Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-06 / 210. szám
1983. szeptember 6. Képújság 3 r -rw; ■ ■ ' ' ' Ty? * 7?; r_^ " ;■ ? ’ ” Ügyeletben az életért Korunk orvosa különféle munkahelyeken: kórházban, klinikán, körzeti szak- vagy magánrendelőben, hivatalban és tudományos kutatóintézetben tevékenykedik. Dolgozzék azonban bárhol, a hivatása gyakorlásának etikai szabályait tartalmazó hippokra- teszi eskü értelmében minden körülmények között segítenie kell szenvedő embertársain ; voltaképp tehát — és ez páratlan a foglalkozások között — egész életét „ügyeletben tölti. Nem mérték fel sohasem, hogy az orvosok és egészség- ügyi dolgozók hány százaléka teljesít szolgálatot a különböző ügyeleteken, holott bizonyos, hogy — bár erről nincs statisztika — a legtöbb panaszos e helyeken találkozik először azzal az emberrel, akitől a gyógyulást vagy gyanúja, félelme eloszlatását várja. Meghatározó tehát, hogy milyen ez a találkozás. Kezdetben volt az állandó készenlét, amely nem jelentett kevesebbet, mint hogy a körzeti orvosnak egész évben, éjjel-nappal elérhetőnek kellett lennie. Ma .már csupán 5—10 településen él ez a gyakorlat, ám a falusi körzeti orvos változatlanul az egész lakosság egészségügyi gondviselője. Belgyógyászati, gyermekgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati-szülészeti, közegészségügyi feladatokat is ellát: ő az általános orvoslás igazi képviselője napjainkban. Kevesebb külső nehézséggel kellett megbirkózni a városi körzetekben, mégis az állandó készenlét városon is épp olyan fárasztó feladat, mint falun. Tagadhatatlan, hogy az orvos ismerete, a belé vetett bizalom önmagában gyógyító erejű, viszont az is tény, hogy a többnyire hajszolt, elcsigázott körzeti orvos sokszor a jelenléténél nem is tudott többet nyújtani. Más, jobb ügyeleti ellátást, egyben az orvosokat is kímélő megoldást kellett találni. Az első összevont ügyelet egyéni kezdeményezésekként alakult 10—15 éve, majd a' szakmai szempontból sikeres bemutatkozás után, előírt szervezeti formává vált. Az intézkedést — főként a falvakban, a tanyás vidékeken ellenérzéssel fogadták: a közvéleményben ez úgy fogalmazódott meg, hogy a betegek elvesztették egészségük védelmezőjét, idegenbe kell menniük receptért, gyógyszerért, jó szóért. Ma már az akkori ellenzők is tudják, hogy az állandó és változó telephelyű összevont ügyeletek jól beváltak. Lényegében mindkét formában közel maradt az orvos, mert vagy a szomszéd faluba (körzetbe) kell menni a panaszosnak, vagy egy-egy hét végére helybe jön ügyelni a környező falu körzeti orvosa. Egy település körzeti orvosa lassanként további 3—4 település lakosságát ismeri meg, s — minthogy az orvosok másmás szakmák képviselői — szükségképpen más-más szemmel vizsgálják pácienseiket, akik ily módon komplex szűrésen esnek át. Az állandó telephelyeken ultrarövidhullámú rádióval tartanak kapcsolatot a betegeket sorra látogató orvosokkal. Ezt az előnyt megtartották az ötnapos munkahéthez igazodó központi ügyeletek is. A hétvégeken a körzetek 85— 90 százalékában a lakosságot ma már ilyen módon látják el. Amíg az orvosok távol vannak, egészségügyi szakdolgozó, asszisztens, vagy védőnő tartja a frontot: veszi a bejelentéseket, s értesíti az orvost. A módszer életrevalóságát bizonyítja, hogy például egész Debrecen éjszakai ügyeletét három orvos látja el — sikeresen. Az ügyeletet teljesítő orvosok tudják, hogy a modern praxisban is a beteg nagy függőségi igénye jellemzi az orvos—beteg kapcsolatot, tisztában vannak azzal, hogy a panaszos a gyógyításban pusztán passzív módon vesz részt. Többnyire nem önként keresik fel az orvost, hanem a hirtelen romló körülmények hatására, 'félelmükben, kétségbeesésükben fordulnak hozzá. A nagyon fontos első diagnózis felállítása után — leginkább az állandó ügyeletet tartó mentőszolgálat segítségével — kórházi ügyeletén folytatódik a beteg kivizsgálása, gyógyítása. Az Országos Mentőszolgálat egész országra kiterjedő, egységes rádióhálózatba kapcsolt kocsijai, helikopterei és repülőgépei az állapotuknak legmegfelelőbb helyre szállítják a betegeket. A kórházak 85 százalékában minden osztályon biztosított a szükséges szakorvosi ellátás. A kisebb 2—300 ágyas — kórházakban alkalmanként 2—3 orvos ügyel, akik vagy maguk cselekednek, vagy — indokolt esetekben — érintkezésbe lépnek a beavatkozást legjobban elvégző orvossal. Igen jól beváltak a múlt év elejétől működő kórházi betegfelvételi osztályok, ahol lényegében szakszerű megfigyelés alatt tartják a körzeti ügyeletekből beküldött betegeket. Néhány órás megfigyelés után a megfelelő osztályra utalják a beteget, ha nincs szükség kórházi ápolásra, hazaengedik. Túlnyomórészt fiatal, erejük teljében lévő, tapasztalatokra, diagnosztikai jártasságra törekvő orvosok dolgoznak az ügyeleteken. Sokszor rendkívül éles helyzetben döntenek, beavatkozásuk komoly mértékben javítja a gyógyulás, az életben maradás esélyeit. GRENITZER RÓBERT Kódolt termékek, vásárlói érdekek Ki ne látott volna még az importált csokoládén, gyógyszeren, mosóporon — általában az élelmiszereken és a háztartási cikkeken — váltakozó vékonyabb, vastagabb vonalakat? Talán kevesen tudják, hogy ezek a vonalak — szakszerűen: vonalkódok — a termékek azonosítására, egyeztetésére szolgálnak. A kód közös nyelv a termelők között. Arra jó, hogy egy-egy termék könnyen számon tartható legyen, s ezáltal segítse, gyorsítsa az áruutánpótlást, javítsa az adatfeldolgozást és a készletezést. A termékek kódrendszerének, egységes elvek szerinti azonosításának rövid múltja, de annál átütőbb karrierje van. Alig egy évtizede, hogy az NSZK-ban kidolgozták az egységes árukódrendszert. Az azonosító szisztéma 4 számjeggyel az árucsoportot, további néggyel pedig a konkrét terméket jelölte. Elterjedésében nehézséget okozott, hogy a kódszámokat központilag állapították meg. Ugyancsak a hetvenes években dolgozták ki az Egyesült Államokban az úgynevezett általános termék-kódrendszert (Uni- versal Product Code = UPC.) Ez ugyancsak két részből áll: az egyik a termelőt, a másik a terméket azonosítja. Az UPC elveire épül az EAN (European Article Numbering), vagyis az egységes áruazonosító kódrendszer. A brüsszeli székhelyű társulás számjegyeit már csaknem húsz országban alkalmazzák. A számjegy-csoportok az ország, a termelő, és a termékek egyeztetésére szolgálnak, emellett van egy ellenőrző szám is, amely garantálja a hibák elkerülését. A számoktól a vonalkákig már egyszerűbb volt eljutni. Ahhoz például, hogy egy nagy raktárban vagy üzletben mindig tudják, miből, mennyi fogyott, a termékek azonosításához be kellene ütni a pénztárgépbe a kódszámokat. Ez például a 13 (vagy akárcsak az egyszerűsített változatú 8) számjegyből álló kódnál rendkívül bonyolult, nehéz, lassú és nagy hibalehetőséget magában rejtő folyamat. Sokkal egyszerűbb, ha a számokat vonalak helyettesítik, amelyeket a pénztárgépek optikai érzékelői játszi könnyedséggel, pillanatok alatt beolvasnak. Az Egyesült Államokban forgalmazott termékek négyötödét ma már vonalkódok jelölik. Ha Európában még nem is ilyen mértékben használják a voí nalkódokat, nap nap után,mind több terméken tűnnek fel a vékonyabb, vastagabb rovátkák. Kétségtelen: a vonalkódok szélesebb körű alkalmazásának még a fejlett európai ipari államokban is gátat szab, hogy az optikai érzékelővel ellátott pénztárgépek drágák. Mindez azonban nem akadályozhatja a kódrendszerek további terjedését. Magyarországon is határozat született az egységes termékazonosító kódszámrendszer kidolgozására és bevezetésére. Az idei, kísérleti esztendő után, az elképzelések szerint, fokozatosan terjesztik ki az egyes árucsoportokra a kódokat. Tekintettel gazdaságunk nyitottságára, a termék-kódszámrendszer illeszkedik az EAN-hoz. A vállalatoknak ezután az új kódok alapján kell adatfeldolgozó rendszereiket kidolgozniuk, s a kódokat alkalmazzák külső kapcsolataikban is. Sok magyar vállalat ugyanis eddig is kódrendszer szerint rendezte termékeit, de ezeket a kódokat csak kerítésen belül használhatták: a szomszéd cég egy másik kódrendszer szerint számozta termékeit, anyagait. így aztán a különböző börzéken és más adásvételi ügyleteknél gyakran előfordult, hogy — csak a kódok alapján — nem értettek szót egymással a vevők és az eladók. Az egységes termékazonosító kódszámrendszer minden bizonnyal lehetőséget teremt a közös nyelv kialakításához. S ahhoz is, hogy az ipar és a kereskedelem megbirkózzék a mind nagyobb árutömeg nyilvántartásával. A különböző termékek választéka ugyanis olyan gyorsan nő, hogy azokat hagyományos módon regisztrálni — vagyis betűkkel leírni például a különböző mosóporok nevét — rendkívül munkaigényes. Ez hovatovább megoldhatatlan feladat elé állóthatná a raktárak, a nagyobb boltok dolgozóit. A kódok alkalmazásával könnyebben és gyorsabban át tudják tekinteni: miből, mennyi van a raktárban? Mely árukból mikor kell úiabb tételeket megrendelni, vagy kiszállítani, hogy ne csökkenjen a választék, ne keletkezzenek emiatt átmenetileg hiánycikkek. Ennyiben tehát a vásárlók érdeke is a tőlük látszólag oly távol eső termékazonosító kódrendszer elterjedése. Molnár Patrícia Új szervezetek (I.) Koordinációs üzemmérnökség Július elsejétől, tehát két hónap óta a közigazgatásban, a közlekedési tárca vállalatainál átszervezést hajtottak végre. Az új szervezeteket mutatjuk be sorozatunkban. Több évtizede tapasztalhattuk, hogy a közútjaink Tolna megyében egyre jobban megfelelnek a modem közlekedési követelményeknek, s ez végeredményben a közúti igazgatóság, a közúti építő vállalat vezetőinek, munkásainak érdeme. Az utak szélesítése, szilárd burkolattal való ellátása, valamint a vonalvezetés korszerűsítése része annak a nagy országos munkának, amelynek az a végcélja, úgy növeljék a közutak átbocsátó képességét, hogy a baleseti veszélyforrásokat is minimálisra csökkentsék. Ezt a munkát a közutakkal foglalkozó szervezetek a népgazdaság pénzügyi erőforrásainak figyelembevételével jól végezték el. Mégis sor került az átszervezésre. Köztudott, hogy a Közlekedési Minisztérium megalakult, a Posta különvált, s az új helyzet — a korszerűbb munkavégzésre való törekvés, a technikai eszközök hatékonyabb kihasználása, az útépítésre rendelkezésre álló pénzeszközök hatékonyabb elköltése indokolta az átszervezést. Erről beszélgettünk Rikker István főmérnökkel. Mindenekelőtt tanuljuk meg az új szervezet nevét. — Pécsi Közúti Igazgatóság Koordinációs Üzemmérnöksége, Szekszárd. — Mi a feladatuk? — Tulajdonképpen az, ami korábban volt. Tehát a megyei közutak fenntartása, üzemeltetése, védelme. S ami a témakörbe tartozik, minden. Van itt Szekszárdon még egy utakkal foglalkozó szervezet, ez lényegében külön áll, a pécsi igazgatósághoz tartozik, ez a Létesítményi Főmérnökség. Nevükből következik, hogy az utak, hidak stb. építésével, ennek „bonyolításával” foglalkoznak az ottani kollégák. — Szóval, a pécsi igazgatóság hatásköre megnőtt, nagyobb mint a volt megyei igazgatóságoké. — Igen. Három üzemmérnökség tartozik Pécshez, Tolna-. Somogy- és Baranya megye. Mindegyiknek az a feladata, hogy az adott területen elvégezze az utakkal kapcsolatos összes munkát, így például útvonalengedélyezési kérdésekben mi adjuk ki az engedélyt, útterü- let elfoglalásával kapcsolatban is hozzánk kell fordulni. A túlsúlyos és túl hosszú stb. járművek közlekedtetésének problémája, a túlsúlyos kocsik ellenőrzése, mérése bizonyos esetekben. S az útfenntartás teljes vertikuma a mi gondunk, tehát burkolat- javítás is, a tavaszi fagyok okozta károk helyrehozása és a hasonló munkák végzése, végeztetése a dolgunk. — Van ehhez megfelelő technikai apparátusuk? — Az emberekkel kezdem, körülbelül háromszázan tartozunk az üzemmérnökséghez, régi tapasztalt útépítő mérnökök, technikusok, szakmunkások állnak készen a feladatok elvégzésére. A szervezeti formánk: három üzemmérnökség van Tolna megyében: Szekszárdon, Pakson és Tamásiban, ezenkívül egy gépjárműjavító telep ugyancsak Szekszárdon. Megfelelő gépparkkal rendelkezünk, a számunkra kijelölt munkát jó minőségben el tudjuk végezni. Amilyen gépek a mostani korszerűsítésekhez kellenek, rendelkezésünkre állanak. — Nemcsak építenek, hanem a forgalomszervezés is a feladatkörbe tartozik. — Valóban. Ez nagyon fontos, külön is kezelt tennivalónk, de ehhez a munkához is vannak szakembereink, úgyhogy a forgalom növekedése, egyes területeken a szűk átbocsátóképesség felszámolása, baleseti gócok felderítése és megszüntetése is ránk vár, e feladattal is megbirkózunk. A szekszárdi géptelep szolgálja ki az üzemmérnökségeket, a kép hátterében látható, építés alatt lévő üzemcsarnok is a színvonalasabb munkavégzést szolgálja majd, Tambov megyei kolhozküldöttség Fád dón A testvérmegyei kapcsolatok keretében több intézmény, vállalat, szövetkezet tart fenn együttműködési és tapasztalatcsere kapcsolatot külföldi partnerrel. Ezek közé tartozik a faddi Lenin Tsz is. Vasárnap a Tsz Tambov megyei, Zsergyenszkij járás Marx Károly kolhozának küldöttei érkeztek hazánkba. A küldöttség vezetője Vlagyimir Arszentjevics Nyeszte- rov, a járási pártbizottság első titkára, tagjai: Nyiko- laj Alekszandrovics Ivcsen- kov, a kolhoz párttitkára, Valerij Pavlovics Csvankij gépészmérnök és Viktor Bi- kov gépkocsivezető. A testvér-szövetkezet küldöttségét a ferihegyi repülőtéren fogadta Puskás János, a faddi Lenin Tsz elnöke és Osztermajer János, a pártvezetőség titkára. Ezután a fővárost tekintették meg a vendégek, majd hétfőn délben érkeztek Faddra. Itt tájékoztató, majd üzemlátogatás volt a program, melyen részt vett Szajki László, a szekszárdi járási pártbizottság titkára is. Holnap a szekszárdi húskombinátot tekintik meg, majd fogadja őket Lukács István, a járási pártbizottság első titkára, ezután a KSZE-köz- pontba látogatnak, majd ismerkednek a megyeszékhellyel. Szerdán a Dalmandi Állami Gazdaságba, majd a dombóvári Vetőmag Vállalathoz és, Gunarasra látogatnak, csütörtökön Harkányba és Pécsre, a pénteki programban szerepel a Paksi Konzervgyár, valamint a Paksi Állami Gazdaság megtekintése, este pedig a faddi művelődési házban találkozás szövetkezeti tagokkal. Szombaton a Gemenci erdő megtekintésével zárul a testvérmegyei kolhozküldöttség látogatása. — Milyen terv alapján dolgoznak? — Most még a mi tervünket valósítjuk meg, jövőre már a tőlünk elküldött éves tervet vitatják meg, s hagyják jóvá, vagy módosítják Pécsett. Tehát jövőre már a három megyére kiterjedő igazgatósági terv lesz munkánk alapja, mondhatom azt is, hogy a munkák sürgőssége szabja meg a tervet, nem a megyehatárok. Az idei fenntartási tervünk 117 millió forint értékű, az év időarányos részének megfelelő teljesítést elértük. — Megtörtént az átszervezés, kéthónapos tapasztalat van már mögöttük, az emberek, akiket érintett az átszervezés, mit szóltak, hogyan vélekedtek, hogy más beosztásba kerültek? — Néhány emberről volt szó. A tanácsi közlekedési osztály is átvett néhány embert, néhányan a nyugdíj- korhatárt elérték, volt aki más munkahelyet keresett, ahol ugyancsak megtalálta a számítását. Mindenkivel beszéltünk, akinek változott a beosztása, azzal is. Több alkalommal leültünk és mindenkinek azt is megmondtuk, hogy mi lesz a jövőben a tennivalója. A műszaki káderekkel volt csak ilyen beszélgetés, mert a fizikai állomány, háromszáz személy, maradt és változatlan szorgalommal vesznek részt embereink a munkában. — Mekkora a munkaterületük? — Körülbelül ezerszáz kilométer, a tanácsi kezelésben további négyszázötven kilométernyi út van. A tanácsi utak a helyi tanácsi szervek gondozása alatt vannak, az is elképzelhető, hogy a Evőben majd mi végzünk bérmunkát ezen utak karbantartása, felújítása tekintetében. Még egy személyes jellegű kérdés: önnek most mi a beosztása? — Főmérnöke vagyok a koordinációs üzemmérnökségnek. A paksi üzemmérnökség vezetője Jantner József, a tamásié Kárpáti Gábor és a szekszárdié Czeider Károly. Pálkovács Jenő (Következik: A közlekedési osztály)
