz- tán lakom, Harcról hordom ide, Szentgálpusztára a leve­leket és az újságot. Amikor hazaérek, nem mondom, hogy nem vagvo-k fáradt. Meg azán következik a ház körüli munka... Arra figyel­tem föl, hogy kettős és töb­bes jelölés lesz ezentúl. Én azt úgy gondolom, hogy ami­kor a jelöltek megvannak, akkor kellene elbeszélgetni velük. Arról, hogy mit akar­nak megvalósítani, hogyan gondolják az egészet. S ha azt tudjuk, akkor válasz­tunk... — mondja a kézbesí­tőnő. Kvanduk Istvánná, az ital­bolt vezetője a múlt vasár­napról beszélt, hiszen az ak­kor történtek foglalkoztat­ják a lakosságot. Amolyan „falugyűlésfélét” tartottak az italboltban. Eljött a tanács­elnök Zombáról (oda tartozik közigazgatásilag Szentgál- puszta) s részletesen megtár­gyalták, hogy mire lenne szüksége a közeljövőben a településnek. — Mi benne vagyunk min­denben — mosolyog Kvan­duk Istvánné. Tudjuk, hogy a pénz kevés, hát, ami tő­lünk télik, megcsináljuk tár­sadalmi munkában. Csak azt kérjük, hogy szállítsák ide az anyagot, akár a járdának, akár másnak. Az az igazság, hogy ebből a kistelepülésből — Nálunk nem volt fórum — kezdi a beszélgetést Vig Istvánné, a sióagárdi Köz­ségi Közös Tanács elnöke. — Ezért gondoltam arra, hogy a választási törvényterveze­tet, illetve — ha addigra az országgyűlés megszavazza azt — törvényt az őszi ta­nácstagi beszámolókon is­mertetjük a lakossággal. — Mi a tapasztalata? Is­merik a tervezetet az embe­rek? S ha igen, foglalkoz­nak-e vele? — Meggyőződésem, hogy ismerik. Hiszen a televízió­ból, rádióból, napilapokból tájékozódhattak. A tanácsta­goknak pedig jár a Magyar Hírlap, a Hazafias Népfront aktivistáinak ugyancsak, sőt a Magyar Nemzet is... no és a megyei lapot is sokan já­Az egész ország lakosságát érintő, széles körű társa­dalmi vitára került sor az elmúlt hónapban. A fórumok — amelyeket valóban a demokratizmus jellemzett — igen izgalmasak voltak, érvekben, javaslatokban bővelkedtek. Több tízezren vitatták meg a választójogi törvényterveze­tet a Hazafias Népfront bizottságai által szervezett ösz- szejöveteleken. De ide tartozik az a tény is, hogy sokan nem voltak, nem lehettek résztvevői a fórumoknak, mert azokat elsősorban nagyobb településeken, sokakat fog­lalkoztató üzemekben, munkahelyeken tartották. Viszont azok, akik nem az említett városokban, nagyközségek­ben élnek, avagy nem nagyüzemben dolgoznak, csöppet sem voltak „kirekesztettjei” a törvénytervezet vitájának. Hiszen a munkahelyi, szakszervezeti megbeszéléseken, tájékoztatókon ott lehettek és sokan ott is voltak. S azok, akik ezekre sem jutottak el, elküldhették észrevételeiket a Hazafias Népfront bizottságainak, az Igazságügyi Mi­nisztériumba, avagy a napilapok szerkesztőségeibe. Kérdezhetnék, hogy miként „voksoltak” azok, akik ez utóbbit sem tették? ök valószínűleg egyetértenek a ter­vezettel, avagy annak valamelyik alternatívájával... Riportunkban most olyan állampolgárok mondanak vé­leményt a törvénytervezettel kapcsolatban, akik e szé­les körű társadalmi vitában nem vettek részt. a fiatalok elhúzódnak. Vi­szont az idősek is szépen, jól akarnak élni. Mondtam is az elnökinek, hogy sok szé­pet ígért. De reménykedünk is, hogy mindaz megvalósul. — Reméljük, hogy így lesz — szól Teyerling József, a 11. Volán gépkocsivezetője. — Amiben megállapodtunk, hát azt tartsuk is... És az ember hisz a megállapodá­sokban. Mert nézze. Én na­gyon jónak tartom, hogy ez­után a jelölteknek a válasz­tás előtt ismertetniük kell programjukat a választók­kal. S mi arra szavazunk, akinek a céljai megegyez­nek a mieinkkel. Az is szim­patikus, hogy a választónak a lehetőségei nem merülnek ki abban, hogy akarom, vagy nem akarom, hanem az elő­zőekből következik, hogy azt választja, akinek a program­jával egyetért. Kvanduk Istvánné Teyerling József Szűcs Józsefné. — Számtalan dolgot tartok nagyon jónak, demokratikusnak, s olyan­nak, amelyek egyszerűen tisztelik az állampolgárokat, örülök a többes jelölésnek, hiszen ennek beiktatásával ezután nem szavazni, hanem választani fogunk. S tetszik az is, hogy a jelölteknek programot kell meghirdetni­ük. Nyilván azt, a választás előtt ismertetik választóik­kal, ami egyben azt is jelen­ti, hogy a választás előtt megismerhetjük a bennünket képviselőket, kitűzött célja­ikkal együtt. Tehát ezután azok jutnak tanácstagi, kép­viselői mandátumhoz, akik­nek a céljai megegyeznek a többség céljaival. Az az igaz­ság, hogy eddig „sértett” az, hogy csak a választás után ismerhettük meg a képvise­lőt igazán. Kiss Istvánné, a Hazafias Népfront Szekszárd városi Bizottságának titkára: — Szomorú, de hozzánk egyetlen írásbeli javaslat, észrevétel nem érkezett. Tény, hogy igen aktívak vol­tak a fórumok... de mégis csalódtam. Vártam az embe­rek bejelentéseit, megjegy­zéseit, javaslatait. Mert tud­va tudom, hogy van vélemé­nyük az új választási tör­vénytervezettel kapcsolatban is — ahogyan másról is. Fel­tettem a kérdést magamban: ennyire kényelmesek lenné­nek a választópolgá­rok?... Megmagyarázhatat­lan. Ugyanis, akikkel fóru­mon kívül beszélgettem, sor­ra .mondtak valamit. Elisme- rőt, kritikai megjegyzést... Szóval csak egyik szemem sír. Mert tény az is, hogy az állampolgárok ismerik, sőt jól ismerik a törvényterveze­tet. Szűcs Józsefné és kis tanítványai V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Kapfinger András

Next

/
Thumbnails
Contents