Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-13 / 216. szám
1983. szeptember 13. NÉPÚJSÁG 3 Elutazott a Tambov megyei kolhozkiildöttség A Tambov megyei Marx Károly kolhoz küldöttsége, amely a testvérszövetkezet fad- di Lenin Tsz vendégeként tartózkodott megyénkben, a múlt hét végén hazautazott. Elutazásuk előtt a taddi művelődési házban baráti találkozón búcsúztak el vendéglátóiktól a küldöttség tagjai. Képünkön N. A. Ivcsenkov, a kolhoz párttitkára mond köszönetét a baráti fogadásért és vendéglátásért. Számítógépes takarmányozás A választási törvénytervezet vitái megyénkben A Hazafias Népfront Országos Tanácsa társadalmi vitára bocsátja az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslatot azzal a céllal, hogy az állampolgároknak módjuk nyíljon megtenni észrevételeiket, javaslataikat a tervezethez. A vitákat mindenütt — így megyénkben is — szeptemberben tartják meg. Az alábbiakban közöljük a Tolna megyei fórumok időpontjait és helyszíneit: 14- én 14 óra 15 perc: Szekszárd, kórházklub, 15- én 18 óra: Tamási, úttörőház, 16- án 14 óra 15 perc: Szekszárd, főiskola, 16-án 18 óra: Decs, Tanácsterem, 16-án 19 óra: Mőcsény, pártház, 19-én 14 óra: Tamási, Orion, 19-én 18 óra: Kocsola, tanácsház, 19-én 18 óra: Dunaszentgyörgy, tanácsterem, 19- én 19 óra; Kölesd, művelődési ház, 20- án 14 óra: Bonyhád, tanács „A”-épület, 20- án 14 óra: Gyönk, művelődési ház, 21- én 14 óra 15 perc: Szekszárd, Húsipari Vállalat, 21-én 15 óra: Bátaszék, tanácsterem, 21-én 15 óra: Paks, Hazafias Népfront irodája, 21-én 18 óra: Hőgyész, művelődési központ, 21- én 18 óra: Nagydorog, tanácsterem, 22- én 14 óra: Simontornya, pártház, 22-én 14 óra 15 perc: Dombóvár, Pátria Nyomda, 22-én 15 óra: Tolna, pártház, 22-én 18 óra: Paks, Munkásművelődési Központ, 22- én 19 óra: Kismányok, ifjúsági klub, 23- án 14 óra: Dombóvár, tanácsterem, 23-án 14 óra: Bonyhád, cipőgyár, 23-án 18 óra: Regszemcse, pártház, 26-án-18 óra: DöbrökÖz, tanácsház, 26-án 18 óra: Durvaföldvár, tanácsterem, 26-án 19 óra: Pincehely, művelődési ház. de még sincs tűzifa... Elektronikus számítógéppel vezérlik az állatok takarmányozását a Szigetvári Állami Gazdaság görösgali tehenészetében. A svéd gyártmányú Alfa-Feed típusú szá- mítgéprendszert egy szabad- tartásos istállóban helyezték el, ahol kétszáz tehenet tartanak. Minden állat nyakán szíjra erősítve egy transz- pander — miniatűr adó-vevő készülék — csüng, az istállóban pedig tíz, érzékelő készülékkel ellátott abrakadagoló működik. Az adó-vevők és az érzékelők egyaránt ösz- szeköttetésben állnak az irányítóhelyiségben levő komputerrel. A számítógépet az állatállomány optimális takarmányozására programozták be. Nyilvántartja minden tehén biológiai és termelési adatait, s ennek megfelelően azt is, hogy melyik állat menynyi abrakot fogyaszthat naponta. Ha adagját már megette, többet már nem adagol az automata. Van, Űjra itt az ősz. A nem központi fűtésű házban lakó naiv polgárnak eszébe jut a téli tüzelő, aminek idejében való beszerzésére korábban felhívások is ösztönözték. Nosza, el is megy az illetékes vállalat városi irodájába, befizet, s az utalvánnyal kora reggel kimegy — esetünkben a szekszárdi — Tü- zép-telepre. Balgatagul azt képzeli, hogy talál olyan fuvarost, aki gyorsan hazaszállítja a fűrészelt tűzifáját, ahogyan ez valamikor természetes volt. Ott megtudja, hogy (augusztus végén) körülbelül négyezren várakoznak már tűzifájuk elszállítására ... Találkozik olyanokkal is, akik három-négy hónappal ezelőtt befizetett utalvánnyal strapálják magukat már sokadjára. Köztük nemcsak könyörgő tekintetű nyugdíjasok, hanem szabadságukat hiába kivett dolgozók is. — Nincs fa — hallja. — Hogyan, hiszen hasáb- fahegy emelkedik hosszan a kerítés mellett! — csodálkozik. — Az ám, de eltört a fűrészlap — magyarázza valaki —, és problémák adódtak beszerzésével. — Nohát! Két évvel ezelőtt fűrészelő munkás nem Volt, most pedig a fűrészlaphiány az indok a nyári elmaradásban. Akkor „csak" háromezer, az idén már négyezer utalványrestanciáról hallottunk — ennyit „fejlődött” a szekszárdi Tüzép-telep fűrészéit tűzifa szolgáltatása ... Végül — mint megtudtuk — maga a fűrészgép kezelője ment el fűrészlapért távolabbi helyre. Ottjártunkkor egyetlen ember birkózott a fűrészgéppel a hőségben, miközben hosszú sorban várakoztak a fuvarosok a lovas fogatoktól kezdve a kis- és nagy teherautóig. Egy-egy fuvarosnak legalább egymásfél órát (ha nem többet) kellett várakozni, amíg sorra került. Elhihető, hogy nem szívesen vállalják a fűrészelt fa hordását a fuvarosok, akik megbízóikhoz hasonlóan, szintén ki vannak szolgáltatva a fűrészgép működésének. Nem hiszem, hogy bárki irigyelné a fűrészgépkezelő munkáját, bármennyit keressen is. Néhány ember — főleg a soros fuvaros vagy rakodó — segít adogatással, bár nem kötelessége ... A közelben áll egy másik fűrészgép is — kihasználatlanul. Régebben ez is üzemelt, de mindkét fűrészgépkezelő elment a telepről. — Célunk, hogv mindkét fűrészgép működjék — válaszolt kérdésünkre Horváth József, a telep vezetője, akit a napokban felkerestünk. — Feladtunk hirdetést még egy fűrészgépkezelő, valamint egy árukiadó felvételére — folytatta, s a panaszt a házhoz szállítások elmaradásáért a fuvarosokra hárította. Szerinte az okozza a problémát, hogy a fuvarosok ösz- szeszedik a papírokat, de nyáron elsősorban a kurrens, a kelendőbb árut, így az építési anyagokat szállítják, s amikor megkezdődik az őszi idény, mindegyikük egyszerre akarja á tüzelőt hordani. Nem szállítanak ki mindennap, rendszeresen ... A tűzifavásárlóknak viszont általában más a tapasztalatuk. — Miért nem fűrészelnek előre, hogy ne kelljen várakozni hosszú ideig? így soha nem tudják, mikor mehetnének tehertaxival vagy más bérelt járművel. Érthető, hogv a fuvarosoknak sem kifizetődő a felesleges időtöltés. A telepvezető azt ígéri, hogv minden hétfőre előre fűrészelnek, reméljietőleg akkor már mindkét géppel. Tervezik, hogy a jövő tavasztól bővítik, átrendezik területüket, s a tűzifarészleg a jelenleginél tágasabb teret kap. Bővítik a telepi irodát, ahova áthozzák a tüzelőbefizetést. s amikor járművel megv a vevő. akkor adnak ki fát és szenet. B—ó Öntözésről, gépekről, tervekről 1. Egy kis múlt, amikor még mindenki a szakmát tanulta Az első, sorozatban gyártott öntözőberendezés Kis túlzással, harmincr évesnek mondhatjuk a Szekszárdi Mezőgép Vállalatnál az öntözőberendezések gyártását. Ez a három évtized eredményekben, sikerekben gazdag volt, ám a gondok is végigkísérték a munkát. Az öntözőcső-gyártásról készítettük riportsorozatunkat. Fiamis Mihály osztályvezető több mint három évtizede kezdte az öntözőcsövek, -gépek, -felszerelések gyártását, ám tapasztalata régebbi, hiszen a vállalatnál korábban is foglalkoztak mint témával a mezőgazdasági termelés segítését célzó öntözőgépek gyártásának gondolatával. A három évtized alatt egy olyan fejlesztős csapat jött létre, amely a legbonyolultabb munkák elvégzésére is képes. Mindenekelőtt ezt a különleges munkát is meg kellett tanulni. Először is az anyagok tulajdonságait a víz szállítása során, amely kapcsolatban van a növények biológiájának megismerésével, mennyi víz kell egy szezonban például a káposztára vagy a kukoricára. Az is fontos volt az első időkben, hogy megismerjék, milyen szivattyúk, vizet adó rendszerek vannak hazánkban, esetleg honnan lehetne olcsóbban exportálni. Fel kellett mérniök a mezőgazdaság meglehetősen szélsőséges értékek között mozgó öntözőberendezésigényét. Nemcsak a megyében, sőt elsősorban nem itt, hanem az Alföldön, a Nyírségben stb. Amikor már ezeken túl voltak — tehát a lecke első részét megtanulták —, akkor kellett hozzáfogniok á Mezőgép-profilváltáshoz. Mindaddig ugyanis főleg földművelő erő- és munkagépek voltak a gyártási folyamatban, most meg kellett szervezni a csőgyártást. Amikor elindult a csőgyártás, meglehetősen sokat írtunk az országban egyedüli teljesítményről, ugyanis abbán az időben csak itt gyártottak öntözőcsöveket. A cső azonban nem elégséges. Kell ehhez csatlakozó- elem, szükséges szállítóeszköz, vontatási erőgép. Lépést váltottak. Vásároltak nyugatról licencet és máris haladhatott az acélcsöves gyártás. Ám a módszer nem volt valami gazdaságos. Ojabb anyag után kellett nézni, az alumíniumot találták. Ehhez ismét módosításokat kellett végrehajtani a régi gépen, újabb rendelések feladása a készletező vállalatokhoz, az új terméknek a piacot keresni... Gond-gond hátán. Emlékezünk a jó tizenöt évvel ezelőtti időkre, amikor az öntözőcsövek gyártása körül milyen porfelhő volt. „Igazodtak” a sorba a konc reményében olyanok is, akik nemigen mozdították előre a csőügyet. Az igazi alkotók, Fiamis Mihály és Harsányi István mérnökök alig tucatnyi munkatársaikkal pedig foggal körcímmel küzdöttek, hogy haladjon az öntözőprogram. Haladgatott. Újabb gond jelentkezett: a vizet eljuttatták a szántóföldre, a növényi kultúrák közelébe, de ott hogyan szórják ki? Ez újabb fogaskérdés. Tanulmányozták a külföldön gyártott típusokat, fémből, műanyagból készülteket vizsgáltak, vizsgáztattak hazai környezetben. Aztán kiderült, hogy az a legjobb, ha a szórófejek fejlesztésének irányában is munkálkodnak. A fejlesztőcsoport részéről ez talán nagyobb munkát, több idegességet követelt, mint az előző fejlesztési feladatok megoldása. A. szórófejek gyártásának előkészítése is sok gonddal járt. A prototípus megtervezése után futni kellett a gyártó után — végül már egész öntözőcsaládokat a vállalat maga gyárt. A rengeteg kísérlet, egy-egy típus beállítása különféle időjárási viszonyok közepette, nem egyszerű munka. A másik gondot pedig az jelentette, hogy a mezőgazdasági üzemek öntözé- sikapacitás-igénye nagyon eltérő volt. Ha száraz évjáratok voltak, szaladtak a berendezések után, ha nedves, még azt sem használták, amit korábban megvásároltak. Tolna megyében több száz hektáron lefektette a szántóföldi táblákba a csőrendszereket. Ezek az állami pénzen építtetet öntözőrendszerek egymás után „dugultak” el, a földbe rakott csöveket nem lehetett használni, újabbak telepítésére pedig nem jutott a mezőgazdasági üzemek kasszájából pénz. PALKOVACS JENŐ Ez a berendezés még nehezén tudott haladni öntözés közben, vontatni kellett A fejlesztőmunka egyik jeles állomása volt, amikor az öntözőberendezés munka közben haladni is tudott előre
