Tolna Megyei Népújság, 1983. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

1983. szeptember 4.

"népújság 3

Borkészítők figyelmébe

Csak szőlőből...

Időszerű tudnivalók szüret idején

Találkozás

a tudóssal

A blokkvezénylőben megszámlálhatatlan kérdése volt

Mester Sándor brigádvezetővel

Rövidesen az egész országban csúcsához érkezik a mezőgazdasági üzemek, az egyéni gazdálkodók és a háztáji gazdaságok egyik legnagyobb, de legszebb őszi munkája, a szüret.

Mielőtt valaki bort készít, szükséges, hogy a vele kapcsolatos jogszabályok fontosabb előírásait megismerje. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a termelők ilyen jellegű jogszabályi ismerete sajnos eléggé hiányos. Jó pedig tudni, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 40 1977. (XI. 29.) MÉM sz. rendelete előírja a szükséges tudnivalókat, amelyek vonatkoznak a szőlő- és gyümölcstelepítésre, kivágásra, a must, a bor, valamint a borpárlat előállítására, tárolására és forgalomba hozatalára. E rendelet kimondja azt a tulajdonképpen természetes dolgot, hogy mustot, illetve bort csak szőlőből szabad előállítani. A mustba és a borba az engedélyezett anyagokon kívül más nem kerülhet. Tilos például házasítani a mustot vagy bort törkölyborral, más gyümölcs levével (például almával), romlott musttal és borral, hamisított musttal és borral.

CUKROZNI TILOS

Külön hangsúlyozandó, hogy a tavalyi termésből az értékesítési nehézségek miatt, valamint a helytelen tárolásból és kezelésből visszamaradt beteg és romlott (főleg ecetes) bort az új terméssel senki ne házasítsa. Ez a művelet ugyanis az új bort is tönkreteszi. Az elmúlt évben néhány esetben találtunk termelőnél olyan bort is, amelyet az alma levével hamisítottak. Ez könnyen kimutatható érzékszervileg, ugyanis egyszerű ízleléssel, de még inkább kémiai és fiziokémiai módszerekkel.

A minőség javítása érdekében borkészítésre legalább 14 százaléknyi cukrot tartalmazó szőlőt lehet csak felhasználni, míg korábban erre 13 százaléknyi cukrot tartalmaim szőlő is felhasználható volt. A 14 százaléknál kevesebb cukrot tartalmazó szőlőből készült bor ipari bornak minősül.

Már az 1890-es években megjelent bortörvény is tiltotta répacukor felhasználását musthoz, illetve borkészítéshez. Természetesen a jelenlegi bortörvény sem engedélyezi a legkisebb mennyiségű répacukor felhasználását sem. A cukor hozzáadása is hamisításnak minősül.

Törkölybort magánszemély kizárólag saját fogyasztásra készíthet. A törkölybor meny- nyisége nem haladhatja meg a házikerti szőlő terméséből nyert must 25 százalékát, de legfeljebb 250 litert. Nem készíthet törkölybort az a termelő, akinek italmérési engedélye, vagy termelői borkimérése van. Az úgynevezett seprőbor (borseprő, cukor, víz) nem készíthető még párlási célra sem.

S&lWBaWI SEM SEÁlftBW

A termelők egy része ugyancsak nincs tisztában azzal, hogy a vörös boroknál — a színjavítás céljából — az otelló (direkttermő) szőlő bora sem használható fel. Az otelló szőlő borával festett italt nem engedjük forgalomba hozni. (Ez is egyébként vizsgálattal kimutatható.)

Az utóbbi időben a kuruc- vér szőlőből származó borral fertőzött vörös borok is megjelentek a borpiacon. A ku- rucvér (direkttermő) diglükozidot tartalmaz, ezért közfogyasztásra alkalmatlan, forgalomba nem hozható. Az a helyes, hogy akinek kurucvér, vagy más direkttermőt tartalmazó szőlője van, az a termést külön dolgozza fel, ne házasítsa más szőlő borával. Néhány tőke kurucvér, otelló, vagy más direkttermő tartalmú vörös bor az egész vörösbor-termést forgalomba hozatalra alkalmatlanná teszi. Különben is minden körülmények között tilos forgalomba hozni direkttermő (akár fehér, akár vörös) szőlőből származó bort.

Kivételes esetben egyes — illatos, magasabb savtartalmú, vagy színanyagtermelő — szőlőfajtákból készült ipari bor házasításra is felhasználható. De ebből a termékből csak sűrített must, borpárlat, fűszerezett bor, párlási bor, valamint borecet készíthető.

Minősítéseink során találkoztunk olyan termelői bortétellel, amelynél a bor illa- tosítására különböző anyagokat használtak fel (muskotály-zsálya, koriánder, bodzavirág stb.). Ezeknek az anyagoknak a borhoz való adása tilos, hamisításnak minősül. Vörös borok színintenzitásának növelésére semmilyen mesterséges színezék (festék) nem használható fel.

összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy közfogyasztásra tilos forgalomba hozni olyan bort, amely a szabvány, vagy a rendelet előírásainak nem felel meg, mert hibás, romlott, beteg, hamisított, vagy a megengedett anyagoknak meg nem engedett mértékű felhasználásával állítottak elő, illetőleg kezeltek.

MINŐSÍTTETNI kell...

A bor forgalmazásával kapcsolatban tudni kell még azt, hogy a rendelet előírásai szerint „közfogyasztásra italt engedélyhez (működési, termelői borkimérési, valamint alkalmi italmérési stb. engedélyhez) kötött forgalomban csak akkor szabad értékesíteni, ha azt az Országos Borminősítő Intézet (OBI) előzetesen megvizsgálta, minőségét megállapította és megfelelőnek minősítette”.

Ide tartozik, és fontos tudni, hogy a felvásárló szervek az eladásra kínált must vagy bor béltartalmát kötelesek fokozottan ellenőrizni, mert hamisított terméket tilos átvenniük.

Az OBI a minősítésről határozatban dönt. Címünk: Budapest, 1027 II. kerület Bem tér 2. A minősítés iránti kérelmet az Országos Borminősítő Intézethez írásban kell benyújtani. A vizsgálat elvégzéséhez fajtánként egy liter minta szükséges, amely akár személyesen bevihető, akár postán, gondos csomagolásban beküldhető.

A minősítési kérelemben fel kell tüntetni a termelő nevét, pontos címét; a bor fajtáját; a mintavételi alap mennyiségét (az eladni kívánt mennyiséget); az évjáratot; a termőhelyet; a bor tárolásának helyét, a helység megjelölését.

A minősítő vizsgálatért díjat kell fizetni, mégpedig literenként fehér bornál 295, vörös bornál 315 forintot. A beküldött bornak tisztának kell lenni (fátyolos, opálos, zavaros, üledékes nem lehet), ízhibától mentes legyen, feleljen meg a szabvány előírásainak.

Barthos Barnabás

az Országos Borminősítő Intézet belföldi laboratóriumának vezetője

Európai, aki meghódította Amerikát, és megmaradt magyarnak. Wigner Jenő, Nobel- díjas.

Budapesten született 1902- ben. Középiskoláit Budapesten, a fasori evangélikus gimnáziumban végezte, ahol 1920-ban érettségizett. Így vall iskolájáról:

„Magyarországról indultam el, és nagyon hálás vagyok sok mindenért, amiben Magyarországon részem volt. Különösen hálás vagyok az Evangélikus Főgimnázium- raak, ahol olyan sokat tanultam. Nemcsak tudást kaptam itt, hanem emberséget, elkötelezettséget a tudomány, a tudás és a tanítás iránt."

Az iskolában találkozott Neumann Jánossal, a későbbi neves matematikussal. Barátságuk egy életre szólt. Az első világháborút követő gazdasági helyzetben Wigner Jenő szülei nem láttak nagy jövőt a matematikus vagy a fizikus pálya előtt, így a budapesti műegyetem vegyész- mérnöki karán kezdte el tanulmányait, majd a berlini Technische Hochschule hallgatója lett, ott doktorált 1925- ben. Néhány évig tanársegéd Berlinben. Berlin pezsgő tudományos élet színtere volt. Itt élt és .oktatott Einstein. Ekkor, 1932-ben fedezték fel a neutront és a pozitront. A fizikának új ága született: a magfizika.

Wigner Jenő Neumannal együtt az amerikai Princen- tonba ment. A nagy tudósok sorra elhagyták Németországot. Einstein is menekülni kényszerült. Wigner Jenő végleg letelepedett Amerikában, és főként a magfizikával foglalkozott. Ekkor a következő levelet írta Magyarországra. Ortvay Rudolfhoz, tanárához 1939. február 28-án:

„Nagyon fáj nekem, hogy mindjobban érzem, mint szakadok el végképpen Magyar- országtól. eddig még nagvon sok szál kapcsolt oda, és fontos volt nekem, hogy mi történik Nálatok, mit gondolnak az emberek Budapesten. Most kezdek úgv érezni, hogy nincs semmi vágyam a régi honfitársaimat valamiről is meggyőzni ... Ez persze nagyon fájdalmas processzus, és sohasem érzem élénkebben, hngv miiven nehéz elszakadni. mintha neked írok.”

Wigner Jenő ebben az időben a magfizikában vezető szerepet játszott. És munkájuk eredményeképp 1942. december 2-án működni kezd az első atomreaktor.

Az atomkorszak megkezdődött ...

A Nobel-díjat 1963-ban kapta a magreakciók diszperzió-elméletének kidolgozásáért ...

... és most itt van Pakson.

Madárcsontú ember lép ki a személygépkocsiból. Mosolyog. Áll boldogan, kicsit meghajolva. A szeme a soksok fiatal arcot pásztázza. A meghatottság percekig tart. A tudós áll itt, olyan állással, ami tiszteletadás is, a tudomány, a tudás iránt. A test fáradtsága ez, de nem véletlen, hogy Wigner Jenő hajlott állása pontosan ilyen. Szerény és mégis büszke. A fejét egyenesen tartja. Kezeit a nadrág varrása mellett. Aprót lép előre. Bemutatkozik, mintha senki sem ismertné: Wigner Jenő vagyok.

— Hát téged ismerlek — mondja jókedvűen Mester Sándornak, a Wigner Jenő szocialista brigád vezetőjének. levelezőpartnerének. Mester Sándor megilletődik.

— A levelekből, a levelekből tetszik ismerni.

— Pedig úgy rémlik, mintha találkoztunk volna — mondja. Bemutatja a feleségét: „A jobbik felem.”

— Csak ne lennétek ennyire udvariasak, .mert ezt sohasem tudom viszonozni, — kéri a vendéglátókat később.

Az Erőmű Beruházó Vállalat 14 fiatal szakembere gondolta 1980-ban, hogy az atomerőmű-építkezésen dolgozó brigádnak olyan ember nevét kellene felvenni, aki egyike a keveseknek: ott volt, és dolgozott az atomenergia „születésénél”. Levelet írtak Prin- centonba, otthonába, engedélyt kérve a névviselésre. Az engedély postafordultával érkezett. S azóta sorra beszámoltak mindkét fél életéről. A tudós úgy levelezett velük, mintha tudóstársai lennének a paksi fiatalok. Hívták többször is, de nyolcvanévesen nehéz az utazás. Tavaly már majdnem sikerült a találkozás, de kevés, volt az idő.

Az idei hosszabb magyar- országi látogatás egy napot a brigádnak is adott.

Minden érdekli, és mindent tud.

Az energiáról beszélnek. A víz, a szén, az olaj és az atomenergia. Van-e tárolási lehetőség? Említik, hogy a Dunán vízierőmű épül Csehszlovákiával közösen. Hogyan lehet?

— Ha az emlékezetem nem csal — mondja — a Duna és Göd között csak egv méter a szintkülönbség.

— Ezért építünk a csehszlovákokkal.

— Nagyon buta vagyok nyilván? Azt hittem Ausztriából jön a Duna.

... És akkor rettenetesen örül, amikor rátalál a zsilip szóra.

— Mert ez a szó nem szerepel a versekben, azért nem tudom. Bocsánat, hogy másról beszélek, de nagyon szeretem a magyar költőket.

A költészet után ismét az atomerőműről beszél.

Marx György fizikus pro- feszor, a Tudományos Akadémia tagja. Wigner Jenő barátja és kísérője feszeng a széken. ..Kicsúszunk az időből”, mormolja és már tudja, h’ogv a sajtó is szeretne beszélni Wigner Jenővel.

A tudós habzsolja az információt. Megszégyeníti a vendéglátóit akaratlanul is. Nem vág az agyuk olyan gyorsan, mint az övé.

Délután. A pihenőből semmi sem lett. Ebéd után rögtön szeretne találkozni a brigáddal, csak velük. A tizennégy fiatal félkörívben áll. Sorra kezet fog mindegyikkel. A nevüket kétszer is kérdezi.

— Szakái Ervin — mondja az egyik fiatal.

— És nincs szakállad?

... majd egy szláv nevű bemutatkozó következik. Erre is mond valamit:

— II. József jobbágyainak nevet adott, német nevet, így lettem én is Wigner, de... — és sziporkázik.

Beszéljetek magatokról. A fiúk sajnálják az időt. Öt hallgatnák. Sikerül.

— Tudtuk, hogy a németek foglalkoznak az atommal. És Szilárd Leóval rábeszéltük Einsteint, hogy írjon levelet Roosevelt elnöknek, mert féltünk, hogy a németek létrehozzák az atomfegyvert, és akkor a föld olyan lesz, mint egy hangyahalmaz... De erről nem is jó beszélni.

Közben behozzák a kávét.

— Ez igazi kávé? — kérdezi, mert a kávé csak itthon kávé. Ezt az időszakot használja ki az egyik kérdező:

— Honnét a barátság Marx Györggyel?

— Te okosabb vagy, Gyuri, mondja és átadja a válaszadás jogát.

— 1965-ben találkoztunk.

— És összevesztünk? — kérdezi Wigner Jenő.

— Az Einstein házát mutattad meg.

— Te, meg nem hitted el, ugye!

... Einstein végtelenül szerény ember volt... még automobilt sem vett...

Kérdezünk. „Szólaljatok fel, ha nem értetek velem egyet!”

— Mi a különbség a paksi és az amerikai atomerőművek között?

— Nem hasonlítanak erre. Az amerikaiaké kisebbek, az épület is, és a berendezés is. Az amerikaiakat ismerem, de ezt nem, ha adnátok egy tervrajzot, arról inkább megmondhatnám.

A biztonságról beszél.

— Amerikában már 833

reaktorév van. És egy fél baleset történt. Kiürítettek egy várost feleslegesen. Autószerencsétlenségben egyetlen év alatt harmincötezer ember hal meg Amerikában. Nevetséges az atomerőművek ellen szólni... /

— Professzor úr, kérem, beszéljen az atomenergia jövőjéről?

— Van egy mondás Amerikában: „A jövő bizonytalan, így gondolják az optimisták!” De, az energiaprobléma nem olyan rémes, mint ahogy gondolják. Csak vegyük azt a példát, hogy Amerikában egy ezrelékét használják el annak az energiának, amelyet a Nap bocsát ki. Ott vannak a tengerek, azokra a Nap még nagyobb energiát sugároz. Végeredményben az ember megoldja problémáját.

— De még nincs technológia a napenergia hasznosítására — szól közbe Berkics János, a televízió híradó szerkesztő-riportere.

— Ezért kell jól kihasználni a mai forrásokat — válaszol Wigner Jenő.

A tudós szerepéről:

— Nem vagyok kivétel. Minden tudós törődött az emberek életével. A tudós sokkal tartozik, és én is sokkal tartozom a társadalomnak, mert lehetővé tette, hogy a tudománnyal foglalkozzam, azzal, ami nekem a boldogság. Ezt öreg korában érzi az ember. Mit kaptam, és mit adtam, ezzel el kell számolni. Nagyon sokkal tartozom.

Marx György az órájára néz, már fél órával tovább tart a beszélgetés. Este Jiatra Budapesten kell lenni.

— Professzor úr! Kérem, pár sort írjon lapunknak, a Tolna megyei Népújság olvasóinak.

— Lehet vers is? — kérdezi és már mondja is a Vörös- marty-sorokat.

— Lehet — mondám, de mégis mást ír:

„Nagyon élvezem ezt a látogatást, nemcsak azáltal, hogy sok újat tanulok, hanem az ismerőseim és barátaim kedvessége és barátsága által is. Wigner Jenő.”

Búcsúzunk. Nyakába akasztja a csikóbőrös kulacsot, megsiimogatja, a feleségének átadja a szűrrátétest, ő azt mondja: „kösönöm”, kibontja és mutatja, hogy mit kapott. „Hármas szimmetria” állapítja meg Wigner Jenő.

Az ajtóban mondja:

— Nagyon boldog voltam itt. Vigyázzanak magukra, és erre az országra. Mindig törődjenek azzal, hogy jó legyen a népnek ...

HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY

atyt' b ie£b^ütílít MUvJsOciűí fájl £'QAouJ!.4&'

Ihiaa't&L'i'Us ^ sir CL'

Üdvözlet a Népújság olvasóinak