Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

1983. szeptember 4. Képújság s Önállósági törekvések a házasságban Fotel is, ágy is A fotelágy nappal kényel­mes ülést (A), éjszakára praktikus fekvőhelyet (B) biztosít. Tulajdonképpen há­rom jókora méretű, széles és vastag habszivacs párná­ból áll, amelyet a C jelű műhelyrajzon látható módon kell bevonni a szobába illő bútorszövettel vagy vászon­nal, s a kellő helyeken egy­bedolgozni, hogy szükség szerint össze-, illetve szét­hajtható legyen. Ez a megol­dás természetesen igényli az állandóan tisztán tartott, portalanított szőnyeget, illet­ve padlószőnyeget a fotel és az ágy alatt. Az óvodáskorba lépve a kisgyermek viselkedése egy­re színesebb, játékai egyre sokfélébbek, tartalmukban is gazdagabbak. A közösségben mind több helyet foglalhat el, többféleképpen kötődhet társaihoz, többféle társas szerepet próbálhat ki. így szerzett tapasztalatai nélkü­lözhetetlenek lesznek majd az iskoláskorban. Szembetűnővé válik, hogy a csoportokban egyes gyer­mekek sokkal inkább von­zódnak egy-egy társukhoz, mint a többiekhez. Tartósabb rokonszenvek és ellenszen­vek alakulnak ki a gyerme­kek között. Jól elkülöníthe­tők már ekkor aszerint is a gyerekek, hogy ki milyen szerepet játszik, mennyire kedvenc vagy peremre szo­ruló a közösségben. Egyikük zsarnokoskodásával tűnik ki, másikuk azzal, hogy sze­ret gyámkodni mások felett. Van, aki állandóan a közép­pontba igyekszik kerülni, van, aki visszahúzódik, is­mét mások örökösen ingerük társaikat. Ebben a korban egyre hevesebb vágy fűti a gyermekeket arra. hogy ők maguk kezdeményezzenek kapcsolatokat, igyekeznek magukhoz kötni társaikat, A jegyesség idején, majd a házasság kezdetén az ifjú pár őszinte törekvése, hogy idejének minél nagyobb ré­szét együtt töltse. Jóllehet, a mézeshetek nem tartanak az idők végezetéig, mégis elég hosszúnak bizonyulnak ah­hoz, hogy mind a férj, mind a feleség kiszakadjon meg­szokott környezetéből, el­hagyja régi barátait, elma­radozzon azokról a helyek­ről. ahol addig szórakozott, abbahagyja régi, kedves el­foglaltságait. Csak egymás­nak élni, csak egymás kedvét keresni — ez az új jelszó. A lemondás könnyen megy, hi­szen az együtt töltött boldog órák újdonsága sok minde­nért kárpótolja a házasfele­ket. Ám ahogy az idő halad, mindinkább betelnek egy­más látásával, s ezzel egy­idejűleg ébredezni kezd ben­nük a nosztalgia. Egyszer csak hiányozni kezdenek a régi barátok, barátnők, ked­vük kerekedik felkeresni hajdani szórakozásaik szín­helyeit, vágyat éreznek ab­bahagyott kedvteléseik foly­tatására. De az együttélés, az új házirend szinte lehetet­lenné teszi a régi életforma visszaálütását. A vágyak minduntalan akadályokba ütköznek: egymás rosszalló pillantásaiba. Nem vitás, hogy az együttélés bizonyos mértékig korlátozza a há­zasfeleket, megakadályozza őket vágyaik maradéktalan kielégítésében, de tudomásul kell venni, hogy a házasság másmilyen, mint a régebbi, a szülőkkel, vagy az egyedül való életforma. Éppen ezért legalább olyan igazságtalan az a házastárs. aki a józan keretek miatt háborog, mint az. aki ki nem fogy a szem­rehányásokból: eddig én is elegendő voltam, most bez­zeg ... A kevésbé mozgékony, az inkább magának való fé'f számára olykor valóban úgy látszhat, mintha a másik szabadulni akarna tőle, s már nem szeretné annyirar mint annak előtte. A magát cserbenhagyottnak vélő fél fájdalma azonban indokolat­lan, ha nem is egészen meg­alapozatlan. Hiszen való igaz, hogy a szerelmi lángo­lás ereje az idővel némileg csitul, átadja helyét egy sok­szor mélyebb és tartósabb ér­zelemnek. S ennek az új, im­már próbált érzelemnek egyik fontos ismérve a biza­lom élménye, a valódi össze­tartozásé. Valódinak nevez­hetjük. mert hiszen nem igényel örökös bizonyítást, mint kezdetben. Normális esetben a házas­felek képesek megteremteni de azt is kívánják, hogy má­sok bevonják őket játékaik­ba. Megfigyelhető, hogy éppen ebben a fejlődési szakaszban a leggyakoribbak a gyerme­kek közötti összeütközések, a vetélkedés, a kötözködés, a versengés, az erőfitogtatás, a harc az előjogokért, a tár­gyak birtoklásáért. Mond­hatjuk, hogy a három év körüli időszak kritikus pe­riódus a gyermek fejlődésé­ben. Egy 2—3 évesekből álló kísérleti gyermekcsoportban, ahol a felnőttek ritkán avat­koznak közbe a gyermekek játékába, kevésbé irányítot­ták a gyermekek viselkedé­sét a megszokotthoz képest, barátságos közeledési for­mák alakultak ki a gyerme­kek között, és túlsúlyban voltak a negatív megnyilvá­nulások felett. Egy másik kí­sérleti csoportban hasonló felnőttmagatartás mellett, a három évet elhagyó gyerme­kek között sokkal gyakorib­bá váltak az ellenségeskedő, agresszív, egymással vetél­kedő megnyilvánulások. A korábbi harmonikus kapcso­latok számát jóval megha- ladiák a negatív érzelmektől kísért akciók. a maguk számára — külön- külön — egy viszonylag ön­álló, autonóm életvitelt a kö­zös élet keretein belül is — éppen a kölcsönös bizalomra építve. Avval a biztonságér­zettel, hogy a másik fél ak­kor is érzi a kötést és a sze- retetet, ha társát nem tartja szoros pórázon. Előfordulhat azonban, hogy az idő múlá­sával mind követelőzőbben lép fel a magánszféra fenn­tartásának az igénye. A bölcs és előrelátó házastárs az egyre erőteljesebben je­lentkező függetlenségi tö­rekvéseket azonban nem igyekszik mindenáron, ke­mény kézzel letörni, s a fo­kozódó korlátozás helyett in­kább a fokozott toleranciát alkalmazza. Hiszen aki okos, nagyon is jól tudja, hogy aki korlátozva érzi magát, az még inkább szabadulni akar. Haragot, majd gyűlöletet is érezhet az iránt, aki a gyep­lőt tartja, s ahelyett, hogy nagyobb részt kínálna neki életéből, megpróbália még erőteljesebben kirekeszteni belőle. Magánszférán elsősorban az olyan, barátokkal, roko­nokkal, munkatársakkal fenntartott kaDCSolatokat értjük, amelyeket nem aka­runk, vagy nem tudunk meg­osztani társunkkal. Az ösz- szeférhetetlenség nem fel­tétlenül abból fakad, hogy az egyik vagy másik fél titkolja, rejtegeti ezeket a baráti vagy munkatársi viszonyokat, ha­nem esetleg abból, hogy a partner nem szereti, vagy éppen ellenszenvesnek tart­ja őket. esetleg közös elfog­laltságaikban nem kíván részt venni. A magánszféra másik nap- területei azok a kedvtelések, azok a tevé­kenységformák. amelyek a másik fél közönve vagy más irányú érdeklődése miatt nem oszthatók meg vele. A féri kártyázni. színházba járni szeret, a feleség pedig a beszélgetést vagy a sétát részesíti előnyben. Érdeklő­désüknek megfelelően válo­gatlak meg barátaikat, tár­saságukat. amely ilyenfor­mán nem lesz feltétlenül vonzó a másik fél számára. A le«n»ovobb hiba a f“lté- Imnvkedés. vagv az az igye­kezet. bogv a másikat min­denáron a saiát körünkbe csalogassuk, netán kénvsze- rítsiik Visszás dolog irigy­kedni. bogv társon1'- énnen olvan jól érzi magát nélkü­lünk. mint velünk, sőt. oly­kor jobban. Hiábavalóság ilyenkor felemlegetni azt az időt, amikor „bezzeg nélkü­lem egy lépést sem tudtál tenni”. Azok az idők elmúl­A hároméves kor a sze­mélyiségfejlődés egyik for­dulópontjának tekinthető. Lényege, hogy a gyermek felfedezi önmagát, énjét, s lendületesen, olykor kitörő indulatoktól hajtva próbál­gatja erejét, cselekvési lehe­tőségeinek határait. Hirtelen ú^y érzi, mindenre képes, s makacsul ragaszkodik ah­hoz, hogy mindent ő maga csináljon, szóhasználatában megjelenik az „én akarom”, a „majd én egyedül” ... ösz- szeméri magát a többiekkel, fölébük akar kerekedni, s már az is haraggal töltheti el, ha látja, hogy valaki „jobban” tud játszani vala­mivel, mint ő. Énjének ki- terjesztése szintén nem aka­dálytalan: hasonló korú tár­sai hasonló módon szeretné­nek érvényesülni, a támadá­sok, az összeütközések vég­ső soron megakadályozzák az együttes játékot. A neve­lők irányítása elsősorban azt célozza, hogy a gyermekek tanulják meg önállóan meg­oldani konfliktusaikat, be­tartani a társas együttlét alapszabályait, mint példá­ul a „ne bántsd a másikat”, „szeresd a társadat” szabá­lyát. A kölcsönös alkalmazkodás képességének fejlődése teszi lehetővé a gyermekek ma­gas szintű, szervezett együtt­nak mindkét fél számára. Fájdalom, de ez bizony nem mindig következik be ugyan­abban az időben. A felfoko­zott indulatok oka éppen az, hogy az egyik fél olykor ha­marabb megkívánja mások társaságát, gyorsabban rákap egy-egy olyan időtöltési for­mára, amelyhez a másik nem szívesen társul partnernak. Ekkor persze kiélezettebb a helyzet, s az elpártoló fél­nek igen nagy tapintatra van szüksége, ha azt akarja, hogy társa ne érezze hűtlen­ségnek, elhagyásnak a visel­kedését. Az önállóság kérdé­sében egyébként is ajánlatos a házasfeleknek tapintatosan eljárni. Ostobaság fitogtatni az új barátokat, összemérni őket a házastárssal, hangsú­lyozva jó tulajdonságaikat, dőreség örökösen a „függet­lenségi nyilatkozatot” szaj­kózni, s visszatetsző dolog fölényeskedni a másikkal, hiszen mindez előbb-utóbb valóban elhidegüléshez ve­zet. Helyes volna, ha a házas­társak rögtön a házasság kezdetén elfogadnák egymás barátait, tudomásul vennék egymás hobbijait, önérvénye­sítő, önmegvalósító törekvé­seit, s ha nincs is kedvük részesévé válni a másik kedvteléseinek, akkor sem korlátoznák őt, nem próbál­nák egymást hol ettől, hol attól a dologtól eltiltani. Ha a házasság elején nem válik szigorú szabállyá, hogy min­den percről, minden lépés­ről kénytelenek beszámolni egymásnak, sok későbbi baj megelőzhetővé válik. A jó házasság titka nem az. amivel oly sokan henceg’- nek, s bizonyító erejű érv­ként hangoztatnak: „mi mijh- dent őszintén megbeszélünk egymással, a másik minden percéről, még az álmairól is tudunk, egymás nélkül egyet­len lépést nem teszünk, és szerencsétlennek érezzük magunkat, ha nem vagyunk egymás mellett”. Ez nem társasviszony, ez rabszolga­ság. A legnagyobb szerelem is megengedi, sőt megköve­teli a másik személyiségének tiszteletben tartását, önérvé­nyesítő törekvéseinek elis­merését, saját érdeklődési körének elfogadását. Az önállóság és az alkal­mazkodás helyes arányának megtalálása igen sok megér­tést. tapintatot, türelmet és intelligenciát kíván az em­bertől. S az önbizalom nem csekély fokát: hiszünk saját vonzerőnkben, s abban, hogy pótolhatatlanok vagyunk a társunk számára. FLAMM ZSUZSA működését a játékban, a foglalkozásokon. Ez már a nevelési hatásokra kialakuló közösségi tapasztalatszerzés, az értelmi fejlődés magas fokát jelzi. A kooperatív te­vékenységforma ugyanis megköveteli, hogy a gyermek saját érdekeit háttérbe szo­rítsa, és a másokét is figye­lembe vegye. Arra is képes­nek kell lennie, hogy saját magával szemben előnyhöz juttassa társát a közös játé­kok során, felmérve, hogy máskor a társ kerül majd hátrányba. A kooperatív já­tékok szabályainak a közös cél érdekében minden részt­vevő alárendeli magát, s az egyes gyermekek által vég­zett tevékenységek kiegészí­tik egymást, mintegy részei­vé válnak egy nagyobb egy­séget jelentő tevékenységfor­mának. Az óvodáskor végére a tapasztalatoknak igen gaz­dag tárháza áll a gyermekek rendelkezésére a társas kap­csolatok terén. Legjelentő­sebbnek az együttműködésre való képesség kifejlődését tartjuk, hiszen aki partner- kapcsolatokat tud kiépíteni, annak könnyebb lesz az is­kolai élet rendjébe való be­illeszkedés, az osztály közös­ségével való harmonikus együttműködés is. M. M. Barátkozás az óvodában Horgolt strandkabát (mb 92-100 cm) Hozzávalók: 70 dkg Föld­vár moherbukléfonal, 5-ös horgolótű. Alapminta: a kezdő lánc­szemsor után 1. sor: 1 egy- ráhajtásos pálca a 3. szem­re, az előző sor minden sze­mére 1 egyráhajtásos pálcát horgolunk; 2. sor: 2 lánc­szemmel magasítunk, 1 fél­pálca a soron következő szemre, a sor minden továb­bi szemére 1, az előző sor soron következő szemének a hátsó szálára öltött félpálca. A sor utolsó szemére 1 fél­pálca. A 2. sor ismétlődik. Szempróba: 15 szem x 10 sor = 10 cm. Munkamenet: a munkát az alsó szélen (fél eleje + há­ta -(- fél eleje) 205 + 2 láncszemre kezdjük. Egyene­sen haladó oldalszélekkel 49 cm-t horgolunk. Jobb eleje: 51 szem, folyamatosan to­vább dolgozunk, 75 cm el­érése után, a vállrészen a munkát befejezzük, az eleje- középszélen, a gallér részére 17 szemmel 10 cm magas pántot készítünk. Háta: 103 szem. Az elválasztástól szá­mított 26 cm elérése után, a hátrész elkészült. Bal eleje: 51 szem. A jobb elejével azo­nos szem- és sorszámmal, mintával horgoljuk. Ujja: két azonos szem- és sorszá­mú, mintájú lapot készítünk, a munkát 89 + 2 láncszemre kezdjük alapmintával, 40 cm-t horgolunk. Zseb: két darabot horgolunk, 31+2 láncszemre kezdjük, a kez­déstől számított 18 cm el­érése után az utolsó sor 1 visszafelé öltött rövidpálca- sor. összeállítás: a részeket szem- és sortalálkozás sze­rint, alapszínű és alapvas­tagságú fonallal összevarr­juk. A zsebeket próba után illesztjük, varrjuk a szüksé­ges oldalfelületre. A szaba­don maradó szélrészeket 1 díszítő, visszafelé öltött rö- vidpálcasorral körbehorgol- juk. PRÓSZ VERONIKA Bélyeggyfijtőknck Kertek Az angol polgár életéhez már hagyományosan hozzá­tartozik a kert. A sziget jel­lemzője a zöld gyep, a csa­ládi házak fűvel borított kertje. Az angol posta négy bélyegen kastélyok híres parkjait mutatja be. A soro­zat századok változó ízlését, különböző kertépítő stíluso­kat idéz fel. A 17. század irányzatát egy formára nye­sett bokrokkal díszített skót kertben ismerhetjük fel. A következő időszakot a Blen- heim kastély természetesnek ható ligete tárja elénk. (A palota a Malboro hercegek sasfészke, itt született W. Churchill). Egyiptomot utá­nozza a harmadik címleten látható kert, ilyenek a 19. században divatoztak. A bé­lyegen látható park ma or- thopédiai klinika betegeinek ad enyhülést. A negyedik címleten különös hangulat lengi körül a virágokkal dú­san szegélyezett fasorokat. Századunk egyik költőjének lelkivilágát tárja elénk a kertépítésnek ez a formája. A MÓDI Kereskedelmi Vállalat MÓDI-boltjában (Paks, Kishegyi u. 48.) kis szériában készült KONFEKCIÓ férfi, női, gyermekkötöttáru, férfi, női, gyermekfehérnemű, bőrdíszműáruk és lakástextíliák kaphatók. JÓ MINŐSÉG - MÉRSÉKELT ÁR! Ez a MÓDI egy kicsit más, mint a többi . . . (242)

Next

/
Thumbnails
Contents