Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-09 / 213. szám

1983. szeptember 9. Bányaépítés Lencsehegyen A dunántúli barnaszénprogram keretében épülő szénlelőhelyek egyike, a Dorogi Szén­bányák Lencsehegy II. új, most épülő üzeme lesz. A hárommilliárd forintos beruhá­zással épülő bányának szén vagyona több mint 20 millió tonna. Képünkön: a szovjet gyártmányú vágathajtó gép, amelynek a helyes iránytartását lézersugár segíti. Illúziók helyett realitások Korszerűbb termékszerkezet - növekvő versenyképesség Decemberben lesz öt éve annak, hogy a párt Központi Bizottsága határozatot hozott az ipar helyzetéről és felada­tairól. Az iparpolitikai hatá­rozatnak nevezett állásfogla­lás a termékszerkezet szün­telen megújulását, verseny- képességünk erőteljes növe­lését szorgalmazta. Hogy miért volt e határo­zatra szükség, annak okai ma már meglehetősen ismertek, ezért csak távirati stílusban utalunk az előzményekre. Iparunk fejlődésének éves üteme 1978-ban lényegesen gyorsabb volt a világban ta­pasztalható átlagnál. A 70-es évek közepére azonban a nö­vekedés korábbi, extenzív tartalékai megfogyatkoztak. Szinte ezzel egy időben — pontosabban még 1973-ban — ment végbe a ma már oly gyakran emlegetett első nagy olajárrobbanás a világgazda­ságban. Ennek az lett a kö­vetkezménye, hogy külkeres­kedelmi cserearányaink mint­egy 20 százalékkal romlottak. Ez annyit jelentett, hogy — ha az inflációtól eltekintünk — a külföld csak 80 dollárt volt hajlandó fizetni azért a magyar ipari termékért, amelyért korábban 100 dol­lárt megadott. nem Átmeneti változások Minthogy az első eszten­dőkben csak átmeneti jelle­geteknek tartottuk ezeket a változásokat, s úgy véltük, hogy néhány év alatt ki tud­juk védeni azok kedvezőtlen hatásait, tetemes összegű kül­földi hiteleket vett fel az or­szág, s eléggé eladósodtunk. Akkori felfogásunk tükrözi az 1976-ban elfogadott ötödik ötéves terv is, amely — ma már látjuk — 1976—80. kö­zött kissé irreális célokat tű­zött elénk. A terv szerint el kellett volna érnünk, hogy 1980-ra népgazdaságunk egyensúlyi helyzete lényege­sen megjavuljón, miközben változatlanul fenntartjuk iparunk korábbi gyors növe­kedési ütemét, s fokozatosan növeljük az életszínvonalat is. Ma már tudjuk, hogy ez így nem megy. Üj iparpoliti­kai stratégia kidolgozására volt szükség. S abban, hogy ezt felismertük, kiemelkedő érdeme van az 1978-as ipar- politikai határozatnak. Erről szólva mondotta Mé­hes Bajos ipari miniszter: „Az 1978. decemberi határo­zat azért korszakos jelentő­ségű, mert az illúziók helyett a világgazdasági korszakvál­tás realitásaira fogalmazott meg válaszokat. Ekkorra vi­lágossá vált, hogy a változá­sok nem átmenetiek, s hogy nem csupán versenyképessé­günk csökkenése és — ennek tükröződéseképpen — a cse­rearányok romlása folytató­dik, de számolnunk kell piaci lehetőségeink erőteljes szűkü­lésével is. Abból a felisme­résből pedig, hogy gazdasági­ipari fejlődésünket most már mindenekelőtt termékeink kereslete, áruink felvevőpia­ca alapvetően alakítja, egye­nesen következik, hogy a gazdaságot új pályára kell ál­lítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábbinál lassúbb növekedés közepette gyors ütemben módosítani, korszerűsíteni kell iparunk termelési és termékszerkeze­tét.” MIT TETTEK A VÁLLALATOK? Ez a korszerűsítés megkez­dődött s mind jobban kibon­takozott országszerte. Veszp­rém megye vegyipari válla­latainál például több tucat új termék gyártását vezették be, a kutatóintézetek pedig — az ipar igényeinek megfelelően — módosították tudományos programjaikat. Pápán a Ma­gyar Divat Intézet és a kül­földi szakirodalom informá­ciói, valamint a vevők külön­leges kívánságai alapján ön­álló tervezőrészlegben szület­nek a termékváltást megala­pozó ötletek, amelyeket elő­ször a mintagyártó üzemben valósítanak meg. Bő másfél éve az ipari mi­niszter felszólította a válla­latok vezetőit nemzetközi összehasonlítások készítésé­re. Az elemzés jelentőségét sajnos sokan nem ismerték fel, ezt bizonyítják a formá­lis, igazolójelentés-szerű, oly­kor vélt akadályokra hivat­kozó beszámolók. Akik vi­szont megértették a kezdemé­nyezés fontosságát, ma már tudják, hogy versenyképessé­gük javításának érdekében mit kell tenniük. Az Ózdi Kohászati Üzemek és a Le­nin Kohászati Művek szak­emberei közösen végeztek elemzéseket. Ennek során egyebek közt megállapítot­ták : bár acélgyártmányaik? színvonala nemzetközi mér­cével mérve általában meg­felelő, a mikroötvözésű acé­lok minősége és a profilter­mékek mérettűrése nem ki­elégítő. Szembetűnő a két vállalat fűtőanyag-felhaszná­lása is, ami jócskán megha­ladja a fejlett tőkés vállala­tokét. HOSSZŰ IDŐT VESZ IGÉNYBE A Diósgyőri Gépgyár köze­pes technikai színvonalú hu- zalozó gépeiért a nem rubel elszámolású piacokon a kon- kurrens cégek árainak legfel­jebb 50—60 százalékát kapja meg. A minőséget csak tőkés importból származó vezér­léssel tudnák javítani, ez esetben azonban az emelke­dő költségek rontanák ver­senyképességüket. A gyár ki­utat keres a jelenlegi hely­zetből. A Salgótarjáni Ruha­gyárban megállapították: elő­állítási időik 10—60 százalék­kal rosszabbak, mint a kül­földi normák. A Borsodi Szénbányák elemzői úgy ta­lálták, hogy az angol bányá­szattól való 30 százalékos ter­melékenységi elmaradást döntően a két ország szén­előkészítésének technológiai színvonalában meglévő kü­lönbség okozza. „Megkezdődtek a szerkeze­ti változások, ez a legfonto­sabb — jelentette ki Méhes Lajos. — S hogy megkezdőd­tek, azt a tények igazolják, hiszen a cserearányromlás lassult, bizonyos területeken némi javulás is észlelhető. Ennek mértékével azonban nem lehetünk elégedettek, azért sem, mert ez a mérték egyelőre kevés a későbbi gyorsabb növekedés, a har­monikusabb fejlődés megala­pozásához. Az elmúlt évek azonban nemcsak gondjain­kat sokasították, de nem ke­vés tapasztalattal is szolgál­tak.” Amint tudjuk, a párt Köz­ponti Bizottsága 1983 júliusá­ban ismét megvizsgálta az ipar helyzetét és feladatait. A vita után elfogadott hatá­rozat — amelyet mindinkább második iparpolitikai határo­zatnak nevezünk — nemcsak megerősítette az 1978 decem­berében született állásfogla­lás helyességét, hanem — az elmúlt évtizedek, közte az utóbbi öt esztendő tapaszta­latait elemezve — részlete­sebben kimunkálta, tovább­fejlesztette új iparpolitikai stratégiánkat, amely hosszú távon is megbízhatóan kör­vonalazza legfőbb teendőin­ket. Az 1978 decemberi határo­zatnak kiemelkedő érdeme van abban, hogy az új ipar- politikai stratégiát közvéle­ményünk mindinkább magá­évá teszi és támogatja. MONUS MIKLÓS Nyár végén Gunarason __________________________________________Képújság 3 =■ Érdekes! Vagy természetes? Minden további nélkül ka­punk helyet a parkolóban Gunarason, a termálfürdő előtt. Sőt, válogathatunk is. Nem mondom, hogy sok a szabad hely, de annak elle­nére, hogy ragyogóan süt a szeptember eleji — már kis­sé csalóka — Nap, van lehe­tőség kiválasztani a megfe­lelő helyet. Igaz is, hiába mu­tat 26 Celsiust a hőmérő, a gyerekek iskolában vannak, a fürdőhelyeket elsősorban az idősek látogatják, s az ősszel ..nyaraló” külföldiek. A kocsit egy hatalmas „Bo­rozó” feliratú hordó előtt parkoljuk le. Kíváncsian né­zegetem, hogy vajon miként szolgál a hordó borozónak, míg végre meglelem a kis ab’akot. amely előtt picinyke deszkapult rejtőzik. — Nincs nyitva! — hallok egy női hangot. — Majd ta­vasszal nyit újra... Itt már ősz van. Csöndes ősz. — A hang gazdája Takács György- né, akiről megtudjuk, hogy Dombóváron lakik, a város központjában, s ha teheti, ha ideje engedi, itt tölti min­den szabad percét Gunarason. — Nézze, 32 forint a nyug­díjasok havi autóbusz-bérle­te. Fürdőjegyet ingyen ka­pok... a betegségem miatt. Hát kijárok. Kellemes és hasznos. Tudja, hogy . van? Igaz, most csak kedves régi ismerősöket kísértem ki. De nyáron... No persze, gyakran azért is kibuszozok ide, mert itt vásárolok. Ragyogó a zöldség- és a gyümölcsellá- tás. A fürdő bejáratához köze­ledve elbúcsúzunk Takács nénitől, aki után vidáman szól a kapus: — Ma nem jön fürdeni, Takács néni? * A fürdőben meghitt a nyu­galom. Talán, ha vannak öt­százan. Csendes minden, az árnyékok picit már megnyúl­tak, amihez hasonlóan „tör­vényszerű” a sárguló fű (pe­dig tavasszal, a szezonkez­désre milyen harsogó zöld volt!.), vagy az egy szezon alatt megfakult napernyők. A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Guna­rasi Üzemvezetőségén — a fürdő fenntartója — megtu­dom, hogy a strandolók lét­számát illetően jól tippeltem. Viszont meghökkenek a to­vábbi számok hallatán: — A szezonban, egy „sima” hét­Az épülő húszlakrészes üdülő köznapon két-két és fél ezren is meglátogatják a már so­kak által ismert és felfede­zett fürdőhelyet, szombaton és vasárnap — persze, jó időben — a létszám eléri az ötezret is. Az első szeptem­beri vasárnapon pontosan 2390-en váltottak belépője­gyet. A fürdőben, mármint a szabadban két ülő-, két gyer­mek- és egy úszófnedence van. A fedett részben három különböző méretű ülőmeden­ce és egy szauna-úszómeden­ce található. Ha jól meggon­doljuk, egy hétvégi „csúcs­nál” elkelne még néhány meglehetősen nagy úszó-, il­letve fürdőalkalmatosság. És érdekes! A gunarasi termál­fürdő soha nem kelti a zsú­foltság látszatát — már ami a vizet illeti. Legfeljebb a napfürdőzők panaszkodnak néha helyhiány miatt. No és ugyanez vonatkozik a gépkocsivezetőkre, akik a főúttól a kempingig, illetve egészen le a kukoricásig par­kíroznak. Néha kissé dühö­sen teszik le a gépkocsit a termáltól viszonylag messze eső részen. De „főhely” nem juthat mindenkinek. Pedig a Dombóvári városi Tanács igen szép, 160 autó elhelyezé­sére szolgáló parkolót építte­tett a fürdő előtt. E parkoló­nak őre Marton Lajos nyug­díjas, aki mozdonyvezetőből lett parkolóőr. Nyolc eszten­deje felügyeli a rendet a ko­csik körül. A gunarasi „össz­képhez” ő is hozzátartozik. Először a parkolási díjról ér­deklődünk: — öt forint. — Egy órára? — Dehogy! Egy napra. Reg­geltől estig... Es milyen érde­kesek az emberek! Az egyik azt kérdi, amikor szedem be a díjait: „Hogy-hogy kell fi­zetni?” A másik pedig az öt forint hallatán: „Csak?” — Nem túl fárasztó ez a munka? Egész nap talpon... Vajon hány kilométert tesz meg gyalogosan a parkolóőr? — Na, milyen érdekeset kérdez. Még nem jutott eszembe kiszámolni... De vár­junk csak! — kezd számol­gatni. Mégpedig egy forgal­mas nap kilométereit adogat­ja össze. Az eredmény: — Hát tizenöt-húsz kilométert. Any- nyi biztosan megvan. A strand nyáron reggel fél kilenckor nyit. De Marton Lajos- egy órával korábban elfoglalja „munkahelyét”, s felölti sötétkék munkaköpe­nyét. A Dombóvárhoz néhány ki­lométerre lévő Gunarast nemcsak mi, magyarok sze­retjük. Kedvelt kiránduló­helyük a külföldieknek is. Ottjártunkkor a strandon nemigen lehetett magyar szót hallani. — Van olyan nyugatnémet vendégünk, idős házaspár, akik idén már másodszor töl­tenek itt néhány hetet. Vol­tak itt tavasszal, s most is­mét megérkeztek — magya­rázza a fürdő 33 fős személy­zete közül az egyik, irodán dolgozó asszony. — A kem­pingben laknak, de egész nap itt vannak nálunk. Jönnek máshonnét is. Idei vendége­Marton Lajos: „Most már én is gyalogos lettem.” Akinek „csak” a lába fáj ink között voltak franciák, luxemburgiak, svédek... Gunarasnak nem kell szé­gyenkeznie sem előttünk, sem a külföldiek előtt. Ragyogó­an ejlátott fürdő, no és a környéke. Sok büfé, pecse­nyesütő, gyümölcsárus, sőt, vattacukros, pattogatott ku­koricás, bazáros, és butik tart nyitva nyáron, közülük né­hány 'télen is. A fürdő szol­gáltatásairól is érdemes szót ejteni: van solárium, szauna és sport-masszázs. ♦ Hogy esztétikailag milyen Gunaras rangsorolása, azon lehetne vitatkozni. Egy tény, hogy a kis üdülők egymás „nyakára” épültek. De mit sem bánják ezt a rendszere­sen ott nyaralók. Fő az, hogy van strandolási lehetőség, jó az ellátás, és a csöndes he­lyen kitűnően lehet pihenni. Hogy mennyire nem bán­ják a zsúfoltságot a nyaralni vágyók, bizonyítja az a tény is. hogy még most is rendre épülnek az üdülők. A köz­pontban a tamási SZÖVÁL húszegységes társasüdülőt épít magánmegbízóinak, il­letve egyet saját dolgozóinak. Somogyvári Sándor, a kőmű­ves brigád vezető mondja: — Április végén kezdtük meg az építkezést. Az üdülő­ket jövőre, március végén ad­juk át. Egyébként az igénye­ket bizonyítja, hogy ezzel az épülettel szemben jövőre ha­sonlót építünk. — Elfogadnék én is egy ilyen lakrészt — szól közbe egy középkorú férfi. — Kel­lemes hely ez a Gunaras. Még ilyenkor, ősszel is. — vhm—dkj — őszi idill

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents