Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

a Képújság 1983. szeptember 4. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Bejárás Fürgedi Jánosé nagydoro­gi olvasónk több utastársa nevében a bejárási gondok­ról panaszkodik. A Nagydo- rogról bejáróknak, akik a déiutános műszakban dol­goznak, már délelőtt fél 12- kor el kell indulniuk ott­honról, és csak éjfél után ér­nek haza. 22 órakor befeje­ződik a műszak, de csak 23- kor inlul vonat. A másik problémájuk a vonatkéséssel kapcsolatos. A reggeli vonat (július 18-án) 7 óra 20 perc helyett háromnegyed 9-kor indult Tolnáról műszaki hi­ba miatt. Ez sorozatosan megismétlődik. „Követeljék meg a vasúttól, hogy napon­ta ne késsenek a vonatok, az illetékes vezetők pedig ne engedjék azt, hogy a 22 óra­kor végződő műszak után csak 23-kor indítanak vona­tot.” Busch Károly, a Pécsi Vas- útigazgatóság igazgatóhelyet­tese válaszolt: „Vasútigazga- tóságunk kiemelt feladatkent kezeli a hivatásforgalmi uta­zási igények kielégítését. Eh­hez alkalmazkodva törek­szünk a lehetőségek szerinti optimális menetrend kialakí­tására. A távolabbi munka­helyeken dolgozók utazásá­nak megoldása érdekében lett a 8331. számú vonat indulási ideje — a megyei szervekkel egyeztetve — 22.52 órában megállapítva. A Sárbogárd—Bátaszék vi­szonylatban közlekedő, hiva­tásforgalmi utazási igénye­ket kielégítő vonatoknál az általunk vizsgált időszakban több esetben állapítottunk meg személyi mulasztásra visszavezethető vonatkésést — az egyik az ön által is em­lített július 18-i esemény volt, amiért a mulasztókkal szemben szolgálati főnöksé­gük felelősségre vonást al­kalmazott. Az érdekelt sze­mélyzetet utasítottam a jövő­beni körültekintőbb munka­végzésre.” Ajándékozási szerződés Egy dombóvári olvasónk leveléből: „Buta fejemmel aláírtam egy ajándékozási szerződést a húgom részére. Most sze­retném, ha visszakapnám a részemet, mert nem olyan bánásmódban részesítenek, mint amilyenben kellene.” T elefonszámunk: 16-211 Ebben az ügyben a jogi ta­nácsot dr. Deák Konárd ad­ta. Polgári Törvénykönyvünk 582. §-a szerint: A még meg­lévő ajándékot az ajándéko­zó visszakövetelheti annyi­ban, amennyiben arra a lét- fenntartása érdekében szük­sége van és az ajándék visz- szaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszé­lyezteti. Ha a megajándékozott vagy vele együttélő hozzá­tartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rová­sára súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszaköve­telheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék he­lyébe lépett értéket. Az aján­dékozó visszakövetelheti az ajándék helyébe lépett érté­ket akkor is, ha az a felte­vés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb vég­legesen meghiúsult és enél- kül az ajándékozásra nem került volna sor. Visszakövetelésnek nincs helye, amennyiben az aján­dék vagy a helyébe lépett ér­ték már nincs meg, továbbá, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. A szokásos mértékű ajándék visszakö­vetelésének nincs helye.” Ennyit mond tehát az ajándék visszakövetelésével kapcsolatban a Polgári Tör­vénykönyv. ön azt írja levelében, hogy „... nem olyan bánásmódban részesítenek...” Ebből nem tudjuk megállapítani, hogy az ön rovására „súlyos jog­sértést” követtek-e el. Nem tudjuk azt sem, hogy mi volt az a feltevés, amelyre figyelemmel ön az ajándé­kot adta, s hogy ez a felte­vés végleg meghiúsult-e. Mindezekre figyelemmel javasoltuk, hogy forduljon panasznapon a Dombóvár Városi Bírósághoz, ahol önt a fentiekre vonatkozóan is részletesen meg fogják hall­gatni, mert' csak ezek tisz­tázása után dönthető el, hogy ön eredményesen kö- vetelhetné-e vissza az adott ajándékot. Hirdetés és valóság Steib Józsefné, Szekszárd, Ybl M. út 14. szám alatti la­kos levele: „A Tolna megyei Lakás- karbantartó Ipari Szövetke­zet a Népújság július 31-i számában tapétázásra sza­bad kapacitást hirdetett. Ta­pétázási igényemet már ko­rábban bejelentettem, ahol közölték, hogy értesíteni fog­nak a munka elvégzésének időpontjáról, ami ez ideig nem történt meg. Miért keli hirdetni, ha a ténylegesen bejelentett munkát sem vég­zik el?” Fodor Tibor, az Ipari Szö­vetkezetek Tolna megyei Szövetségének elnöke vála­szolt. „A hirdetést megelőző idő­ben a megrendeléseket szó­ban vették fel, pontos dátu­ma nem volt megállapítha­tó. Az ügyben érdekeltek meghallgatása sem vezetett eredményre, a bejelentésnek nyoma veszett. Ebből követ­kezően a megrendelés és a hirdetéssel ajánlott kapacitás ellentmondása csak látszóla­gos lehetett. A vizsgálat so­rán a szövetkezet illetékes munkatársai részéről kedve­ző reagálást tapasztaltunk, a mulasztás tényét nem vitat­ták és nyomban intézkedtek. A szövetkezet elnökétől au­gusztus 16-án kértünk ma­gyarázatot az eseményre és augusztus 18-án megállapít­hattuk, hogy a munka elvég­zésére az egyezség megtör­tént, augusztus 22-i munka­kezdéssel. Az esemény két dologra fi­gyelmeztet, melyet egyidejű­leg a szövetkezet vezetésé­nek tudomására hoztam in­tézkedés céljából: — Az ügyfélszolgálat la­kossággal ismertetett nyitva tartási időben mindenkor színvonalasan és pontosan lássa el feladatát, erre alkal­mas, felkészített dolgozó sze­mélyében. — A hirdetési etika meg­kívánja, hogy valóságtól el­térő információk (szolgáltató helyre és időtartamra vonat­kozóan) ne rontsák a szövet­kezet és a szövetkezeti moz­galom hírnevét.” Menetrendváltozás Bosnyák Éva szekszárdi olvasónk a menetrendválto­zással kapcsolatos problé­máiról írt: „Szekszárdról 7 óra 40 perckor induló Székesfehér­vár—harkányi járat a hátai elágazónál csatlakozott a ré­gi menetrend szerint a Mo­hácsról induló háta—báta­szék—szekszárdi járattal. Ezt az új menetrend felbontotta. Most a mohácsi busz húsz perccel korábban indul, így a székesfehérvári járattal el­kerülik egymást. Az autó­busz viszont a bátaszéki vas­útállomáson 27 percet áll. Báta kiesik a főútvonalból, a közlekedés is nagyon rossz a faluba.” A panaszt a Tolna megyei Tanács V. B. közlekedési osz­tályához továbbítottuk. „Ahhoz, hogy a bátai el­ágazóban az említett két busznak az elmúlt évek gya­korlatának megfelelően csat­lakozása legyen egymáshoz, valamelyik menetrend meg­változtatására lenne szük­ség. Ez, sajnos, egyik esetben sem lehetséges. A mohács—szekszárdi já­ratnak Bátaszéken, a Pécs, Baja és Fonyód irányába in­duló vonatokhoz kell csatla­koznia, melyek 9 óra körül néhány perces időkülönbsé­gekkel indulnak. A busz az első vonat indulása előtt 7 perccel érkezik a bátaszéki vasútállomásra. Ennyi idő a jegyváltás biztosítására fel­tétlenül szükséges. A Mohács és Bátaszék kö­zötti településeknek az emlí­tett három vonathoz való csatlakozása több utast érint, mint a bátai elágazónál a Szekszárdról érkező járat­hoz való csatlakozás. A Székesfehérvár—szek­szárd—harkányi járat több mint 200 km-es vonalon köz­lekedik. Ilyen nagy vonalon közlekedő járat menetrend­jének megváltoztatása nem lehetséges, mivel az több meglévő csatlakozást is fel­borítana ezen a szakaszon. A távolsági járatnak egyébként sem az az elsődleges rendel­tetése, hogy közbenső állo­másod közötti közlekedést és csatlakozások biztosítását szolgálja, hanem az, hogy a nagyobb távolságokra utazó­kat a célállomásra minél gyorsabban eljuttassa. Már­pedig a Székesfehérvár— szekszárd—harkányi járat távolsági járatnak minősül. A fentiek miatt az 1983— 84-es menetrendben az emlí­tett két járat menetrendjét megváltoztatni nem lehet. A két járat tekintetében illetékes pécsi és székesfe­hérvári Volán Vállalat felé továbbítottuk az ön — egyébként joggal felvetett — problémáját, és kértük, hogy a következő évi menetrend­ben a csatlakozást a bátai elágazónál biztosítsák.” — adta a választ Réti János osztályvezető-helyettes. Ml VÁLASZOLUNK . I A szedőkocsi beállítása A kedvelt, ízletes, finom gyümölcs csak úgy kerülhet az asztalunkra, ha beérését követően sikerül időben jól le is szedni. A fáradhatatlan fejlesztésnek köszönhetően ma már gyümölcsszüretelési munkában is segíthetnek az egyre ügyesebb gépek. Tudomásul kell vennünk, hogy a fánként sok száz, vagy akár ezerszámra beérő, a leszedésre váró gyümölcs szüretelésekor a rázógépek és más korszerű betakarító­gépek használata sem szám­űzheti még teljesen a fárasz­tó és időigényes kézi szedést. A kézi gyümölcsszedést se­gíti — méghozzá a szedési teljesítmény növelésével, il­letve kímélésével — az újab­ban feltűnt gyümölcsszedő kocsi. A szedők a kézzel leszedett gyümölcsöt a kocsi minden irányba állítható, négy vagy hat szállítószalagja közül a hozzájuk éppen legközelebb lévőre tehetik. Két szedősza­lagra a földön állva szedhet­nek a kocsi állandó előreha­ladása közben folyamatosan. A többi szedőszalaghoz sze­dőállások is tartoznak. A szedőszalagok tehát mintegy szedőedénypótlók is, ezenkí­vül részben még a létrát és a szedőszánt is nélkülözhető- vé teszik. Minden szedőszalagról egy központi szállítószalagra ke­rül a gyümölcs, majd a láda­töltő szalagra, onnan a las­san körbe forgó gyűjtőládá­ba. A ládatöltő szalag ma­gasságát egy tapintóval el­látott hidraulikus berende­zés úgy vezérli, hogy a sza­lagot a ládatöltés ütemének megfelelően, szakaszosan emeli. Ilyen módon a gyü­mölcsszemek nem magasról pottyannak a ládába, ezért nem zúzódnak. A megtelt lá­da görgős leeresztő szerke­zettel a talajra kerül. Helyé­be üres láda helyezhető a szedőgéppel vontatott ládás kocsiról. A szedőkocsikat a lágy mű­anyag borítású szalagokat, a ládaforgató berendezést, va­lamint a ládás kocsit egy viszonylag csendes működé­sű, kicsiny benzinmotor moz­gatja. Az óránként legfel­jebb 3 kilométeres munkase­besség mellett a szedőkocsi­val 4—10 szedő dolgozhat. Használata 3,0—4,5 m sortá­volságú, gyepesített sorközű, sík terepviszonyok közötti gyümölcsültetvényben a leg­eredményesebb. KOMISZÁR LAJOS Az átképzési támo- íjjjrfP.;';' gatás elszámolásáról ■■V.-'flt'v/. szól a pénzügymi- niszternek a Magyar il-x'JJy;';.;. Közlöny idei, 34. szá- mában megjelent 23/1983. (VIII. 5.) PM számú rendelete, amely szerint a munkáltatók az arra jogosult dolgozóik részére kifizetett támogatást az egedélyt kiadó megyei tanács vb. munkaügyi feladatokat ellátó szakigaz­gatási szervétől havonta egy alkalommal, utólag a tárgy­hónapot követő 15-től igé­nyelhetik. A rendelet előírja, hogy az igényléshez mit kell mellékelni, majd kimondja, hogy a támogatásiként kifize­tett összeg a munkáltatóknál — a jogszabályban megjelölt kivételtől eltekintve — költ­ségként vagy ráfordításként nem számolható el. s hogy a jogosulatlanul kapott összeget a jogosultság megszűntét kö­vető 30 napon belül a mun­káltató köteles visszafizetni. A rendelet kihirdetése nap­ján — 1983. augusztus 5-én — hatályba lépett. A szövetkezetek gazdasági tevékenységi köréről szóló ko­rábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 25/1983. (VIII. 11.) számú, a Magyar Köz­löny idei, 35: számában meg­jelent rendelete, amely ki­mondja, hogy a szövetkezet a székhelye szerinti járás, vá­ros, főváros területén kívül ipari vagy szolgáltató tevé­kenység folytatására létesí­tendő telephelyét (üzemet, üzemrészleget, dolgozók, be­dolgozók foglalkoztatását szer­vező irodát, bedolgozói telep­helyet stb.), továbbá annak megszüntetését köteles előze­tesen bejelenteni a telephely szerint illetékes járási hiva­talnak, illetőleg a városi ta­nács végrehajtó bizottságának a tevékenység szerint hatás­körrel rendelkező szakigaz­gatási szervénél. Tudni kell azt is, hogy a 'belföldi szállít­mányozási és könyvkiadási tevékenység folytatásához az illetékes ágazati minisztérium előzetes hozzájárulása szüksé­ges. A kihirdetése napján (1983. augusztus 11-én) hatályba lé­pett jogszabály rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyek­ben is alkalmazni kell. A Magyar Közlöny 1983. évi 33. számában jelent meg — s arra jogszabályismerteté­sünk során mi is utaltunk — az egyes nyugellátások és há­zastársi pótlék emeléséről szó­ló 2/1983. (VII. 28.) számú SZOT-szabályzat. A Magyar Közlöny idei, 35. számában helyesbítés jelent meg, melyet ismertetni ugyancsak kötelességünknek tartunk. Nos, a hivatkozott SZOT-sza- bályzat 3. §-a helyesen így szól: „Az 1983. szeptember 1-ét megelőzően már megál­lapított házastársi pótlékot havi 100 forinttal kell emelni akkor is, ha a nyugellátás, baleseti rokkantsági nyugdíj 1983. szeptember havi összege az emelés következtében a havi 2800 forintot eléri vagy meghaladja.” A Pénzügyi Közlöny idei, 12. számában tájékoztató olvasható a takarékszövetke­zetek által nyújtható mező- gazdasági termelési kölcsönök egyes feltételeinek módosítá­sáról, s a tájékoztató mellék­lete feltünteti az általános és a kedvezményes feltételek fennforgása esetén nyújtható kölcsön maximális összegét, valamint a kölcsön lejáratá­nak leghosszabb idejét is. Dr. DEÁK KONRAD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Kincses sziget Hogyan csináljunk évente 40 milliót — mégpedig dol­lárban? Réunion, ez az In­diai-óceánon fekvő parányi, félmillió lakosú sziget tud­ja: kell hozzá egy legendás, vérszomjas kalóz, mesés kincs, amely ki tudja, hol hever — de amelynek az értékét történészek 200 mil­lió dollárra becsülik. Kell még egy igazi térkép is, amely a kincs rejtekhelyét jelöli. A térkép ma is min­denki számára hozzáférhető — csak egy gond van: olyan titkosírással készült, amelyet eddig még senki sem tudott megfejteni. Igazi „kincses sziget” Réunion, ahová özön­lenek a turisták és jönnek az „aranyásók”. A véres kezű kalóz La Bú­sé volt, az ölyv — aki Fran­ciaországban, Calais-ban született és valódi neve Oli- vier Le Vasseur volt. Az ölyv 1721-ben elfogta Portugál- India alkirályának kincsek­kel megrakott hajóját és ek­kor tette rá a kezét a később elrejtett arany és gyémánt nagyobb részére, közöttük a felmérhetetlen értékű, gyé­mántokkal kirakott ékszerre, „Goa tűzkeresztjére”. Az ölyv évekkel később a hatóságok kezére került és 1730-ban Réunion szigetén, Saint-Paulban a bitófán vé­gezte. Halála előtt a bámész tömeg elé vetette a görög és héber írásjelekkel, valami­lyen bonyolult titkosírással papírra rótt magyarázatot és térképet: „A kincs azé, aki ezt megfejti” — mondotta és meghalt. A térkép ma a párizsi Bib- liotheque National-ban talál­ható. Volt, aki az életét tet­te megfejtésére: a brit Re­ginaid Cruise-Wilkins 1977- ben halt meg, miután 30 éven át hiába kószált a festői Seychelle-szigeteken; az ugyanis egyáltalán nem bi­zonyos, hogy a rejtekhely Réunion szigetén van, de ezt a két helyet tartják a leg­valószínűbbnek. És van egy nagyobb gond is: lehet, hogy az intelligens kalóznak a térkép volt a bosszúja és csak fel akarta borzolni az idegeket? Ha így van, akkor sikerült neki. Néhányan hivatalos enge­délyt kérnek a sziget hatósá­gaitól a kutatásra. A turisták többségét azon­ban egyszerűen csak elra­gadja a képzelet — úgy, aho­gyan gyerekkorában elragad­ta Róbert Louis Stevenson kincses szigetének olvastán. La Buse, az ölyv sírjához ellátogatnak a kíváncsiak és nem is csalódnak: a XVIII. századbeli hivatalnokok, mintha csak tudták volna, hogy egy szép napon az ide­genforgalom lesz a nagy üz­let. látványos emléket állí­tottak a kalóznak: a síron álló kőkereszten a kőbe vé­sett koponya, alatta a két keresztbe tett lábszárcsont jelzi: itt egy kalóz csontjai porlanak. Réunion öt év alatt éppen 200 milliót keres idegenfor­galomból — a kis sziget meg­fejtette a titkot. A gyümölcsszedés gyorsítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents